Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)
1953-06-30 / 158. szám, kedd
2 UIS 10 1953 i június 30 Még jobb bányász akarok lenni! A tatabányai Szabó Antal vájárral csak néhány napja vette fel a versenyt a nováky-i II. bányában dolgozó Michalov András. Aki nem ismeri a jó bányászok alap természetét, csodálkozna is azon, hogy milyen élénk kíváncsisággal várja nap nap után a két bányász csoport eredményeinek egyik országból a másikba való továbbított jelentését. Most még csak két csoport versenyez egymással, naponta magasan 100 százalékon felül telje sitik tervüket és az ember mégis úgy érzi, mintha az egész bánya bekacsolódott volna a versenybe. Novákyban az igazgatótói kezdve a bányásztanulókig lázas érdeklő déssel követik mindnyájan a verseny lefolyását. Jól emlékszem Michalov András nevére. Jó két hónappal ezelőtt ö is jelen volt a handlovai bányászkonferencián, amikor Biric Márton kezdeményezésére megindult hazánkban a »péntek-mozgalom«. Ezen a konferencián ott ültem vele szemben. Napsütötte, telt arcá ból biztató derű sugárzott. Erős, szélesvállú férfi. 30 éves. Amikor a gyűlésen Biric Mártont hallotta beszélni a péntekes-mozgalom jelentőségéről, hirtelen apró ráncókba szökött homlokán a bőre és vaskos űjjaival gyorsan számolni kezdett. Biric után az elsők között szólalt fel, az elsők között kapcsolódott be a »péntek-mozgalomba« és felajánlotta, hogy pártunk X. kongresszusa tiszteletére egy hónap alatt csoportjával 1000 csüle szénnel ad többet népünknek. Ezer csille szénnel többet! Teljesítette-e fogadalmát? És mi ösztönözte őt arra, hogy felvegye a versenyt a tatabányai vájárral? Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor Novákyba érkeztem. Még alig volt idő jobban szétnézni az új bányászvárosban, máris szembetaláltam magam Michalovval. ^Elém jött. Lassú, súlyosléptü ember, úgylátszik, mintha a felszí nen nehezére esne a járás. — Fogadalmunkat teljesítettük, elvtárs és nem ezer, hanem 1170 csillével adunk többet! Ezzel fogad Michalov András és alig enged szóhoz jutni. — És most a X. kongresszus után még bátrabban megyünk előre. Magyar bányászokkal versenyzünk! Büszkék vagyunk arra, hogy ná luk is elterjedt a mi péntekes-mozgalmunk és most ők, a tatabányaiak hívtak ki bennünket versenyre. Most még szilárdabbá válik népeink barátsága. A verseny arra ösz tökél bennünket, hogy mint Magyarországon, úgy nálunk is fokozzuk munkánk termelékenységét. És ez a mi nagy közös győzelmünk! Mi sugalmazza Michalovnak ezeket a lelkes szavakat. Ügy érzem, hogy az eddigi élete megadja erre a feleletet. A szobránci járásban lévő, száz házszámot számláló Tibaváralja községben nőtt fel. Tizenketten vol tak testvérek, hat fiú. hat lány. Az apja alig kéthektár földön gazdálkodott. Kevés volt ez a család megélhetéséhez. Andris is mint fa vágó kezdte kenyerét keresni. Szűkös és keserves kenyér volt. S amikor legénnyé nőtt fel, Horthyék bevonultatták, Baján szolgált. Ott kezdett megismerkedni a magyar szóval. Az úri tisztek még azt sem engedték meg neki, hogy anyanyel vén szlovákul írjon haza hozzátartozóinak. Utána a csapattestüket kivetették a frontra. — Egy szabad nép ellen harcoljak, amely lerázta magáról a tőkések jármát? Nem! — határozta el magát az ifjú Michalov és az elsö alkalommal átszökött a szovjet oldalra Csakhamar a Szovjet Had sereg tagja lett. — Embert faragtak ott belőlem, — mondja. — Megacélozták hitem, erőm. Láttam, hogy a háború előtt nagy nehézségekkel küzdöttek a szovjet emberek, de nem riadtak vissz a tőlük. Mindig azt mondották: »Először vasat, acélt kell termelnünk és utána a többit. Ez hozza meg a szebb holnapot! Dolgoznunk és tanulnunk keil« Ezt hoztam haza magammal. így ismerte fel Michalov András, hogy a vas, acél termeléséhez szénre, energiára van szükség, és így határozta el magát, hogy szénbányász lesz. Moszton kezdte el ezt az új mesterséget és 1949-ben átjött Novákyba. És azóta, mint maga is mondja: — Itt győzünk! — Hogyan? — Üjra segítettek a szovjet emberek! Nemcsak az újságokból, brosúrákból vettük át tapasztala taikat, eljöttek személyesen is közénk. Két évvel ezelőtt nálunk járt Ivan Brigyko elvtárs. Messziről, a krásznoarmejszkj Dimitrov bá nyából jött el hozzánk és arra tanított bennünket, hogyan javíthat juk meg a fejtési munkálatokat, hogyan vezethetjük be a gyors vágathajtást, de különösen a lelkünkre kötötte, ha jobb eredményeket akarunk elérni, akkor a ciklusos-módszer szerint kell dolgoznunk. Meg is kérdeztük tőle, hogyan jött rá erre a módszerre, így felelt: A vasútállomáson voltam, s a •wgjat kerekeinek forgását figyel te«T. A kerék forgott, forgott, meg nem állt és ekkor az a gondolatom támadt, hogy a bányászmunkákban is bevezetjük ezt az állandó körforgást, a ciklusos módszert, hogy minden percnyi időt kihasználhassunk. — Magunkévá tettük Brigyko elvtárs szavait. Azóta meg is javult nálunk a munka. Ha még akadnak is nehézségeink, de már a ciklusos-módszer szerint iparkodunk dolgozni és 8 óra munkaidő alatt elérjük a 160 százaléka? teljesítményt is. Ezen az úton még tovább kell haladnunk, hogy még több szén kitermelésével mi is meggyorsíthassuk hazánk iparosítását. Ebben is követjük Brigyko elvtársat, aki a mult év folyamán kollektívájával 19 ezer tonna sze net termelt terven felül. Ez csak az alap volt ahhoz, hogy Michalov András csoportja a nováky-i bányák legjobb kollektívájává fejlődhetett. Sikerük titka abban is rejlik, mondja a továbbiakban Michalov elvtárs, hogy munkacsoportjuk állandó tagokból áll és mindig köte lezettségeket vállalnak, versenyre hívnak más csoportokat és ez ösztönzi őket a magasabb eredményék elérésére, a versenyben az elsőség megszerzésére Munka közben nem várnak arra, hogy utánuk mások hosszabbítsák meg, vagy helyezzék át a szállítószalagot. Ezt a váltás után maguk csinálják meg, ahogy azt a munka jobban megkívánja. Az elmúlt évben 1300 méter szalagot raktak le. Nem kicsiség ez. Akkor is a csillék százaival termeltek többet. Majd a diszpécseri szolgálattal büszkélkedik Michalov. Azelőtt, míg ezt nem vezették be náluk, sokszor az egész bányát is be kellett jármok, hogy megtalálják a villanyszerelőt. Most elég egy goml»ot lenyomniok ós bemon daniok a mikrofonba, hogy villanyszerelőre van szükség. A diszpécser a többit elintézi. De mindezekkel még most sem feleltünk meg a feltett kérdésre teljesen, hogy Michalov elvtárs beszélgetésünk elején miért beszélt olyan lelkes szavakkal. És ekkor eszembe jutott, hogy április végén a nováky-i bányászokat jutalmaz, ták meg a szovjet bányászok vándorzászlajával és Michalov elvtárs is azok között volt, akik a zászlót átvették. . — Akkor nőttem csak igazán! — mondja lelkesen most a fiatal bányász —- és magamban megfogadtam, hogy nem adjuk ki többé a kezünkből ezt a zászlót. De most mint halljuk, a pótoriak megemberelték magukat és előretörnek. Lehet, hogy a második negyedévben ők nyerik el a zászlót, hadd örüljenek ők is neki! De bánt bennünket, hogy a haaidlovaiak alszanak. Ugy szeretnénk, ha hozzájuk is elkerülne a szovjet bányászok zászlaja. — Szeretem a bányászmunkát, — folytatja Michalov elvtárs, — de még sokat kell tanulnom! Erővel és mégis tele szerénységgel mondja ezt, pedig fi a nováki bányák egyik legkiválóbb dolgozója. — Az ősszel nálunk megnyílik a bányászipari iskola és az elvtársak úgy osztanak be a munkába, hogy eljárhassak oda én is... — Mérnök is lehet belőled! — mondom és erre Michalov elvtárs szeme különös fénnyel telik meg és csak ezt feleli: — Még jobb bányász akarok lenni! így készül fel Michalov András újabb és újabb ezer csille szén tervenfelüli kitermelésére, arra, hogy még szebb eredményeket érhessenek el a magyarországi vájárokkal folytatott versenyben. És bizonyára még hasonlóan készül fel Szabó elvtárs is, a tatabányai vájár a győzelmes széncsatára, mert mindketten tudatában vannak annak, hogy a szocializmusért folyó harcunkban a bányász szava döntő. ,P. B. Kedvező hitelfeltételek a dolgozóknak bútor, zongora és nyaralóházak vásárlására Kormányunk, hogy lehetővé tegye a dolgozóknak az egyes befektetési jellegű és tartós értékű árufajták vásárlását közvetlenül a pénzreform után, elhatározta, hogy 1953 július 1-töl bevezeti a dolgozók részére hitelre adást a bútornál. zongoránál, pianinonál, harmóniumoknál és az összeállítható fanyaralóházaknál. A saját ízlésük szerint kiválasztott bútorok vásárlására a dolgozóknak 8000 koronáig terjedő hitelt nyújtanak, a zongorák, pianínók és harmóniumok hi telre való vásárlására 15.000 korona hitelt, a nyaralóházak vásárlására 12.000 korona hitelt 2.5 száza lékos nettó kamattal. A hitel öszszegét legkésőbb három éven be liil vissza kell fizetni. Hitelt csak a jó dolgozóknak adnak, akik munkában való állandó részvételükkel és jő eredményeikkel ezt a kedvezményt kiérdemlik. H a az alkalmazott hitelnyújtási kérvényt nyújt be a megállapított összegek magasságában, az illetékes üzem vezetősége és az üzemi tanács javasolja a hitel megadását és ennek megkötését a kérvényező nevében megtárgyalja a pénzintézettel. 1953 június l ével a bútor ára átlagosan 17 százalékkal csökkent. Állami kereskedelmünk jóminöségü különféle fajtájú bútort árusit különböző árakon és nagy választékban hálószoba-, ebédlő-, lakószobaés konyhaberendezéseket is. Ugyancsak nagy a választék az egyes darabokban, mint rekamiékben, könyvszekrényekben, tálalókban, kredencekben, mosogató asztalokban, fotelekben, asztalokban, székekben, szekrényekben stb. A hitel tehát lehetővé teszi, hogy megvásárolhassunk egy egész készletet, de azonkívül lehetővé teszi, hogy pótoljuk lakásberendezésünket egyes bútordarabokkal is. A hitelakció keretében a dolgozók vásárolhatnak még 14.600 korona értékű zongorát, 8.400 koronától kezdve pianinót, vagy harmóniumot 5300 koronától kezdve. Számos dolgozónak až az óhaja, hogy legyen saját nyaralóháza vidéken, állandó lakóhelye közelében. Ez az óhaj teljesül azzal a lehetőséggel, hogy mindenki vásárolhat jó faanyagból összerakható nyaralóházat. Az erdő- és faiparügyi mi nisztérium Drevona árusító üzemében raktáron vannak a hitelakció keretében árusításra kerülő nyaralóházak 12.000, 11.000 és 7.000 korona összegben, A Békevédök szlovákiai bizottságának plenáris ülése Bratislavában Szombaton, június 27-én Bratislavában a Szlovák Nemzeti Tanács üléstermében plenáris ülésre ült ösz. sze a Békevédök szlovákiai bizottsága. A plénum résztvevői, a békebizottságok dolgozói az ülésen megtárgyalták, hogy milyen intézkedésekkel biztosítsák azt, hogy Szlovákia Kommunista Pártja X. kon. gresszusának határozatai és a Békevilágtanács ülésének határozatai, amelyek teljesítése erős támaszul fog szolgálni a békemozgalom további fejlődésében, alapirányelwé váljanak Szlovákiában a békevédök bizottságaiban munkájuk végzésében. A plenáris ülés kiemelte a békebizottságok feladatát — megnyerni a béke aktív védelmére Szlovákia egész dolgozó népét és arra lelkesíteni őket, hogy a béke védelme nevében emeljék munkaigyekezetüket a szocializmus építésében. Az ülésen, amelyet Peter Marušiak, a Békevédök szlovákiai bizottságának elnökhelyettese, élelmiszeriparügyi megbízott nyitott meg, résztvettek Václav Lorenc, a Békevédők csehszlovákiai bizottságának főtitkára, Irena Ďurišová, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökhelyettese. Vojtech Török egészségügyi megbízott, Jozef Lukačovič építésügyi megbízott, az államdíjasok és a Békevédők csehszlovákiai bizottságának szlovák tagjai. Az ülés résztvevői elítélték az amerikai fasizált igazságszolgáltatást a szégyenteljes gaztettért, — a Rosenberg és neje meggyilkolásáért — akik a békeharc élharcosai voltak és emléküket felállással tisztelték meg. A Békevilágtanács üléséről szóló jelentést, amely újból igazolta, hogy az összes vitás és megoldatlan nemzetközi kérdéseket meg lehet oldani kölcsönös tárgyalásokkal és megegyezésekkel, dr. h. c. A. Horák, az ülés résztvevője, a Békevilágtanács tagja, a Békevédők szlovákiai bizottságának elnöke, távösszeköttetésügyi megbízott terjesztette elö. A Békevédők szlovákiai bizottságának feladatairól Karol Štefan, a Békevédök szlovákiai bizottságának titkára beszélt. 1953 harmadik negyedévében a békebizottságok széleskörű ismertető kampányt indítanak Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa és a Békevilágtanács ülésének anyagáról és az üzemekben, EFSz-ekben, hivatalokban és az iskolákban rendezett békeagitációval biztosítják a dolgozók széles tömegeinek aktív együttműködését a békemozgalomban. A vita után, amelynek keretében az illés résztvevői elemezték a Békevédök feladatait, a plénum kooptálta az új tagokat a Békevédők szlovákiai bizottságába, mégpedig Emilia Belákovát, a Smena könyvkiadóvállalatának főszerkesztőjét és Teodor Korbaőkát, a Békevédök szlovákiai bizottságának szervezési titkárát. Egyúttal a Békevédők szlovákiai bizottsága elnökségébe megválasztották Ondrej Ziakot, a nemzetgyűlés elnökhelyettesét és Emília Beláková főszerkesztőt. Az ülés végén a Békevédök szlovákiai bizottságának plénuma egyhangúlag elfogadta a Békevédök szlovákiai bizottságának nyilatkozatát Li Szin Mannak koreai provokációjával kapcsolatban. A plénum egyúttal elfogadta a Békevédök szlovákiai bizottságának aratási felhívását. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség kerületi konferenciáiénak második napja Bratislavában A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség IV. kerületi konferenciája Bratislavában az ülésezés második napján, június 28-án, vasárnap gazdag vitával folytatódott, amelynek keretében 35 küldött beszélt. A vita keretében felszólalt František Kubač, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai bizottságának képviselője, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, akit a konferencia résztvevői lelkesen ünnepeltek. Be. szédében kiemelte, hogy csak a hatalmas Szovjetunióval való törhetetlen barátságban és szövetségben találta meg népünk nemzeti függetlenségének és hazánk szabad fejlődésének biztosítékát. A szovjet néptől nyerjük az eröt legmerészebb céljaink megvalósítására ha. zánkban a szocializmus kiépítésében. A Szovjetunió széjesméretü és baráti támogatása gazdaságunkban eddig nem létező fejlődést és virágzást eredményezett. Munkásaink, élmunkásaink, újítóink, .szövetkezeti tagjaink, tudományunk, technikánk és müvészetünk dolgozói mindanynyian tanulnak a gazdag szovjet tapasztalatokból. A vita keretében Oleg Homola. a. CsSzBSz KB főtitkára, a nemzetgyűlés képviselője is beszélt, aki beszédlében - a CsSzBSz fiókszerve, zete feladataival és munkamódszereivel foglalkozott. Ezután Samo Falťan, a CsSzBSz szlovákiai bizottságának főtitkára értékelte a vitahoazászólásokat. Utána megválasztották a CsSzBSz kerületi bizottsága űj tagjait. Karol Bakič elnökkel az élen. Brnoban megkezdődött az országos népművészeti fesztivál A népművészeti alkotóverseny három éve tartó sikeres szemléi után Brnoban megrendezték az I. Országos Népművészeti Fesztivált, amelynek védnökségét maga Antonín Zápotocky köztársasági elnök vállalta. A fesztivált szombaton, június 27-én nyitották meg a brnói Téli Stadionban. A megnyitó estén jelen voltaik Rudolf Barák miniszterelnökhelyettes, František Nečásek, a CsKP Központi Bizottságának titkára, Ladislav Lis, a CsISz Központi Bizottságának titkára, a CsKP és a KNB brnói kerületi bizottságainak képviselői, a szlovákiai népművészet dolgozói, a Szlovákiai Mü. vészetügyi Bizottság dolgozói, élükön dr. Ľudovít Bakoš-al, a Bizottság elnökével, valamint a prágai „Zenés Tavasz" külföldi vendégei. A megnyitó estén a fesztiváli harsonaszó, valamint a csehszlovák és szovjet állami himnuszok elhangzása után Vojtech Daubner, a Központi Szakszervezeti Tanács titkára mondott beszédet. A fesztivál elsö napi műsora rendkívül nagy érdeklődést keltett a közönségben, a brnói üzemek kiváló dolgozóiban, a brnoi, valamint a környékbeli ifjúságban. Az estélyen fellépett a köztársaság öt legjobb iskolai népművészeti együttese, köztült két szlovákiai együttes, úgymint az államdíjjal jutalmazott és a berlini III. Világ fesztiválon győztes Lúčnica, a CsISz Szlovákiai Központi Bizottságának pozsonyi népdal- és táncegyüttese,' továbbá a trencséni gimnázium iskolai CsISz- csoportjának , .Trenčan" nevű táncegyüttese. A műsor első száma a prágai, államdijjal jutalmazott föisko'ás művészegyüttes fellépége volt, amely Vit Nejedlý „A győzelem a mienk lesz" című szerzeményét adta elö. Hatalmas tapsvihar és éljenzés kísérte a Lúčnica-együttes fellépését, amely „Betyárok tánca" és „Gyetvai mulatság" című számaival szerepelt. Hasonló figyelmet keltett a „Trenčan" együttes fellépése is, amely Trencsén környéki táncokat mutatott be sikerrel. Az együttes itt is bebizonyította, hogy a szlovákiai népművészet legkiválóbb művelői közé tartozik. A brnoi fesztivál első estje irról tett tanúságot, hogy hazánkban a népművészet nem aludt el, hanem az új társadalmi feltételek között és a szocializmus építése mehett népünk alkotómunkájának segítőtársa lett. A szemlén fellépő együttesek legszebb műsorszámaikat hozták el, amelyek élénk tanúságai annak, mennyit fejlődtek művészetileg és eszmeileg. A gyönyörű szlovák és cseh népdalok é s táncok tarka műsorát igen szívélyesen fogadta a brnoi közönség és az egyes műsorszámokat hosszantartó tapssal ju. talmazta.
