Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-13 / 64. szám, péntek

4 &JSZ0 1953 március 13 »Az emberi élet valódi ösztönzője a jövendő öröm" 4 65 évvel ezelőtt született Anton Szemjonovics Makarenko 1-888 március 13-án született A. Sz. Makarenko, a kiváló szovjet pedagógus és író. Makarenko, a pedagógus-író, a padegógus-forradalmár életmüvében állandóan visszatér a legérdeke­sebb témára: a kommunista neve­lés mindent legyőző erejére. Hiva­tott müvelője ö ennek a témának. Fegyverzete a dialektikus kutató módszer, amely lehetővé teszi, hogy felismerje az egyéniség kialakítá­sának és fejlesztésének törvénysze­rűségeit, hogy elemezni tudja a pedagógia jelenségeit. A marxista alkotómunkája mélyen az életbe fúrja gyökereit, előtte »közeli é=­távoli perspektívák«, tervek és a holnap világos céljai állnak. Ma cselekvő munkája mindig a reáli jövőt építi céltudatosan. Az idea­lista nézetei alapjukban véve ha­misak, ö maga pedig erőtlen ah­hoz, hogy a valóságot megváltoz­tassa. »A nem marxista humanista eszméi fel tudták rázni az öntu­datot, de erőtlenek voltak ahhoz, hogy a körülöttük lévő reális vilá­got megváltoztassák« — olvassuk Makarenko jegyzetkönyvében. Élő csak az a tudomány lehet, amely az alkotó marxizmus mód­szerességének alapjaira épül fel. Marx, Engels, Lenin, Sztálin müve örökké él. Géniuszuk a magasba lendíti a szovjet emberek munká­ját, azokét, akik a Szovjetunió anyagi és szellemi erői fejlesztésé­nek és kivirágzásának igaz útjait megtalálták. A szovjet nép életé­ben az alkotómunka minden terü­letén dúsan teremnek az ilyen em­berek. E kiváló emberek közé tar­tozik Anton Szemjonovics Maka­renko is. Makarenko 1920-ban, a poltavai kolónián, rövid és egyszerű jelszó­val kezdte meg pedagógiai hősköl­teményét: »Üj embert csak új mód­szerrel lehet teremteni!* — és ez volt nevelőmunkája kibontakozásá­nak termőtalaja. 1923-ban kezdi meg »Az új ember kovácsáénak írását. Tíz évig dolgozik a köny­vön, megmutatja az alapjaiban új módszer mindent legyőző erejét, mégpedig annak élő valóságában: megmutatja a kommunista nevelés eszközeit és technikáját. 1937 decemberében ezt írja: »Űj ember nevelése folyik nálunk min­denütt. Nehéz lenne olyan területet, olyan társadalmi folyamatot, vagy társadalmi jelenséget találni, ahol ne az új ember kialakításának fo­lyamata menne végbe«. 1938-ban így fogalmazza meg ugyanezt a gondolatot: »Kolosszális lehetősé­geink vannak, hogy könnyen, szé­pen és örömmel nevelhessünk nagy­szerű közösségeket, következéskép­pen nagyszerű embereket is!« Makarenko életmüve a szovjet­állam élenjáró, legkiválóbb peda­gógusai kutatómunkájának, re­ménységének, hitvallásának ered­ményeinek és alkotóerejének láng­eszű kivetítése. Müveiben a gyer­mekekkel való foglalkozásában köl­tői erővel fejezte ki népének a Párt iránt érzett szeretetét, határ­talan odaadását a nagy Sztálin, a szovjet nép és az egész dolgozó emberiség boldogságának megte­remtője iránt. »Sztálin!... E drá­ga névben az orosz nép világra­szóló dicsősége, a világtörténelem új korszaka zeng« — olvassuk Ma­karenko naplójában. Makarenkotól azért tanulnak a pedagógusok, mert az, amit, ő adott, mindenkihez közel áll, mert életszükséglet és könnyen érthető. Rendszere azért egyszerű, mert az alapjait képező nevelői logika a szovjet élet logikája, nevelési cél­ja pedig a társadalomnak a maga tagjaival, — a Szovjetunió állam­polgáraival — szemben támasztott politikai és erkölcsi követelése. A nevelés — tudományos rend­szer. Nincs benne helye a véletlen­nek, merev szólamoknak és semmi­kép sem férkőzhet hozzá a libera­lizmus és a váratlan jószerencse reménye, például a gyermek szüle­tett jótulajdonságaira való építés és egyebek. Minden tudománynak vannak tör­vényszerűségei. Makarenko a neve­lés és a nevelés eszközeinek logi­kai egységét tekintette egyik ilyen törvényszerűségnek. Törvényszerű csak az az eszköz lehet, amelyik a nevelési cél felé, a társadalom kö­vetelte öntudat és magatartás el­éréséhez vezet. Makarenko sokéves gyümölcsöző gyakorlatában találta meg és állította fel ezeket a tör­vényszerűségeket. Arra a végkö­vetkeztetésre jutott, hogy a szov­jet ember nevelése sajátos és össze­tett »hangszerelés«, ahogyan ő szerette mondani, kifejezvén ezzel a szóval a nevelői folyamat finom­ságát és összhangját. Anton Szemjonovics nehéz em­beranyaggal dolgozott s meggyőző­dött arról, hogy a »nehéz« gyer­mekekkel való foglalkozáshoz nincs szükség semmiféle sajátos, csak rájuk vonatkozó módszerre. A közösség megszervezése, széles, általános és politikai müvelés és a sajátosan megszervezett termelő­munkában való részvétel, tehát a helyes nevelési módszer és az esz­közök rendszeressége: — ezek te­szik a szovjet pedagógiát legyőz­hetetlenné. Makarenko nem álmodozó, nem utópista. Reális politikus, szervező, nagy tömegek szovjet müvelője. 1935-ben írta a Dzerzsinszkij-kom­muna egyik vezetőségi tagjának: »Nevelöi munkám harminc évén át kétszázezer feszült munkaórát éltem át s háromezernél több gyer­mek ment át kezemen. Én, a neve­lő, az utóbbi tizenöt évet a kom­munista nevelés rendszerének gya­korlati alkalmazására és kiértéke­lésére fordítottam. Ehhez kísérleti közösséget teremtettem nagy ne­hézségek árá,n, s ez a közösség igazolta feltevéseimet. Én már ír­hatok elméletet.® Ebben az időben jut arra a meg­állapításra, hogy a nevelői munka »nehéz, de boldogsággal teli mun­ka®, hogy a magaserkölcsü ember nevelése állandó »feszült nevelői figyelmet® követel. Az emberi természet végtelen gazdagsága, finomsága minösitett és mesteri bánásmódot, helyesen alkalmazott nevelői eszközöket igé­nyel. Makarenko figyelmeztet: »A pedagógiában nincsenek apróságok és nincsenek semleges jelenségek«. A helyes és mesteri kommunista nevelés nemcsak tökéletességet, ha­nem határtalan eszmei szilárdsá­got is adott Zoja Koszmogyemjan­szkajának, az ifjú hősnőnek és a Krasznodon hőseinek. És mekkora lelkierőt mutat most, napjainkban, a békés, alkotómunka sokmilliónyi hőse! Három háború utáni év alatt a szovjet nép a gazdasági és kul­turális élet minden területén túl­lépte a háború előtti színvonalat. Makarenko szilárdan meg volt győ­ződve a szovjet nép mindent le­győző erejéről s úgy látta, hogy ennek az erőnek kivirágzása a kommunista nevelési rendszer tör­vényszerű következménye. »Nem tudok egyetlen olyan esetről sem, — írta, — hogy a helyes nevelés rossz eredményeket adott volna.« Makarenko úgy látta, hogy az ember magas erkölcsisége a kom­munista öntudat és magatartás egységén alapszik. Nagy jelentősé­get tulajdonít a »titkos cselekedet­nek®, annak, amit az ember egye­dül követ el, amikor senki sem látja. Főként ilyen tettek mutat­ják meg az ember igazi énjét. 1935-ben írta Makarenko: »A ne­velő legyen meggyőződve, hogy neveltjei, ha az élet úgy hozza, egyedülálló és névtelen hőstettre képesek s végre is hajtják azt. És érte a legmagasabb kitüntetést kapják majd: a teljesített köteles­ség tudatát.« A szovjet ember erkölcsi voná­sainak az iskolában és más gyer­meknevelő intézetekben kell kitel­jesedniük és eszmei szilárdsággá érlélődniök, de az erkölcsi nevelés alapjait a család rakja le. Maka­renko tehát könyvet ír a szülők­nek. Makarenko rendkívüli óvatosság­gal közeledik minden ember »utá­nozhatatlan bájához®. Müveiben a gyermekek, az egyéniségek és jel­lemek gazdag arcképcsarnokát te­remtette meg. A régi világ számos pedagógus­képző iskolájának kudarcát abban látja, hogy mindenkit egyformára akartak szabni, az embert szab­ványformába akarták bepréselni, s arra törekedtek, hogy az ember­típusok szűk sorozatát neveljék. Az emberek különbözők, de ebből nem szabad azt a következtetést levon­ni, hogy különféle embereket kü­lönböző módon is kell nevelni. Az ilyen következtetés lehetetlenné tenné az állami közoktatást és a gyermekek millióinak nevelését. Makarenko a szovjet nevelési módszert, — jelentőségét és mély­ségét tekintve, — kiválóan hatá­rozta meg: Korunkhoz méltó, hoz­zá szervesen illeszkedő feladat csak olyan módszer megteremtése lehet, amely általános és egyetlen s ugyanakkor lehetőséget ad minden egyes személynek, hogy kifejlessze tehetségét, hogy megőrizze egyéni­ségét é s haladhasson azon az úton, amelyre hajlamai vezetik. »Ennek a nehéz feladatnak megoldása a közösségi nevelésben, a »kollektív cselekvés pedagógiájába^® gyökere­zik, ahogyan Makarenko a nevelés­tudománynak ezt az általa kidolgo­zott új rendszerét nevezi. Gondol­junk mindig arra. hogy Makarenko irodalmi müvei és a gyermekekkel való munkájának tapasztalatai, mi­közben a nevelési folyamat belső dialektikáját feltárják, azt is bi­zonyítják, hogy a közösségi ember formálása egyben utánozhatatlan egyéni sajátságai életrehívásának és kivirágzásának legfontosabb esz­köze, boldog építöéletének záloga. PÁRTÉLET Befejeződött az első 6 hónapos magyarnye'vű központi politikai iskoia SZOCIALIZMUST épitö hazánk egyre több és több munkáskádert kö­vetel meg. Dicső kommunista pár­tunk a sztálini káderpolitikát alap­elvül véve tudatába^ van annak, hogy a párt politikáját csak úgy tudjuk érvényesíteni, ha új, fiatal munkáskádereket nevelünk ki ve­zető funkciókba, akik tántoríthatat­lan harcosai lesznek a világ béke­táborának. A párt irányvonalát csak új, megbízható munkáskáderek tud­ják a széles tömegek között érvé­nyesíteni. Pártunk a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának tapasztalatain okulva, hazánkban is megvalósította a sztá­lini nemzetiségi politikát. Ezáltal vált lehetővé, hogy a magyar dolgo­zók is anyanyelvükön sajátíthatják el Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanait. A sztálini nemzetiségi politika megvalósításával az itt élő magyar dolgozók egyenjogú állampolgárai lettek a Csehszlovák Köztársaság­nak, ami megmutatkozik politikai, gazdasági és kulturális téren is. Az iskola hallgatói azzal a tudat­tal hagyták el az iskolát, hogy mind­azt, amit elméleti téren elsajátítot­tak, a gyakorlati munkában érvé­nyesíteni fogják és a politikai agi­tációs és meggyőző munkával biz­tosítani fogják a gazdasági munka menetét. Nevelni fogják a széles nép­tömegeket a szocialista hazafiasság­ra, a proletárnemzetköziség szelle­mében. A záróbeszédet az iskola igazga­tója, Szabolcsik elvtárs tartotta. Utána Klajnyik elvtárs, a ma­gyar osztály vezetője beszélt. Szabolcsik elvtárs záróbeszédében hangsúlyozta a tanfolyam fontossá­gát a magyar nemzetiségű káderek kinevelése terén. Felhívta a hallga­tók figyelmét, hogy mindazt, amit az iskolán tanultak, érvényesítsék a gyakorlati munkában. Egyik legfon­tosabb feladatunk lesz — mondotta Szabolcsik elvtárs — az országos pártkonferencia határozatait és Gottwald elvtárs 10 pontját a gya­korlatban megvalósítani. KLAJNIK ELVTÁRS beszédében kiértékelte az iskola eredményét. Az iskola hallgatói kötelezettséget vál­laltak még az iskola megkezdésének elején, hogy olyan átlageredményt fognak elérni, amely a kettes osz­tályzatnál nem lehet rosszabb. Ezt a kötelezettségvállalásukat 130 szá­zalékra teljesítették. A hallgatók nevében Bagócsi elv­társ, a magyar osztály pártelnöke, köszönetet mondott Szabolcsik és Klajnik elvtársnak azért, hogy az általuk vezetett tanfolyam hall­gatói sikeresen fejezhették be a hat­hónapos politikai iskolát. ígéretet tett az összes hallgatók nevében, hogy hűen ki fogják venni részüket a szocializmus építéséből, és karölt­ve fognak együtt dolgozni a szlovák dolgozó néppel, hogy megvalósítsák pártunk és kormányunk határoza­tát. A tanfolyam megkezdésekor a központi iskolán is érezni lehetett a magyar káderhiányt, hisz négy és félhónapig osztályvezető nélkül folyt az iskolázás. Ezzel nagy feladat há­rult a pártszervezet vezetőségére, amit sikeresen megoldott, mert az egész osztályt tudta vezetni é3 a ta­nulásban is elősegíteni. Ünnepi est Franyo KrM születése ötvenedik évfordulójának tiszteletére Franyo Kráinak, a harcos írónak hatalmas arcképe díszíti a kormány­palota hangversenytermének hom­lokfalát, amelyet közéletünk kép viselői, élükön R. Sztrechaj.jal, a Megbízottak Testületének elnökével és A. Nedveddel, a Megbízottak Tes­tületének alelnökével, a konzuli tes tület képviselői, írók. pozsonyi dol­gozók, ifjúság és pionírok töltenek be. hogy hódoljanak a költőnek, aki egész életét és életművét a boldog jövőért való harcnak szentelte. Az ünnepi estet Milan Lajcsiak állam, díjas, a Csehszlovák írószövetség szlovákiai bizottságának elnök e nyi totta meg. Utána Michal Chorváth író beszélt, aki méltatta a kommu. nista párt hü fiának és a szocialista irodalom úttörőjének, az ünnepelt­nek irodalmi alkotását. . . Belép a terembe a pozsonyi Ju raj Dimitrov-üzem dolgozóinak kül­döttsége, hogy keresetlen, de mélyen átérzett szavakkal üdvözölje az írót, akj mindig hűen a munkásosztály mellett állt. „Mindig csak azt tet. tem, amit lelkiismeretem parancsolt, amit a kommunista párthoz való tartozásom parancsolt" — válaszolt Franyo Král — „és ígérem, hogy munkámmal utolsó lehelletemig min den erőmmel népünknek fogok szol­gálni és annak boldogságáért fogok küzdeni." Fölvonulnak a pionírok, hogy köszönetet mondjanak a költő nek szép könyveiért és egész életé­ért, amelyet gyermekeink örömtel­jes életéért harcolva él. Költők, Ján Kosztra államdíjas, Andrej Plávka, Ctibor Stitnicky és Vojtech Mihálik saját költeményei, ket szavalták, amelyeket az ünne­pelthez írtak. Ezután Mikulás Huba államdijas előadta Pavel Horov, J. Lenka. Vladimír Reisl és P G. Hlbi­na üdvözlő költeményeit. A műsort a Peter Jilemnjcky 9 évfolyamú is­kola énekegyüttesének szereplése egészítette ki. Nagy segítségünkre voltak az is­kolán lévő szlovák elvtársak is, akik készséggel átadtál? tapasztalataikat és tanulási módszereikét. Akik kon­zultációk által hozzájárultak ahhoz, hogy ideológiailag fejlődhessünk. A tanulást úgy szerveztük meg, hogy a napi 2 órás előadás után ma­gántanulás volt, ahol alaposan átta­nulmányoztuk az anyagot. Az osztály 4 tanulókörre volt szétosztva, ezek­ben a körökben minden nap egy órán keresztül az előadás anyagát szét­szedtük. A tanulóköröknek volt egy vezetője, aki az egész vitát vezette. A KÖRÖKET úgy osztottuk szét, hogy voltak bennük fejlett és ke­vésbbé fejlett elvtársak is. A körök­nek az volt a hivatásuk, hogy az előadásnál és a magán tanulásnál fel­merülő problémákat megoldják. A köröket az osztályvezető hiánya miatt szerveztük meg, azonban ha osztályvezető és segédtanító is van, akkor jobb módszer a gyakor­lat és a szeminárium. A párt tízesbizaimiai jó munkát végeztek. Feladatuk volt, hogy a tí­zescsoportot öszekössék a párt veze­tőségével és így a pártvezetöség ha­tározatait sikerült a hallgatók kö­zött érvényesíteni. A tízescsoportok minden két hétben gyűlésre jöttek össze, ahol megvitatták a csoporton­belüli hiányosságokat és a tanulási módszer jobb megszervezését és azo­kat a kérdéseket, amelyekkel a ta­nulást minél jobban elősegíthetik. A tanfolyam folyamán felmerültek kisebb-nagyobb nehézségek, ameny­nyiben még mindig nem volt kielé­gítő tananyag és ennek hiánya fé­kezte az elvtársak ideológiai fejlő­dését, mert az előadás anyagát a kellő anyaghiány miatt nem tudták jól áttanulmányozni. Nagy nehézségek voltak az elő­adók körül is. Egyesek nem jelentek meg pontosan, több esetben pedig el sem jött a kijelölt előadó. Volt olyan előadó is, aki nem készült fel kellően s gyengén tartotta meg az előadást. Ezeknek az előadóinknak át kel 1 lene tanumányozniok a párt új alap­szabályzatát, amely megszabja a párttagok jogait és kötelességeit. Tudniok kellene, hogy pártunkban fegyelem van, amely kötelező egy­formán minden párttagra, tekintet nélkül arra, hogy milyen funkciót tölt be. Megtörtént például olyan eset is, hogy az előadó csak azért nem jött el, mert nem jöhetett autóval és vo­naton nem akart utazni. VÄZETO FUNKCIONÁRIUSOK még mindig nem tették magukévá a sztálini káderpolitikát, akik csupán mennyiségileg biztosították a köz­ponti politikai iskolán a kádereket, de ugyanakkor nem fordítottak arra gondot, hogy jobban megnézzék azo­kat az elvtársakat, akiket a köz­ponti politikai iskolára küldtek. így nem odavaló káderek kerültek az is­kolára. Pártszervezeteink nagyobb súlyt fektessenek a kádernevelésre legin­kább járási és helyi méretben. Ta­nulmányozzák türelmesen a káderek jó és rossz oldalait, segítsék a fej­lődőképes elvtársakat a tanulásban. Funkcionáriusaink nem tanulmá­nyozták át eléggé a káderek jó és rossz oldalait, nem vették figyelem­be fejlődőképességüket és minden előképzés nélkül egyes elvtársakat 6 hónapos központi politkai iskolára küldtek. A káderek kiválasztásánál egyik nagyon fontos kérdés az, hogy az elvtársak, akiket a központi pártis­kolára küldünk, fejlődőképesek-e, meg tudnak-e birkózni a magas fel­adatokkal, amit ilyen magasfokú is­kola rájuk ró. A káderek kiválasz­tásánál figyelembe kell venni azt is, hogy olyan elvtársakat válasszunk ki, akik a termelésben jó munkát végeznek, mert csak azokból az elv­társakból lehet jő funkcionárius, akik már eddig is előljártak a ter­melésben. A jövőben pártfunkcionáriusaink nagyobb gondot fordítsanak a káde­rek kiválasztására, jól tanulmányoz­zák át a sztálini káderpolitika alap­elveit, hogy a következő iskolára jó, fejlődőképes káderek kerüljenek. Prlvacsek Károly, a központi iskola hallgatója.

Next

/
Thumbnails
Contents