Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-13 / 64. szám, péntek

4 &JSZ0 1953 március 13 »Az emberi élet valódi ösztönzője a jövendő öröm"

4 65 évvel ezelőtt született Anton Szemjonovics Makarenko 1-888 március 13-án született A. Sz. Makarenko, a kiváló szovjet pedagógus és író. Makarenko, a pedagógus-író, a padegógus-forradalmár életmüvében állandóan visszatér a legérdekesebb témára: a kommunista nevelés mindent legyőző erejére. Hivatott müvelője ö ennek a témának. Fegyverzete a dialektikus kutató módszer, amely lehetővé teszi, hogy felismerje az egyéniség kialakításának és fejlesztésének törvényszerűségeit, hogy elemezni tudja a pedagógia jelenségeit. A marxista alkotómunkája mélyen az életbe fúrja gyökereit, előtte »közeli é=távoli perspektívák«, tervek és a holnap világos céljai állnak. Ma cselekvő munkája mindig a reáli jövőt építi céltudatosan. Az idealista nézetei alapjukban véve hamisak, ö maga pedig erőtlen ahhoz, hogy a valóságot megváltoztassa. »A nem marxista humanista eszméi fel tudták rázni az öntudatot, de erőtlenek voltak ahhoz, hogy a körülöttük lévő reális világot megváltoztassák« — olvassuk Makarenko jegyzetkönyvében. Élő csak az a tudomány lehet, amely az alkotó marxizmus módszerességének alapjaira épül fel. Marx, Engels, Lenin, Sztálin müve örökké él. Géniuszuk a magasba lendíti a szovjet emberek munkáját, azokét, akik a Szovjetunió anyagi és szellemi erői fejlesztésének és kivirágzásának igaz útjait megtalálták. A szovjet nép életében az alkotómunka minden területén dúsan teremnek az ilyen emberek. E kiváló emberek közé tartozik Anton Szemjonovics Makarenko is. Makarenko 1920-ban, a poltavai kolónián, rövid és egyszerű jelszóval kezdte meg pedagógiai hőskölteményét: »Üj embert csak új módszerrel lehet teremteni!* — és ez volt nevelőmunkája kibontakozásának termőtalaja. 1923-ban kezdi meg »Az új ember kovácsáénak írását. Tíz évig dolgozik a könyvön, megmutatja az alapjaiban új módszer mindent legyőző erejét, mégpedig annak élő valóságában: megmutatja a kommunista nevelés eszközeit és technikáját. 1937 decemberében ezt írja: »Űj ember nevelése folyik nálunk mindenütt. Nehéz lenne olyan területet, olyan társadalmi folyamatot, vagy társadalmi jelenséget találni, ahol ne az új ember kialakításának folyamata menne végbe«. 1938-ban így fogalmazza meg ugyanezt a gondolatot: »Kolosszális lehetőségeink vannak, hogy könnyen, szépen és örömmel nevelhessünk nagyszerű közösségeket, következésképpen nagyszerű embereket is!« Makarenko életmüve a szovjetállam élenjáró, legkiválóbb pedagógusai kutatómunkájának, reménységének, hitvallásának eredményeinek és alkotóerejének lángeszű kivetítése. Müveiben a gyermekekkel való foglalkozásában költői erővel fejezte ki népének a Párt iránt érzett szeretetét, határtalan odaadását a nagy Sztálin, a szovjet nép és az egész dolgozó emberiség boldogságának megteremtője iránt. »Sztálin!... E drága névben az orosz nép világraszóló dicsősége, a világtörténelem új korszaka zeng« — olvassuk Makarenko naplójában. Makarenkotól azért tanulnak a pedagógusok, mert az, amit, ő adott, mindenkihez közel áll, mert életszükséglet és könnyen érthető. Rendszere azért egyszerű, mert az alapjait képező nevelői logika a szovjet élet logikája, nevelési célja pedig a társadalomnak a maga tagjaival, — a Szovjetunió állampolgáraival — szemben támasztott politikai és erkölcsi követelése. A nevelés — tudományos rendszer. Nincs benne helye a véletlennek, merev szólamoknak és semmikép sem férkőzhet hozzá a liberalizmus és a váratlan jószerencse reménye, például a gyermek született jótulajdonságaira való építés és egyebek. Minden tudománynak vannak törvényszerűségei. Makarenko a nevelés és a nevelés eszközeinek logikai egységét tekintette egyik ilyen törvényszerűségnek. Törvényszerű csak az az eszköz lehet, amelyik a nevelési cél felé, a társadalom követelte öntudat és magatartás eléréséhez vezet. Makarenko sokéves gyümölcsöző gyakorlatában találta meg és állította fel ezeket a törvényszerűségeket. Arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a szovjet ember nevelése sajátos és összetett »hangszerelés«, ahogyan ő szerette mondani, kifejezvén ezzel a szóval a nevelői folyamat finomságát és összhangját. Anton Szemjonovics nehéz emberanyaggal dolgozott s meggyőződött arról, hogy a »nehéz« gyermekekkel való foglalkozáshoz nincs szükség semmiféle sajátos, csak rájuk vonatkozó módszerre. A közösség megszervezése, széles, általános és politikai müvelés és a sajátosan megszervezett termelőmunkában való részvétel, tehát a helyes nevelési módszer és az eszközök rendszeressége: — ezek teszik a szovjet pedagógiát legyőzhetetlenné. Makarenko nem álmodozó, nem utópista. Reális politikus, szervező, nagy tömegek szovjet müvelője. 1935-ben írta a Dzerzsinszkij-kommuna egyik vezetőségi tagjának: »Nevelöi munkám harminc évén át kétszázezer feszült munkaórát éltem át s háromezernél több gyermek ment át kezemen. Én, a nevelő, az utóbbi tizenöt évet a kommunista nevelés rendszerének gyakorlati alkalmazására és kiértékelésére fordítottam. Ehhez kísérleti közösséget teremtettem nagy nehézségek árá,n, s ez a közösség igazolta feltevéseimet. Én már írhatok elméletet.® Ebben az időben jut arra a megállapításra, hogy a nevelői munka »nehéz, de boldogsággal teli munka®, hogy a magaserkölcsü ember nevelése állandó »feszült nevelői figyelmet® követel. Az emberi természet végtelen gazdagsága, finomsága minösitett és mesteri bánásmódot, helyesen alkalmazott nevelői eszközöket igényel. Makarenko figyelmeztet: »A pedagógiában nincsenek apróságok és nincsenek semleges jelenségek«. A helyes és mesteri kommunista nevelés nemcsak tökéletességet, hanem határtalan eszmei szilárdságot is adott Zoja Koszmogyemjanszkajának, az ifjú hősnőnek és a Krasznodon hőseinek. És mekkora lelkierőt mutat most, napjainkban, a békés, alkotómunka sokmilliónyi hőse! Három háború utáni év alatt a szovjet nép a gazdasági és kulturális élet minden területén túllépte a háború előtti színvonalat. Makarenko szilárdan meg volt győződve a szovjet nép mindent legyőző erejéről s úgy látta, hogy ennek az erőnek kivirágzása a kommunista nevelési rendszer törvényszerű következménye. »Nem tudok egyetlen olyan esetről sem, — írta, — hogy a helyes nevelés rossz eredményeket adott volna.« Makarenko úgy látta, hogy az ember magas erkölcsisége a kommunista öntudat és magatartás egységén alapszik. Nagy jelentőséget tulajdonít a »titkos cselekedetnek®, annak, amit az ember egyedül követ el, amikor senki sem látja. Főként ilyen tettek mutatják meg az ember igazi énjét. 1935-ben írta Makarenko: »A nevelő legyen meggyőződve, hogy neveltjei, ha az élet úgy hozza, egyedülálló és névtelen hőstettre képesek s végre is hajtják azt. És érte a legmagasabb kitüntetést kapják majd: a teljesített kötelesség tudatát.« A szovjet ember erkölcsi vonásainak az iskolában és más gyermeknevelő intézetekben kell kiteljesedniük és eszmei szilárdsággá érlélődniök, de az erkölcsi nevelés alapjait a család rakja le. Makarenko tehát könyvet ír a szülőknek. Makarenko rendkívüli óvatossággal közeledik minden ember »utánozhatatlan bájához®. Müveiben a gyermekek, az egyéniségek és jellemek gazdag arcképcsarnokát teremtette meg. A régi világ számos pedagógusképző iskolájának kudarcát abban látja, hogy mindenkit egyformára akartak szabni, az embert szabványformába akarták bepréselni, s arra törekedtek, hogy az embertípusok szűk sorozatát neveljék. Az emberek különbözők, de ebből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy különféle embereket különböző módon is kell nevelni. Az ilyen következtetés lehetetlenné tenné az állami közoktatást és a gyermekek millióinak nevelését. Makarenko a szovjet nevelési módszert, — jelentőségét és mélységét tekintve, — kiválóan határozta meg: Korunkhoz méltó, hozzá szervesen illeszkedő feladat csak olyan módszer megteremtése lehet, amely általános és egyetlen s ugyanakkor lehetőséget ad minden egyes személynek, hogy kifejlessze tehetségét, hogy megőrizze egyéniségét é

s haladhasson azon az úton, amelyre hajlamai vezetik. »Ennek a nehéz feladatnak megoldása a közösségi nevelésben, a »kollektív cselekvés pedagógiájába^® gyökerezik, ahogyan Makarenko a neveléstudománynak ezt az általa kidolgozott új rendszerét nevezi. Gondoljunk mindig arra. hogy Makarenko irodalmi müvei és a gyermekekkel való munkájának tapasztalatai, miközben a nevelési folyamat belső dialektikáját feltárják, azt is bizonyítják, hogy a közösségi ember formálása egyben utánozhatatlan egyéni sajátságai életrehívásának és kivirágzásának legfontosabb eszköze, boldog építöéletének záloga. PÁRTÉLET Befejeződött az első 6 hónapos magyarnye'vű központi politikai iskoia SZOCIALIZMUST épitö hazánk egyre több és több munkáskádert követel meg. Dicső kommunista pártunk a sztálini káderpolitikát alapelvül véve tudatába^ van annak, hogy a párt politikáját csak úgy tudjuk érvényesíteni, ha új, fiatal munkáskádereket nevelünk ki vezető funkciókba, akik tántoríthatatlan harcosai lesznek a világ béketáborának. A párt irányvonalát csak új, megbízható munkáskáderek tudják a széles tömegek között érvényesíteni. Pártunk a Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatain okulva, hazánkban is megvalósította a sztálini nemzetiségi politikát. Ezáltal vált lehetővé, hogy a magyar dolgozók is anyanyelvükön sajátíthatják el Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanait. A sztálini nemzetiségi politika megvalósításával az itt élő magyar dolgozók egyenjogú állampolgárai lettek a Csehszlovák Köztársaságnak, ami megmutatkozik politikai, gazdasági és kulturális téren is. Az iskola hallgatói azzal a tudattal hagyták el az iskolát, hogy mindazt, amit elméleti téren elsajátítottak, a gyakorlati munkában érvényesíteni fogják és a politikai agitációs és meggyőző munkával biztosítani fogják a gazdasági munka menetét. Nevelni fogják a széles néptömegeket a szocialista hazafiasságra, a proletárnemzetköziség szellemében. A záróbeszédet az iskola igazgatója, Szabolcsik elvtárs tartotta. Utána Klajnyik elvtárs, a magyar osztály vezetője beszélt. Szabolcsik elvtárs záróbeszédében hangsúlyozta a tanfolyam fontosságát a magyar nemzetiségű káderek kinevelése terén. Felhívta a hallgatók figyelmét, hogy mindazt, amit az iskolán tanultak, érvényesítsék a gyakorlati munkában. Egyik legfontosabb feladatunk lesz — mondotta Szabolcsik elvtárs — az országos pártkonferencia határozatait és Gottwald elvtárs 10 pontját a gyakorlatban megvalósítani. KLAJNIK ELVTÁRS beszédében kiértékelte az iskola eredményét. Az iskola hallgatói kötelezettséget vállaltak még az iskola megkezdésének elején, hogy olyan átlageredményt fognak elérni, amely a kettes osztályzatnál nem lehet rosszabb. Ezt a kötelezettségvállalásukat 130 százalékra teljesítették. A hallgatók nevében Bagócsi elvtárs, a magyar osztály pártelnöke, köszönetet mondott Szabolcsik és Klajnik elvtársnak azért, hogy az általuk vezetett tanfolyam hallgatói sikeresen fejezhették be a hathónapos politikai iskolát. ígéretet tett az összes hallgatók nevében, hogy hűen ki fogják venni részüket a szocializmus építéséből, és karöltve fognak együtt dolgozni a szlovák dolgozó néppel, hogy megvalósítsák pártunk és kormányunk határozatát. A tanfolyam megkezdésekor a központi iskolán is érezni lehetett a magyar káderhiányt, hisz négy és félhónapig osztályvezető nélkül folyt az iskolázás. Ezzel nagy feladat hárult a pártszervezet vezetőségére, amit sikeresen megoldott, mert az egész osztályt tudta vezetni é3 a tanulásban is elősegíteni. Ünnepi est Franyo KrM születése ötvenedik évfordulójának tiszteletére Franyo Kráinak, a harcos írónak hatalmas arcképe díszíti a kormánypalota hangversenytermének homlokfalát, amelyet közéletünk kép viselői, élükön R. Sztrechaj.jal, a Megbízottak Testületének elnökével és A. Nedveddel, a Megbízottak Testületének alelnökével, a konzuli tes tület képviselői, írók. pozsonyi dolgozók, ifjúság és pionírok töltenek be. hogy hódoljanak a költőnek, aki egész életét és életművét a boldog jövőért való harcnak szentelte. Az ünnepi estet Milan Lajcsiak állam, díjas, a Csehszlovák írószövetség szlovákiai bizottságának elnök

e nyi totta meg. Utána Michal Chorváth író beszélt, aki méltatta a kommu. nista párt hü fiának és a szocialista irodalom úttörőjének, az ünnepeltnek irodalmi alkotását. . . Belép a terembe a pozsonyi Ju raj Dimitrov-üzem dolgozóinak küldöttsége, hogy keresetlen, de mélyen átérzett szavakkal üdvözölje az írót, akj mindig hűen a munkásosztály mellett állt. „Mindig csak azt tet. tem, amit lelkiismeretem parancsolt, amit a kommunista párthoz való tartozásom parancsolt" — válaszolt Franyo Král — „és ígérem, hogy munkámmal utolsó lehelletemig min den erőmmel népünknek fogok szolgálni és annak boldogságáért fogok küzdeni." Fölvonulnak a pionírok, hogy köszönetet mondjanak a költő nek szép könyveiért és egész életéért, amelyet gyermekeink örömteljes életéért harcolva él. Költők, Ján Kosztra államdíjas, Andrej Plávka, Ctibor Stitnicky és Vojtech Mihálik saját költeményei, ket szavalták, amelyeket az ünnepelthez írtak. Ezután Mikulás Huba államdijas előadta Pavel Horov, J. Lenka. Vladimír Reisl és P G. Hlbina üdvözlő költeményeit. A műsort a Peter Jilemnjcky 9 évfolyamú iskola énekegyüttesének szereplése egészítette ki. Nagy segítségünkre voltak az iskolán lévő szlovák elvtársak is, akik készséggel átadtál? tapasztalataikat és tanulási módszereikét. Akik konzultációk által hozzájárultak ahhoz, hogy ideológiailag fejlődhessünk. A tanulást úgy szerveztük meg, hogy a napi 2 órás előadás után magántanulás volt, ahol alaposan áttanulmányoztuk az anyagot. Az osztály 4 tanulókörre volt szétosztva, ezekben a körökben minden nap egy órán keresztül az előadás anyagát szétszedtük. A tanulóköröknek volt egy vezetője, aki az egész vitát vezette. A KÖRÖKET úgy osztottuk szét, hogy voltak bennük fejlett és kevésbbé fejlett elvtársak is. A köröknek az volt a hivatásuk, hogy az előadásnál és a magán tanulásnál felmerülő problémákat megoldják. A köröket az osztályvezető hiánya miatt szerveztük meg, azonban ha osztályvezető és segédtanító is van, akkor jobb módszer a gyakorlat és a szeminárium. A párt tízesbizaimiai jó munkát végeztek. Feladatuk volt, hogy a tízescsoportot öszekössék a párt vezetőségével és így a pártvezetöség határozatait sikerült a hallgatók között érvényesíteni. A tízescsoportok minden két hétben gyűlésre jöttek össze, ahol megvitatták a csoportonbelüli hiányosságokat és a tanulási módszer jobb megszervezését és azokat a kérdéseket, amelyekkel a tanulást minél jobban elősegíthetik. A tanfolyam folyamán felmerültek kisebb-nagyobb nehézségek, amenynyiben még mindig nem volt kielégítő tananyag és ennek hiánya fékezte az elvtársak ideológiai fejlődését, mert az előadás anyagát a kellő anyaghiány miatt nem tudták jól áttanulmányozni. Nagy nehézségek voltak az előadók körül is. Egyesek nem jelentek meg pontosan, több esetben pedig el sem jött a kijelölt előadó. Volt olyan előadó is, aki nem készült fel kellően s gyengén tartotta meg az előadást. Ezeknek az előadóinknak át kel

1 lene tanumányozniok a párt új alapszabályzatát, amely megszabja a párttagok jogait és kötelességeit. Tudniok kellene, hogy pártunkban fegyelem van, amely kötelező egyformán minden párttagra, tekintet nélkül arra, hogy milyen funkciót tölt be. Megtörtént például olyan eset is, hogy az előadó csak azért nem jött el, mert nem jöhetett autóval és vonaton nem akart utazni. VÄZETO FUNKCIONÁRIUSOK még mindig nem tették magukévá a sztálini káderpolitikát, akik csupán mennyiségileg biztosították a központi politikai iskolán a kádereket, de ugyanakkor nem fordítottak arra gondot, hogy jobban megnézzék azokat az elvtársakat, akiket a központi politikai iskolára küldtek. így nem odavaló káderek kerültek az iskolára. Pártszervezeteink nagyobb súlyt fektessenek a kádernevelésre leginkább járási és helyi méretben. Tanulmányozzák türelmesen a káderek jó és rossz oldalait, segítsék a fejlődőképes elvtársakat a tanulásban. Funkcionáriusaink nem tanulmányozták át eléggé a káderek jó és rossz oldalait, nem vették figyelembe fejlődőképességüket és minden előképzés nélkül egyes elvtársakat 6 hónapos központi politkai iskolára küldtek. A káderek kiválasztásánál egyik nagyon fontos kérdés az, hogy az elvtársak, akiket a központi pártiskolára küldünk, fejlődőképesek-e, meg tudnak-e birkózni a magas feladatokkal, amit ilyen magasfokú iskola rájuk ró. A káderek kiválasztásánál figyelembe kell venni azt is, hogy olyan elvtársakat válasszunk ki, akik a termelésben jó munkát végeznek, mert csak azokból az elvtársakból lehet jő funkcionárius, akik már eddig is előljártak a termelésben. A jövőben pártfunkcionáriusaink nagyobb gondot fordítsanak a káderek kiválasztására, jól tanulmányozzák át a sztálini káderpolitika alapelveit, hogy a következő iskolára jó, fejlődőképes káderek kerüljenek. Prlvacsek Károly, a központi iskola hallgatója.