Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-11 / 89 . szám, szombat

1953 április 11 UJSZ0 5 A fordítói munka kérdéseiről A politikai, szak- és szépirodalom fordítása különféle kívánalmakat tá­maszt a fordítóval szemben, azon­ban a munka kérdései, amelyek sür­gős megoldásra várnak, javarészt közösek. Mondanivalómat e kérdés­ről úgy adom elő, ahogy munkám során előttem felvetődtek. A KRITIKA KÉRDÉSE A legnagyobb hiányoságnak, ami a fordítói munkával kapcsolatban szinte állandó jellegű, a beható, ko­moly bírálat hiányát tartom. Mind­nyájan tudjuk, hogy ami a dolgo­zóknak elég jő volt négy évvel ez­előtt, amikor a csehszlovákiai- ma­gyar dolgozók még alig kaptak íze­lítőt a februári győzelem gyümöl­cseiből, az ma, a korlátlan kulturá­lis fejlődés idején kevés. Az igények egyre emelkednek és a dolgozók megkívánják, hogy a magyar nyom­tatott szó, amelyből tanulnak és amely szórakozást nyújt nekik, va­lóban magyaros, mindenki számára •könnyen olvasható és érthető legyen. Van, aki szolgailag fordítja le az eredeti szöveget. Van, aki szabadon, néha felületesen is fordít. A munka átadásánál a kiadók, vagy szerkesz­tőségek lektorai kijavítják a szöve­get, megvitatják a fordítóval a hi­bákat, a módszert. Ez azonban nem elegendő. El kell érnünk, hogy a fordítói munkát valamilyen formá­ban kulturális folyóirataink (Fák­lya, Alkotó Ifjúság) és egyéb saj­tónk kultúrrovatait rendszeres kriti­ka tárgyává tegyék. Aktivizálni kell az írószövetség keretében működő fordítói szakosztály magyar osztá­lyának munkáját ls. A szakosztály­ban már tömörült fordítók sorát ki kell egészíteni az.újabban jelentke­zőkkel és fejleszteni kell felkészült­ségüket. Az aktivizálás feladata vol­na, hogy biztosítsa a közösség ösz­szejöveteleit, ahol a szak- és szép­irodalom fordítói kéthetenként vagy legalább havonként egyszer elvtársi kritikában és megfelelő oktatásban részesülnének. Hymódon a kiadás lektori előkészítésével kevesebb len­ne a munka és megoldódna a mü­jlrálat s az oktatás kérdése is. A FORDÍTÓK FELKÉSZÜLTSÉGE -r További hiányosságot főleg a po­litikai folyóiratok fordításaiban lá­tok. Nyilván az egyszerűség és gyor. saság kedvéért történik, — konkré­ten a Pártélet és a Népnevelő Sza­va magyar kiadásánál — hogy egy­egy fordító válogatás nélkül kapja a szlovák vagy cseh cikkeket. így fordít aztán egyazon ember párt­szervezéssel, külpolitikával és mező­gazdasággal foglalkozó írásokat egy­másután. Ez sok esetben a fordítás értékét és a fordító munkakedvét csökkenti. Szükséges lenne megta­lálni a fordítói munka, bizonyos sza­kosításának módját, megkérdezni a fordítót, ismeri-e a témakört, pél­dául a tehenek tejhozamával és a borjak elválasztásával kapcsolatos szakkifejezéseket. Csak olyan mun­kával szabad megbízni a fordítót, amelyben jártas és amelyhez kedve van. A fordítók munkaközössége ak­tivizálásával talán ez a kérdés is megoldható. Helytelen az időszerű cikkek for­dítóit „mindenesnek" gondolni. Ez nemcsak a fordításon bosszulja meg magát, hanem a hanyag, hevenyé­szett fordítást közlő lap színvonalán is, amint azt az Uj Szónál gyak­ran tapasztaljuk. Taj-tsa tehát a munkáját a fordító is irodalomnak, amelynek íhüvelésé­hez kellő nyelvi, politikai és szociá­lis felkészültség szükséges. Azt az anyagot, amely ma a fordító kezébe kerül, az egyes kiadók azért adják ki, hogy a dolgozók tanuljanak be­lőle. A politikai, szak- és szépiro­dalomnak ma az a célja, hogy az embereket munkájuk és napi életük kérdéseiben segítse. Ilyen segítséget csak gondosan, megfelelő felkészült­séggel lefordított munka nyújthat. Különösen az ipari és mezőgazdasági termelés fokozásának problémáival foglalkozó írások fordítása igényel figyelmet és pontosságot. Ha az anyagot tanulmányozó szakember el­sietett, gondatlan és főleg avatat­lan fordítást lát, elveszti bizalmát a fordított munka értéke és célszerű­sége iránt és inkább erőt, időt nem sajnálva, a szlovák vagy cseh ki­adás után nyúl. A rossz, élvezhetetlen és ezért használhatatlan fordítások iskola­példája a Tatran kiadásában meg­jelent „Népünk egészsége érdeké­ben" című füzet Pedig éppen a párt- és kormány­határozatokat ismertető kiadványok­nak kell oly tökéleteseknek lenniök, hogy a dolgozók szívesen tanulmá­nyozzák őket. ­TARGYSZERETET A fordítónak a megfelelő felké­szültség mellett szeretnie kell mun­káját. A fordító csak úgy nyújthat tökéleteset, ha kedvvel dolgozik s ha nemcsak ismeri a tárgyat, ha­nem bele is éli magát, el is mélyül a problémákban. Ha még oly jó is nyelvtani és stilisztikai szempontból, nem lehet meggyőző és magávalra­gadó egy írás fordítása, ha a for­dító viszonya nem helyes a tárgy­hoz, általában párt- és kormánypo­litikánk, szocialista építésünk napi kérdéseihez. Ennek bizonyítékául felemlítek egy példát saját gyakor­latomból. Fordításaim állandó javítást igé­nyelnek, de a lektorok alapjában véve meg vannak elégedve mun­kámmal. Nemrég a kiadó tudta nél­kül egyik ismerősömnek körülbelül 10 oldalt adtam lefordításra a rám­bízott munkából. Ismerősöm hajdan irodalommal foglalkozott, ma letette a tollat és más területen dolgozik. Régi írásai után ítélve úgy láttam, ezt a néhány oldalt Jól lefordítja majd. Az Illetőt csak a honorárium érdekelte, közönyösen, gépiesen for­dított, mert a ml életünk kérdései idegenek az ö számára. Figyelmet érdemel, hogy a kiadó lektora ép ezeket az oldalakat vetette vissza és új fordítást kért. A MŰFORDÍTÁS KÉRDÉSEI Szükségesnek tartom, hogy cik­kemben az irodalmi műfordítás né­hány kérdésével ls foglalkozzam, no­ha ezek az írószövetség magyar munkaközösségének sajátos problé­máit alkotják. Keveset hallunk és olvasunk ma­napság arról, dolgoznak-e Irodalom­mal foglalkozó elvtársaink cseh vagy szlovák regények, elbeszélések for­dításán. Szűkebb kör Ismeri ugyan a munka tervét, de nem tudjuk, egyes íróink és fordítóink mint ha­ladnak e munkában. Még időszerűbb és problematiku­sabb a versfordítás dolga. Fiatal költői tehetségeink egész sora tuda­tában van annak, hogy saját köl­tészete fejlesztésének szempontjá­ból is fontos műfordítással foglal­koznia. Költőink csehből, szlovák­ból, néha oroszból, sőt szovjet köl­tők nyomán kínaiból és koreaiból is fordítanak, IRANYlTAs ÉS TERVSZERŰSÉG A fordítói munka költői ágában elsősorban az irányítást é« tervsze­rűséget tartom a legfontosabbnak. Nem célszerű, hogy másnyelvü verseket ötletszerűen fordítsunk ma­gyarra. Nem célszerű az sem, hogy másnyelvü verseket bizonyos alkal­makból kifolyólag újságírói sietség­gel fordítsunk magyarra. Egy-egy ünnepi alkalom kedvéért ne fordít­sunk le bármily értékű verset. A cseh és szlovák költészet ugyanazon nehézségekkel küzd, mint a mi köl­tészetünk, vannak jó és kevésbbé jő termékei. Véletlen és ötletszerű fordítások helyett, elsietett alkalmi fordítások helyett csak helyesen ki­választott, gonddal átköltötit verse­ket szabad közreadnunk. Műfordítóink a legtöbb szlovák vershez csak folyóiratok böngészése útján jutnak. Ilymódon sok vers, amely magyarban is szépen, hatá­sosan hangzana, elveszti időszerű­ségét és és a fordító érdeklődését. Hasznos lenne, — már ajánlottam hasonló megoldást a Kulturny Zivot szerkesztőségének — ha az írószö­vetség vagy szlovák költők maguk oly közeli kapcsolatot építenének ki műfordítóinkkal, hogy ezek még a saj­tóközlés előtt megismerkedhessenek az egyes költeményekkel. Mily szép és értékes lenne pl. az, hogyha a cseh és szlovák költők májust kö­szöntő verselt az Uj Szó, a Fáklya és más lapjaink magyarul közölhet­nék ifjú magyar költök versei mel­lett. Csak az kell hozzá, hogy mű­fordítással foglalkozó költőink rö­videsen kézhezkapják a szlovák cseh termést, hogy a munkához elég idő álljon rendelkezésükre. A műfordításnak helyt kell állnia formailag, tartalmilag, de magyar verstanilag is. Az a cél, hogy a for­dítás az itteni magyar dolgozókkal még jobban megszerettesse a cseh és szlovák nemzet költészetét, de amellett az ls, hogy a magyarorszá­gi dolgozó tömegekhez közelebb vi­gye a mi népünk kultúráját. Ezt a feladatot csak színvonalas munká­val lehet teljesíteni. A fordításoknak el kell bírniok a magyarországi kri­tikát is, mert a csehszlovákiai ma­gyar irodalomnak és költészetnek az egyetemes magyar Irodalomhoz kell kapcsolódnia s azzal egyvonalban haladnia a szocialista fejlődés útján. Ebből a szempontból örömteljes volt a budapesti Irodalmi Újságban olvasnunk Gály Olga versét és Tóth Tibor Hlkmet-fordítását. így költő­ink széles és avatott kritik®, elé tár­ják munkájukat. A MINŐSÉG KÉRDÉSE A jő versfordításhoz több dolog szükséges. A költőnek mindenek­előtt jártasnak kell lennie abban a nyelvben, amelyből fordít, ismernie kell annak sajátosságait, kifejező eszközeit és Irodalmát. Ismereteit e téren állandóan bővítenie kell. Fő­leg a cseh nyelv oly gazdag fordu­latokban, szóképekben, stb., hogy a szlovákul jól beszélőnek is gondol­kodnia kell néha egy-egy költői ki­fejezés jelentésén. A cseh nyelv ki­fejezéseinek megértéséhez a legjob­ban úgy jutunk el, ha egyetlen író vagy költö müveiben tanulmányozzuk őket. Magam például František Bra­niszlav, államdljas költö nyelvhasz­nálatát Ismerem légjobban, az ő ver­selt fordítgatva Igyekszem tökélete­síteni cseh nyelvismeretemet, hogy aztán elfogadható fordításokat tud­jak közrebocsátani. A költö a műfordításban lásson teljes értékű alkotó munkát. Ha nem becsüli úgy a fordítását, mint saját verseit, akkor rossz munkát véglett. A selejt termelése a fordító munka terén sokkal nagyobb hiá­nyosság, mint egy vers lefordításá­nak elmulasztása. Az Uj Szó több alkalommal közöl az időszerűség kedvéért gondatlan fordítást, amely gyakran jó költő­ink munkája, akik a műfordítást nem ápolják oly szeretettel, mint saját költészetüket. A költö adja bele a fordítás munkájába tehetsé­gének, nyelvi, eszmei és esztétikai tudásának teljét. Gály Olga, az „Ének a nagy ba­rátságról" című La jčiak-versciklus fordítója leírta munkája közben szerzett tapasztalatait. Ez és több ehhez hasonló írás szolgáljon alap­jául egy állandó, szervezett tapasz­talatcserének, aminő tudomásom sze­rint az írószövetség szlovák fordí­tóközösségében már rendszeresen fo­lyik. A FORDÍTÓMITNKA DÍJAZASA Utolsó helyen említem a fordítók számára nem érdektelen kérdést, a fordítómunka díjazását. A fordítók­nak pontosan kellene ismernlök a munkájuk értékelését szabályozó rendelkezéseket. A díjazás a gya­korlatban eltér a 2—3 éve kiadott rendelkezésektől. Legutóbb a Práca vetetite fel ezt a kérdést. A fordító ritkán tudja előre, mikor kapja meg munkájáért a megállapított mun­kadíjat. Hanyagul működnek a ki­adóvállalatok elszámolási osztályai, amire nézve igen sok példa áll ren­delkezésemre. Fizessenek pontosan és vessék el azt az elvet, az a fői hogy a fordítók egyszer megkapják pénzüket. Az elszámolási osztályok munkáját azonban ebből a szem­pontból a szerkesztőségeknek is se­gíteniök kell, amennyiben a nyom­dába adott anyag értékét azok szá­mítják ki, és gyakran csak sok nap vagy hét múltán továbbítják az el­lenjegyzett felszámolást. A fordító­munkát úgyszólván mindenki napi munkája után, gyakran a megérde­melt pihenés rovására végzi. A rend­szeresebb, gyorsabb kifizetés szintén elősegíti a fordítómunka megjavítá­sát. Nem engedhető meg. hogy az egyes kiadók (Smena, Tatran, Pe­A szakszervezetek tömegkulturális munkájának megjavításáért A Szakszervezetek Központi Ta­nácsának vezetősége jóváhagyta márciusban azt a határozatot, amely a Forradalmi Szakszervezeti Moz. galom tömegkulturálls munkájának kiszélesítésére vonatkozik és ezzel kiküszöbölte az eddigi tervezetlen séget és szétforgácsolódást a dol­gozíók közötti nevelő tevékenység vezetésében és letette alapjait en­nek új kifejéséhez gazdaságunk építésének megerősítése érdekében. Csütörtökön, április 9-én össze­gyűltek Prágában az összállaml ak­tíván a termelési szövetségek funk­cionáriusai abból a célból, hogy ta­nácskozzanak és kicseréljék tapasz, talataikat Az aktíván résztvett Kii­ment Gusztáv képviselő, a Központi Szakszervezeti Tanács elnöke, KoJ. lár Jaroszlav képviselő és Hnilics­ka Gusztáv, a Központi Szakszerve­zeti Tanács titkárai. A tömegkulturális munka legje­lentősebb kérdéseiről beszélt Hni­licska Gusztáv, & Központi Szak. szervezeti Tanács titkára. A szlovákiai fasisztaellenes harcosok nemzetközi szolidaritásának napja Szlovákia összes dolgozói szomba­ton, április ll.én, a fasisztaellenes harcosok nemzetközi szolidaritásá­nak napján megemlékeznek a bu. chenwaldi koncentrációs tábor poli­tikai foglyainak kiszabadításáról a dicső Szovjet Hadsereg által. A Fa­sisztaellenes Harcosok Szövetségé nek szlovákiai bizottsága ez alka­lomból valamennyi kerületi székhe­lyen és a kegyeleti helyéken, Mar. tin.Priekopán, Kremnicska mellett, Tokajikban és Besztercebányán bé­kemanifesztációt rendez. A dolgozók ezen a manifesztáclón kifejezik szolidáris érzéseiket vala. mennyi fasisztaellenes harcossal és azt a törhetetlen ^elhatározásukat, hogy a hősi szovjet nép és a dlosö Szovjet Hadsereg oldalán nagyobb munkaakarattal fognak harcolni a béke ellenségei és a szocializmus ellenségei ellen. Bratislavában a manifesztáclón, amely pénteken, Ap. rilis 10-én volt a Szlovák egye, tem aulájában, beszédet mondott Kubacs František, a Szlovák Nem­zeti Tanács elnöke, a Szlovák Nem­zeti Arcvonal Központi Akcióbizott­ságának főtitkára. A fasisztaelle­nes harcosok legaktívabb harcosá­nak ti manifesztáclón átadták a Fa. gisztaellenes Harcosok Szövetsége új tagsági igazolványait. Szombaton, április llén délután Bratislava dolgozói kegyeletüket fe. jezik ki a kegyeletes megemlékezési ünnepélyen a Csalogányvölgyben, amelyet az elesett és mártírhalált halt illegálisan dolgozó tagok emlá kére rendeznek. A fasisztaellenes harcosok nem­zetközi szolidaritásának napja al. kalmából a Sztálin-téren vándor, kiállítást rendeznek dolgozóink har­cáról a fasizmus ellen. A Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége tanácsának tagjai elhelyezték koszorújukat a Nemzeti Emlékművön A Demokratikus Jogászok Nem. aetközi Szövetsége prágai tanács, ülésének résztvevői D. N. Pritt el­nökkel, J. Z. Zejdin alelnökkel és Kovácsik József, a Csehszlovák Ja gászok Egyesületének elnökével az élen csütörtökön, április 9-én a De. mokratikua Jogásasok Nemzetközi Szövetsége tanácsának elsönapi dél­előtti ülésének befejezése után Vlt­kovom, a Nemzeti Emlékművön el­helyezték koszorújukat. • A Német Demokratikus Köztársaság képzőművészei Prágában Ezekben a napokban jött Prágába Csehszlovákia és a Német Demokra tikus Köztársaság közötti kultúr­egyezmény munkatervének keretein belüli kéthónapos tanulmány céljá­ból a Német Demokratikus Köztár. sasig két kiváló képzőművésze. Bal. tzer Hans grafikus, államdljas és Hans Kies szobrász, a Német Kép. zőmüvészek Szövetsége vezetőségé­nek és a német képzőművészek köz­ponti választmányának tagja. A Praha-Stred pályaudvaron a Vendé­geket a külfölddel való kultúrkap­csolatok bizottságának képviselői fogadták, továbbá a Csehszlovák; Képzőművészek Szövetségének és a NDK prágai diplomáciai missziójá­nak tagjai. A vashulladék gyűjtése a bratislavai kerületben A vashulladék gyűjtésének össz. állami akciója — a mezőgazdasági gyűjtés és a „Vasmüsizak" jó ered­ményeket mutattak fel a gyűjtés teljesítésében, amely eddig az ipar mögött lemaradt. A bratislavai ke. rület feladatait példásan teljesítette, A márciusi beadásoknak 181 száza­lékban tett eleget. A legnagyobb mennyiséget a bratis- i lavai járás; 286.6 tonnát és a ga. lántai járás: 237.6 tonnát adtak le. A Morava melletti Vysoká község szövetkezet tagjai, akik a mezőgaz­dasági gyűjtési akcióban elsők vol­tak Szlovákia területén, márciusban 80 tonna ócskavasat gyűjtöttek ösz­sze és küldtek el a kohókba. Ez a mennyiség 40 traktor gyártására elegendő. A cseszké-budejovicei kerület dolgozpi teljesítik kötelezettségvállalásukat Ezekben a napokban és hetekben az . egész cseszké-budejovicei kerület a májust köszöntő felajánlások tel­jesítésének szenteli idejét, amely kötelezettségvállalásokat a dolgozók Antonin Zápotocky köztársasági el­nökhöz intézett levelükben tettek. Magasan túlteljesítették kötelezett, ségvállalásaikat a vashulladék gyűj­tésében, mivel április 8-lg össze. gyűjtöttek az egész kerületben egy­millió kilogramm hulladékot terven felül. A cseszké-budejovicei kerü. let földművesei teljesítették a ve­tőmag elöcsíráztatását és az EFSz magasan túlteljesítette kötelezett­ségvállalását, melynek alapján má­jus l-ig 300.000 darab tojást kellett beadniok terven felül. dagőgiai kiadó és a Magyar Könyv­kiadó) különféleképpen díjazzák a fordítók munkáját és az sem, hogy saját hatáskörükben egy kaptafára húzzák a különböző értékű fordítá­sokat. A versfordításokra is vonat­kozik ez. S ha nincs megállapítva, meg kell állapítani a fordítómunka egységes hatályú fokmérőjét, amely szerint a fordítókat díjazzák. Ezek a kérdések ugyanilyen ége­tőn érintik a szlovák fordító irodal­mat. Ránk, magyar kultúrmunká­sokra azonban fokozottabb mérték­ben nehezednek. A nehézségekkel azonban meg kell küzdenünk. Gon­doljunk ismételten arra, hogy for­dításaink ^fontos dolgokat hoznak sokezer magyar dolgozó tudomására. Emeljük ezért minden tudásunkkal a fordítói munka színvonalát. Szántó György.

Next

/
Thumbnails
Contents