Uj Szó, 1953. június (6. évfolyam, 133-158.szám)

1953-06-21 / 151. szám, vasárnap

1953 TÚ ni us 21 U1SZ0 s Jó kultúragitációvai a több termésért Régen a burzsoá kultúra szekértő lói azt a hamis nézetet terjesztették hogy nyáron nem lehet kultúrmunkát végezni, mert sok a munka. Azok a kultúrmunkások, akik nem tanultak eleget a szovjet tapasztalatokból, nem egy esetben fölültek ennek a nézetnek és a nyarat uborkaszezonnak tartották. Ma már hazánkban sok élretörö kultúrbrigád bizonyította be, hogy nyár idején is szükséges a kultúrmunka. Az elmúlt évben aratás idején 36 esetben látogatták Csemadok brigádok az aratókat és műsoraikkal friss szellőt vittek a dolgozók közé. Az idén sokkal dúsabb a termés, még fokozottabban szükség van a jó kul túrbrigádokra, amelyek helves műsorpolitikával jó kultúragitáclót vé geznek és elpven hajtókerekei lesznek a gyors termésbetakarításnak. KOLLEKTÍV FELLÉPÉS MELLETT EGYÉNI AGITÁCIÓ A kultúrfelelősök feladata, hogy mindenegyes brigádtagot megnyerjenek lelkes agitátornak, mert eredményes kultúragitációt csak úgy lehet végezni, ha a kultúrbrigád vezetője és valamennyi tagja felismeri hivatá sát, munkájának nemes célját. Tudatosítani kell a tagok körében, hogy nem önmagukért szerepelnek, hanem az egész dolgozó nép kenyerének sí keres betakarításáért harcolnak. Egyéni beszélgetésekben derűlátóan kell beszélni a nehéz munkát végző ara

: tokkal arról, hogy eddigi jó munkájuk eredményeképen szüntettük meg a j egy rendszert, szilárd értékes pénzt teremtettünk és megnyílt a szabad piac. A további emelkedés egyik zá loga a jól és gyorsan végzett termény betakarítás. Nem szabad megalkuvónak lennünk és hitelt adnunk az állandó vészha rangot húzó reakciónak, amelyik a legkülönfélébb újságokkal nyugtala nítja dolgozó parasztságunkat. A kul túrfelelősöknek arra kell törekedniük, hogy a tagok világos választ tudjanak adni a reakció minden hírverésére! Mindenki emlékszik még arra, amikor szövetkezeti parasztságunkat a „csajka-mesével" ijesztgette a fekete reakció. Ma már világos, hogy mindez nem volt más. mint ostoba fecsegés. A valóság az, hogy a szovjet kolhozok tapasztalatai és dolgozóink jó munkája nyomán dúsan terem szövetkezeteink gazdag búzaföldje. Az idei aratásnál a kultúrbrigád tagjai töltsenek pár kedves órát a dolgozók körében, segítsenek munkájukban és végezzék jókedvvel szép feladatukata felvüágosító munkát. Az igazi kultúrmunkás állandó meggyőző munkát folytat, sohasem feledkezik meg a tanításról, a felvilágosító munkáról. Ahhoz, hogy hazánkban minden dolgozó művelt ember legyen, szükséges hogy kultúrmunkásaink örömmel beszéljenek a munkásosztály győzelmes útjáról és a kultúragitáció mindennapi munkájában első gondolatuk pártunk vezetőerejének még szilárdabbá tétele legyen. KI KELL KÜSZÖBÖLNI A KISPOLGÁRI NÉZETEKET A műsorp Utikánknak meg kell felelnie a dolgozó nép érdekeinek. Lenin elvtárs erre azt mo-dja: „Társadalomban élni és a társadalomtól függetlennek lenni nem lehetséges". Különösen megszívlelendő ez nálunk, ahol a kultúrmunkások nem mindig tartják szem előtt a társadalom problémáit. Ki kell küszöbölnünk a kultúrmunkából azt a hamis „jóakaratot", hogy a kultúrcsoporttal a nyár idején 4 felvonásos színdarabot akarjunk betaníttatni. Ezzel elvonnák a dolgozókat legégetőbb problémáiktól — a napi sürgős munkától Ez a terv szóba jöhet nagyobb városban, de semmiesetre sem hasznos nyár idején a falun, már azért sem, mert valóban nincs a dolgozóknak annyi ráérő idejük, hogy hosszú színdarabokat tanuljanak be. A kultúrmunkásokra az a megtisztelő feladat vár, hogy a szovjet együttesek példájára időszerű programmal mindig ott legyenek, ahol a legszükségesebb munka elvégzéséről van szó. most például a termény betakarításnál Nemcsak azért fontos ez, mert megtisztelő feladat, hanem azért is, mert a nehéz munkát jól végző dolgozók méltán megérdemlik a „dolgozók millióinak tiszteletét és megbecsülését" A kultúrbrigádnak konkréten és művészi formában kell elősegítenie azon munkafolyamatok gyors megvalósítá sát, amelyek leghatékonyabban járul nak hozzá az életszínvonal emeléséhez. A KULTÚRA A NÉPBŐL FAKAD A kultúragitáció leghatékonyabb eszközei az állandó rigmus és köszöntő brigádok, amelyek maguk költik rigmusaikat a napi munkagyőzelmek ről, dalba szövik az egyes dolgozók elért sikereit és Intik a lemaradókat Sajnos, a Csemadok kultúrcsoportjai között ez még nagyon gyengén mű ködik, főként azért, mert a központ eddig nem adott hozzá elég támoga tást, másrészt, mert akik leginkább segíthetnének ebben a munkában, a népiskolák tanítói — nem lépnek föl kezdeményezően. De nemcsak tanítók írhatnak rigmusokat, van arra több példa, hogy a dolgozók is jó mesterei a rigmusírásnak. mint például Díóspatonyban IClimek Ferenc, aki a jól és rosszul működő Csema dok csoportokról irt rigmust, Kapós kelecsényből Kis Miklós a szövetkezet életéről írt. Szükséges lenne, hogy a tanítók és a kultúrfelelősök megszervezzék a rigmusírók közösségét, amely ügyesen reagálna politikai és gazdasági eredményeinkre, problémáinkra. A népi demokratikus Magyarorszá gon ma már több ezer rigmusíró dol gozik. Egyedül Szolnok megyében a választások előtt 200 rigmusíró tevékenykedett. Egyik ilyen rigmusíró azokat a szövetkezeteket vette célba, amelyek késlekedtek a vetéssel: Ott tartják ők a raktárban bekötve. Szegény árpa kívánkozik a földbe. Segítsetek rajta hát jó emberek, Itt az idő, hogy az árpát vessétek. Hasonló da'rigmusokkal kell a kultu rbrigádoknak színessé tenni műsoraikat. A dolgozók mindig érdeklődés sel kísérik azokat az eredményeket, amelyek őket érintik. A jó kultúragitáció a tett színhelyén születik meg és az ötletek legkülön bözöbb formáival szórakoztat és buz dít. Ilyen segédeszközként lehet fölhasználni a helyi rádióleadókat, lehet készíteni ötletes plakátokat, rajzokat melyen országunk fejlődését mutatják be, beszélőtáblákat, amelyek a szövetkezetek helyi, vagy járási versenymozgalmát ismertetik stb. A Csemadok központ igyekszik időszerű rigmusokkal sc ítségére sietni a kultúragitációs csoportoknak, le szükség van az alulról jövő kezdeményezésre is. A Csemadok Hiradó utolsó számaiban, valamint az aratási kultúranyagban bőven található rigmusminta. A nén évszázadok óta szövi, dalolja dalait, melyeknek legszebb gyöngyszemeit éppen nekünk kötelességünk átvenni és továbbfejleszteni mai, szocialista tartalommal és nemzeti formában. Ennek a haladó művészetnek egy új ága a rigmusírás, amely népi dallamra szól, a népből fakad. HBLYI FUNKCIONÁRIUSOK VEZETŐSZEREPE. Manapság — habár mind ritkábban — de még találkozunk olyan jelenséggel, hogy a helyi vezetők nem tartják fontosnak nagyobb munka idején a kultúrmunkát, arra hivatkozva, hogy nem érnek rá. Előfordul még egy általános hiányosság, a közömbösség a kul túrmunka iránt. Vagy ha mégis törődnek vele, akkor nem néznek a helyi funkcionáriusok eléggé a műsor tartalmára. Pedig nagy szükség volna nevelő magyarázatra a közös vagyonhoz való viszony elmélyítésében, a politikai öntudat fokozásában, a szocialista munkaverseny kiszélesítésében és mindabban, ami hozzájárul népgazdaságunk megerősítéséhez. Egy jó példát említek a sok közül: a királyhelmeci árásban, Ladmóc községben pár szövetkezeti tag a reakció szavának föl ülve, nem bízott a nagyüzemi gazdálkodás előnyében. A járás vezetősége fölismerve a kultúrmunka nagy jelentőségét. kultúrbrigádot szervezett a községben, ahol előadták U^bán Ernő Tűzkeresztség" című mii vét. A dolgozó parasztságot rávezette a színdarab arra. hogy fölismerték iga^i ellenségüket. azokat, akik félrevezették őket és a darab hatására boldogan mentek tovább dolgozni a szövetkezet földjeire. ÚJABB FELADATOK — NAGYOBB EREDMÉNYEK. A kultúrmunka még sohasem állott olyan szoros kapcsolatban az ország életével és a néppel, hazafias eszméjével, mint a mai szocialista Mindenkit a szakmájába A döményi Fecskés Sándor olyat vágott vasvillájával a tehén hátára, hogy az az első két lábával a jászolba ugrott. Tette pedig Fecskés ezt azért, mert a jószág a fehérre meszelt talicskáját összepiszkította és hófehér ruháját is megpettyezte. Tudnivaló, hogy ez az éltesebb barázdált arcú Fecskés kitanulta a kőműves szakmát, hát olyan becses volt neki a talicska. mint asztalosnak a gyalu, vagy kovácsnak a kalapács. A ruháját pedig legalább olyan becsben tartotta, mint pap a reverendát. Hogy miért került a kőműves minden cókmók. jávai a szövetkezet közös istállójába, annak az a históriája. Az egyik tavaszi este beállított hozzá sógora, a szövetkezet elnöke és azt mondta neki — Te Sándor, olyan munkával bízlak meg, hogy az öreg isten is megirígyli a sSrsodat. Fecskés fáradt volt, mert éppen akkor érkezett haza a munkából — belülről javítgatta, az iskolát, de az elnök szavára elszállt a fáradsága és úgy figyelt, hogy majd kiesett a szeme — Idehallgass Sándor! — No!... — Holnap reggeltől a közösistálló állatgontozója leszel. — Ejde sógor ... — Semmi de! Az leszel ha mondom, még hozzá a javából Fecskés el akarta szép sorrendben mondani, hogy soha az életben nem bajlódott jószágokkal, meg hogy nagyon szereti a szakmáját, de az elnök, akinek az arca és konokul csillogó szeme több makacsságot árult el, mint megfontoltságot, nem engedte szóhoz jutni. Fecskés vállára ejtette kezét és búcsúzóul ezzel nvugtatta meg. — Olyan kereseted lesz, hogy irigyel a i fog a környék' Fecskés így került az istállóba Elhirtelenkedte a dolgot, kötélnek állt és most úgyszólván dühében vágott a tehén hátára. Mert ha a tehenek éhesek, bőgnek, ha szomjasak akkor is bőgnek, ha meg etetésnek, itatásnak utána van az ember, a borjasok megint csak bőgnek. Kibírhatatlan ez az állapot, csak az tudja elviseni, aki ebben nőtt fel. Fecskés mindennek ellenére úgy jártkelt az istálóban, mintha életében csak jószágokat gondozott volna. Mokány kis ember ez a Fecskés, az arca nem kerek, inkább szögletes. Korán jött az istállóba, igaz kelletlenül, mert szivesebben fogná kezébe a malteros kanalat, meg a vízmértéket és húzná fel egymásután a falakat, mint hogy itt az istállóban hatvanöt marha között járjon-keljen. Mindezért csak sógorát, Csurgót hibáztatja. Mi az istennyila ütött az elnökbe, sehogyan sem érti. Fecskéssel dolgozik Árgyus Pali is. Izzig-vérig jós^ággondozó. Tudja a rábízott állatok minden baját. Ha kedvetlen a jószág, sót nyalat vele, ha meg fejés közben vért ereszt, MÁCS JÓZSEF. • * • már nem ássa fel az istálló küszöbét, hogy megnézze nem a rosszlélek tett-e oda valamit megrontani a teheneket, hanem tüstént hívja az állatorvost. Egyszóval, ahol ő a gazda, nincs ott baj a jószágokkal A tej suhog a sajtárba, az állat meg szemlátomást gömbölyödik. Árgyus Pali nehezen békült meg a gondolattal, hogy Fecskést állították melléje. A kőműves nem állatgondozónak való. Végezze csak a maga munkáját. Ám de mit tehetett, ha Csurgó így akarta. Bele kellett törődnie. Meg is békült és ahogy Fecskés az istállóba lépett, hát azon volt, hogy megérttesse vele az állatgondozás csínját-bínját. Meg ám, ha Fecsk's anyám-asszony katonája lett volna. Elhitte a mindenttudó sógorának, hogy azért állította az istállóba, mert a jószághoz értő embert látta benne. De hogv a dologra térjek! Egy csütörtöki napon, amint hozzáfogtak a marhák csutakolásához, hát Fecskés csak úgy heccelésből, hogy felmérgesíti ezt az Árgyus Palit, kapta a hoszszúnyelű meszelöt és a tehén farához állt Amint Árgyus Pali megpillantotta a tudálékos kőművest, hát kiejtette kezéből a vakarót. — Szentséges ég. mit akarsz te Sándor? — Mit. mit, hát csutakolni a teheneket! — Ejnye no, csak nem meszelőve!' — Avval én, nézze csak! És a mészrágta szőrcsomót néhányszor végéghúzta a harha hátán Annak meg mintha tetszet volna ez a körmönfont munka, mert testét hol erre, hol arra hajlította. Árgyus Pali csak nézte a különös munkát, a kalapját is a tarkójára tolta. Már alig fért bele a méreg. — Ejnye azt a fehér mindenségedet, hát elment az eszed? Fecskés rávágott a tehén hátára, még hozzá úgy. hogy a meszelő pora Árgyus Palit is megprüsszögtette. Fitymálóan vetette oda neki — Maga csak használja a vakarót. majd én a meszelőt használom. Árgyus Pali előhúzta csibukjét, rátöltött és bosszankodva eresztgette a füstöt. Aztán odalépegetett Fecskéshez, és pusmogva a dühtől csak ennyit mondott: — Te, te, hencegő Fecskés, tedd le azt a meszelőt, mert kihozol a béketűrésből. — Nem teszem le! Árgyus dühödten látott a marhák lecsutakolásához. A hosszunvelű meszelő bosszantotta. Azt biztosan tud ta, hogy ez a kőműves távolról sem közelítheti meg a marha csutakolás ban, még is fúrta az oldalát a móká zása. Kapta a kefét, gondolván, hogy most megmutatja a kőművesnek, hogy müyen is tulajdonképen a jószághoz értő ember. A szovjet művészek fejlépése az 1953. évi „Prágai Tavasz" Zenei Fesztiválon A » Prágai Tavasz« Zenei Fesztiválon ebben az évben már nyolcadszor szerepelnek a szovjet művészek, akiket mindig örömmel várunk ós akik a szeretett Szovjetunióból a legmagasabb fokú művészetet hozzák el. A szovjet művészek hangversenyén Antonín Zápotoeky köztársasági elnök is résztvett feleségével együtt. Továbbá jelen voltak még Viliam Siroky miniszterelnök, V. Kopecky, Zdenek Nejedlý akadémikus, J. Uher és O. Beran miniszerelnökhelyettesekkel együtt. Jelen voltak még Dr. O. John, a Nemzetgyűlés elnöke, és az állami bizottságok elnökei. A hangversenyen résztvett A. J. Bo. gomolov prágai szovjet nagykövet és a diplomáciai testület további tagjai. A hangversenyt A. A. Laszko gordonkaművész, a nemzetközi gordonkaverseny államdíjasa nyitotta meg, aki Nyikolaj Rakov " Poémját és Sulchan Cincadz három gruzin népi motívum feldolgozását játszót ta. Utána I. B. Izrailjeva Sztálin, díjas és K. V. Satüovm, a leningrádi S. M. Kirov állami akadé miai opera és balettszínház szólis tái mutatták be nagy művészetüket. A leningrádi S. M. Kirov állami opera és balettszinház basszistája, N. I. Krivulja Alexander Dar gomyszkij Sellő című operájának áriáit és dalokat énekelt. Szünet után T. N. Guszeva zon goramüvésznö, az össz-szövetségi zenei verseny, a nemzetközi Cho pin-verseny államdíjasa .és V. M. Firszová, az RSFSR érdemes művésze, a moszkvai Nagyszínház szólómüvésze lépett fel. Zdenek Nejedlý akadémikus, miniszterelnökhelyettes meleg szavak kai mondott köszönetet a szovjet művészeknek fellépésükért és gratu Iáit nagy sikerükhöz. kultúra, a sztálini korszak művészete Minden kultúragitációs csoportnál' dicséretére válik, ha nyomon követi a falu termelőmunkájának egyes fá?> sait. A most megszervezett kultúr brigádok folytassák nemes munkáju kat és az aratási tapasztalatok alap ján mozgósítsák a dolgozókat a beszolgáltatás teljesítésére is. Hasson át minden kul túrvezetőt a felelősségérzet népünk jövő évi ke nyérének biztosításáért, országunk megerősödéséért. Vajda J óz sej Fecskés se tétlenkedett. A hosszúnyelű messzelővel szanorán végezte a tisztogatást. Bizony szaporán, de rosszul, aminek láttán Árgyus Pali felfortyant. Ha utóiérte Fecskést és beállt a marhák közé valami mindig azt sugallta neki, hogy lesse a kőművest, letette-e azt a szőrcsomot vagy nem? Amikor a gombosszarvú ökröt tisztította, lábujjhegyre állt, mivel alacsony ember volt. de ez ökör hátáról így is csak az ágaskodó hajszálai értek feljebb. Fecskés az első pillanatra nem tudta, hogy mit is gondoljon. Azt látta, hogy Árgyus a gombosszarvú ökröt csutakolja, de hogy az állat szőre miért nő szemlátomást, arról fogalma sem volt. Lassan a szőrszálak alatt mást is látott. Árgyus Pali villogó barna szemét. Tüstént rákiáltott: — Mit bámul, hé? — Hát maga mit? — Csak nézek! — Én is nézek. Ezen összevesztek. Árgyus Pali mindennek elmondta a kőművest, hogy dologtalan, a szakmái'

t se tudja, a jószághoz meg annyit nem ért. mint tyúk az ábécéhez. Fecskés se hagyta magát. Nem is egyszer elmondta, hogy ő világjárt ember, bekarikázta Tolnát,—Baranyát hát az olyan Árgyus Pál-féle jószággondozók ne becsméreljék A per-patvarnak nem lett vége. Nem, mert a jószágondozó szavai nem jelentettek többet Fecskésnek a falrahányt borsónál. így hát nem tehetett egyebet, mint hogy a kőművest igazságtételre noszogatta — A fene a jó dolgodat most osztán gyerünk a sógorodhoz, tudom istenem, hogy vagy a bolondériát veri ki a fejedből, vagy azt bánja meg, hogy az istállóba küldött. — Gyerünk! — egyezett bele Fecskés örömmel. A döményi hegyek felől éles tavaszi szél söpört, amikor Árgyus vaka róval, Fecskés meg hosszúnyelű meszelővel az elnökhöz ment. Árgyus útköben fogadkozótt, hogy olyan ricsajt csap a szövetkezet irodájában, hogy Csurgó elnök megemlegeti, amíg él. Fecskés meg örült, hogy ez az eset szabadítja meg az istállótól. Mert úgy van az, hogy aki megszokta * malteros kanalat meg az állványt, annak nehéz a földön vasvillával járni, még akkor is. ha jóval nagyobb összeg üti érte a mai kát. Már pedig Pecskés mindig akkor volt a legboldogabb ha az új épült házsarkára tűzhette kőműves társainak a lobogóját. A szövetkezet irodájában Csurgó elnök dúshajú, kerekarcú inas emberrel beszélgetett. Sós. a járási titkár volt. Mind a ketten a belépő Árgyusra. aztán Fecskés Sándorra néztek. Árgyus Pali állt az elnök elé. — Most oszt dönts Csurgó elvtárs! — Miről te? — Hát az esetünkről, összevesztünk Fecskéssel — mutatott felé — mert meszelőve) csutakolt Hord le érte, terád jobban hallgat. Az elnök krákogott, a titkár pedig érdeklődőn felhúzta a szemöldökét — Meszelővel? Há^ mondja csak, mi történt ? — Semmi, semmi kőműves az istenadta, oszt Csurgó mégis az istállóba állította. Az ördögbe is. meszelővel csinálja azt. amit én vakaróval csinálok. — Ejha! A trágyát meg a malteros kanállal szedegeti ös?ze? — Azt nem! — nevetett Árgyus Pali aztán lekicsinylően hozzátette: — Mit ér a kőműves az istállóban? A titkár mosolygott a különös eseten és így szólt a zavartan köhécselő Csurgó elnökhöz. — Nincs az istállóba embered? — Lenne, — felelte kurtán — de Fecskés is elkelne oda. — Nem jó lesz az úgy! — intette le a titkár. Még Árgyus bátyánkat is a hosszúnyelű meszelőre szoktatná. — Mi a szösz, nem ettem éfl Bftlondgombát. nem fogok én meszelőt a kezembe mert nem illik az nekem. — Jó. jó. Fecskének se ülik a vakaró. hát éppen azért elküldjük az építkezésre. Erre a kőműves már csak nevetett hosszan, jóízűen. Sarkon frrdult és kifelé tartott. Az ajtóból nem átalott visszaszólni: — Na sógor ha máskor Is kőművest akarsz az istállóba, meszelőről is i< >ndoek"d). És a? udvarról a titkár és a kötekedő Árgyus Pali kacaját hallotta^