Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-14 / 91 . szám, kedd

1953 április 15 UJ sw 3 Visinszkij elvtárs beszéde az ENSz-ben a Szovjetunió békepolitikájáról és az új háború veszélyének elhárításáról Az ENSz-közgyülés politikai bizottságának április 9-i ülésén-. A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselője beszédet mondott. Az alábbiakban közöljük A. J. Visinszkij beszédét: A politikai bizottság — mondotta A. J. Visinszkij — hozzákezdett „Az új világháború veszélyének elhárításáról, a béke és a népek közötti baráti együttműködés megszilárdításáról" elnevezésű kérdés tárgyalásához. Ezt a kérdést a lengyel küldöttség kérésére tűzték napirendre. Nem szükséges külön foglalkozni e kérdés rendkívüli fontosságával, minthogy a lengyel küldöttség által e napirendi pontot Illetően előterjesztett javaslatok elsősorban olyan, minden békeszerető nép alapvető érdekeit érintő kérdésekkel foglalkoznak, mint a koreai háború megszüntetése és a fegyverszünet megkötése, továbbá a fegyverzet csökkentése, az atomfegyver eltiltása, az öt nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kína — közötti békeegyezmény megkötése. Már a közgyűlés 7. ülésszaka első részének legelején utalás történt az említett kérdéseket illetően a lengyel küldöttség által előterjesztett javaslatok nagy jelentőségére. A lengyel küldöttség javaslatainak ez a jelentősége teljes mértékben megvan most ls, minthogy a javaslatban érintett kérdések még mindig nem oldódtak meg és minthogy e kérdések megoldása egyike az új világháború veszélye elhárítása, a béke és a nemzetközi biztonság Igazi megszilárdítása, továbbá a népek közti barátság megszilárdítása legfontosabb feltételeinek. Éppen ez magyarázza meg azt a tényt is, hogy a Szovjetunió immáron harmadik esztendeje törekszik a koreai háború megszüntetésére, ahogy már több éve törekszik más fontos, még mindig megoldatlan kérdések megoldására. Ilyen kérdés például a fegyverzet csökkentésének, az atomfegyver hatékony nemzetközi ellenőrzéssel párosuló eltiltásának, az öt nagyhatalom, a /Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Kína és Franciaország — közötti békeegyezmény megkötésének kérdése. A Szovjetuniónak e kérdések mielőbbi rendezését szolgáló erőfeszítéseit — mutatott rá Visinszkij elvtárs — parancsolóan írja elő a szovjet külpolitika egész Irányvonala. A szovjet külpolitika alapja — J. V. Sztálin nagyszerű meghatározása szerint a béke eszméje, harc a békéért és a népek barátságáért, a nemzetközi együttműködés megszilárdításáért és fejlesztéséért. A Szovjetunió külpolitikájában abból indul ki, hogy a szocialista és kapitalista rendszer ellentétes volta nem zárja ki a Szovjetunió és a tőkés országok együttmüködéséáek és megegyezésének lehetőségét. A szovjet kormány, a szovjet állam, létének első napjaitól, a szovjet kormány első dekrétumától, a „Dekrétum a békéről" kezdve napjainkig bizton és szilárdan halad a népek közti jószomszédi, baráti kapcsolatok fejlesztésének és szilárdításának útján, azon az úton, hogy együttműködjék velük valamennyi nemzetközi probléma megoldásában. Lenin és Sztálin több ízben hangsúlyozta a szovjet állam külpolitikájának békés céljait. Lenin több ízben utalt arra, hogy a szovjet állam célja a békés gazdasági építé3, hogy a békés építés — „számunkra a legfőbb". J. V. Sztálin 1927-ben, az első amerikai munkásküldöttséggel folytatott beszélgetése során a Szovjetuniónak a kapitalista országokkal az ipar, a kereskedelem, a diplomácia erén kötött megegyezéseiről szólva ámutatott, hogy „két ellentétes endszer — a kapitalista rendszer és szocialista rendszer — fennállása ?m zárja ki az ilyen megegyezések hetőségét." J. V. Sztálin állandóan utalt arra, gy a kapitalizmus és a koramumus békés egymás mellett élése teljes mértékben lehetséges, ha „megvan a kölcsönös óhaj az együttműködésre, a készség a vállalt kötelezettségek teljesítésére és ha betartják az egyenlőség elvét, valamint a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvét." Ez — mondotta A. J. Visinszkij — a szovjet külpolitika fő irányvonala. A Szovjetunió rendületlenül követte és követi ezt a vonalat. Március 9-én J. V. Sztálin temetésének napján a szovjet kormány vezetői: G. M. Malenkov, a minisztertanács elnöke, L. P. Berija és V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesei, a szovjet kormány jelenlegi külpolitikájáról szólva kijelentették, hogy a szovjet külpolitika továbbra is a béke fenntartására és megszilárdítására, az új világháború előkészületei és kirobbantása elleni harcra irányul, továbbra is a nemzetközi együttműködés politikája lesz a kölcsönösség alapján minden országgal, amely szintén törekszik erre, továbbra is olyan politika lesz, amely abból a lenini-sztálini tételből indul ki, hogy lehetséges a két különböző rendszernek — a kapitalista és szocialista rendszernek tartós egymás mellett élése és békés együttműködése. Már rámutattunk, milyen rendkívül nagy jelentősége van a béke ügye és az új világháború veszélyének elhárítása szempontjából annak, hogy megegyezéses intézkedések történjenek a koreai háború haladéktalan megszüntetése érdekében. Egyáltalán nem lehet kétséges, hogy a koreai háború keletkezése növelte az új világháború veszélyét. Kétségtelen az ls, hogy a koreai háború megszüntetése feltétlenül csökkenti ezt a veszélyt, feltétlenül megkönnyíti több más fontos, mindeddig rendezetlen kérdés megoldását, amelyek bonyolulttá teszik a nemzetközi viszonyokat és akadályozzák a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását. E döntö fontosságú rendezetlen kérdések közül — e kérdések rendezése különös figyelmet követel meg — feltétlenül meg kell említenünk a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének, az atomfegyver eltiltásának és e tilalom betartása feletti hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtésének kérdését. A fegyverzet és' a fegyveres erők csökkentésének az atomfegyver nemzetközi ellenőrzése megteremtésével párosuljon eltiltásának kérdése már régen a közgyűlés előtt állit és vár ja megoldását. A közgyűlés — mint ismeretes — már 1946 decemberében hozott határozatában elismerte a fegyverzet és a fegyveres erök mielőbbi csökkentésének szükségességét. Ezzel kapcsolatban szem előtt tartották, hogy a feladat megoldását szolgáló intézkedéseknek nemcsak a másodrendű fegyverfajtákra kell vonatkozniuk, hanem a modern háború fő fegyverfajtáira ls. A közgyűlés akkor — mint ismeretes — elhatározta, hogy meg kell gyorsítani az atomfegyver eltiltásáról, a nemzetközi ellenőrzés és felügyelet megteremtéséről kötendő egyezmény tárgyalását, biztosítani kell, hogy az atomenergiát csakis békés célok érdekében használják fel. Hangsúlyozni szeretnénk ma ennek a határozatnak azt a részét, amely a közgyűlés nevében felszólítja az Egyesült Nemzetek Szervezetének valamennyi tagállamát, hogy minden tekintetben nyújtsanak segítséget a biztonsági tanácsnak éa az atomenergia ellenőrző bizottságnak a nemzetközi béke éa kollektív biztonság megteremtése és fenntartása terén, hogy fegyverkezési célra világszerte a lehető legkevesebb embererőt és gazdasági erőforrást vonják el. Szükségtelen külön hangsúlyozni milyen rendkívül nagy jelentősége lett volna e határozat valóraváltásának, Illetve a benne foglalt rendelkezések végrehajtásának. Sajnos ezek a határozatok mlndezldeig nem váltak valóra, bár semmiféle ok nincs, amely a legkisebb mértékben is megindokolhatná e fontos kérdések pozitív megoldásának halogatását. A. J. Visinszkij a továbbiakban rámutatott, hogy a fegyverkezés fokozását és a fegyveres erök növelését szolgáló intézkedések, új katonai támaszpontok létesítése és a már meglevők kibővítésére idegen területeken, az atomfegyver eltiltásának megtagadása és az atombomba gyártásának megfelelő propagandával kisért kiszélesítése feltétlenül a nemzetközi kapcsolatok terén fennálló feszültség további fokozódásához vezet. Minden ilyenfajta intézkedés kétségtelenül aláássa az országok közötti bizalmat, gyengíti az országok közti közeledést és együttműködés lehetőségét, következésképpen akadályozza a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdulását. Ami a katonai szövetségek szer vezését Illeti, nem lehet kétséges, hogy éppen az ilyenfajta lépések aknázzák alá a nemzetközi bizalmat és akadályozzák a nemzetközi kapcsolatok megjavítását. Az Ilyen lépések az országok közti kapcsolatok rosszabbodására vezetnek és kell, hogy vezessenek, ez a rosszabbodás pedig nemzetközi bonyodal makkal és konfliktusokkal fényeget. Mindez mindinkább behatol az nyugati országok széles társadalmi köreinek tudatába, aminek hatására még az olyanfajta sajtóorgánumok is bírálják hellyel-közzel az északatlanti tömb politikáját, mint a „Le Monde" című francia lap. Megírják, hogy „az atlanti hatalmak egész politikája és stratégiája hidegháborúra vagy éppen általában véve háborúra irányul." Világos, hogy az Ilyen politika nem segítheti elő az országok közti békés kapcsolatok megszilárdítását. Ehhez hozzáveendő még, hogy az északatlanti tömb megszervezése — míg megteremtői és sugalmazó! állítólagos védelmi feladatokra hivatkoznak — az Egyesült Nemzetek Szervezetének fennállása mellett semmivel sem igazolható, hiszen az ENSz-t éppen azért létesítették, hogy egyesítse a népek erőit a béke és biztonság fenntartására. A Szovjetunió — mutatott rá a továbbiakban Visinszkij — ahogyan megelőző ülésszakon is követelte, ezen az ülésszakon is határozottan követeli a fegyverzet és a fegyveres erök csökkentését. A lengyel küldöttség határozati javaslatában azt indítványozza a közgyűlésnek, hogy az új világháború veszélyének elhárítására törekedve javasolja, hogy „Az Egyesült Államok, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Nagy-Britannia, Franciaország és Kína, a biztonsági tanács állandó tagjai, egy év alatt egyharmaddal csökkentsék fegyveres erőiket, beleértve a légi, haditengerészeti erőket és a segédcsapatokat, terjesszenek elő részletes adatokat fegyverzetükről. Javasolja továbbá a biztonsági tanácsnak, hogy a legrövidebb időn belül hívjon össze nemzetközi értekezletet abból a célból, hogy valamenyi állam végrehajtsa fegyveres erőinek csökkentését." A szovjet küldöttség nemrégiben a fegyverzet és a fegyveres erő csökkentésének kérdésével kapcsolatban részletesen elemezte az Egyesült Államok és Anglia képviselőinek felszólalásalt, amelyekben bírálták a Szovjetuniónak a fegyverzet csökkentésére vonatkozó javaslatát. A szovjet küldöttség a bizottság emlékezetébe Idézte a Szovjetunió Javaslatalt, amelyeknek célja a fegyveres erők és a fegyverzet tényleges csökkentése. A Szovjetunió képviselője ezzel együtt megmutatta, menynyire tarthatatlanok a kérdéssel kapcsolatban előterjesztett azon javaslatok, amelyeket az Egyesült Államok és Anglia képviselői védelmeznek. E Javaslatok egyáltalán nem érintik a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentését, de nem érintik az atomfegyver és a baktériumfegyver eltiltásának fontos kérdéseit sem. A Szovjetunió küldöttségének az a véleménye, hogy az öt nagyhatalom fegyveres erőinek, — beleértve a légi és haditengerészeti erőket, valamint a segédcsapatokat — egy év leforgása alatt egyharmadával való csökkentéséről szóló javaslat, amelyet most a lengyel küldöttség terjesztett elő, teljesen célravezető. Az Egyesült ÁUamok, Anglia és Franciaország képviselői e Javaslattal szembeállították a maguk javaslatait, amelyeknek lényege valamennyi fegyveres erő és fegyverzet úgynevezett feltárása és ellenőrzése. A fegyverzetről és a fegyveres erőkről szóló megfelelő tájékoztatás nyújtása, — ami ennek a javaslatnak a lényege, — egyáltalán nem tekinthető a fegyverzet és fegyveres erő csökkentését szolgáló intézkedésnek, annál kevésbbé, mert az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselői ennek az úgynevezett feltárásnak és ellenőrzésnek végrehajtását olyan sorrendben tervezik, hogy a legfontosabb, legtitkosabb fegyverek és berendezések feltárása és ellenőrzése kerülne a legkésőbbi időpontra anélkül, hogy erre bárminemű határidőt jelölnének meg. A Szovjetunió nem érthetett és nem is érthet egyet a fegyverzet és a fegyveres erök úgynevezett csökkentésének ilyenforma progTammjával, mert annak a valóságban semmi köze sincs a fegyverzet és fegyveres erők igazi csökkentésének feladatához. A lengyel küldöttség javaslata — éppúgy, mint a Szovjetunió azonos, korábbi javaslatai — az úgynevezett hagyományos fegyverzet és fegyveres erök csökkentésének kérdés'ét összekapcsolja az atomfegyver eltiltását szolgáló intézkedések megtételével. A lengyel határozati javaslat hangsúlyozza, hogy haladéktalanul döntést kell hozni az atomfegyver és a többi tömegirtó fegyver feltétlen eltiltásának kérdésében és szigorú nemzetközi ellenőrzést kell teremteni annak biztosítására, hogy ezt a határozatot minden állam végrehajtsa. E kérdésben szintén mindezidáig nem sikerült megállapodásra jut. ni, mert komoly nézeteltérések vannak az adott kérdés megoldásának terveit, módszereit és módozatait illetően. Ismeretes, hogy aa Egye sült Államok, Anglia és néhány más, őket támogató állam képviselöi, az úgynevezett Acheson.BaruöhLilienthal-tervek teszik, az atomprobléma megoldására vonatkozó javaslatuk alapjává, ezt a tervet tartják a legjobbnak. Már a meg. előző ülésszakokon részletesen rá mutattunk ezeknek az állításoknak tarthatatlan voltára. Idéztünk számos tényt, a többi között neves atómtudósok véleményét is. E tények alátámasztják a Baruch-terv igen nagy hiányosságait, amelyek teljesen lehetetlenné teszik, hogy ezen az alapon bármiféle megegyezés jöjjön létre. Ismeretes, hogy Bemard, a Rockefelleralap elnöke, aki az eredeti Baruchterv kidolgozásában közreműködött, mostanában már nem tartja megfelelőnek a tervet. Lilienthal, a terv egyik társszerzője, nemrégiben kijelentette, hogy ez a terv most elfogadhatatlan és hogy nem is szabad fenntartani. A „Congressional Record" című folyóiratban az elmúlt években cikk jelent meg „Az atomenergia ellenőrzésének utolsó követelése" címmel. A cikk rámutat, hogy az atomenergia ellenőrzésével foglalkozó eredeti ENSz-blzottdág már rég el. tért az úgynevezett többségi tervtől, azaz a Baruch_tervtől. Az Egye. sült Álltunok, Anglia és Franciaország az elmúlt esztendőben mégis ragaszkodott e tervhez és most is ragaszkodik hozzá, bár atomszakértők figyelmeztetnek, hogy ez a terv a jelen körülmények között nem megfelelő, elavult. Maga az amerikai sajtó nyiltan hangoztatja, hogy a Baruch-terv helytelen elképzelésen és hibákon épült, mert az atomtudomány fejlő dése megelőzte e terv szerzőinek elképzeléseit. Nyílta® hangoztatják, hogy a „Baruoh-terv" a, múlté. Ez terv arra a feltételezésre épült, hogy az Egyesült Államoknak monopóliuma van az atomenergia terű létén. E terv elvesztette jeelntősé. gét, mint ahogy az Egyesült Államok is elvesztette e téren monopóliumát. A terv hívei minden áron igyekeznek megmenteni a Baruch tervet, de a legcsekélyebb mértékben sem képesek bizonyítani a tervnek és az atomprobléma rendezésére a tervre épült javaslatának előnyeit. Ezért azt próbálják hangoztatni, hogy a Szovjetunió áltai e kérdésben előterjesztett Javaslatok nem reálisak. Ezen észrevételek igazi oélja azonban az, hogy elutasítsák az atomfegyver feltétlen és haladéktalan eltiltásáról szóló, igazságos, az emberi lelklis. meret és az emberiesség követelményeinek megfelelő Javaslatot. Mint ismeretes, a Szovjetunió azt kívánja, hogy a közgyűlés hozzon oiyan határozatot, amely kimos-ija az atomfegyver feltétlen eltiltását. Az atomfegyver támadó fegyver, agressziős fegyver. A békeszerető népek, az agresszív tervek és az agresszió ellenzői nem ismerhetik el értékét. A Szovjetunió — amelytői mindenféle agresszív tervek és elgondolások távol állnak, — határozottan követeli az atombomba eltávolítását a fegyverzetből, ennek pedig közvetlenül kell következnie abból a közgyűlési határozatból, amely foltétel nélkül eltiltaná az atomfegyveil. A lengyel javaslatok egyik pontja felszólít minden államot, amely még nem csatlakozott a baktérium, fegyver alkalmazásának eltiltásáról szóló 1925. június 17_ki genfi jegyzőkönyvhöz, vagy nem ratifikálta azt, hogy csatlakozzék hozzá és ratifikálja. Ezt a kérdést a politikai bizottság már megvizsgálta. Hy módon nem szükséges visszatérni az ügy érdemei részére és újból foglal, kőzni azokkal a tekintélyes nemzetközi bizottságok, valamint számos tanú által a legtárgyilagosabban megállapított tényekkel, amelyek bizonyítják, hogy Koreában az 1925. évi genfi egyezmény megsértésével baktériumfegyvert alkalmaztak. E tényekről már volt szó a politikai bizottságban. Ezért van az — hangsúlyozta a továbbiakban — A. J. Visinszkij —, hogy a genfi jegyzőkönyvhöz való csatlakozásra vagy a genfi jegyzőköny ratifikálására szólító felhívás megfelel valamennyi békeszerető nép alapvető érdekeinek, a béke és nemzetközi biztonság ügyét szolgálja. A Szovjetunió minden módon támogatja a lengyei küldöttségnek ezt a javaslatát. (A beszéd második részét lapunk holnapi számában közöljük.) f Lenin-renddel tüntették ki J. M. Orlovot, a Szovjetunió fa- és papíripari miniszterét A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Georgij Miohajlovics Orlovot, a fa- és papíripar miniszterét 50. születésnapja alkalmából a fa. és papíripar fejlesztése terén szerzett érdemei elismeréséül Leninrenddel tüntették kt A Német Demokratikus Köztársaság kormányának újabb lépése a jegyrendszer felszámolása felé A Német Demokratikus Köztársaság kormánya nagyfontosságú rendeletet hozott a lakosság élet-, színvonalának további emelése érdekében. A kormányrendelet értelmében 1953. május 1-től a Német Demokratikus Köztársaság és Berlin demokratikus fvezete valameny-, nyi üzemi étkezdéjében az eddigiek kétszeresére emelik a hús, zsír és cukor fejadagokat. Április 13-tól jegy nélkül vásárolható mindenfajta textilárú és cipő. Az összes cikkek ára az eddigi szabadipiaci áraknál alacsonyabb lesz.