Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-23 / 99. szám, csütörtök

u J % M 1953 április 23 I%APHil\Y A ViZl UKRON Ha elgondoljuk, hogy nem is olyan régen az emberiség a pusztítás mé­reteivei, a harácsolás nagyságával, a háború dúlásaival, vér és vas tör­vényeivel írta a történelmet, akkor fellélegezve kell köszönteni a ta vaszt, annak mostani napfényes de­rűjét, mely korunkban dokumentál­ható történelmi tényező lehet: em­berek és munka derülátó nyugtája. A napfényről van szó, mely hullák kai fedett csataterek és kiégett fal­vak helyett emberi :téz alkotta mű­ben tükrözheti önmagát. A duzzasztógátakra gondolok: a dobsinai és az árvái gigantokra. ot tani nuinkáslevelezök győzelmi je lentéscire, melyek büszkélkedve ad­ják tovább a hírt napról napra: tegnap ennyivel emelkedett a víztü kör, ma ennyi és ennyi millió köb méterrel. „A kedvező időjárás elő­segíti az Ärvai Duzzasztógát szo­cialista építkezésének gyors befeje­zését" — íme a napfény segítsége. Duzzadnak a tavak, szélesülnek, mé­lyülnek, a tavaszi napfény egyre nagyobb víztükröt ragyogtat, az el. sö motorcsónak már nekifutott fel. szántására; a déli lejtőkre üdülőket, strandokat terveznek. Van, akinek szeme már vitorlás csónakokat és versenyeket lát és vannak, mint az árvái dolgozók, akik így mondják: A mi cimljanszki tengerünk ... Cimljanszk: a Volga—Don-csator­na tengerré terpeszkedő duzzasztó­ja.! „Légy üdvözölve Don tengere, ki egészen a miénk vagy!" köszönti a legilletékesebb lokálpatriotizmus: Solochov, az író, a „Csendes Don" világhírű szerzője. Ki más tehetné ezt nagyobb joggal, mint az iró, aki ennek a földterületnek életét, termé­szetét és embereit a művész terem­tőerejével avatta feledhetetlenné, múlhatatlanná. Multat és jövöt markolt fel egyszerre: régi embert és az új embert. Mint válik a ko­zákból szovjet ember: ezt a párat­lan doni színjátékot az élet és va­lóság teljes hitelével tárta elénk. Most, évek múltán, új háború után, e táj embereinek a vad, kalandozó kozákok utódjainak technikai müvét köszönti: „Örök időkre dicsőség Ne­ked, Volga—Don, Te, a szovjet nép eszének és teremtésének nagyszerű jelképe." „Az első" ez rövid kis himnuszának a címe. író szava 'út még csak próbálkozik: oly nagy­szerű, oly páratlan az erflberi kéz alkotta gigantikus mű. Solochov nagy szerényen a költőt hívja, aki majdan megfogja tudni énekelni ezt a teremtő színjátékot, a történe­lemnek egyik legfontosabb fejezetét: „Mj csak felvázolni tudjuk azt, ami újat a szemünk itt befogad. De egy­szer majd eljön a költő, kinek müve méltó lesz a kommunizmus nagy i építkezéseihez." A szovjet embert j ünnepli, ezt „a békés építészt" és ' vele kapcsolatban felidézi Nagy Pé- ; ter cárt, kinek a fejében már meg- ' fogant ez a most testet öltött csa- ; torna-eszme, de a cár visszarettent a nehézségektől, amikor az asztra- | káni gubernátor, Goliczyn herceg, a ! következőket jelentette: „Csak Isten egyedül határozhatja meg a vizek folyását és vak őrült­ség lenne, ha az ember össze akar­ná kötni azt, amit a Mindenható szétválasztott"... Száz év múlva Lenin a gátló cka­dályokat már máskép határozta meg: „Akárhová nézünk, mindenütt olyan feladatokat látunk, melyeket az emberiség azonnal megoldhatna. Ami a megvalósítást megakadályoz­za, az a kapitalizmus... A kapita­lizmus hihetetlen, komplikált tech­nikai kérdéseket oldott meg, de ál­talános megvalósításukat a milliók további nyomorbatartása miatt és néhány milliomos konok fukarsága kedvéért, mindig elhalasztotta." És a szovjet nép a legnehezebb kezdeti nehézségek közepette mégis megva­lósitotta azt, amit az orosz kapita­lizmus elmulasztott: a villanyosítás lenini tervét. Akkor írta Lenin: „Ti­zenkétezer kilowatt, ez bizony sze­rény kezdet. A külföldiek talán ne­vetni fognak. De az nevet jól, aki utoljára nevet." Solochov ma ezt a tizenkétezres szerény kezdetet idézi emlékezetünkbe, hogy ezzel mér­hessük le azt a tengernyi fejlődést, melynek jelképes valósága a Volga— Don-csatorna! Solochov után, a másik világiro­dalmi mértékkel mérhető szovjet író, Konstantin F egy in is szót kér. Fegyin elsősorban mint kultúrtet­tet ünnepli a Volga—Don-csatorna eddigi eredményeit: „A szovjet kul­túra általános színvonala, az a nívó, melyet az összesség elért, képezik azt a a alapot, amelynek a Volga—Don­munkagyözelem köszönhető." És en nek a győzelemnek az útját az egy­re fokozódó ötéves tervek jelzik. Ha ezek nincsenek, akkor a szovjet nép ma szegényebb lenne a Volga— Don-csatorna annyiféle módon le­kottázott himnuszával. Fegyin az egész nép, az összesség győzelmét igyekszik kihangsúlyozni, a kollek­tivitás egymásbafonódó munkáját: „Volga—Don az összlakosság figye lemreméltó kultúrszínvonalát tárja fel, egy magas színvonalon álló, fna már mindenki által elérhető műve­lődés tényét. A tömegek építéstech­nikai tapasztalata arat itt most győ­zelmet, egy szétágazó indusztrializ­mus sokfélesége és hatalma." A Volga—Don így válik a munkakultú­ra nagyszerűségének és céltudatos­ságának jelképévé, az életöröm és végső fokon a békeakarat bizonyos­ságává: „Egyre jobban szeretjük azt, amit két kezünkkel teremtet­tünk. Egyre erősbödő szilárdsággal és erővel fogjuk békés munkánkat őrizni és megvédeni." Miért? A fe­lelet egyszerű: „Szép a jövőnk, mert a jelenünk drága, mint maga az élet." Az egyik legnépszerűbb szovjet író, a Szlovákiában jólismert Borisz Polevoj, riportokban számol be doni élményeiről. Itt van például a duz­zasztógátak egyik hőse, egy mér­nök, aki egy jégtorlódásnál, halált­megvető bátorsággal, leleményével nemcsak emberek százait mentette meg, de magát a müvet is. És ez a mérnök most a családi asztalnál ülve, mindenről beszél, csak erről nem. Polevoj hiába próbál meg min­den furfangot: a mérnök kislánya „hőstettéről" kezd dicshimnuszokat zengem! Az úgy volt, hogy a szom­szédék óriási kutyája, akit külön­ben vadság miatt „Fasisztának" hívtak, egy szép nap betör a mér­nökék udvarára és neki a kotlós nak, aki azonban nem ijed meg tőle. Az egyik kis csirkét mégis felkapja a kutya, de akkor a mérnök pöt­tömnyi csöppsége kirohan és kis öklével belevág a „Fasiszta" pofá­jába és íme, a kutya, akitől az egész utca félt, ijedten engedi el a csirkét és eliszkol... Hát ilyen emberek a Volga—Don­csatorna építői. Szerények, de a munka megszállottai. Fábry Zoltán. ^öcLiiaJzi eső krö k A letarolt vidék feléledt már újra, nem tapos már rajta ellenség bakancsa. Mezők virágait szedjük szép csokorba s legszebbet belőlük kivisszük egy sírra. A másik csokrot i3 szeretettel kötjük, Zápotocky elnök asztalára tesszük. ö vezet bennünket megkezdett utunkon, hogy népünknek boldog jövőt biztosítson. Izmos munkáskezek dolgoznak serényen. Gyáraink hirdetik a békét kevélyen. Egykor'elnyomott nép bánata a múlté, százados gyötrelmét régen elfelejté. Csak egyet ne felejts soha munkástestvér, hálád kit borítson e boldog életért, A nagy Szovjet földet és Gottwald apánkat dicsőíti hazánk virágzó pompája. Föld alatt, föld felett gépek zakatolnak, búzatermés érik, dalol a szép holnap. Szabadság és munka — béke van minálunk. Elértük, kivívtuk azt, amire vártunk. Hálacsokrunk hulljon hát Gottwald sírjára s hű társa, elnökünk munkaasztalára. Kotocs Erzsébet dolgozó asszony, Igló. Angol diákok és a szovjet írók találkozója Az angol munkáspárti diákszö­vetség küldöttsége jelenleg a Szov­jetunióban vendégeskedik. A kül­döttség tagjait a Szovjet írók Szö­vetségének székházában fogadták. A vendégeket A. Szurkov üdvö­zölte és bemutatta nekik az össze­jövetelen résztvevő szovjet írókat. A küldöttség vezetője, K. Watkins, az angol munkáspárti diákszövet­ség titkára ezután bemutatta a küldöttség tagjait. A szovjet írók angol vendégeik kérdéseire válaszoltak a Szovjet írók Szövetségének tevékenységéről és szervezetéről, a »Szovjetszkij Piszatyel« könykiadóvállalat, vala­mint a Gorkijról elnevezett Irodal­mi Intézet munkásságáról, a fiatal írók neveléséről, az Irodalmi Alap rendeltetéséről és a szovjet írók anyagi helyzetéről beszéltek. A küldöttség tagjai érdeklődést tanúsítottak ama nemzetiségek iro­dalmának fejlődése iránt is, me­lyek csak a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom után foghattak hozzá saját irodalmuk megteremté­séhez. Továbbá az írói alkotómunka feltételeiről és az íróknak az ország állami életében való részvételéről is érdeklődtek. Az angol diákküldöttség és a szovjet írók között lefolyt beszélge­tés után K. Watkins köszönetet mondott a találkozóért és a kül­döttség tagjainak adott magyará­zatokért. A párt és Gottwald, — Gottwald és a párt „A párt é s Gottwald, — Gott wald és a párt" — e két szó örök­re összefort Csehszlovákia Kommu. nista Pártja — Csehszlovákia dol­gozó népe e harcos élcsapata tag. jainak gondolataiban és szívében. Gottwald a párt egész életének és jelentőségének alapköve volt min­dig és marad örökre. Nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüli munkások, dolgozó parasztok és értelmségiek tömegei is Gottwald­ban látták Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának elnökét, amely párt egész népünk drága és szivéhez kö­zelálló pártjává vált. Éppen ezért e szavak: „Gottwald a CsKP elnö­ke" egyúttal gyűlöletes félelmet keltettek az urak maroknyi csoport­jában, akik a dolgozók vérét szív­ták és akarják újra szívni. „Eltávozott Gottwald elvtárs, aki kiépítette és megedzette kom­munista pártunkat..." Nehezen, kimondhatatlanul nehezen, fájdalom­mal szívünkben ismételgetjük a Csehszlovákia egész dolgozó népé­hez intézett felhívás eme szavait. A párt és Gottwald örökre, mind­örökre felbonthatatlan egység ma­rad számunkra. Mindig hívek le­szünk Klement Gottwald lenini­sztálini örökéhez. Midőn Gottwald elvtárs eltávo­zott tőlünk, utolsó beszédében, me­lyet tanítójának és szeretett vezé­rünknek, J. V. Sztálinnak búcsúzta­tásakor mondott, meghagyta: „Még szilárdabban tömöríteni pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártjának sorait, még szilárdabban felzárkózni annak Központi Bizott­sága köré, még éberebben őrizni annak egységét, megbonthatatlan­ságát, még szívósabban fenntarta­ni és megszilárdítani a párt kap csolatát a városok és falvak dol­gozó népének legszélesebb réte­geivel." > f Eltávozásakor is úgy, ahogy 25 évvel ezelőtt, midőn a párt élére került, úgy, ahogy egész harcos forradalmár életében, Gottwald elv­társ elsősorban a pártra, a párt sorainak egységére gondolt. Annak érdekében, hogy pártunk azzá váljon, amivé lennie kell, azaz harcképes, forradalmi párttá, amely elég bátor, hogy a hatalomért harcba vezesse a proletariátust, amely elég tapasztalt, hogy a for­radalmi helyzet bonyolult viszonyai között is tájékozódni tudjon, vagyis, hogy bolsevista párttá váljon a ka­pitalizmus ellen a szocializmusért: a párt vasegységére és sorainak tömörségére van szükség. Gott wald elvtársnak 1929-ben a ki­éleződött osztálytere idején a párt élére kerülése jelentette az egysé­ges és tömör kommunista párt ki­kovácsolásának kezdetét. A párt ek­kor talált magára, akkor kezdett ažzá lenni, amivé lennie kellett. A párt megalakulása óta egé­szen Gottwald levtársnak a párt élé­re való kerüléséig egyenetlenséggel, széttagoltsággal és különféle frak­ciók bomlasztó tevékenységével, a reformista opportunizmus öröksé­gével küzködött. Gottwald elvtárs, Sztálin tanítvá­nya, erős kezével Kommunista Pár­tunkat lenini-sztálini típusú párttá építette és edzette. Az ő vezetése alatt 26 évig tartó nehéz küzdelmek során nem fordult elő és nem for­dulhatott elő a párt széttagoltsága, sorai egységének megbomlása. Gott­wald elvtárs a pártból vasseprüvel űzte ki azokat, akik meg akarták bontani a párt belső egységét. Eb­ben volt a párt ereje, az az erő, amely a legsúlyosabb időkben meg­mutatkozott. A párt sorai a fasiz­mus fenyegetéseitől nem inogtak­meg és nem bomlottak meg 1938­ban sem. A párt Gottwald elvtárs vezetésével szilárdan illegális harc­ba lépett és a véres kivégzések nem törték meg sorait. A párt 1945-ben erösebben, mint bármikor azelőtt, ment át Gottwald elvtárssal az élen a szabadság kapuján, hogy mint a munkásosztály é» a dolgozó nép szeretett pártja, éppen hatalmas egységével zúzza szét 1948-ban az osztályellenséget. A Gottwald elv­társ által kikovácsolt egység elti porta a Szlánszky-féle államellenes összeesküvő központ fejét. Ebben volt a párt ereje, ebben van a párt ereje ma is és lesz mindig is, amig őrizni fogjuk Gottwald elvtárs eme szent örökét. Gottwald elvtárs azért tudott ilyen pártot kikovácsolni, mert Lenin és Sztálin M tanítványa volt, mert meggyőződéses marxista-leninista volt. A munkásosztály harcában óriási jelentőséget tulajdonítva a forradalmi marxista-leninista elmé­letnek, Gottwald elvtárs kezdettől fogva szorgalmazza a „párttagság rendszeres iskolázását, a káderek elméleti és politikai színvonalának széleskörű javítását", mint a párt napi feladatát. A párt ideológiai egysége egyedül Marx, Engels, Le­nin és Sztálin forradalmi tanításá­nak alapján kovácsolódhatott ki. A párt e tanítástól való valamennyi elhajlás ellen küzdve, egyedül en­nek alapján tudta végül győzelem­re vezetni népünket. Mindezt Gott­wald elvtársnak köszönhetjük. Gott­wald elvtárs a forradalmi marxiz­mustól felvértezve minden helyzet­ben meg tudta találni a helyes meg­oldást. Meg tudta találni mind a kapitalizmus elleni harc idején, mind a szocializmusért vívott harc újabb feltételei között, mert alkotó módon alkalmazta a marxizmust. Minden egyes párttag számára útmutatást jelentenek Gottwald elvtárs szavai: állandóan, egyre mélyebben sajá­títsuk el a leninizmus tanítását" .Lenin és Sztálin tanításának elsa­játítása azt jelenti, hogy mindenek­előtt a mindennapos gyakorlatban tanuljuk meg alkalmazásukat, meg­tanuljuk alkalmazását, mint irány­tűnek alkalmazását az utakon és útkereszteződéseken." Egyedül így fokozhatjuk a párt ideológiai aktivitását, ahogy azt feladatul tűzi elénk a CsKP orszá­gos konferenciája. Pártunk útjának miden szakaszán csak azért tudta sikeresen vezetni és szervezni a tömegeket, mert ma ga volt a megtestesült szervezettség és fegyelem, a munkásosztály szer­vezett élcsapata. így kovácsolta egybe pártunkat Gottwald elvtárs a szervezeti építés .lenini-sztálini alap­jain. Midőn Gottwald elvtárs a párt élére került, a Kommunisták Cseh. szlovákiai Pártjának V. kongresszu­sán hangsúlyozta, hogy „a pártnak minden komolysággal tudatosítania kell annak elengedhetetlen követel­ményét, hogy valóban kommunista forradalmi párttá, harcos szervezet­té és a proletár forradalmi mozga. lom vezető szervévé váljon." Bol sevik alapokon át kell építeni a pár­tot, úgy, hogy súlypontja a töme­gek között legyen, be kell vezetni a bolsevik fegyelmet és a bolsevik ön. kritikát, ami nélkül nem létezhet bolsevista párt. Ezek az alapelvek pártunkban egyedül Gottwald elv­társ kitartó munkája eredményekép pen jutottak ^diadalra, A párt ké­szen állott döntő küzdelmek vívásá­ra, a kizsákmányolók uralmának megdöntésére. Uj feltételek között, midőn a párt ismét harcba kezd a szocialis­ta építés meggyorsításáért, Gott­wald elvtárs mesteri módon alkal­mazza a Szovjetunió Kommunista Pártjának óriási tapasztalatait. A párt elé terjeszti a CsKP alapsza­bályzatát, melyet azután az orszá­gos konferencia jóváhagy. Az új alapszabályzat olyan alappá válik, amelyen a szocializmus újabb győ­zelméért vívott küzdelemben kibon­takozik pártunk hatalmas alkotó energiája. A párt alapszabályzatá­nak életbeléptetése és a párt Gott­wald elvtárs által kovácsolt szerve­zeti egységének megőrzése az új alapszabályzat alkalmazásának alap­ján váljon mindennapi kötelességün­ké.. Gottwald elvtársnak köszönjük, hogy pártunk Csehszlovákia népé­nek drága és szívéhez közelálló párt­ja lett és felbonthatatlan kötelékek fűzik népünket a párthoz. Gottwald elvtárs volt az aki állandóan lelkünk­re kötötte, hogy a pártban nem ön­célúságot, hanem a proletariátus osztályharcának eszközét, fegyverét lássuk. Örökké élni fognak Gott­wald elvtárs útmutatásai arról, ho­gyan dolgozzunk a tömegek között. A tömegmunka olyan munkamód­szer, amely szerint a pártszerveze­tek nem csupán belső ügyeikkel fog­lalkozó zárt egységet képeznek, ha­nem az üzemekben, szakszerveze­tekben, falvakon, szövetkezetekben stb., a dolgozó tömegek élén álla­nak. „A dolgozó tömegek élén csak akkor állhatnak, ha naponta foglal­koznak kérdéseikkel, ha a tömegek­kel együtt fognak élni, lélekzeni, ha részletesen ismerni fogják összes fájdalmaikat, panaszaikat és szük­ségleteiket." Most minden egyes szervezet, minden egyes kommunis­ta egyik főfeladata, hogy a töme­gek vezérévé és szószólójává vál­jék, úgy, ahogy Gottwald elvtárs az volt. Csak így tudjuk sikeresen be­fejezni az első ötéves tervet. Tgy építette, edzette és nevelte pártunkat szeretett Gottwald elvtár­sunk egész életén át. Pártunk csak így válhatott olyan hatalmas erővé, amely Lenin és Sztálin zászlaja alatt, Gottwald útján győzelemre vezeti népünket. A pártban és csak a pártban van meg annak biztosíté­ka, hogy hazánkban felépítjük a v szocializmust. A párt — minden. Ez Gottwald elvtárs öröke. Ezért „Gott­wald és a párt, a párt é s Gottwald" gondolatainkban és szívünkben örök. re egyet fognak jelenteni. A. Menszatorisz, L. Sztíszkal. t

Next

/
Thumbnails
Contents