Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-15 / 66. szám, vasárnap

1953 március 15 m sz o 5 A NAGY SZTÁLIN ELETE 1927-ben ült össze a párt XV. kongresszusa. Az építésnek az a szakasza ez, amikor főleg a mezőgazdaság kollektivizálásának problémája van szőnyegen. Elmondhatjuk, hogy a mezőgazdaságnak gépekkel való megsegítése és kollektivizálása, a parasztság gondolkodásmódjának az észszerüség alapján való megváltoztatása a mindenkori társadalmi stratégia legnagyobb vállalkozása. „A kiút — mondotta Sztálin, az ország egész gazdaságát fenyegető helyzetre utalva — a kis és elaprózott parasztgazdaságoknak nagy, egyesített gazdaságokra való áttérésében van, a föld társadalmi megmunkálása alapján, a földnek kollektív s a modern, fejlett technikán alapuló megművelésére való áttérésben. A kiút az, ho^y a kis- és apró parasztgazdaságokát fokozatosan, de megállás nélkül, nem kényszer, hanem példa és meggyőzés segítségével nagy gazdaságokba egyesítsük a földnek társadalmi, szövetkezeti, kollektív megmunkálása alapján mezőgazdasági gépek és traktorok alkalmazásával, a földmüvelés ' belterjességét szolgáló tudományos elvek alkalmazásával. Más kiút nincsen." Sztálin vezetése alatt a párt előkészítette az összes szükséges anyagi feltételeket a parasztságnak a kolhozokba való tömeges belépéséhez. A falunak gépekkel és traktorokkal való ellátására, a mezőgazdaság technikai átszerelésére ipari bázis létesült. A kolhozok és szovhozok felépítésének finanszírozására megfelelő mennyiségű anyagi eszközt gyűjtöttek össze. Erre a munkára a párt és a munkásosztály legjobbjait küldték ki, megerősítették az első kolhozokat, melyek példát mutattak az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, hogy hogyan kell vezetni a kollektív mezőgazdaságot. Gép- és traktorállomásokat és szovjet gazdaságokat létesítettek, melyek segítettek a parasztoknak gazdaságuk megjavításában. A kulákok, vesztüket érezve, megkísérelték az ellenállást, „gabonasztrájkot" rendeztek, azt gondolva, hogy ezzel a pártot, ha nem is kapitulációra, de legalább is visszavonulásra kényszerítik. A Sztálin vezette párt a kulákok ellen rendkívüli rendszabályokat vezetett be és megtörte ellenállásukat. A jobboldaliak elleni harcokban Sztálin tömörítette az egész pártot és rohamra vitte a kapitalista kizsákmányolásnak az országban megmaradt utolsó védőbástyája ellen. Sztálin lángesze, tántoríthatatlan akarata és bölcs "éleslátása biztosította a forradalomnak új, magasabb színvonalra emelését. Határozott fordulatot ért el a párt a munka termelékenységének területén. Alapjában nyert megoldást a szocialista iparosítás egyik legnehezebb feladata: a nehézipar felépítéséhez szükséges anyagi eszközök felhalmozásának feladata. Gyökeres fordulatot ért el a párt a mezőgazdaság fejlesztése terén. Viharos gyorsasággal bontakozott ki a kolhozmozgalom, maga mögött hagyva a fejlődés iramában még a nagyipart is. „Az új és döntő a mostani kolhozmozgalomban az, hogy a parasztok nem egyes csoportokban lépnek be a kolhozba, mint azelőtt, hanem' egész falvak, egész járások, egész kerületek, söt egész körzetek parasztsága lép be egyszerre. És mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a középparaszt megy már a kolhozba. Ez a lényege annak a mezőgazdaság fejlődésében beállott gyökeres fordulatnak, mely a szovjet hatalom legfontosabb vívmánya". (Sztálin: A leninizmus kérdései.) így készült elő Sztálin vezetése alatt a történelmi fordulat a kulákelemek korlátozásának és kiszorításának politikájáról arra a politikára, mely a kulákságot, mint osztályt, a teljes kollektivizálás alapján megszüntette. • * • Milyen a helyzet a művészet területén? A színjátszás és a színpadra hozatal új és közvetlen formái óriási méretű keretei mellett, írja Barbusse Sztálin életrajzában, a szovjet film megrendítő alkotásai mellett hosszasan kellene itt- a szovjet irodalomról is beszélnünk, mert ezen az úton igen (konstruktív módon haladtak előre és mert Sztálin is mindig élénken foglalkozott az irodalom és művészetek fejlődésével. Az írók társadalmi szerepe, akiket Sztálin ,,a lélek mérnökeinek" nevezett, a jelenkor rajzába új elemeket vezet be. A szovjet kultúra lényege az, hogy fejleszti és gazdagítja az embert. Napjainkban a szovjet irodalomnak olyan müvei jelennek meg. amelyek hatalmas, új korszakot nyitnak az irodalom történetében, Gorkij, Gladkov, Fegyin, Erenburg, Tyihonov, Solohov, Katajev, Szimonov, Vera Imber, Gorbatov, Fagyejev, Makarenko, Osztrovszkij, Leonov, Szurkov, Isszakovszkij, Dzsambul az élenjárók, de még néhány tucat írót és költőt sorolhatnánk fel, akik mind méltóan hirdették és hirdetik az új társadalmi rend igazságait. A szovjet írók szövetségének tagjai a szocialista realizmus úttörői. Sztálini gondolat volt az, hogy az íróra felvilágosító hivatást ruháztak a szovjet embernek a szocializmushoz vezető útján. Míg a nyugaton, az imperialisták országaiban" az írók, művészek, tudósok kevés kivétellel, szegényesen tengődnek, mert a hatalomnak minden gondja az, hogy minden anyagi erőt a fegyverkezés örvényébe vessen, a Szovjetunióban száz és száz intézmény, ösztöndíj, könyvkiadási és kutató lehetőség a szellem embereinek törekvéseit- a legmesszebbmenöen támogatja. • • • Nézzük a gazdasági élet terén az imperialista világ és a Szovjetunió közti különbségeket. Milyen volt a helyzet a háború előtt ? A francia lapok egy nap hírül adják, hogy Champagne szőlőjét jó termés „fenyegeti". Mi a kívánság? Az ügyek rendbehozatala végett hadd jöjjön árvíz, fagy, filoxéra. Nem egyszer olvashattunk a brazíliai kávé roppant arányú megsemmisítéséről. Egy francia megyében zölden kaszálják le a búzát. A keleti Pireneusokban halomszámra hányják szemétbe a gyümölcsöt, Lombardiában a paraszt tűzbe veti selyemgTibóit. Mindenütt búza- és gabonaáldozatok: a búzaszemet, amelyet azért vetettek el, hogy kicsírázzon és hasznosan éljen, meggyilkolják és földbe temetik. Hektárszámra temetnek a földbe cukorrépát is, nyájszámra sertést és tehenet. Tejfolyamokat csurgatnak az amerikai folyókba. Halrakományokat vetnek a~ vízbe ... Mindezt azért, hogy a fullasztó válságot elkerüljék. Ugyanakkor a gyarmatokon, Kínában és Indiában éhínségek tizedelték az embereket, az emberek milliói füvet és fakérget rágtak és munkanélküliek és elégtelenül tápláltak hemzsegtek az utcákon éppen azokban az országokban, melyekben az élelmiszereknek és az ipari cikkeknek ezt a gyilkolását hajtották végre. A kapitalizmus végső következménye: meggyilkolja a természetet, meggyilkolja a dolgokat. Nincs meggyalázóbb vád, melyet egy rendszer ellen lehet emelni, mint ez a nagy arányban gyakorolt^ öncsonkítás. „Ha valaki nálunk hasonló eljárások alkalmazását ajánlaná, — jelentette ki Sztálin — sürgősen a bolondok házába zárnák." • • • 1930 júniusában és júliusában (1930. június 26—július 13) lezajlott XVI. pártkongresszus úgy került a történelembe, mint a szocializmus egész fronton kifejlesztett támadásának kongresszusa. Sztálin beszámolójában leszögezte, hogy az ország már a szocializmus korszakába lépett és rámutatott arra, hogy a fejlődés új időszaka milyen feladatokat ró a szovjet népre. Emelni kell elsősorban a termelés ütemét, ugyanakkor azonban a termelés színvonala szempontjából is utol kell érni és túl is kell szárnyalni a kapitalista országokat. Nyomban a kongresszus után széles méreteket kezdett ölteni a Sztá1927—1935 lin által sugallt szocialista verseny és a rohammunka a termelés színvonalának emelése érdekében. „A munkaversenyben az a legjelentősebb, hogy az embereknek a munkáról való nézeteiben gyökeres fordulatot idéz elő, mert a munkát szégyelnivaló és súlyos teherből, aminek azelőtt tekintették, a becsület dolgává, dicsőség dolgává, érdem és hősiesség dolgává változtatja. Ehhez hasonló valami a kapitalista országokban nincs és nem is lehet. (Sztálin beszéde 1930. június 27-én.) Az első ötéves terv megvalósítása az ország valamennyi gazdasági ágának újjáépítését követelte meg az új, modern technika alapján. „A bolsevikoknak el kell sajátítaniok a technikát." „Az újjáépítés időszakában mindent a technika dönt el." (Sztálin „A gazdasági vezetők feladatairól" című beszédéből, a szocialista ipar funkcionáriusainak első össz-szövetségi értekezletén, 1931 február 4-én.) Ugyanebben az évben, 1931 novemberében Sztálin a „Proletárforradalom" című folyóirat szerkesztőségéhez intézett levelében leleplezi a bolsevizmus történetének trockista meghamisítóit, kimutatja, hogy a leninizmus a mindenfajta opportunizmussal folytatott könyörtelen harcban született, növekedett és erősödött meg, hogy a bolsevikok voltak az egész világon az egyetlen forradalmi szervezet, amely teljesen szétverte az opportunistákat és kikergette őket a pártból. Ebben a levélben Sztálin meggyőző erővel mutatott rá arra, hogy a trockizmus az ellenforradalmi burzsoázia élcsapata, amely a kommunizmus, a szovjethatalom és a szocializmusnak a Szovjetunióban való építése ellen harcol. • * • 1933 elejére az első ötéves terv határidő előtt megvalósult. Az ország agrárországból ipari országgá, kisparaszti országból nagyüzemű, élenjáró szocialista földmüvelés országává lett. A kizsákmányoló osztályokat kiverték a termelésben elfoglalt állásaikból. Maradékaik szétszóródtak szerte az országban és csendes aknamunka formájában vették fel a harcot a szovjethatalom ellen. Sztálin éberségre int; harcot kell indítani a szocialista tulajdonnak védelmére és minden módon erősíteni kell a proletariátus diktatúráját. Sztálin mélyrehatóan elemzi a párt falun végzett munkájának hiányait és programmot ad, amely a kolhozrendszer megerősítését szolgálja. Javaslatára a gép- és traktorállomásokon és a szovhozokban politikai osztályok létesülnek. Sztálin bölcs előrelátása ismét jó gyümölcsöt hoz: a gép- és traktorállomások politikai osztályai két év alatt megerősítik a kolhozokat. 1933 februárjában Sztálin lijabb feladatot tűz ki: a kolhozokat bol. sevikokká, a kolhoztagokat pedig jómódúakká kell tenni. „Ahhoz, hogy a kolhoztagok jómódúakká váljanak, — mondotta Sztálin elvtárs — most már csak egyre Van szükség; arra, hogy a kolhozban becsületesen dolgozzanak, helyesen használják ki a gépeket és traktorokat^ helyesen használják ki az igásjószágot, helyesen munkálják meg a földet és óvják a kolhoz tulajdonát." Sztálinnak ez a beszéde a kolhozok gyakorlati, harcos programmja lett. A bolsevikok, a kommunisták ereje abban van, — figyelmeztet Sztálin ugyanebben a beszédében — hogy az aktív pártonkívüliek millióit a párt köré tudják csoportositani. A bizalom megnyeréséhez az kell, hogy a párttagok ne határolják el magukat a pártonkívüliektöl, hogy a pártemberek ne gubózzanak be párttagságukba, ne kérkedjenek párttagságukkal, hanem hallgassák meg a pártonkívüliek szavát, hogy a párttagok ne csak tanítsák a pártonkivülieket. hanem maguk is tanuljanak tőlük. Sztálin elvtárs kidolgozta a szovjet kereskedelemről, mint a munkatermékeknek a szocializmus viszonyai közt való elosztása és cseréje formájáról szóló tanítást is. „Annak, hogy az ország gazdasági élete felpezsdülhessen, az iparnak és mezőgazdaságnak pedig legyen, ami őket termelésük további növelésére sarkalja, — tanítja Sztálin elvtárs — még egy előfeltétele van éspedig: kifejlett áruforgalom a város és a falu között, az ország területei és kerületei között, a népgazdaság különféle ágai között." (A leninizmus kérdései.) Nem szabad a szovjet kereskedelmet lenézni, valami másodrendű, értéktelen dolognak tekinteni, a kereskedelem terén dolgozókat pedig elveszett embereknek, mondta Sztálin elvtárs a párt XVII. kongresszusán tartott beszámolójában. a szovjet kereskedelem a mi vérbeli bolsevik ügyünk, a kereskedelemben dolgozók pedig — beleértve az üzleti elárusítókat is, feltéve, hogy becsületesen dolgoznak — a mi forradalmi, bolsevik ügyünk megvalósítói. Sztálin elvtárs ezen útmutatásainak nagy jelentősége volt a szovjet kereskedelem megerősítése és az ország belső áruforgalmának kifejlesztése szempontjából. • * • A kapitalista világban gazdasági válság dúl. Németországban uralomra. jut a fasizmus és folyik a háborús készülődés. Ugyanekkor a világ gazdasági megrázkódtatásai, a háborús és politikai katasztrófák közepette a Szovjetunió szilárdan és rendületlenül kitart a maga békés álláspontján, harcol a háború veszélye ellen és állhatatosan folytatja békepolitikáját. — A mi külpolitikánk világos — fejtegeti Sztálin elvtárs. — A béke megőrzésének és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének politikája valamennyi ország irányában. A Szovjetuniónak esze ágában sincs, hogy bárkit is fenyegessen, még kevésbbé, hogy bárkire is rátámadjon. Mi a béke hívei vagyunk és a békéért harcolunk. De nem félünk a fenyegetésektől és készek vagyunk arra, hogy a háború gyujtogatőinak csapására csapással feleljünk ... Azokat pedig, akik megpróbálnak rátámadni országunkra, úgy visszaverjük, hogy belepusztulnak, nehogy még egyszer kedvük kerekedjék disznó-orrmányrkat a mi szovjet kertünkbe bedugni." (A párt XVII. kongresszusán mondott beszámolóból,) • * • 19S5. május 4-én Sztálin beszédet mond a Kreml-palotában a Vörös Hadsereg katonai akadémiájának évzáró ünnepélyén. Uj feladatot jelöl ki ebben a beszédében: az új technika elsajátítására törekedni, olyan embereket felnevelni, akik megnyergelik a technikát és a lehető legnagyobb eredményeket préselik ki belőle. „Ahhoz, hogy a .technikát mozgásba hozzuk — mondta Sztálin elvtárs — és maradéktalanul kihasználjuk, olyan emberekre van szükségünk, akik elsajátították a technikát, olyan káderekre, amelyek a technikát teljesen magukévá tudják tenni és annak rendje és módja szerint kihasználni. A technika olyan emberek nélkül, akik elsajátították — halott. A technikának olyan emberek kezében, akik elsajátították, csodákat lehet és kell is tenni. Ha a mi elsőrangú gyárainkban, szovhozainkban és kolhozainkban, közlekedésünkben, Vörös Hadseregünkben elegendő számú olyankáderrel rendelkeznénk, amely ezen a technikán uralkodni tud, országunk háromszor-négyszer anynyi eredményt tudna felmutatni, mint ma... Ezért a fő súlyt most az emberekre, a káderekre, a funkcionáriusokra kell helyezni, azokra, akik a technikát elsajátították ... Meg kell végre érteni, hogy a világ összes értékes tökéi közül a legértékesebb és legdöntőbb jelentőségű töke — az ember, a káder. Meg kell érteni, hogy a mi jelenlegi viszonyaink között „minden a káderektől függ". Ha jó és nagyszámú kádereink lesznek az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a hadseregben — országunk győzhetetlen lesz. Ha ilyen kádereink nem lesznek — mind a két lábunkra sántítani fogunk." Ez a beszéd adott lökést a szocialista építés egyik legfontosabb feladatának, a káderek problémája megoldásának. Sztálin útmutatásának ereje nemcsak abban volt, hogy ráirányította az összes párt- és szovjet szervezetek figyelmét a káderek problémájára, hanem abban is, hogy ez az útmutatás lent, a tömegekben is erős visszhangra talált és a munka újabb hatalmas fellendülésre vezetett. Ekkor indult • meg az élenjáró munkások kezdeményezésére, alulról, roppant erővel a Sztahanov-mozgalom, melynek óriási történelmi jelentőségét Sztálin elvtárs világította meg a párt és az egész ország előtt 1935. november 17-én a sztahanovisták első szovjetuniói értekezletén mondott nagyhorderejű beszédével. Miben állt a Sztahanov-mozgalom jelentősége ? „Mindenekelőtt abban, hogy a Sztahanov-mozgalom a szocialista verseny újabb fellendülésének, a szocialista verseny újabb, magasabb fokának kifejezése ... Továbbá: a Sztahanov-mozgalom a munkások és munkásnők olyan mozgalma, mely céljául a jelenleg érvényben l_évö technikai normák kiküszöbölését, az üzemek tervezett teljesítőképességének emelését, a létező termelési tervek, mérlegek megváltoztatását tűzte ki. Megváltoztatását, mert napjaink számára, új emt^reink számára mindezek a normák már elévültek" — tanítja Sztálin elvtárs. A technika régi normáinak megdöntése, söt túlhaladása, • a munka termelékenységének fokozása gyakorlati lehetőségeket ad a szocializmus további megszilárdítására, lehetőséget arra, hogy az ország a legnagyobb jólétben élő országgá váljék. A technikai felemelkedés építi az utat a kommunizmus felé és a szellemi és fizikai munka ellentétének kiküszöböléséhez vezet, j Sztálin elvtárs a következőkben tűzte ki a feladatokat: I Segíteni a sztahanovistáknak, hogy mozgalmukat továbbfejleszthes' sék, szélesebbé és mélyebbé tehessék ; a Szovjetunió összes körzeteiben és kerületeiben. Ehhez természetesen nem elegendők maguk a sztahanovisták. Szükség van a pártszervezetek bekapcsolódására, ugyanakkor azonban a makacskodó, maradi gazdasági funkcionáriusok, mérnökök és technikusok észretérítésére. Az iparnak ezeket a maradi elemeit türelmesen és elvtársi módon meg kell győzni a Sztahanov-mozgalom progresszív mivoltáról és annak szükségességéről, hogy munkájukat Sztahanov-mintára építsék át. Azokat a gazdasági funkcionáriusokat pedig, akik már felismerték a mozgalom jelentőségét, de akiknek még nem sikerült saját munkájukat átépíteniök, segíteni kell abban, hogy munkájukat átépítsék és a Sztahanov-mozgalom élére álljanak. (,Lenin arra tanított bennünket, hogy igazi bolsevik • vezetők csak az olyan vezetők lehetnek, akik nemcsak ahhoz értenek, hogy tanítsák a munkásokat és parasztokat, hanem ahhoz is. hogy tanuljanak tőlük" — mondotta Sztálin elvtárs a sztahanovisták értekezletén tartott beszédében. A Kremlben Sztálin a technika és a termelés minden ágának kérdéseit megbeszélte az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság élenjáró munkásaival, a sztahanovistákkal, kombájnvezetőkkel, traktorosokkal, a fejönökkel és a cukorrépaföldek hősnőivel. Ezzel ő maga adta meg a tömegekkel való kapcsolatnak legjobb példáját. Az élenjáró munkásokkal és kolhoztagokkal való szoros együttműködés hozta létre a fontos határozatokat a szocialista építőmunka legnagyobb jelentőségű kérdéseiben.