Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-06 / 110. szám, szerda

1953 május 10 UJSZ0 3 MÁJUS ELŐESTÉJÉN Az áprilisi szél keményein csap­kodta az esőcseppeket az ablak üvegtáblájához. Sehol egy csillag, még a hold fénye sem szűrődött ke­resztül az ólomszürke felhőkön. Harsányi Gyula ott áll az ablak­nál és az eget kémleli. Középterme­tű, 40 év körüli ember. Arcán nyo­mokat hagyott az idö vasfoga. Homlokát barázdák szelik keresztül. Kékesszürke szeméből nehéz volna megállapítani, mi jár az észében. Miért futnak össze időnként a rán­cok a homlokán. Harsányi észre sem vette, hogy legidősebb fia mellette áll és ő is az időt fürkészi. * — Csúnya idő lesz holnap, pedig úgy vártuk ezt a napot — szólalt meg a fiú. Harsányi Gyula egyik kezével vé­gigsimított homlokán, majd munká­tól kérges kezével beletúrt a hajába. — Ilyen idő volt akkor is, mikor az első májusi felvonuláson résztvet­tem, de reggelre szétoszlottak a fellegek. Gyönyörű májusi reggelre ébredtünk... Tizenhétéves volt, amikor részt­vett az első májusi felvonuláson. Ez a május elsejei felvonulás azonban soha nem homályosul el emlékeze­tében. örökre bevésődött az agyába, mint a redő a homlokába. Akkor, régen, május elseje előtti napon is esett az eső. A cselédházak tetején felpuffadt a feketére rodhadt szalma. Az éjtszaka is olyan sötét volt, mint a szurok. Csak a szalma­tetős C3erépház parányi ablakán szűrődött ki az erőtlen fénysugár. A zsúfolásig megtelt szobában vágni lehetett volna a füstöt. Az asztalfőn egy feketeszemű, feketeha­jú, középkorú férfi ült. Fekete hajá­ban ősz szálak csillantak. Mintha ezüst tűk lennének beletüzdelve. Mellette egy vele egykorúnak látszó ember ült, Tóth Mihály, a másik ol­dalon pedig Nagy János foglalt he­lyet. Valamennyien a tájioki urada­lom munkásai és cselédei. Ott volt a szobában Harsányi András is, mellet­te hat gyermeke közül az egyik, a 17 éves Gyula. Arcát kíváncsian for­dította az asztalfőn ülő férfi felé. öt is érdekelte, mint a többieket, mit is mond Szűcs Géza. Szűcs Géza szintén a tájioki ura­dalomban dolgozott. Semmivel sem élt könnyebben, mint a többi cseléd Éjjel-nappal gürcölt, hogy legalább a betevő falatot megkeresse család­jának. Volt valami különös ebben az emberben, hogy amikor beszélni kezdett, olyan csend lett, hogy meg lehetett hallani Nagy János cserép­pipájának szortyogását. — Valamit tennünk kell, mert már kibírhatatlan a helyzet — kezdte mondanivalóját. — Az uraság egyik napról a másikra hosszabbítja meg a munkaidőt. Már nem elég a napi 12 óra, már 13-at követelnek ugyan­azért a bérért, amennyit eddig tíz órára kaptunk és mi szó nélkül tűr­jük, csak nyögünk a nyomorúság­ban. Harsányi Gyula kíváncsian figyelt. Pálffy Andor gróf kegyetlen kizsák­mányolását ő is érezte a bőrén. De hát mit tehetett. Űr mindig volt és ll'sz is, ha pedig úr van, szegény embernek is lenni kell. Igy gondolko­zott még akkor. Az összejövetel azzal záródott, hogy a másnapi felvonuláson bér­emelést kérnek. azaz követelnek, mert a kérésből elég volt. A grófi kastélyból pedig az a válasz jött, hogy a méltóságos gróf úr azt üze­ni, nem adhat többet, örüljenek, hogy dolgozhatnak. Aki még egyszer ilyesmivel zavarja a gróf urat, an­nak családjával együtt le is út, fel is út. Ezen az estén a gróf is sokáig fent volt. Idegestn sétált fel-alá a zöldszobában. Gyakran kitekintett az ablakon a vaksötét éjbe. Valakit vár. Nemsokára kinyílt az ajtó és egy harminc év körüli fiatalember jelent meg a gróf előtt. Katonásan­összeütötte a bokáját. — Méltóságos gróf úr, ezek bér­követelésre, sztrájkra készülnek, — mondotta és kezével a cselédházak felé mutatott — Szűcs Géza a veze­tőjük. Kommunista eszméket ter­jeszt, lázít,, béremelést, munkaidő­csökkentést követel. — Kik voltak jelen a gyűlésen? — csattant fel hirtelen a gróf hangja. — Csináljon róluk névsort, intéző úr. Majd megtanítom őket. Haj­nalban azonnal értesítse a csend­Őrséget erről a hallatlan szemtelen­s égről. Másnap reggel elállt az eső. A nap sugarai beragyogták a tájat. Az is­tálló előtt tanácskozó cselédek úgy döntöttek, hogy Szűcs Géza felmegy a grófhoz és tolmácsolja a cselédek baját és béremelést kér. Addig a többiek lent megvárják. Ha a gróf elutasítaná a kérésüket, másnap se fognak a munkához. Egye meg a gyom a gróf répáját, ha nem akar fizetni. Vezesse ő az ökröket, ha még a betevő falatot is sajnálja a béresektől. A nap a kastély udvarát már homokszínüre szárította, amikor odaért a 28—30 tagból álló csoport. Az élükön Szűcs Géza, szorosan a nyomában Harsányi Gyula. A fiút valami vonzotta Szűcshöz. A tömeg megállt az udvaron, Szűcs Géza pedig bátor lépésekkel indult a kastély felé. A kintmara­dottak izgatottan tették fel egymás­nak a kérdést. Vájjon lesz-e ered­mény? Milyen válasszal tér vissza Szűcs Géza? Szűcs azonban hamarább megje­lent, mint várták. Nem egyedül jött. Kísérőkről ig gondoskodott a gróf úr. Két szuronyos csendőr kísérte. Ke­zét bilincsbe verték, mint valami rablógyilkosét. Homlokáról vékony csíkban csurgott a vér. Amikor a csoport közelébe értek, egy Madarász nevű csendörőrmesteir megállást parancsolt. Mellét kidül­lesztve, gúnyosan nézett a kopott­ruhájú, soványarcú cselédekre. — Igy jár az, aki kommunista és sokat jár a szája — mondta hosz­szan elnyújtva a szavait és nagyot lódított a véresarcú, összebilincselt kezű emberen. A gyászos menet el­indult Csallóközkürt felé. Ebben a pillanatban megmozdult a tömeg, és feltartóztathatatlanul haladt a csendörök nyomában. Vé­szesen felmordult, mint egy kitörés előtt álló tűzhányó. Egyszerre csak egy éles hang süvített a csendörök felé. — Engedjétek szabadon Szűcs Gé­zát! Addig nem fogunk a munká­hoz, míg közöttünk nem lesz. Madarász őrmester meglepetten fordult hátra. Szeme találkozott Harsányi Gyula lángoló tekinteté­vel. — Fogd be a pofád, kölyök, mert felhasítják! — rivallt rá. — Takarodjatok vissza, csürhé — ordította a másik csendőr. A tömegből azonban egyre több­felöl szállt feléjük a szitok és egy­re erélyesebben követelték Szűcs szabadonbocsátását és egyre köze­lebb nyomultak a csendőrökhöz. Versenyben a terv teljesítéséért A komáromi építkezési vállalat dolgozói szocialista munkayerseny­nyel harcolnak a békéért. Buchana elvtárs csoportja, amely az alap­ásáson dolgtozik, kötelezettségválla­lását 204 százalékra teljesítette. A Munkaérdemrenddel kitüntetett Bu­chan elvtárs megfogadta, hogy a szocialista munkaversenyben társait is szebb eredmények elérésére lelke­síti hogy ezzel is bizonyítsa hűsé­gét pártunk és kormányunk iránt. Szikorcsin János Komárom • A szlovenszká lupcsai építkezés alagcsövezésén dolgozó csoportok tagjai a szocialista munkaverseny széles kiterjedésével a jó munka­szervezéssel és a gépek kihasználá­sával biztosítják a terv sikeres telje­sítését és a májusi felajánlások teljesítését. A versenyben a mult héten Bartoska elvtárs hattagú cso­portja került az első helyre. Tervü­ket 265 százalékra teljesítették. Ki­tűnő eredményeket értek el Petrik és Korosok elvtárs csoportja, akik 250 száizalékra teljesítették tervü­ket. Tóth László, Slov. Lupča A fegyverek lekerültek a csend­őrök válláról. A napfény megcsil­lant a puskák fekete csövein. A szuronyok fenyegetően szegeződtek a viseltruhájú cselédek mellének. A tömeg egyre csak nyomult előre, s a csendőrök azon vették észre magu­kat, hogy a fenyegetően morgó em­bergyüi'ü bezárult körülöttük. — Engedjétek szabadon Szűcsöt, mert kitapossuk a beleteket — har­sogott a tömeg egyre bőszültebben. A csendőrök megérezték a vészt, mint a patkányok. Először még iparkodtak erélyes szavakkal a saját javukra billenteni a helyzetet, de hamarosan meghunyászkodtak. Kezdtek alkudozni az emberekkel. El akarták hitetni velük, hogy ők kihallgatásra kísérik Szűcs Gézát a laktanyába. Még a haja szála sem görbül meg, a kihallgatás után azonnal szabadon bocsátják. Amikor a tömeg látta a csend­őrök tétovázását, még parancsolób­ban követelte: — Azonnal engedjétek el! Madarász őrmester mégegyszer végighordozta vérbeborult szemét az embereken, aztán duzzadt képére mosolyt erőltetve, leszedte a vasat Szűcs kezéről. Amikor Szűcs Géza érezte, hogy keze szabad, nedvesen csillogó te­kintetét ráemelte társaira. , — Köszönöm, elvtársak, nagyon köszönörA. A csendőröket kröülővevö gyürü felbomlott, mindenki Szűcs Géza mellett akart lenni. A csendőrök pedig leforrázott kutya módjára el­sompolyogtak. A rövid sztrájknak eredménye is mutatkozott. A tíz órán túl ledol­gozott órákat a gróf külön megfi­zette. Megindult azonban a bosszú­állás gépezete is. Egymásután mon­dott fel a gróf azoknak, akiket az intéző arra a bizonyos listára felírt. Harsányi Gyula azonban nem úsz­ta meg azzal, hogy elbocsájtották a munkából. Egy napon 'az intéző azzal állt eléje. — A gróf úr parancsára vidd ezt a levelet azonnal a csendőrségre. Amikor a levelet átadta a csend­őröknek, az ügyeletes gúnyosan fel­nevetett. — Nagyon- jól ordítottál május el­sején, majd. meglátjuk most, hogy tudsz? Ketten nekiugrottak és addig ver­| ték, míg ájultan össze nem esett. Amikor magához tért és hazaván­szorgott, már apjának is tudtára ad­. ták, hogy nincs helye tovább az : uradalomban. Kommunistákra Táj­iokon nincs szükség. Harsányiók kivert kutya módjára vándoroltak egyik uradalomból a másikba. Azt mondják, a hír szárnýa- kon jár. Alig telepedtek meg vala­hol, a sorsuk újból elérte őket. Meg­tudták róluk, ha nem is szervezett kommunisták, de az elnyomottak, a kizsákmányoltak érdekeiért küzde­nek. Ezt különösen Harsányi Gyula bizonyította be. Az elszenvedett ve­rés és megpróbáltatás acélossá ed­zette. Továbbra is szervezte a május elsejei felvonulásokat, sztrájkokat szervezett a földmunkások között, egészen a felszabadulásig. De a felszabadulás után sem hagy­ta abba a harcot. Most már nem a kizsákmányolók ellen, hanem Mi­hályfán, ahol véglegesen letelepe­dett az EFSz megalapításáért har­colt. Munkája nem volt könnyű, de sikerült. Ma a mihályfai dolgozó parasztok boldogan élnek, közöttük élvezi 24 éven át folytatott elkese­redett harcának a gyümölcsét Har­sányi Gyula is. Kora hajnalban, amikor felébredt és kitekintett az ablakon, örömmel állapította meg és adta tudtára a családjának, hogy már nem esik az eső. A felhők 1s szétoszlottak. Pon­tosan úgy történt, mint ezelőtt 24 évvel, amikor először vett részt a májusi felvonuláson. Másnap örömtől sugárzó arccal menetelt Harsányi Gyula a feleségé­Vei és gyermekeivel együtt a tö­mött sorokban. Arcukon a megelé­gedettség és a lelkesedés, szívük mélyén pedig az a kemény elhatáro­zás, hogy szorgalmas munkájukkal még erösjebbé teszik a béketábort és megvédik azt az eszmét, amelyért 25 éven keresztül fáradhatatlanul harcoltak. Szarka István. Tíz nappal megrövidítik a növény ápolási munkák idejét A nagyudvarnoki Egységes Földmű­ves Szövetkezet dolgozói május 1. tiszteletére értékes kötelezettségválla­lásokat tettek. Ezek a kötelezettség­vállalások azonban nemcsak papíron voltak, hanem adott szavukat valóra is váltották a nagyudvarnokiak. A májusi kötelezettségek teljesítésének köszönhetik azt is, hogy a tavaszi munkák időtartamát két nappa! meg­rövidítették. Az állattenyésztés dolgozói sem ma­radtak le a szövetkezet többi tagjai mögött. Május elsejének tiszteletére felajánlQtták, hogy a napi tejhozamot átlagosan minden tehénnél egy liter­rel felemelik. Kötelezettségvállalási! kat ők is teljesítették. A nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepének tiszteletére az első negyedévi beadási kötelezettségüket is túlteljesítették. Marhahúsbeadási kötelezettségüket 303.4, a sertéshúsbeadást 267.8, a te­jet 734.8, a tojásbeadást pedig 135.7 százalékra teljesítették. A május elsejére tett. kötelezettség­vállalások azonban ezekben a pon­tokban nem merültek ki. Elhatároz­ták, hogy a növényápolási munkákat a tervezett határidő előtt 10 nappal végzik el, hogy a rendes időben tör­ténő növényápolási munkákkal a hek­tárhozamokat lényegesen növelhes­sék. Földes István sertésetető elhatároz­ta, hogy minden egyes anyasertéstől ebben az évben 13 malacot nevel fel, és igy a tervét 35 százalékkal túllépi. Az állattenyésztésben dolgo­zók megszervezték egymás között a szocialista munkaversenyt és* a mun­kaverseny segítségével harcolnak fel­adatuk túlteljesítéséért. A szövetkezetben az építkezés is jól halad, úgyhogy július elsejére két modern sertésistállót készítenek el. Ha a nagyudvarnoki Egységes Föld­műves Szövetkezet fejlődését le akar­juk mérni, akkor szükségünk van ar­ra, hogy megállapítsuk, müyen körül­mények között alakult meg a szövet­kezet. Azt Jehet mondani, hogy a szö­vetkezet semmiből várat épített. A szövetkezeti gazdálkodásnak ma már szép eredményei is mutatkoznak, és a szövetkezeti tagok anyagi helyzete is lényegesen megváltozott. A nagyudvarnoki szövetkezetről példát vehetnének a kisudvamokiak is ahol a szövetkezeti gazdálkodás még nem vált a tagok szívügyévé. Kisudvarnokon még a szövetkezeti tagoknak a megengedettnél több állat va n a tulajdonukban és ezeknek ete­tése a szövetkezet rovására megy Meg kell érteniük, hogy a szövetkezet keretén belül nem lehet gazdálkodást folytatni, mert így a szövetkezet nem fejlődhetik, egyhelyben topog. Patasi István .Dunaszefdahely Ki kell küszöbölni a tárnoki állami gazdaságban a takarmány ellátásban mutatkozó hiányosságokat A tárnoki állami gazdaságban Kvet Mihály tehéngondozó május elsejének megünneplésére kötelezettségvállalás­sal készült. Elhatározta, hogy a gond­jaira bízott teheneknél az átlagos na­pi tejhozamot 8.8 literre emeli. Ezt a kötelezettségvállalását teljesítette is. Kvet Mihály szorgalma azonban nem merült ki ebben. Iparkodott a többi állatgondozót is kötelezettségvállalá­sokra serkenteni. Célja sikerült. A többi állatgondozók is, mint pl. Méry Sándor, Méry József és Sil István szintén tettek kötelezettségvállalást Elhatározták, hogy a napi tejhozamot 8 literre emelik. Kötelezettségvállalásaik teljesítésé­ben nagy segítségükre voltak a szov­jet tapasztalatok. Malinyinova szov­jet fejőnő fejési módszere. Ezenkívül az istállókat állandóan tisztántartják és nagy gondot fordítanak a takar­mányok keverésére. A tárnoki dolgozók azonban még azt szeretnék kérni a birtok igazgatósá­gától, hogy a magasabb tejhozamért folytatott harcukban ők is legyenek segítségükre. Szállítsák le idejére a szükséges takaVmánymennyiséget a tárnoki gazdaságba. Bulla Lajos, Somorja A somorjai járás dolgozó parasztjai 5,705.973 korona értékű mezőgazdasági terméket adnak be terven felül A somorjai járás szövetkezeti tag­jai 98 kollektív és 32 egyéni fel­ajánlást tettek május előtt, a nö­vénytermeléssel és állattenyésztés­sel kapcsolatban. A termelési és a beadási terv túlteljesítésével több húst, tejet, tojást adnak dolgozóink asztalára. Igy hozzájárulnak a dol­gozók életseínvonalának növeléséhez és állandóan fokozódó szükséglete­ink kielégítéséhez. Igy »például a terven felül 1515 mázsa búzát, 1045 mázsa kukoricát, 6460 mázsa cu­korrépát, 775 mázsa sertéshúst, 95.635 liter tejet és még egyéb ter­mékeket adnak be a terven felül. Május elseje é s 9-e tiszteletére tett felajánlások értéke, amelyeket a somorjai járás dolgozói a növény­termelésben és állattenyésztésben tettek, hogy a közellátás számára többletet adnak be, 5,705.973 koro­nát tesz ki. Hogy magasabb hektárhozamokat és a jószág nagyobb hasznosságát elérhessék, ebben segítik ókét a szovjet kolhozosok tapasztalatai és a haladó agrotechnika és zootech­nika. A tavaszi gabonanemüeket 86 százalékban keresztsorosan vetették el és a kukoricát 282 hektáron fész­kesen vetették el. A tavasziak ve­tését legjobban teljesítette a somor­jai, tamási, balhovi, maslovcei és a csenkovcei EFSz, amelyek a tava­sziakat az egész földterületen ke­resztsorosan az agrotechnikai ha­táridőn belül vetették el. A tavaszi munkák második felében legjobban haladnak a csölösztői szövetkezeti tagok. Az egész tervezett földterü­letet, 25 hektárt fészkes módon ül­tettek be kukoricával és a cukor­répát is megsarabolták. Az állattenyésztésben felajánlá­saikat legjobban a málnási szövet­kezeti tagok teljesítik. Rendszeresen túlteljesítik a sertéshús beadást, s a marhahúsbeadásban már a szep­temberi kötelezettségüket teljesítik. Felajánlásaikat sikeresen teljesítik a bácsi, vajkai, kiszelicai, vlki, rasz. ticei, stefanikovcei szövetkezeti ta­gok, akik az állattenyésztési termé­kek beadási tervét nemcsak teljesí­tik, hanem túlteljesítik. Hektáronként 500 mázsa cukorrépát termelnek A somorjai EFSz, amelynek bir­tokában van a tavaszi munkák el­végzéséért szerzett, járási verseny­zászló — a legjobbak közé tartozik. Minden földterületet idejében és jól megművel. A cukorrépát és a tava­sziakat az agrotechnikai határidő­kön belül elvetették. Jól végzik a sarabolást is. A szövetkezeti tagok már több mint 235 hektáron meg­sarabolták a cukorrépát és 10 hek­táron a takarmányrépát. A munka­csoportok egymás között versenyez­nek a kukoricavetésben is. Pavlo­vics elvtárs csoportja a legjobb, amely eddig 40 hektárt vetett be kukoricával. A somorjai EFSz ver­senyez a jánosikovói EFSz-szel és ez a verseny szép eredménnyel jár. Például a somorjai EFSz-ben Mol­nár elvtárs csoportja a cukorrépa vetésénél a munkaegységek 50 szá­zalékát megtakarította. A növény­termelésben dolgozó szövetkezeti ta­gok kötelezték magukat, hogy hek­táronként 400 mázsa cukorrépát termelnek . Puskel és Oros elvtár­sak kötelezték magukat, hogy 10 hektáron átlag 500 mázsa cukorré­pa termést érnek el. A felajánlá­sok teljesítését a cukorrépa jóminő­ségü megművelésével és a verseny­nyel bizotsítják, Minden csoportnak kiosztottak a terv szerint bizonyos mennyiségű földterületet cukorrépa vetésig, amelyet azok egészen a be­gyűjtésig fognak gondozni.

Next

/
Thumbnails
Contents