Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-08 / 86 . szám, szerda

r 2 UJSZ

Ö 1953 április 36 Minden dolgozónk számára biztosítsunk elégséges mezőgazdasági terméket Földműveseink második rádiobeszélgetése a párt és kormány képviselőivel és a mezőgazdaság kitüntetett dolgozóival Vasárnap, április 5-én 14 óra 30 perckor a csehszlovák rádió második rádióbeszélgetését közvetítette a földművesek részére, amelyben Václav Noszek belügyminiszter mondotta a megnyitó beszédét. Beszédében többek között ezeket mondotta: E'vtársak, elvlársnök, drága polgártársaink, összegyültünk újból másodig rádióbeszélgetésünkre a mezőgazdasági politikai feladatok megtárgyalására. Szivünk még most is el vem telve fájdalommal azon veszteség miatt, amely Sztálin és Gottwald elvtársak elhalálozásával ért bennünket. Szilárdan és következetesen haladunk azon az úton, amelyet Sztálin elvtárs tűzött ki a világ népeinek, azon az úton, amelyen Gottwald elvtárs vezetett bennünket a szocialista rendszer felé. Üdvözlöm önöket elvtársak és elvtársnök. Engedjék meg, hogy külön üdvözöljem ezen a beszélgetésen Jozef Nepomuc ky földmüvelésügyi miniszter elvtársat, Marek Szmidát, az állami birtokok miniszterét, Vratiszlav Krutinát, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárát és Marek Csulen elvtárs, földmüvelésügyi megbízottat. Megkülönböztetett , szivélyességgel üdvözlőm körünkben Bohumil Bures elvtársat, a „Nový život" egységes földműves szövetkezet elnökét, Jiri Dosztált, a moravszka-trebovaj traktorállomás agronómusát, Anezska Kantnerová elvtársnöt, a jehnicei állami birtokok gazdaságáról, Bohácsik elvtársat, a hetrsztenicei egységes földműves szövetkezet tagját és lyi nemzeti bizottságnak elnökét. A mult év decemberében tartott összállami pártkonferen. cián Gottwald elvtárs a következőket mondotta: „A mezögaz. dasági termelés mostani színvonala nem megfelelő. Népünk közellátása, az élelmiszeripari és könnyűipari szükségletek kategorikusan megkövetelik mezőgazdasági termelésünk jelentős emelését, mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés terén." És; hogy hogyan teljesítsük ezt a feladatot, hogy Gottwald elvtárs szavait valóra váltsuk, és dolgozóink élelmezé. sét jobban biztosítsuk, erről fogunk beszélni rádióbeszélgetésünkben. Jozef Nepomucky földművelésügyi miniszter beszéde Kedves barátaim, szövetkezetesek, elvtársak! Legutóbbi rádióvitánk óta fél év telt el. Egészben véve ez rövid idő és azt mondják, hogy az ember éle tében félév semmit sem jelent. A mi politikai és gazdasági életünkben azonban az elmúlt félévnek igen nagy jelentősége volt, mert bizonyos nagyfontosságú eesmények követ, keztek be, amelyek további lépést jelentenek előre a szocializmushoz. Elsősorban lelepleztük és ártal matlanná tettük a Rudolf Szlánszky vezette hitszegő árulók bandáját, amely igen nagy károkat okozott népgazdaságunknak és szocialista falunk fejlődésének legnagyobb féke volt. Szlánszky és társai voltak azok, akik védelmezték a kulákoltat ís a jó és rossz kulákokrói szóló különféle elméletekkel igyekeztek elérni, hogy a kis. és középparasztck befogadják maguk közé az egységet" földműves szövetkezetekbe a kulákot, ahol aztán a zsírosparasztok a legtöbb kárt tehetik, bévülről felbomlaszthatják a szövetkezeteket és visszaszerezhetik a faluban elvesztett pozícióikat A második fontos esemény Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciája volt tavaly decemberben. Számunkra ez különö sen fontos esemény. A konferencián Klement Gottwald elvtárs kitűzte mezőgazdaságunk feladatait, külö nősen az egységes földműves szövet, kezetek és a gépállomások munkájára és gazdálkodására, valamint az állami gazdaságok gazdálkodására vonatkozólag. Éppen ezért a történelmi jelentőségű konferencián mutatott rá Gottwald elvtárs arra, amikor részletes beszámolóját 10 pontban foglalta össze, mit kell tennünk, hogy minden gazdasági és közéletünk minden szakaszán szívósan érvénye, sítsük és kiharcoljuk a legnagyobb, fokú gazdaságosságot, takarékosságot, az önköltségek csökkentését és a munkatermelékenység fokozását. A kilencedik pontban Gottwald elvtárs mindnyájunk lelkére köti, milyen célt kell szem előtt tartanunk minden törekvésünkben. Ezeket mondta: „Nem szabad megfeledkeznünk róla. hogy minden törekvésünk végső célja az ember, az ember javáról való gondoskodás. Ezért iparunk és mezőgazdaságunk termelési lehetőségeihez mérten meg kell javítanunk lakosságunk ellátását közszükségleti cikkekkel, elsősorban pedig összhangba kell hoznunk a piacra kerülő árualapot a vásárlóképes kereslettel." Most helyénvaló lesz, ha részletesen foglalkozunk néhány feladattal. Miről" van szó elsősorban? A tavalyi ősz nem kedvezett a mezei munkáknak és mindnyájan tudjuk, hogy sok hektár maradt fel szántat lanui és bevetetlenül. Most tavaszszál ezeket a földeket haladéktala nul fel keli szántanunk és. be kell vetnünk. De nemcsak ezeket, hanem minden földet ügy kell megművelnünk, hogy egyetlen hektár, egyet, len ár se heverien parlagon. Minden talpalatnyi földnek teremnie kell, fokoznia mezőgazdaságún]? terme lését és enne.n következtében iavíta nia dolgozóink ellátását. Nem tűrhetjük a végtelenségig azt, hogy érzéktelenül járunk szántóföldjeink, legelőink és rétjeink mellett, ame. lyek parlagon hevernek és gyom nö vd be őket. Valljuk be, barátaim és elvtársaim, hány szövetkezeti tagunk, hány szövetkezeti és nemzeti bizottsági elnökünk és funkcionáriusunk megy el közömbösen az elgazosodott szántóföldek, a le nem kaszált rétek és legelők mellett, pedig ma napság valóságos harcot vívunk a takarmányhiány ellen és ezt a ta karmányt gyakran a legkisebb erőfeszítéssel a rendelkezésre álló eszközökkel bőségesen biztosíthatnánk magunknak. Szmida elvtárs, az ál. lami gazdaságok minisztere a mai vita során beszélni fog arról, milyen fontos az idén kellő mennyiségű takarmányt biztosítani, hogy teljessé tegyük állatállományunkat. Ha jobb gazdák akarunk lenni, tanulnunk kelj tavalyi gazdálkodásunk jó és rossz eredményeiből. Bi. zonyos, hogy — noha eredményeink túlnyomórészt jók voltak — még elég volt a hiba és a hiány. Ne fél jiink beszélni róluk és ' rámutatni ezekre a hibákra. Ne engedjük, hogy a kulákok és a nyugati ellenséges rádiópropagandája megtévesszen és kedvünket szegje. Az ellenség veszett gyűlöletében mint fuldokól a szalmaszálba, úgy kapaszkodik belé ebbe az általunk hangoztatott kritikába és azt állítja, hogy az összeomlás előtt állunk és a szétparcellázott földesúri, nagy- és maradék birtokos, egyházi és spekulációs földeken gazdálkodásunkkal a tönk szélére jutottunk. De bennünket nem tévesztenek meg. Kritikánknak az a célja, hogy a tavaszi munkák során biztosítsuk, hogy minden intézkedést megtegyünk az őszi vetés, a rétek, a legelők, a kertek, a gyümlöcsösök, a szőlő és komlóültetvények gondozását, a szántást, a talaj előkészítését, a vetést, és az ültetést, később pedig a vetemények gondozását idejében és jól végezzük el. Különösen nagy gondot kell fordítanunk a cukorrépa termelésére és gondozására. Tavaly a cukorrépa termés a legalacsonyabb volt az elmúlt évekhez képest. Jelenleg nehézségekkel küzdünk a cukorellátásban és az emberek szitkozódnak, hogy a szabad piacon nincs elég cukor. A répatermő vidéken is sok szövetkezeti tag, kis- és középparaszt szidja a cukorhiányt, de nem gondolja meg, hogy ehhez a hiányhoz ő is hozzájárult gondatlan munkájával. Hány hektáron Vetettéivel a szövetkezetek és a többi parasztok tavaly a cukorrépát később, agrotechnikai határidő után ? Hány hektáron nem gondozták idejében a cukorrépát, későn trá gyázták, egyelték és végül beszántották. Honnan szerezzünk cukrot, amikor a cukorrépa hektárhozamai jóval a terv alatt maradnak? A lakosság jogos elégedetlenségére és panaszaira ezért nem válaszolhatunk azzal, hogy a tavalyi év aszályos volt. Hisz tucatszámra és százszámra ismerünk példákat olyan helyekről, ahol szintén szárazság volt és mégis jó cukorrépa termést értek el. A szárazságra való hivat kozás tehát nem állja meg a helyét A megoldás útját a kiszelovicei szövetkezet tagjai mutatták meg, akik Horák és Olsanyik csoportvezető elvtársak vezetésével tavaly és tavalyelőtt nemcsak azokon a hektá rokon értek el bőséges termést, amelyek a proszenicei versenyben szerepeltek, hanem az ezeken a hektárokon szerzett tapasztalatok fel. használásával tavaly már körülbelül 50 hektár területről hektáronként H79 mázsa cukorrépát takarítottak be. "Lisanyban is elsősorban a saját erejükben és a Ponylkelszky és Skoda szövetkezeti tagok vezette két munkacsoportban bíztak. Ez a két csoport az egész vegetációs idö alatt gondját viselte a cukorrépaföldek nek versenybe léptek egymással és az eredmény? Noha Júniustól au gusztusig nem esett, a proszenicei versenytáblán 685.4 mázsát takari tottak be hektáronként és ami még fontosabb, a versenyben szereplő táblákon szerzett tapasztalatokat felhasználva, a többi répatermő földeken is 326 mázsás hektárhozamot értek él. / Még számtalan további példát sorolhatnánk fel. Tény az, hogy sző. vetkezeti tagjaink, kis és közép parasztjaink és asszonyaik értenek a répatermesztéshez és ha jobban támogatják őket — a gépállomások és agronómusaink, a népi közigaz. gatás és a cukorgyárak agronómusai — bőséges terméshozamokat ér nek el. Ezért helyénvaló lesz, ha felemlítjük ezeket a dolgokat, hogy minden parasztunk, minden mezőgazdasági dolgozónk megértse, milyen fontos szerepet játszanak az agrotechnikai határidők a bőséges cukorrépa termés elérésében és köz ellátásunk biztosításában. Minden nap, amellyel elodázzuk a tavaszi munkálatokat, egész államunk viszonylatában sok száz és sok ezer tonna értékes élelmiszer, nyersanyag és takarmány elvesztését je. lenti, ami hiányozni fog közellátá. sunkban, ipari termelésünkben és állattenyésztésünkben. Emellett az agrotechnikai határidők benemtartása megnehezíti a munka megszervezését, fölösleges bonyodalmakat okoz, növeli az üzemi kiadásokat és csökkenti a bevételeket. Konkréten ezt egyik legfontosabb ipari növényünk, a len példáján bizonyíthatjuk. Mivel számos EFSzilnk ragaszkodott az Antal-napi lenvetés elavult, teljesen indokolatlan hagyományához, sok hektáron a lent későn vetették el, a megállapított agrotechnikai határidőkön túl. Ennek következtében a len elmaradt fejlődésében és begyűjtésére nem az aratási munkák megkezdése előtt, hanem akkor került sor, amikor a mezőkön javában folyt az aratás. A szövetkezetek tehát nem gyüjthették be rendesen a lent, ha el akarták végezni az aratási munkákat. A lentermő vidékeken viszont, ahol nagyobbrészt lent vetettek, nem jutott idejük az aratásra. Elkéstek a len áztatásával és szárításával is, nem tisztították meg idejében a magoktól, sőt néhány helyen be sem takarították. Ezzel tonnaszámra ment veszendőbe textiliparunk értékes nyersanyaga. A szövetkezetek és a parasztok elvesztették bevételüket, ami különösen a lent nagyobb területeken termelő szövetkezetekben kedvezőtlen hatással volt a végleges elszámolás eredményére és a munkaegység értékére. Ott viszont, ahol betartották az agrotechnikai határidőket, kiváló minőségű rostokat és magot arattak, hektáronként nagy terméshozamokat értek el. Sok jó példát sorolhatnék fel egységes földműves szövetkezetekből, állami gazdaságokról és egyénileg gazdálkodó parasztok munkájának eredményeiről. Kettőt megemlítek közülük: a mladeckól EFSz (opatovai járás) tagjai tavaly négy hektáron vetettek lent. Noha nem sok tapasztalatuk volt a lentermesztésben és mint saját maguk is bevallják, néhány kisebb hibát követtek el, szorgalmukkal, a munka jó megszervezésével és az idejében elvégzett munkálatokkal elérték, hogy egy hektárról 41 mázsa lenrostot és 8 mázsa lenmagot takarítottak be. A 4 hektáron termelt 164 mázsa lenrostért 115.904 koronát, a 32 mázsa lenmagért 55.776 koronát, összesen tehát 171.680 koronát vettek be és ezenkívül 3.768 textilpontot kaptak mint lentermelök, ami bizonyára nagy örömet okozott nekik, főleg az asszonyoknak. EFSz-einknek nagy segítségére van az EFSz-ek közelmúltban jóváhagyott minta-alapszabályzata, amely minden szövetkezet és szövetkezeti tag munkájának törvénye lesz. A kongresszuson jóváhagyott alapszabályzajt világosan megállapítja, mit tegyenek az EFSz-ek és tagjai, hogy jó gazdásági eredményeket érjenek el és tovább fejlesszék, szilárdítsák közös gazdaságukat. Minden szövetkezetnek - hasznára lesz, ha munkáját elsősoriban a mintaalapszabályzat azon szakaszai szerint irányítja, amelyek a termelésről, különösen pedig az új munkamódszerek alkalmazásáról szólnak, amelyek a szovjet kolhozparasztoktól kerültek hozzánk. Hasznára les» minden szövetkezetnek, ha még szé' lesebb mértékben fogja alkalmazni a ' szovjet tapasztalatokat és vívmányokat. Bizonyos, hogy azok a szövetkezetek, amelyek egyszer már kipróbálták a keresztsoros vagy keskenysoros vetést, a szemcsés műtrágyákat és a pótbeporzást, amelyek fészkesen ültették a burgonyát, vagy bevezették a burgonya nyári ültetését, ezeket a szövetkezeteket nem kell majd meggyőzni az új munkamódszerek előnyeiről, mert saját szemükkel győződtek meg róla, milyen nagy részük van a hektárhozarúok fokozásában és ennek következtében a szövetkezet gazdasági megerősödésében. De meg kell győznünk a többi szövetkezetet is, hogy ők is bevezessék ezeket az új módszereket, amelyek fokozzák a hektárhozamokat. Ez a munka elsősorban élenjáró mezőgazdasági dolgozóinkra, a nemzeti bizottságok, a gépállomások agronomusaira, a cukorgyárak, lenfonók és a begyűjtési apparátus dolgozóira vár, akik közvetlenül együttműködnek a szövetkezetekkel és gyakran felkeresik a falvakat. Ezek az elvtársak konkrét példák alapján a legjobban rámutathatnak arra, milyen nagy jelentőségük van a szovjet tapasztalatoknak és vívmányoknak. Ebben a munkában részt kell venni valamennyi a mezőgazdaságban működő tudósunknak, a kutatóintézetek dolgozóinak és a propagandistáknak. Itt is szem előtt kell tartanunk a szovjet példát és tudományos kutatőmunkásaink tevékenységét egybe kell kapcsolnunk szövetkezeti tagjaink széleskörű gazdag tapasztalataival, amelyet a bőséges termésért és a nagy hektárhozamokért vívott hRrcban szereztek Végezetül, barátaim és elvtársaim, hangsúlyozni szeretném legfontosabb feladatainkat a következő napokban, most, amikor sok járásban és kerületben már teljes erővel folynak a tavaszi munkák. A kapásnövényeknek, elsősorban a cukorrépának porhanyitott és jól trágyázott földr

e van szükségük, különben hiába minden fáradozásunk a vegetációs időszakban Nem kevésbbé fontos feladatunk ezekben a napokban az őszi vetés helyes gondozása, boronálása és trágyázása, hogy a növények egyenlően és egyenletesen fejlődjenek. A burgonyaültetést is alaposan elő kell készíteni, hogy a földbe ne kerüljenek rohadt, beteg vagy csökkent értékű gumók, amelyeknek esiraképessége nem elégséges és amelyek nem biztosítanak, jó termést. Ezeket a feladatokat, amelyekről beszéltem és amelyekről a vita többi résztvevője fog beszélni, csak akkor teljesíthetjük, ha mindegyikünk pontosan tudja, mi a kötelessége és ha ezeket a kötelességeket kezdeményezőképesen, pontosan teljesítjük. Csak akkor teljesítjük feladatainkat, ha Klement Gottwald elvtárs beszámolóját két idézett pontja szellemében ellenségeink minden törekvésével szemben minden faluban, egész köztársaságunkban, minden EFSz-ben, minden munkacsoportban és brigádban, minden gépállomáson és állami gazdaságban nagy konkrét és lelkes munkaversenyt szervezünk e feladatok teljesítéséért és túlteljesítéséért Mezőgazdaságunknak gottwaldi ötéves tervünk utolsó évében nagy és felelősségteljes feladatokat kell teljesír teni. De egyben minden előfeltétele meg van ahhoz, hogy teljesítse is ezeket a feladatokat. A párt és a kormány határozatai a parasztok és elsősorban a szövetkezeti tagok segítségére vannak abban, hogy leküzdjék és kiküszöböljék a legsúlyosabb szervezési hiányokat. A kormány által jóváhagyott mintaalapszabályzat, amelyet a mezőgazdasági szövetkezetek első országos kongresszusán fogadtak el, világosan megmutatja, hogyan irányítsuk a szövetkezet munkáját és életét, hogy a szovjet kolhozok példájára szövet* kezéteink gazdagok és szövetkezeteseink tehetősek ingyenek. De maga az alapszabályzat még nem teremti meg szövetkezeteink jólétét. Ezt csak a szövetkezeti tagok szorgalmas és becsületes munkája hozhatja létre, amely az alapszabályzat utasításait, pártunk és kormányunk határozatait követi. Meg vagyok győződve róla, hogy szövetkezeti tagjaink, valamennyi kis- és középparasztunk minden igyekezetüket megfeszítik, felhasználják a szovjet kolhozparasztok tapasztalatait, a szovjet tudomány és a mi tudományunk vívmányait, hogy az idén szántóföldjeink, rétjeink és legelőink, minden talpalatnyi megművelt föld bőséges termést hozzon, amely biztosítja a mezőgazdasági termékek bőségét egész dolgozó népünk számára. Hiszem, hogy parasztjaink az idén több tejet és több vajat termelnek gyermekeink számára, több húst és több gabonát adnak közellátásunknak és több nyersanyagot fejlett iparunknak. A kitűzött feladatok teljesítése nemcsak az ő hasznukra lesz, hanem egész államunk és egész népünk Ja-' vát szolgálja. Megszilárdítja a népek békeharcát és legjobb válaszunk lesz azok számára, akik romba akarják dönteni házainkat és csatamezővé akarják változtatni termékeny mezőinket. \