Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-11 / 89 . szám, szombat

1953 április 11 UJSZ0 5 A fordítói munka kérdéseiről A politikai, szak- és szépirodalom fordítása különféle kívánalmakat támaszt a fordítóval szemben, azonban a munka kérdései, amelyek sürgős megoldásra várnak, javarészt közösek. Mondanivalómat e kérdésről úgy adom elő, ahogy munkám során előttem felvetődtek. A KRITIKA KÉRDÉSE A legnagyobb hiányoságnak, ami a fordítói munkával kapcsolatban szinte állandó jellegű, a beható, komoly bírálat hiányát tartom. Mindnyájan tudjuk, hogy ami a dolgozóknak elég jő volt négy évvel ezelőtt, amikor a csehszlovákiai- magyar dolgozók még alig kaptak ízelítőt a februári győzelem gyümölcseiből, az ma, a korlátlan kulturális fejlődés idején kevés. Az igények egyre emelkednek és a dolgozók megkívánják, hogy a magyar nyomtatott szó, amelyből tanulnak és amely szórakozást nyújt nekik, valóban magyaros, mindenki számára •könnyen olvasható és érthető legyen. Van, aki szolgailag fordítja le az eredeti szöveget. Van, aki szabadon, néha felületesen is fordít. A munka átadásánál a kiadók, vagy szerkesztőségek lektorai kijavítják a szöveget, megvitatják a fordítóval a hibákat, a módszert. Ez azonban nem elegendő. El kell érnünk, hogy a fordítói munkát valamilyen formában kulturális folyóirataink (Fáklya, Alkotó Ifjúság) és egyéb sajtónk kultúrrovatait rendszeres kritika tárgyává tegyék. Aktivizálni kell az írószövetség keretében működő fordítói szakosztály magyar osztályának munkáját ls. A szakosztályban már tömörült fordítók sorát ki kell egészíteni az.újabban jelentkezőkkel és fejleszteni kell felkészültségüket. Az aktivizálás feladata volna, hogy biztosítsa a közösség öszszejöveteleit, ahol a szak- és szépirodalom fordítói kéthetenként vagy legalább havonként egyszer elvtársi kritikában és megfelelő oktatásban részesülnének. Hymódon a kiadás lektori előkészítésével kevesebb lenne a munka és megoldódna a müjlrálat s az oktatás kérdése is. A FORDÍTÓK FELKÉSZÜLTSÉGE -r További hiányosságot főleg a politikai folyóiratok fordításaiban látok. Nyilván az egyszerűség és gyor. saság kedvéért történik, — konkréten a Pártélet és a Népnevelő Szava magyar kiadásánál — hogy egyegy fordító válogatás nélkül kapja a szlovák vagy cseh cikkeket. így fordít aztán egyazon ember pártszervezéssel, külpolitikával és mezőgazdasággal foglalkozó írásokat egymásután. Ez sok esetben a fordítás értékét és a fordító munkakedvét csökkenti. Szükséges lenne megtalálni a fordítói munka, bizonyos szakosításának módját, megkérdezni a fordítót, ismeri-e a témakört, például a tehenek tejhozamával és a borjak elválasztásával kapcsolatos szakkifejezéseket. Csak olyan munkával szabad megbízni a fordítót, amelyben jártas és amelyhez kedve van. A fordítók munkaközössége aktivizálásával talán ez a kérdés is megoldható. Helytelen az időszerű cikkek fordítóit „mindenesnek" gondolni. Ez nemcsak a fordításon bosszulja meg magát, hanem a hanyag, hevenyészett fordítást közlő lap színvonalán is, amint azt az Uj Szónál gyakran tapasztaljuk. Taj-tsa tehát a munkáját a fordító is irodalomnak, amelynek íhüveléséhez kellő nyelvi, politikai és szociális felkészültség szükséges. Azt az anyagot, amely ma a fordító kezébe kerül, az egyes kiadók azért adják ki, hogy a dolgozók tanuljanak belőle. A politikai, szak- és szépirodalomnak ma az a célja, hogy az embereket munkájuk és napi életük kérdéseiben segítse. Ilyen segítséget csak gondosan, megfelelő felkészültséggel lefordított munka nyújthat. Különösen az ipari és mezőgazdasági termelés fokozásának problémáival foglalkozó írások fordítása igényel figyelmet és pontosságot. Ha az anyagot tanulmányozó szakember elsietett, gondatlan és főleg avatatlan fordítást lát, elveszti bizalmát a fordított munka értéke és célszerűsége iránt és inkább erőt, időt nem sajnálva, a szlovák vagy cseh kiadás után nyúl. A rossz, élvezhetetlen és ezért használhatatlan fordítások iskolapéldája a Tatran kiadásában megjelent „Népünk egészsége érdekében" című füzet Pedig éppen a párt- és kormányhatározatokat ismertető kiadványoknak kell oly tökéleteseknek lenniök, hogy a dolgozók szívesen tanulmányozzák őket. TARGYSZERETET A fordítónak a megfelelő felkészültség mellett szeretnie kell munkáját. A fordító csak úgy nyújthat tökéleteset, ha kedvvel dolgozik s ha nemcsak ismeri a tárgyat, hanem bele is éli magát, el is mélyül a problémákban. Ha még oly jó is nyelvtani és stilisztikai szempontból, nem lehet meggyőző és magávalragadó egy írás fordítása, ha a fordító viszonya nem helyes a tárgyhoz, általában párt- és kormánypolitikánk, szocialista építésünk napi kérdéseihez. Ennek bizonyítékául felemlítek egy példát saját gyakorlatomból. Fordításaim állandó javítást igényelnek, de a lektorok alapjában véve meg vannak elégedve munkámmal. Nemrég a kiadó tudta nélkül egyik ismerősömnek körülbelül 10 oldalt adtam lefordításra a rámbízott munkából. Ismerősöm hajdan irodalommal foglalkozott, ma letette a tollat és más területen dolgozik. Régi írásai után ítélve úgy láttam, ezt a néhány oldalt Jól lefordítja majd. Az Illetőt csak a honorárium érdekelte, közönyösen, gépiesen fordított, mert a ml életünk kérdései idegenek az ö számára. Figyelmet érdemel, hogy a kiadó lektora ép ezeket az oldalakat vetette vissza és új fordítást kért. A MŰFORDÍTÁS KÉRDÉSEI Szükségesnek tartom, hogy cikkemben az irodalmi műfordítás néhány kérdésével ls foglalkozzam, noha ezek az írószövetség magyar munkaközösségének sajátos problémáit alkotják. Keveset hallunk és olvasunk manapság arról, dolgoznak-e Irodalommal foglalkozó elvtársaink cseh vagy szlovák regények, elbeszélések fordításán. Szűkebb kör Ismeri ugyan a munka tervét, de nem tudjuk, egyes íróink és fordítóink mint haladnak e munkában. Még időszerűbb és problematikusabb a versfordítás dolga. Fiatal költői tehetségeink egész sora tudatában van annak, hogy saját költészete fejlesztésének szempontjából is fontos műfordítással foglalkoznia. Költőink csehből, szlovákból, néha oroszból, sőt szovjet költők nyomán kínaiból és koreaiból is fordítanak, IRANYlTAs ÉS TERVSZERŰSÉG A fordítói munka költői ágában elsősorban az irányítást é« tervszerűséget tartom a legfontosabbnak. Nem célszerű, hogy másnyelvü verseket ötletszerűen fordítsunk magyarra. Nem célszerű az sem, hogy másnyelvü verseket bizonyos alkalmakból kifolyólag újságírói sietséggel fordítsunk magyarra. Egy-egy ünnepi alkalom kedvéért ne fordítsunk le bármily értékű verset. A cseh és szlovák költészet ugyanazon nehézségekkel küzd, mint a mi költészetünk, vannak jó és kevésbbé jő termékei. Véletlen és ötletszerű fordítások helyett, elsietett alkalmi fordítások helyett csak helyesen kiválasztott, gonddal átköltötit verseket szabad közreadnunk. Műfordítóink a legtöbb szlovák vershez csak folyóiratok böngészése útján jutnak. Ilymódon sok vers, amely magyarban is szépen, hatásosan hangzana, elveszti időszerűségét és és a fordító érdeklődését. Hasznos lenne, — már ajánlottam hasonló megoldást a Kulturny Zivot szerkesztőségének — ha az írószövetség vagy szlovák költők maguk oly közeli kapcsolatot építenének ki műfordítóinkkal, hogy ezek még a sajtóközlés előtt megismerkedhessenek az egyes költeményekkel. Mily szép és értékes lenne pl. az, hogyha a cseh és szlovák költők májust köszöntő verselt az Uj Szó, a Fáklya és más lapjaink magyarul közölhetnék ifjú magyar költök versei mellett. Csak az kell hozzá, hogy műfordítással foglalkozó költőink rövidesen kézhezkapják a szlovák cseh termést, hogy a munkához elég idő álljon rendelkezésükre. A műfordításnak helyt kell állnia formailag, tartalmilag, de magyar verstanilag is. Az a cél, hogy a fordítás az itteni magyar dolgozókkal még jobban megszerettesse a cseh és szlovák nemzet költészetét, de amellett az ls, hogy a magyarországi dolgozó tömegekhez közelebb vigye a mi népünk kultúráját. Ezt a feladatot csak színvonalas munkával lehet teljesíteni. A fordításoknak el kell bírniok a magyarországi kritikát is, mert a csehszlovákiai magyar irodalomnak és költészetnek az egyetemes magyar Irodalomhoz kell kapcsolódnia s azzal egyvonalban haladnia a szocialista fejlődés útján. Ebből a szempontból örömteljes volt a budapesti Irodalmi Újságban olvasnunk Gály Olga versét és Tóth Tibor Hlkmet-fordítását. így költőink széles és avatott kritik®, elé tárják munkájukat. A MINŐSÉG KÉRDÉSE A jő versfordításhoz több dolog szükséges. A költőnek mindenekelőtt jártasnak kell lennie abban a nyelvben, amelyből fordít, ismernie kell annak sajátosságait, kifejező eszközeit és Irodalmát. Ismereteit e téren állandóan bővítenie kell. Főleg a cseh nyelv oly gazdag fordulatokban, szóképekben, stb., hogy a szlovákul jól beszélőnek is gondolkodnia kell néha egy-egy költői kifejezés jelentésén. A cseh nyelv kifejezéseinek megértéséhez a legjobban úgy jutunk el, ha egyetlen író vagy költö müveiben tanulmányozzuk őket. Magam például František Braniszlav, államdljas költö nyelvhasználatát Ismerem légjobban, az ő verselt fordítgatva Igyekszem tökéletesíteni cseh nyelvismeretemet, hogy aztán elfogadható fordításokat tudjak közrebocsátani. A költö a műfordításban lásson teljes értékű alkotó munkát. Ha nem becsüli úgy a fordítását, mint saját verseit, akkor rossz munkát véglett. A selejt termelése a fordító munka terén sokkal nagyobb hiányosság, mint egy vers lefordításának elmulasztása. Az Uj Szó több alkalommal közöl az időszerűség kedvéért gondatlan fordítást, amely gyakran jó költőink munkája, akik a műfordítást nem ápolják oly szeretettel, mint saját költészetüket. A költö adja bele a fordítás munkájába tehetségének, nyelvi, eszmei és esztétikai tudásának teljét. Gály Olga, az „Ének a nagy barátságról" című La jčiak-versciklus fordítója leírta munkája közben szerzett tapasztalatait. Ez és több ehhez hasonló írás szolgáljon alapjául egy állandó, szervezett tapasztalatcserének, aminő tudomásom szerint az írószövetség szlovák fordítóközösségében már rendszeresen folyik. A FORDÍTÓMITNKA DÍJAZASA Utolsó helyen említem a fordítók számára nem érdektelen kérdést, a fordítómunka díjazását. A fordítóknak pontosan kellene ismernlök a munkájuk értékelését szabályozó rendelkezéseket. A díjazás a gyakorlatban eltér a 2—3 éve kiadott rendelkezésektől. Legutóbb a Práca vetetite fel ezt a kérdést. A fordító ritkán tudja előre, mikor kapja meg munkájáért a megállapított munkadíjat. Hanyagul működnek a kiadóvállalatok elszámolási osztályai, amire nézve igen sok példa áll rendelkezésemre. Fizessenek pontosan és vessék el azt az elvet, az a fői hogy a fordítók egyszer megkapják pénzüket. Az elszámolási osztályok munkáját azonban ebből a szempontból a szerkesztőségeknek is segíteniök kell, amennyiben a nyomdába adott anyag értékét azok számítják ki, és gyakran csak sok nap vagy hét múltán továbbítják az ellenjegyzett felszámolást. A fordítómunkát úgyszólván mindenki napi munkája után, gyakran a megérdemelt pihenés rovására végzi. A rendszeresebb, gyorsabb kifizetés szintén elősegíti a fordítómunka megjavítását. Nem engedhető meg. hogy az egyes kiadók (Smena, Tatran, PeA szakszervezetek tömegkulturális munkájának megjavításáért A Szakszervezetek Központi Tanácsának vezetősége jóváhagyta márciusban azt a határozatot, amely a Forradalmi Szakszervezeti Moz. galom tömegkulturálls munkájának kiszélesítésére vonatkozik és ezzel kiküszöbölte az eddigi tervezetlen séget és szétforgácsolódást a dolgozíók közötti nevelő tevékenység vezetésében és letette alapjait ennek új kifejéséhez gazdaságunk építésének megerősítése érdekében. Csütörtökön, április 9-én összegyűltek Prágában az összállaml aktíván a termelési szövetségek funkcionáriusai abból a célból, hogy tanácskozzanak és kicseréljék tapasz, talataikat Az aktíván résztvett Kiiment Gusztáv képviselő, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke, KoJ. lár Jaroszlav képviselő és Hnilicska Gusztáv, a Központi Szakszervezeti Tanács titkárai. A tömegkulturális munka legjelentősebb kérdéseiről beszélt Hnilicska Gusztáv, & Központi Szak. szervezeti Tanács titkára. A szlovákiai fasisztaellenes harcosok nemzetközi szolidaritásának napja Szlovákia összes dolgozói szombaton, április ll.én, a fasisztaellenes harcosok nemzetközi szolidaritásának napján megemlékeznek a bu. chenwaldi koncentrációs tábor politikai foglyainak kiszabadításáról a dicső Szovjet Hadsereg által. A Fasisztaellenes Harcosok Szövetségé nek szlovákiai bizottsága ez alkalomból valamennyi kerületi székhelyen és a kegyeleti helyéken, Mar. tin.Priekopán, Kremnicska mellett, Tokajikban és Besztercebányán békemanifesztációt rendez. A dolgozók ezen a manifesztáclón kifejezik szolidáris érzéseiket vala. mennyi fasisztaellenes harcossal és azt a törhetetlen ^elhatározásukat, hogy a hősi szovjet nép és a dlosö Szovjet Hadsereg oldalán nagyobb munkaakarattal fognak harcolni a béke ellenségei és a szocializmus ellenségei ellen. Bratislavában a manifesztáclón, amely pénteken, Ap. rilis 10-én volt a Szlovák egye, tem aulájában, beszédet mondott Kubacs František, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a Szlovák Nemzeti Arcvonal Központi Akcióbizottságának főtitkára. A fasisztaellenes harcosok legaktívabb harcosának ti manifesztáclón átadták a Fa. gisztaellenes Harcosok Szövetsége új tagsági igazolványait. Szombaton, április llén délután Bratislava dolgozói kegyeletüket fe. jezik ki a kegyeletes megemlékezési ünnepélyen a Csalogányvölgyben, amelyet az elesett és mártírhalált halt illegálisan dolgozó tagok emlá kére rendeznek. A fasisztaellenes harcosok nemzetközi szolidaritásának napja al. kalmából a Sztálin-téren vándor, kiállítást rendeznek dolgozóink harcáról a fasizmus ellen. A Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége tanácsának tagjai elhelyezték koszorújukat a Nemzeti Emlékművön A Demokratikus Jogászok Nem. aetközi Szövetsége prágai tanács, ülésének résztvevői D. N. Pritt elnökkel, J. Z. Zejdin alelnökkel és Kovácsik József, a Csehszlovák Ja gászok Egyesületének elnökével az élen csütörtökön, április 9-én a De. mokratikua Jogásasok Nemzetközi Szövetsége tanácsának elsönapi délelőtti ülésének befejezése után Vltkovom, a Nemzeti Emlékművön elhelyezték koszorújukat. • A Német Demokratikus Köztársaság képzőművészei Prágában Ezekben a napokban jött Prágába Csehszlovákia és a Német Demokra tikus Köztársaság közötti kultúregyezmény munkatervének keretein belüli kéthónapos tanulmány céljából a Német Demokratikus Köztár. sasig két kiváló képzőművésze. Bal. tzer Hans grafikus, államdljas és Hans Kies szobrász, a Német Kép. zőmüvészek Szövetsége vezetőségének és a német képzőművészek központi választmányának tagja. A Praha-Stred pályaudvaron a Vendégeket a külfölddel való kultúrkapcsolatok bizottságának képviselői fogadták, továbbá a Csehszlovák; Képzőművészek Szövetségének és a NDK prágai diplomáciai missziójának tagjai. A vashulladék gyűjtése a bratislavai kerületben A vashulladék gyűjtésének össz. állami akciója — a mezőgazdasági gyűjtés és a „Vasmüsizak" jó eredményeket mutattak fel a gyűjtés teljesítésében, amely eddig az ipar mögött lemaradt. A bratislavai ke. rület feladatait példásan teljesítette, A márciusi beadásoknak 181 százalékban tett eleget. A legnagyobb mennyiséget a bratis- i lavai járás; 286.6 tonnát és a ga. lántai járás: 237.6 tonnát adtak le. A Morava melletti Vysoká község szövetkezet tagjai, akik a mezőgazdasági gyűjtési akcióban elsők voltak Szlovákia területén, márciusban 80 tonna ócskavasat gyűjtöttek öszsze és küldtek el a kohókba. Ez a mennyiség 40 traktor gyártására elegendő. A cseszké-budejovicei kerület dolgozpi teljesítik kötelezettségvállalásukat Ezekben a napokban és hetekben az . egész cseszké-budejovicei kerület a májust köszöntő felajánlások teljesítésének szenteli idejét, amely kötelezettségvállalásokat a dolgozók Antonin Zápotocky köztársasági elnökhöz intézett levelükben tettek. Magasan túlteljesítették kötelezett, ségvállalásaikat a vashulladék gyűjtésében, mivel április 8-lg össze. gyűjtöttek az egész kerületben egymillió kilogramm hulladékot terven felül. A cseszké-budejovicei kerü. let földművesei teljesítették a vetőmag elöcsíráztatását és az EFSz magasan túlteljesítette kötelezettségvállalását, melynek alapján május l-ig 300.000 darab tojást kellett beadniok terven felül. dagőgiai kiadó és a Magyar Könyvkiadó) különféleképpen díjazzák a fordítók munkáját és az sem, hogy saját hatáskörükben egy kaptafára húzzák a különböző értékű fordításokat. A versfordításokra is vonatkozik ez. S ha nincs megállapítva, meg kell állapítani a fordítómunka egységes hatályú fokmérőjét, amely szerint a fordítókat díjazzák. Ezek a kérdések ugyanilyen égetőn érintik a szlovák fordító irodalmat. Ránk, magyar kultúrmunkásokra azonban fokozottabb mértékben nehezednek. A nehézségekkel azonban meg kell küzdenünk. Gondoljunk ismételten arra, hogy fordításaink ^fontos dolgokat hoznak sokezer magyar dolgozó tudomására. Emeljük ezért minden tudásunkkal a fordítói munka színvonalát. Szántó György.