Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-23 / 152. szám, kedd

1953 június 23 UISZ0 3 A Béke Világtanács záróülésén az alábbi nyilatkozatot fogadták el A legutóbbi hónapok eseményei arra a meggyőződésre juttatták a népeket. hogy lehetséges béké 3 ren­dezésre jutni valamennyi nemzet köz] vitás kérdésben. A népek ráébrednek arra, hogy türelmes és SZÍVÓS akcióval meg le­het őrizni a békét. A Béke Világtanács, amely 1953. Június 15-től 20-ig Budapesten ülé sezett, felhívja a népeket: kettőzzék meg erőfeszítéseiket, hogy meg könnyítsék a tárgyalásokat a nem­zetközi megegyezések érdekében. Minden népnek joga van szabadon megválasztani saját életmódját, s kötelessége tiszteletben tartani azt az életmódot, amelyet más népek szabadon választottak. A különböző rendszerek közti szükséges békés együttélés ezzel le­hetővé lesz, s a népek közti kapcso­latok mindenki számára gyümölcsö­zőkké válnak. Ez az együttélés feltételezi, hogy minden viszályt és civódást tárgya­lások útján oldjanak meg. A koreai fegyverszünetet, amely megelőzi a békét, haladéktalanul alá kell írni a már létrejött megállapo­dások alapján Minden újabb késlekedés csak nö veli a gyászt, a romokat, a szenve­déseket. Ugyancsak be kell szüntetni a többi folyamatban levő háborút és a népek függetlensége elleni agresz­sziv cselekményeket. Fegyverek bevetése bármely nem­zett felszabadító mozgalom ellen a nemzetközi feszültség tényezője és háborús tűzfészket teremthet. A német népnek joga van újra­egyesítéséhez é 3 nemzeti szuvereni­tásához, szomszédai biztonságának tiszteletbentartá'ával megakadályoz, va a militarizmus és a revans-szel lem újjáéledését. Japánnak vissza kell kapnia teljes nemzeti szuverenitását egy olyan békeszerződés alapján, amelyet az összes érdekelt országok elismernek és amely garantálja Ázsia és a Csen­des Oceán népeinek biztonságát. Ha biztosítják szuverenitásuk tiszteletbentartását, ha szembeszáll­nak az életük megszervezésébe való idegen beavatkozással, ha visszauta­sítják katonai támaszpontok enge­délyezését é s az idegen csapatok ál tal való bármiféle megszállást, a né­pek garantálhatják biztonságukat és a béke megőrzését. A biztonság fokozatos megterem tése lehetőséget nyújt arra. hogy megszüntessék a fegyverkezési hajszát, hogy tárgyalások útján hozzákezdjenek a fegyverkezés csök­kentéséhez, hogy valamennyi ember jobb életszínvonala megteremtésének szenteljék azokat az erőforrásokat, amelyeket idáig a halál és a rombo­lás műveire fordított. A gazdasági é a kulturális cserét valamennyi ország között az egyen­lőség alapján, megkülönböztetés nél­kül és az összes felek előnyére kell megteremteni. A tárgyalás lényegesen meg fogja változtatni az események menetét Az ENSz eszközül szolgálhat ehhez, ha hűségesnek mutatkozik alapok mányának szelleméhez. Az ENSz­nek be kell fogadnia valamennyi or­szágot, amely ezirányú kérését elő­terjesztette. Kínát csakúgy, mint a többi nem­zetet, az általa választott kormány­nak kell képviselnie az ENSz-ben. Ezek azok az okok, amelyek miatt a Béke Világtanács elhatározta, hogy egyetemes jellegű akcióba kezd a tárgyalás érdekében. E kampány sarán a népeik ki fogják fejezni kü­lönféle szervezett formák között azt a követelésüket, hogy az államok közti összes viszályokat és nehézsé­geket békés úton rendezzék. Csak a népek állhatatos akciója kényszerítheti ki a tárgyalást, a megegyezést és a békét. Felhívás a kultúrkaocsolatok kiszélesítésére A világ valamennyi országának népei ma új erével tesznek tanúsá­got elszántságukról, hogy áttörjék a földrajzi és ideológiai határokat és hogy újra felvegyék a nemzetkö. zi tárgyalások fonalát. Ezért kell a legszélesebbkörü kul­túrcseréhez folyamodni, ami lehetővé fogja tenni mindenki számára, hogy továbbadja munkájának gyümöl­cseit, technikája eredményeit, a tu­domány és a művészet vívmányait. A kultúra egyetemes és gyümöl­csöző kifejlődéséhez szükséges kap­csolatok ugyancsak hozzá fognak járulni a megnemértés és bizalmat, lanság eltüntetéséhez és minden or­szág értékeinek közvetlen megisme­rése által elősegítik majd a nemzet­közi feszültség egyhiilésének eléré­sét és megszilárdítását. Felszólítjuk a közvéleményt: hasson oda a kormányoknál, hogy há­rítsák el a kultúrkapcsolatok elé tornyosuló akadályokat, hogy min. den nép megismerhesse más népek fiait, megismerhesse könyveit, film­jeit, szinház-müvészetét és művészi alkotásait. Javasoljuk az összes szervezetek­nek és kultúrintézményeknek, egye­temeknek é3 könyvtáraknak, tudós, irodalmi, művészeti és műszaki tár­saságoknak, szakegyesületeknek, nöi, ifjúsági és egyetemi szervezőtek, nek, hogy a viszonosság és egymás nemzeti kultúrájának kölcsönös tisz­teletbentartása alapján szervezzenek látogatásokat, találkozókat, cserél­jék ki a kiadványaikat, rendezzenek vándorkiállításokat két-két ország között, egy világrész országai között és világméretekben. Üdvözlünk minden olyan kezde­ményezést, — bárhonnan jöjjön is — amely ebben az irányban halad s amely hozzájárul a béke és barát­ság e gondolatának valóraváltásá. hoz. Az Amerikai Földrész Kulturá­lis Kongresszusa, a Világifjúsági és Diáktalálkozó, a különböző nemzet­közi tudományos kongresszusok, a különböző országok felhívása dele­gációk küldésére és fogadására, stb., sokat igérö példái ennek. A mai helyzet korlátlan kilátáso­kat nyit az emberi kapcsolatok üyen irányban történő gazdagítására. Le­gyünk rajta, hogy a népek közötti eszmecsere siettesse a kormányok között oly szükséges tárgyalásokat. Odaítélték a nemzetközi békedíjakat Branca-Fialha, a Béke-Világta­nács elnökségének tagja, a Béke­Világtanács Ujése elé terjesztette jóváhagyás végett a nemzetközi békedíjak és aranyérmek odaitélé­séröl szóló bizottsági javaslatot. A bizottság, amelyneik elnöke Pierre Cot volt és tagjai Wanda Waszilevszka, Mao Tun, Gabriel d'Arboussier, Jorge Amado, Havjet Johson, Arthur Lundkviszt, Jan Mukarovszky és Heriberti Jara, 1952 december 10—11-én és 16-án tartott ülést. A bizottság a béke tiszteletdíját a ná­cik elleni harcban elesett bolgár köl­tőnek és nemzeti hősnek, Nikola Jonkov Vapcarovnak ítélte oda. A nemzetközi békedíjat ítélték oda: Paul Eluard francia költőnek, W. E p / S. Dugois északamerikai tu­dósnak, Martin Hellberg német ren­dezőnek, valamint Kurt és Jeanne Sternnok »Az elítélt falu« cimü filmért; Halldor Laxnesnek, izlandi regényírónak, Leopold Mendes me­xikói művésznek és mukatársának, Mulk Radzs Annando indiai írónak. A hat díj mindegyike 2,500.000 frankot tesz ki. Ezenkívül aranyérmet ítéltek oda Jean Effei francia karikatúristá­nak. Vitezszlav Nezval cseh költő­nek »A béke dala« című költemé nyéért, James Aldrigenek »Diplo­mata« című regényéért. Claudio Szantor, brazil zeneszerzőnek »A szeretet és béke dala« című szim­fóniájáért. Maria Oliver argentin írónőnek békevédejmi tevékenysé­géért, Tosiko Akamakszuo és Jiri ma Makurima japán festőknek, Georges Szalendre francia szob­rásznak, békét szolgáló müveiért, Buzurk Alavi iráni írónak »Fárado­zás című könyvéért. Csorvássy István román szobrásznak »Koreai ak cimü szoborcsoportiáért. Car­los Auguszt Leon venezuelai költő­nek. A békéért, cimü költeményé ért. Louis Carlos Perez jogi dok tornak (Columbia) békevédelmi te vékenységéért, Vajin Aalton finn szobrásznak »Béke« cimü szobrá ért. A bizottság határozatát az ülés valamennyi résztvevője egyhangúlag jóváhagyta. Ugyancsak egyhangú­lag határozatot fogadtak el, ame­lyet Alfredo Varela (Argentinja) a Béke-Világtaaács tagja terjesztett elő a bizottság összetételéről és a nemzetközi békedíjak jövőbeni oda­ítélésének módjáról. Ez a határozat kimondja: A Béke-Világtanács elhatározta, hogy minden évben három nemzet­közi békedíjat fog odaítélni az iro­dalom, tudomány, művészet köré­ből alkotott müvekért és alkotó tevékenységért. Ezen müvek és tevékenység át. tanulmányozásával és a díjak oda­ítélésével állandó nemzetközi bízott­ságot bíznak meg. A Béke-Világtanács e nemzetiközi bizottság tagjaiul az előző bizott­ság következő résztvevőit nevezi ki: Pietro Nennit, Pierre Cot-ot, Mao Tun-t, Wanda Waszilevszkát, Jan Muk&rovszky-t, Cossami-t, Havleth Johnson-t, Arthur Lunk­vísztet, Heriborte Jara-t, E. Wei­gel-Brecht asszonyt, Mohamed Ka­mei el Bindarit, Jerzy Putramen­to-t, Gabriel d'Arboussiert és Pab­lo Picasso-t. A Béke­Vil ág tan ács elhatározta hogy felkéri az elnökséget a tanács ülésszaka után tartandó első ülé­sén, hogy a bizottság tagjai, továb­bi irodalmi, tudományos és művé­szeti dolgozókkal egészítse ki. Az amerikai tisztek kompromittáló „beismeréseket" próbáltak kicsikarni Nuschke miniszterelnök­helyettesből Amint az ADN-hírügynökség köz­li, Ottó Nuschke, a Német Demokra­tikus Köztársaság Keresztény De­mokrata Uniójának elnöke és a Né­met Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnökhelyettese, az amerikai örizetbevételből való szabadonbocsá­tása után a Keresztény Demokiata Unió székházában nyilatkozatot tett. A nyilatkozatban a többi között elmondotta, hogy az amerikai tisz­tek a vallatás folyamán több izben megkísérelték a Szovjetunióról és a Német Demokratikus Köztársaság kormányáról „kompromittáló" beis­meréseket kicsikarni tőle. Késő éjszakáig gyalázatos esz. közökkel próbálták rábírni, hogy maradjon Nyugat-Berlinben. Ottó Nuschke. a vallatás folyamán több izben követelte azonnali szabadon­bocsátását és a leghatározottabban tiltakozott a meghurcolás és az őri. zetbevétel ellen. Az amerikai tiszt azonban ezt vá­laszolta követeléseire: „Mindenről táviratoztam Washingtonba és meg kell várnunk a megfelelő választ. Addig őrizetben kell maradnia." Ottó Nuschke munkatársaihoz és és az összegyűlt polgárokhoz for­dulva a továbbiakban kijelentette: „Most újból fogjunk munkához, hogy egyesült erőfeszítésekkel meg­őrizzük a békét és kivívjuk hazánk egyesítését." Mindannyiunk előtt legyen vilá. gos. hogy a szovjet csapatok, az ál­lami szervek és a békeszerető pol­gárok erélyes intézkedései mentet­ték meg a békét Németországban." Ha a nyugatberlini provokátorok által megrendezett puccs sikerült volna, —hangsúlyozta Ottó Nuschke — akkor Németország újabb hábo­rút élt volna át, amelynek követ­kezményeit „nehéz volna előre lát. ni". Világszerte nagv felháborodást keltett az ártatlan Rosenberg házaspár kivéazése A békeszerető emberiség tiltako­zása ellenére az amerikai impéria­listák végrehajtották a példátlanul gyalázatos bűntettet: péntekről szombatra virradó éjjel 1.45 órakor kivégezték az ártatlan Rosenberg házaspárt. Bloch védőügyvéd a kivégzés előtt félórával fel akarta keresni Eisen­hower elnököt, hogy az utolsó pilla­natba u személyesen vegy e rá a Ro­senberg házaspár életének megkimé­lésére. A rendőrök azonban meg­akadályozták, hogy a Fehér Házba lépjen. Pénteken a táviratok ezrei indul­tak a világ minden részéről Wash­ingtonba, hogy harcoljanak a Ro­senberg-házaspár életéért. A franoia bányászszövetség táv­iratában ezt írja: ,,Ha a Rosenberg házaspárt kivégzik, Franciaország bányászai mindörökké átkozni fog­ják a gyükosok neveit " Pénteken éjjel tüntetésektől vol­tak hangosak EuróPa nagyvárosai. Párizsban az esti órákban kezdő­dött tüntetés és a késő éjszakáig tartott. Ugyancsak nagy tüntetés volt Londonban. A londoni rádió ar­ról számol be. hogy a római szak­szervezeti központ 15 perces sztráj­kot hirdetett szombatra a Rosen berg-házaspár kivégzése miatt. A hatalmas méretű nemzetközi til­takozás ellenére mégis kivégezték a Rosenberg-házaspárt. A DPA jelen­tése szerint egyikük sem élt Eisen hower és az amerikai igazságügymi­niszter ajánlatával, hogy „vallomás tétellel" életét megmentse. Amikor elterjedt a kivégzés híre, Washingtonban jelszavas táblákat vivő tömegek meneteltek a Fehér Ház épülete elé. A Rosenberg-házas­pár megmentésére alakult országos bizottság New Yorkban nagy tünte­tést tartott. „A gyűlésen beszédek hangzottak el, kórusban megbélyeg­ző jelszavakat kiáltottak, sokan han­gosan sírtak'' — mondja a Reuter jelentése. Emanuel Bloch, a Rosenberg-há­zaspár védőügyvédje a kivégzés után kijelentette: „Saégyen Amerikára! A Rosenberg-házaspárral együtt meghalt az amerikai demokrácia is." Bloch hangsúlyozta, hogy Eisen­hower elnök, aki nem volt hajlandó kegyelmet adni az ártatlanul halál­raítélt házaspárnak „dicstelenül fog szerepeim a történelemben, mint olya n elnök, aki a halálos ítéleteket támogatta." A Reuter beszámol arról, hogy a kanadai Torontóban, amikor meg­tudták a Rosenberg-házaspár kivég­zését, nagy tömeg vonult fel az amerikai konzulátus épülete elé. „Szégyen-szégyen" — kiáltották az emberek. A L'Humanité különkiadásban számolt be a kivégzésről Pierre Co­urtade írt vezércikket a lapban A Franc-Tireur cikkírója elítéli Eisenhowert, hogy nem emelte fel szavát a Rosenberg-házaspár meg­mentéséért. Az AFP jelentése szerint William Dougla s bírót az a veszély fenyegeti, hogy a Rosenberg üggyel kapcsolat­ban elfoglalt álláspontja miatt a legfelső bíróság elé állítják. Vincent Anríol újabb erőfeszítése a kormányválság megoldására Miután André Marie sem tudta a nemzetgyűlésben megszerezni mi ­niszterelnöki beiktatásához az alkot­mány által előírt többséget, Vincent Auriol köztársasági elnök pénteken újabb kísérletet tett a 29 nap óta tartó kormányválság megoldására A Franci® Kommunista Párt kép­viselőinek mellőzésével magához ké. rette a francia burzsoázia ügyeinek intézésével megbízott valamennyi vezető politikust. A köztársasági el­nök a meghívott politikusok „fegyel­mére és nemzeti szolidaritására" apellálva, felhívta őket, üljenek ösz­sze egy azonnali akcióprogramm ál­talános irányelveinek kidolgozására és ilymjdon teremtsék meg a lehe­tőséget egy „a lehető legszélesebb nemzeti összefogás alapján álló" kormány létrehozásához. Mihelyt ez a megegyezés létrejön — mondotta a köztársasági elnök — új miniszterelnököt fog kijelölni. A megjelentek elhatározták, hogy szombaton délelőtt tartják meg első tanácskozásukat. Kim Ir Szen marsall és Peng Teh Huai tábornok levele Mark Clark tábornokhoz A teljes fegyverszüneti küldött­ségeknek június 20-án a koreai, kínai fél kívánságára megtartott nyilvános ülésén Nam Ir tábornok, a koreai-kínai küldöttség vezetője, felolvasta Kim Ir Szen marsall, a koreai néphadsereg főparancsnoka és Peng Teh Huai tábornok, a kí­nai népi önkéntesek parancsnoká­nak, Mark Clark tábornokhoz, az Egyesült Nemzetek haderejének fő­parancsnokához intézett levelét. A ^vél bevezető része nyugtázza Hamson tábornoknak június 18-án Nam Ir tábornokhoz intézett, leve­lét, amelyben közölték, hogy a ko­reai néphadsereg 25.000 fogságba esett harcosa a délkoreai kormány legmagasabb személyiségeinek ti­tokban kidolgozott és gondosan egybehangolt tervei szerint, vala­mint a délkoreai biztonsági alaku­latok segítségével és külső támoga. tással „kitört" és „megszökött" a hadifogoly táborokból. Li Szm Man hivatalosan be is is­merte, hogy a délkoreai biztonsági alakulatok az ö utasítására „bocsá­tották szabadon" ezeket a hadifog­lyokat. A levél a továbbiakban leszögezi, hogy még csak tíz nap telt el a ha­difoglyok hazatelepítésére vonatko­zó egyezmény aláírása óta, a másik fél azonban máris botrányos módon és nyíltan megszegte ezt az egyez, rnényt. Az úgynevezett „szabadonbqcsátá­si" rendelet értelmében és a titkos ügynökök, valamint a biztonsági alakulatok összehangolt akciója ré­vén arra kényszerítette a nem köz­vetlenül hazatelepitendőnek minő­sülő összes hadifoglyok több mint felét kitevő 25.000 hadifoglyot, hogy elhagyja a hadifogolytáborokat. Ezen túlmenöleg nyütan utalt arra, hogy kész ezeket a hadifoglyokat erőszakkal besorozni a délkoreai hadseregbe. Ez azonban még nem minden. Június 19.én további 1813 hadifoglyot kényszerítettek a hadi­fogolytáborok elhagyására. Ezért ennek az incidensnek jellegét rend­kívül súlyosnak kell tekinteni — hangsúlyozza a levél. A levél a továbbiakbein rámutat, hogy a délkoreai Liszinman-klikk terve nem volt ismeretlen a másik fél előtt, még sem tettek semmiféle intézkedést ennek az incidensnek elkerülésére és megakadályozására. Az amerikaiakat éppen ezért súlyos felelősség terheli ezért az inciden­sért. A levél így fejeződik be: „Tekintve ennek az incidensnek rendkívül súlyos következményeit, a következő kérdéseket kell önökhöz intéznünk: „Vájjon képes-e az Egyesült Nemzetek haderejének parancsnok, sága ellenőrzést gyakorolni a dél­koreai kormány és hadsereg felett? Ha nem, akkor vájjon a koreai fegyverszünet vonatkozik-e a Li­szinman-klikkre is? Ha nem vonatkozik rá, akkor mi biztosíték van arra, hogy Dél-Korea részéről a gyakorlatban megvalósít­ják a fegyverszüneti egyezményt? Ha ellenben a koreai fegyverszü­net vonatkozik a Liszinman-klikkre, akkor önök felelősek azért, hogy haladéktalanul kézrekerítsék a „sza­badlábon lévő" 25.952 hadifoglyot, vagyis mindazokat, akiket „szaba. don bocsátottak", akiket kényszer­rel visszatartanak és be akarnak sorozni a délkoreai hadseregbe. Ezen túlmenöleg pedig önöknek biztosítékot kell adniuk arra, hogy a jövőben semmi esetre sem fordul­nak elő hasonló incidensek. Várjuk az önök válaszát."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents