Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-17 / 94 . szám, péntek

öl SZ0 1953 április 17 példás dolgozó is. Mintaképe a szovjet sztahanovista, Lidi a Korabelnyiková, akinek alapelveit alkalmazza mindennapi munkájában. Mint % munkásosztály öntudatos tagja, május 1-ét májust köszöntő felajánlással üdvözölte, amelynek alapján a szilárd normát minden hónapban túlteljesíti 10%kal és munkacsoportjával havonta 300 kg dohányt takarít meg. Kötelezettségvállalását magasan túlteljesíti. Az utóbbi hónapokban normáját következtesen 130%-ra teljesíti és csak márciusban megtakarított Korabelnyikova módszerével és a dohányvágás pontosabb végzésével 550 kg dohánytölteléket, 30.000 korona értékben. Olga Plauchová büszkén fog lépkedni a május 1-i felvonuláson ázzál a tudattal, hogy adott szavát becsületesen teljesítette. A dunaszerdahelyi konzervüzem dolgozói márciusi tervüket 147.9%ra teljesítették, az első negyedévi tervet pedig 113.7%-ra. Az üzem valamennyi dolgozója szocialista munkaversenyben dolgozik. Bevezették Korabelnyiková és Csutkin elvtárs munkamódszerét és más jól bevált szovjet munkamódszereket. A dolgozók májust köszöntö felajánlása főként az anyagtakarékosságra, valamint a terv egyenletes teljesítésére és a termékek minőségének állandó javítására irányul. Kiváló teljesítmények születnek a májust köszöntö versenyben. Egri Pál, Konen Zsuzsanna, Méhes Vilma, Német Lajos, Póda Zoltán és Varga Mária és mások magasan túlteljesítik felajánlásaikat. Patasi István, Dunaszerdahely. • A Munka ünnepének közeledtével fokozott lelkesedéssel dolgoznak az ipolysági járás dolgozói is és értékes kötelezettségvállalásokkal bizonyítják be akaratukat, hogy tovább haladnak előre azon az úton, amelyet Gottwald elvtárs mutatott mindnyájunk számára. Ipolyságon a dolgozók tömegesen kapcsolódtak be a májust köszöntö munkaversenybe. A vendéglátó és szállítási központ 52 dolgozója dolgozik szocialista munkaversenyben és felajánlásaik teljesítésével 80 ezer koronát takarítanák meg. Az építési és gazdasági közüzem dolgozói 400 brigádóra ledolgozását vállalták, az Ütépítö Vállalat dolgozói pedig 180 ezer korona értékű munkát végeznek el terven felül. A Nőbizottság tagjai és a középiskola tanulóifjúsága a város parkjainak rendbehozására tettek felajánlást. A fémgyüjtési akció keretében szintén értékes felajánlások születtek. A vasgyüjtésben kitűntek a tűzoltók és az Antifasiszta Harcosok Szövetségének helyi csoportja, akik közel 220 mázsa ócskavasat gyűjtöttek. Szép kötelezettséget vállaltak május 1. tiszteletére a Csemadok pereszlényi helyi csoportjának tagjai is, akik az EFSz részéré 120 brigádórát dolgoznak le. A pereszlényi dolgozók ezenkívül vállalták, hogy 300 brigádórát dolgoznak le a legelők és a rétek kitisztításának keretében. Hasonló felajánlást tettek a déméndi EFSz tagjai is. A tavaszi munkák idejében való elvégzését és 1000 darab tojás terven felüli beadását vállalták a felsőtúri dolgozók. A palásti földművesek 20 hektárnyi rét és legelő kitisztítását vállalták. Tóth Tibor, Ipolyság. W A bratislavai gépjavítómühely dolgozói igyekeznek az előírt tervet egyenletesen teljesíteni. Az üzem első negyedévi tervét 107%ra teljesítették. Az üzemben tartott legutóbbi gyűlésen a tervteljesítésben kitűnt dolgozókat dicsérőlevéllel jutalmazták. Megérdemelten kapott kitüntetést Hegedűs elvtárs, fiával együtt, akik átadva szaktudásukat társaiknak azok munkáját is fellendítik. Drzsik László, Bratislava. Csernő

n aláírták a kollektív szerződést A csernői vasútállomás üzemének vezetősége és dolgozói megkötötték az 1953. évre szóló technikai, ipari és pénzügyi tervről szóló kollektív szerződést. A bizottságok a szerződés összeállítása előtt valamennyi dolgozó jelenlétében ellenőrizték a multévi üzemi szerződés teljesítését és kiértékélifcék ennek előnyeit és hátrányait. A gottwaldi ötéves terv utolsó éve nemzetgazdasági tervének kiszélesítése e fontos átrakodó állomás dol"részére is magasabb feladatokat LUX ki, mint a mult évben. Hogy a tervet teljesítsék, a dolgozók kötelezettségeket vállaltak a munkamódszer megjavítására, új munkamódszerek bevezetésére és az önköltség csökkentésére. A tervnek egyes dolgozókra való pontos szétirásával biztosítják, hogy a terv tejesítésében mindenki résztvegyen és így megteremtik a szocialista verseny előföltételeit. A versenyt velamennyi munkahelyen rendszeresen kiértékelik hetenként, havonként és negyedévenként. Gondosan megvalósítják a munkaerők toborzását és állandó munkásokat foglalkoztatnak az átrakodási helyeken, hogy így a mult évvel szemben csökkentsék a brigádmunkások számát 20%-kal. Katajev módszerrel május l-ig valamennyi mozdonycsoport kőte'" -' magát, hogy 50%-kal meggyorsiťí;i /agónok korforgását. A bevált vjet munkamódszerek bevezetésének kiszélesítésével, mégpedig Lunin és Korabelnyiková módszereivel, megtakarítanak 25.000 kilogrammon felüli mennyiségű olajat és 15.000 kg petróleumot. Ezenkívül az önköltséget 900.000 koronával csökkentik, amit főleg az elektromos árammal való következetes takkarékossággal érnek el. AZ ÄRVAI TÓNÁL Plauch Olga A csehszlovák dohányipar losonci üzemében az élénk májust köszöntö verseny kezdeményezője a 21 éves gépvezetö, Plauch Olga, akinek munkakollektívája az üzemben a legjobbak közé tartozik, és aki példájával kiváló eredmények elérésére serkenti a többi dolgozónőket is. Plauch gépvezetönő tökéletesen ismeri a gépet. Ismeri minden szerkezetét, a legnagyobb rendben tartja, törődik a helyes olajozásával, hogy így idejében megelőzze a hibákat. Annak ellenére, hogy csak öt éve dolgozik az üzemben, végigjárta már valamennyi osztályt és minden egyes munkahelyen bevált, mint kiváló munkaerő. Azokat a gazdag tapasztalatokat, amelyeket a dohány csomagoló és préselési osztályon szerzett, ma sikeresen fölhasználják munkatársnői, Csomor Zsuzsanna, Ambrozi Anna és mások Napról napra növekszik tengerünk — az Arva-tó. Ha az óriási vízfelületet figyeljük ügy tűnik fel, mintha valóban tenger mellett állnánk. A víz moraja és az új tó felszínén játszadozó hullámok új emberekről szőlő dalként hatnak, akik ezt a nagyszerű művet létrehozták. Az egyik oldalon a hatalmas gátfalml verődnek vissza a hullámok, a másik oldalon pedig a háttérben emelkedik ki a Babia Góra fehér hegycsúcsa. A zsilipek lezárása után gyorsan megtelik a tó és napról-napra emelkedik vize. A tó 32 négyzetkilométernyi területen terül el és 350 millió köbméter víz lesz benne. A tó felszínét végighasítja az Orava nevű motorcsónak, amely egy vontatóhajóval együtt a leszerelt kavicsgyár utolsó anyagát Äállítja a gáttól, légvonalban körülbelül két és félkllométer távolságról. Nemsokára számos motorcsónak és vitorlás fogja szántani a tó tükörsima színét. A dolgozók ezrei munka utáni megérdemelt pihenésre lelnek az üdülőközpontokban. Ügy félnégy felé Józsi megjött a vonattal. Ahogy ránézett Julisra, tudta már, hogy valami nincs rendben, az asszony tekintetében sok volt a kérdőrevonás, de volt abban jó adag szomorúság is. Jóska még le sem vetette a kabátját, Julis már is rátámadt: — Letörne a két karod, ha jobban dolgoznál?! Jóska csak hüledezett. Ilyen fogadtatásban eddig még nem volt része, amióta egybekeltek. — Mi a mennykő ütött beléd? Julis szeme parázslott és gömbölyű csípőjére téve kezét, csak úgy pattogtak szavai, mint a jó kondás kezében az ostor: — Menj csak be abba az új üzemi kl-ubba, vagy mi a szösz és gyönyörködj Bárci Tóni öles fényképiben! És el is olvashatnád alatta a szép nagy betűket, hogy ő a legjobb zománcozó! — Minő képről beszélsz, te asszony? — Hát nem is tudod? Téged nem érdekel? Már az egész falu beszél róla' Tóni felesége ma mindnyájunkat behívott a városba, hogy nézzük csak meg az ura képét. Csak úgy dagadt a büszkeségtől, amikor mutogatta. Még a gyerekeit is bevitte. Nekem meg pirulnom kellett miattad. „Hát a te Jóskád nem dolgozik jól? — kérdezték az asszonyok. — Pedig bikaerős ember!" ... Hát már ezt is meg kell élnem? Jóska nem jött ki egykönnyen a sodrából. Jól ismerte Julist. Eddig is minden szócsatájuk csókkal végződött. A konyhaszekrényből lassan kivett egy tányért, az asztalra tette, paharat is rakott me lléje és nehéz mozgással leült: — Nyughass már, te Julis! Adjad inkább az ebédet! Jadis úgy tett, mintha nem haMotta} jiífla, JÓSKA IVEM HAGYJA MAGAT volna férje szavát és az ablak alatt álló gyermekkocsihoz lépett. Kiemelte onnan a nefelejcsszemű, pufókarcocskájú Marikát és babusgatta: — Kis aranyoskám, meglátod, egyszer apu képét is kiteszik a dísztáblára. Elviszlek téged is oda, hadd mondhasd „nini, apuka!" Jóskát már a méreg ette. Dóznijából dohányt vett elő és cigarettát csavart. Harminc évének minden határozottsága benne csengett hangjában, amikor odaszólt az asszonynak: — Lesz ebéd, vagy n?m lesz? — Nem főztem, bent voltam a városban. — A kép miatt? — Igen, amiatt! — Az neked előbbrevaló? — Inkább a tiédet néztem volna! Most csak csúfolódnak, hogy az az erős Jóska, akivel a faluban nem mert senki sem kikezdeni, már nem az első legény... Bárci Tóni lett most á híres! — Hogy nem kopik le a nyelved?! — türtőztette magát Jóska. — Ha nem főztél, hozz legalább szalonnát! Julis tovább játszadozott a kislánykával. Még most is abban a kék ru-< hában sürgölődött a konyhában, melyben a városban vott. Hogy szerette ezt rajta Jóska. Amikor vendégségbe mentek, Julis mindig csak ezt vette fel az ô kedvéért. Jóska most emiatt is bosszankodott. — Hát okosodjon ki az ember az asszony dolgában?!... Rosszabb munkás volnék, mini Tóni? — rohanták meg a gondólatok. — Dolgozom én is mst^á Az asszony előtt mégis szégyelte az egész históriát. De hogy szóljon valamit, újra enni kért. — Látod, a gyerekkél vagyok elfoglalva ... Erős a lábad, hát hozz magadnak! — Erős az apádé! — forrt fel Jóskában a harag. Julis nem hagyta magát: — Ha pehelyként is emeled azokat a bödönöket, azt gondolod, hogy erőművész vagy? Azt még nem is mondtam, hogy kint vagy a szégyentáblán! Hát oda kellett kerülni az én uramnak? És a te nevedet is szép nagy betűkkél kipingálták, hogy száz bodönből húszat hibásan zománcozol! ...Az nem vészfék, te Jóska! Jóskának sem kellett több. Csak azt a vészféket ne említette volna Julis; Az mindig tüzet jelent. Jóskát még udvarló korában beugratta két gyerek a vonatban. Tetették magukat, hogy négy kézzel sem tudják meghúzni a vészféket. „No, majd én!" — tolta félre őket Jóska és félkézzel, vigyorgó pofával meghúzta < a fogantyút. A vonat zökkenve megállt és amikor a kalauz kiírta a büntetést, a két suhancgyerek röhögve az ajtóhoz rohant és még visszakiabáltak: „Többet észszel, mint erővel!" Nevetett akkor rajta az egész falu. Még ma is dühbejön, ha ezt említik előtte. Jóska most is felpattant a székről, kivörösödött arccal megragadta a tányért, a poharat és a földhöz ciapta mindkettőt. Csörömpölve törtek szét. — Nesze! Kell a fenének az ebéded! — dühöngött és kirohant az, udvarra. ä j s Odakint csípős hideg volt. A tetőről a szél az arcába sodorta a porhanyós havat. Szép fehér volt a táj. Szürkült az ég alja. Jóska le-föl járkált és mélyeket szippantott cigarettájából. Még fülében zsongtak Julis zsörtölődő szavai. — Majd megtanítom őt! — dohogott magában és tovább fűzte gondolatait. — Hátha igazat mondott? A gyárban is rebesgettek erről valamit, de oda se hederítettem ... Kép az kép, kiteszik, nem teszik, olyan mindegy, csak jó fizetés legyen!... Lám, most meg az egész falut megbolondítja ez a kép! i Eszébe jutottak mesterének szavai, melyeken annyiszor feldühödött: — Óvatosabban zománcozzál! — Nem vagyok gyerek, hogy annyit járj a nyakamra! — felelte dacosan Jóska. De Urbán, a mestere nem tágított olyan könnyen és Burciról kezdett neki beszélni. — Nézd. Jóska, egy faluból vagytok. Csaknem együtt kerültetek be a gyárba is és ő méigs jobb nálad! — Mindig csinálok annyit, mint ö! '— De Tóni selejt nélkül dolgozik! Egy darabot sem ad ki a kezéből, amíg alaposan nem ellenőrzi... Jóska újra rágyújtott. A korai sötétségben jánosbogárként szikrázott szájában a cigaretta. Konyhájukból is fény szűrődött már ... Jóska óvatosan az ajtó elé lopakodott. Julis a tűzhely körül sürgött-forgott, majd az asztalra fehér abroszt terített és két tányért hozott Jóska szívét melegség járta át, mintha az asszonya 1 Írogatná. Egy szerre csak majd balészorult a lélek. Úgy látta, hogy !Julis kifelé tart. Mintha nyilból lőtték volna ki, Jóska mindjárt a ház véginél termett, nehogy az ajtó előtt meglássa az asszony. Jól megérezte ezt a pillanatot, mert az ajtó valóban kitárult. — Jóska te! — kiáltott rá Julis. Megfagysz odakint! Ne duzzogj már annyit!... Jóska megrezzent. Olyan ijedelem fogta él, mint évekkel ezelőtt, amikor legénykorában a kertben csókolództak és Julis anyja rajta kapta őket... Hirtelen megrohanta a vágy, hogy mielőbb az asszony mellett teremjen és derékon kapja, magához szorítsa és érezze teste melegét... De az elhatározásból csak az egyhelyben topogás maradt. Rágyújtott egy újabb cigarettára, pedig nem is ízlett. Halkan köhécselt. Ezt is csak azért, hogy Julis ne vegye rajta észre, mennyire bekívánkozik... — Jót akar! — érzett valami meleget a szíve körül. — És a vészfék miatt sem haragudhatok senkire... Hogy a fene vigye el azokat a huncut kölyköket, — húzódott széles mosolyra a szája, — hát már tőlük is tanulok? Igazuk volt, többet ésszel, mint erővel! — Gyere már! Kihűl az égész konyha! — hallatszott fel újra Julis hívó, sürgető hangja. Jóska gyorsan az asszonya mellett termett. Szemükből a szerelem melege sugárzott. És Jóska boldog nevetéssel csak ennyit mondott: — Fogsz te még az én képemben is gyönyörködni! Vacsora után átszaladok Bárci Tóníékhoz és kikérdezem öt töviről-hegyire . Azért sem hagyom magam' Meglásd, az elsők között leszek én is a versenyben! Petrőci BáMwit