Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-06 / 110. szám, szerda

4 UISZ0 1953 május 6 Az 1953. évi „Színházi Aratás" győzteseinek ünnepélyes kihirdetése Václav Kopecky miniszterelnökhelyettes és Zdenek Nejedlý akadémikus hétfőn, május 4-én a prágai Waldstein.palotában az 1953. évi „Színházi Aratás" nagyfontosságú országos versenyének befejezése alkalmából. ünnepséget rendeztek a cseh és szlovákiai színművészek részvételével. Az ünnepi esten megjelent Viliam Siroky miniszterelnök, Václav Kopecky miniszterelnökhelyettes, Zdenek Nejedlý akadémikus, dr. Oldrich John, a Nemzetgyűlés 1 elnöke, Ladiszlav Stoll főiskolaügyi miniszter, Jiri Taufer, az Állami Müvészetügyi Bizottság elnöke, dr. Jözef Urban, a külfölddel való kulturális kapcsolatok bizottságának elnöke és František Necsászek, a CsKP Központi Bizottságának titkára.. Ezenkívül jelen voltak a prágai szovjet nagykövetség képviselői, továbbá a népi demokratikus és baráti államok külképviseleteinek küldöttei, nemzeti művészek, államdijasok, valamint kulturális és közéleteink számos további képviselője. Az estélyen átnyújtották a jutalomdíjakát és a tiszteletbeli elismeréseket az 1953. évi „Színházi Aratás" versenyszámaiban és bemutató előadásain kiváló teljesítményt nyújtott együtteseknek és szereplöknek. Az Állami Müvészetügyi Bizottság nevében Lumír Csivrny, a bizottság alelnöke üdvözölte a megjelenteket és megköszönte a Színházi Aratáson való részvételt a Kínai Népköztársaság, a lengyel, bolgár, román és a Német Demokratikus Köztársaság színházi küldöttségeinek. Csivrny elvtárs összefoglalta a „Színházi Aratás" múltját és rámutatott arra, hogy az idei szemle további lépés, főleg területi színházaink fejlődése szempontjából. A kitüntetett együttesek képviselői és a díjnyertesek ezután átvették Jiri Taufer, az Állami Müvészetügyi Bizottság elnöke kezéből a diplomákat, valamint az arany- és ezüstérmeket. Zdenek Nejedlý akadémikus, miniszterelnökhelyettes mondott ezután beszédet az idei Színházi Aratás örömteli eredményeiről, amelyek szinmüvészetUrik további nagy sikereiről tanúskodnak. A kormány képviselői ezután a színművészekkel és a vendégekkel szívélyes beszélgetést folytattak. Az Állami Művéezetügyi Bizottság a következő eredményeket jelenti az 1953. évi „Színházi Aratás"-ról: Az opera-szakban: Az 1953. évi Színházi Aratás győztese az olomouci kerületi körzeti színház Kabalevszkij „A Taraszcsalád" című operájának előadásáért. Aranyérmet nyert František Belfin, Szmetana „Libusa" -című operájának zenei betanításáért. Ezüstérmet nyertek: Blanka Vecková, a plzeni kerületi körzeti színház tagja Szmetana „Libusa" című operájában Kraszava megszemélyesítéséért, Helena Lexová, Libusa megszemélyesítéséért, Jozef Sztanek, az olomouci kerületi körzeti színház tagja „A Tarasz-csalad" című opera vezényléséért és Ottó Kubín, Tarasz megszemélyesítéséért. Tiszteletbeli elismerést kapott a plzeni kerületi körzeti színház a „Libusa" opera előadásáért. Az operett-szakban: Tiszteletbeli elismerést kapott a „Na Fidlovacske" színház operettegyüttese az új, eredeti operett bemutatása terén kifejtett törekvéséért. Versenyen kívül értékelték Miljutin „Szibériai rapszódia" című operettjének előadását. Az osztravai Állami Színháznak ez az előadása új utakat nyit operettszínészeink alkotóművészeiében, ezért az Állami Müvészetügyi Bizottság tiszteletbeli jutalomban részesiti. Balett-szakban: Győztessé nyilvánítják a plzeni kerületi körzeti színházat Prokofjev „Rómeó és Júlia" balettjének bemutatásáért. Aranyérmet nyert: Elvira Nemecsek, a plzeni kerületi körzeti színház tagja, Júlia szerepéért. Ezüstérmet nyert: dr. Karel Vasata, a plzeni kerületi körzeti színház tagja a „Rómeó és Júlia" balett vezényléséért. Drámai szakban: I. Színházi kategória: Rendkívüli elismerésben részesült a prágai Hadsereg Színház Lavrentyev „Leszámolás" című drámájának bemutatásáért, amelyet A. V. Szokolov szovjet rendező rendezett. Az előadásért a színház együttese tiszteletbeli jutalmat kapott. A drámai-szak győztese a prágai Hadsereg Müvészszínház Hikmet „Ének a török hazáról" című színmüvének drámai és harcos előadásáért. Aranyérmet nyert: Jaroszlav Seník, a Hadsereg Színház tagja a „Leszámolás" Bocman Svacs szerepéért. Ezüstérmet nyert: František Horák, a „Zdenek Nejedlý Realista Színház" tagja Cach „A moszti sztrájk" című színmüvének Solín alakjáért, Mária Brozsová, a Hadsereg Színház tagja a „Leszámolás" Berszenevova alakjáért, J. V. Svec, a Zdenek Nejedlý Realista Színház tagja a „Moszti sztrájk" Dasztych alakjáért, Zdenek Hodr, a Hadsereg Színház tagja a „Leszámolás" Stube alakjáért, Jozef Bartunek, a Hadsereg Müvészszínház tagja a Hikmet-darab rendörigazgatójának szerepéért, Sztaniszlav Remund, a Hadsereg Színház tagja a „Leszámolás" Godun tengerész szerepéért, Vladimír Huber, a Zdenek Nejedlý Realista Színház tagja a „Moszti sztrájk" Loukot szerepéért, Vera Kubánková a „Moszti sztrájk" Toncsi szerepéért. Tiszteletbeli elismerésben részesült a Zdenek Nejedlý Realista Színház Cach „A moszti sztrájk" című színmüvének előadásáért. II. Színházi kategória: Ebben a kategóriában a győztes a martini Hadsereg Színház Holly „Gelo Szebechlebszky" című színmüvének előadásáért. Aranyérmet nyert: Martin Holly, a martini Hadsereg Színház tagja a „Gelo Szebechlebszky" rendezéséért, .Ján Sztrejcsek, a libeni S. K. Neumann városi körzeti szinház tagja Ilja Prachar „Arany szivek" című színmüvének rendezéséért, Jindra Fronyová, a pardubicei kerületi körzeti színház tagja Pászek „A kapitány idejében érkezett" című színmüvének Ruzsenka alakjáért, Arnost Faltynek, a libeni városi körzeti színliáz tagja az „Arany szívek" Grabec szerepéért. Ezüstérmet nyertek: Bohus Králik, a martini Hadsereg Színház tagja Potooky szerepéért a „Gelo Szebechlebszky"-ben, Jozef Mráz, a libeni városi körzeti színház tagja az „Arany szívek" Koreny szerepéért, Rudolf Látka, a nyitrai kerületi színház tagja Bairam szerepéért Muchtarov „A család becsülete" című színmüvében, Karol Machata, a martini Hadsereg Színház tagja a „Gelo Szebechlebszky" Gelo szerepéért, Zdenek Kampf, a brnói kerületi körzeti színház tagja Mahen „Cserebogár" című színmüvének Juael szerepéért. A Színházi Aratásban való részvételért tiszteletbeli elismerésben részesül: A brnói kerületi körzeti színház Mahen „Cserebogár" című színmüvének bemutatásáért, a pardubicei kerületi körzeti színház Pasek „A kapitány idejében érkezett" cimü színmüvének előadásáért, a libeni S. K. Neumann városi körzeti színház Prachar „Arany szívek" cimü játékának és a nyitrai kerületi színház Muchtarov „A család becsülete" éímü színmüvének bemutatásáért. A ül. színházi kategória győztese: A novy jicsini Beszkídek Színház az „Ifjú Gárda" bemutatásáért. Aranyérmet nyert: Karel Novák, a Beszkidek Színház tagja az „Ifjú Gárda" rendezéséért. Ezüstérmet nyert: Miroszlav Zéda, az uh.-hradistei városi körzeti színház tagja a „Gazdasszony néne" cimü színmű rendezéséért. Tiszteletbeli elismerésben részesült: Az uh.-hradistei városi körzeti színház G. Preissova „Gazdasszony néne" című színmüvének előadásáért, a bratislavai Falujáró Színház Lüfcnár „A derék - pásztor" című színmű előadásáért, a komáromi Magyar Területi Szinház Urbán Ernő „Tűzkeresztség" című színmüvének előadásáért. Az ifjúsági színjátszás szakában: A bratislavai Nemzeti Szinház ifjúsági együttese győzött M. Aliger „Zoja" cimü drámájának előadásával. Aranyérmet nyert: Hana Kovácsiková Zoja szerepéért. A bábszínház szakban: A bábjátszás szakban a prágai Központi Bábszínház lett a győztes Kainar „Aranyhajú" című játékának bemutatásával. Aranyérmet nyert Jirina Skupová Hurvinek Bávszinház művészi irányításáért. Ezüstérmét nyert Jan Vavrik, a Spejbl és Hurvinek Színházban kifejtett rendezői és színészi teljesítményéért. Tiszteletbeli elismerésben részesült: A prágai Spejbl és Hurvinek Színház a „Vidám műsor felnőtteknek" című előadásáért, a libereci kerületi bábszínház Marsák „Tizenkét hónap" cimü játékának előadásáért. Versenyen kívül diplomát nyert: A prágai Nemzeti Szinház operaegyüttese Szmetana „Eladott menyasszony" című operájának előadásáért, a brnói Állami Színház Kabalevszkij „A Tarasz-család" című operájának előadásáért, a bratislavai Nemzeti Színház Aszafijev „A bahcsiszeráji szökőkút" című balettjének előadásáért, a kassai Nemzeti Színház Gogol „Revizor" című vígjátékának bemutatásáért, a prágai Nemzeti Színház drámai együttese Tyl az „Önfejű asszony" című színmüvének bemutatásáért. Elismerésüket és hálájukat fejezték ki a prágai Tyl Színház művészeti-műszaki személyzetének, élén Jozef Kostyálekkel a példás munkakészségért és az egész aratási idö-szak folyamán kialakított baráti és kollektív légkörért. Háromszázötven tyúk és egy tojás MÁCS JÓZSEF Szilvás lakosainak egyik legnagyobb problémája, amelyről aszszonyok, emberek csak egymás háta mögött sugdolóznak, hogy a szövetkezeti farm háromszázötven tyúkja naponta csak egy tojást tojik. Nagy dolog ez, gondolkodóba ejti a szövetkezeti tagokat, a vezetők pedig különféle tojásszaporító tervek kidolgozásán töprengenek. Az öreg Hegyit küldték a farmra, hogy ellenőrizze a tojások számát. Öszhajú, magas, vékonycsontú ember ez a Hegyi; vastag orra hegyén szemüveg ül. Délben indult el a tyúkfarmra, amikor a nap melege az útszéli nedves földeket párologtatja. Szép a dunamenti táj, a magas park és rajta a sarjadó füvek. Hoszszú gólyalábait az öreg fürgén szedegette. Menetközben vissza-viszszapillantott a falu felé is, vájjon az asszonyok nem álltak-e ki a szűk utcára és nem figyelték-e, mennyire lelkiismeretesen teljesíti ellenőrző hivatását ? Ahogy a tyúkfarmra, illetőleg a farm kapujába ért és ott szemtőlszembe került a farm vezetőjével, Kőszegi Pirossal, hát egy pillanatra megtorpant Az asszony kövérhúsú, barnaszénül; karjai gömbölyűek és rövidek. Valósággal mosolyogtak barna szemei, amint Pista bácsinak a kezét nyújtotta. — Mi jót hozott nekem Hegyi? Hatvanév körüli ember volt már az öreg, de a meleg csengésű szavak megbizseregtették a vérét. Ráveregetett az asszony hátára és így szólt, közelebb húzódva hozzá: — Tehozzád gyttttem, hé! — No hát! — így az asszony, — mégis csak eszébe jutok valakinek. Hegyi csak kacsintott a balszemével. Fiatal korában még egyszerre kacsintott mind a kettővel, mert így volt ez akkoriban szokás, de ma már a kacsintás új formáját leste el az unokájától, a tizennyolcéves Zsuzsától. Kőszegi Piros invitálására beljebb került a deszkabódéba és helyet foglalt a priccsen. Az aszszony meg szembe ült vele. Erről is, arról is szó esett, de Hegyi kelletlenül hallgatta az aszszony szavait, mert azon járt az esze, hogyan adhatná elő ennek a csinos teremtésnek, hogy ö tulajdonképpen ellenőrizni jött ide. Zsíros kalapját a szemére tolta és a fejét is megvakargatta. — Hallod-e Piros? — No!... — Ellenőrizni gyüttem. — A' nem lenne baj, az a baj, hogy nincs mit. Erre Hegyi ugyancsak istenigazában felberzenkedett, mert ha egyszer nincs mit, akkor a funkciója is érvényét vesztette és kutyagolhat haza hír nélkül. — Hogy-hogy nincs? — Nem tojtak! Hegyi nem hitt az asszonynak, mert könyökével bökdösni kezdte a derekát. 1 — Nem-e? — Nem hát!... Értse meg, ezt igazán megértheti. — Hát jó. De én már csak megvárom itt az estét! — Azt megvárhatja. — És ha nem itt várom meg? — Hát akkor másutt — fintorgatta száját az asszony. Kőszegi Piros a szóváltás után szemet készítgetett a tyúkoknak és az udvar dunaparti végére igyekezett. Hegyi István pedig ült egy ideig a priccsen. Homlokán összeszaladtak a ráncok. És olyan melege lett, hogy a kabátját is végig kigombolta. Ahogy az asszony elhaladt, előbb megleste, aztán lábujjhegyen a tyúkok éjtszakai szállásához sietett. Sikerült az ólba észrevétlenül becsúsznia. És bütykös ujját a szájára tette, mintha a tyúkok riadalmát ezzel elcsendesíthetné. Nem teketóriázott, makacsan letelepedett a friss szalmával ágyazott földre és fürkésző szemmel a tyúkok hátuljára bámult. Szemüvegét megtörölgette a párától és a lesben v azt is egészen az orra hegyére tolta. Az ellenőrzést azért akarta ilyen hűségesen elvégezni, mert Hegyi Pistát, annak ellenére, hogy idős, még olyan embernek kell a szövetkezetben elkönyvelni, aki a rábízott utasítást pontról pontra teljesíti. Az ellenőrzés ilyen közeli formája azért született meg benne, mert ő is kisparaszt volt szövetkezetbe lépéséig és sok tyúkot tartott a gazdaságban, pe még azt nem élte meg, hogy az ö tyúkjai egyet tojtak volna. Nem, ez lehetetlenség ... Főként, ha arra gondol, hogy a januári hónapban, amikor a hideg deret lopott a bajuszára és a szemöldökére, a jámbor tyúkok harmincat-negyvenet is tojtak. Meresztgette a szemét, de eredménytelenül. Esteledett... Ha a tyúkok valamelyike kárált és a tollait is felborzolta hozzá, vigyor ült az arcára és mintegy biztatásul magának motyogva, bökdöste kd a száján: v — Most, no most! A kezét is előre nyújtotta, hogy ha kiesne a tojás a tyúkból, melegen felkaphassa és rohanhasson vele egyenesen a szövetkezet irodájába. De tojás helyett más pottyant a földre. Hiába törte a fejét, hogy miért nem tojnak a jószágok, semmiképpen sem jött rá. Rettenetesen türelmetlen volt már. — Az istenit a tyúkjának, hát megnézem én úgy, ahogy odahaza az asszony szokta. És hóna alá kapott egy tyúkot, a fenekét a szemüvege elé tartotta. Bedugta az ujját... A száját furcsán fintorgatta, mert még sohasem végezte ezt a müveletet. Amikor bütykös ujját sorra belemártotta a sok szárnyas állatba, megállapította, hogy van azokban tojás, csak éppen nem eresztik napvilágra. Az udvar közepéről gyakran viszszaforditotta a fejét és veszettül káromkodott, de nem a szárnyasokra, hanem Kőszegi Pirosra. A farm vezetője azt gondolta, hogy az öreg Hegyi hazaindult, hát amikor megpillantotta, nyájasan lépkedett felé. Mézes-mázos szavakkal árasztotta el az öreget. — Mondja csak, hát nem hisz nekem. Hát már meggyőződhetett, hogy nem tojnak a tyúkok. Érdemes volt behúzódni az ólba? — Hagyjad csak Piros. Nem tettem én azzal rosszat, hogy meghúzódtam az ólban. — Jó, jó; vén kételkedő róka. Hegyi magabiztos léptekkel hazaindult, az asszony a kapuig kísért^. Nyugodtan lépkedett, míg az aszszony szúrós szemét magán érezite. Aztán öregesen nekiiramodott az útnak. Sötét volt, a falu is csendesebb lett, amikor az EFSz irodájába belépett. Mihály elnök és Gábriel agronómus egy tervrajzon dolgoztak. Még fel sem pülanthattak, az öreg Hegyi így kezdte: — Hallod-e Mihály, lesz ott tojás bőven. — Ejnye no, megtapasztalta? — Meg én! — Oszt beszélje csak el, hogyan? — Hát úgy, hogy az ujjam megérezte a tyúkokban a tojást. Van bennük, tudod-e, ha megvan, bizony isten napvilágra eresztik. És valóban másnap reggel sok tojást találtak a tyúkfarmon. A tojás meglett, Kőszegi Piros pedig ment. T CSEMADOK-HIREK A besztercebányai kerület Csemadok-tagságának kötelezettségvállalásai főleg a kultúrmunkára irányulnak. Panyidarócon és Kőváron olvasókört alakítanak, Hamván, N Losoncon szocialista tárgyú színdarabot játszanak, Egegen tánccsoport alakul, Sángfalva, Méhi, Panyidaróc, Lekenye, Pilis, Dacsokeszi, Csák, Fülek Csemadoktagjai kultúrházak építésénél vállaltak kötelezettséget és több csoI port vállalta a Fáklya terjesztését, | valamint új tagok beszervezését a Csemadokba. De nem feledkeztek meg a besztercebányai kerületben a gazdasági alapról sem. A pincí helyi csoport a palánta kiültetésnél, a hamvai a hizlalda építésénél, a jeísöci az istálló építésénél, a gömörhorkai, abafalai, jánosii, korláti és deméndi helyi csoportok több más csoporttal együtt a tavaszi munkák elvégzésénél váUaltak kötelezettséget.