Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-21 / 123. szám, csütörtök

1953 május 21 UJ szo 3 A magyar kormány tiltakozása a Magyarországot raga mázó római propagandakí-'uiitás eiieo A magyar külügyminisztérium tájékoztatási főosztálya közli: Rómában Froggio, kereszténydemokratapárti képviselő vezetése alatt álló bizottság kiállítást rendezett, amely a legotrombább hazugságokat és hamisításokat használja fel arra, hogy megrágalmazza a népi demokratikus országokat, Köztük az Olaszországgal normális diplomáciai viszonyt fenntartó Magyar Népköztársaságot is. A kiállítást De Gasperi miniszterelnök nevében Tupini államtitkár nyitotta meg. A Magyar Népköztársaság kormánya római követsége útján jegyzéket intézett az olasz kormányhoz, amelyben tiltakozott a Magyar Népköztársaságot rágalmazó kiállítás ellen. Felhívta a magyar jegyzék az olasz kormány figyelmét arra, hogy az a tény, hogy Tupini államtitkár az olasz miniszterelnök képviseletében nyitotta meg a kiállítást és az ő nevében azonosította magát a kiállításnak a Magyar Népköztársaság ellen irányuló ellenséges tendenciájával, nemcsak összeférhetetlen a két ország között fennálló normális diplomáciai viszonnyal, hanem kiáltó ellentétben áll a népek békés együttműködésének elvével. A magyar kormány elvárja, — mondja a magyar jegyzék — hogy az olasz kormány megváltoztatja a kiállítással kapcsolatban tanúsított magatartását és véget vet annak, hogy a kiállítás ürügye alatt gyűlöletre uszítsanak a Magyar Népköztársaság ellen. A DÍVSZ közleménye a IV. Vi!ágií?úsá| Találkozó előkészületeiről A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség titkársága közleményt adott ki, amelyben megállapítja szorgosain folynak az előkészületek a ül. Világifjúsági Kongresszusra és a IV. Világifjúsági Találkozóra. Számos országban bizottságot alakítottak e nagyszabású nemzetközi találkozók előkészítésére. Nagy Britanniában májusban több ifjúsági találkozó is lesz, Ausztriában 18 körzeti ifjúsági találkozót rendeznek. Ifjúsági kongresszusokat tartanak Franciaországban, Kínában, Izraelben, Ceylonban, etb. Több ország ifjúsága tnáir közölte, hogy milyen létszámú küldöttséggel akarja képviseltetni magát. Az előkészületek arra mutatnak, hogy a részvétel nagyobh lesz, imint a korábbi világifjúsági találkozókon. Finnország például négyszáz fiatalt küld, Ausztráliából már el is indultak Bukarestbe az első küldöttek. A kongresszus és a találkozó előkészítése mindenütt segíti az ifjúságot abban, hogy megszilárdítsa egységét, fokozza harcát a békéért, a barátságért és az ifjú nemzedék jogaiért. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség végrehajtó bizottsága május 18. és 20. között Helsinkiben, Finnország fővárosában összeül, hogy megvizsgálja az eddigi előkészítő munkát és új lendületet adjon annak a következő hetekre. A végrehajtó bizottság ülésére meghívták a nemzetközi szervezetek képviselőit, több ország ifjúsági mozgalmának vezetőit és más kiemelkedő személyiségeit — fejeződik be a közlemény. A RENDŐRSÉG TÁMADÁSA NÉMETORSZÁG KOMMUNISTA PARTJA CASTROP-RAUXEL-I SZERVEZETE ELLEN A Lehr-rendőrség erőszakkal be hatolt Németország Kommunista Pártja Castrop-Rauxel-i körzeti központjának helyiségeibe. A helyiségek átkutatása után a rendőrök a pártszervezet tulajdonát képező tárgyakat vittek el magukkal. A Castrop-Rauxel-i körzeti pártvezetöség betörés, ingóságokban okozott kár és lopás miatt bűnvádi feljelentést tett a rendőr-banditák ellen. ELSÜLLYEDT EGY ANGOL TORPEDÓNASZÁD A brit haditengerészet egy torpedónaszádja — mint a »Rauter« jelenti — vasárnap a jüttlandi (Dánia) Aarbus kikötőben felrobbant és elsüllyedt. A torpedónaszád ahhoz a nyolc egységből álló flottához tartozott, amely a dán és norvég haditengerészet egységeivel együtt hadgyakorlaton vett részt Dánia pártjai előtt. • Ugyancsak a »Rauter« jelenti, hogy az angol légierő egy Valetta-típusú gépe, — amely egy máltai repülőtérről angol katonákkal a szuezi övezetbe indult — felszállása után tüzet fogott és lezuhant. Mibe kerül Franciaországnak az indokínai háború A L'Humanité című francia lap „Mibe kerül népünknek az indokínai háború" címmel cikket közölt. A cikkben beszámol arról, hogy hivatalos adatok szerint Franciaország két hónap alatt két billió száz milliárd frankot költött az indokinai háborúra. Ha ehhez hozzászámítjuk a különféle módon kendőzött más kiadásokat, ez az összeg meghaladja a hárombilliő 900 milliárd frankot. Ezenkívül az állam az indokínai anyag és erőforrások kizsákmányolásban résztvevő különféle francia trösztöknek „elveszett pozícióik kárpótlása címén" évente 100 milliárd frankot fizet ki. A piaszter kereskedelem, mely nemrégen ú'jabb botrányt keltett, 100 milliárd frankba kerül a francia állampénztárnak. „Az indokínai háború — jegyzi meg a lap — ennek következtében évente 800 milliárd frankba, illetve naponta 2 milliárd 200 millió frankba kerül a francia adófizetőknek. Francia monopóliumok nyerészkednek az indokínai háborún. A L'Humanité azt írja, hogy „az Indokínában expedíciós járat képében garázdálkodó 45 francia társaság 1950-ben 10 müliárd 100 millió frankot profitált, míg 1946-ban haszna csak 542 mülió frank volt. Az indokínai bank nyeresége az 1951—

1952.es években 24 százalékkal növekedett. A francia nemzetgyűlés megkezdte a Mayer-féle tervek megvitatását A francia nemzetgyűlés hétfőn este megkezdte a Mayer-féle tervek vitáját. Ezeknek a terveknek az a céljuk, hogy eltüntessék az óriási költségvetési deficit egy részét. A kormány helyzete nem nagyon erős és Mentái légügyi államtitkár lemondása, amelyet ugyan hivatalosan még nem erősítettek meg — ugyancsak gyengíti a kormány helyzetét. A Mayer-féle tervek méitatlankodást és felháborodást váltottak ki a francia népből. A Mayer-féle tervek által elsősorban érintett köztisztviselők a tiltakozó küldöttségek egész sorát menesztették a nemzetgyűlés tagjaihoz. Tiltakoznak a szállítmányozó vállalatok is az őket fenyegető adóemelés ellen és ugyancsak tiltakozásra került sor a szesz, főzők részéről, miután a Mayerféle „szanálási tervek" a szeszfőzési engedély adójának emelését is előirányozzák. Bevan angol munkáspárti vezető Chu chül beszédéről A »Manchester Guardian« című lap jelentése szerint Anéurin Bevan, volt miniszter, az Angol Munkáspárt egyik vezetője Churchill legutóbbi alsóházi beszédét kommentálva, Trowbridge városában (Wilshire) kijelentette, hogy Churchill beszéde »évek óta első ízben tükrözte vissza az angoloknak a nemzetközi ügyek válságával kapcsolatos magatartását* és hogy Churchill „most eléggé csüggedten azt kezdi mondani, amit én 1951ben mondtam." 1951-ben — folytatta Bevan — főként azért mondtam le, mert azt tartottam, hogy Anglia politikája túlságosan közelről követi az Egyesült Államok politikáját és hogy az Egyesült Államok nem tanúsítottak elegendő megértést a nemzetközi ügyek iránt ahhoz, hogy joguk lenne a mi részünkről és az egész világ részéről engedelmes egyetértésre. — Nekem annakidején úgy tűnt és most is úgy tűnik, hogy a világháborús veszélynek vezető amerikai államférfiak által történt elemzése kicsinyes és felületes jellegű és helytelen azt állítani, hogy azok a forradalmi átalakulások, amelyeknek életünk folyamán tanúi vagyunk — természetesen az elmúlt háború befejezése óta — a Kreml rosszindulatú összeesküvésének közvetlen következményei. Mint a továbbiakban Bevan rámutatott, ha helyes az olyan megállapítás, hogy Nagy-Británnia népe soha nem engedi meg, hogy öt bármely hatalom irányítsa, akkor ez a megállapítás más népekre vonatkozóan is helytálló. »Ha Churchill ezt felfogná, akkor közelebb jutna mindannak megértéséhez, ami a világon történik.« Bevan Szuezre vonatkozóan Így nyilatkozott: »Ha önök nem tudnak megállapodni az egyiptomi néppel, akkor önök számára nem marad más hátra, mint hazaténni.« A francia munkásság harca a kormány pénzügyi tervei ellen A francia dolgozók tovább folytatják harcukat a kormány legújabb pénzügyi tervei ellen, amelyek több iparág dolgozóiinak életszínvonalát fenyegetik. A CGT-hez, a keresztény szakszervezetekhez és a Force Ouvriérehez tartozó gáz. és elektromosipari dolgozók elhatározták, hogy szerdán tüntető napot tartanak békeköveteléseik támogatására és tiltakozásul a kormány pénzügyi tervel ellen. A CGT vasutas szakosztálya felhívta a keresztény szakszervezetek és a Force Ouvriére vasutas szakosztályát, hogy a három szakszervezethez tartozó dolgozók tartsanak pénteken huszonnégyórás sztrájkot egész Franciaországban. A keresztény szakszervezetek és a Force Ouvireére vezetősége most tanulmányozza a CGT felhívását. se terén jelentős sikereket értünk el és ennek eredményei megmutatkoztak ötéves tervünk feladatainak teljesítésében, de ugyanakkor az is bizonyos, hogy még korántsem merítettük ki azokat az óriási lehetőségeket, amelyeket a szocialista munkaverseny magába rejt és mind a szocialista munkaverseny megszervezése, mind pedig annak teljesítése körül még komoly hiányosságok vannak. \ szocialista munkaverseny körül még komoly hiányosságok vannak. A szocialista munkaverseny körül mutatkozó hiányosságok egyike a verseny elbürokratizálása, a versenynek íróasztal mellöli, bürokratikus kezelése. »A bürokratizmus veszélye elsősorban abban jut konkrét kifejezésre. — mondotta Sztálin elvtárs, — hogy megköti a tömegek energiáját, kezdeményezését és öntevékenységét, hogy véka alatt tartja azokat az óriási tartalékokat, amelyek a mi rendünk mélyén, a munkásosztály és a parasztság mélyén rejlenek.« Ilyen bürokratikusán szervezték a versenyt nemrég az egyébként kiváló eredményeket elérő apátfalusi Polana textilüzemben, aholis, a május; kötelezettségvállalásokat nem a felvilágósító és meggyőző munka módszereivel szervezték, hanem ehelyett előre elkészített űrlapokat osztottak szét az üzem munkásai között, melyen különböző rovatok »segítették« a munkásokat abban, hogy milyen kötelezettségvállalásokat tegyenek. Ezen a 3 versenyszervező nyomtatványon« ilyen rovatok voltak: mit termelek terven felül, szilárdítom a normámat, javítom a minőséget, csökkentem a hulladékot, kihasználom a munkaidőt, résztveszek az üzemi iskoláztatáson és más ehhez hasonló »felajánlások«. Az ilyen gépiesen szervezett felajánlások és az ezt követő verseny nem a munkások kezdeményezésén alapszik, nem a tömegek önbírálatát fejezi ki munkájuk fogyatékosságai és elégtelenségei iránt és nem »az az emelő — mint Sztálin elvtárs jelölte meg a szocialista munkaverseny feladatát — amelynek segítségével a munkásosztály hivatva van arra, hogy az ország egész gazdasági és kultúrális életét a szocializmus alapján átalakítsa«, és semmi esetre sem az a mód, amiben »a vállalkozó szellem, a verseny, a merész kezdeményezés, széles, valóban tömegméretekben nyilatkozik meg« (Lenin), hanem a

z a mód, hogy a munkások, a tömegek kezdeményezését »mesterséges keretek közé szorítják«, »centralizálják« — mondotta Sztálin elvtárs — »és ilymódon megfosztják attól, ami a legfontosabb benne — a tömegek kezd eményezés étől«. A dolgozókat íiz adott szo becsületére neveljük Dolgozóink az így szervezett kötelezettségvállalást és versenyt, — amelyet felülről diktálnak rájuk és ha ki is töltötték a nekik éppen legjobban megfelelő rovatot — csak valami szükséges rossznak tekintik, amit »rájuk tukmáltak«. Éppen ezért, mert nem a saját kezdeményezésükön alapszik, hanem úgy »tukmálták« rájuk, nem éreznek felelősséget • teljesítésükért. A nyomtatványokon szervezett kötelezettségválalásoknak és a teljesítésükért indított versenynek csak az lehet az eredménye, hogy formálissá válnak, elvesztik jelentőségüket a tömegek előtt, s lejáratják az adott szó becsületét, a kötelezettségvállalás teljesítéséért való felelősségérzetet és megölik a tömegek kezdeményezésének kibontakozását. Az ilyen kötelezettségvállalások és versenyszervezések egyik következménye aztán, hogy a munkások anélkül, hogy Ígéretükért felelősséget éreznének és vállalnának, felelőtlenül tesznek felajánlásokat és mind a kötelezettségvállalások, mind a versenyfelhívások általános jellegűek, jelszavasak, nem elég konkrétek és nem is a termelés fokozására, nem a feladatok túlteljesítésére irányulnak. Gyakoriak az olyan kötelezetségvállalások, hogy igyekszem a tervet százszázalékra teljesíteni; a traktorosok részéről, hogy a tavasziakat százszázalékra elvetjük, a szövetkezetek részéről, hogy minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy beadási kötelezettségünknek százszázalékra eleget tegyünk, az állami gazdaságok részéről, hogy — volt ilyen nem is egy most tavasszal a májusi kötelezettségvállalások között — a cukorrépa hektárhozamát 50. kg-al emeljük. Mind a párt- és a szakszervezetek, mind a gazdasági vezetők helyénvalónak tartották ezeket a kötelezettségvállalásokat és versenyfélhívásokat, ahelyett, hogy felvilágosító munkával meggyőzték volna a dolgozókat arról, hogy a feladatok százszázalékos teljesítése az állami és munkafegyelem kérdése és hogy a cukorrépa hektárhozamát 50 kg-al fokozni nem más, mint a kötelezettségvállalás kigúnyolása, mert hiszen, ha a répát csak kissé is hanyagul tisztítják meg a földtől, már akkor nem 50 kg-al, hanem 3—4 mázsával »növelik« a termést. A felajánlások gyűjtése helyett az eredményeket gyűjtsük Itt kell rámutatni a kötelezettségvállalások és a szocialista munkaverseny szervezése körül mutatkozó egyik legsúlyosabb hiányosságra, hogy — éppen a felajánlások és a verseny bürokratikus kezelése révén — nem a felajánlások teljesítéséből és a versenyből származó eredményeket gyűjtik és tartják nyilván, hanem megelégednek magukkal a kötelezettségvállalások és a versenyfelhívások gyűjtésével. Ez pedig hogy a párt, a szakszervezeti és vezető gazdasági szerveink csak a felajánlásokat és a versenyfelhívásokat gyűjtik, utána pedig elhanyagolják azok teljesítésének ellenőrzését, a munkásokban azt a véleményt váltja ki, hogy »az a fontos, hogy vállaljak valamit és ha teljesítem jó, ha nem teljesítem úgyis jó, úgysem kéri számon tőlem senki«. Ebből származnak aztán a nem konkrét, áz általános jellegű, a jelszavas felajánlások és verseyf elhívások, hiszen a dolgozók úgy gondolhatják, hogy a követelmény az, hogy minél hangzatosabb felajánlásokat tegyenek., A verseny ellenőrzése és nyilvántartása A kötelezettsségvállálások és a szocialista munkaverseny megszervezésében tehát elsőrangú feladattá kell válnia az ellenőrzésnek, valamint a vállalások és a verseny nyilvántartásának. A dolgozók kötelezettségvállalásai és versenyfelhívásai csak akkor nyernek értelmet és csak akkor vezetnek célhoz, ha azok teljesítését rendszeresen ellenőrzik, nyilvántartják és nyilvánosságra hozzák. Egyáltalán nem mondható szórványos vagy elszigetelt jelenségnek az, hogy az egyes munkahelyeken a verseny nemcsak nyilvánosság nélkül folyik, hanem maga a versenyző fél sincs tájékozódva arról, hogy felajánlásának teljesítésében vagy a versenyben hogyan áll, milyen eredményt ért el. Nem egy helyen a versenytáblákon öreg, többnapos, sőt többhetes eredményeket tartanak nyilván és bűnös mődon, könynyelmüen elhanyagolják a kötelezettségvállalások és a versenyfelhívások folyamatos és rendszeres nyilvántartását Ennek nemcsak az a hátránya hogy a dolgozók lelkesedését, munkalendületét fékezi, és lehangolóan hat rájuk, hanem az is, hogy a vállalások teljesítésében felmerülő hiányosságokat, akadályokat az üzem vezetősége nem tudhatja idejében eltávolítani, nem tud a munkásoknak segítséget nyújtani ahhoz, hogy adott szavát valóra válthassák. Rövid versenyszakaszok helyett általános fellendülést Szocialista munkaversenyünket és a kötelezettségvállalásokat általában az alkalomszerűség, a rövid versenyszakaszok jellemzik. Dolgozóink a jelentősebb események és évfordulók alkalmával lelkesedéssel tesznek kötelezettségvállalásokat és versenyfelhívásokat, azokat több é-kevésbbé teljesítik attól függ, milyen a versenyszervezés — se rövid versenyszakaszokból nem egyszer és nem egy helyen kiváló eredmények születnek. Annál nagyobb hiba, hogy utána a versenyszellem ellanyhul s a munka üteme visszazökken a j>rendes kerékvágásba«. Hiba, hogy az üzemek párt- és szakszervezetei, a gazdasági vezetők nem tudják a dolgozók versenylendületét, fokozott aktivitását állandósítani, sőt azt még tovább fokozni. A rövid versenyszakaszok pedig a termelés növekedésének akadozását, fékezését jelentik. Célunk viszont: a szocializmus gazdasági alaptörvényének elérése, hogy a társadalom állandóan növekvő anyagi és kultúrális szükségleteit kielégíthessük, a termelés szüntelen növekedését és tökéletesítését követelik meg s e cél elérésének egyik legfontosabb eszköze a szocialista mur.kaverseny.