Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-18 / 95 . szám, szombat

1953 április 22 UJSZO Jelentések a gyarmati és függő országok imperialistaellenes harcáról HELYESLIK GUATEMALÁBAN A KÖZÉPAMERIKAI ORSZÁGOK SZERVEZETÉBŐL TÖRTÉNT KILÉPÉST A guatemalai rádió beszámol arról a nagyszámú táviratról, amelyek tá­mogatják és helyeslik a kormánynak a középamerikai országok szerve­zetéből történt kilépésre vonatkozó döntését és Guatemala külügymi­niszterének az ENSz-hez intézett levelét, amely elítéli a Guatemala elleni intervencióval való fenyegeté­seket. A kormány lépéseit helyesel­ték a guatemalai pártok, a munkás­szövetség és más befolyásos csopor­tok. A Guatemalai Újságírók Országos Szövetsége a kormányhoz intézett táviratában a következőket írta: „Lelkesen üdvözöljük a kormány, határozatot, amely eleget téve a nép követelésének, bejelenti Guatemala kilépését a középamerikai országok szervezetéből. Ez a szervezet a Gua­temala elleni intervenció és agresz­szió eszköze lett, működésével árt az ország nemzeti szuverenitásának és méltóságának. Üdvözöljük a kor­mányt azért a bátor és határozott leveléért is, amelyet az ENSz-hez küldött és amelyben leleplezi, hogy befolyásos nemzetközi politikai kö­rök külföldi intervencióval fenye­getnek." A rádió közlése szerint a közép­amerikai országokban egyes csopor­tok szintén támogatják Guatemala kormányának állásfoglalását. AZ INDIAI HALADÓ ERÖK SIKEREI A KÖZSÉGI VÁLASZTÁSOKON Amint a „Szvadhinata" jelenti, India Kommunista Pártjának jelölt­jei nemrégen győzelmet arattak a szonarpuri községi választásokon. A kommunisták kilenc mandátum kö­zül nyolcat szereztek meg. A dnapuri községi , választásokon az Egyesült Demokratikus Front je­jöltjei győztek és kilenc mandátum közül ötöt kaptak. A MAROKKÓI NÉP KÖVETELÉSEI A L'Humanité közölte a Marok­kói Kommunista Párt vezetőségének közleményét. A marokkői nép — írja egyebek között a közlemény — nem fogadja el sem azokat a „reformokat", ame lyeket ráakarnak kényszeríteni, sem a Francia Unióhoz való csatlakozá­sát. Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a francia uralkodó körök Ma­rokkót ismét a Francia Unióhoz akarják csatolni. A marokkói nép már kifejezte véleményét a Francia Unióhoz való csatlakozásról, amely csak leplezett francia uralom. A marokkői nép határozottan ra­gaszkodik a következő követelések teljesítéséhez: 1. Vessenek véget a rendőri ter­roruralomnak és biztosítsák a tár­sadalmi és személyes szabadságjo­gokat; 2. alakítsanak olyan marokkői kormányt, amelyet megbíznának, hogy tárgyaljon a protektorátusról szóló szerződés érvénytelenítéséről és a Franciaországgal való új kap csplatok létesítéséről. E kormány feladata volna a demokratikus nem­zetgyűlés megválasztásának előké­szítése is." I A Szakszervezeti Világszövetség- főtitkára tiltakozott a ceyloni kormánynál tízezer munkás kizárása miatt Április 6-án a ceyloni teaültet­vények 10.000 munkása tiltakozó sztrájkot jelentett be, mert az egyik ültetvényről elbocsátottak 70 olyan munkást, aki belépett a szak­szervezetbe. Az ültetvénytulajdo­nosok erre aizal válaszoltak, hogy mind a 10.000 sztrájkoló munkást elbocsátották. Louls Salliant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára tiltakozott Dudley Szenajake ceyloni minisz­terelnöknél az ellen,' hogy az eu­rópai vállalkozók elbocsátották a teaültetvények 10.000 sztrájkoló munkását. Louis Saillant táviratá­ban rámutat, hogy a sztrájkolók azt a jogukat védelmezik, hogy belép­hessenek a szakszervezetbe. Eisenhower elnök beszéde az amerikai lapkiadók szövetségének ülésén Eisenhower elnök az amerikai lapkiadók szövetségének ülésén be­szédet mondott a nemzetközi hely­zetről. Kijelentette, hogy most elő­térte kerül „az összes nemzetek számára szóló igazságos béke meg­teremtése lehetőségének kérdése." Beszédének nagy részében az ame­rikai kormány háború utáni külpo­litikájának megindokolásával és mentegetésével foglalkozott, vala­mint mentegette a lázas fegyverke­zést, az északatlanti tömb megalakí­tását stb. A létrejött nemzetközi helyzet miatt állítólag a szovjet politika a hibás, ezt az állítását azonban sem­miképpen sem támasztotta alá. Eisenhower elnök továbbá kije­lentette, hogy beállott „az a pilla­nat, mikor szükséges, hogy a világ összes országainak kormányai egy­szerűen és becsületesen' kinyilvánít­sák szándékaikat.' 1 A Szovjetunió vezető személyisé­géhez fordulva Eisenhower elnök beszédében kitűzte az összes nem­zetközi problémák megoldásának sa­ját programmját és hangoztatta „hogy e vitás kérdések egyike sem i— akár nagyobbak, akár kisebbek — megoldhatatlan ha fennáll az az óhajtás, hogy tiszteletben tartsák az összes többi országok jogait", és hogy „az Egyesült Államok kész ebben igazságosan résztvenni." Azonban Eisenhower beszédének ez a része is teljesen kitért Kína kérdése és Kína nemzeti jogainak felújítása elöl. Ugyancsak figyelmen kívül hagyta Németország egységé­nek a potsdami egyezmény alapján való felújítását. Eisenhower elnök szavai szerint lehetséges lesz „a fontos feladat terhének csökkentése, amely megkezdése — a fegyverke­zés, most a világra nehezedik, abban a mértékben, ahogyan „megszilárdul az általános bizalom." Ezért üdvözölnénk a legünnepé­lyesebben a megegyezéseket és csat­lakoznánk hozzájuk. Az egyezmé­nyek a következőket tartalmazhat­nák: 1. Az összes országok fegyveres erőd és biztonsági alakulatai ab­szolút számának korlátozása, vagy pedig megegyezés szerint nemzetkö­zi arányban való korlátozásuk. 2. Valamennyi országnak az a kö­telezettsége, hogy megállapítsa né-, melyik sztratégiai anyag összterme­lése azon részének mennyiségét, amely háborús célokra szolgál. 3. Nemzetközi ellenőrzés létesíté­se az atomenergia felett, amely hoz­zásegítene az atomenergiának bé­kés célbkra való felhasználásához és az atomfegyverek eltiltásának meg­valósításához. • 4. Az óriási pusztító erejű más fegyvernemek korlátozása vagy el­tiltása. 5. Mindezen megegyezéses alapon történő korlátozásoknak és tilal­maknak a megfelelő biztosítékokkal való megvalósítása, beleértve ebbe az ellenőrzés gyakorlati rendszerét az Egyesült Nemzetek vezetése alatt. Eisenhower elnök a legfontosabb kérdéssel — a fegyverkezés csök­kentésének kérdésével kapcsolatban ezekkel a nagyon általános meg­jegyzésekkel elégedett meg. Kije­lentette, hogy „a leszerelés pro­grammja részleteinek természetesen fontos jelentőségük van és nagyon összetettek." »Adenauer Washingtonban közvetlenül Csang Kaj-sek után következik mint a nyugati civilizáció bajnoka« Richard Crossman angol mun­káspárti képviselő a Sunday Picto­rial című lapnak küldött bonni tu­dósításában arról ír, hogy bizonyos nyugatnémetországi körökben „ha­tározottan kedvezőtlenül fogadták" a Szovjetunió békelépését. A „bonni kormány most — foly­USfe Crosaofln Amerika kedvenc szövetségese, Adenauer Washington­ban közvetlenül Csank Kaj-sek után következik, mint a nyugati ci­vilizáció bajnoka. Ezért reszketnek a német politikusok annak puszta gondolatától, hogy a hidegháború felengedhet. Amíg ez tart, Amerika mindenre hajlandó lesz, hogy a né­meteket fegyverkezésre bfej^A 1 Ä II. összkínai Nőkongresszus Április 15-én Pekingben megnyílt a II. Összkínai Nőkongresszus. A kongresszuson több, mint- 9°° küldött vesz részt, köztük Szin Cian, Belső­mongólia, Tibet, Jünan és más tarto­mányok nemzetiségi kisebbségeinek képviselői. A kongresszushoz üdvözlő táviratot intéztek: a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövteség főtitkára és a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottsága. A kínai nőmozgalomnak az elmúlt négy év alatt /elért sikereiről és a mozgalom további feladatairól Den In Csaó az Összkínai Demokratikus Nő­szövetség helyettes elnöke beszélt. A kínai nőmozgalom — mondotta Den In Csaó — óriási sikereket ért ei az elmúlt négy év alatt. A kínai nők helyzete a népi forra­dalom nagy győzelme következtében gyökeresen megváltozott. Teljesen fel­számolták a nők jogi egyenlőtlensé­gét. Az országban sok élenjáró dolgo­zó nő nevelődött. Den In Csaó beszámolójában szám­adatokat említett a dolgozó és alkal­mazásban levő nők számának növeke­déséről, az ipari építkezésben, a haza­fias termelési versenyben való rész­vételükről és az élenjáró szovjet módszerek általuk történő átvételéről. Den In Csaó kiemelte a kínai nők­nek az ország igazgatásban való tevé­keny részvételét. Magában Észak-Kí­nában 1952-ben 51 nő töltött be elnöki és elnökhelyettesi tisztséget a területi igazgatásban, 144 nő töltött be elnöki és elnökhelyettesi tisztséget a népbíróságokon. Számos nő felelős állásban működik a tartományok és fontos adminisztratív területek igaz­gatási szerveiben. Több, mint 60 nő dolgozik a központi népi kormány vezető fontosságú helyein. A kínai nők jogot káptak a műve­lődésre. 1952-ben Délnyugat-Kína egyetemei és szakiskolái diákságának 32%-át lányok képezték. A középisko­lák diákságának 38%-a lányokból állott. Az Új Kína dolgozó női nyugodtan dolgozhatnak. 1952-ben a vállalatok gyermekbölcsődéinek száma elérte a 2738-at, ami 23-szor több, mint 1949-ben. A városok gyermek­játszótereinek száma 4346. A földmű­ves nők kezdeményezésére fellendült a falusi gyermekbölcsődék megszerve­zése. A kínai nők —\ mutatott rá beszá­molójában Den In Csaó — hatalmas erővé váltak a világ asszonyainak a békéért és a demokráciáért kifejtett mozgalmában. Den In Csaó beszámolója végéh be szélt a nőmozgalom elkövetkező fel­adatairól, az ország széleskörű, egyre nagyobb méreteket öltő állami gazda­sági építkezésében és a nők békéért és a demokráciáért kifejtett nemzet­közi mozgalmában. A kongresszus folytatja munkáját. » ! , A „Saar szövetseg" nem enged semmiféle tüntetést május l-re A „Saar-szövetség" nevü szaka­dár szakszervezet reakciós többsége elhatározta, hogy tagjai részére nem enged semmiféle tüntetést má­Uüb ete^n­Moszkvában járt amerikai újságírók nyilatkozatai Április 7-én fejeződött be az amerikai vidéki újságírók egy cso­portjának moszkvai látogatása. Az amerikai újságírók Nyugat-Berlin­ben sajtóértekezleten számoltak be tapasztalataikról. Nyilatkozataik óriási kavarodást okoztak. Mint a méhek a megbolygatott méhkas, ban, úgy nyüzsgött az imperialista sajtó. A Szovjetunióban járt ameri­kai újságírók ugyanis „megsértet­ték a térvet", nem azt látták a Szovjetunióban, amit előírtak nekik. James Vick laptulajdonos, a cso­port vezetője megállapította, hogy valamennyi szovjet embert, akivel találkozott, mélységes békevágy hat át. A Szovjetunió lakossága — mondotta Vick — békét akar, a Szovjetunió népej békét akarnak. Eugene Simon kejelentette; minden szovjet ember, akivel beszélgetett, meg volt győződve arról, hogy a kapitalista ég szocialista országok megférnek békésen egymás mellett. Martha Hoyles arról beszélt, hogy a Szovjetunióban senki sem próbál­ta őket rávenni arra, hogy a való­ságnál kedvezőbb színben tüntessék fel a Szovjetunióban látottakat Marcel Dariaux így nyilatkozott „A moszkvaiak nagyon boldogak és elégedettek. Rebecca Gross elmond­ta: A Szovjetunióban legutóbb tör­tént árleszállítások hírére vidám vásárlók töltötték meg az áruháza­kat. Helen Diddle így egészítette ki e szavakat: A moszkvaiak rendkí­vül sokat vásárolnak. Nemcsak élelmiszert, hanem ruhaneműt, sőt luxuscikkeket Is, ímint például ször. mekabátot, aranyórát, ezüst ciga­rettatárcát, stb. A csoport tagjai leszögezték, hogy mindent megtekinthettek, amire kíváncsiak voltak és hangsú lyozták, hogy Moszkvában a legtel. jesebb mozgási és tájékozódási sza­badságot élvezték. James Vick ki­jelentette, hogy „megkérdezték tő­lünk, mit akarunk látni és mindent,' kivétel nélkül mindent megmutat­tak nekünk, amit látni kívántunk." Marcel Dariaux ehhez hozzáfűzte: „A hivatalos tolmácsok kísérete nélkül is tetszésünk szerint járhat­tunk-kelhettünk a szovjet főváros­ban". De ha az amerikai újságírók mindent megnézhettek Moszkvában, ez nem jelenti még, hogy mindent megírhatnak é s elmondhatnak ha­zájukban. Mint az AFP irja: ,,Az Egyesült Államokban meglehetősen éles ellentétek törtek ki a Szovjet­unióban járt amerikai újságrirók - és az Egyesült Államokban maradt kollégáik között. Azzal vádolják őket, hogy „ostoba módon kelepcé­be estek és a szovjet propaganda eszközeivé válták." , Az amerikai tröszt-lapok számá­ra nagyon kellemetlen ez a tíz amerikai újságíró, aki most a Szov­jetunióban járt és akik első beszá­molójuk alkalmával, amint az AFP megállapítja „egyöntetűen hangsú­lyozták: meglepte őket, hogy Moszkvában egészen különböző helyzetet találtak attól a helyzet­től, amelyről az amerikai hivatalok vagy mértékadó nyugati személyi­ségek tájékoztatták őket" Az ame­rikai újságírók elmondották, hogy moszkvai tartózkodásuk nagy mér­tékben hozzájárult azoknak az elő­ítéleteknek eloszlatásához, amelye­ket a tőkés országokban a Szovjet­unió ellen folyó képtelen rágalom­hadjárat ültetett el bennük. Eugene Simon megállapította: „Aki meg­fordult a Szovjetunióban, meggyő­ződhetett arról, mennyire más ott a valóság, mint amilyennek azt a Nyugat hivatalos propagandája festi.'' A Tito-banda kémtevékenysége amerikai imperialisták szolgálatában A Tito-banda kém- és felforgató tevékenységét a belgrádi amerikai követség irányítja. »Jugoszlávia vezetői pedig — mondotta Málen­kov elvtárs az SzKP XIX. kon­gresszusán^ — a mindenféle titók, kardeljek, rankovicsok, gyilaszok, pijadók és mások már régen ame­rilja.i ügynököknek szegődtek el és amerikai »fönökeik« megbízásából kémtevékenységet és aknamunkát végeznek a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen.« Az Egyesült Államok vezetői nem sajnálják a pénzt a kém- és felforgató szervezetektől. Az a százmillió dollár, amelyet az Egye­sült Államok szenátusa megszava­zott arra, hogy a béketábor orszá­gaiba megszökött fasisztákat, ké­meket, gyilkosokat, szabotöröket csempésszen be kém- és felforgató tevékenység céljából, a békés or­szágok közti normális viszony pél­dátlan megsértését jelenti. A Wall Street szerteágazó kémhálózatot létesített. Az »United States News and World report« című lap meg­állapította, hogy az Egyesült Álla­mok hírszerző központjának nyil­vánvalóan vannak az összes orszá­gokban ügynökei, akik természet*­sen a földkerekség minden részéről gyűjtenek értesüléseket. »A népi demokratikus országok ellen irá­nyuló kémtevékenység legfontosabb központja jelenleg Belgrád. Vezető amerikai politikusok sem tagadják, hogy milyen célokra használják fel a Titó-bandát. Taft szenátor, a Köztársaság Párt egyik főkokxm­posa, például a következőket jelen­tette ki: »Csang Kai Sek csapatai diverzáns erőt jelentenek Ázsiában a kommunista Kína ellen, Tito had­serege pedig diverzáns eröt jelent számunkra Európában.« A titóista kémszervezet, amikor ügynökeit a népi demokratikus or­szágokba küldi, elsősorban az úgy­nevezett »legális csatornáikat« veszi igénybe. A kémapparátus irányítá­sával lehetőleg olyan személyeket bíznaJk meg, akik diplomáciai sért­hetetlenséget élveznek. Úgyszólván minden népi demokratikus ország dolgozói láthatták, miként szegik meg a titóista * diplomaták® a nemzetközi jog és a diplomácia leg­elemibb szabályait. A Tito-banda fittMMI* • csatornákon« kívül messzemenően felhasználja az illegális csatorná­kat és titokban terrorista gyilkos bandákat, kémeket ée kártevőket dob át a népi demokratikus orszá­gokba. Erről tanúskodnak azok a bűn­perek, amelyeik különféle népi de­mokratikus országokban folytak le az elfogott titóista kémek, szabo­török, felforgatók ellen. A népi demokratikus országokba küldött ügynököket rövidebb-hosz­szabb tanfolyamokon képezik ki. Jugoszláviában a népi demokrati­kus országok határai közelében számos kémközpont és kémiskola működik. Ezeket is amerikai hír­szerző tisztek irányítják. A különféle népi demokratikus országokban lezajlott bűnperekből világos értelmezését kaptuk az Egyesült Államok »diplomáciai« el­gondolásainak és a hivatalosan el­fogadott százmillió dolláros törvény gyakorlati tartalmának. A népi de­mokratikus országokba átdobott banditák tetötöl-talpig amerikai felszereléssel voltak ellátva. Ame­rikai volt náluk a gumicsónaktól kezdve az a utomatarevolverig és mérgeikig — minden. Ezekből a bünpereikböl az is ki­derült, hogy a jugoszláviai kém­központot és amerikai gazdáit min­den érdekli, ami a szabad orszá­gokban történik. A titóista kémeket arra is kiok­tatják, hogy ne riadjanak vissza semmiféle bűnténytől sem. Vala­mennyien fegyvert kapnak és meg­parancsolják nekik,,, hogy lőjjenek le mindenkit, aki tetten éri | őket ha pedig letartóztatás veszélye áll fenn, úgy azonnal végezzenek ma­gukkal. E sötét banditák egész te­vékenysége azt mutatja, hogy mi­nél kilátástalanabb az imperializ­mus helyzete, annál kétségbeeset­tebben nyúl a legvégső eszközök­höz. A kém- és felforgató tevé­kenység fokozása — ez ls a csőd előtt álló Imperialista kalandorok eszköze abban a harcban, amelyet idejét mult, rothadt rendszerük to­vábbi fenntartásáért folytatnak. A béke és demokrácia tábora a Z . éberség növelésével Válaszol az imr perialista reakció fokozott

Next

/
Thumbnails
Contents