Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-23 / 99. szám, csütörtök

122 lil SZ© 1953 április 19 A Nemzetgyűlés megkezdte az 1953. évi költségvetési tervezet tárgyalását A kapitalista államok népének elnyomorodása és gazdaságának / militarizálása Egészen másképp nézett ki a Masaryk- és Benes-féle Csehszlovákia, amelyet saját burzsoáziája mellett a nemzetközi burzsoázia is kizsákmányolt. A kapitalizmus törvényei által uralt Csehszlovákiában a burzsoázia fékezte a technikai haladást, amely pedig képes lett volna dolgozó népünk alkotóerejét fejleszteni. Még mindig ugyanezt látjuk a kapitalista országokban, ahol a költségvetési hiányok és az állami adósságok egyre növekszenek, így például az Amerikai Egyesült Államok költségvetési hiánya 1951/ 1952-ben több mint 4 milliárd dollárt tett ki. 1952/53-ban mintegy 6 milliárd dollár költségvetési hiányt várnak, söt 1953. és 1954. években majdnem 10 milliárd dollár összeget kitevő költségvetési hiány várható. Az USA háboríts kiadásai 1952/53-ban az 1939. évi hadikiadások körülbelül hatvanszorosát érték el. E politika súlyos terhe csak a dolgozókra nehezedik. A fegyvergyáros monopólisták profitja, amely 1938-ban valamivel több mint 3 milliárd dollárt tett ki, 1951-ben és 1952-ben majdnem 43 milliárd dollárra növekedett. Ez a »prosperitás« azonban legalább 3 millió teljesen munkanélküli és körülbelül 10 millió részben munkanélküli nyomora árán jön létre. A farmerek, azaz az USA földműveseinek bevétele 1952-ben nem egész 9 és fél milliárd dollárt tett ki, ami a legutóbbi 10 év alatt legalacsonyabb színvonala. Más kapitalista államok helyzete is ehhez hasonló. Ezekben az államokban megingathatatlan \törvényszerüséggel növekszenek a költségvetési hiányok. A második világháborúval nem sikerült meggyöngíteni a Szovjetuniót Ellenkezőleg. A Szovjetunió hatalmasabbá lett és körülptte az óriási kinai földdel és a demokratikus Németországgal együtt újonnan alakult egészséges és erős népi demokratikus államok megdönthetetlen, a béke és a szocializmus egységes eszméjétől kovácsolt egységbe tömö rültek. így két világ és két alapelv áll előttünk: a régi világ a kapitalizmus, a kizsákmányolás, az erőszak, a hanyatlás és a háború világa es az új világ, a szocializmus és a kom. munizmus világa, a szabadság, a fejlődés és a béke világa. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével és a köztársaság első munkáselnökének, Klement Gottwaldnak bölos Irányelveit tartva szem előtt, Csehszlovákia a nagy Szovjetunióval, Mao Ce-tung Kínájával és a többi népi demokratikus országokkal együtt megbonthatatlan szövetségben halad a béke és a szocializmus építésének útján. Az 1953. évi állami költségvetési kormánytervezet is erről az útunkról tanúskodik. Az 1,953. évi állami költségvetés Ez a tervezet az 1952. év eredményeiből, a népgazdaság 1953. évre tervezett fejlődéséből és országunk védőképessége megszilárdításának szükségéből indul ki. A költségvetési törvényben és az állami költségvetési tervezetre hozott kormányhatározatokban kilátásba helyezi és feladatul tűzi ki az állami pénzügy és a népgazdaság egyes ágazatai pénzügyének további megszilárdulását a chozraszcsot és minden fillér ellenőrzése rendszerének megerősítését, az állami, terv- és pénzügyi fegyelem megszilárdítását, a termelés és az áruforgalom, valamint az építészet tervének rendes teljesítését, a pénzügyminisztérium és a bankoktól kezdve egészen a nemzeti bizottságok pénzügyi osztályáig valamennyi szervének rendes és szilárd funkcióját, mint egészséges fejlődésünk közvetlen alapját és előfeltételét. Az 1953. évi állami költségvetés bevételei a tervezet szerint elérik a 435.2 milliárd korona összeget, ami 1952-vel szemben 34.2 százalékos növekedést jelent. A kiadások elérik a 430.9 milliárd korona összeget és 1952-hez viszonyítva szintén 33.1 százalékkal növekszenek. A bevételnek a kiadás feletti többlete így 4.3 milliárd koronát tesz ki. A költségvetési számok növekedésének fő tényezőjét az előző évvel szemben a bevételek és kiadások részén 79.8 milliárd korona összeg képezi. Ezzel az összeggel ugyanis csak látszólag növekszik a költségvetés, éspedig azért, mert az idén első ízben vesszük be a nemzeti biztosítást és valamennyi költségvetési szervezetet bevételeik és kiadásaik legmagasabb összegével, nem pedig a bevétel és a kiadás közti puszta különbséggel, mint eddig. Az 1952. évvel szemben az emelkedés többlete 31.1 milliárd korona összegben népgazdaságunk fejlődéséből ered és költségvetésünk tényleges növekedését fejezi ki. Az állami költségvetés bevételei Az 1953. évi állami költségvetés legjelentősebb bevételeit szocialista gazdaságunk eredményei képezik, amelyek a forgalmi adóval együtt 292.3 millió koronát, azaz az egész állami bevétel 67.1 százalékát teszik ki. Ezek az eredmények két úton folynak be az állami költségvetésbe: egyrészt mint szocialista vállalataink közvetlen átutalásai, másrészt mint forgalmi adó. A forgalmi adó a vállalatok felhalmozása átutalásának fő módszere és szintén az állami bevételek fő forrása. A forgalmi adó tervének rencfes és egyenletes teljesítése tehát az állam elsőrendű érdeke.. Az üzemi akkumuláció átvitelének második formája az állami költségvetésbe az, amint már mondottuk, a nyereség közvetlen átvitele. Az 1953. évben az állami költségvetésbe a nemzeti és kommuniális üzemek nyereségének körülbelül kétharmad része kerül; a fennmaradó egyharmad megmarad az üzemekben a tervezett befektetések fedezésére, a forgalmi alapok emelésére, az igazgatói alapok juttatására és más hasonlókra. A nyereség átvitelének je lentösége nemcsak az, hogy összpontosítsuk azokat az eszközöket, amelyek a tervezett feladatok pénzbeli biztosítására szolgálnak. Az állami költségvetésbe való nyereségátvitel teljes és idejében való ellenőrzése a chozrascsot megszilárdítására is nagy hatással van és az üzemekben az önköltség csökkentésére és a gazdaságosság emelésére. Nem mondhatjuk azt, hogy valamennyi termelési minisztériumunk igazi megértéssel foglalkozott ebben az irányban az állami szükségletekkel és feladatokkal. Ebben az évben is harcolnunk kellett a reszortok azon irányzatával, hogy minél töb bet kell kapni a költségvetésből és minél kevesebbbet adni az államnak. Az állami költségvetés teljesítéséért felelős pénzügyminisztérium arra irányuló nyomása, hogy az állami költségvetésben a legmagasabb üzemi fölösleg összegyűjtését érje el, nemcsak jogi jelentőségű. Az ak kumuláció az üzem jó munkájának egyik fő ismérve Az utóbbi időben sokan megbékültek azzal a gondo lattal hogy veszteséggel dolgozni nem szégyen, söt nem is hiba. Ezzel szemben valamennyiünk becsvágya kell, hogy legyen az eddig veszteséggel dolgozó üzemeket jövedelmezővé tenni. Az üzemekben és a minisztériumokban a felelős tényezők még mindig azt gondolják, hogy meg kell kapnlok a „magukét", ha akárhogyan dolgoznál: is, még akkor is, hogy ha ez a „maguké" a bankszámlákon egyáltalán nem szerepel. Itt kell. hogy megemlít sük Lenin szavait, amelyeket 1922. február 1 én a népi pénzügyi bizottságnak írt: Azt hiszem, hogy a trösztök és az üzemek chozraszcsotra voltak alapozva, éppen azért, hogy ők maguk, mégpedig teljes mértékben legyenek felelősek azért, hogy üzemeik veszteség nélkül dolgozzanak ... Ha nem tudjuk biztosítan a cshozrascsot-trösztök és üzemek megteremtése után vállalkozói és kereskedői szellemben érde keinket, akkor teljesen dőrék vagy.nk. Erről a nemzetgazdaság legmagasabb tanácsának kell gondoskodnia, de méginkább a népi pénzügyi bizottságnak az állami bank és az egyes igazgatók közvetítésével, mivel főleg a népi pénzügyi bizottság, amely nincsen közvetlenül érkelve, köteles biztosítani a valódi és reális ellenőrzest és igazolást. így hangsúlyozta Lenin a chozrascsot kérdését és így állapította meg a pénzügy szervezet feladatait. Kell, hogy mi is arra törekedjünk, hogy a gazdaság-vezetéssel járó felelősség és a munkafelelősség az átmenjen az élő gyakorlatba. Nem elegendő, hogy a felelősséget csak megállapítsuk; a kötelesség elhanyagolásából levonjuk a következményeket. Üzemeink sokkal jobb pénzügyi eredményeket érhetnének el, mint amilyeneket most elérnek, hogyha például a kohó. és ércbányaügy minisztérium üzemei nem fizetnének olyan magas kontraktációs késedelmi díjat (pönálét), mint amilyet most fizetnek, hogy ha töródnének a fizetett veszteglési díj csökkentésével, amely a mutatója annak, hogy a szállítási eszközök körforgása fékezve van. A csehszlovák állami birtokok gazdasági eredményei az 1952. évben nem voltak kielégítőek és megterhelték az állami kőit ségvetést a tervezett és tervenkívüli veszteségekkel. Az állami birtokok az 1952. évben nem teljesítették a termelési tervet, nem tartották be az agrotechnikai határidőket, sem a tervezett hektárhozamot, sem az állatok tervezett hasznosságát, nem biztosították az állatok részére a takarmányai apot, nem fordítottak megfelelő figyelmet a gazdaságos ságra. Szükséges, hogy az 1953 évben munkájukat megjavítsák és hogy a gazdaságosság főfeladatait a legmélyrehatóbban megvalósítsák; az állami birtokok részére az 1953. évben az a feladat volt kitűzve, hogy az önköltséget csökkentsék 13 százalékkal: valamennyi érdekelt tényező politikai érdeke kell, hogy legyen ezt el is érni. Az egyes minisztériumok nem tudják az állami terv feladatainak teljesítését biztosítani, a párt és kormány határozatait kevés energiával váltják valóra, nem törődnek a termelésben a selejt csökkentésével, megengedik az anyaggal való pazarlást és közömbösen viselkednek a munkáért való helyes jutalmazás kérdésével szemben. A teljesítményi terv teljesítése nagy kárt szenved a kohóiparügyi és ércbányaügyi minisztérium egyes üzemeiben például a termelés jelentős és gyakori üzemzavarai és az új kapacitások üzembehelyezésének késedelmessége miatt. Az energetikaügyi minisztérium egyes üzemei is nagymértékű üzemi zavarokat mutatnak ki, amely zavarokat főleg a szállítási eszközök hiánya idéz elő. Termelésünk hátráltatója a hulladék. Ezért föltétlenül arra kell törekednünk, hogy a hulladék termelésével keletkezett veszteségeket annak az üzemnek számlájára írják, amelyek ezt előidézték és az üzemek ellenőrzésénél figyelemmel fogjuk kísérni, hogy a keletkezett károk megtérítése azokra van-e írva, akik a kárt okozták. A nagymértékű üzemi hibák, a munkaidő elmulaszátsa, amely az anyagösszeállítás rossz tervezéséből ered, és a rendkívüli bérkiadások, amelyek a vasárnapi munkák és a munkaidőn , túli munkavégzésből erednek, idézik elő az egyes üze. mekben a béralapok túllépését és az üzemi akkumuláció teljesítésének alacsony színvonalát. Munkásaink ezekre a hibákra indokoltan nagyon éles kritikával reagálnak: de nem lehet itt megmaradni csupán a kritikánál. Állampolgári kötelességünk, hogy következetesek legyünk a hibák eltávolításának biztosításában. Az akkumuláció nemteljesítésének második oka a pénzügyi gazdálkodás lenézése, a minisztériumok egyes munkatársainak nemtörődömsége, valamint a főigazgatóságok és az üzemek nemtörődömsége ezen a téren. A nemtörődömség alapoka vagy a tehetetlenség, vagy pedig a rosszakarat. Tehát pénzügyi szempontból is rájöttünk annak szükségességére, hogy több figyelmet és gondot kell fordítani a vezető gazdasági káderek minőségére. Az állami terv és az állami költségvetés is kötelezik egész gazdasági tevékenységünket. Ezért elkerülhetetlen az ellenőrző szerveknek rendes megszervezése és a főigazgatóságok, valamint a pénzügyi reszortok ellenőrző szerveinek a kiépítése is; feltétlenül szükséges, hogy a gazdasági szervezetek veze tői jobban rátámaszkodjanak, mint eddig a pénzügyi és könyvelési al kalmazottaik munkájára, akik a pénzügyi fegyelem őrei. Lehetetlen, hogy megengedjük és tűrjük a kimutatásokban és a könyvelési határidőkben, valamint a statisztikai jelentésekben a rendetlenséget. A gazdasági szervezetek vezetői kell, hogy a legnagyobb figyelemmel kisérjék alárendelt szerveik gazdálkodását — ilyen alapokon aztán az állami és pénzügyi terv összeállítása részükre is lényegesen könnyebbé válik, mint eddig. Az üzemekben, mint ahogyan azt a párt és a kormány ez év február 10-én elrendelte a minisztereknek, havonta meg kell tárgyalni az önköltségi terv tel. jesítésének eredményeit az egyes készítmények szerint és intézkedni kell, hogy a rendetlenségek el legyenek távolítva és a mértéken felüli költségeket csökkentsék. -Harcolni kell az ellen az ártalmas felfogás ellen, amely el van terjedve a minisztériumok, nemzeti és kommunális vállalatok egyes vezető dolgozói között, hogy végül is az állami bank, a pénzügyiminisztérium, vagy a kormány „mégis csak kiadja a szükséges összeget". Ugyanúgy harcolni, kell az ellen a felfogás ellen is, hogy a termelésben csak termelni kell és a pénzügyi dolgokkal és azzal, hogy a vevők idejében fizessenek az átvett áruért, másnak kell törődnie, mégpedig, vagy a banknak, vagy a pénzügyminisztériumnak. Egyes gazdasági vezető tényezők mostanáig nem helyeselték azt, hogy a pénzügyminisztériumok és szervei nem voltak elég szilárdak és következetesek a a költségvetési eszközök szabaddátétele ellenőrzésében. Éppen ezért nagyon helyes volt, amikor ezt a párt és a kormány a pénzügyminisztériumnak keményen szemére vetette és feladatául tűzte ki, hogy a költségyetési eszközöket csak a tervezett feladatok teljesítésének arányában szabadítsa fel és csak akkor, hogy ha az előirt kimutatásokat a megszabott határidőben benyújtották. A rossz gazdálkodás megnyilvánul végül a termelési és pénzügyi tervezett feladatok nemteljesítésében. Ezért a párt és a kormány most nagy figyelmet fordítanak a gazdálkodásban a rendre. Már azoknak az új előírásoknak a bevezetése, amelyek a bankok részéről a gazdasági szervezeteknek nyújtott hitelekről szólnak, segítettek nagyon sok hibát elhárítani az üzemekben. A könyvelésbe bevezetett" rend és a jól kéipitett könyvvitel alapeszközei a munkásosztály ereje megszilárdításának' és a szocializmus építésének. A rendes könyvelési nyilvántartás és a számlák idejében való benyújtása lehetővé teszik az idejében való beavatkozást és megelőzik a gazdasági károkat. A könyvelésben dolgozó egyének állami ellenőrök, akiknek a törvény értelmében kötelességük törődni azzal, hogy egy fillér se vesszen kárba. Annak az üzemnek példaképe, ahol megértették, hogy az állami és pénzügyi tervek feladatait rendesen és egyenletesen kell teljesíteni, a komárovi Buzuluk nemzeti vállalat, amely tudta teljesíteni a termelési tervet nemcsak brutto értékében hanem a választékban is, lerövidítette a Szovjetunióba és a népi demokratikus államokba való szállítások határidejét, helyesen teljesítette a pénzügyi tervet és a béralapoknál és az önköltségnél is jelentős összegeket takarított meg. A szokolovi barna szénbányák és briketbányák elnyerték, mint a legsikeresebb körzet a köztársasági elnök vándorzászlaját. Például a Medárd-bánya a termelési tervet jelentősen túlteljesítette, az alkalmazottak alacsony száma ellenére Is és jól teljesítette a pénzügyi feladatait is. A könnyűiparban »a Polana akcióban« terven felül csökkentette az önköltséget 1 milliárd koronán felüli összegben, a forgalmi alapok megtakarítását pedig 378 millió korona értékben emelte és a mértéken felüli készleteket csökkentette 816 millió korona összeggel. Azzal szemben, hogy költségvetési jövedelmeink magját szocialista üzemeink eredményei képezik, a lakosság által fizetett adók 8.3%át képezik az összállami jövedelmeknek és majdnem elérik a 36 milliárd korona összeget, amelyben benne vannak az alkalmazottak volt nemzetbiztosítási hozzájárulásai is. összehasonlítva a lakosság megadóztatását országunkban a kapitalista államok adójával, látjuk, hogy nálunk ez aránylag alacsony. Nagy-Britanniában a közvetlen és közvetett adók, amelyeket a lakosságtól az 1951. évben beszedtek, az állami költségvetés összes bevételének 60.7%-át képezték; az 1952. évben Franciaországban 73.9 százalékot értek el valamennyi költségvetési bevételben. Ez alatt a hatalmas teher alatt görnyedeznek a dolgozók; a monopólisták mindig el tudják titkolni nagy nyereségeiket az adóztatás elől. Lakosságunk hozzájárul az állami feladatok teljesítéséhez, különféle módokon. Elsősorban a jövedelmi adóval, amellyel összevonták az alkalmazottak nemzeti biztosításának járulékát, mivel ez a biztosítás ma az állam Ugye éppen úgy, mint a lakosság kulturális és szociális színvonalának emeléséről való állalmi gondoskodás. De nemcsak az állami alkalmazottak, hanem a földművesek is kell, hogy hozzájáruljanak államunk építéséhez, mivel ez az állam hatalmas befektetéseket tesz, hogy falvaink életszínvonalát városaink színvonalára emelje. Kell, hogy leszámoljunk a régi mezőgazdasági adó hátralékaival és kell, hogy megakadályozzuk minden egyes adónál az új hátralékok keletkezését — ez bizonyára a nemzeti bizottságok feladata, de elsősorban maguknak a földműveseknek dolga is, és az ő ügyük állami fegyelem szempontjából is. Végül le kell, hogy számoljunk a nemzeti biztosítás terén fennálló hátrálékokkal is. A nemzeti biztosítás hozzájárulásai ma az állami költségvetés jövedelmének része, amely költségvetésből fizetjük a szociális biztosítás valamennyi kiadását. Ezért a nemzeti biztosítás és a nemzeti bizottságok illetékes szerveinek feladata, hogy a régi biztosítási hártralékokat likvidálják, s hogy megelőzzék újabb hátralékok keletkezését, — de elsősorban kell, hogy minden rendes és becsületes polgár szívügye legyen, hogy az állammal szemben ne legyen tartozása. A szocializmus alaptörvényéből folyik az, hogy a szocializmust építő állam milyen terjedelemben és mit ad a lakosságnak. A mi állami kiadásaink kulturális és szociális célokra, tehát azok a kiadások, amelyek a lakosságot közvetlenül érintik és megszabják magasabb életszínvonalának mértékét, a lakosság által fizetett adók sokszorosát teszik ki. Több tízmilliárd összeget fordít az állam azokra a célokra, hogy mindenki iskolákban tanulhasson, hogy gondoskodás történjék a gyógykezelésről és a betegségbiztosítás pénzügyeiről is; nem kevésbé magas összegek befektetésével biztosítja az állam az agg é

s rokkant dolgozók életét, lehetővé teszi a gyermekek százezrei részére a rekreációt, minden egyes dolgozó részére biztosítja a fizetett négyhetes szabadságot.