Uj Szó, 1953. április (6. évfolyam, 81-105.szám)

1953-04-02 / 82 . szám, csütörtök

1953 április 1 Ö

JSZ0 13 A szellemi és a íizikai munka közötti különbség felszámolása A szovjet nép Lenin és Sztálin pártjának vezetésével sikeresen építi a kommunista társadalmat. A szocializmusból a kommunizmusba való átmenet szempontjából elsören dü jelentőséggel bíró problémák egyike a szellemi és a fizikai munka között lévő különbség felszá molásának kérdése. Ez újkeletü probléma, melyet a szocialista épi tés gyakorlata vet fel. A tudomá nyos marxista elméletben először Sztálin elvtárs oldötta meg ezt a problémát „A szocializmus közdasági problémái a Szovjetunióban" cimü zseniális müvében. A szellemi és a fizikai niunka közti ellentét megszüntetése a Szovjetunióban Évszázadok során a kizsákmányo ló osztályok és ideológusaik a szel lemi munkát egypár ember külön leges tehetségeként emlegették é3 lenézően viseltettek a fizikai raun kával szemben. Mindenképpen bi zonyítgatták, hogy a sze'lemi és a testi munka között levő ellentét természetes és örök ielenség. Létezése tekintetében a szellemi és a fizikai munka között lévő ellentét történelmi jelenség. Marx és Engels tárták fel először a szellemi és a fizikai munka között lévő különbség keletkezésének és létezésének körülményeit Rámutat tak arra hogy ez az ellentét a társadalmi fejlődés korábbi tokán keletkezett, a termelési eszközök magántulajdonának létrejövése és a társadalomnak ellentétes osztá lyokra való bomlása következté ben. A kapitalizmus végletekig ki mélyiti a szellemi és a fizikai mun ka között fenálló szakadékot. A ka pitalista társadalomban a szellemi munka a vagyonos osztályok és a polgári értelmiség kiváltsága és monopóliuma. A munkások a kime ritö, szolgai fizikai munkára van nak ítélve. A kapitalizmusban a technika és a kultúra összes vívmányait a lakosság jelentéktelen kizsákmányoló kisebbsége élvezi. A burzsoázia elzárja a művelődés lehetőségét a dolgozók elől, sötétségben és tudatlanságban tartja a népet. A burzsoázia csupán a minimális ismereteket juttatja a munká soknak, annyit, amennyi elenged, hetetlenül szükséges ahhoz, hogy kezelni tudják a gépeket és ezáltal biztosítsák a tőkések profitját. A kapitalizmus egyszerűen a gép függvényévé változtatja a mim kást, szellemileg és fizikailag elnyomorítja az embereket. A ma ximális profit elérése utáni hajszá ban a kizsákmányolás legborzalmasabb és legagyafúrtabb módszereit veszi igénybe a burzsoázia. A burzsoázia a szellemi munkát, a technika vívmányait, a polgári kultúra minden eszközét a dolgozók kizsákmányolására és szellemi rabszolgaságban való tartására saját uralmának megőrzésére használja fel. A kapitalista társadalomban a szellemi és a fizikai munka között lévő ellentét alapján alakul ki a munkások ellenséges viszonya a gyári-üzemi adminisztratív dolgozókkal szemben, akikben ellenségei ket látják. A szellemi és a fizikai munka között lévő ellentét szociális jellegét feltárva, Sztálin elvtárs ezt írja: ,,A szellemi és a fizikai munka közti ellentét gazdasági alapja a fi. zikai dolgozók kizsákmányolása a szellemi munkát végzők által". A marxizmus-leninizmus klasz szikusai rámutatnak arra, hogy a szellemi és a fizikai munka közti ellentét megszüntetése csak a proletár forradalom és a szocializmus győzelmének következményeképpen lehetséges. A szellemi és a fizikai munka között levő ellentét megszüntetésének útját Lenin és Sztá lin kizsákmányoló osztályok, valamint embernek ember által történő Kizsákmányolása felszámolásában, egy új, népi értelmiség létrehozásában. a dolgozók kulturális, technikai színvonalának lényeges növelésében látták. A munkásosztály, mutat rá Sztá lin elvtárs, nem válhat az ország igazi urává, ha nem tud felemel, kedni a müveletlenségböl ha nem tudja megteremteni saját értelmiségét, ha nem teszi magáévá a tudományt és ha nem tudja tudományos alapon irányítani a gazda ságot. Sztálin elvtárs mondotta, hogy „a munkásosztálynak meg kell terem tenie saját üzemi műszaki értelmiségét, amely a termelésben meg tudja védelmezni a munkásosztály mint uralkodó osztály érdekeit". , A szocializmus győzelme és em ber ember által való kizsákmányo lábának felszámolása a Szovjet uinóban biztosították országunkban a szellemi és a fizikai munka közötti ellentét, gazdasági alapjának lerombolását. A háború előtti sztálini ötéves tervek évei alatt végrehajtott kul túrforradalom új, szocialista értei míség születésére vezetett, amely a népbői származik, hl ven és igazul a népet szolgálja. A szellemi és a fizikai munka közötti ellentét felszámolásának legkomolyabb feltétele a szocializmusban magának a munka jellegének gyökeres változása volt. A Szovjetunióban nem a kizsákmányolókra dolgoznak az emberek, hanem sajátmaguk, a társadalom javára. A szocializmus felszabadította a munkát, tisztelet, dicsőség, becsület és hősiesség ügyévé tette. A fizikai munka nálunk, éppúgy, mint a szellemi munka, tisztelet és ^ megbecsülés tárgya. Egyre inkább j újítómunkává, alkotó munkává vái lik, amely a tudomány és a technika i korszerű vívmányain alapszik. A szovjet rendszer feltételei között a művelődés, a kultúra, a tudomány a nép vívmányává lett. Beteljesedett Lenin bölcs előrelátása, hogy a proletárforradalom után „a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép közkincsévé válik és mostantól fogva az emberi elme és géniusz soha sem lesz az erőszak eszközévé, a kizsákmányolás eszközévé." Lenin—Sztálin pártja nagy sikereket ért el a dolgozók kulturális műszaki színvonalának fokozásában. A szovjet munkások és parasztok mind írni-olvasni tudókká váltak. A városokban és falvakban megvalósult a kötelező általános hétéves iskolai oktatás. Folyamatban van az általános középiskolai (tízéves) oktatás bevezetésének előkészítése. A vállalatokban évről-évre növekszik a hétéves és középiskolai végzettséggel bíró munkások száma. Évente többszázezer munkással és paraszttal bővülnek a szovjet értelmiség sorai. A összes szovjet emberek, munkások, parasztok, értelmiségiek, a dolgozók egységes kollektíváját képezik, amelyet a kommunizmusért vívott harc közös érdekei fűznek össze. „Érthető, hogy a kapitalizmusnak és a kizsákmányolás rendszerének megszüntetésével el kellett tűnnie a fizikai és a szellemi munka közötti érdekellentétnek is. Es mostani szocialista rendünkben valóban el is tűnt. Most a fizikai dolgozók és a vezetők nem ellenségek, hanem társak, barátok, az egységes termelő kollektíva tagjai, akiknek létérdekük a termelés sikeres menete és megjavítása. Egykori ellenségeskedésüknek nyoma sem maradt." vonala. Mint tömeg azonban még nem emelkedtek a mérnökök-műszaki dolgozók színvonalára. A kommunizmus felsőbb fokán, amikor felszámoljuk a szellemi ég a fizikai munka közötti különbséget, megszűnik a társadalom tagjainak szellemi és fizikai munkásokra való megoszlása. A társadalom minden egyes tagja sokoldalú képzettségben részesül. Magasfokú kulturális-műszaki fejlődésük következeiében lehetőségük nyílik szabad pályaválasztásra, valamint arra, hogy a társadalom sokoldalú tevékeny tagjaivá váljanak. A szellemi és a fizikai munka, közötti különbség megszűnését nem úgy kell értelmezni, hogy minden különbség megszűnik köztük. Sztálin elvtárs rámutat, hogy némi különbség köztük fennmarad. Lényege abban van, hogy a vállalatok vezetőinek munkafeltételei különböznek és külöpbözni fognak a munkásoktermelők munkafeltételeitől. Ennek következtében a kommunizmusban is megmarad némi különbség a szellemi és a fizikai munka között Ez a különbség azonban jelentéktelen. A szellemi és a fizikai munka közötti különbség megszüntetése életfontosságú gyakorlati jelentőséggel bír a szocialista társadalomnak a kommunizmus felé vezető úton való további fejlődése szemuntjából. E probléma megoldása nélkül nem érhető el a termelés olyan méretű növekedése, amely fel! tétlenül szükséges a kommunizmus j felépítéséhez. A kommunista társadalom feltételezi a társadalmi termelő erök fejlődésének magas színvonalát, a tudomány, a technika, a kultúra rohamos növekedését, a dolgozók szellemi és fizikai képességeinek — a társadalom fő termelő erejének általános fejlődését. Marx azt mondotta, hogy a társadalom csak akkor valósíthatja meg a .mindenkitől képességei szerint, mindenkinek munkája szerint« alapelvet, ha a termelő erök az egyének általános fejlődésével együtt növekszenek és ha a társadalom k'nrseinek tor~~ rásai bőségesen ontiák értekeiket. A marxizmus-leninizmus azt tanítja, hogy az új társadalmi rend győzelme szempontjából a munka termelékenysége a legfőbb, legkomolyabb tényező. A munkatermelékenység növekedé.sén»k egyik döntő fontosságú előfeltétele a dolgozók kulturális és műszaki színvonalának emelkedése ^ztálin elvtárs rámutat, hogy a szoctnlista munkaverseny tömegjelleget öltött és szoA szellemi és fizikai munka közötti jelenlegi különbség A Szovjetunióban megszűnt a szellemi és a fizikai munka közötti ellentét. Mégis, mint ahogy arra Sztálin elvtárs rámutat, a köztük levő különbség még megmaradt. Miben nyilvánul meg ez a különbség? Mindenekelőtt abban, hogy a szovjet társadalomban még nem szüntették meg teljesen egyrészt a munkásosztály és a parasztság, másrészt az értelmiség kulturális-műszaki színvonalában mutatkozó egyenlőtlenséget. A Szovjetunióban szüntelenül növekszik a munkások és parasztok kulturális-műszaki színcialista iparunk gyors ütemben előrelendült annak következtében, hogy a munkások körében egész csoportok alakultak ki, melyek nemcsak a technikai minimumot sajátították el, hanem továbbmentek, — helyrehozták a mérnökökműszaki dolgozók hibáit, megtörték a normákat, mint elavultakat és új, sokkal korszerűbb normákat vezettek be. »Mi lenne, — mondja Sztálin elvtárs, — ha nem egyes munkáscsoportok, hanem a munkások többsége emelné fel kulturális és technikai színvonalát a mérnökitechnikusi személyzet színvonalára? Iparunk más országok ipara számára elérhetetlen magaslatra emelkedne.* A kommunista építés folyamatában egész népgazdaságunk technikai berendezése fejlődik. A rég) technikát Ú1, az újat — a legújabb váltja fel. Nagyméretűén terjed a termelési munkafolyamatok villamosítása, gépesítése és automatizálása. A népgazdaságnak a technika és a berendezések legújabb formáival való ellátása, a népgazdaságnak széleskörűen végrehajtott villamosítása, a jelenkor; tudomány vívmányainak bevezetése a termelésben magasfokú szakképzettséget és ismereteket követel a dolgozóktól Megköveteli kulturális és műszaki színvonaluk szüntelen növelését V. I. Lenin még 1920-ban kijelentette, hogy »a villamosítás megvalósítására tudatlan emberek nem alkalmasak, s hogy az Írni-olvasni tudás egymagában véve itt vajmi kevés. Itt nem elég megérteni, hogy mi az a villamosság, ismerni kell annak technikai alkalmazását az iparban vés a mezőgazdaságban, továbbá az Ipar és a mezőgazdaság esryes ágaiba.n.« tlymódon a kommunista társadalom építésének feladatai és az egész társadalmi termelésnek a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet folyamatában elért rohamos növekedése, a szüntelen technikai haladás sürgősen megkövetel! az összes fizikai dolgozók kulturális-technikai színvonalának a mérnökök-műszaki dolgozók színvonalára történő emelését. Ebből az következik, hogy a szellemi és a fizikai munka közötti jelenleg létező különbség megszüntetése, társadalmunk szocializmusból kommunizmusba való fejlődésének elengedhetetlen objektív szükségszerűsége. A szellemi és a fizikai munka között lévő különbség felszámolásának útja A kommunista építés folyamatában a munkásosztály és a parasztság kulturális-technikai színvonalának a mérnöki-technikai munkát végző dolgozók színvonalára emelése által létrejönnek a szellemi és a fizikai munka közti különbség megszüntetésének elengedhetetlenül fontos előföltételei. A szellemi és a fizikai munka közti különbség felszámolása, a kommunizmusba való átmenet előkészítése a Sztálin elvtárs által megfogalmazott három előzetes főfeltétel teljesítéséért folyó harc közepette érhető el. E fő feltételek: az egész társadalmi termelés szüntelen növekedése, a kolhoztulajdonnak az össznépi tulajdon színvonalára való emelése, az egész társadalom kultúrális fejlődése. Együttvéve eme előzetes feltételek teljesítése után szűnik meg a munka csupán az életfenntartás eszközévé lenni és csak így válik elsőrendű életszükségletté, élvezetté a társadalom szemében. Sztálin elvtárs kidolgozta a társadalom kulturális átnevelésének, mint a kommunista építés egyik legkomolyabb előfeltételének kérdését. Sztálin elvtárs még a XVII. pártkongresszuson tartott beszámolójában kitűzte minden munkás és minden paraszt kultúrálttá és műveltté tevésének történelmi feladatát. »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióbaji« című klasszikus müvében megmutatta, hogy a kommunizmusba való átmenet előkészítésének egyik előzetes előfeltétele a társadalom olyanfokú kulturális fejlődése, amely biztosltja a társadalom minden tagja számára fizikai és szellemi képességeinek sokoldalú fejlesztését és azt a műveltséget, amely képessé teszi a társadalom tagjait, hogy a társadalmi fejlődés akVür tényezőivé váljanak: — c* a, szabad pályaválasztás. A társadalom tagjainak ily kultúráltsága csak a munka mai helyzetében beálló komoly változások alapján érhető el. •Ennek érdekében — mondja Sztálin elvtárs, — mindenekelőtt legalábbis hat, majd öt órára kell csökkenteni a munkanapot. Erre azért van szükség, hogy a társadalom tagjai megkapják a minden oldalú képzettség megszerzéséhez szükséges elegendő szabadidőt. Ennek érdekében továbbá be kell vezetni az általános és kötelező politechnikai oktatást, amelyre azért van szükség, hogy a társadalom tagjai szabadon választhassák meg foglalkozásukat és ne legyenek egése életűkre egy bizonyos foglalkozáshoz láncolva. Szükséges továbbá ennek érdekében a lakásviszonyok gyökeres megjavítása, a munkások és alkalmazottak reálbérének felemelése legalább kétszeresére, ha nem még nagyobb arányú emelése, mind pedig — különösen a közszükségleti cikkek árának további rendszeres csökkentése útján.. A szocializmus nemcsak a népgazdaság rohamos növekedését hanem a nép kultúrájának állandó fellendülését is biztosította A szovjet kormány óriási összegeket fordít a népnevelés fejlesztésére Növekszik az iskolák, technikumok, magasabbfokú tanintézetek száma. A Szovjetunióban jelenleg 57 nrllió ember vesz részt a tanítás különféle formáiban. Országunkban kb. 5.5 millió magas- és középfokú szakképzettséggel bíró szakember dolgozik, tehát 2.2-szerte több. mint a háború előtt. Az ötéves terv végén a nagyobb városokban és ipari központokban, a második ötéves terv idején pedig a többi városokban és mezőgazdasági te'epeken befejeződik a hétéves iskolai oktatásról az általános középiskolai oktatásra való áttérés. A társadalom tagjai szellemi és fizikai képességeinek általános fejlesztésére nézve igen nagyjelentőségű a politechnikai oktatás bevezetése. amely széleskörű általános műveltséget igényel. Megköveteli a nagyüzemi termelés alapjainak ismeretét, az új munkafolyamatok elsajátítását, stb. Az általános politechnikai oktatás bevezetése jelenleg a szovjet fontos gyakorlati feladata lett. A párt és a szovjet állam az ötödik ötéves terv folyamán tervbevették a középiskolai politechnikai oktatás bevezetését és az általános politechnikai oktatásra való áttérést célzó intézkedések megtételét. Sztálin elvtárs rámutat arra. hogy a Sztahanov-mozgalom magában hordozza a munkásosztály kulturális-műszaki színvonala emelkedésének csíráit, aminek célja a mérnöki-műszaki dolgozók színvonalának elérése. A legutóbbi évek során ez a mozgalom magasabb fokú lett, ami a munkásosztály növekvő kulturális színvonalát bizonyítja. Lenin és Sztálin pártja kinevelte a termelés újítóinak hatalmas hadseregét, akik kulturális-műszaki színvonaluk tekintetében elérték a mérnökök és technikusok színvonalát. A szovjet nép kulturális-műszaki fejlődése a termelés élenjáró dolgozóinak, észszerüsitöinek, stb., tömegmozgalmában jut kifejezésre. A szocialista társadalomban gyakran a tudomány világában ismeretlen emberek taposnak új Ösvényeket a tudomány és a technika terén: a gyakorlat emberei, a termelés újítói, így például Ali Husszein Babájev Sztálin-díjas azerbajdzsáni mester először vezette be három olajfúrás egyidőben történő kiaknázását előmozdító szerkezet alkalmazását. 1952-ben az iparban 80.000 technikai tökéletesítő és újítójavaslatot nyújtottak be. Évről-évre egyre jobban elmélyül a tudomány és a termelés dolgozóinak együttműködése. Életünk eme újabb jelensége azért vált lehetővé, mert a szocializmus feltételei között állandóan emelkedik a szovjet munkásosztály és parasztság kulturális színvonala. Ma nem ritka jelenség, hogy munkások, termelési újítók, kolhozparasztok, magas terméshozamok mesterei könyveket és brosúrákat adnak ki élenjáró tapasztalataikról, nagysikerű előadásokat tartanak munkatapasztalataikról. A kommunista társadalom felépítésében és főleg a szellemi és a fizikai munka között lévő jelenlegi különbség megszüntetése terén elsőrendű jelentőséggel bír a dolgozók kommunista nevelése. A kommunista párt és a szovjet állam szervező és nevelő tevékenysége arra irányul, hogy magasabb fokra emeljék a tömegek ismereteit, továbbá, hogy a munkához és a szocialista tulajdonhoz való kommunista viszony szellemében, az állam; érdekek mély megértésének szellemében neveljék őket. J. V. Sztálinnak »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióbanc című müve és a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX kongresszusának határozatai minden szovjet ember kezébe fegyvert adnak országunk kommunista építése nagy feladatainak sikeres megoldásáért vívott küzdelmükben A. Visnyakov.