Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-14 / 91 . szám, kedd

4 III 1953 április 14 Az állami- és munkafegyelem a szocializmus építésének egyik előfeltétele 1. Az osztályharc különböző formái. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet — Lenin és Sztálin tanítása szerint, — nem lehet békés, mert a szocializmushoz csak az osztályharc útján lehet eljutni. Lenin, amikor 1919-ben elemezte a proletárdiktatúra lényegét, megmondotta, hogy a proletárdiktatúra a proletáriátus osztályharcának más formában való folytatása. Miután a népi demokrácia is a szocializmust épiti és a népi demokratikus állam a proletárdiktatúra egyik formája, csak természetes, hogy építőmunkánk, ötéves tervünk feladatai az egyre élesedő osztályharc tüzében valósulnak meg. Az osztályharc formái a felszabadulás, a munkásosztály hatalmának megszilárdulása óta többször is megváltoztak. Az első időben 1945-től 1948-ig a kizsákmányoló osztályok »legális« ellenzékben voltak; az osztályharc a polgári reakciós pártok politikájában, a parlamentben, a sajtóban, stb., látható volt. A győzelmes február után, a népellenes puccs meghiúsulása után, midőn népi demokratikus rendszerünk, mint a proletárdiktatúra egyik formája megerősödött és továbbfejlődött, megkezdődött a burzsoá-reakció illegális, földalatti tevékenysége. Az amerikai imperialisták harcba vetették a kommunista pártban elbújtatott ügynökeiket, az árulókat, kémeket, diverzánsokat. Az osztályharc részben áttolódott az ötödik hadoszlop frontjára. A leleplezett Szlánszkybanda tevékenysége bizonyítja legjobban, hogy ez az osztályharcnak milyen veszedelmes formáját képezi. Egyidejűleg kiéleződött a kizsákmányoló osztályok maradványai ellen irányuló osztályharc is. A kisajátított gyárosok, bankárok, nagykereskedők, földbirtokosok, a Gottwald elvtárs az országos pártkonferencián mondotta: »Ha közös nevezőre akarjuk hozni iparunk, — sőt nemcsak iparunk, — legfőbb hibáit, úgy azt hiszem, ezt az állami- és munkafegyelem hiányában találjuk meg, fentről egészen le. A párt és a kormány határozatait nem teljesítik pontosan, következetesen és idejében.« Hová sorozhatjuk az állami- és munkafegyelem megszilárdítására irányuló igyekezetünket ? Nem vitás, hogy a dolgozó tömegek fe4 gyelmezettségére irányuló nevelőmunka a fejlődés mai szakaszában az osztályharc egyik legfontosabb formáját képezi. " »Hát nem abban áll-e a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában az osztályharc, hogy megvédjük a munkásosztály érdekeit a munkásoknak azokkal a csapataival, csoportjaival, rétegeivel szemben, amelyek makacsul ragaszkodnak a kapitalizmus hagyományaihoz, (szokásaihoz) s továbbra is a régi szemmel nézik a szovjet államot: mennél kevesebb és mennél rosszabb munkát adni »neki« — mennél több pénzt kipréselni »belőle*. Más szavakkal ez annyit jelent, hogy az új fegyelemre irányuló nevelés által harcolunk azért, hogy a dolgozók új, szocialista viszonyba kerüljenek a munkához, a közös állami tulajdonhoz, harcolunk azért, hogy a magántulajdonnal kapcsolatos csökevények, önzés, harácsolás, stb., mielőbb eltűnjenek Osztályharcot folytatunk tehát az osztályidegen tulajdonságok, termelő- és elosztási vi ; 7.0 n v ok kiküszöböléséért." A munkafegyelemre való nevelés tehát az osztályharc egy fontos formája Kitűnik ez a következő körülményből is: A proletárdiktatúra megszilárdításával. a tőke erejének megtörésével még nem tűntek el a kapitalizmus összes és mélyenfekvő gyökerei. Az önálló iparosrétegekben, az önállóan gazdálkodó parasztság között naponta, reakciós tisztek, az egyházi reakciós hierarchia, a reakciós bürokrácia és a nagyszámú kulákság, az imperialistákra támaszkodva folytatják népellenes tevékenységüket és ezért, a szabotázs, a kártevők elleni harcot is fokozni kellett. Ugyanakkor megélénkült a harc az ideológiai fronton is. A kizsákmányolók osztálya, — mint azt a történelemből tudjuk, — hirdeti a nemzetiségi gyűlöletet, hogy , eltérítse a dolgozók figyelmét az osztályharctól és a munkásmozgalmat a maga céljaira használja ki. A burzsoázia hirdeti a kozmopolitizmust is, mellyel a tömegeknek a nép erejébe vetett bizalmát gyöngíti, tagadja a hazaszeretet fennköltségét és a nemzeti öntudat szükségességét, hogy a tömegeket az amerikai imperializmus táborába hajtsa. A gottwaldi ötéves terv utolsó évének küszöbén, a múlt év utolsó hónapjaiban világraszóló események tanúi voltunk, melyek során az osztályharc mai helyzetéről, formáiról és erejéről mind belföldi, mind nemzetközi viszonylatban is kellő képet nyertünk. Ezen események között első helyen a XIX-ik pártkongresszus áll, melynek eredményeihez kapcsolódik a szocializmus táborának, a békeszerető millióknak mindennemű ténykedése, mint például a béke védelméért folyó harc fokozása, melynek újabb megnyilvánulása a Bécsben megtartott békekongresszus volt. A XIX-ik pártkongresszus irányelveinek a mi viszonyainkra való alkotó alkalmazása pártunk országos konferenciáján is megnyilvánult, ahol a bel- és külpolitikai helyzet alapos megtárgyalása után Gottwald elvtárs világos útmutatást adott további teendőinkre nézve. Gottwald elvtárs tíz pontja hazánk minden polgára számára kötelező irányvonalat képez. óránként születik a kapitalizmus és ezek a rétegek harcolnak életformájuk megtartásáért. Amíg a kis- és középparasztság többsége nincs megnyerve a kollektív gazdálkodás eszméje számára, amig annak bizonyos rétege ingadozik és a kapitalista termelés alapján áll, addig az osztályellenség igyekszik e rétegeket a maga táborába hajtani. Ezen ellenállást csak kemény osztályharocal lehet megtörni. A kis- és középparasztot, a munkásosztály szövetségeseit türelmes nevelőmunkával nyeri meg a népi demokrácia, kormányunk és a párt a szocializmus építése számára és e nevelömunka egyik legfontosabb szakasza az állami- és munkafegyelem megszilárdítására irányuló tevékenység. A dolgozó parasztság űj, szocialista munkaerkölcsének megszilárdítása tehát a kulák elleni kérlelhetetlen osztályharc szerves részét képezi. Az iparj dolgozók körében Is harcolunk azért, hogy minden dolgozó a .maga munkahelyén meg legyen győződve arról, hogy öntudatos fegyelem nélkül nem lehet a szocializmust felépíteni. És addig, amíg minden dolgozó nem lesz tudatában annak, hogy rossz munkafegyelmével akarva nem akarva az osztályellenségnek segít, — kérlelhetetlen harcot kell folytatni az öntudatos fegyelem megszilárdításáért. A munkafegyelemért folytatott küzdelem tehát itt is az osztályharc szerves részeként mutatkozik, mert ha a rossz munkafegyelem az osztályellenség malmára hajtja a vizet, akkor a jó államiés munkafegyelemért folytatott küzdelem nem egyéb, mint küzdelem az osztályellenséggei, — tehát osztályharc. Minden öntudatos dolgozónak tisztában kell lennie azzal, hogy az állami- és munkafegyelem legcsekélyebb megsértésével az osztályharcot gátolja "ehát önmaga és osztálya, érdeke sérti, hogy a párt és a kormán; -atározatainak pontatlan teljesítésével gyöngíti államunkat és jogrendszerünket. Hogy milyen hatalmas jelentősége van számunkra az államnak és egyben a jogrendszernek is, azt Malenkov elvtárs mondotta meg a XIX. kongresszuson, amikor kijelentette: »Az esetben, ha a szocialista forradalom egy országban győzött, az országok többségében pedig még a kapitalizmus uralkodik, a győztes forradalom országának nem szabad gyengítenie, hanem minden lehető módon erősítenie kell államát, sőt az állam, kapitalista környezet esetén, még a kommunizmusban is megmarad.® »Fegyvertelenül álltunk volna az ellenséggel szemben s katonai öszszeomlás fenyegetett volna bennünket, ha nem szilárdítottuk volna meg államunkat, hadseregünket, büntető és államvédelmi szerveinket.® Široký elvtárs a Nemzeti Arcvonal ünnepi ülésén, 1953 február 25-én szintén rámutatott arra a tényre, hogy az állami fegyelem hiánya gyöngíti államunkat. »Az elmúlt időszakban, — mondotta, — új államgépezetet építettünk fel magunknak, amelyben nagyszámú, a szocializmust és a munkásosztályt hűségesen szolgáló embert helyeztünk el. A minisztériumok, a főosztályok, valamint a népi közigazgatás szervei, az állami fegyelem, az operatív vezetés, a mindennapos ellenőrzés nagy hiánya miatt szenvednek ugyan, de mégis jogunk van megállapítani, hogy a csehszlovák munkásosztály mint népi demokratikus köztársaságunk uralkodó osztálya, új államgépezetet tudott felépíteni magának . . .« E ténynek tudatosítását felelős kormánytényezőink minden beszédében megtaláljuk és már ez a körülmény is mutatja a kérdés fontosságát. Malenkov elvtárs a nagy és felejthetetlen Sztálin emlékének szentelt gyászszertartáson megtartott beszédében mondotta: »Legszentefob kötelességünk, hogy továbbra is fáradhatatlanul és sokoldalúan erősítsük hatalmas szocialista államunkat, a békének és a népek biztonságának bástyáját«. Gottwald elvtárs J. V. Sztálin halála alkalmából tartott rádióbeszédében, amikor rámutatott arra, hogy Sztálin elvtárs volt az, aki mindig arra tanított, hogy semmiféle szerencsétlenségben sem szabad elcsüggednünk és továbbra is elszántan kell haladnunk a szocializmus építésének útján, a legszükségesebb teendők között említette az állami- és munkafegyelem betartását. »Pártunk és népi- demokratikus kormányunk, — mondotta Gottwald elvtárs, — egyetlen érdeket tartanak szem előtt, a városok és falvak dolgozó népének javát és jólétét. E hivatásunkat annál sikeresebben teljesíthetjük, minél nagyobb lesz a nép támogatása és minél következetesebben tartjuk be a mindenkire egyaránt érvényes párt-, munka- és állami fegyelmet. Sztálin arra tanított bennünket, milyen hatalmas jelentősége van a szocializmus építésében a szilárd államnak, milyen fontos a kormány és a nép egysége. Ebben az irányban is ezekben a napokban a szovjet kormány és a szovjet nép egysége például szolgálhat nekünk*. A munka- és állami fegyelem betartása szorosan összefügg minden dolgozónak önkéntes és öntudatos munkaerkölcsével, öntudatos fegyelmezettség, a feladatok pontos és idejében való elvégzése, felelősségérzet, pártunk és kormányunk határozatainak teljesítése — ez jellemzi a szocializmust építő dolgozók millióit, e tulajdonságok megszerzésére és elmélyítésére kell törekednie minden öntudatos és becsületes dolgozónak. Az államiés munkafegyelem betartása tehát mindennapos, állandó harcot kíván pártunk és kormányunk határozatainak betartásáért, állami tervünk teljesítéséért, feltételezi azt, hogy minden öntudatos dolgozó ne nsak teljesítse feladatait. hanem a feladató!; teljesítésére mozgósítsa a dolgozók tömegeit, pél- | damutatásával, politikai munkásságával, a maga környezetében, a maga munkahelyén. Minden öntudatos dolgozó tudja, hogy az osztályharc végcélja az új társadalmi rend felépítése és ennek előfeltétele a kizsákmányoló osztályok maradéktalan eltávolítása. A kizsákmányoló osztályokat azonban nem lehet egy csapással megsemmisíteni. Ehhez hosszú időre van szükség. »Az osztályok eltávolítása — ez hosszú, nehéz, ádáz osztályharc feladata. — tanítja Lenin, — amely a tőke legyőzése után, a polgári állam szétzúzása után, a proletárdiktatúra megteremtése után, nem szűnik meg, f ahogy azt a régi szocializmus, a régi szociáldemokrácia soraiból származó vulgarizátorok elképzeA dolgozóknak a munkához, a társadalomhoz, az államhoz való viszonya más volt a kapitalizmusban és más a szocializmusban. Ez a viszony a társadalmi rendszerek különböző törvényességével van összefüggésben. Ezért az állami-, a munka- és pártfegyelemmel kapcsolatban meg kell értenünk a szocialista törvényesség lényegét és fontosságát. A szocialista törvényesség olyan magatartási szabályok összesége, melyek betartása nemcsak az államgépezet szerveire, hanem minden polgár számára kötelező, nemcsak akkor, amikor ezt az írott törvény kikényszeríti, hanem mindenkor és mindenben, a polgárok általános tevékenységének és magatartásának keretében, mert e szabályok a szocializmust építő társadalom és az egyes dolgozók közötti viszonyból erednek. A törvényesség lényegének megértéséhez vizsgáljuk meg először a burzsoá törvényesség tartalmát. A munkásosztály harca a burzsoá állam ellen, tehát az osztályharc a kapitalizmusban, mindenkor a burzsoá törvényesség elleni harccal van szoros összefüggésben, mert a I burzsoá törvényesség a burzsoá diktatúra legkeményebb hatalmi eszköze. Lényegét a kapitalista magántulajdon, a kapitalista kizsákmányolás, a kapitalista társadalmi rend védelme képezi. Nem szabad szem elöl tévesztenünk, hogy itt nemcsak az írott törvényekben foglalt védelemről van sző, hanem elsősorban arról, hogy e »védelem* az emberek gondolkodásmódjába, nézeteibe, magatartásába van mélyen beágyazva az iskola, az egyház, a burzsoá erkölcs, a sajtó és propaganda útján és e védelmet szolgálja mindezeken felül az állam fegyveres és nemfegyveres, mindennemű alakulata. A dolgozók ezért néha nem voltak tudatában annak, hogyha a kapitalista államiban »törvénytiszteletről, rendről, szokásokról« beszéltek és azokat tisztelték, akartalanul is a burzsoá törvényességet védték. A proletariátus ezért konfliktusba kerül a burzsoá törvényességgel, amikor a kapitalista államban harcol a maga jogaiért, mert e harc, Engels szerint, éppen abban áll, hogy sérti, támadja a törvényességet és a harcoló munkás a burzsoá törvényességnek csak akkor veti magát alá, ha átmenetileg nem lát más kiutat. Gottwald elvtárs mondotta: „Szigorúan véve, a kapitalizmus keretében a proletár forradalmi mozgalom sohasem lehet legális, mert forradalmisága éppen abban van, hogy a polgári legalitást igyekszik megtörni." A burzsoá törvényesség tehát a burzsoá diktatúra, burzsoá törvényekre támaszkodó megvalósításának módszere. Egyik oldala a burzsoá törvények politikai és osztályelve, másik oldala az a módszer, melynek segítségével a törvényeket az elnyomottak ellen felhasználják. A burzsoá törvényesség tehát nem egyéb, mint a burzsoá törvények osztéMvelvének hatalmi kikényszerítése. lik), hanem formáit változtatja és sok irányban még kiélesedik.® A kizsákmányoló osztályok eltávolítása feltételezi a kizsákmányoló társadalom csökevényeinek eltávolítását is, a kizsákmányolóknak a kevésbbé öntudatos dolgozókra gyakorolt hatásának eltávolítását is. Ez a hatás a kapitalizmusra jellemző anarchiában, önzésben, fegyelmezetlenségben mutatkozik. Ezért az öntudatos dolgozóknak, akik minden erejüket, tudásukat, kitartásukat a szocializmus építésének szolgálatába állítják, akik lelkesen teljesítik az ötéves terv feladatait, ugyanolyan lelkesedéssel és kitartással kell harcolniok az állami- és munkafegyelem megszilárdításáért is, mert ez a feladat az osztályharc szerves részét képezi. A proletárdiktatúra megteremtése egyidejűleg az új szocialista törvényesség megalakulását jelenti. „Az új hatalom új törvényességet alkot, új rendet, mely forradalmi rend" — tanítja Sztálin elvtárs. — E törvényesség alapja a proletár-demokrácia elve, mely a burzsoá törvényesség romjain már a forradalmi harc folyamán keletkezik és következetesen a kizsákmányolók kisajátításához, politikai hatalmuk eltávolításához, a szocialista tulajdon védelméhez, a dolgozók hatalmának megalapításához és a szocializmus építéséhez vezet. A kapitalista államokban a burzsoá törvényesség elleni harc a forradalmi munkásmozgalom mindennapos politikai küzdelmének alapvető tartalmát képezi. Ezzel szemben népi demokráciánkban a forradalmi szocialista törvényesség megsJsi1 árditásáért folyó harc, mindennapos, szerteágazó és a szocializmus felépítésétől elválaszthatatlan politikai feladatot képez. A szocialista törvényesség a szocializmus építésének egyik alappillérét kéjbezi. Érthető tehát, hogy új l alkotmányunk, űj törvénykönyveink megalkotásával, tehát új jogrendszerünk megteremtésével nincs még a törvényesség biztosítva. A szocialista törvényesség megkívánja, hogy e törvényeket mindenki, mindenhol és mindenkor feltétlenül betartsa. Ezért folyik a mindennapos küzdelem a szocialista törvényesség betartásáért gazdasági és társadalmi életünk minden szakaszán. Az érvényes törvények megszegése, helytelen vagy politikailag indokolatlan magyarázata és alkalmazása sérti államunk tekintélyét és az igazságosságba vetett hitet aláássa. Lenin mondotta: „Mindennemű törvénysértés rést képez, melyen a dolgozók ellensége azonnal átsurran". A szocialista törvényesség a szocializmus építésének időszakában osztály törvényesség, a dolgozók többsége jogainak és érdekeinek védelmét képezi. Nem lehet azonban — mint Gottwald elvtárs hangoztatta — az osztályelvet a törvényességgel szembehelyezni. Osztályelv és önkényesség kizárják egymást. Senkinek sincs joga a törvényt félremagyarázni, érvényességét szűkíteni, vagy tágítani. Az osztályelv éppen abban van, hogy a munkásosztály törvényeit és egyéb szabályait m i nden polgárnak és államszervnek feltétlenül és maradéktalanul be kell tartania, mert a szocialista törvényesség a proletárdiktatúra, a szocializmus építésének módszere, mely a törvényeknek a. polgárok, funkcionáriusok, államszervek által való következetes és feltétlen betartásának biztosításában nyilatkozik meg. A szocialista törvényességnek a szocializmus építésének időszakában két fő oldala van: hangsúly a kizsákmányoló osztályok maradványai elleni harcon van, de végeredményben sújtja azokat a fegyelmezetlen, nem öntud-itos dolgozókat is, akik a szocialista, törvényességet helytelen -iHgatartasnkka! vagy rossz intéz(Folytatái- az 5 oldalon) 2. A fegyelemre való nevelés, — az osztályharc újabb formája 3- A szocialista törvényesség és a proletárdiktatúra megvalósítása