Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-31 / 132a. szám, vasárnap

1353 máiu

s 31 UISZ0 3 Viliam Siroky miniszterelnök beszéde a Nemzetgyűlés 1953 május 30-i szombati teljes ülésén Tisztelt Nemzetgyűlés, elvtárs nök és elvtársak, testvéreink! A Csehszlovák Köztársaság kor mánya jóváhagyás céljából a Nem zetgyülés elé terjeszti a pénzügyi reformról szőlő törvényjavaslatot A pénzügyi reformmal egyidejűleg ez év június elsejével megvalósul az élelmiszer és iparcikkek jegy rendszerének megszüntetése. Az a tény, hogy ma köztársaságunk kormánya ily javaslat elő terie.sztésével a Nemzetgyűlés elé léphet hogy ily feladatokat tüzhe tünk magunk elé, azt bizonyítja hogy Csehszlovákia népe sikeresen teljesiti Csehszlovákia Kommunista Pártja IX. kongresszusának határo zatát és azokat a feladatokat, amelyeket a CsKP országos konferenciája Klement Gottwald elv társ beszámolójában tűzött ki. A pénzreform megvalósítása, az élei miszerek és iparcikkek jegyrendszerének megszüntetése világos bizonyítékát adja azoknak a jelentős sikereknek, amelyeket az új szocialista alapokra építve, a Szovjet unió hathatós segítségével nemzetgazdaságunk fejlesztésében elértünk. Csehszlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusa óta mindenekelőtt nemzetgazdaságunk szocialista szektora bővült és szi lárdult meg lényegesen. Egyedül csak a mezőgazdaságban van je lentösebb része az egyéni kisüzemi és a kapitalista termelésnek. A szocialista társadalmi tulajdonban lévő termelő eszközök alapján megkétszereződött az elmúlt esztendők során az ipari termelés, a csehszlovákiai ipar szerkezetében beállott egyidejű átütő változások és a technikai színvonal fejlődése mellett. Sikeresen rakjuk le a szövetkezeti szocialista nagyüzemi termelés alapjait, amely az állami birtokokkal együttesen ma már hozzávetőlegesen a szántóföldek 44%-át teszi ki. A mezőgazdaság szocialista szektorában mind szélesebb mértékben érvényesülnek a szovjet agrotechnika és zootechnika haladó alapelvei, melyek a fokozódó gépesítéssel megteremtik az előfeltételét a mezőgazdaságban a munkatermelékenység fokozásának. Hála a termelőerők sikeres fejlődésének, a nemzeti jövedelem a háború előtti színvonalhoz viszonyítva hozzávetőlegesen 50 százalékkal emelkedett és így biztosítást nyert a dolgozók életszínvonalának szakadatlan emelkedése. Ezek az eredmények tették lehetővé, hogy a szocialista nemzetgazdálkodás fejlesztésének egyik alapvető feladatának megvalósításához lássunk, valamint az ipari és szükségleti áruk tartalékának megteremtéséhez. Egyidejűleg a szocialista kereskedelmünkben bizonyos konszolidáció állott be, hogy sikeresebben tegye lehetővé az árúnak a termelésből a fogyasztóhoz való eljutását. Gazdaságunk sikerteljes fejlődése ma megengedi számunkra azt, hogy felvesszük a csehszlovák korona megszilárdításának és vásárlóereje fokozásának kérdését. Egyidejűleg tudatosítanunk kell, hogy a szocialista építés további fejlesztése szempontjából a csehszlovák korona megszilárdítása és vásárlóerejének emelése sürgősen szükségessé vált. A pénzreformnak kell ezt a kérdést megoldania. Célja tehát az, hogy sikeresen fejlődő nemzetgazdaságunknak szilárd, stabil pénzt adjunk, hogy fokozzuk a csehszlovák korona vásárlóerejét és így biztosítsuk a. szocializmushoz vezető úton való további és gyors előrehaladást és dolgozóink életszínvonalának további emelkedését. Felvetődik a kérdés, hogy a pénzreform megvalósítása miért fontos előfeltétele Csehszlovákia nemzet, gazdasága további megszilárdításának? Emlékezzünk csak arra, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy a Csehszlovák Köztársaságban a Szovjet Hadsereg által való felszabadítása után felszabadított hazánk területét teljesen elárasztották az értéktelen, inflációs »protektorátusi«, »szlovák« papírpénzek, amelyeket a náci megszállók adtak ki. A náci megszállók háborús gazdálkodása teljesen felforgatta és értéktelenné tette pénzünket. Az 1945. évi pénzügyi reform nem számolta fel a náci gazdálkodást és a második vi lágháború" következményeit. Létre jött ugyan a békés gazdálkodáshoz való átmenet bizonyos alapja és ezzel egyidejűleg a szocialista felépítés megkezdésére szükséges alap. Ám az 1945. évi pénzügyi reform nem biztosította, de nem is tudta megteremteni a valóban szi lárd éš tényleg stabil koronát. A pénzügyi reformot abban az időben valósították meg, amikor még a kérdés, hogy ki és kiért, a fiatal népi demokratikus köztársaságban még nem volt eldöntve, amikor az ipar, a bankintézetek és a nemzetgazdaság más szektoraiban az államosításért folyó harc csak a kezdeti stádiumban volt. A pénzügyi reform alapelvei nem biztosították a felesleges pénzmennyiségnek a forgalomból való kivonását. A kötött betétre a jogigényt fenntartották, a kötött betéteket, amelyeket semminemű tényleges érték nem támasztott alá, nagy mértékben szabaddá tették, úgy hogy a pénz forgalomba további milliárdokat kitevő összegek kerültek, amelyek nem feleltek meg semilyen termelt értéknek. 1948. évig a burzsoázia viszonylag szilárd helyzetét az iparban, az építészetben a nagy- és kiskereskedelemben, a mezőgazdaságban arra használta fel, hogy a csehszlovák koronát értéktelenné tegye. Hatalmas jövedelmeket összpontosított és az üzérkedést a végtelenségig hajszolta. Az üzérkedő nyereségeket nagymértékben kivonták a gazdasági élet vérkeringéséből. A csehszlovák korona fejlődését 1948 februárjáig szabotázs és felforgató ténykedésükkel jelentős mértékben befolyásolták a reakciós burzsoá pártok, amelyek a gazdaságban elfoglalt aránylag erős pozíciókra támaszkodhattak és így a forgalomban lévő pénzmennyiség állandóan növekedett. Szocialista építkezésünk 1948 februárja után nehéz küzdelmet folytatott ezzel az örökséggel. A kormány nagyfokú erőfeszítése ellenére sem lehetett teljes mértékben gátat szabni a kulákok egyéb kapitalista elemek, üzérkedők spekulációinak, mert kezük között jelentős felhalmozott pénzmennyiség volt. A nagy felhalmozott pénzmennyiség únos-untalan gyengítette a kormány intézkedéseit a közellátás terén. Kártékony befolyással volt a kormány minden olyan intézkedésére, amellyel a kormány az állami és munkafegyelem megszilárdításáért, a nemzetgazdaság egyes szakaszainak gazdaságosabbá tételének elvéért harcolt. Nos, éppen a pártnak és a kormánynak azon törekvésével összefüggésben, hogy gazdaságosabb rendszert teremtsen, hogy a szocialista gazdaságosság alapelvei teljes mértékben jussanak érvényre, váltotta ki annak szükségszerűségét, hogy egy ilyen pénzügyi intézkedéshez lássunk, amely összhangban van termelés viharos emelkedésével és nemzetgazdaság egész szükségletével. A szocializmus közgazdasági törvényei csak úgy mutatkoznak és szocialista rendszer nagy előnyeit kapitalista rendszer felett csak úgy lehet teljes mértékben érvényesíteni, ha a szocialista közgazdaság teljes mértékben olyan pénzre támaszkodhatok, amely összhangban áll a szocialista üzemek termelésének helyzetével és fejlődésével. A csehszlovák korona mai nemkielégltö állapota a jegyrendszerrel kapcsolatban a fő akadálya annak, hogy következetesen érvényesüljön a végzett munka mennyisége és minősége alapján való jutalmazás szocialista alapelve. Igy világíthatjuk meg azt a tényt is, hogy az árleszállítás politikája, melyet a párt és a kormány a lenini-szitáJini tanítás szellemében követ, eddig nem alósulhatott meg megfelelően. A forgalomban levő fölösleges pénzmennyiség, mely mindezeknek a tényezőknek közreműködésével, valamint Szlánszky és társai kártevő tevékenységével felhalmozódott, nem számolható fel mélyebb beavatkozás, pénzreform nélkül. Eljött az idő, hogy végérvényesen megoldjuk a pénzkérdést és nemzetgazdaságunknak szilárd, megingathatatlan koronát adjunk. Mai szocialista gazdaságunk színvonala minden előfeltételt biztosít megvalósítására. Feltétlenül szükséges, hogy a nagyrészt üzérkedés útján felhalmozott készpénzeket felszámoljuk és a pénz forgását összhangba hozzuk nemzetgazdaságunk szükségleteivel. Fontos ez főleg azért, is, hogy az elavult jegyrendszert megszüntethessük és hogy a fölösleges pénzmennyiség ne zavarja meg az árunak a termelőtől a fogyasztóhoz vezető útját. Hazánk szocialista felépítésében tehát a pénzreform törvényjavaslatának történelmi jelentősége van. Jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy biztosítja nemzetgazdaságunk számára a szilárd és megingathatatlan koronát; fokozza vásárlóerejét. Továbbá lehetővé teszi, hogy megszüntessük a jegyrendszert, teljes mértékben kifejlesszük szocialista kereskedelmünket- és ugyancsak kifejlesszük az árucserét a város és falu között. A pénzreform jelentősége - végül abban áll, hogy megteremti a végzett munka mennyisége és minősége szerinti díjazás elve következetes érvényesítésének, a költségvetés szerinti gazdálkodás és a szocialista nemzetgazdaság többi elve következetes alkalmazásának valamennyi előfeltételét és ezzel a tervgazdaság jó és megbízható eszközévé válik. A mi feladatunk az lesz, hogy jól bánjunk ezzel az eszközzel, és biztosítsuk, hogy a népet szolgálja, a nép érdekeit, szocialista hazánk sikeres felépítésének érdekeit. Engedjék meg most, hogy röviden foglalkozzam az elvekkel, amelyek szerint végrehajtjuk a pénzreformot. A pénzreform következtében a csehszlovák korona aranytartalma 0,123426 gramm és az új korona értéke az eddigi csehszlovák korona értékéhez úgy viszonyul, mint öt az egyhez. Nagyjelentőségű az a tény, hogy mostantól kezdve koronánk árfolyama szorosan kapcsolódik a szovjet rubelhez, amely a világ legszilárdabb pénzneme, a kommunizmus nagy céljai felé diadalmasan előretörő ország pénze. (Taps.) A csehszlovák korona viszonya a szovjet rubelhez 1.8 az egyhez, azaz egy rubel 1 korona 80 fillérnek felel meg. Ez az értékmegállapítás annál nagyobb jelentőségű, mivel a pénzbeváltással kapcsolatban kivonja a forgalomból a fölösleges pénzt, tehát az értékmegállapítás tartós jellegű. A beváltás elvei teljes erővel sújtanak le a kapitalista elemekre, meg az üzérekre és lényegesen csökkentik felhalmozott készpénzüket. (Taps.) Kétségtelen, hogy ennek az intézkedésnek a hatása döntő jelentőségű lesz abban a harcban, ameilyet ezek ellen az elemek ellen folytatunk. Igaz, a pénzbeváltás elvei érintenek majd néhány munkából származó megtakarított összeget is, különösen olyan polgárok esetében, akik pénzüket otthon ^hagyták és nem helyezték el pénzintézetben. A pénzbeváltás elvei helyesek és igazságosak és következetes megvalósításuk a pénzreform ^sikerének alapvető feltételét alkotja. A pénzreformmal kapcsolatban megszüntetjük az élelmiszereikre és iparcikkekre vonatkozó jegyrendszert, megszüntetjük a kettős piacot és áttérünk a szabad szocialista kereskedelem rendszerére, egységes kiskereskedelmi árakra. Ezzel egyidejűleg felszámoljuk a háború utáni gazdálkodás utolsó maradványát. (Taps.) A jegyrendszer fenntartása elkerülhetetlen volt, hogy biztosítsuk a dolgozók ellátását közszükségleti cikkekkel. Kétségtelen, hogy a jegyrendszer nagyon is pozitív szerepet játszott a szocialista gazdaság fejlődésében és biztosította dolgozóink zavartalan ellátását. Ugyanakkor azonban megmutatkozott és idővel egyre vüágosabban kidomborodott a gazdálkodás szocialista elveinek érvényesítése. Kiderült, hogy a jegyrendszer a bérek egy színvonalra hozásához, egyenlősdihez vezet, leszállítja a pénz értékét és jelentőségét. Gottwald elvtárs már Csehszlovákia Kommunista Pártjának IX. kongresszusán felhívta figyelmünket a jegyrendszer megszüntetésének szükségére, amikor kijelentette: „A jelenlegi helyzet, amikor különösen élelmiszerekben. textilárukban és lábbeliben kötött gazdálkodást folytatunk és amikor ezekben a cikkekben a piacot csak korlátolt mértékben tehettük szabaddá, az árak pedig aránylag magasak voltak — ez a helyzet se nem eszményi, se nem tartós, csak átmeneti kiút a szükségből." -A- jegyrendszer megszüntetése elhúzódott, mert pénzreform nélkül nem lehet megakadályozni az üzérkedő vásárlásokat. A pénzreform lehetővé teszi a pénzrendszer megszüntetését és a dolgozók zavartalan ellátásának biztosítását a „mindenkinek végzett munkája mennyisége szerint" elv alapján. A pénzreform továbbá a csehszlovák korona szilárd árfolyamának alapján lehetővé teszi a szocialista kereskedelem teljesmérvü kifejlesztését. A kettős piac megszüntetésével kapcsolatban lényegesen csökkennek az úgynevezett szabadpiaci árak és bevezetjük az egységes kiskereskedelmi árakat. Az új kiskereskedelmi árak átlag több mint egyharmadával alacsonyabbak, mint az eddigi szabadpiaci árak voltak, jelentős mértékben csökkentjük azoknak a cikkeknek az árait is, amelyeket eddig egységes árakon, jegy nélkül árusítottak. Különösen előnyösen rendezzük a gyermekek számára készült élelmiszerek és iparcikkek árait, amiben a kormánynak a gyermekek iránt tanúsított különös gondoskodása nyilvánul meg. Előnyösen rendezik a lakbéreket, vasúti díjszabásokat, a villanyáram, a szén, a különböző szolgáltatások árait, amelyek sokkal alacsonyabbak, mint a kapitalista München előtti köztársaságban voltak. Az egységes kiskereskedelmi árak biztosítják az új csehszlovák korona reális vásárlóerejét. Tekintettel arra, hogy ezek az árak magasabbak, mint egyes kötöttpiaci árak voltak, emelkednek az alapbérek és alapfizetések, nyugdíjak, családi pótlékok és járadékok is. Ugyanakkor emeljük a sokgyermekes munkások és hivatalnokok béradókedvezményét. A bérek és fizetések terjedelme tehát megmarad. A legnagyobb előnyöket a kulcsiparágakban, bányákban. kohómüvekben, stb. foglalkoztatott munkások élve' zik, amiben kifejezésre jut munkájuk fontosságának elismerése nemzetgazdaságunkban. A pénzreform jobb előfeltételeket teremt a város és falu közötti árucseréhez is. Az egységes kiskereskedelmi árak bevezetésével jelentősen növeljük annak a pénznek az értékét, amelyet az egységes földműves szövetkezetek, valamint kis•és középparasztok kapnak kötelező terménybeadásukért. Ezenkívül jelentősen növeljük a kötelező beadáson felül az államnak eladotit termékekért fizetett felvásárlási pótlékokat és minden eszközzel elősegítjük a mezőgazdasági termékfölöslegek eladását szabad megegyezéseken alapuló árakon. Kétségtelen, hogy az ipari termékek elfogadható áron történő bevásárlásának lehetősége a szövetkezeti tagokat, vala•mint a kis- és középparasztokat arra buzdítja majd, hogy fokozzák termelésüket, túllépjék tervbevett termelési feladataikat és fokozzák a mezőgazdasági termékek eladását. A kapitalizmus alatt a parasztok hiába törekedtek a termelés fokozására. A kapitalista rendszer nem nyújtott lehetőséget a piac kibővítésére. A gazdasági válságok hatására a mezőgazdasági termékek eladása gyakran minimálisra csökkent. A kis- és középparasztok termelési törekvéseit a kapitalista állam semmivel sem támogatta. A bankok és adóterhek nyomása alatt a dolgozó parasztok eladósodtak és kétségbeesett helyzetükből nem volt kiút. Munkájukból a bankárok, üzérek és kupecek gazdagodtak. A szocialista rendszer korlátlan lehetőségeket biztosít a piac kibővítésére és a mezőgazdasági termékek előnyös áron történő eladására. Minél többet fognak termelni dolgozó parasztjaink és különösen szövetkezeteseink, annál többet fognak keresni és így emelni életszínvonalukat. Soha többé nem kell már attól tartaniok, hogy terményeiket nem tudják eladni. A dolgozó parasztok érdekében csak a terményfölöslegek közvetlen eladását tervezzük a fogyasztók részére, esetleg az állami és szövetkezeti kereskedelemnek közvetítők nélkül. Közismert tény, hogy a jegyrendszer egyrészt arra vezetett, hogy a falvakba sok élelmiszert szállították, másrészt pedig ez a rendszer egyenesen gátolta az egységes földműves szövetkezetek fejlődését. Most elvárhatjuk, hogy a falu sajátmaga gondoskodik élelmiszerellátásának biztosításáról és minél több élelmiszert szállít majd a városba, hogy iparcikkeket kapjon érte cserébe. Ez az árucsere kétségtelenül megszilárdítja majd a munkások szövetségét a szövetkezetesekkel, a kis- és középparasztokkal. A földművesek számára fontos javulást jelent az ipari növényekért járó ellenszolgáltatások új rendezése, amely lehetővé teszi, hogy a földművesek és szövetkezeti tagok cukrot, textilárut, söt építőanyagot is kapjanak cukorrépáért, cikóriáért, lenért, kenderért, olajmagvakért és gyapjúért, még pedig az állami kiskereskedelmi áraknál sokkal alacsonyabb áron. Ettől az intézkedéstől elvárhatjuk, hogy szövetkezeti tagjaink és a többi termesztő nagyobb gondot fordít majd az ipari növények termesztésére. Az egységes kiskereskedelmi árak, a kötelező beadáson felül leszállított mezőgazdasági terményekért fizetett magas árpótlékok, a terményfölöslegek szabad piaca — mindez megteremti annak feltételét, hogy a mezőgazdasági termények kötelező állami beadását sikeresen telejsíteni fogják, mégpedig mind a dolgozók, mind pedig a szövetkezeti tagok és dolgozó parasztok érdekében. Ezek a legfőbb alapelvek, amelyek szerint végrehajtjuk a pénzreformot. Mint nyilvánvaló, a tervbevett pénzreform egészen más módszerekkel oldja meg a szilárd és megingathatatlan pénznem megteremtésének kérdését, mint azt a kapitalista államok teszik. Sok polgárunk bizonyára emlékszik az első világháború után végrehajtott pénzreformra, amelyet a finánctöke közismert képviselője, Rasin hajtott végTe. Akkoriban az úgynevezett devalváció, a pénz leértékelése koldusbotra juttatta a dolgozókat, rohamosan csökkentette a reálbéreket és fizetéseket, felszökkentette a munkanélküliséget és óriási nyereségéket biztosított a kapitalistáknak és bankároknak. Ugyanez történt a többi kapitalista államban végrehajtott pénzreformok esetében is. Manapság, a kapitalista gazdálkodás csődjének és a lázas fegyverkezésnek időszakában, a kapitalista országokban a második világháború után végrehajtott pénzreformok nem vezettek a pénznem megszilárdítására és stabilizálására. Ellenkezőleg, még olyan valuta is, mint az angol font vagy az amerikai dollár, Ingadozó pénznemmé változott és értéke állandóan csökken. A finánctöke egyre gyakrabban alkalmazza az inflációs politika módszerét, mint eszközt a dolgozók még nagyobbfokú kizsákmányolására és kifosztására. Természetesen nem térünk vissza az 1945. évi pénzreform módszereire sem, amely — mipt már mondtam — elkerülhetetlenül jelentős hiányokat mutatott fel és nem old-: