Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-23 / 99. szám, csütörtök

1953 április 29. UJSZ0 3 A NAGY SZTÁLIN ÉLETE A háború harmadik esztendeje egyre világosabbá teszi az egész világ előtt, hogy a hitleri koalíció résztvevőinek hódító, rabló törekvésein épült fel. Amíg a hitleristáknak katonai sikereik voltak, a fasiszta koalíció szilárd szövetségnek látszott. A vereségek meghozták a banditák blokkjának szétesé sét. A szovjet kormány politikája változatlan. Sztálin öt pontban foglalta össze az európai népek állami, gazdasági és kulturális élete megszervezésének és visszaállításának fontos kérdéseit — a Németország fölötti győzelem idejére. „1. felszabadítani Európa népeit ' a fasiszta hódítók uralma alól és támogatni őket abban, hogy a fasiszta leigázók által szétdarabolt nemzeti államaikat visszaállíthas sák; Franciaország, Belgium, Ju goszlávia, Csehország, Lengyelország, Görögország és más nemei iga alatt levő államok népeinek szabadoknak és függetleneknek kell lenniök; 2. teljes jogot és szabadságot biztosítani Európa felszabadított népeinek arra, hogy állami berendezésük kérdéseit ők maguk oldják meg; 3. intézkedni, hogy a fasiszta gr> nosztevők, akik a mostani háborúért és a népek szenvedéséért felelősek, bármelyik országban rejtőznének is, minden elkövetett gazságukért szigorú büntetésben és megtorlásban részesüljenek; 4. olyan rendet teremteni Európában, amely teljesen kizárja Németország részéről minden újabb agresszió lehetőségét; 5. létrehozni az európai népek kölcsönös bizalmon és kölcsönös segítségen alapuló tartós gazdasági, politikai és kulturális együttműködését a németek által elpusztított gazdaság és kultúra helyreállítása céljából." • A Nagy Honvédő Háború harmadik szakasza, amely 1944 hősi harcait öleli fel, a Szovjet Hadsereg döntő győzelmének időszaka. A hadmüveletek lendületes megsemmisítő ereje eléri csúcspontját. A hadmüveletek eredményeképpen a Vörös Hadsereg kiűzi a Szovjetunió területéről a fasiszta megszállókat, s a harci ténykedéseket teljesen az ellenség területére helyezi át. Sorban egymásután felszabadul a monarchista Románia, a cári Bulgária, majd a fasiszta Finnország és Hor thy Magyarországa. A háború negyedik és utolsó szakaszát — 1944 végétől a második világháború befejezéséig — úgy jel lemezhetjük, mint a Szovjetunió végleges győzelmét a hitleri Németország és az imperialista Japán felett. A Szovjet Hadsereg Sztálin elvtárs liseniális stratégiai tervét végrehajtva, tíz egymásután következő hatalmas csapást mért a német csapatokra. Sem az ellenséges tábornak, sem a „szövetségeseknek" jóslatai nem válnak valóra. Sztálin hős katonáival teljes győzelmet arat. És ezt a győzelmet nem tudta megakadályozni az a tény sem, hogy a nyugati, második front megnyitását az angol-amerikai parancsnokság kicsinyes stratétigája egyre halogatta, ami azt eredményezte, hogy a hitleri hadsereg teljes erejét a Szovjetunió ellen összepontosíthatta. Ezek a „szövetségesek" ezzel a taktikázásukkal el akarták érni, hogy a Szovjetunió kimerüljön, legyengüljön, hogy a háború elnyúljon," ám amikor nyilvánvaló lett, hogy a Szovjet Hadsereg megsemmisítő csapásai elháríthatatlanul halálosak és a Szovjetunió önállóan, egymaga is végez a náci Németországgal, csak akko? határozták el magukat, a churchillok és marshallok, hogy sür» gősen megnyitják a második frontot. Két teljes évi késéssel, 1944 június 5-én szálltak partra a szövetségesek csapatai Franciaország északi részén, Normandiában. A hitleri Németország, miként ezt Sztálin elvtárs előre látta volt, két front harapófogójába került. Sztálin elvtárs a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulója alkalmából ezeket mondotta: „Ha a Szovjet Hadsereg sikeresen tudta teljesíteni a haza iránti kötelességet és kiűzte a németeket a szovjet földről, ezt azért tudta megtenni, mert hátországunkból odaadóan támogatta egész országunk s országunk valamennyi népe." Vorosilov marsall könyvében rá • mutatott arra, milyen elsőrendű szerepet játszik a háborúban a küzdő hadsereg erkölcsi szilárdsága. Sztálin elvtárs 1944 november 6-án mondott beszédében ezt a tényezőt, mint a Nagy Honvédő Háború egyik döntő tényezőjét emeli ki. A burzsoá katonai szakemberek rengeteget írtak a csapatok erkölcsi téhyezöjéről és annak jelentőségéről — írja Vorosilov marsall. — Elméletüknek azonban semmi köze sincs ahhoz az elmélethez, amelyet Sztálin elvtárs dolgozott ki a hadsereg erkölcsi tulajdonságainak kérdéséről. Sztálin elvtárs szerint a hadsereg erkölcsi tényezője, szelleme elsősorban a háború politikai célkitűzéseitől, következéskép pen az adott állam társadalmi rendjétől, bel- és külpolitikájának jelle. gétöl, a széles néptömegek tudatának és kultúrájának színvonalától, az uralkodó ideológiától stb. függ. Sztálin megmagyarázza, hogy a hadsereg erkölcsi szellemét mindenekelőtt a háború politikai céljának jellege határozza meg — vagyis az, hogy miért harcol az állam, milyen színvonalon áll a hadsereg harcosainak és parancsnokainak öntudata, megértik-e, hogy a háború, amelyet viselnek, igazságos és azért kell azt az aggresszor által megtámadott ország megmentésére folytatni. „A hadsereg erkölcsi szellemét az határozza meg, hogy mennyire szeretik a harcosok hazájukat és menynyire hisznek ügyük igazságában, győzelmükben, az ország és a harcban álló fegyveres erők vezetőiben." (Vorosilov). 1945 május 8-án a német főparancsnokság képviselői Berlinben aláírták a német fegyveres erők feltétel nélküli meghődolásáról szóló okiratot. A szovjet nép HitlerNémetország teljes megsemmisítésé, vei koszorúzott Nagy Honvédő Háborúja győzelmes befejezésének emlékére május 9-e általános, az egész nép ünnepnapjának, a Gyöze lem ünnepnapjának nyilváníttatott. Sztálin katonagéniusza sugárzik a Szovjet Hadsereg győze'mében Az ő lángelméje segítette meg a szovjet népet, hogy parancsnoksága alatt a lenini-sztálini párt vezetésével győzedelmeskedhetett a fasiszta Németország felett, — hogy sebet ejtett a kapitalista világ rendszerén és ö segítette meg az embe rek százmillióit, hogy larázzák magukról a régi világ igáját. 1945 június 27-én a Szovjetunió összes fegyveres erőinek Legfelsőbb Parancsnokát, Joszif Visszárionovics Sztálint felruházták a legmagasabb katonai ranggal, a Szovjetunió Generalisszimusza rangjával. De a Szovjetunió nem érezhette magát teljes biztonságban mindaddig, amíg fennállott a háború másik tűzfészke, az imperialista Japán, amely elutasította az Amerikai Egyesült Álllamok, Nagy-Britannia és Kína követelését, hogy feltétel nélkül adja meg magát. A szövetségesek a Szovjetunióhoz fordultak azzal a javaslattal, hogy a Szovjetunió kapcsolódjék bele a japán agresszió elleni háborúba. Szövetségi kötelességéhez híven, a szovjet kormány elfogadta ezt a javaslatot és kihirdette a hadiállapotot Japánnal szemben. 1945 augusztusában a szovjet csapatok és a Csendes Óceáni Ha jóhad hajói és egységei megkezdték a hadmüveleteket a japán hadak ellen a Távolkeleten. Alig egy hónap múlva — a Japán felett aratott győzelem napján --- Sztálin elvtárs rádióbeszédében ezt az örömhírt közölte: „Mostantól fogva mondhatjuk, hogy országunkat megszabadítottuk a német betörés veszélyétől nyugaton és a japán betörés veszélyétől keleten. Az egész világ számára be köszöntött a várva-várt béke." Győzött a szovjet társadalmi rend, győzött a szovjet állami rend, győztek a szovjet fegyveres erők, 1944—1953 • • • győzött a bolsevikok kommunista pártjának bölcs politikája. A győzelmes háború után kialakulhatott a demokrácia és a szocializmus hatalmas frontja, amely egyetlen baráti, testvéri, demokratikus családban a Szovjetunió köré tömöríti a szabad népeket és kialakulhatott a béke még hatalmasabb, verhetetlen tábora. A háborúban az ember győzedelmeskedett a bestia felett és az ember legfénylőbb alakja Sztálin volt. A második világháború befejezése után a Szovjetuniónak a háborús szövetségeivel fennálló nemzetközi kapcsolatait röviden úgy jellemezhetjük, — írja Vorosilov marsall, — hogy ez az időszak a Szovjetállam megfeszített harca a sztálini szovjet külpolitika megingathatatlan alapelveinek diadaláért. Ez az időszak az egész vüág tartós békéjéért, a népek függetlenségéért, barátságáért és demokráciájáért vívott harc időszaka. Az angol-amerikai imperializmus lábbal tiporja a győztes hatalmak jaltai és potsdami konferenciáján közösen hozott és ünnepélyes külsőségek között hozott határozatait. Ezek a határozatok előre figyelmeztetnek az új német agresszióra és biztosítják a nagyhatalmak Hitler-ellenes koalíciójának közös tevékeny ségét a demokratikus alapelvek szerint alakult béke- és biztonsági szervezetek érdekében mind Európában, mind az egész világon. Az angol-amerikai imperializmus azonban a Szovjetállam elszigeteltségének, az új világháború megszervezésének és előkészítésének útjára lépett. A truman-elv és az Európa gazdasági újjáéllesztésére irányuló hírhedt Marshall- terv, valamint a mar. shallizált országok Északatlanti Tömbje nyílt kihívás volt az egyetemes béke és a biztonság ellen. Az angol-amerikai imperializmus céljai és szándékai egyre leplezetlenebbek és szemérmetlenebbbek. így ! néldául a Bonnban alakított úgyne: vezett nyugatnémet 'bábállam nem j más, mint a német revansgondolat | :s militarizmus újjáélesztése. Ez • Németország nyugati részét tüzfész kévé teszi az

1 agresszióknak és katonai kalandoknak, amelyek elsősorban a Szovjetunió és a népi demo kratikus országok el'en irányulnak. 1949 október 7 én Berlinben meg o lakúit a Német Demokratikus Köztársaság, ami súlyos csapást mért az új háborús világkáosz amerikai-angol-francia imperialista megszervezőire. Sztálin elvtárs történelmi jelentő ségü levelet írt ekkor a Német Demokratikus Köztársaság elnökéjjek, Wiihelm Piecknek, és miniszterelnökének, Ottó; Grotewohlnak. Sztálin elvtárs levelében többek között ezt írta: „A békeszerető Német Demokratikus Köztársaság megalakulása fordulópont Európa történetében. Kétségtelen, hogy a demokratikus, békeszerető Németország fennállása a békeszerető Szovjetunió fennállása mellett kizárta új európai háborúk lehetőségét, végetvet a vérontásnak Európában és lehetetlenné teszi, hogy a világ imperialistái bilincsbe verjék az európai országokat." Az egész világ becsületes, szabadságszerető, haladó emberisége hatalmas lelkesedéssel fogadta a sztálini szavakat, amelyek a háború utáni demokratikus Németországot kitartó, elszánt harcra buzdítják a béke, a demokratikus, egységes, független, békeszerető, új Németország érdekében. Sztálin elvtárs munkája, hogy az egész földgömb népei közt egyre növekszik az aktivitás a béke megszilárdításáért. A béke megvédéséért, a demokráciáért és a haladásért folytatott harc éltetője Sztálin. Az ő állhatatos békepolitikája mindig leleplezte az amerikai-angol imperialisták támadószellemü és hódító terveit, 4. Szovjetunió békepolitiká ja az a hatalmas, legyőzhetetlen erő, amelyre az egész világ minden dolgozója a biztonság éa a boldog jövőbe vetett remény érzésével tekint. 1950 augusztusában és szeptemberében a moszkvai „Pravda" az emberiség történetében eddig ismeretlen méretű hatalmas építkezé sekről .ad hírt. Sztálin kezdeménye, zésére a Szovjetunió kormánya elhatározta a Volga, Don, Dnyeper és Amu-Darja folyókon több mint 4 millió kilowatt kapacitású vízierő müvek építését Kujbisev, Sztálingrád, Kahovka, Cimljanszk, TahiaTas és más városoknál. Ezek az erőmüvek 1956—1957-ben már na gyobb mennyiségű energiát termelnek, mint a villamos erőmüvekkel viszonylag legjobban ellátott kapitalista országok: Olaszország, Svéd ország és Svájc együttvéve. A kuj bisevi és sztálingrádi erőmüvek lesznek a világ legnagyobb erőmüvei. Tengerek keletkeznek a pusztaságban. A vízierőmüvek mellett olyan nagyságú vízgyűjtőket építe nek, melyeknek egyik partjáról nem lehet látni a másikat. Többezer kilométer hosszúságban csatornákat építenek Turkméniában, a Volga mentén, Dél-Ukrajnában és a Krim-félsziget északi részén, amelyek lehetővé teszik 28 millió hek tárnyi terület öntözését, illetve vízzel való ellátását. Ez kilencszerte nagyob terület, mint az egész öntözőt Nilus völgybe, ahol az öntő zésnek évezredes múltja van. A vízzel ellátott területeken mezővédő erdősávokat ültetnek. így válik va lóra a pusztaságokon lakó orosz, ukrán és turkmén parasztok évszázados ' álma, így válnak sivatagi területek gazdagon termő szőlőskertekké, narancs- és datolyaligetek ké. A szovjet nép a kommunizmus nagy sztálini építkezéseinek nevezte el ezeket a gigantikus munkákat. E nagyszerű tervek alkotója és végrehajtásuk szervezője kezdettől a nagy Sztálin volt. Sztálin elvtárs végezte el a kommunizmus építésének elméleti megalapozását, új, felbecsülhetetlen értékű tanításokkal gazdagította a marxizums-leninizmus kincsestárát. Sztálin elvtárs megvédte Leninnek azt a tanítását, amely szerint a szo cializmus egy országban, a Szovjetunióban, ellenséges környezet esetén is felépíthető, mert a Szovjetuniónak mindene megvan a teljes szociális ta társadalom felépítéséhez. Sztálin elvtárs továbbfejlesztve Lenin tani tását megállapította, hogy nemcsak a szocializmus, hanem a kommuniz mus is felépíthető a Szovjetunióban. A SzK(b)P XVIH. kongresszusán Sztálin a következőképpen határoz ta meg a kommunizmusra való áttérés előfeltételeit: „Túlhaladtuk a főbb kapitalista országokat a termelés technikája és a? ipari fejlődés tempója tekinte tében. Ez igen jó. De nem elegendő. Túl kell haladnunk őket gazdasági tekintetben is. Mi ezt megtehetjük s meg is kell tennünk. Csakis abban az esetben, ha gazdaságilag túlhaladjuk a főbb kapitalista országokat, számíthatunk arra, hogy országunk teljes mértékben el lesz látva fogyasztási cikkekkel, hogy bőségesen lesznek termékeink és lehetőségünk nyílik arra, hogy áttérjünk a kommunizmus első fázisáról a második fázisra. Utolsó korszakalkotó nagy müvében — „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" — Sztálin valósággal enciklopédiáját adja a kommunizmus építése elméleti kérdéseinek és utolérhetetlen tömörséggel összefoglalja a kommunizmusba való átmenet fő feltételeit. A kommunizmus nagy építkezései döntő szerepet játszanak e feltételek megteremtésében. Sztálin elvtárs a kommunizmusba való átmenet feltételei között elsőnek jelölte meg a társadalmi termelés. mindenekelőtt pedig a termelési eszközök termelésének szakadatlan növelését. A kommunizmus nagy építkezé. seiben megnyilvánul Sztálin atyai gondoskodása a Szovjetunió népeiről, életszínvonaluk állandó emelé séről. Ragyogó érvényesülését látjuk a szocializmus gazdasági alaptörvényének, amelyet Sztálin elvtárs tárt fel és a következőképpen fogalmazott meg zseniális művében „Az -tgész társadalom aiiaadóan növekvő anyagi éa kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szakadatlan növekedése és tökéletesedése útján " A kommunizmus nagy építkezései is egyetlen nagy célt szolgálnak, a társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítését. A Turkmén-főcsatorna azért épül, hogy bőséget teremtsen a sivatagban, a hős város, Sztálingrád villamoserőmüve azért, hogy olcsó árammal lássa el azokat az üzemeket, amelyek kivétel nélkül mind a nép javára termelnek, hogy még több áram jijsson a lakosságnak, még fényesebbek legyenek a könyvtárak, az olvasótermek, a színházak és kultúrházak. Azért mondják a Szovjetunió népei hogy a kommunizmus nagy építkezései Sztálin elvtársnak a nép jólétéről való atyai gondoskodásának ragyogó megnyilvánulásai. A kommunizmus nagy építkezéseire — Sztálin e hatalmas békeműveir

e — büszke örömmé) tekint az egész haladó emberiség. Ezek jelzik a szovjet állam erősödését, a szovjet társadalmi és állami rend legyőzhetetlenségét. A népek legjobbjai ezekben a békeépítkezésekben látják a nagy Sztálin eszméinek fényes próbáját és gyakorlati igazolását. A népek a kommunizmus nagy építkezéseiben saját boldog jövőjüket. a napfénye

s holnapot látják, s erőt, biztatást merítenek belőlük további harcukhoz. A Szovjetunióban végbement alap. vető szociális változások mellett a sztálini vezetés egyik legcsodálatosabb eredménye a népeknek az a nagy barátsága, testvéri együttműködése és kölcsönös segítsége, amelyet a szocialista internacionalizmus zászlaja alatt értünk el s amely napról napra erősödik. A szocializmusnak ezek a Szovjetunióban és a népi demokratikus államokban elért sikerei és ezeknek a sikereknek mind erősebben kibontakozó nagy progresszív jelentősége annál is inkább magára vonja más népek figyelmét, mert az egész világ szeme előtt megy végbe a kapitalista rendszer általános válságának Sztálin által meghatározott kimélyülése, E válság során újabb milliók ébrednek öntudatra és keresik a szabadságuk, nemzeti függetlenségük jjtját E válság során a kapitalizmus elengedhetetlen végső csődjének bg kell következnie. Ez év mároius 5-én az egész haladó emberiség mély megrendüléssel fogadta a hírt, hogy megszűnt drága tanítónk, vezérünk és felszabadítóik szíve verní. A kommunizmust építő dicsőséges Szovjetunió népei elvesztették atyjukat és elvesztettük mi is felszabadítónkat, legdrágább ve. zérünket és atyánkat. Egész dolgozó népünk e fájdalmas hírre tudatosította magában, hogy minden sikerünk és eredményünk elválaszthatatlanul összefügg a Szovjetunióval és a nagy Sztálinnal. Ninc

s a mi szabad életünknek olyan területe, amelyen nem éreztük volna a legőnzetlenebb segítségét. Népünknek legdrágább barátja volt és ezért a hála és a köszönet még jobban összeköt, még szorosabbra fűz nagy népével. Koporsója felett ezeket a szavakat mondotta G. M. Malenkov elvtárs gyászbeszédében: „Sztálin elvtárs egész életét arra áldozta, hogy a munkásosztály és minden dolgozó felszabaduljon a kizsákmányolók elnyomása és rabsága alól, hogy az emberiség meneküljön a pusztító háborúktól, egész életében azért harcolt, hogy a dolgozó népnek szabad és boldog élete legyen a földön. Sztálin elvárs, korunk nagy gon. dolkodója, az új történelmi viszonyok között állandóan továbbfejlesztette a marxizmus-leninizmus tanítását. Sztálin neve méltán áll az egész emberi történelem legnagyobbjai: Marx, Engels és Lenin neve mellett."