Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-16 / 93 . szám, csütörtök

16 U J SZ

0 1953 április 14 Ferencsik János két vendégfellépéséről Mielőtt beszámolnék Szlovákia zenei életének nagy eseményéről: kedves vendégünk, Fprenesik János, Kossuth-díjas magyar karmester vendégszerepléséről a Szlovák Filharmónia élén, hadd idézzem előbb Hector Berlioznak, a nagy francia zeneszerzőnek szavait a vezénylés művészetéről. Berlioz ezt mondja: „Szükséges, hogy a karmester érezze, tudatában legyen átszellemültségének. Azután érzéseit átszellemültségét átviszi azokra, aki1 ket irányít. Bensőjériek lángja áthevíti, indulata magával ragadja a zenekart." Ezek a szavak tulajdonképpen kifejezik Ferencsik János nagy karmesteri művészetét Ferencsik János karmesteri művészete elkápráztatja mind a zenekart mind a közönséget. Kifejező gesztusa állandóan figyelmeztet és úgy tűnik, mintha egyetlen röpke hang sem bújhatna ki hatalmából. Az előadott műveket tökéletesen fogja fel és mélyen átérzi. Meggyőződése a realista értelmezés helyességéről — meggyőzi a hallgatót is. Ferencsik János minden gesztusa a zenekartól vasfegyelmet — önmagától pedig a leHető legnagyobb önfegyelmet követeli. A Szlovák Filharmónia mindkét koncerten, melyet Ferencsik János, a nagy magyar művész vezényelt, uralta az előadott műveket, teljes egészében megmutatkozott a zenekar formáihatósága és hangjainak mesteri színezete. Különösen Kodály népdalváltozatainak előadásában bontakozik ki a Szlovák Filharmónia művészi teljesítménye, mely hivatottá teszi a legigényesebb művek előadására is. .Mi hallgatók, akik ott voltunk a Sfclovák Filharmónia és Ferencsik János két koncertjén, csak azt kívánjuk, hogy ez a nagy magyar művész gyakrabban látogasson el hozzánk, mutassa be nekünk a jelenkori magyar zeneirodalom többi alkotását is, annál is inkább, mert az általa előadott müvek tökéletes interpretálása számunkra azok teljes megértését biztosítja Ez pedig kétségtelenül nagyban járul hozzá nemzeteink kultúrkapcsolatainak további elmélnyítéséhez. Vlasztimíl Horák, a Csehszlovák Rádió bratislavai zenekari osztályának vezetője. Gyemjan Bjednij, kiváló szovjet költő hetven éves Gyemjan Bjednij (Jefim Alexejevics Pridvorov) kiváló szovjet kolt/ most töltötte be 70. életévét Gyem.ian Bjednij több mint 35 évig becsülettel áldozatkészen szolgálta a szovjet népet a szovjet irodalmat Még a forradalom előtti években a bolsevista sajtóban a Zvjezda és a Pravda hasábjain bontakozott ki a nép költőjének — szószólójának, ennek a lelkes agitátornak élestollú szatirikusnak a dolgozók ügye harcosának kiváló tehetsége. Gyemjan Bjednij a polgárháború éveiben, a szocializmus építésének időszakában ragyogó, éles politikai megvilágítású művek egész sorát alkotta. me'lyek azután a szovje* irodalom kincstárába kerültek. Gyemjan R jedni j a kommunizmus ügyének lankadatlan harcosa, verseinek témájául a szovjet haza belső életének és a nerrjzetkozi életnek komolyabb eseményeit vette. Gyemjan Bjednij a nagy Honvédőháború idején lelkes, hazafias szózattal hívott mindenkit a szocialista haza áldozatkész védelmére. A kommunista párt irányította Gyemjan Bjednij tehetségének fejlődését és segítséget nyújtott neki alkotásában előforduló egyes hibák ki küszöbőléséhez. A Szovjet írók Szövetsége az irodalmárok központi házában április 15-én ünnepi estet rendezett a kiváló szovjet költő 70. születésnapja tiszteletére. MIHAIL VLAGYIMOV: l Nem délibáb Hol nem épít mást az idő évezre, csak homokbuckákat, a Kara Kum sivatagon vitt útja át a karavánnak. A tömlőkben víz kortynyi sincsen, vad szomjúság tép gégét, mellet — nem facsar más nedvet »e táj: a homlokon izzadságcseppek Mikor az Uzbojhoz közéig útjuk, a romok óceánja zöldelö rétet, kerteket vetít az izzó láthatárra. Délibáb játszik kék vizet, csillant reményt a szomjúzónak, dús lombú fát, puha füvet — de eltűnik, a légbe olvad. Porfelhő lett a délibáb csalóka zöldje, vizek, rétek és száll, megint száll a homok — hamuja elégett reménynek ... így volt. A tervet olvasom. S képzeletem új karavánnal vonul. Mily vidáman halad, vág majd a Kara Kumon átal. S mikor az Uzbojhoz közéig útjuk, feléjük ágak intnek, a régi látomásnál dúsabb tájat talál már a tekintet. Odaérnek. Nem tűnik el, nem foszlik szét a forró légben, élő fák visszfénye lebeg a beton-csatornák vízében. S körül, kertek zöld óceánja, hullámzó lombok oly csodák, miket nem szült még soha eddig se képzelet, se. délibáb. Zelk Zoltán fórdítása. Végetért Eperjesen a népi alkotó verseny bemutatójának első része Nagy sikerrel szerepeltek a bemutatón az üzemi klubok. Vasárnap, április 12-én, a népi alkotó verseny második össz-szlovákiai bemutatóján felléptek szlovákja legjobb ének-, zeme. és táncegyüttesei. A műsoron elsőnek az óturai Prema-üzem üzemi klubjának fúvószenekara szerepelt. Az együttes tagjai az üzem példás dolgozói, akik a bemutató alkalmából kötelezettséget vállaltak, hogy még tovább fokozzák munkateljesítmé. nyüket Ugyancsak jól felkészülve jött a bemutatóra a pozsonyi Vil lanyszerelö-üzem klubjának „Zora" nevű énekegyüttese, továbbá a podbrezovai Sverma-vasművek üzemi klubjának zenekara, valamint a trencséni Május 3. Gépművek zeneés énekegyüttese. A vychodnai falusi néprajzi együttes Uptói tánco kat adott elő sikerrel Ennek az együttesnek a tagjai hathatósan támogatják mezőgazdaságúnk szocializálását kis. és középparasztok beszervezésével az EFSz.ekbe. Utolsó műsorszámként az eperjesi népi zeneegyüttes szerepelt keletszlovákiai népdalokkal. Ugyanaz nap este a CslSz bajmóci helyi szervezetének színiegyüttese Osztrovszkyj „Bankrot" című színművévei szerepelt. Az előadás nagyszerűen sikerült, a szereplök életteljes alakítást nyújtottak. Ez az együttes a bemutató alkalmából kötelezettséget vállalt, hogy ez év végéig betanulja J. Chalúpka „Kocúrkovo" és St. Králik ,,Szent Borbála" című játékát, továbbá segítségére lesz a bajmóci pioniregyüt tesnek táncok és énekszámok betanulásában. Hétfőn, április 13-án tartották meg a népművészeti bemutató első részének záró műsorát. Fellépett a' besztercebányai ROH üzemi klubok egyesült bábjáték-együttese, amely Rudenkov ,,Két gazfickó" című bábjátékát adta elő. Az együttes rendezője meggyőző és reális előadást ért el a fiatal szereplőkkel. A délutáni órákban a terebesi .Élelmezési üzem" klubjának színiegyüttese Tajovszky „Ha asszonyé a gyeplő" című klasszikus játékát adta elő. A népi alkotó verseny második országos bemutatójának 2lső részében szerepelt együtteseket igen nagy érdeklődéssel és elismeréssel fogadta az eperjesi közönség. Különösen nagy lelkesedéssel fogadták az államdíjas „Lucsnica" népdal- és tánc-együttes szereplését, a CslSz pozsonyi központi együttesének tánc- és énekszámait, a szlovákiai tanítók énekkarát, a késmárki kultúrotthon zenekarát. a zólyomi HNB mellett működő nőbizottság énekkarát, a pozsonyi munkás kultúregylet vonósnégyesét, valamint a pozsonyi főiskolás együttest. A szlovákiai kerületi színházban megtartott előadáson megjelentek Jiri Taufer, a művészetügyi állami bizottság elnöke, dr. Ludovit Bakos, i a művészetügyi szlovákiai bizottság elnöke, a népi művészeti alkotás cseh és szlovákiai dolgozói, az SzKP kerületi bizottságának, a kerületi Nemzeti Bizottságnak a képviselői, valamint Eperjes dolgozói és ifjúsága. A záróbemutató „A népművészet a nemzet lelkének tiükre, alkotó erejének forrása" jelszó alatt folyt le és hatalmas tanúságtétele volt a népi együttesek művészeti és eszmei fejlődésének örvendetes ez a fejlődés amely párhuzamosan halad az együttesek mennyiségi növekedésével. A népművészeti alkotó verseny második része Kassán folytatódik és április 18-án ér véget. A Béke Világtanács ez esztendőben újra hat évforduló megünneplésére szólítja fel a haladó emberiséget. Négyszáz év előtt, 1553ban halt meg Párizsban a világirodalom egyik legnagyobb szatirikusa, Francois Rabelais. Lutherrel és Raffaellal egy évben született és alakja, müve elválaszthatatlanul hozzátartozik a középkorból új változatba átlendülő évszázad kialakításához, meghatározásához. Ügyvéd apja kolostorba dugja, de Rabelais a rózsafüzér helyett inkább a görög filozófusokat forgatja. Profán tudásszomját rendtársai nem nézik szívesen, azt meg egyáltalán nem tudják megérteni, hogy prédikációs jövedelmét miért öli idegen nyelvű fóliánsokba. Egy szép nap betörnek cellájába és elkobozzák drága könyveit. Innen datálódik Rabelais gyűlölete a butaságig fanatizált barátok ellen. Csillapíthatatlan tudásszomja elűzi a kolostorból, világi pappá vedlik, közben orvosi tanulmányokat folytat és kórházi orvos lesz Lyonban. Majd megint útrakél,' fe mint egy humanista érsek titkára és orvosa Rómába* kerül. Visszatérve egyre változtatja állásait, míg végül Meudonban mint vidéki plébános hal meg:. Testámentumában ez áll: »Ninea . semmim, csak adósságom, a felesleget a szegényekre hagyom«. Rabeiais pap volt, de ez inkább fedöcím volt -nála. Egyházellenes szabadelvűséire, eretnekséghez közelálló elvei, támadásai, irodalmi működése a maj ember szemében érthetetlenné teszik ezt a kétlakiságot. Ne féledjuk el: e kor lázadása, a középkor szellemi likvidálása Róéia egysége, lelki ás szellemi egyeduralma ellen irányult elsősorban és e lázadók és felszámolók nagyrésze pap és szerzetes volt. EKég, ha Lutherre utalunk. Nyilt ellenállás csak ott volt lehetséges, ahol ezt a politikai körülmények lehetővé tették. Franciaországban a párizsi egyetem, a Sorbonne volt a középkori merevedett egyházi szellem, a szkolasztika legfőbb fóruma, hiteshelye, tolmácsa, bírája és törvényszéke Ha itt egy szellemi megnyilatkozásra ráfogták az eretnekség vád ját, akkor könyv és szerző egyformán — t'izhalállal — fUwtWk meg Négyszáz éve hall meg Rabelais az árát. Az írónak ha hatni akart, taktizálni kellett, cenzórt kijátszani és veszély esetére fedezéket keresni. Rabelais, a humanista így lesz az ugyancsak humanista du Beilay bíboros titkára és védence Utána egy püspök következik, majd újabb és más fedezék és végül maga a mű — »Gargantua és Pantagruel«, — mely sanda mészárosként nem oda üt, ahová néz és nem épp arról beszél, amit mond A szatíra álcázva, bohóckodva tükrözi a reális valóságot. Rabelais-től, Cervantes-en és Swiften át Hasekig terjed a sor. Don Quijote, Gulliver. Svejk egy nyelvet beszélnek Gargantuával és Pantagruellel és mindenütt és mindenkor forradalmat jelentenek: támadást és felszabadítást, a kicsinyesség gúnyolását, a hazugság meztelenitését, a nagyobb, az igazabb megvalósításáért, az életrendszer megváltoztatásáért. Amikor egy életforma kifutja magát: üressé, hazuggá, tartalmatlanná válik és élői, hordozói lököerő hiányában már csak automaták módján mozognak. Ezen a ponton az átmeneti kor szereplői vagy handabandázó, kapkodó hisztériás zsarnokká, vagy nevetséges figurákká válnak: igaztalan lézengökké, időszerütlenségü halottá. Cervantes Don Quijotejában karikatúrává hatálytalanította az illúzióvá töpörödött lovag eszményképét míg Hasek Svejkkel tette nevetségessé a Habsburg-hatalom végvonaglását és avatta a bűnök-bűnévé a néptől idegen imperialista háborút. Rabelais a középkor ellen lázadt fel: a vallási egyeduralom és a feudalizmus népnyomoritása ellen a parancsok, tilalmak, dogmák béklyói ellen. Rabelais egy látszatra erkölcstelen, sikamlós, böfögő könyvvel bakafántoskodik az álszenteskedés szemforgatói é* az áltudomány mesterkedései ellen. E korfordulón egyetlen egy osztály sem állott a züllés olyan mélyfokán, mint épp a papi rend. Nem véletlen, hogy Luther reformáló kiállására ez a nyiltan szemberon tő tény adta meg a döntő lökést Rabelais ugyanakkor saját bőrén ipasztalta, hogy hová mélyedt a tizenhatodik század fordulóján a papi rend, a kultúra tegnapi hordozója! A? antik kultúra átmentői á cellájuk csendjében ritka kódexeket és görög kéziratokat másoló barátok utódai a humanizmus tudatlan bigott üldözőivé váltak és magánéletükben az álszenteskedés iskolapéldáivá nőtték ki magukat Itt csak drasztikusan, hasonló eszközök nyílt alkalmazásával lehetett eredményt elérni. Álszenteskedés, szemforgatás? Tehát mindig és mindenben a nevén nevezni a gyereket! Felfokozni az evés, ivás szeretkezés gyönyöreit. ízeit és meztelen tényeit. Ätfoghatatlan választóvonal altest és felsőtest között? Nosza feltárni, feltakarni mindent! Rabelais-nél elemi erővel. gátszakadásszerűen tör elő mindaz amit a középkor tiltó ridegsége elnyomott, elfojtott. Az ember természete gátlásmentesen pogánymóci manifesztálódik itt. Az életöröm pazarló jogát követeli mindenki számára és Rabelais nem ismer korlátokat, határokat. Csak így ezzel a szemérmetlen és irdatlan mértéktelenséggel lehet a mindenfajta elnyomás és elkorcsosodás nagyságát és lehetetlenségét érzékeltetni. Rabelais például egy teljes fejezetet szentel a »fundame.ntum", az üleptisztogafcás művészetének és válfajainak De miért? Kora megértette a szatírát és megtapsolta ravasz, merész íróját. Az iró, a bohóc, a vaskos tréfák mestere ez altesti müvelet éldelgélésével tulajdon királyát állította pel lengérre. Minden pontosan egybe, vág, ha fellapozzuk e kor krónikáját, I. Ferencről ezt olvassuk: -Az az önkény, mellyel a király a városi privilégiumokat és a mindenfajta szabadságjogokat kezelte, ^ legjobban abban nyert kifejezést; hogy a király előszeretettel e szabadalmi levelekkel törölte ki hátulját.. Rabelais itt telibe talált! A regény hősei mesebeli óriások. Gargantua: a Nagyfaló, Pantagruel: a Mindigszomjas, kinek istene a Butykos. Rabelais szatirikus regényét egy núpkónyv alapján írta meg. Az indíték a népművészetből jött, az író végső fokon tehát a nép mesevágyát szólaltatja meg az elérhetetlen elérésére. Franciaország népe ez időben a „legkeresztényibb király" adóuzsorája alatt nyög, az ország állapotát a velencei követ jelentéséből ismerjük me'g a legjobban: „A franciák szabadságukat és akaratukat teljesen átruházták királyukra... Királyaikat régen „a frankok királyának" nevezték, most „a szolgák királyának" nevezhetnék". Mi érdekelheti ezeket a citrom módjára kifacsart szolgákat ? A gyomor, a soha meg nem telő bendö! Hejh, kutya bendö: ez mindennek a refrénje. Éhes disznó makkal álmodik: hoppon maradt emberek a gyomor vágyálmaival bajlódnak. Rabeljas nyálcsordítón tálalta fel az élet és étel örömeit. Az animális élet felfokozása sakkhúzás volt az uzsorázás és a vallási parancsok túlhajszolt formalizmusa ellen. Rabelaisnél egyszerre és együtt válik láthatóvá mindkét véglet irrealitása, hogy az egyiket a másik ellen kijátszva, lehetetlenné, élethazuggá tegye mindkettőt és így végre szabaddá az utat, az értelmes, emberhez méltó élethez. Ez az út vezet Gargantua nagy müvéhez: a thelemi apátság megalapításához, melynek lakói teljesen szabad emberek. A kapu fölött.ott a mottó, a felirat: „Tégy, amit akarsz!" A renaissance halhatatlan igazolása ez! Ami Itt van, az mindenben ellentéte a középkori életformának. A középkori zárt életet (városok és kolostorok falai) felváltja a nyilt terep. Ha a középkorban min dennek megvolt a maga pontos helye, ideje és menetrendje, akkor itt eltűnnek az óramutatók és előírások. Egyedül üdvözítő hit? Az apátságban 9332 kápolna épül, hogy mindenki a maga módján és . a saját kamrácskájában üdvözülhessen. A kolostorban nem éppen a legszebb emberpéldányok bújták a cellákat: Thelemben csak szép és egészséges emberek lakhatnak, nők éppenúgy. mint férfiak, „mert tiszteséges egészséges és barátságos emberek természetüknél fogva hajlanak a jóra és elvetik a rosszat: ebben áll a regény boldogsága. Kénvszert és | szolgaságot nem tűrnek, és ha szolgaságba akarják őket hajtani, széttörik az igát." Ez apátságban nincs többé gyomorböfögés, a bendö nem fontos többé, az éhség lázálmai elcsendesedtek, a zsigerek trágársága nem meztelenkedik lázadozva. A thelemi mintatelep a teljesen felszabadult, önmagára lelt ember utópiája: érthető, ha a Sorbonneon kívül az új egyház genfi pápája. Calvin is átkot szőr szegény Rabelais fejére. A francia közéletben még a mult században is kisértett ez az inkvizíciós szellem. 1867-ben a francia szenátus, a középkori feudalizmus utolsó kicsengéseként egy törvényjavaslatot akart keresztülhajszolni, melý a nyilvános könyvtárakból ki akarta tiltani, az antiklerikális irodalmát. A javaslat elsősorban Rabelais és Voltaire ellen irányult. A szenátusban Rabelais védőügyvédje egy író volt: Sain^e Beuve, a nagy kritikus mentette meg akkor Franciaország kulturális becsületét. A középkor feltámasztása nem sikerült: Sainte »Beuve-öt aznap a Sorbonne diákjai ünnepelték fáklyásmenettel! A „Gargantua és Pantagruel" ko- . rának legnagyobb könyvsikere volt: lyoni könyvkereskedők .tanúsága szerint az első kiadásból több fogyott el két hónap alatt, mint a bibliából 9 év alatt. Nem lehetett másképp: népkönyvböl született és minden tudákos nehezéke ellenére, népkönyv maradt, felfokozott, újjáteremtett világirodalmi kincs. Rabelais kamatostól adta vissza mindazt, ämit a népművészettől nyert, négyszáz év előtt igazolva Gorkijt, aki egy írókongresszuson mondotta: „A dolgozó nép igaz történetét nem ismerhetjük meg a népköltészet nélkül, mely szakadatlanul és gazdagítva hatott olyan világirodalmi müvek létrejöttére, mint Faust, Münchhausen, Gargantua és Pantagruel ..." Rabelais elöl idézett testamentuma nem volt elírás: a „felesleget", tehát mindazt, ami a földi semmi után megmaradt: szerepét, müvét a szegénységnek, a jövőnek hagyta. Müvét, szavát, örökségét a népi igazság végtelenségébe ágyazta és ez a folyó gazdagodva és gazdagítva viszi, hömpölyögteti halhatatlanságát a beteljesülés, az emb^rré-szabadultság kikötője felé. Fábry Zoltán, * HBHWBBWHHBBBWi^MMBBBBHBHBBki^ i