Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-14 / 65. szám, szombat

1953 március 14 i II SZO 7 A szovjet éol^o&ok válasza a Párt felhívására A Donyee-medence dolgozóinak kötelezettségvállalása A tnoszkvai Sztálin-autógyár préselőműhelyének dolgozói éjjeli műszak alatt a rádiókészüléknél hallagtják a SzKP KB. a Szoivetunió Minisztertanácsa és n Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének közleménuét a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének és a SzKP KB titkárának, J. V. Sztálini <

1 elhunytáról. .Trecligoi

n lunufaktura' textilkombinát dolgozóinak az elhúni/t J. V. Sztálin emlékének szenteli gyászünnepségéről. A hős városban Hétfőn Sztálingrád, a hős város dolgozói búcsúztak a szovjet nép nagy vezérétől, Joszif Visszárionovics Sztálintól. Már a reggeli órákban nagy embertömeg vonult az elesett Hősök-terén álló Sztálinszoborhoz. Egymásután helyezték a szobor lábaihoz a virágcsokrokat és koszorúkat. Néma csendben hallgatta Sztálingrád a moszkvai rádióadást. — Nem találhatunk szavakat, hogy kifejezzük bánatunkat, — mondotta a traktorépítök gyászgyülésén Masznov lakatos. — Meghalt Sztálin elvtárs, de neve halhatatlan. Örökké élni fog szívünkben és esküszünk, hogy minden erőnket odaadjuk, hogy folytassuk Sztálin elvtárs örökét. Ljachov Csenko brigádvezetö felx hívta a dolgozókat, hogy még szorosabban tömörüljenek a párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány köré. »Keményen és határozottan kilépünk azon az úton, amelyet Sztálin elvtárs tűzött elénk.® Munka után gyászgyülést tartottak a sztálingrádi vízierőművek építői. Az emelvényen Vengelev bágeres állt. — Ma, — mondotta — bánata van minden családnak és szomorúság tölti el minden ember szívét. De a nagy veszteség nem tör meg bennünket, egységes és megbonthatatlan az elhatározásunk és akaratunk. Dolgozni és győzni fogunk. Mi, a sztálingrádi vízierőművek építő": dicsőén fogjuk teljesíteni a sztálini természetátalakító tervet a kitűzött időre és felépítjük a hatí Ima, erőművet a Volgán. ,i sZov/et emberek tömegével özönlenek a moszkvai Szakszervezetek Házához, hogu lerójják tiszteletüket nagy tanítójuk és vezérük, J. V. Sztálin emléke előtt. A kolhozparasztok mély gyásza Andrejévka falu a Volga-partján fekszik. A folyóhoz jódarab út veztt, de mikor a Kujbisev-tenger vize áradni kezd majd, a Volga odajön ,a faluhoz és vizet ad a földeknek. A volgai sztyeppék kertekké változnak és zöld fasorok díszítik majd az utakat. A sztálini terv szerint átváltozik a föld ... Hétfőn este a falu klubjában sokszáz kolhozdolgozó gyűlt öszsze. Szót kap Dimitrij Vasziljevics Vinkov öreg kolhozparaszt. Izgatottan beszél: — Sztálin elvtárs ragyogó neve ö-ökké a lelkünkben marad. Sok jót tett a népért, sokat dolgozott a boldogságunkért és ezt a nép sohasem felejti el! A traktorosok brigádvezetője, Poljakov elvtárs megfogadta, hogy a tavasz beálltával a kolhozparasztok munkával felelnek a párt felhívására és még jobban megszilárdítják a szocialista haza erejét. Artomunov kolhozdolgozó saját verseit szavalta. Ezekben a költeményekben őszintén fejezi ki azt a gondolatot, hogy a szeretett apa és tanító iránti érzés lelkesíti a kolhozparasztokat még önfeláldozóbb munkára a hazáért. A műszakváltás idejében a „Novo. Musketovo" váj ár kollektíva gyászgyűlést tartott, amelyen Tokár elvtárs szénkombájnvezető a következőket mondotta: „Az egész szovjet nép és az egész haladó világ gondolatban elkísérte szeretett vezetőnket és tanítónkat, J. V. Sztálint utolsó útjára. Gyászunk hatáirtalan, de ugyanolyan véghetetlen odaadásunk a Központi Bizottság és a szovjet kormány iránt. A bányászok ígéretet tesznek, hogy fáradisá. got, erőt nem kímélve a párt é

s a kormány vezetése mellett valóra váltják a. sztálini terveket és Sztálin nagy ügyét." „Mi bányászok" — mondotta Szu. jev pályavezető, — „megfogadjuk, hogy minden erőnket a kommunizmus nagy ügyének szenteljük. Nap. ról napra több és több szenet termelünk, hogy hazánk még hatalmasabb és gazdagabb legyen. Munkacsoportunk az év elejétől kezdve több mint 3000 tonna terven felüli szenet adott hazánknak. Március hónapban további 1500 tonna szenet termelünk terven felül." A szovjet dolgozók megrendüléssel olvassák a moszkvai Pravdában a gyászhírt. Megvalósítjuk Sztálin örökét Egy »Uralez«-bágeren dolgozom, mint gépész. Az építömunkálatok •megkezdése óta a mi bágercsoportunk több mint 1 millió köbméter földet mozgatott meg. Ez nem volt könnyű dolog, azonban mi leküzdöttük a nehézségeket. Gyakran gondoltam: — Sztálin elvtárs sohasem tért ki a nehézségek elől és mi kötelesek vagyunk az ő példáját követni! Rövidesen a Volga-menti sztyeppés terület teljesen átalakul. A kujbisevi erőmű olcsó árama lehetővé teszi, hogy 100 ezer hektárnyi terméketlen földet termőfölddé változtassanak. A kujbisevi erőmű Sztálin elvtárs tervei szerint készül. Nincs már messze azaz idő, amikor üzembe helyezik és áramot ad majd az országnak. Erre a felhívásra nekünk tényekkel kell felelni! Még Szorosabban tömörülünk a Központi Bizottság és a szovjet kormány köré, hogy a munkánk hozzájárulásával mielőbb elérjük a kommunizmus felépítését hazánkban. Vaszilij Klementjev, bágervezető a kujbisevi vízierőművek építkezésén. Moszkva és Leningrád dolgozóinak gyönyörű felajánlásai • Moszkva egyik legnagyobb üzeme, a Transzformátor-gyár a kommunizmus nagy építkezései számára készít felszereléseket. A dolgozók ezekben a napekban átlag 150 százalékra teljesítik normájukat, sok sztahanovista pedig kétszerháromszor — söt négyszer annyit termel, mint amennyit a tervek előírnak. Az élenjárók közé tartozik Viktor Ivanov szerelő, Alexandr Sarov és Irina Zubová lakatos, Micháil Gurov kovács és sok más dolgozó. A leningrádi »J. V. Sztálin® kohászati üzem kollektívája ígéretet tett, hogy határidő előtt elkészíti a víziturbinákat a kommunizmus nagy sztálini építkezései számára, december 21-re befejezi évi tervét és 1953 folyamán elkészíti az első víziturbinát, a világ leghatalmasabb vízierőműve, a kujbisevi vízierömü részére. — Eltávozott tőlünk drága vezérünk, a szeretett Sztálin, de ügye tovább él. Sztálin ügye biztos kezekben, legközelebbi harcostársainak kezében van, — mondotta a »Transignál«-gyár munkásainak gyászülésén Szabelszkij munkás. — Sztahanovista munkával erö'sítjUk szovjet hazánk hatalmát. Kollektívánk elhatározta, hogy határidő előtt, március 25-re befejezi havi feladatait, évi tervét pedig december 21-re teljesiti. Sej ina sztahanovista szövőnő, a Cserbakov-kombinát munkásnöje, a következőket mondotta a gyász- | gyűlésen: I ígérem a Kommunista Párt Központi Bizottságának és szeretett kormányunknak, hogy úgy fogok dolgozni, ahogyan Sztálin elvtárs tanított bennünket. A gyűlésen a sztahanovista szövőnő új szocialista felajánlást tett. Vállalta, hogy jelentősen túlteljesíti a termelési tervet és csak kitűnő minőségű árut termel. Sejina szövőnő példáját követve a kombinát sok más dolgozója is hasonló felajánlást tett. Még szorosabbra tömörülünk a párt köré a nagy vezér mutatta ú on Felejthetetlenek a búcsú percei... Tízezer ember gyűlt össze a taskendi »Sztálin-Textilkombinát« előtti téren. Lebedeva elvtársnő a dolgozókhoz fordulva ezt mondotta: — Sztálin elvtárs gyönyörű és gazdag élete lelkesítő példája annak, hogyan szeressük hazánkat, hogyan harcoljunk annak megerősítéséért és példája annak, hogyan szeressük népünket és harcoljunk boldogságáért és szép jövőjéért. A taskendi mezőgazdasági ^gépgyár udvarában a munkanap után összegyűltek a munkások, mérnökök, technikusok, a gyár egész kollektívája. — Ami szép és ragyogó a mi életünkben, az összekapcsolódik Sztálin ' elvtárs nevével, — mondotta a munkásokhoz fordulva Ancslnov esztergályos. — A bölcs Leninnek, a sztálini nemzetiségi politikának és a Szovjetunió Kommunista Pártjának köszönhetjük, hogy Üzbekisztán felvirágzott és méltó helyet foglal el a népek testvéri családjában. A nagy vezér sírja fölött Malenkov, Berija, ós Molotov elvtársak hangsúlyozták, hogy a mi szent kötelességünk biztosítani a szovjet nép egýségét, szilárdságát és a sokmilliós szovjet haza erejét fejleszteni. Minden erőnket odaadjuk szocialista hazánk megerősítéséért., Szorosabban tömörülünk pártunk Központi Bizottsága és a szovjet kormány köré.