Uj Szó, 1953. május (6. évfolyam, 106-132.szám)

1953-05-21 / 123. szám, csütörtök

4 U J SZÖ 1853 május 21 A tőkés országok dolgozóinak gazdasági helyzete A magyar nép a választásokon kifejezésre uttatta odaadását a szocializmus ügye iránt A május 17-i országgyűlési választások Magyarországán manifesztáeiós módon kifejezésre juttatták az egész magyar nép odaadását a szocializmus ügye iránt és megbonthatatlan testvériességét a Szovjetunióval. Amikor a magyar választók milliói spontán módon a Magyar Függetlenségi Népfront egységes jelölőlistájára szavaztak, akkor szavazatukat az új Magyarországra adták le, amely a szocialista felépítés keretében növekedik és mindörökre elítélték a mult Magyarországát, amely a kizsákmányolás, elmaradottság és nyomor országa volt. A magyar nép a választásokon tanújelét adta annak, hogy mennyire megbecsüli az új gyárak százait, amelyek az ország valamennyi részében épülnek, a virágzó városokat, amelyekben többé nem a gazdag kizsákmányolók terpeszkednek, hanem a dolgozók mind emelkedettebb kultúrájú életet élnek. A magyar nép kifejezésre juttatja odaadását a falvakon folyó alkotómunka iránt, ahol a dolgozó parasztság, a szövetkezetek tagjai, az állami birtokok és traktorállomások dolgozói nagyszerű küzdelmet folytatnak az egész mezőgazdaság fejlesztéséért. A magyar nép egységesen állást foglalt azon vívmányok mellett, amelyeket az országnak a népi demokratikus kormány adott és amelyekről a Magyarország-szerte épülő új üzemek és lakóházak, iskolák és egyetemek, gyermekbölcsödék és kórházak, kultúrházak és színházak tanúskodnak. A Duna és a Tisza környékén sohasem volt oly örömteljes az élet, mint ma. Valamikor ezeken a területeken az urak könyörtelenül elpusztították az erdőket, ahol ma a magyar nép új erdösávokat ültet. Azelőtt ezen a vidéken a nagy szárazság többszázezer hektárnyi területet tett tönkre, ma a számos öntözömü nedvességet visz a kiszáradt talajnak. Az első ötéves terv az országot fejlett ipari állammá tette, amelyben sikerrel rakják le az új szocialista társadalom anyagi alapjait. Amikor a magyar nép egységesen a Népfront jelölőlistájára szavazott, akkor egyben azokra a nagy építő feladatokra is szavazott, amelyeket a második ötéves terv keretében a Magyar Dolgozók Pártja és a népkormány tűzött ki. Ünnepélyes ígéretet tett, hogy az acéltermelésben eléri az évi 3.5— 4 millió tonnát, a szénfejtésben az évi 40—50 millió tonna szenet, a villa mosenergiatermelésben 10—12 milliárd kilowattórát, és a kenyérgabonatermelést 35—40 millió mázsára emeli évente. A nagyvonalú építkezési programmot, amelynek keretében Miskolcot, Debrecent és Győrt modern szocialista nagyvárosokká építik ki és amelynek keretében a dolgozóknak 250.000 lakást építenek, ezt a programmot a magyar nép saját ügyének tekinti. A magyar nép kifejezésre juttatta a választásokon azt a szilárd elszántságát, hogy szilárdan áll nemzeti függetlenségének őrhelyén, amely függetlenséget a Szovjetunió segítségével érte el. A szabadság és a nemzeti függetlenség a magyar nép drága kincse. A mai Magyarországon nyoma sincs már a kapitalisták és földesurak uralmának. Az országban mindörökre megszüntették a munkanélküliség és a nyomorúság átkát.' A választások eredménye, amelyeken a magyar nép oly szilárd egységről tett tanúságot, egyértelmüleg és világosan bizonyítják azt, hogy a magyar nép már soha többé nem engedi, hogy megfosszák függetlenségétől, vívmányaitól, nem engedi, hogy újból rabszolgasorba döntsék. A választások eredményei méltó választ adnaik az imperialisták sötét terveire és azt bizonyítják, hogy az egész ország szabadságának és vívmányainak őrhelyén áll. Vasárnap, május 17-én az egész magyar nép ismét egyértelmüleg a nagy béketábor mellett tett tanúságot és azt az elszántságát nyilvánította ki, hogy nem hagyja magát eltéríteni a békés építés útjáról az imperialisták semilyen ármányával. A munkásosztály, a dolgozó parasztság és értelmiség, minden egyes becsületes magyar állampolgár arra a bölcs politikára szavazott, amelyet a Magyar Függetlenségi népfront folytat a magyar dolgozók pártjának vezetésével, a béke és az ország biztonsága érdekében. Minden magyar hazafi arra szavazott, hogy tovább szilárduljon az az örök szövetség, amely az országot a nagy Szovjetunióhoz fűzi, hogy tovább szilárduljon a népi demokratikus országokhoz való barátsága. Az új országgyűlésre a magyar nép azt a feladatot bízta, hogy tegye szorosabbá a munkásosztály harci szövetségét a dolgozó parasztsággal és szilárdítsa meg az ország hü odaadását a nagy béketáborhoz. amelyet a Szovjetunió vezet. A magyar nép az új országgyűlés feladatává teszi, hogy lankadatlan figyelemmel kísérje a nemzetközi helyzetet, éberen hiúsítsa meg az imperialistá reakció kísérleteit, verje vissza arra irányuló kísérletét, hogy a szabad nemzetek közé éket verjen. Mindazok a feladatok, amelyeket a magyar nép az ország új legfelsőbb szervére bíz, csupán a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével valósíthatók meg. Ezért a magyar nép önként és egységesen jelentkezett a párt zászlaja alá, amelynek élén Rákosi Mátyás áll. A választások eredményei azt mutatják, hogy a magyar nép egyetért az eddig végzett építőmunkával és el van szánva e müvet továbbfejleszteni és minden erejéből támogatni, rendületlenül harcolni a kitűzött célok eléréséért. A magyar nép egyhangúlag kifejezésre jutatta elszántságát, hogy folytatni akarja hazájának szocialista felépítését, hogy meg akarja szilárdítani a béketábort és minden erejéből harcolni akar a béke m egszilárdí tásáért. KUBA A „Noticias de Hoy" című kubai lap közlése szerint a kubai cukor, iparban, valamint a dohány-, textil- és más iparágakban jelenleg mintegy másfélmillió a munkanélküli. „Csak összegeznünk kell a kővetkező számadatokat, hogy körülbelül fogalmat alkothassunk magunknak a kubai munkanélküliség méreteiről: 500 ezer ember állandóan munkanélkül van, 650 ezer mezőgazdasági munkás egyévben 6 és fél hónapig nem dolgozhat, a cukoripar ban 90 ezer munkás van, aki évente több mint 8 hónapig nem dolgozik". „A munkanélkülieknek ehhez az óriási számához hozzá kell adnunk még 60 ezer dohánygyári munkást, 40 ezer építő munkást, 30 ezer bőripari munkást, 10 ezer dohánylevéltisztító munkást, 9 ezer dokkmunkást és 5 ezer faipari munkást is" — írja a lap. URUGUAY A „Justícia" című uruguayi lap közli, hogy az utóbbi két évben jelentősen növekedett a munkanélküliség az uruguayi kohászati iparban. Május 18-án a központi választási bizottság jelentést adott ki a Magyar Népköztársaság országgyűlési választásainak eredményéről. Aktív választójoga 6,501.869 személynek van. A választásokon 6,370.519 választó vett részt. (Az összes választók 98%-ka.) A Függetlenségi Népfront jelölt jeire 6,256.653 személy szavazott (a A ,,Het Vaderland" című lap jelentése szerint az „európai szén- és acélközösség" bíróságához már három tiltakozás érkezett az úgynevezett egységes szénpiac megnyitásával kapcsolatban. A három tiltakozás közül kettőt a nyugatnémetek nyújtottak be: tiltakoznak a német hajózáshoz szükséges szén különleges (kedvezA lap adatokat közöl, amelyek szerint az említett idö alatt a „Ferrociol"-üzem dolgozóinak száma 600ról 100-ra, az „El Acero"-üzemé 300-ról 120-ra, a „Sabu"-üzemé 500-ról 220-ra, a „General Electric", üzemé 800 -ról 650-re csökkent. A lap rámutat, hogy 1947 óta az uruguayi kohászati dolgozók száma üzemé 800-ról 650-re csökkent GÖRÖGORSZÁG A „Helas Press" jelentése sze. rint a görög gyáriparosok tömegesen bocsátják el a munkásokat és helyettük nyomorúságos bérért 13— 17 éves gyermekeket alkalmaznak üzemeikben. A fémiparban — különösen a pireuszi fémipari gyárakban, ahol nagy számban töltik be a gyermekekkel a felnőtt munkások helyét, a megerőltető munka és a magas hőfok miatt egészségtelen munkaviszonyok valóságos csontvázakká változtatják a gyermekeket. Bobosz. szakisz nagyiparos gyárában több mint 300 gyermek dolgozik. Legnagyobb részük különféle betegségek, ben szenved. választáson résztvett választók 98.2 százaléka. A Függetlenségi Népfront jelöltjei ellen 61,257 választó szavazott. 52.609 érvénytelen szavazócédulát adtak le. Húsz választási körzetben összesen 298 képviselőt 155 póttaggal választottak a Magyar Népköztársaság országgyűlésébe. ményes) árának megszüntetése ellen. A harmadik tiltakozás a franciáktól érkezett s a belga szénbányák, nak nyújtott támogatás nagyságára vonatkozik. A franciák azt követelték, hogy a belgák ne szállítsák a francia piacokra gzenüket amelynek termelésére támogatást kapnak. Nézeteltérések az „európai szén — és acélközösségen" belül A Függetlenségi Népfront győzelme a magyar választásokon »A verseny valójában az az emelő, — mondja Sztálin elvtárs amelynek segítségével a munkásosztály hivatva van arra, hogy az ország egész gazdasági és kulturális életét a szocializmus alapján átalakitja.« A munkások kötelezettségvállalásai, a szocialista munkaverseny, amely mindkettő a termelés fokozására irányul, a munka észszerűsítését, a munkafolyamatok tökéletesítését, a munkaidő jobb kihasználását, egyszóval, a munkás szakmai színvonalának emelését követelik meg. A szocialista munkaverseny legnagyobb jelentősége éppen abban van, hogy az élenjárók részéről elvtársi segítséget nyújt az elmaradóknak, hogy azáltal a fellendülés általánossá váljék. „A szocialista munkaverseny — mondja Sztálin elvtárs — azt mondja: egyesek rosszul dolgoznak, mások jól, ismét mások még jobban — érd utói a legjobbakat és kövess el mindent, hogy a fellendülés általános legyen«. Ebből pedig csak aat a következtetést lehet levonni, hogy a szocialista munkaversenynek tömegalapokra való helyezése, amikor ez a termelés fokozására irányul, ugyanakkor a munkások szakmai ismereteinek gyarapítását segíti elö. A munkaversennyel — mint Gottwald elvtárs mondotta — » .. .a dolgozók egész kollektívájának műszaki színvonalát fokozatosan egészen a legkiválóbb dolgozók színvonalára emeljük«, ami viszont elengedhetelen előfeltétele az egyre növekvő feladataink teljesítésének, a szocialista termelés szüntelen növekedésének. a társadalom állandóan növekvő anyagi és kultúrális szükségletei maximális kielégítésének. »A tömegek szocialista versenyének kibontakozása előtt nálunk az ipar fejlődése döcögve haladt — — — állapítja meg Sztálin elvtárs — »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" — című művében ... »s ez főként azzal magyarázható, hogy a munkások kultúrális és technikai színvonala nagyon alacsony volt és messze elmaradt a műszaki személyzet színvonalától. A dolog azonban gyökeresen megváltozott azután, hogy a szocialista verseny nálunk tömeges jelleget öltött. Az ipar éppen ezután kezdett meggyorsult ütemben előrehaladni. Miért öltött a szocialista verseny tömeges jelleget? Azért, mert a munkások között csoportostul akadtak olyan elvtársak, akik nem csupán a technikai minimumot sajátították el, hanem tovább mentek, felemelkedtek a műszaki személyzet színvonalára, korrigálni kezdték a technikusokat és a mérnököket, kezdték megdönteni a fennálló elavult normákat, új, korszerűbb normákat kezdtek bevezetni, stb. Mi lenne, ha nem egyes munkacsoportok, hanem a munkások többsége emelné fel kultúrális és technikai színvonalát a mérnöki, technikusi személyzet színvonalára? Iparunk más országok Ipara szántára elérhetetlen magaslatra emelkedne«. Sztálin elvtárs szavai óriási távlatokat nyújtó perspektívákat tárnak fel előttünk is a szocialista munkaversennyel és az ezzel elválaszthatatlanul összefüggő, a munkások szakmai-műszaki színvonalának emelésével kapcsolatban. Sztálin elvtárs tanítása azt a feladatot tűzi ki elénk, hogy szervezzük és fejleszszük a szocialista munkaversenyt, amely a munkásokat műszaki ismereteik fokozására serkenti, azon munkálkodjunk, hogy a dolgozók szakmai ismeretei az élenjárók, a műszakiak színvonalára emelkedjék, — s termelésünk más országok, a i kapitalista országok számára elérhe. tetlen magaslatra emelkedik. íme, a szocialista munkaverseny óriási jelentősége mint felemelkedésünk egyik legfontosabb tényezője. A munkások és a műszakiak együttműködése a versenyben A szocialista munkaverseny érvéi nyesülésének, kibontakozásának elengedhetetlen előfeltétele a munká. sok és a műszakiak, a dolgozók és a gazdasági vezetők szoros együttmunkálkodása, a műszakiak és a gazdasági vezetők állandó és hathatós segítsége a dolgozóknak felajánlásaik teljesítése, a szocialista munkaverseny fellendülése érdekében. S éppen azért, mert ez elengedhetetlen feltétel, nem egy helyen és nem egy esetben a munkások kötelezettségvállalásának teljesítését, a szocialista munkaverseny fellendülését a műszakiak és a gazdasági vezetők elégtelen támogatása, passzív magatartása", gáncsoskodó akadékoskodása fékezi és akadályozza. Nem egy esetben éppen a műszakiak és a gazdasági vezetők azok, akik nem veszik észre és nem ismerik fel a szocialista munkaverseny óriási jelentőségét, hanem csak azt látják benne, hogy nőnek feladataik, csak azt látják, hogy a verseny által fokozódik a nyersanyagszükséglet, felborul az eddig megszokott munkaszervezés és nem igen boldogulnak megszokott, eddig bevált munkamódszereikkel. A munkások versenylendülete a vezetőkkel szemben is fokozottabb feladatokat "támaszt s mint a forgószél kavarja fel a megszokott munkafolyamatokat és ezt a bürokraták fajtájából való, a régiben megcsontosodott műszakiak igyekeznek fékezni és korlátozni, s arra törekednek, hogy a versenyt „mesterséges keretek közé szorítsák, szük mederbe tereljék, „centralizál ják" (Sztálin). Ezek az aggályoskodók, a régi elavult módszerekhez görcsösen ragaszkodók azonban okoskodásaikkal csak akadályokat gördíthetnek a szocialista munkaver. seny kiszélesítése elé, de megsemmisíteni nem tudják, mert a szocialista munkaverseny, amelyet Sztálin elvtárs a dolgozók forradalmi önbírálatának nevez, forradalmi bírálattá változik az aggályosikodó, a maradj vezetőkkel szemben és a ver. seny, a tömegek munkalendülete előbb-utóbb elsöpri az útból a kerékkötöket. Éppen a? aggályoskodók, a maradiak, a kerékkötőik elleni harcunkban kell tudatosítanunk Malenkov elvtársnak az SzKP XIX. komgreszszusám mondott, szavait, hogy „az újaknak a régi ellen, az élenjárónak az elmaradó ellen vívott harcában nemcsak az a fontos, hogy felismerjük az új társadalmi rendszer;

1 építő erőket, hanem állandóan fejlesszük is őket, gondoskodjunk minden módon való növekedésükről, s a sikeres haladás érdekében fáradhatatlanul szervezzük és tökéletesítsük őket". Helyezzük tömegalapokra a péntekes mozgalmat Pártunk éa kormányunk szüntelenül támogatja és felkarolja a dolgozók kezdeményezéseit és az utóbbi idők folyamán — Gottwald elvtárs útmutatásához híven — egyik központi kérdésünket a szocialista munkaverseny szervezése és fejlesztése, az előtte álló nehézségek, az akadályok eltávolítása képezi. Az ez év elején megjelent kormányhatározat a szocialista munkaverseny szervezéséről és terjesztéséről, az elmúlt napokban a Szakszervezetek Központi Tanácsának az lilése, melynek középpontjában a szocialista munkaverseny kérdése állt és ez ülésen Zápotoeky elvtárs felszólalása mind azt bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk milyen nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista munka, versenynek. Az utóbbi időkben dol. gozóink között több nagyjelentőséggel bíró kezdeményezés született. Elég, ha csak az egyik legújabb kezdeményezést, Biricz Márton handlovai bányász mozgalmát, a péntekes-mozgalmát említjük, amely azt tűzi ki feladatul, hogy az egyes munkahelyek heti feladataikat öt nap alatt, vagyis már pénteken tel. jesítik, s így minden héten egy napon, szombaton, terven felül termelnek. Biricz Márton kezdeményezése óriási jelentőségű ötéves tervünk teljesítése szempontjából. A péntekesek mozgalmának elterjesztése népgazdaságunk minden ágazatára nem kevesebbett, mint annyit jelentene, hogy az évi tervet 52 nappal hamarább, vagyis nem száz, hanem több mint 110 százalékra teljesíthetnénk. S mint a mozgalom terjedése mutatja, ez reálig valóság volna, mert hiszen a bányák egyes részlegei egymásután jelentik be csatlakozásukat a péntekesek mozgalmához s érnek el áltsla kiváló termelési eredményeket. Az üzemi párt- és szakszervezetek, a műszakiak és a gazdasági vezetők egyik legfontosabb feladata, hogy ezt a nagyjelentőségű mozgalmat minél szélesebb és minél hatalmasabb tömegmozgalommá bontakoztassák ki országunkban és honosítsák meg az ipar más ágazatáiban ls. Sem a péntekesek mozgalmának terjesztésénél, sem pedig a szocialista munkaverseny szervezésénél nem elég azonban, hogy annak szükségességéről, jelentőségéről csak beszéljünk. „Ma már — mondotta Zápotoeky elvtárs — a szocializmus építésének idején a beszéd magában nem elégséges. Állandó munkára és kötelességteljesítésre van szükség". A szocialista munkaverseny cšak akkor hozza meg a maga eredmé. nyeit, csak akkor váltja valóra feladatát, hogy az elmaradókat előrelendítse és a legjobbak színvonalára emelje, ha a beszédet tettek követik. Ez most a lényeg és ez a feladat. Bátky László.