Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-09 / 113. szám, szombat

4 UJSZ0 1953 május 1

0 A Szovjetunió politikájának alapelve a béke Hazánk dolgozó népe nagy érdeklődéssel olvasta a moszkvai Pravda vezércikkét, amely válaszol Eisenhower elnök április 16-i beszédére. Dolgozóink újból meggyőződhettek arról, hogy csak a Szovjetunió védi következetesen a békét, nemzeteink szabadságát, népi demokratikus országunk önállóságát és érinthetetlenségét. A moszkvai Pravda vezércikke rendkívüli figyelmet keltett az egész világ sajtójában. Tartalma újból bebizonyította a Szovjetunió tárgyalási készségét a nagyhatalmakkal és azt a megrendítheteUen nézetét, hogy az összes jelenlegi' nemzetközi probléma békés úton megoldható. A cikk jelentősége néhányszoros. Megadja a Szovjetunió külpolitikájának fő vonalait a legkomolyabb nemzetközi kérdésekben. Egyidejűleg kellő mértékre szállította le a kapitalista sajtó mindenütt felbukkanó, túlbuzgó kommentárjait, amelyek arról fecsegtek, hogy a Szovjetunió külpolitikájában befejeződött állítólag valamilyen „időszak" és egy „új korszak" kezdődött. A Szovjetunió külpolitikáját sem egyes egyének, sem pedig szűkebb monopólista-körök nem diktálják. Ilyen külpolitika csak a tőkés országokban lehetséges. A Szovjetunió békeszerető politikája nem véletlen vagy átmeneti jelenség, hanem a Szovjetunió alapvető szükségleteiből és érdekeiből, a szocialista társadalmi rend lényegéből fakad. A Szovjetunió külpolitikájának fő célja a szovjet állam kezdetétől napjainkig változatlan és az is marad. A Szovjetunió külpolitikája a szovjet nép és a világ békeszerető többségének alapérdekét, a békét szolgálja. A szovjet nép és a világ többségének fő érdeke a béke. A Szovjetunió külpolitikájának történelme a békéért folytatott tántoríthatatlan harc történelme. A világ haladó többsége már ismételten meggyőződött erről és ezért támogatja a Szovjetunió békepolitikáját. Ebben tévednek a háborús gyújtogatok, élükön Eisenhower elnökkel. A Szovjetunió külpolitikája mindig a békés együttélés és a két rendszer, a szocialista és a kapitalista rendszer együttműködésének lehetőBégéből indult ki. Lenin és Sztálin számtalan kijelentése bizonyítja, hogy a Szovjetunió külpolitikájának fő vonala a két rendszer közötti békés együttélés és együttműködés, a politikai és gazdiasági viszonyok normalizálása és az egyes államok belügyeibe való kölcsönös be nem avatkozása volt. Sztálin elvtárs az egyik amerikai újságírónak a mult év végén tett kijelentésében még egyszer ismételte, hogy hajlandó hozzájárulni az új Eisenhower-kormánnyai való tárgyaláshoz, amelynek célja a jelenlegi nemzetközi feszültség enyhítése volna. Ennek a politikának folytatásaképpen a szovjet állam vezetői Sztálin elvtárs koporsója felett kijelentették, hogy nincs olyan kétete kérdés a Szovjetunió és az USA között, amelyet békés úton ne lehetne rendezni. Ez a nyilatkozat váltotta ki aztán Eisenhower úgynevezett békekiáltványát. Az USA kormánya neim tudta tovább véka alá rejteni a Szovjetunió békeakaratát. Az amerikai nép békevágya kényszeríitetite ki ezt a beszédet. Sajnos, Eisenhower beszéde nem járul hozzá a demokratikus béke megvalósításához és annak megszilárdításához. Eisenhower úgy beszéde tartalmával, mint hangjával kifejezésre juttatta az Egyesült Államok monopolistáinak régi, támadó politikáját, melynek célja akaratuknak idegen országra való ráerőszakolása, azok leigázása, a fantasztikus méretű további fegyverkezés és a nemzetközi helyzet további kiélezése. Eisenhower beszédében sok szó esett a békéről, de kevés épelméjű embert győzött meg arról, hogy az új amerikai elnök felhagyott volna Truman háborús politikájává] és a békés együttműködés útjára lépett volna. Eisenhower nem beszél a szovjet állam vezetői által javasolt közvetlen tárgyalásokról. Másról beszélt. Arról, hogy mindenek előtt a Szovjetuniónak kellene egész sor feltételt elfogadnia, még mielőtt e tárgyalások létrejönnének. Ezeket a feltételeket Eisenhower anélkül tűzte ki, hogy a másik oldalon az USA bármilyen kötelezettséget vállalt volna. Világos, hogy ezzel a tárgyaláshoz vezető út nem lett könnyebb. A Szovjetunió kölcsönös tárgyalásokat javasolt, — Eisenhower elnök egyoldalú diktátumot. Ezért nem szolgálhat .Eisenhower beszéde a tárgyalások alapjául, ha a megkezdésüket elfogadhatatlan feltételektől teszik eleve függővé. A Pravda vezércikke hangsúlyozta, hogy minden őszintén gondolt békejavaslatot — még ha nem is egyezik a Szovjetunió által előterjesztett javaslatokkal, alapul szolgálhat a nemzetközi viszonyok javítására. Eisenhower megemlékezett a jelen legégetőbb kérdéséről — Korea kérdéséről. Nem beszélt azonban a fegyverszüneti egyezményről, Korea egyesítéséről, a koreai nép kívánságának megfelelően. Viszont a koreai kérdést kapcsolta Malájföld, és Vietnam nemzeti felszabadító harcával. Azt a lehetetlen dolgot akarta bebizonyítani, hogy e népek harca nem a véres gyarmati elnyomás, idegen iga lerázásáért folyik, hanem mintha ezek az államok valami „idegen parancsra" harcolnának. Eisenhower elnök ugyanakkor követelte a Szovjetuniótól a népi demokratikus országok belügyeibe való beavatkozás jogát, természetesen a kapitalizmus restaurálásának céljából. Eisenhower nem akarja elismerni azt a tényt, hogy ezeknek az országoknak a lakossága a bel- és külföldi kapitalisták elleni sokéves kemény harc után érte el a jelenlegi társadalmi rendet és államformát. A Szovjetunió nem támogathat ilyen erőket. A Szovjetunió kormánya mindig harcolt és harcol az államok szuverén jogaiért és azok tiszteletbentartásáért és ezt más államoktól is megköveteli. Eisenhower beszédében sok szó esett a „Nemzetek^ önrendelkezési jogáról". Viszont elfeledkezett megemlékezni, akár csak egy szóval is, Kína kérdéséről. Mindenki előtt közismert tény, hogy az amerikai kormány nem hajlandó Kína törvényes kormányát elismerni, meg akar akadályozni minden törekvést, hogy az ötszázmilliós kínai népnek képviselője legyen az ENSz-ben. Miért? Azért, mert a kínai nép kikergette az áruló és Imperialista ügynök, Csankajsek bandáját országából, amelynek támogatása az Egyesült Államoknak 6 milliárd dollárába került. Ugyanilyen ellentét állapítható meg Németország kérdésében, amely Európának kulcsproblémája. Németország kérdéséről Eisenhower elnöknek sokkal világosabban kellett volttá beszélnie. A Szovjetunió március 10-én előterjesztette a nyugati hatalmaknak a németországi békeszerződés elvére vonatkozó javaslatát. Eisenhower konkrét állásfoglalás helyett mindössze a Németországban megtartandó szabad választások szükségéről beszélt. A Szovjetunió ismételten javasolta az NDK és a Nyugatnémet állam képviselőiből létrehozandó bizottság létesítését, amelynek feladata lenne a választási egyezmény kidolgozása és a választás véghezvitele. A választásra azért nem került sor, mert a nyugati hatalmak nem akarnak egységes demokratikus Németországot. Amerikának olyan szerződésre van szüksége, amely Németországon keresztül az új háború tűzfészkét létesítheti Európában. Az USA-nak zsiiksége van olyan Németországra, amely haditámpont lehet úgy ember-, mint hadianyag tekintetében az esetleges új világháborúban. Ezért tért ki Eisenhower ez elől a kérdés elöl. Eisenhower rámutatott azokra az óriási terhekre, amelyeket a kapitalista világ fegyverkezése megkövetel. Beszédében követeli a fegyverkezés csökkentését, de egyúttal megfeledkezett a Szovjetunió már évekkel ezelőtt beterjesztett, a fegyverkezés és a fegyveres erők csökkentéséről, valamint az atomfegyverek betiltására és annak nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó javaslatáról. Eisenhower nem beszélt arról, hogy az USA kormánya ezeket a szovjet javaslatokat elvetette, sem arról, hogy az USA mit javasolt. Az USA kormányának fenyegetései az atomháború lehetőségéről nem ijeszti meg a Szovjetuniót. A SzovUlbricht elvtárs beszéde a berlini Marx-emlékesten Németország Szocialista Egységpártjának központi és nagyberlini bizottsága kedden, Marx Károly születésének 135. évfordulója alkalmából Marx-emlékestet rendezett a Friedrichstadt Palastban. Az emlékesten megjelent Ottó Grotewohl, Németország Szocialista Egységpártjának elnöke, Walter Ulbricht, az NSZEP főtitkára, a párt politikai és központi bizottságának tagjai valamint egész Berlin dolgozóinak képviselői. A Német Demokratikus Köztársaság himnuszának elhangzása után Walter Ulbricht méltatta ünnepi beszédben Marx Károlynak, a német nép legnagyobb fiának, a nagy tudósnak és forradalmárnak, a nemzetközi munkásosztály tanítójának halhatatlan érdemeit. Walter Ulbricht beszédében — amelyet minduntalan félbeszakított az emlékülés háromezer résztvevőjének viharos, lelkes tapsa — részletesen elemezne a német munkásosztály és marxista-leninista pártjai és Németország Szocialista Egységpártja és Német, ország Kommunista Pártja nagy és dicsőséges feladatát abban a küzde. lemben, amely Németország nemzeti újraegyesítéséért és a Német Demokratikus Köztársaságban a szocializmus alapjainak megteremtéséért folyik. Walter Ulbricht beszéde további részében Lenin és Sztálin halhatatlan tanításairól szólott. Lenin és Sztálin az imperializmus viszonyainak megfelelően tovább fejlesztette és a Szovjetunióban első ízben győzelemre vitte Marx tanítását — állapította meg Walter Ulbricht, majd így folytatta beszédét: Gyakran vetik fel a kérdést, hogy a mostani időszakban mi a Német Demokratikus Köztársaság jellege. A Német Demokratikus Köztársaság a munkások és parasztok állama; amelyben a munkásosztályé a vezető szerep. A Német Demokratikus Köztársaság mint állam, eredményesen hajtja végre a proletárdiktatúra funkcióit. Nyugat-Németországban ugyanakkor a jobboldali szociáldemokrata vezetők közreműködésével feltámasztják a fasizmus és a militarizmu

s erőit. A nyugatnémet burzsoázia és a szociáldemokrata párt jobboldali vezetősége gyűlöli a marxizmust. De a marxizmus éppen olyan elpusztíthatatlan, mint ahogy a proletariátust nem lehet elpusztítani. Nincsen olyan erő, amely megakadályozhatná a marxizmus győzelmét, Marx, Engels, Lenin és Sztálin történelemformáló tanításának diadalát — fejezte be zúgó tapsvihar közben ünnep; beszédét Walter Ulbricht. A guatemalai kül ügyminiszter nyilatkozata Amerikai sajtójelentések szerint Raul Osegueda, guatemalai külügyminiszter kijelentette, hogy kormánya elutasítja az Egyesült Államok jegyzékét. Az amerikai kormány a szóbaaforgó jegyzékében ugyanis haladéktalanul kárpótlást követel a guatemalai hatóságoktól az amerikai „United Fruit Oompany" javainak kisajátításáért. A külügyminiszter rámutatott, hogy az Egyesült Államok kormányának jegyzéke guatemalai belső kérdéseket érint. Külföldi munkásés szakszervezeti küldöttségek a Szovjetunióban Huszonegy ország munkás és szakszervezeti küldöttsége, valamint a Szakszervezeti Világszövetség küldöttsége tartózkodik jelenleg a Szovjetunióban. E küldöttségek a május elsejei ünnepségre érkeztek a Szovjetunióba. A külföldi küldöttek megtekintették a szovjet főváros legnagyobb ipari üzemeit és építkezéseit, jártak a kultúrházakban, iskolákban, múzeumokban és színházakban, utaztak a metrón. A külföldi országok munkásosz. tályának küldöttei nagy érdeklődéssel tanulmányozták a moszkvai „Sztálkť'-autógyár (ZISZ), a „Krasznij Proletarij" szerszámgépgyár, a „Scserbakov"' selyemszővökombinát, a ,,Hruscsov"-kenyérgyár munkáját és kulturális intézményeit. A külföldi munkások és szakszervezeti küldöttek ott voltak Moszkva dolgozóinak máju

g elsejei ünnepi gyűlésein, a moszkvai helyőrség díszszemléjén, látták a szovjet főváros dolgozóinak felvonulását, résztvettek a népünnepélyeken. Május másodikán a Szovjetunió Szakszervezetének Központi Tanácsa, a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában nagy fogadást adott a küldöttségek tiszteletére. A fogadáson megjelent a Kínai Népköztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, Indonézia, Anglia é

s Skócia, Franciaország, Olaszország, Svédország, Norvégia, Finnország, Chile, Cuba, Brazilia, Argentína és a Szakszervezeti Világszövetség küldöttsége. Ugyancsak megjelentek a fogadáson a szovjet szakszervezetek vezetői, neves fővárosi sztahanovisták, a szovjet, közélet képviselői. A fogadáson N. M. Svernyik, a Szovjetunió Szakszervezeti Központi Tanácsának elnöke mondott üdvözlő beszédet. N. M'. Svernyik melegen köszöntötte a külföldi vendégeket, majd hangsúlyozta, a nemzetközi munkásegység hatalmas erejét a dolgozók létfontosságú érdekeiért, az egész világ békéjéért vívott harcban. A munkás- és szakszervezeti küldöttségek N. M. Svernyik üdvözlő szavaira válaszolva éltették a szocializmus nagy országát, hősi munkásosztályát és szakszervezeteit, a szovjet kormányt, a Szovjetunió dicső kommunista pártját, a béke és a népek közötti barátság zászlóvivőjét. A fogadág meleg baráti hangulatban, valamennyi ország dolgozói egysége megszilárdulásának jegyében folyt le. A kínai szakszervezetek VII. kongresszusának tanácskozásai A Kínai Szakszervezetek VH. országos kongresszusának negyedik napján, a jelenlevők hatalmas lelkesedéssel üdvözölték a négy afrikai szakszervezeti küldöttet, akikkel együtt a kongresszuson 20 ázsiai, európai és afrikai ország, valamint Ausztrália képviselői vesznek részt. Első felszólalóként Jang Hsziencseng, a Marx-Lenin Intézet alelnöke számolt be Marxnak, a tudományos szocializmus megalapitójának életéről és a marxizmus elterjedéséről Kínában. Ezután a különféle kínai szakszervezetek képviseletében kilenc küldött szólalt fel a kongreszszuson elhangzott három központi beszámolóval kapcsolatban. Sz. Sz. Juszuf, az Indiai Országos Szakszervezeti Kongresszus alelnöke, felszólalásában hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok munkásosztálya által kiharcolt eredmények bátorításul és ösztönzéssel szolgálnak India munkásosztálya számára. A koreai kérdésről szólva Juszuf rámutatott, hogy az indiai nép teljes mértékben egyetért Kína legutóbbi koreai békekezdeményezéseivel. Újabb amerikai légitámadások békés koreai városok és falvak ellen Az amerikai légierő az utóbbi időben erősen fokozta támadásait Phenjan és Észak-Korea más lakott helyei ellen. Heves tömegtámadásnak volt Phenjan kitéve. A támadásban körülbelül húsz bombavető vett részt. A bombázókat lökhajtásos éjtszakai vadászgépek kísérték. A bombatámadás több mint fél órán át tartott. Phenljan lakónegyedeire körülbelül 350 különböző űrméretű bombát dobtak. Az amerikai légierő repülőgépei a köztársaság mezőgazdasági vidékei fölött a repeszbombák tömegét szór ják le és géppuskatüzet zúdítanak a tavaszi vetési munkálatokat végző parasztokra. A „Koreai Központi Távirati Iroda" közlése szerint az amerikai repülőgépek Dél-Hamgeai tartományban csupán az április 20-tól 30-ig terjedő tíz nap alatt több mint 2700 különböző nagyságú bambát dobtak le falusi lakott helységekre. A légigangszterefc mintegy 100 békés lakost gyilkoltak meg, sok parasztházat döntöttek romba és nagy-, mennyiségű mezőgazdasági felsze-, relést pusztítottak el bombáikkal. Fasiszták és klerikálisok nyílt összejátszása Olaszországban Graziani, a fasiszta ,,marsall" vasárnap egy választási gyűlésen együtt lépett fel Andreotti kereszténydemokrata államtitkárral. Graziani a gyűlésen mondott beszédében a De Gasper

í .kormány politikáját magasztalta. Graziani fellépése az egész országban nagy felháborodást keltett. A „ĽUnita" a vezércikk helyén közli azt a levelet, amelyet Gina Barellini, Carla Capponi, Aldo Pesjetunió továbbra is harcölni fog a békéért, amelyben a világ dolgozóinak legnagyobb támogatásában van része. A Szovjetunió továbbra is hajlandó tárgyalni a világ égető kérdéseiről, jöjjenek az e kérdésekre irányuló javaslatok bárkitől és bárhonnan, ha nem állnak sem a Szovjetunió, sem pedig a világ többi békeszerető nemzetének érdekeivel ellentétben. A Szovjetunió,védelmezi a mi szatadságunkat is, mert nem engedi meg, hogy az imperialista hatalmak beavatkozzanak belügyeinkbe. A Szovjetunió hűen őrzi a csehszlovák dolgozó nép vívmányainak érinthetetlenségét. Hazánk dolgozói a szocialista Csehszlovákia építésével hozzájárulnak ahhoz, hogy a béke ügye megerősödjön és megszilárduljon. A Szovjetunió védi mind a ml ügyünket, mind pedig a nemzetéknek szabadságukra való jogát és a béke ügyét az egész világon. Turaj József. catori és Luigl Dal Pont, az ellenállási mozgalom arany érdeméremmel kitüntetett harcosai intéztek a laphoz. Levelükben hangsúlyozzák, hogy a legmélyebb felháborodással értesültek Grajziani felszólalásáról. A levélírók emlékeztetnek arra, hogy Graziani nevéhez az olasz hazafiak ezreinek elhurcolása és legyilkolása fűződik. Graziani elárulta hazáját és a háború után méltán Ítélte a bíróság 25 évi börtönre szörnyű gaztetteiért. A kormány, amely szabadon engedte Grazianit, hogy hatalmon maradhasson, most a nemzet esküdt ellenségeivel fog kezet, miközben ezer és ezer volt partizán, aki fegyverrel harcolt a fasizmus ellen, bőrtönben sínylődik. Biztosak vagyunk abban, — hangsúlyozzák végül a levél írói — hogy valamennyi frontharcos és minden olasz demokrata erőteljesen tiltakozni fog Graziani fellépése ellen és e tiltakozásuk teljes súllyal esik majd latba a küszöbön álló választások során.