Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-23 / 99. szám, csütörtök

u J % M 1953 április 23 I%APHil\Y A ViZl UKRON Ha elgondoljuk, hogy nem is olyan régen az emberiség a pusztítás méreteivei, a harácsolás nagyságával, a háború dúlásaival, vér és vas törvényeivel írta a történelmet, akkor fellélegezve kell köszönteni a ta vaszt, annak mostani napfényes derűjét, mely korunkban dokumentálható történelmi tényező lehet: emberek és munka derülátó nyugtája. A napfényről van szó, mely hullák kai fedett csataterek és kiégett falvak helyett emberi :téz alkotta műben tükrözheti önmagát. A duzzasztógátakra gondolok: a dobsinai és az árvái gigantokra. ot tani nuinkáslevelezök győzelmi je lentéscire, melyek büszkélkedve adják tovább a hírt napról napra: tegnap ennyivel emelkedett a víztü kör, ma ennyi és ennyi millió köb méterrel. „A kedvező időjárás elősegíti az Ärvai Duzzasztógát szocialista építkezésének gyors befejezését" — íme a napfény segítsége. Duzzadnak a tavak, szélesülnek, mélyülnek, a tavaszi napfény egyre nagyobb víztükröt ragyogtat, az el. sö motorcsónak már nekifutott fel. szántására; a déli lejtőkre üdülőket, strandokat terveznek. Van, akinek szeme már vitorlás csónakokat és versenyeket lát és vannak, mint az árvái dolgozók, akik így mondják: A mi cimljanszki tengerünk ... Cimljanszk: a Volga—Don-csatorna tengerré terpeszkedő duzzasztója.! „Légy üdvözölve Don tengere, ki egészen a miénk vagy!" köszönti a legilletékesebb lokálpatriotizmus: Solochov, az író, a „Csendes Don" világhírű szerzője. Ki más tehetné ezt nagyobb joggal, mint az iró, aki ennek a földterületnek életét, természetét és embereit a művész teremtőerejével avatta feledhetetlenné, múlhatatlanná. Multat és jövöt markolt fel egyszerre: régi embert és az új embert. Mint válik a kozákból szovjet ember: ezt a páratlan doni színjátékot az élet és valóság teljes hitelével tárta elénk. Most, évek múltán, új háború után, e táj embereinek a vad, kalandozó kozákok utódjainak technikai müvét köszönti: „Örök időkre dicsőség Neked, Volga—Don, Te, a szovjet nép eszének és teremtésének nagyszerű jelképe." „Az első" ez rövid kis himnuszának a címe. író szava 'út még csak próbálkozik: oly nagyszerű, oly páratlan az erflberi kéz alkotta gigantikus mű. Solochov nagy szerényen a költőt hívja, aki majdan megfogja tudni énekelni ezt a teremtő színjátékot, a történelemnek egyik legfontosabb fejezetét: „Mj csak felvázolni tudjuk azt, ami újat a szemünk itt befogad. De egyszer majd eljön a költő, kinek müve méltó lesz a kommunizmus nagy i építkezéseihez." A szovjet embert j ünnepli, ezt „a békés építészt" és ' vele kapcsolatban felidézi Nagy Pé- ; ter cárt, kinek a fejében már meg- ' fogant ez a most testet öltött csa- ; torna-eszme, de a cár visszarettent a nehézségektől, amikor az asztra- | káni gubernátor, Goliczyn herceg, a ! következőket jelentette: „Csak Isten egyedül határozhatja meg a vizek folyását és vak őrültség lenne, ha az ember össze akarná kötni azt, amit a Mindenható szétválasztott"... Száz év múlva Lenin a gátló ckadályokat már máskép határozta meg: „Akárhová nézünk, mindenütt olyan feladatokat látunk, melyeket az emberiség azonnal megoldhatna. Ami a megvalósítást megakadályozza, az a kapitalizmus... A kapitalizmus hihetetlen, komplikált technikai kérdéseket oldott meg, de általános megvalósításukat a milliók további nyomorbatartása miatt és néhány milliomos konok fukarsága kedvéért, mindig elhalasztotta." És a szovjet nép a legnehezebb kezdeti nehézségek közepette mégis megvalósitotta azt, amit az orosz kapitalizmus elmulasztott: a villanyosítás lenini tervét. Akkor írta Lenin: „Tizenkétezer kilowatt, ez bizony szerény kezdet. A külföldiek talán nevetni fognak. De az nevet jól, aki utoljára nevet." Solochov ma ezt a tizenkétezres szerény kezdetet idézi emlékezetünkbe, hogy ezzel mérhessük le azt a tengernyi fejlődést, melynek jelképes valósága a Volga— Don-csatorna! Solochov után, a másik világirodalmi mértékkel mérhető szovjet író, Konstantin F egy in is szót kér. Fegyin elsősorban mint kultúrtettet ünnepli a Volga—Don-csatorna eddigi eredményeit: „A szovjet kultúra általános színvonala, az a nívó, melyet az összesség elért, képezik azt a a alapot, amelynek a Volga—Donmunkagyözelem köszönhető." És en nek a győzelemnek az útját az egyre fokozódó ötéves tervek jelzik. Ha ezek nincsenek, akkor a szovjet nép ma szegényebb lenne a Volga— Don-csatorna annyiféle módon lekottázott himnuszával. Fegyin az egész nép, az összesség győzelmét igyekszik kihangsúlyozni, a kollektivitás egymásbafonódó munkáját: „Volga—Don az összlakosság figye lemreméltó kultúrszínvonalát tárja fel, egy magas színvonalon álló, fna már mindenki által elérhető művelődés tényét. A tömegek építéstechnikai tapasztalata arat itt most győzelmet, egy szétágazó indusztrializmus sokfélesége és hatalma." A Volga—Don így válik a munkakultúra nagyszerűségének és céltudatosságának jelképévé, az életöröm és végső fokon a békeakarat bizonyosságává: „Egyre jobban szeretjük azt, amit két kezünkkel teremtettünk. Egyre erősbödő szilárdsággal és erővel fogjuk békés munkánkat őrizni és megvédeni." Miért? A felelet egyszerű: „Szép a jövőnk, mert a jelenünk drága, mint maga az élet." Az egyik legnépszerűbb szovjet író, a Szlovákiában jólismert Borisz Polevoj, riportokban számol be doni élményeiről. Itt van például a duzzasztógátak egyik hőse, egy mérnök, aki egy jégtorlódásnál, haláltmegvető bátorsággal, leleményével nemcsak emberek százait mentette meg, de magát a müvet is. És ez a mérnök most a családi asztalnál ülve, mindenről beszél, csak erről nem. Polevoj hiába próbál meg minden furfangot: a mérnök kislánya „hőstettéről" kezd dicshimnuszokat zengem! Az úgy volt, hogy a szomszédék óriási kutyája, akit különben vadság miatt „Fasisztának" hívtak, egy szép nap betör a mérnökék udvarára és neki a kotlós nak, aki azonban nem ijed meg tőle. Az egyik kis csirkét mégis felkapja a kutya, de akkor a mérnök pöttömnyi csöppsége kirohan és kis öklével belevág a „Fasiszta" pofájába és íme, a kutya, akitől az egész utca félt, ijedten engedi el a csirkét és eliszkol... Hát ilyen emberek a Volga—Doncsatorna építői. Szerények, de a munka megszállottai. Fábry Zoltán. ^öcLiiaJzi eső krö k A letarolt vidék feléledt már újra, nem tapos már rajta ellenség bakancsa. Mezők virágait szedjük szép csokorba s legszebbet belőlük kivisszük egy sírra. A másik csokrot i3 szeretettel kötjük, Zápotocky elnök asztalára tesszük. ö vezet bennünket megkezdett utunkon, hogy népünknek boldog jövőt biztosítson. Izmos munkáskezek dolgoznak serényen. Gyáraink hirdetik a békét kevélyen. Egykor'elnyomott nép bánata a múlté, százados gyötrelmét régen elfelejté. Csak egyet ne felejts soha munkástestvér, hálád kit borítson e boldog életért, A nagy Szovjet földet és Gottwald apánkat dicsőíti hazánk virágzó pompája. Föld alatt, föld felett gépek zakatolnak, búzatermés érik, dalol a szép holnap. Szabadság és munka — béke van minálunk. Elértük, kivívtuk azt, amire vártunk. Hálacsokrunk hulljon hát Gottwald sírjára s hű társa, elnökünk munkaasztalára. Kotocs Erzsébet dolgozó asszony, Igló. Angol diákok és a szovjet írók találkozója Az angol munkáspárti diákszövetség küldöttsége jelenleg a Szovjetunióban vendégeskedik. A küldöttség tagjait a Szovjet írók Szövetségének székházában fogadták. A vendégeket A. Szurkov üdvözölte és bemutatta nekik az összejövetelen résztvevő szovjet írókat. A küldöttség vezetője, K. Watkins, az angol munkáspárti diákszövetség titkára ezután bemutatta a küldöttség tagjait. A szovjet írók angol vendégeik kérdéseire válaszoltak a Szovjet írók Szövetségének tevékenységéről és szervezetéről, a »Szovjetszkij Piszatyel« könykiadóvállalat, valamint a Gorkijról elnevezett Irodalmi Intézet munkásságáról, a fiatal írók neveléséről, az Irodalmi Alap rendeltetéséről és a szovjet írók anyagi helyzetéről beszéltek. A küldöttség tagjai érdeklődést tanúsítottak ama nemzetiségek irodalmának fejlődése iránt is, melyek csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után foghattak hozzá saját irodalmuk megteremtéséhez. Továbbá az írói alkotómunka feltételeiről és az íróknak az ország állami életében való részvételéről is érdeklődtek. Az angol diákküldöttség és a szovjet írók között lefolyt beszélgetés után K. Watkins köszönetet mondott a találkozóért és a küldöttség tagjainak adott magyarázatokért. A párt és Gottwald, — Gottwald és a párt „A párt é

s Gottwald, — Gott wald és a párt" — e két szó örökre összefort Csehszlovákia Kommu. nista Pártja — Csehszlovákia dolgozó népe e harcos élcsapata tag. jainak gondolataiban és szívében. Gottwald a párt egész életének és jelentőségének alapköve volt mindig és marad örökre. Nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüli munkások, dolgozó parasztok és értelmségiek tömegei is Gottwaldban látták Csehszlovákia Kommunista Pártjának elnökét, amely párt egész népünk drága és szivéhez közelálló pártjává vált. Éppen ezért e szavak: „Gottwald a CsKP elnöke" egyúttal gyűlöletes félelmet keltettek az urak maroknyi csoportjában, akik a dolgozók vérét szívták és akarják újra szívni. „Eltávozott Gottwald elvtárs, aki kiépítette és megedzette kommunista pártunkat..." Nehezen, kimondhatatlanul nehezen, fájdalommal szívünkben ismételgetjük a Csehszlovákia egész dolgozó népéhez intézett felhívás eme szavait. A párt és Gottwald örökre, mindörökre felbonthatatlan egység marad számunkra. Mindig hívek leszünk Klement Gottwald leninisztálini örökéhez. Midőn Gottwald elvtárs eltávozott tőlünk, utolsó beszédében, melyet tanítójának és szeretett vezérünknek, J. V. Sztálinnak búcsúztatásakor mondott, meghagyta: „Még szilárdabban tömöríteni pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártjának sorait, még szilárdabban felzárkózni annak Központi Bizottsága köré, még éberebben őrizni annak egységét, megbonthatatlanságát, még szívósabban fenntartani és megszilárdítani a párt kap csolatát a városok és falvak dolgozó népének legszélesebb rétegeivel." > f Eltávozásakor is úgy, ahogy 25 évvel ezelőtt, midőn a párt élére került, úgy, ahogy egész harcos forradalmár életében, Gottwald elvtárs elsősorban a pártra, a párt sorainak egységére gondolt. Annak érdekében, hogy pártunk azzá váljon, amivé lennie kell, azaz harcképes, forradalmi párttá, amely elég bátor, hogy a hatalomért harcba vezesse a proletariátust, amely elég tapasztalt, hogy a forradalmi helyzet bonyolult viszonyai között is tájékozódni tudjon, vagyis, hogy bolsevista párttá váljon a kapitalizmus ellen a szocializmusért: a párt vasegységére és sorainak tömörségére van szükség. Gott wald elvtársnak 1929-ben a kiéleződött osztálytere idején a párt élére kerülése jelentette az egységes és tömör kommunista párt kikovácsolásának kezdetét. A párt ekkor talált magára, akkor kezdett ažzá lenni, amivé lennie kellett. A párt megalakulása óta egészen Gottwald levtársnak a párt élére való kerüléséig egyenetlenséggel, széttagoltsággal és különféle frakciók bomlasztó tevékenységével, a reformista opportunizmus örökségével küzködött. Gottwald elvtárs, Sztálin tanítványa, erős kezével Kommunista Pártunkat lenini-sztálini típusú párttá építette és edzette. Az ő vezetése alatt 26 évig tartó nehéz küzdelmek során nem fordult elő és nem fordulhatott elő a párt széttagoltsága, sorai egységének megbomlása. Gottwald elvtárs a pártból vasseprüvel űzte ki azokat, akik meg akarták bontani a párt belső egységét. Ebben volt a párt ereje, az az erő, amely a legsúlyosabb időkben megmutatkozott. A párt sorai a fasizmus fenyegetéseitől nem inogtakmeg és nem bomlottak meg 1938ban sem. A párt Gottwald elvtárs vezetésével szilárdan illegális harcba lépett és a véres kivégzések nem törték meg sorait. A párt 1945-ben erösebben, mint bármikor azelőtt, ment át Gottwald elvtárssal az élen a szabadság kapuján, hogy mint a munkásosztály é» a dolgozó nép szeretett pártja, éppen hatalmas egységével zúzza szét 1948-ban az osztályellenséget. A Gottwald elvtárs által kikovácsolt egység elti porta a Szlánszky-féle államellenes összeesküvő központ fejét. Ebben volt a párt ereje, ebben van a párt ereje ma is és lesz mindig is, amig őrizni fogjuk Gottwald elvtárs eme szent örökét. Gottwald elvtárs azért tudott ilyen pártot kikovácsolni, mert Lenin és Sztálin M tanítványa volt, mert meggyőződéses marxista-leninista volt. A munkásosztály harcában óriási jelentőséget tulajdonítva a forradalmi marxista-leninista elméletnek, Gottwald elvtárs kezdettől fogva szorgalmazza a „párttagság rendszeres iskolázását, a káderek elméleti és politikai színvonalának széleskörű javítását", mint a párt napi feladatát. A párt ideológiai egysége egyedül Marx, Engels, Lenin és Sztálin forradalmi tanításának alapján kovácsolódhatott ki. A párt e tanítástól való valamennyi elhajlás ellen küzdve, egyedül ennek alapján tudta végül győzelemre vezetni népünket. Mindezt Gottwald elvtársnak köszönhetjük. Gottwald elvtárs a forradalmi marxizmustól felvértezve minden helyzetben meg tudta találni a helyes megoldást. Meg tudta találni mind a kapitalizmus elleni harc idején, mind a szocializmusért vívott harc újabb feltételei között, mert alkotó módon alkalmazta a marxizmust. Minden egyes párttag számára útmutatást jelentenek Gottwald elvtárs szavai: állandóan, egyre mélyebben sajátítsuk el a leninizmus tanítását" .Lenin és Sztálin tanításának elsajátítása azt jelenti, hogy mindenekelőtt a mindennapos gyakorlatban tanuljuk meg alkalmazásukat, megtanuljuk alkalmazását, mint iránytűnek alkalmazását az utakon és útkereszteződéseken." Egyedül így fokozhatjuk a párt ideológiai aktivitását, ahogy azt feladatul tűzi elénk a CsKP országos konferenciája. Pártunk útjának miden szakaszán csak azért tudta sikeresen vezetni és szervezni a tömegeket, mert ma ga volt a megtestesült szervezettség és fegyelem, a munkásosztály szervezett élcsapata. így kovácsolta egybe pártunkat Gottwald elvtárs a szervezeti építés .lenini-sztálini alapjain. Midőn Gottwald elvtárs a párt élére került, a Kommunisták Cseh. szlovákiai Pártjának V. kongresszusán hangsúlyozta, hogy „a pártnak minden komolysággal tudatosítania kell annak elengedhetetlen követelményét, hogy valóban kommunista forradalmi párttá, harcos szervezetté és a proletár forradalmi mozga. lom vezető szervévé váljon." Bol sevik alapokon át kell építeni a pártot, úgy, hogy súlypontja a tömegek között legyen, be kell vezetni a bolsevik fegyelmet és a bolsevik ön. kritikát, ami nélkül nem létezhet bolsevista párt. Ezek az alapelvek pártunkban egyedül Gottwald elvtárs kitartó munkája eredményekép pen jutottak ^diadalra, A párt készen állott döntő küzdelmek vívására, a kizsákmányolók uralmának megdöntésére. Uj feltételek között, midőn a párt ismét harcba kezd a szocialista építés meggyorsításáért, Gottwald elvtárs mesteri módon alkalmazza a Szovjetunió Kommunista Pártjának óriási tapasztalatait. A párt elé terjeszti a CsKP alapszabályzatát, melyet azután az országos konferencia jóváhagy. Az új alapszabályzat olyan alappá válik, amelyen a szocializmus újabb győzelméért vívott küzdelemben kibontakozik pártunk hatalmas alkotó energiája. A párt alapszabályzatának életbeléptetése és a párt Gottwald elvtárs által kovácsolt szervezeti egységének megőrzése az új alapszabályzat alkalmazásának alapján váljon mindennapi kötelességünké.. Gottwald elvtársnak köszönjük, hogy pártunk Csehszlovákia népének drága és szívéhez közelálló pártja lett és felbonthatatlan kötelékek fűzik népünket a párthoz. Gottwald elvtárs volt az aki állandóan lelkünkre kötötte, hogy a pártban nem öncélúságot, hanem a proletariátus osztályharcának eszközét, fegyverét lássuk. Örökké élni fognak Gottwald elvtárs útmutatásai arról, hogyan dolgozzunk a tömegek között. A tömegmunka olyan munkamódszer, amely szerint a pártszervezetek nem csupán belső ügyeikkel foglalkozó zárt egységet képeznek, hanem az üzemekben, szakszervezetekben, falvakon, szövetkezetekben stb., a dolgozó tömegek élén állanak. „A dolgozó tömegek élén csak akkor állhatnak, ha naponta foglalkoznak kérdéseikkel, ha a tömegekkel együtt fognak élni, lélekzeni, ha részletesen ismerni fogják összes fájdalmaikat, panaszaikat és szükségleteiket." Most minden egyes szervezet, minden egyes kommunista egyik főfeladata, hogy a tömegek vezérévé és szószólójává váljék, úgy, ahogy Gottwald elvtárs az volt. Csak így tudjuk sikeresen befejezni az első ötéves tervet. Tgy építette, edzette és nevelte pártunkat szeretett Gottwald elvtársunk egész életén át. Pártunk csak így válhatott olyan hatalmas erővé, amely Lenin és Sztálin zászlaja alatt, Gottwald útján győzelemre vezeti népünket. A pártban és csak a pártban van meg annak biztosítéka, hogy hazánkban felépítjük a v szocializmust. A párt — minden. Ez Gottwald elvtárs öröke. Ezért „Gottwald és a párt, a párt é

s Gottwald" gondolatainkban és szívünkben örök. re egyet fognak jelenteni. A. Menszatorisz, L. Sztíszkal. t