Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-14 / 91 . szám, kedd

1953 április 12 III

S 20 5 Az állami- és munkaiegyelem a szocializmus építésének egyik előfeltétele (Folytatás a 4. oldalról.) . kedéseikkel sértik, mert Gottwald elvtárs szerint, a törvények a népet és annak jólétét szolgálják, erősítik védik a nép uralmát és építőmunkáját, és fegyvert képeznek a nép és a szocializmus ellenségeivel szemben. Mindennemű törvénysértés megtorlást követel, a tettes személyére való tekintet nélkül. A törvényesség másik oldala a népi demokrácia törvényeinek és rendeleteinek tisztelete és önkéntes megtartása. Gottwald elvtárs tanítja: „Törvényeinket és egyéb rendeleteinket maga a dolgozó nép alkotja, önmaga számára és a maga érdekében. Tudatosítanunk kell... hogy törvényeink, melyekkel új, szocialista jogrendszert építünk, rögzítik, szilárdítják népi demokratikus államrendszerünket Erősítik fejlődő szocialista társadalmi rendszerünket a gazdaságban a kultúrában, az emberek, viszonyaiban és tudatában. Lerakják a dolgozó emberek államunkhoz, társadalmunkhoz, a munkához és polgártársaikhoz való új viszonyának alapjait éa mindezzel rendezik és megkönnyítik a szocializmushoz vezető utunkat Üj jogrendszerünk ugyanis már nem szolgál a kizsákmányolóknak, kapitalistáknak, nagybirtokosoknak és gazdag élösdieknek. A népi demokratikus állam érdekeit, a dolgozó nép érdekeit szolgálja. Nincs anár ellentétben, hanem megfelel a nép érdekeinek, a nép törvényerőre emelt akaratát fejezi ki". Mi tehát a szocialista törvényesség? 1. Az állam törvényhozási tevékenységének eredménye, az érvényes törvények összesége, melyek mindenkire egyaránt kötelezők. 2. A törvényhozás folyamata az a rend, amelynek alapján a törvény létesül: a párt- a nemzeti arcvonal, a képviselők és a széles néprétegek együttműködése a törvényhozás folyamatában. 3. A törvények alkalmazása nemcsak a népbírőságok által, hanem minden dolgozó által, magánéletében, a közéleti működésében, munkahelyén és otthonában, önkéntes meggyőződéséből, polgári és dolgozói kötelességtudásból. 4. A népi demokratikus állam tevékenységének alapelvei, melyek az élet minden területén kell, hogy meghonosodjanak és melyeket a párt és a kormány a polgárokkal közöl és szükségességüket megindokolja. A proletárdiktatúra és a törvényesség összefüggésére vonatkozólag mondotta Visinszkij elvtárs: „A proletárdiktatúra a legfőbb törvény, amely meghatározza minden és mindennemű törvény tartalmát, amelyek értelmüket és erejüket a proletárforradalomból merítik. Ezért semmiképpen sem lehet szembeállítani a proletárdiktatúrát a forradalmi törvényességgel, amely csak a proletárdiktatúra megvalósításának formája, , módszere, funkciója." Mit akarunk tehát elérni a szocialista törvényességgel? Hogy társadalmunkban a szocializmus építésének minden egyes résztvevője ismerje jogait és kötelességeit, ezek betartásának szükségessége vérébe és tudatába menjen át olyannnyira, hogy minden cselekedete önkéntelenül és külső kényszer nélkül megfeleljen a szocialista törvényesség követelményeinek és ugyanakkor tudja azt is, hogy érdekeit a törvény megvédi és hogy az önkényességet é3 a törvénysértést az államhatalom szigorúan és haladéktalanul elnyomja. 4. Pártunk szerepe a szocialista törvényesség, az államiés munkafegyelem megvalósításában. A fentiekből láttuk, hogy a szocialista törvényesség a proletárdiktatúra megvalósításának módszere. A szocializmus építésének mai szakaszában, a mai nemzetközi helyzetben a törvényesség alapvető követelménye a párt- és kormányhatározatok maradéktalan és pontos teljesítésében, tehát az állami- és munkafegyelem megszilárdításában nyilatkozik meg. Mondottuk, hogy a törvény egymagában még nem biztosítja a törvényességet, hanem a törvényt be is kell tartani. . Visszatérünk kiinduló pontunkhoz. Az állami- és munkafegyelemre irányuló nevelőmunkát a szocialista törvényesség megszilárdításának keretében Végezzük. A proletárdiktatúra az osztályharc folytatása új formákban, az állami- és munkafegyelemre irányuló nevelés ezen osztályharcnak egyik része és a szocialista törvényesség a proletárdiktatúra megvalósításának formája. E fogalmak és a bennük rejlő feladatok tehát összefüggnek. Ebből az következik, hogy az állami- és munkafegyelem hiánya azonos a szocialista törvényesség hiányával. E fegyelem hiánya tehát végeredményben a munkásosztály és a dolgozó parasztság hatalmát, a szocializmus építésének eszközét, a proletárdiktatúrát gyöngíti. Dolanszky elvtárs az országos pártkonferencián ezt nondotta: „Tegyék fel a. kérdést: a szocializmus építését és a dolgozók érdekét szolgálja-e az, hogy ily helyzetben erős legyen-e az . államfegyelem vagy nem ? Ha erősnek kell lennie, akkor mindnyájunknak ügyelni kell arra. hogy megszilárduljon az új rend, az új törvényesség. Országunk és népeink történelmében első ízben vált a törvény a nép akaratának igazi kifejezőjévé. Saját törvényeink, rendeleteink, utasításaink nontos betartása, a törvényeinket megszegő emberekkel folytatott következetes harc... a szocializmus építésének biztosítását jelenti az osztályellenséggel szemben Az állami fegyelem betartása, új szocialista törvényességünk megőrzése és megszilárdítása harcot jelent az emberek tudatában élő kapitalista csökevények, a kispolgári anarchizmus ellen, amely azt hiszi, hogy az új szocialista rendszerben semmiféle törvény nem érvényes, tehát nincs semmiféle rend. Ügyelni az állami fegyelem betartására és a szocialista törvényesség megszilárdítására, — ez^ elősegíti... a tömegek szocialista nevelését". E szocialista nevelés élén a párt áll. Gottwald elvtárs az országos pártkonferencián ezt mondotta: „A párttagoknak be kell tartani a pártés állami fegyelmet, amely minden párttagot egyformán kötelez ... emellett tudni kell azt, hogy a pártés állami" fegyelem nálunk ma megbonthatatlanul összefügg, hogy egy és ugyanazon érem két oldalát alkotja és egyik a másik nélkül el sem képzelhető". Ezért, ha jól megértjük a proletárdiktatúra és a szocialista törvényesség lényegét, akkor jobban, önöntudatosabban követhetjük Gottwald elvtárs és pártunk útmutatásait, melyek alapján ötéves tervünk utolsó évének hatalmas feladatait sikeresen teljesíthetjük. Minden igyekezetünkkel azon kell lennünk, hogy az állami- és munkafegyelmet megszilárdítsuk, betartsuk és másokkal is betartassuk. Erre kötelez bennünket Sztálin elvtárs emlékének adott hűségeskünk is, melyet a cseh. szlovák dolgozó nép nevében Siroky elvtárs olvasott fel ez év március 9-én a prágai gyászünnepségen, s melyet a dolgozók milliói, országunk minden városában és falvában meghallgattak és megerősítették: „Esküszünk ezért a nagy Sztálin emlékének, hogy megszilárdítjuk népi demokratikus államunkat, még szorosabb egységbe tömörülünk a Nemzeti Arcvonal kormánya körül, még következetesebben betartjuk az állami- és munkafegyelmet, amely országunk minden polgárára érvényes". Vietor Márton. Soóky Lajos, a búcsi EFSz elnöke Mit kell tennünk, hogy szövetkezeteink szocialista szövetkezetekké, a tagok pedig jómódúakká váljanak Szövetkezeti mozgalmunk, mely már túlhaladt a kezdeti nehézségeken, melyet a megalapítás, a kezdeti hiányos vezetés, a rosszul szervezett munka fokozott, most újabb nagy feladat előtt áll éspedig a szocialista nagyüzemi gazdálkodás meg szilárdítását eredményező új ember, típus, szocialista embertípus kinevelésének nagy feladata előtt. Szövetkezeteink eddigi munkáján éppen ennek a hiányát éreztük, annak ellenére, hogy minden előfeltétel meg volt arra, hogy megjavítsuk Az eddig elkövetett hibák gyökerét keresve megállapíthatjuk, hogy a hiba bennünk, az emberekben van, a szövetkezet tagjaiban, a szövetkezethez való viszonyunkban. Nem elegendő az, hogy valaki belép a szövetkezetbe, hogy annak tagja lesz és abban a vezetőség utasításainak megfelelően dolgozik, mert az nem vezethet minden esetban eredményre. A tagnak elsősorban is magával keli megvívni a har. cot, szakítania kell tudni előbbi énfével ég az ö egyéni érdekét alá kell rendelnie a közösség érdekének. Egész lendületét, gondolkodási mód ját kell formálni éspedig nemcsak a maga, hanem a közösségi szellem, sok embernek a közös akarata szerint, mindannyiunk érdekében. Ezzel eddig keveset törődtünk, pedig most az a legfontosabb, hogy minden szövetkezeti tagban legyen tudatosítva az, hogy miért tagja a szövetkezetnek, hogy tudatában legyen annak, hogy ml a célja a nagyüzemi gazdálkodásnak, és hogy érezze azt a közösségi erőt, melyet a szövetkezet tagjainak összesége jelent., érezze azt, hogy ennek a hatalmas erőnek ő is egy láncszeme: e

z volna az EFSz minden tagjának aiapvető kötelessége. Szükséges ehhez, hogy minden tag érezze azt, hogy a szövetkezet, melynek tagja, a

z ővé is, és úgy kell abban dolgoznia, mint a ma gáéban. A másik fő dolog, melyet meg kell teremteni a szövetkezetben, a szilárd munkafegyelem. Az, hogy minden tag érezze személyes felelősségét a végzett munkájáért. Eddig nem végeztünk minden esetben jó munkát és annak oka az volt, hogy nem voltunk fegyelmezettek, hiányzott az öntudat, mely a szövetkezetbe tömörült kis- és közép földműveseket kell, hogy jellemezze. Helytelenül jártunk el sok esetben a parasztkérdésben is, rosszul alkal máztuk a lenini hármas jelszót, hogy támaszkodj a szegényparaszt ra, egyezz meg a középparaszttal, és egy pillanatra se szüntesd a harcot a kulák ellen. Ezen a téren hi bákat követtünk el, mert a kulák, nak szánt ütések sokszor a közép parasztot érték, és azt inkább elriasztottuk, mint megnyertük az EFSz részére. Az elkövetett hibákat sürgősen ki kell javítani, és szövetkezeti gazdálkodásunkat szilárd alapokon nyugvó szocialista gazdaságokká kell kiépíteni. Mi i itt a teendő? Mindenekelőtt meg kell magyarázni szövetkezeti tagságunknak azt hogy nem várhatunk csodákat. Aa előbbi évek rossz munkáját, jutalmazását nem lehet mégegyszeT megismételni Meg kel] tanulni a magunk lábán járni, meg kell tanulni a szövet kezetben jóminőségü munkát végezni, kl kell nevelni új szakkáde reket, helyesen kell alkalmazni a modern agrotechnika összes vívmányait és akkor az egész évi ter melési tervnek az előirányzott számai nem maradnak csak papíroson, hanem valóra válnak, életet terem, tenek, mely szövetkezeti tagságunk jövedelmét és az egész munkásosz. tály Jobb ellátását eredményezi. Ennek előfeltétel® a munka minőségi végzése szilárd normák mellett, hogy a szövetkezeti tag a nor. ma teljesítésénél teljes mértékben legyen kihasználva, úgyszintén a fogatos és a gépi erők is. Szövetkezeteink vezetőségeinek gyengéjének tudható be az is, hogy a 8 órás munkaidő szokássá vált a szövetkezeteinkben. Ez károa jelen, ség, mert a munka termelékenységének a rovására megy. A búcsi EFSzben sokat foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel. Taggyűléseinken minden esetben foglalkozunk a múltban elkövetett hibák okaival és ma már látjuk azt, hogy ezen a téren nagy utat tettünk meg. Szövetkezetünkben a munkafegyelem megszilárdult, amit bizonyít az, hogy minden munkát az agrotechnikai Időpontban végzünk el. Nálunk már minden tag megvívta a maga harcát, és ma már ott tartunk, hogy tagjaink tudatában vannak, hogy a szövetkezet az övék. Szervezett munkacso. portokban dolgozunk, ami előfelté. tele a nagyüzemi gazdálkodásnak. Részünkre jegyzőkönyvileg ki van utalva az élő ős holt felszerelés, értékben Is kimutatva, és mint önálló gazdasági egységek dolgozunk. Ellentétben a múlttal az idén három mezei és takarmányos munkacsoportot alakítottunk. Ez a szervezés, illetve beosztás kell, hogy jobb munkát eredményezzen, mert a személyes felelősség érzete tagjainkat jobb munkára ösztönzi. Munkánk megjavításában nagy se. gitségünkre van az új alapszabály, mely a szövetkezetek alaptörvénye lett. Ennek pontjai világosak, rajtunk áll az, hogy annak minden betűjét betartsuk és akkor munkánk meg lesz könnyítve, Nagy jelentősége van szövetkezeti gazdálkodásunkban a szocialista munkaversenynek is, melyek a szocialista fejlődésnek a hajtószíja. Azonban ezeknél a versenyeknél eddig csak a mennyiségi munkát tartottuk szem előtt és ez sok esetben már megtermett terményeink rovására ment azáltal, hogy azok betakarításánál nem tartottuk szem előtt azt, hogy minden magot maradék nélkül kell betakarítani. A versenyt a minőségileg végzett munkában kell megszabni, természetesen figyelembe véve a mennyisé, get is. A legfontosabb pedig az, hogy minden embert aszerint bíráljuk el, ahogyan dolgozik. Nem minden ember egyforma, és a fokmérő csak a jól végzett munka lehet. Helytelen az, hogy minden embert egyformán bíráljunk el, mert akkor azok, akik becsületesen dolgoznak, meg lennének károsítva. Az, hogy a szövetkezet tagsága jobban tudjon /élni és jómódú legyen, csak tőlük függ. Munkánkban ma már segítségünkre van a munkásosztályunk által juttatott gépesítés, mely az ember munkáját van hivatva megkönnyíteni. Ezt már ma ls érezzük. A többi rajtunk áll, a szövetkezetek tagjain. Ha mi a szövetkezetet magunkénak tudjuk tekinteni és abban úgy tudunk dolgozni, mint még az egyéni gazdaságunkban, akkor lesznek gazdag szövetkezeteink, és akkor falvaink a Szovjetunió kolhozainak példája nyomán, Bzocialista falvakká, az EFSz-ek gazdaggá, a tagok pedig jómódúakká válnak. A dunaszerdahelyi iárás dolgozóinak levele • a köztársaság elnökének A dunaszerdahelyi járás dolgozói levelet írtak a köztársasági elnöknek, Antonín Zápotocky elvtársnak, amelyben többek közt ezt Írják- .„Drága elnök elvtársi Mi, a dunaszerdahelyi járás EFSz tagjai, gép- és traktorállomásának és népi igazgatásának dolgozói köszönjük önnek, szeretett kommunista pártunknak é

s a kormánynak a gondoskodást, amelynek köszönhetjük, hogy ma már járásunkban 98.4 százalékban szocialista szektor van. A járásban összesen 29. 131. típusú és 7 IV. típusú EFSz.

t létesítettünk, amelyek öszszesen 31.668 hektár földterületen dolgoznak. Küzdeni fogunk a mezőgazdasági termelésben a további sikerek eléréséért — Gottwald elvtárs éa az ön irányelvei szerint; a munkában előforduló hibák okait feltárjuk. Ezeket a hibákat főként abban látjuk, hogy a szocialista versenyzést járásunkban nem népszerűsítették eléggé, s hogy nem vettük át elég nagy mértékben a szovjet kolhoz és a szovhozpairasztok tapasztalatait Hogy ezeket a hiányokat eltávolíthassuk, s bebizonyíthassuk a kollektív gazdálkodás előnyeit, a következőkre kötelezzük magunkat: a növénytermelésben egy hektáron 26 mázsa búzát, 22.2 mázsa rozsot, 23.1 mázsa árpát, 20.6 mázsa zabot, 30-5 mázsa kukoricát, 280 mázsa cukorrépát, 2o mázsa lent, 16.5 mázsa dohányt és 130 mázsa burgonyát termelünk. Az álattenyésztésben: a marhaállományt 9 százalékkal növeljük, a tehenek létszámát 19.9 százalékkal. A sertéshúsbeadás 100 százalékos teljesítése mellett 2300-al túllép, jük év végéig a tervezett állatállo. mányt. A juhoknáű saját nevelésünkkel 27.1 százalékkal növeljük a tervezett létszámot. A baromfiaknál elérjük a tervezett létszámot s ez 35.9 százaléknyi növekedést jelent. A marhaállománynál 420 kilogrammnyi vágósúlyt érünk el, a sertéseknél 120 kilogrammot. A tejhozamot 2.300 literre emeljük. Száz tehéntől 84 borjút választunk el és sertésehkint 12 malacot A traktorállamiáison, a traktorok üzemképességét 15 lóerővel 533 hektár megművelésével növeljük. Hektáronkint az 1952.es évvel szemben 35 koronával csökkentjük az önköltséget. Az EFSz gépesített munkáinak számát 6 újabb fajta munkával bővítjük: az 1952-e^ évvel szemben 165 százalékkal több területen végezzük el kombájnnal a munkát azaz 2920 hektárral nagyobb területen. 3000 hektárt' sara botunk 400 hektáron szeljük a répát, a napraforgót 370 hektáron és a kukoricaszárat 300 hektárom kombájnnal vágjuk le. Hogy minél több takarmányt érhessünk el, minden EFSz-be bevezetjük a zöldtakarmányozást Ehhez szükséges, hogy a tavaszi takarmányféléket a terv szerint 100 százalékra elvessük és ennek 40 százalékát télire elsilózzuk. A széna betakarítását 1953 június 10-ig elvégezzük. A szövetkezeti földeken 800 hektáron a növények közé tököt ültetünk. 2242 hektáron gondozzuk a réteket és legelőket, amelyekből 90 hektárt lecsapolunk, 90 hektárt mésszel behintünk, 91 hektárt trá. gyalével és 572 hektárt műtrágyával javítunk. Ugyanígy trágyázzuk a füves réteket is 1025 hektáron. Üjra füvesítünk 180 hektár rétet és legelőt. Tizenkét EFSz-ben a nyári munkák kezdetéig bevezetjük Malinyinova-módszerét, 3 EFSz-ben a ridegnevelést és 8 EFSz-ben gyorshizlalással 500 borjút választunk el. Bevezetjük az anyadisznók kétszeri pároztatását, Ljuszkovova módszerét két EFSz-ben és Surikova módszerét 13 EFSz-ben vezetjük be és 10 EFSz-ben súlykategória szerinti etetést vezetünk be. A tervezett létszám biztosítására az EFSz 7 új marhaistálló felállítását, 9 sertéshizlalda felállítását fejezi be, 4 Mat az anyasertéseknek, 3 juhakolt, 3 tyúkólat építünk, s 3000 köbméter terjedelmű silógödröt Az istállók adaptálásával 1047 szarvasmarha, 550 sertés, 45 malac, 8000 baromfi és 300 juh számára lesz férőhelyünk.'

1 Seres Ferenc, a járási nemzeti bizottság elnöke Szamaránszky Károly, mezőgazdasági előadó.