Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-30 / 158. szám, kedd

4 ISI SZO 1953 j június 30 A szoviet emberek millióinak szava A szovjetországban — írja a moszkvai „Pravda" június 27-i vezércikkében — a dolgozók gyűléseken foglalkoznak a nemrégiben lezajlott berlini eseményekkel. A Szovjetunió dolgozói a külföldi bérencek berlini kalandjában méltán látják a reakció és a fasizmus erőinek újabb gyalázatos merényletét a népek békéje és biztonsága ellen. Moszkva. Lenin grád, Kiev. Minszk, Szverdlovszk, Sztálingrád, Gorkij, Rosztov és szá mos város ipari üzemeinek és hivata lainak dolgozói, híven a proietárinternacionalizmus zászlajához, tánto rithatatlanul küzdenek a békéért és barátságért, őszinte szolidaritásukat fejezik ki gyűléseiken a bék

e ellenségeinek provokációi ellen harcoló német dolgozókkal A moszkvai „J. V. Sztálin"-autógyár munkásai és alkalmazottai sokezres gyűlésükön üzenetet hagytak jóvá a berlini munkásokhoz. Ez az üzenet a következőket mondja: „A német nép e nehéz napjaiban teljes szolidaritásunkról biztosítjuk Németország munkásosztályát és minden dolgozóját és velük együtt az a meggyőződésünk, hogy a Berlin demokratikus övezetében elkövetett provokációban azok keze van, akiit félnek a német kérdés békés megoldásától, akiket rettegéssel tölt el a német nép demokratiku

3 erőinek megszilárdulása, akiknek szemében gyűlöletesek a Német Demokratikus Köztársaság sikerei, azé a Német Demokratikus Köztársaságé, amely szilárdan a béke és a demokrácia útjára lépett... Biztosak vagyunk abban, hogy Németország munkásosztálya és minden dolgozója visszavág a provokációnak, fokozza éberségét, mintaszerű munkával támogatja a iíémet Demokratikus Köztársaság kormányát és azt harcot, amelyet Németország egységes, demokratikus, békeszerető állammá való egyesítéséért folytat. Német munkások! Az egész demokratikus tábor odaadó támogatásáról biztosít benneteket! Tömörüljetek szorosabban a Német Demokratikus Köztársaság kormánya, Németország Szocialista Egységpártja köré! Éljen a német és a szovjet nép barátsága és együttműködése! Lg a béke ellenségeinek provokációival! Moszkva, Leningrád, Kiev. Minszk, Sztálingrád, Szverdlovszk és a többi város dolgozóinak szavaiban benne vannak az egész szovjet nép gondolatai és érzései. A szovjet emberek tudják, hogy a német nép akaratát, érzéseit, igazi érdekeit nem a. fasiszta pogromhősök és revanspolitikusok tükrözik, akikhez a német népnek semmi köze. hanem Németország egyr

e növekvő és erősödő demokratikus erői. Fokozódik a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak felháborodása és haragja a rendzavarások szervezőivel és bujtogatóival, az imperialista ügynökökkel szemben. A dolgozók teljes bizalmukról biztosítják népi kormányukat és a NSZEF központi bizottságát. A szovjet népnek és minden békeszerető népnek szilárd meggyőződé se, hogy a fasizmus és az új agreszszió Nyugat-Németországból jövő veszélyét ki lehet küszöbölni. A szovjet népnek, miként minden népnek, legközvetlenebb érdekei fűződnek a tartós és szilárd békéhez. Ezért a barátság és a segitség kezét nyújtja a német nép felé az ország békés egyesítéséért, a béke ellenségeinek próbálkozásai ellen folytatott igazságos harcában.'' Befejezésül a moszkvai „Pravda" ezt írja; A berlini események éberségre tanítják a békeszerető népeket, lankadatlan figyelmet követelnek tőlük a béke ellenségeinek merényleteivel szemben. A reakció minden további sötét tervének meghiúsítása érdekében az egész haladó emberiség, az egész világ dolgozói még nagyobb eltökéltséggel állnak ki a béke megőrzésének és megszilárdításának ügye mellett. Hogyan készítik elő Li Szín-man provokációját? Az „United Press" sajtóügynökség 1953 június 19-i jelentésében többek között ez állott: „Li Szin-man szabadonbocsátotta a hadifoglyokat, azonban nem telepítette őket haza. A valóságban ez azt jeienti, hogy egy nap alatt hajtotta végre azt, amit az Egyesült Nemzetek parancsnoksága igen vontatottan igyekszik véghezvinni." Könnyen hitelt adhatunk annak, amit az USA egyik legnagyobb hírszolgálati ügynöksége említett jelentésében közöl. Ha egybevetjük a legutóbbi évek eseményeit, ha öszszehasonlítjuk az amerikai és más külföldi lapoknak a Panmundzson ban hónapokon keresztül húzódó fegyverszüneti tárgyalások idején megjelent számait, amikor a hadifoglyok sorsáról döntöttek, kitűnik, hogy az „United Press" jelentése megfelel az igazságnak. Nem szükséges megemlíteni a Kocsedo-szigetén lefolyt események tragikus részleteit. Az egész világ előtt ismeretesek ezek. Most, amikor Li Szin-man és klikkje többezer koreai hadifoglyot szabadon bocsátott a hadifogolytáborokból és erőszakosan besorozott a délkoreai had seregbe, visszaemlékezünk arra. hogy az amerikaiak és a Uszinmanisták kocscdoi cselekedetei is arra irányultak, hogy gátat vessenek annak, nehogy a koreai néphadsereg és a kínai önkéntesek fogságbaesett harcosai visszatérhessenek hazájukba. hogy ezeket erőszakosan DélKoreában tarthassák és kiegészíthessék velük Li Szin-man és Csankajsek vereséget szenvedett csapatai nak sorait. A Szinhua ügynökség közölte, hogy „mult év októberében az ame rikaiak titokban 11.000 hadifoglyot adtak át „szabadonbocsátás" ürügye alatt a liszinmanista banditáknak. A hadifoglyokat besorozták a Li Szin-man-féle hadseregbe ... Az a tény, hogy az említett 11.000 hadifoglyon kívül az amerikaiak 1952. júliusában még 27.000 hadifoglyot adtak a liszinmanista banditák kezére, arról tanúskodik, hogy több mint 38.000 hadifoglyot adtak ágyú. töltelékként az amerikaiknak ..." 1952 decemberében az amerikai sajtó közölte Bridges köztársaság, párti szenátor nyilatkozatát, amely ben követelte, hogy „koreaiakkal pótolják az amerikaiakat a harcmezőn." Az „United States and World Report" című lap 1953. március 13-i számában foglalkozott Bridges szenátornak ezzel a kijelentésével és szerinte előrelátható „a frontnak 100 százalékban délko reaikkal való betöltése". Hogyan hajthatta végre Li Szinman provokációs cselekedetét, ha az összes délkoreai hadifogolytáborok amerikai katonai ellenőrzés alatt állottak? íme néhány adat az amerikaiak szerepének bizonyítására a liszinmanista provokációkban, a külföldi tájékoztató ügynökségek és sajtó jelentéseiből. Az „United Press" június 18-án közölte, hogy „tizenhárom hadifogolytáborban, ahol a nemkommu nista északkoreai hadifoglyokat őrizték, 1300 amerikai és 6000 délko. reai katonát rendeltek a tábor védelmére". A sajtóügynökség jelentése szerint „mérvadó személyiségek kijelentették, hogy Clark tábornok tudatosan állított koreai őrséget a tábor élére, mert tudta, hogy Li Szin-mannak nincs szándékában megengedni azt, hogy a „hazafias érzelmű" északkoreai hadifoglyokat a semleges bizottság ellenőrzése alá helyezzék." Mac Garr, a koreai és kínai hadifogolytáborok főnöke, a pekingi rádió június 20-í jelentése szerint semilyen intézkedést nem tett azután, hogy a liszinmanisták 25.000 északkoreai hadifoglyot bocsátottak el a táborokból. Kijelentette, hogy továbbra is délkoreai őrséget fog alkalmazni a táborokban. „Ha a dél. koreaiak ebben a szellemben akarlák folytatni, folytassák" — mon dotta szemtanuk állítása szerint. Ezek azok a tények, amelyek rávilágíthanak arra, milyen körülmények között készítették elő és hajtották végre Li Szin-man provokációit. (A „Lityeraturnaja Gazeta" című lap cikkéből). PA H 1 ÉLET A párt ok tatási év gondos kiértékelése a következő pártoktatási év sikerének előfeltétele Hazánk dolgozó népe a k®mmunista párt vezetésével az elmúlt évben a szocialista építőmunkában újabb győzelmeket ért el. Ezeket az eredményeket mindenekelőtt annak köszönhetjük, hogy pártunk Marx, Lenin, Sztálin tanai szerint cselekszik és erősíti tagjaiban a forradalmi szellemet és tisztánlátásukat a nemzetközi helyzet és a szocializmus építésének bonyolult kérdéseiben. Marx, Lenin, Sztálin elmélete összefoglalja a nemzetközi munkásmozgalom gazdag gyakorlati tapasztalatait, amelyek ismerete minden párttagnak nagy segítségére van a napi feladatok következetes megvalósításában. Most, mikor pártszervezeteink az idei pártoktatási év lezárásával és értékelésével foglalkoznak, látjuk, hogy ott, ahol pártunk határozatának az 1952—1953 pártiskolázás tantervéről eleget tettek és szorgalmasan tanulmányozták az SzKP XIX. Kongresszusának anyagát és pártunk új alapszabályzatát és ezt összekötötték az iparban, a mezőgazdaságban, vagy a kultúrában ránk váró feladatokkal, jelentős eredményeket értek el a párttagok és p4rtonkívüliek aktivizálásában. Galánta közelében, Pallócon is értékelték már az idei pártoktatás évét. Rajnoha István, az egyik tanulókör propagandistája és az EFSz agronőmja megállja helyét bármelyik munkaszakaszon, tisztában van a földműves és az EFSz szervezeti é3 termelési problémáival, ő egyike a legaktívabb párttagoknak. A mindennapi gyakorlati munkában szerzett tapasztalatai nagy segítségére voltak: pártunk alapszabályzatának tanulmányozásában és előadásai megszerkesztésében, mert hallgatóinak minden fejezetet az életből vett példákkal magyarázott meg. Rajnoha elvtárs azt mondja, hogy hallgatói nagy érdeklődéssel figyelték és vitatták meg Sztálin elvtársnak „A szocializmus közgazdaságai problémái a Szovjetunióban" című müvének azt a részét, ahol a szocializmus alaptörvényéről ír és megmagyarázza, hogy a gépek kihasználásával és tökéletesítésével érhetjük el a társadalom növekvő, kulturális és szociális igényeinek maximális kielégítését. A második tanulókör propagandistájáról, Szabó Béla elvtársról, több hallgatója jelenlétében Német István elvtárs azt mondta: Kedveljük propagandistánkat, Szabó elvtársat, mert ö már tanított minket és felolvasott nekünk más munkásújságokból, abban az időben is, mikor ezen a birtokon a kapitalista elnyomatás uralkodott és az újságot csak titokban olvashatta fel nekünk, mert a földbirtokos intézője és hajcsárjai üldöztek mindenkit, aki tanulni akart, mert féltek az iskolázott munkástól és ezért az öregebbek, akik itt voltak béresek, nem tudnak sem írni, sem olvasni. És mivel Szabó elvtárs bevált propadantista, felkértük öt, hogy a jövő iskolaévben is legyen a mi propagandistánk. így nyilatkoznak a tanulókör hallgatói, akiknek a kapitalista rendszer nem adta meg a lehetőséget a tanulásra úgy, ahogy megadja népi demokráciánk. Boros József elvtársnak, az EFSz elnökének az apja urasági cseléd volt azon a birtokon, amely ma az ö vezetése alatt virágzik. Szeretik öt a párttagok is, a pártonkivüliek is, mert mindenhol ott van, ahol dolgozni kell. Arra a kérdésre, hogy a pártoktatás segítségére volt-e mindennapi munkájában, Boros elvtárs így felelt: „Igen sokat segített főleg pártunk új alapszabályzatának megismerése és különösen az a része, ahol a párttag kötelességéről beszélt, hogy minden párttagnak kötelessége munkájával példát mutatni, szak- és politikai képzettségét szüntelenül emelni és óvni a közös tulajdont. — Ez és a szovjet tapasztalatokban való bizalom és azok felhasználása segitett minket abban, — mondja Boros elvtárs és rámutat a járási vándorzászlóra, hogy elsők vagyunk a járásban. A pártoktatás hatása munkánkban és annak eredményében tükröződik vissza. Félévi beadási kötelezettségünknek már elegeit tettünk. Sertéshúsból már az egész évre szóló mennyiséget beadtuk, a tejbeadást 170 százalékra teljesítjük és pedig azért, mert Malinyinová módszerét alkalmazzuk. A rideg borjúnevelésben kerületi méretben elsők vagyunk. Fészkes krumpliültetéssel szép eredményeket értünk el. Az egészévi beadást krumpliban teljesítettük. Boros elvtárs, mikor mindezt oly lelkesen elmondta, hozzátette: — Elvtárs, — miért beszéljek csak én, gyere a sertésólakhoz és beszélj az emberekkel te magad. Az ólak felé haladva, már messziről látni, hogy ott egy idősebb ember szorgalmaskodik. Közben kísérőm, Boros elvtárs elmondja, hogy az anyadisznók kezelője, Németh elvtárs körülbelül 57 éves, ő a járás legjobb sertésgondozója. A járástól kitüntető oklevelet, Prágában szorgalmáért pénzjutalmat és karórát kapott. Mire odaértünk, Németh elvtárs épp elvégezte munkáját, és rövid beszélgetés után bevezetett az ólakba és örömmel mutogatta anyadisznait és a körülöttük fickándozó eleven kis malacokat. Németh elvtárs arra a kérdésre, hogyan van megelégedve munkabeosztásával, igy felelt: Az apám is itt volt cseléd, én magam a felszabadulásig az uraság cselédje voltam. Sem apámat, sem engem nem jutalmaztak és nem becsültek meg kellően szorgalmunkért Ma mint jó munkás a kommunista pártnak tagja vagyok és mindent megteszek, hogy kiérdemeljem a kommunista párthoz való tartozásomat. Ugyanígy beszél öccse, István is, aki a sertéshízlalással van megbízva. A tehénistállóban is látni, hogy öntudatos kommunisták dolgoznak itt. Tisztaság, rend uralkodik. Az istálló közepén egy nagy tábla függ, amelyre mindennap feljegyzik a tejhozam mennyiségét és ha a tejhozam csökken, megkeresik a hibákat, hogy kiküszöbölhessék. Kovács Ferenc elvtárs, jövendő párttagjelölt, szorgalmasan vezeti a sajtótízperceket, amelyeken megvitatják a politikai és gazdasági problémákat. Mindezt nagy figyelemmel hallgatja Macsali Ferenc elvtárs, alti a fiatalok előtt többször felemlegeti a multat, hogy a jelent meg tudják becsülni és megköveteli a te. henek helyes ápolását, hogy így védje a közös vagyont. Lukacsovics elvtárs munkacsoportvezetö azt mondja, hogy a pártoktatás nemcsak a partoktatás résztvevőinek változtatta meg a munkához való viszonyát Ma a munkában látjuk, hogy a kommunisták családtagjaikkal együtt példát mutatnak a pártonkívülieknek és a tavaszi munkák időelötti elvégzésében versenyeztek, hogy Ki végzi el jobban és gyorsabban a növényápolási munkákat így aztán — mondja Lukacsovics elvtárs — fel vagyunk készülve az aratási és cséplési munkákra is. Végül Boros elvtára elmondja, hogy a pártoktatás nagy segítségünkre volt a dolgozók szocialista öntudatának fejlesztésében, amit a munkaeredmények is bizonyítanak. De pártszervezetünknek még gondosabban kell a jövő pártoktatási évre felkészülni és 100%-os részvételt biztosítani, mert az idén csak 85 százalékos volt a részvétel. Továbbá pártszervezetünknek gondoskodnia kell a pártonkívüliek bevo. násával az iskolázásba, hogy így a legjobb dolgozókat előkészítsük a pártba való felvételre. így értékelte ki a palóci párt. szervezet az idei pártoktatás évét és már gondosan előkészíti a jövő évi pártoktatást is hogy képzettebb párttagsággal, még jobb eredménnyel járulhasson hozzá a falu és hazánk szocializálásához. Királyréven más a helyzet A pártszervezet bizottsága állandóan rendszeresen hetenként ülésezett, tanakodott de semmit sem határoztak. A pártoktatás vezetésével Szabó Károly elvtársat, a vendéglő vezetőjét bízták meg, aki fontosabbnak látta a maga kényelmét, mint a pártoktatással való foglalkozást. Neki tehát ninos mit befejeznie, mert hisz egész évben csak há. romszor jöttek össze. Az ilyen pártszervezeti bizottság és a gyenge pártoktatás rossz hatással volt az EFSz elnökre, Ko. larik Dezső elvtársra is, aki annak ellenére, hogy a pártbizottság tagja, februártól egész május végéig nem tartotta érdemesnek az EFSz tagságot taggyűlésre összehívni. A cukorrépából ráeső rész, amit neki kellett volna megdolgoznia, az összes közül a legelmaradottabb, mert megfojtotta a vadrepce. Kisa elvtárs a HNB titkára jó későn május végén egybehívott EFSz tagyülésre „jól felkészült" a Szabó elvtárs propagandista söntésében. Nem itta le magát, teljesen, csak ahogy ő mondja „gurázsis" volt. Ilyen állapotban az EFSz tagoknak azt mondta, hogy nem lesz pénz bérfizetésre. Kisa elvtárs és társai így értelmezik a népnevelést és a példamutatást. Természetesen az ilyen pártoktatásnak is megvan az „eredménye". Az EFSz tagok nem dicsérik az ilyen elöljárókat, hanem szidják őket, elégedetlenkednek és a beadási kötelezettség, amit csak 67 százalékra teljesítettek, szintén bizonyítja a nevelő munka hiányosságait. Ebből látjuk, hogy ige

n nagy gondot kell fordítani járási párt. bizottságainknak és pártszervezeteinknek a következő pártok tatási év előkészítésére mind szervezetileg, mind a,propagandisták kiválasztásában, hogy így biztosítsuk pártszervezeteink harcképességét és növeljük a kommunisták felelősségérzetét. Csak így biztosíthatjuk a szocializmus megvalósításáért folyó harcunk sikerét. Erdősi Ede. Klement Gottwaid-emléktábla leleplezése Oszt ra váha n Osztrava-Pŕivozban vasárnap, június 28-án leleplezték az azon házon elhelyezett emléktáblát, amelyben 1924_től 1926-ig terjedő években Klement Gottwald, köztársaságunk első munkáselnöke a szlovák Pravda szerkesztőjeként dolgozott A Daneš-utcába, ahol valamikor a szerkesztőség volt és ahonnan Klement Gottwald — bolsevik újságíró — harcra mozgósította a cseh és szlovák népet a kapitalista kizsákmányolás ellen, az osztravai dolgozók, az ifjúság és a pionírok ezrei jöttek. Az emléktáblánál a cseh. szlovák hadsereg, a nemzetbiztonsági testület a népi müícia, a CsISz és pionírok tagjai álltak díszőrséget Az ünnepség megnyitása előtt a ház elé koszorúkat és csokrokat helyeztek el az osztravai üzemek küldöttségei, Csehszlovákia Kommunista Pártjának szervezetei, a különféle szakszervezetek, az ifjúság és a Nemzeti Arcvonal többi tényezői. Az ünnepségen részt vett Václav Kopecký miniszterelnökhelyettes, Jozef Reitmajer kohó. és ércbányaügyi miniszter, a CsKP kerületi és városi bizottságainak képviselői, a kerületi Nemzeti Bizottság és a Nemzeti Arcvonal összes tényezőinek képviselői. A csehszlovák és szovjet himnu. szok, és Karel Poláöeknek, a CsKP városi bizottsága főtitkárának megnyitó beszéde után Václav Kopecký miniszterelnökhelyettes beszélt, aki a Pravda osztravai szerkesztőségében legközelebbi munkatársa volt Klement Gottwaldnak. A beszéd után Václav Kopecký miniszterelnökhelyettes ünnepélyesen leleplezte az emléktáblát. Az egyszerű, de szép bronztábla, Karel Vávra szobrász akadémikus müve, az osztravai bányászokat és kohászokat állán, dóan emlékeztetni fogja arra az időre, amikor Klement Gottwald elvtárs jobb életükért harcolt a szénbárók ellen.