Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-17 / 120. szám, vasárnap

Szlovákia Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártjának harci osztaga! Lenin és Sztálin zászlaja alatt, híven Klement Gottwald művéhez, szilárd léptekkel előre a boldog Szlovákia felépítéséért a szocialista Csehszlovákiában! A párt irányít és biztosan vezet bennünket a győzelemre Egyenletesen dohog a Skoda az alistáli határban. Ötös-ekéje játszi könnyedséggel hasítja a zsíros, fekete földet. Pedig nem könnyű most a szántás. Kötött a talaj, s ha megázik, olyan, mintha megtömték volna. No de a gép jó, ügyes és biztos kezekben van a kormánykerék, így hát nincs és nem is lehet akadály. Szégyen is volna, ha a nemesócsa; traktorállomás kiváló traktorosának éppen most, a tavaszi tennivalók idején géphiba miatt a javítóműhelyben kellene pepecselnie. Fazekas Ferenc a traktor vezetője. Alacsony termetű, szélesvállű ember. Arcát a tavaszi nap barnára festette. Amint a fordulónál leállítja gépét s fürgén leugrik róla, mozgásáról észreveheted, hogy ez az ember aligha lehet több 25 évesnél. Igazi, boldog fiatalság ez. Hogy ne, hisz Fazekas Ferenc a nemesócsaj traktorállomáson a legjobbak között is az elsö. A tavaszi munkák során annyira felküzdötte magát, hogy joggal mondhatjuk el róla: talpig ember! Gépével együtt lelkes és szívós munkával harcolt és küzd továbbra is önmaga és a dolgozó parasztok felemelkedéséért és az egész nép sorsának szakadatlan javulásáért. — Amikor tavasszal a nap már megszárította a földet, megkezdtük a vetést, — mondja — sürgős volt a munka. Az idő gyönyörű volt. olykor-olykor még éjjel is a határba csalta az embert. Dolgoztam is gépemmel, ha a munka szorított, még éjjel is. Tekintetén látom, hogy valamit felidéz emlékezetében: — Haladtunk ugyan a munkával, az elsö napokban, mégis észrevettük, hogy brigádunk nem adja a várt teljesítményt. — Valamit tenn; kell, — mondotta a brigádvezetönk. — Mi magunk is rösteltük' a dolgot. Naponta olvastam az Uj Szót, bizony, akkor szégyeltem magam a legjobban, amikor láttam, hogy egyegy traktorosbrigád teljesítménye jóval felülmúlta a miénket. Üjra töpreng! — Nem szabad brigádunknak lemaradni — tettem fel magamban akkor. — hisz a mi brigádunk élén olyan traktoros áll, aki azért lett brigádvezetö, mert nagy teljesítményt ért el — háromszázötvenszázalékot. Kissé elborul az arca: — Egy nagy hiba mégis volt. Gépeinket nem tudtuk két műszakban kihasználni. Nem volt elég traktoros s így a másik váltásban nem volt kit ültetni a kormánykerékhez. Ahogy ezeket mondja, látod a tekintetéből, hogy mennyire szívén viseli az EFSz életét, a dolgozó parasztok és az egész ország termésének sorsát. Pillanatok alatt újra mosolyra húzódik a szája s folytatja: — összüzemi gyűlésen történt. Az üzemi pártszervezet elnöke rövid beszámolót tartott. Megemlítette, hogy általában jól haladunk a munkával, de mégis csak hiba, hogy nem dolgozhatunk két váltásban. Hisz mindannyiunk ügye, hogy a magot idejében földbe tegyük és bőséges termést takarítsunk be. Szeme újra felcsillan, hangját felemelve mondja: — Nem sok idő telt bele, s a gyűlésen karok lendültek a levegőbe ... És egyre inkább többen lettünk azok, akik nappali munkájuk mellett vállalták, hogy éjjel is dolgoznak. Köztünk volt a brigádvezető is. Nedus Géza. És beszél lelkesen, büszkén, őszintén: — Akkor én úgy éreztem, hogy a párt szól hozzám. A párt, amely vezet, irányít bennünket és erőt önt belénk nagy terveink, a szocializmus hatalmas építkezéseinek megvalósításáért vívott harcban ... Akkor, azon a gyűlésen éreztem életemben először, hogy mit jelent nekünk, pártonkívülieknek is a párt. Ha nem volna kommunista pártunk, amely a legnehezebb órákban, a legnehezebb percekben is segít megoldani még a legbonvo'ultabb kérdéseket is, az ellensésr könnyen megakadályozhatna bennünket új hazánk építésében. De mi büszkén mondhatjuk, hogy van kommunista pártunk, vannak EFSz-eink, traktorállomásaink, mondern mezőgazdaságii gépeink, új munkáslakásokat építünk és van szabadságunk s boldog jövőnk ... Falumban is megváltozott az élet. Villany, rádió, iskola, napközi otthon és még sok minden, ami emberséges életet biztosít mindannyiunknak. Határozott hagon mondja: — A tavaszi munkatervemet 297 százalékra teljesítettem. Gépemmel kiesés nélkül dolgoztam a vetés ideje alatt. Agregátok felhasználásával átlagos teljesítményem a símítózásnál, boronálásnál és hengereI zésnél napi 28 hektár. De volt olyan nap, hogy 45 hektárt is megmunkáltam. Jó munkámért nem maradt el a jutalom sem. Márciusban 9.700 koronát, áprilisban 6.700 koronát vittem az asszonynak meg a gyereknek. — Ezzel megmondtam mindent — teszi hozzá kisvártatva. — Em berségesen élünk, jut mindenre. A gyerek jövője is biztosítva van. Fazekas Ferenc csak egy, a sokezer pártonkívüli közül, akiknek a kommunista párt vezetésével népi demokráciánk új életét adott. Fazekas Ferenc most már tudja, hogy számára már értelmet kapott a munka, tudja, hogy azért a sok jóért, amit népi demokráciánk, adott neki s egyben hazánk minden dolgozójának, hálával és hűséggel tartozik a kommunista pártnak. Ezért büszkén, boldogan tette felajánlását Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusának tiszteletére. • — Azért, hogy hazánk gazdagabb és erösebb legyen és megvalósítsuk a szocialista falut, Szlovákia Kommunista Pártja X-ik kongresszusa tiszteletére fogadom: továbbra is bátor és kitartó harcosa leszek a szocializmus építésének! Tántoríthatatlanul küzdök az egész nép jólétéért és túlszárnyalom eddigi teljesítményemet. Vállalom, hogy a takarmányok begyűjtését, a lucerna- és a fükaszálást 10 nappal a határidő előtt elvégzem . .. Ezzel tartozom a pártnak és szocialista hazámnak. Méry Ferenc r Ugy szeretem pártunkat mint a családomat, a gyermekeimet Gyűlölöm a háborút és minden erőmmel küzdök a békéért Elmondotta: Somogyi Mihály, a dunaszerdahelyi traktorállomás Munkaérdemrenddel kitüntetett traktorosa Balázs István ma 42 éves és három mosolygós arcú kisleány apja. A pozsonypüspökj állami birtokhoz tartozó farkastoroki gazdaságban dolgozik Lakása villaszerű, háromszobás, körülötte nagylombú gesz tenyefák. Itt próbálkozott meg a terebélyes fák árnyékain, a könyvvel, Mivel a gazdaság sertésápolója volt, hát igen sokszor Leskov könyvét lapozgatta. Felfigyelt a szovjet tapasztalatokra és ahogy maga el • mondja, a szovjet szakkönyv nem csak arra serkentette, hogy átvegye a tapasztalatokat, hanem arra is, hogy merészen kezdeményezzen. Amikor a gazdaság munkaérte. kezletén az állattenyésztés fejlesztésére vonatkozó kormányhatároza tot megbeszélték, kijelentette, hogy évente 14 malacot választ el egy anyasertéstöl. A dolgozók hitték is, nem is! Ám Balázs nem elégedett meg csupán az értekezlet résztvevőihez intézett felhívással, hanem versenyre lépett a pozsonyi gazdaságok összes sertésgondozóival Majd Galántán, ahol a kerület legjobb sertés ég szarvasmarha gondozói gyűltek össze, versenyre hívta Szlovákia összes sertésgondozóit olyan feltétellel, hogy egy anyától 15 malacot válazt el évente. Vágújhely elfogadta a félhívást. Az 1952-es gazdasági tervben Ba lázs nevén már 17 malac felnevelése szerepelt. Vájjon hogy érte el ezt a szép eredményt? — Helyes ápolással, tisztán tar. tással, kétszeri párosítással és pontos nyilvántartással — mondja. Minden anyadisznónak tudta az ellesi idejét, s három héttel előtte külön ketrecbe zárta őket. Az ellés előtt azt is megnézte a disznónál, van-e teje, ha volt tőgymasszással növelte. Akár éjjel, akár nappal ellett a disznó, mindig körülötte volt. A kis malacokat tisztára törölte, kosárba rakta és köldökeit is lecsípdeste. Két nappal az ellés után a malacok farkasfogát is elvette. Az anyadisznjkat ellés után pár nappal, amikor görögni kezdtek, kétszer pároztatta aztán a malacokat az anyjához engedte Az ötödik, hatodik napon a malacok meleg vizet és kevés sárga földet kaptak. Később a kilencedik-tizedik napon árpát és rozsot, hogy megtanuljanak enni. A rozs jó a malacoknak, mert ha az anyának kevés a teje, segíti fejlődésüket. Mikor a malacok megerősödtek árpa-péppel etette őket és adagukat súlyuk szerint szabta meg. így ápolja állatait Balázs István, ilyen munkával bizonyítja be hűségét a párthoz, hazájához. Pártunk és kormányunk jutalmul és ösztön. zésül a Munka érdemrendjét tűzte mellére. — Nagy hatással volt rám a kitüntetés, — mondja. — A párt minden lépésemet figyelemmel kisérte és napról napra frisebb lelkesedést öntött belém. Ügy szeretem pártunkat, mint a családomat, a gyermekeimet mert tudom, hogyha nem lenne, mai nagyszerű életemről nem i

s álmodhatnék. Mács József Kötelezettséget vállalok a X. kongresszus tiszteletére Heten voltunk testvérek. Apám még (

iz elsö világháborúban megsebesült bizony nehezen tudta eltartani a családot, mert nehéz munkát nem végezhetett. Kevés volt a kereset, szűken a kenyér. Nekünk, gyerekeknek is „komolyabb" kereset után kellett néznünk. Nem tanulhattam tovább. Beálltam cselédnek. Akármilyen nehéz is volt megválni a géptől, nem tehettem egyebet. Az idősebb testvérek oldalán harcolni kellett a mindennapi betevő falatért. De ennyi elég is a múltból. A felszabadulás után mint épületmunkás dolgoztam Bratislavában. Később azután, amikor falvainkban egyre több EFSz alakult. Dunaszerdahelyen is egyre több és több traktorosra volt szükség. í 950-ben én is traktorosnak mentem Nagy nap volt ez számomra, hisz teljesült régi vágyam. / idei tavaszon Zetor 25-ös gépemmel indultam a nagy termésért vívott harc csatájába. Már a téli időszak alatt az üzemi iskolázáson tanultunk arról, hogyan használjuk ki gazdaságosan a traktorokat és milyen módon alkalmazzuk a szovjet munkamódszereket Megértettem, hagy gépemmel csakis akkor érek el nagy teljesítményt, ha a simítót boronát, a hengert vagy a vetőgépet aqregáthoz kapcsolva vontatom így gépemmel a tavaszi vetésnél, a föld megmunkálásánál egyszerre simítót és boronát vontattam. így, ezzel a módszerrel naponta megmunkáltam 25—30, sőt volt nap, amikor 35 hektárt is. Tavaszi munkatervemet 216 százalékra teljesítettem és megtakarítottam 564 liter üzemanyagot. Boldog vagyok, mert munkám után becsületes jutalmazást kapok. Keresetemből bőven jut mindenre és idős anyámat is segítem. Csak a márciusi hónapot kell, hogy megemlítsem: 17 ezer korona volt a keresetem. De olykor, amikor a munkám kezdetén a traktorro ülök, nemcsak arra gondolok, hogy no, ma megnyomjuk a gombot csak azért, hogy többet keressünk. Mindig azt gondolom, ha én jól dolgozom és megadom a földnek azt a munkát, ami jár. ezt nemcsJc a keresetemen veszem észre, hisz a föld bőven visszafizeti a ráfordított fáradtságot. Azon vagyok, hogy minél magasabb termést csikarjunk ki a földből És ezzel nemcsak az EFSz felemelkedését segítem elő. ez az egész ország javára is válik. Ha pedig erősödik az ország, valamennyien jobban élünk és' szilárdítjuk a békét. Nekem ez a szó. hogy béke. a legdrágább a világon. Otálnm és g~ űlölöm a háborút és megfogadtam, hogy jó munkám .al és minden erőmmel harcolok a békéért. Nekünk nem kell a háború. Azért, hogy ma békében élhetünk, hálával tartozom elsősorban a Szovjetuniónak, hogy felszabadított bennünket és tisztelettel a kommunista pártnak, hogy szilárdan vezeti népünket a boldog jövő felé vezető úton. Életem legszebb napja akkor volt, amikor néhány nappál ezelőtt Prágában Zápotocky elvtárs átnyújtotta a Munka érdemrendjét. Büszkén szorítottam kezet köztársaságunk elnökével, Zápotocky élvtárssal. Azután büszkén néztem kitüntetésemre, amely csillogva szórta fényét szemembe. Eszembe jutott, hogy mit kaptam az uraktól amikor cselédeskedtem. Szűkös kommenciót és ha többet kértünk, szidást, átkot szórtak a fejünkre. Másképp van ez már ma. A becsületes jutalmazáson kívül a kiváló dolgozókat olyan érdemrenddel jutalmazzák, amelyre büszke lehet az egész ország. Azon a napon megfogadtam hogy ezentúl még nagyobb odaadással dolgozom és a párt iránti hűségemet azzal juttatom kifejezésre, hngy Szlovákia Kommunista Pártja X kon{ gresszusa tiszteletére vállalom. hogy eddigi tapasztalataimat átadom többi traktoros társamnak és tanítani fogom a gyengébb traktorosokat. Békeharcomat pedig azzal erősítem, hogy a tavaszi munkatervemet 300. a nyárit 200. az őszi munkák tervét pedia ugyancsak 200 százalékra teljesítem Szilárd barátságban az EFSz tagjaival "röm és tudásom teljes odaadásával harcolok a szocialista falu megvalósításáért. Ahogy belépünk a Gázgyár kapuján, azonnal szembetűnik a legjobb dolgozóknak, az élmunkásoknak, az újítóknak a képe, akik büszkén mosolyognak a falról és hirdetik, hogy milyen kiváló eredményeket értek el a szocializmus építése terén. Mindjárt a legelső Kaliák Gyula elvtárs képe, aki a jók között is a legjobb és mint ilyent, a köztársasági elnök a ,,Munkaérdemrenddel" tüntette ki. Kaliák elvtárs a beszélgetés elején elmondotta, hogy tulajdonképpen lakatos, de igen nagy érzéke van más mesterségek iránt is és éppen úgy nevezhetné magát hegesztőnek vagy asztalosmesternek is, mert elég, ha csak egy pár hónapig látja, hogy munkatársai hogyan dolgoznak és máris könnyedén elsajátítja az új mesterség technikai fogásait. Mint az üzembizottság elnöke állandóan azon volt, hogy a munkatársakkal megértesse, milyen nagy fontossága van a szocialista versenynek és az újítómozgalomnak. — Miért kapta a köztársasági elnöktől a „Munkaérdemrendet"? — kérdezzük. — A számomra oly becses és nagy kitüntetést azért kaptam, mert újításaimmal elősegítettem az üzemben a gyorsabb, jobb munkát, munkatársaimra is ösztönző hatással voltam és sikeresen világítottam meg a dolgozók előtt a szocialista verseny fontosságát. Ennek bizonyítéka, hogy az üzemben már igen értékes kötelezettségvállalásokat tettek a X. kongresszus tiszteletére. Mí azonban nem annyira egyéni kötelezettségvállalást tettünk, mint inkább a kollektív kötelezettségekre fektettük a hangsúlyt, mert ami az egyéni kötelezettségeket illeti, hogy takarékoskodjunk az anyaggal vagy átadjuk tapasztalatainkat munkatársainknak vagy ehhez hasonlók — azokat természetes kötelességeinknek tartjuk. A Gázgyár dolgozói, akik kötelezték magukat, hogy az egész évi tervet 195S'. december l-re befejezik a X. kongresszus tiszteletére, felismerve annak fontosságát, elhatározták, hogy az egész évi tervet már november 23-ra befejezik. Mi ezzel fejezzük ki tiszteletünket a X. kongresszus iránt. — De tovább mentünk. Az egy alkalmazottra eső termelési terv bruttó értékét 113 százalékról 114 százalékra emeljük. A saját költségünkre folytatott építkezések összegének kalkulációját 10 százalékról 13 százalékra csökkentjük és mindezt a X. kongreszszus tiszteletére. Kaliák elvtárs végigvezet az egész Gáz-gyáron, ahol elgyönyörködünk a tisztántartott tartályokban, a különféle finom műszerekben és miközben az üzem különféle helyiségein megyünk keresztül, Kaliák elvtárs elmondotta, hogy az üzem dolgozói önként vállalták például azt a kötelezettséget is. hogy maguk a munkaórákon túl, újra befestik az összes tartályokat, megjavítják az egyes műhelyek feltöredezett cementpadlóját és ezt nemcsak a munkások, hanem az adminisztratív alkalmazottak is vállalták. Kaliák elvtárstól még arról érdeklődünk, hogyan él, mivel tölti szabad idejét, milyen különbséget lát a mostani és a régi rendszer között. — Szinte azt mondhatnám, hogy szabad időm egyáltalán nincsen, mert én legjobban érzem magamat munkahelyemen. Amikor mégis időt szakítok magamnak — ezt az időt szakkönyvek olvasásával töltöm. Nagyon jól látom a mult rendszer és a mostani rendszer közti különbséget, mert még élénken emlékszem arra, amikor csak akkor volt 2—3 hónapig munkánk, amikor valami nagyobb megrendelést kapott a gyár. Állandóan rettegtünk, kit mikor küldenek el. Megváltozott a helyzet az újitójavaslatok terén is. Ha valamikor egy munkás egy észszerű javaslatot nyújtott be az üzemnek, akkor vagy csupán pár fillér jutalmat kapott és az újítás hasznát a tulajdonos vagy a mérnökök vágták zsebre vagy pedig maguk a munkások voltak azok, akik az újításra ráfizettek, mert a tulajdonos elküldte az újítás következtében feleslegessé vált munkásokat és így az újító nem is merte benyújtani találmányát legtöbbször. Látjuk, hogy népi demokratikus rendszerünk igen nagy figyelmet fordít az újítómozgalom kiterjesztésére éppen azért, mert a dolgozók kezdeményezése meggyorsítja ötéves tervünk mielőbbi teljesítését. Vidor István.