Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-02 / 82 . szám, csütörtök

1953 április 1 Ö

JSZ0 3 Csou En-Jaj nyilatkozata a koreai fegyverszüneti tárgyalások kérdésében Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya Népi Közigazgatási Tanácsának elnöke, külügyminiszter, a következő nyilatkozatot tette a koreai fegyverszüneti tárgyalások kérdésében: — A Kínai Népköztársaság központi lépi kormánya éa a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya közösen tanulmányozta azt a javaslatot, amelyet Mark W. Clark tábornok, az Egyesült Nemzetek haderejének főparancsnoka 1953 február 22-én a két fél örizetében lévő beteg és sebesült hadifoglyoknak az ellenségeskedések időszaka alatti Kicserélésére tett. A Kínai Népköztársaság központi népi kormányának és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának megegyező véleménye szerint ebben a kérdésben teljes mértékben méltányos megoldásra lehet jutni az 1949. évi genfi konvenció 109. cikkelye alapján. A beteg és a sebesült hadifoglyok kicserélése kérdésének méltányos megoldása nyilvánvalóan igen jelentősen befolyásolja az egész hadifogolykérdés zökkenőmentes rendezését. Véleményünk szerint megérett az idő arra, hogy rendezzük az egész hadifogolykérdést és ezzel biztosítsuk az ellenségeskedések megszüntetését Koreában, valamint a fegyverszüneti egyezmény megkötését. — A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának egyaránt az a véleménye, hogy egyrészről a koreai néphadsereg és a kínai népi önkéntesek fegyverszüneti küldöttségének, másrészről az Egyesült Nemzetek hadserege parancsnoksága fegyverszüneti küldöttségének haladéktalanul tárgyalásokat kell kezdeniök a beteg és sebesült hadifoglyoknak az ellenségeskedések időszaka alatti kicseréléséről és nyomban utána keresniök kell a hadifogolykérdés mindenre kiterjedő megoldásának módját. — A koreai fegyverszüneti tárgyalások az elmúlt több mint egy esztendő alatt már megteremtették a koreai fegyverszünet megvalósításának alapját. A két fél küldöttei a Keszonban és Panmindzsonban folytatott tárgyalásokon, a hadifogoilykérdés kivételével, valamennyi kérdésben megállapodásra jutottak. A tűzszünet kérdésébein, — amelynek bekövetkezését az egész világ várja, — a két fél a koreai fegyverszüneti egyezménytervezet 12. szakasza sz&int az alábbiakban állapodott meg: »Az egymással szembenálló felek parancsnokai rendeljék el és vigyék keresztül, hogy 12 órával a jelen fegyverszüneti egyezmény aláírása után a parancsnokságuk alatt álló összes fegyveres erők, — beleértve a szárazföldi, a haditengerészeti és a légierők valamennyi alakulatát és katonáját, — maradéktalanul szüntessenek meg minden ellenségeskedést Koreában®. — A tárgyaló felek megállapodásra jutották továbbá a fegyverszünet különböző fontos feltételeiben. A katonai demarkációs vonal megvonása és a demilitarizált övezet létrehozása kérdésében, a két fél abban állapodott meg, hogy a fegyveres erőik között a fegyverszüneti egyezmény hatálybalépésének időpontjában fennálló tényleges érintkezési vonalat kell katonai demarkációs vonalként megvonni és »mindkét fél visszavonja összes fegyveres erőit ettől a vonaltól kétkét kilométerre, hogy demilitarizált övezet jöjjön létre az egymással szembenálló fegyveres erők között, amely, m'nt ütköző övezet, megakadályoz az ellenségeskedések kiújulásához vezethető incidensek előfordulását*. (A fegyverszüneti egyezménytervezet 1. szakasza.) — A fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának ellenőrzése és az egyezmény megszegése kérdésének rendezése terén a két fél arra a megállapodásra jutott, hogy a fegyverszüneti egyezménnyel katonai fegyverszüneti bizottság létesül. A katonai fegyverszüneti bizottság 10 magasrangú tisztből áll, közülük ötöt a koreai néphadsereg főparancsnoka és a kínai népi önkéntesek parancsnoka együttesen, ötöt pedig az Egyesült Nemzetek haderejének főparancsnoka nevez ki. A katonai fegyverszüneti bizottság felelős a fegyverszüneti egyezmény végrehajtásának ellenőrzéséért, — beleértve a hadifoglyok hazatelepítésével foglalkozó bizottság irányítását és ellenőrzését, — valamint azért, hogy tárgyalások útján rendezze a fegyverszüneti egyezménynek bármilyen megszegését. (A fegyverszüneti egyezménytervezet 19., 20., 24., 25. és 56. szakasza.) — A két fél megállapodott továbbá abban, hogy a fegyverszüneti egyezménnyel felügyelő bizottság alakul semleges nemzetek képviselőiből. A semleges nemzetek képviselőből álló felügyelöbizottság négy magasrangú tisztből alakul. Ezek közül kettőt a koreai néphadsereg főparancsnoka és a kinai népi önkéntesek parancsnoka által együttesen megnevezett semleges nemzetek — nevezetesen Lengyelország és Csehszlovákia, — kettőt pedig az Egyesült Nemzetek haderejének főparancsnoka által megnevezett semleges nemzetek — nevezetesen Svédország és Svájc — képviselői közül kell kinevezni. A semleges nemzetek tagjaiból álló felügyelő bizottságot munkájában semleges felügyelőcsoportok támogatják. A felügyelöcsoportok tagjainak felét a koreai néphadsereg főparancsnoka és a kínai népi önkéntesek parancsnoka által együttesen megnevezett semleges nemzetek képviselőiből, felét pedig az Egyesült Nemzetek haderejének főparancsnoka által megnevezett semleges nemzetek képviselőiből kell kinevezni A semleges felügyelőcsopoa-tőknak Szinuizsu, Cssngzsin, Kungnam, Manpo és Szinanzsu északkoreai, valamint Incson, Tegu, Puszan, Kangnung és Kunszan délkoreai belépőállomásokon kell állomásozniok. Feladatuk, hogy ellenőrizzék a fegyverszüneti egyezmény ama rendelkezéseinek betartását, amely szerint egyik félnek sem szabad erősítésnek minősülő katonai személyeket, harci repülőgépeket, páncélozott gépjármüveket, fegyvereket és lőszert Koreába szállítani, (kivéve a fegyverszüneti egyezmény rendelkezései által »leváltásának és feltöltésnek minősülő eseteket). A felügyelőcsoportok a demilitarizált övezeten kívül külön megfigyelést végezhetnek mindazokon a helyeken, ahonnét a fegyverszüneti egyezmény megszegését jelentették, hogy ilymódon biztosítani lehessen a katonai fegyverszünet szilárdságát. (A fegyverszüneti egyezménytervezet 36., 37, 40., 41., 42. és 43. szakasza.) — Mindezeken túlmenően a két fél közti megállapodás kimondja: »A koreai kérdés békés rendezésének biztosítása érdekében mindkét fél katonai parancsnokai ezennel Javasolják a két fél érdékeit országai kormányának, hogy a fegyverszüneti egyezmény aláírását és hatálybalépését követő három hónapon belül a két fél az általa kinevezett képviselők részvételével rendezzen magasábbszínvonalú politikai értekezletet, hogy tárgyalások útján rendezzék az összes külföldi haderők Koreából való visszavonásának kérdését, a koreai kérdés békés megoldásának Ügyét, sfcb.« (A fegyverszüneti egyezménytervezet 60. szakasza.) — Mint fentebb rámutattam, csupán egyetlen kérdés, — a hadifogolykérdés — állja útját a koreai fegyverszünet létrejöttének. A két fél azonban a hadifoglyokkal kapcsolatos minden kérdésben te megállapodásra jutott a fegyverszüneti egyezménytervezetben, kivéve a hadifoglyok hamtelepibésémek kérdését. Ha a koreai fegyverszüneti tfcrgyalások több mint öt hónappal ezelőtt meg nem szakadnak, azóta mér régen megoldást foláBiattnnk volna a hadifoglyot hazatelepítésének kérréfléff". — Most — minthogy az Egyesült Nemzetek haderejének parancsnoksága javasolta, hogy a g^nfi konvenció 109. cikkelye értelmében rendezzük a beteg és sebesült hadifoglyoknak az ellenségeskedések ideje alatt történő kicserélésének kérdését, — mi úgy véljük: a beteg és a sebesült hadifoglyok kérdésének méltányos rendezése után magától értetődő dolog, hogy zökkenőmentes megoldásra kell jutni az egész hadifogoly kérdésben, feltéve, hogy mindkét fél valóban őszintén kész a kölcsönös kompromisszum szellemében hozzájárulni a koreai fegyverszünet létrejöttéhez. — Ami a hadifogolykérdést illeti, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya mindig azon a nézeten volt, és továbbra is azon a nézeten van, hogy a kérdés méltányos megoldása csak azáltal érhető el, ha — az 1949. évi genfi konvenció rendelkezéseível, különösen annak 118. cikkelyével összhangban — az ellenségeskedéseik megszűnte után késedelem nélkül szabadonbocsátják és hazatelepítik a hadifoglyokat. — Tekintve, hogy a két fél között ebben a kérdésben fennálló nézeteltérések képezik a koreai fegyverszünet megvalósulásának egyetlen akadályát, a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya, eleget téve a világ népei békevágyának, folytatva következetes békepolitikáját, rendületlenül tovább dolgozva a koreai fegyverszünet gyors megvalósulásán és a koreai kérdés békés rendezésére törekedve, kész lépéseket tenni a két fél között ebben a kérdésben fennálló nézeteltérések kiküszöbölésére a koreai fegyverszünet megvalósulása érdekében, hogy ezzel hozzájáruljon a világ békéjének fennmaradásához és megszilárdulásához. — A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya ezért javasolja: a koreai fegyverszüneti tárgyalásokat folytató két fél kötelezi magát arra, hogy az ellenségeskedések megszűnte után haladéktalanul hamtelepíti az őrizetében lévő mindazokat a hadifoglyokat, akik ragaszkodnak hazatelepítésükhöz, a többieket pedig átadja egy semleges államnak, hogy ilymódon biztosítani lehessen halatelepítésük kérdésének Igazságos megoldását. — Rá kell mutatnom: e javaslat előterjesztésével semmi esetre sem adjuk fel a genfi konvenció 118. cikkelyében kimondott elvet, amely szerint az ellenségeskedések megszűnte után késedelein nélkül szabadon kell bocsátani és haza kell telepíteni • hadifoglyokat. Ugyanakkor nem ismerjük el az Egyesült Nemzetek hadereje parancsnokságának azt az állítását, hogy a hadifoglyok soraiban vannak olyanok, akik állítólag megtagadják a hazatelepülést. Csakis azért tesszük ezt az új lépést, mert a Koreában folyó véres háború befejeződése és a koreai kérdés békés rendezése összekapcsolódik a TávolKelet és az egész világ népeinek békéje és biztonsága kérdésével. Csakis azért javasoljuk azt, hogy a

z ellenségeskedések megszűnte után, fogságbaesett embereink közül azokat, akik — a szembenálló fél részéről alkalmazott megfélemlítés nyomán és hatására tele van. nak aggodalommal és félnek viszszatérni otthonukba, adják át egy semleges államnak és ac érdelkelt felek szolgáljanak nekik: felvilágosítással. Ilymódon biztosítsák, hogy hazatelepítésük kérdése igazságos megoldást nyerjen és ne álljon útjában a koreai fegyverszünet meg— Meggyőződésünk, hogy ez az új lépés, amelyet a Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya a Koreában folyó CUenségeskedések megszüntetésére tett, teljes ÖMOShangban fii azoknak a népeknek létérdekeivel, amelyeknek ftet Koreában a felek MmnetyOeének oldalán harcolnak és ugyanígy teljes összhangban van az egéss világ népeinek E^lapvető érdekeivel is. Ha az Egyesült Nemzetek haderejének parancsnoksága őszintén akarja a békét, el kell, hogy fogadja ezt a javaslatunkat. Az ENSz titkárságának jelentése az 1951—52. évi nemzetközi gazdasági helyzetről Az ENSz gazdasági és szociális tanácsa március 31-én Newyorkban kezdődő 15. ülésszakának megnyitása előtt az ENSz titkársága közzétette „Az 1951—52. évi nemzetközi gazdasági helyzetről szóló jelentést." A jelentés sok tényt és statisztikai adatot, tartalmaz, amelyek a szerzők akarata ellenére is megmutatják • a világgazdaság fejlődésének két vonalát: egyfelől a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok gazdasági fejlődését, a néptömegek anyagi és kulturális színvonalának rendszeres emelkedését biztosító békés gazdaság állandó fellendülésének vonalát; másfelől pedig a kapitalista országok gazdasági fejlődésének vonalát, amely a népgazdaság militarizálásában, az országok közötti konkurrencia-harcban és az imperialista ellentmondások fokozódásában jut kifejezésre. A jelentésben idézett tények és számok szemléltetően bizonyítják, hogy azok a tényezők, amelyek ideiglenesen lehetőséget adtak az Egyesült Államoknak és más kapitalista országoknak a termelési színvonal bizonyos mérvű emelésére, lényegükben kimerültek. Az 1950. és 1951. évi bizonyosfokú haditermelési ,,fellendülés" után — amint a jelentés mondja — „a kereslet csökkenése és stagnálás, sőt depresszió" következett, „amely az egész 1952-es évben tartott... s ezekben az országokban az ipari termelés általános mutatószáma 1952ben nem emelkedett 1951-hez képest". Amint a jelentésből kitűnik, sok kapitalista országban az ipari termelés színvonala 1952-ben alacsonyabb volt az 1951. évi színvonalnál. így Belgiumban 5 százalékkal, Dániában 4 százalékkal, Angliában 3 százalékkal, Svédországban 2 százalékkal csökkent az ipari termelés 1952-ben 1951-hez képest. Az Egyesült Államokban, Olaszországban, Hollandiában és Norvégiában 1952ben az ipari termelés az 1951. évi színvonalon maradt. Ezek a számok szemléltetően bizonyítják, hogy az ipari termelés pangásának és bizonyosfokú hanyatlásának jelenségei, amelyek több kapitalista országban már 1951-ben mutatkoztak, 1952-ben majdnem valamennyi kapitalista országban észlelhetők voltak. E tényt a jelentés összeállítói sem hagyhatták figyelmen kívül és ezeket a jelenségeket a kapitalista országuk mult évi gazdasági fejlődése „jellemző sajátosságának" nevezték. „Az ipari termelés színvonalának hanyatlása — állapítja meg a jelentés — főleg a könnyűipar ágaiban következett be". A jelentés adatai szerint a textilcikkek gyártása például 1951—1952-ben a következőképpen csökkent 1950—1951-hez viszonyítva: Belgiumban 29 százalékkal, Dániában 22, Kanadában 21, az Egyesült Államokban 19, Hollandiában 16, Angliában pedig 15 százalékkal. A termelés színvonalának csökkenése különösen a békés fogyasztásra termelő iparágakban vezetett sok vállalat bezárására és a munkanélküliség növekedésére. „1952-ben — mondja a jelentés — a munkanélküliség főleg a polgári jellegű fogyasztási cikkeket termelő ipar szektorában összpontosult". „Belgiumban, Olaszországban, Hollandiában, Angliában és Dániában a munkanélküliség jelentős növekedése következett be" — írja a jelentés. A Jelentés azt Is megállapítja, hogy több indítóok, de főleg „a katonai kiadások fedezésére szolgáló közvetett és közvetlen adók emelése" miatt 1962-ben tovább csökkent a lakosság vásárlóképessége & kapitalista országokban és ez a fogyasztás fokozott mértékű hanyatlásával járt egylltt A kapitalista országokban a lakosság vásárlóképes? égének csökkenésével egyidejűleg tovább emelkedtek a közszükségleti cikkek árai. így Franciaországban a közszükségleti cikkek árai 1951—1952-ben 22 százalékkal, Svédországban 16, Norvégiában 14, Angliában 10, Kanadában, Nyugat-Németországban, Dániában 9, az Egyesült Államokban 5 százalékkal emelkedtek 1950, 1951-hez képest, aminek következtében tovább fokozódott a drágaság. A kapitalista országokban az ipari termelés színvonalának süllyedésével egyidejűleg a mezőgazdasági termelés is csökkent. 1951—1952.-ben a mezőgazdasági termelés Norvégiában és Dániában 6 százalékkal, Ausztráliában 5, Angliában és Svédországban 4 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1950—1951-ben. : A jelentésben sok adat tanúskodik arról, hogy a kapitalista országok között tovább lazulnak a kereskedelmi kapcsolatok és tovább csökken a külkereskedelmi forgalom terjedelme. „1952 első kilenc hónapjában — írja a jelentés — a nemzetközi kereskedelem terjedelme (a keleteurópai országokat és Kínát leszámítva) csökkent az előző évhez képest. Egyes országok, amelyek 1951-ben nehézségekkel küzdöttek külkereskedelmi mérlegükben, 1951ben kénytelenek voltak csökkenteni a behozatalt és ennek érdekében deflációs pénzügyi és hitelpolitikát folytattak, vagy behozatali korlátozásokat vezettek be". Hollandia behozatala 1952 első kilenc hónapja alatt 19 százalékkal, Belgiumé és Luxemburgé 15 százalékkal, Svédországé 11, Svájcé 15, Angliáé 9 százalékkal csökkent 1951 megfelelő időszakához képest. Belgium és Luxemburg kivitele ugyanezen idő alatt 30 százalékkal, Olaszországé 19, Franciaországé 17, Norvégiáé és Svédországé 14, Angliáé pedig 6 százalékkal csökkent. Annak ellenére, hogy a jelentés szerzői minden eszközzel kisebbíteni akarták a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok gazdasági eredményeit, a jelentésből is kitűnik, hogy a szocialista gazdaság állandó fellendülése éles ellentétben áll a kapitalista gazdaság pangásának és hanyatlásának sötét képével. Mialatt 1952ben a tőkés országok ipari termelése süllyedt, a szocializmus útján járó országokban az Ipari termelés — mint a jelentés megállapítja — „jelentősen emelkedett 1950-től 1951-ig J 1951-től 1952-ig... Ezekben az országokban az ipari termelés növekedését az alaptőke jelentős emelkedése éa jobb termelési módszerek bevezetése kísérte, amely a termelékenység jelentős fokozódását biztosította." Míg a tőkés országokban a békéscélú termelés, a kereslet és a fogyasztás csökkent, addig a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban és a népi demokratikus országokban 1952-ben tovább fokozódott a békéscélú termelés, a fogyasztás pedig tovább emelkedett. Ezt a jelentés szerzői sem titkolhatták el. „A Szovjetunióban —mutat rá a jelentés — a békéscélú termelés jelentős emelkedése lehetővé tette az árak további csökkentését és 1951-től 1952-ig..." A jelentés azt is megállapítja, hogy emelkedett a fogyasztás a Kínai Népköztársaságban és a népi demokratikus országokban. A jelenté3 külön fejezetben foglalkozik a Szovjetunió népgazdaságának fejlesztésére irányuló 1951—1955. évi ötéves terv elemzésével. A Kínai Népköztársaság gazdasági helyzetének áttekintésével foglalkozó külön fejezet a kínai ipari termelés növekedésének gyors ütemére hívja fel a figyelmet. A jelentés rámutat, hogy tovább növekedett a kereskedelem terjedelme a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok között. A jelentés egyúttal megállapítja, hogy növekedett a Szovjetunió és a népi demokratikus országok kereskedelme egyes kapitalista országokkal. „A textil-exportáló nyugateurópai országok többsége — írják a jelentés szerzői — 1982 első felében növelte a textilkivitelt Kelet-Európa felé, növekedett Angliából és gyarmatairól a nyersgumikivitel is a Szovjetunióba 1952 első felében. Finnország és a Szovjetunió kereskedelmének összértéke 1952-ben tovább emelkedett;.. Egyes más országok is növelték a keleteurópai országokkal folytatott kereskedelmük volumenét 1952 első felében. Ez különösen a középkeleti országokra vonatkozik."