Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-13 / 64. szám, péntek

1953 március 13 III S 20 A helytelen munkamegszervezés akadályozta a pozsonyivánkai javítóműhelyt a terv teljesítésében A pozsonyivánkai állami gépja­vító .műhelyében javítják a hernyó­talpas »Sztalinyeceket«. Ez a ja­vítóműhely arra a célra van felál­lítva, hogy ott javítják meg azo­kat a traktorokat, melyeket más traktorállomásokon nem tudnak. Érkeztek is ide szép számmal Sztalinyecek, de a javításuk na­gyon lassan ment, sőt egyáltalán hozzá sem fogtak. A javítóműhely az utóbbi időben inkább valami gépraktárhoz hasonlított, mint ja­vítóműhelyhez. Gépek jöttek, de megjavított gép alig hagyta el a telepet. így aztán a mult évben nem valami jó hírek keringtek a javítóműhely körül. Ha sürgették a gépek javítását, akkor Kos elv­társ, a műhely volt igazgatója csak rázta a fejét. »Nincs alkatrész, nem lehet megjavítani* — volt a felelet. A kormány által megsza­bott határidőt sem tudták betar­tani. Természetes, hogy ezekután Kos igazgatót menesztették és he­lyébe új emberek jöttek, akik a gépek javításában rövid idö alatt olyan eredményeket értek el, ami­ért minden dicséretet megérdemel­nek. Mrázek elvtárs, a javítóműhely új igazgatója és Roszinyec elvtárs, a műhely új vezető mérnöke, ez év február 2-án vették át a javító­- lühely vezetését. Az átvétel előtt szemlét tartottak a műhely udva­rán, ahol 15 Sztalinyec várta, hogy megjavítsák őket. Az udvarban alig lehetett mozogni, az utat el­torlaszolták a javításra váró gé­pek. Átvizsgálták az összes gépe­ket és hozzáfogtak a javításhoz. Főképpen a gépek hernyótalpa ős a rúgózata szorult javításra. A ré­gi igazgató ezeket a hibákat úgy akarta megoldani, hogy összesze­detett mindenféle öreg hernyótal­pat és ezeket akarta a töröttek helyébe tenni. Ez azonban nem si­került neki, mert a láncok nem illeszkedtek b« úgy a fogaskerekek­be. mint ahogyan kellett volna. A réeri igazgatónak nem jutott eszé­be, hogy a hea-nyótalpat is meg le. het javítani. Mrázek elvtára elmondja, hogy a hernyótalpak megjavítása nem olyan egyszerű. A kopott részeket behegesztik, ahol pedig nagyobb méretű a kopás, oda betétet tesz­nek ég ezt odahegesztik. Arra egy­általán nincs szükség, hogy napo­kig, sőt hetekig kereséssel töltsék el az időt. A másik ilyen ok, ami­ért a Sztalinyecek kijavitatlanok maradtak, a rúgózat megjavítása volt. A rúgó kb. 80 cm hosszú és 12 em átmérőjű. Ha a csavar, amely ezt a rendkívül erős rúgót összehúzta, elszakadt, az új csa­vart már nem tudták visszaszerel­ni. A rúgó ugyanis 20 cm-rel hosz­szabb, mint maga a csavar. Roszi­nyec elvtárs ezen is egyszerűen se­gített, A csavart behelyezte a rú­góba és a rúgót erővel nekinyomta a falnak, addig szorította, amíg ki­sebb nem lett, mint a csavar. Most rátették az anyacsavart, amely az­tán összetartotta a rúgót. Mrázek elvtárs még rámutatott néhány jellegzetes hibára, melyek miatt a régi vezetőség késett a gé­pek javításával. A hernyótalpak között lévő csavarok meglazultak és ezeket sem meghúzni, sem be­csavarni nem tudták. Ezen úgy segítettek, hogy a hegesztő egy­szerűen leégette a csavarokat és újakkal pótolták őket. ^Ha azonban oxigén nem volt, ami ezelőtt na­gyon gyakran megesett, akkor vár­tak addig, amíg oxigént kapnak. Ezeket a berozsdásodott csavarokat most ügy húzzák meg, hogy az anyát megmelegítik és utána köny­nyüszerrel meg tudják húzni. Ez a müvelet 5 percnél sem tart to­vább. Szladicsek elvtársnak, a műhely egyik legjobb szerelőjének, az a véleménye, hogy a csavarok meg­lazulása a traktorosok lelkiismere­tét terheli és ahogy mondja — a csavarokat mindennap ellenőrizni kell és ha valamelyik meglazul, azonnal meg kell húzni. Ha a traktorosok a karbantartást lelki­ismeretesen végeznék, a csavarla­zulásnak nem is volna szabad elő­fordulnia. Kasana Ferenc szintén hibának rója fel a régi vezetőségnek, külö­nösen Kos igazgatónak, hogy fö­löslegesen sokat szaladgált Po­zsonyba. Ha a fogaskereket le kel­lett a tengelyről húzni és a tömítő­gyűrűt kicserélni, az már ő előtte egészen természetes dolog volt, hogy a munkát csak Pozsonyban csinálhatják meg. Ilyenkor az autó­val két-három ember is ment Po­zsonyba. Ezt a munkát most más­kép szervezték meg. A tengelyről a fogaskereket maguk szedik le és a tömítő gyűrűt és a fogaskere­ket is visszateszik. Pozsonyban ezért a munkáért 3600 koronát fi­zetnek. Ehhez hozzájárult még an­nak a már fentemlített három em­bernek a díjazása is, amivel együtt ennek a munkának az elvégzése 6000 koronába kerylt. A mostani körülmények között az említett munka elvégzése alig kerül ezer koronába. Annak ellenére, hogy a gépekből a javítás alkalmával többmázsás alkatrészt is ki kell cserélni, a ja­vítóműhely dolgozói könnyen elvég­zik a munkát. A szerelőműhelyben egy nagy daru áll, amelyre rákö­tik az alkatrészeket és minden megerőltetés nélkül viszik egyik helyről a másikra. Éppen az ottlé­tünk pillanatában szerelnek az egyik Sztalinyecbe motort, amely­nek a csapágyait cserélték ki. Az egyik szerelő azt mondja, hogy ad­dig nem mennek haza, míg ezt a munkát teljes egészébon el nem végzik. Mrázik műhelyvezető mo­solyogva hallgatja a szerelők je­lentését és látszik rajta, hogy meg van elégedve a munkafegyelemmel, amely itt az utolsó időben megja­vult. A műhely volt vezetője na­gyon keményfejű ember volt. Nem hallgatott senkire és csak a saját esze szerint ment. Szakembereink sokszor tanácsolták neki, hogy változtassa meg a gépek javítási módszerét és alkalmazza a bevált módszereket. De minden tanács és jó szó hiábavaló volt, sőt a békes­ség kedvéért a szakemberok is úgy kezdtek dolgozni, ahogy ezt Kos igazgató kívánta. Nagy hiba azonban, hogy a gép­javítóműhely átszervezése csak feb­ruár 23-án történt. Ha a kerület már régebben leváltotta volna Kos igazgatót, ma már a 15 Sztalinyec végezhetné a tavaszi szántást. Szinte érthetetlen, hogyan tudott a kerület erre a fontos helyre olyan embert állítani, akinek a gépek ja­vításáról fogalma sem volt. Ilyen körülmények között nem lehet cso­dálkozni, hogy az ivánkai gépjaví­tómühely a javítási tervét nem tel­jesítette határidőre. Ez a késede­lem nagyon szerény számítás mel­lett is 5000 hektár föld szántásá­nak az elmaradását jelenti. Meny­nyivel előbbre lehetnének már a tavaszi munkákkal, ha a gépek időben elkészültek volna. Mlrázek és Roszinyec elvtársak, a műhely új vezetői kötelezték ma­gukat, hogy az összes gépeket március 15-re teljesen üzemképes állapotban átadják a mezőgazda­ságnak, és minden erejükkel azon lesznek, hogy a mult évi hanyag­ságból eredő lemaradást rövid időn belül helyrehozrák. Füri József. Vikuka] János hat óra alatt 11 hektárt simítózott és boronált meg A felsöszemerédi traktorosok a viski EFSz földjén kezdték meg a tavasziak elvetését. A traktorállo­más rövid idő alatt 100 hektár ga­bonanemüt vetett el. Vikukal János a tavaszi munkák megkezdésekor 6 óra alatt 11 hektár földet simí­tózott és boronált meg a felsösze­merédi szövetkezetben. A munka kezdetén a traktorosok értékes kötelezettségvállalásokat tettek. Filó Vendelín vezető agronómus május 1. tiszteletére felajánlotta, hogy brigádközpontja a tavaszi munkákban 150 százalékos telje­sítményt ér el. Pachinger Alfonz pedig Tóth elv­társsal együtt a tavaszi munkák mielőbbi elvégzése érdekében 60 brigádóra ledolgozását vállalta má­jus 1. tiszteletére. Ha a felsöszemerédi traktorosok adott szavukat valór a váltják és ezáltal többi traktorostársaikat is belevonják a kötelezettségvállalá­sukba, akkor a tavaszi munkák tervét jóval százszázalékon felül teljesitik és méltóan megünnepel­hetik a dolgozók legnagyobb ünne­pét, május elsejét. (m. j.) A budafai EFSz-ben készülnek a cukorrépavetésre A budafai Egységes Földműves Szövetkezet tagjai 50 hektáron el­végezték az árpa vetését. A közeli napokban zabot is vetettek és a cukorrépavetés munkálataira is felkészültek. A kertészetben dolgo­zók a munkát alaposan megszervez­ték és a dohányhoz a melegágyakat mind rendbetették. A szövetkezeti, tagok ez évben 12 hektáron ter­melnek dohányt és a terméshozam növelése érdekében a dohánypalán­tákat idejében beültetik. A szövetkezetben dolgozók má­jus 1. tiszteletére értékes kötele­zettségeket vállaltak: Felajánlották, hogy 12 hektár dohány ültetési idejét 8 nappal megrövidítik. Ebből a munkából a szövetkezet asszonyai is kiveszik részüket. A szövetkezeti tagok arra is kö­telezettséget vállaltak, hogy a szarvasmarhaistállót brigádmunká­val felépítik és ezzel mintegy 38.000 koronát megtakarítanak. A nagybudafai EFSz dolgozói becsületesen dolgoznak és minden igyekezetük a munka idejében va­ló elvégzésére irányul. Patasi István, Dunaszerdahely. Az oroszkai egyénileg gazdálkodók közös erővel végzik a tavaszi munkákat Oroszka község egyénileg gaz­dálkodó földművesei pártunk és kormányunk utasításait szem előtt tartva a tavaszi munkák mielőbbi elvégzésére közös munkát szervez­tek. Kora reggeltől késő estig egyetlen gazda sincs a faluban, mindenki a mezőn szorgoskodik. Műtrágyával és vetőmaggal meg­rakott szekerek vannak a földek végén. Oroszka dolgozó parasztjai mindent megtesznek a tavaszi munkák sikeres elvégzéséért. A föl­det alaposan megtrágyázták, jdl előkészítették, hogy biztosítva lé­gyen a tavalyinál sokkal gazda­gabb termés. Az egyénileg gazdálkodók közül néhányan a szovjet módszer szerint keresatsorosan és szüksorosan is vetnek. Az oroszkai egyénileg gaz­dálkodók közös munkájukkal és ki­váló szovjet tapasztalatok alkal­mazásával járulnak hozzá népünk színvonalának emeléséhez. Hegedűs Ferenc, Oroszka. A királyfai EFSz-ben jól halad a vetés A szövetkezet tagjai lovasfoga tokkal vetnek és mégis naponta 35 hektár földön végzik el a munkát. Ezideig 140 hektár tavaszit vetettek el. Egységes földműves szövetkeze, tünknek szorgalmas vezetői vannak, Kopeeki Mihály és többen a vezető elvtársak közül mindent megtesznek, hogy a szövetkezet tagjai szorosan együttműködve a vezetőséggel, a tavaszi munkák sikeres elvégzése érdekében mindent megtegyenek. Muc*ka Mária, Királyfa Bölcs József középtermetű, kemény• kötésű ember. A sapkája alól előkan­dikáló gyér haja már lassan galamb­szürkévé válik. A tovasuhanó évek mély nyomokat hagytak az arcán. Ha nevet, a ráncok keresztül-kasul szelik 02 oredt. Bölcs József 58 éves. Amikor leveszi sapkáját, láthatjuk azt is, hogy a fejebúbján már alig van egy pár ősz hajszál, Ez a ráncosarcú, őszülő ember nem párnák között, dajkák felügyelete alatt nevelkedett fel. Az apja községi szol­ga volt Mihályfán. Bizony, a 14 gyer­mekét nem igen tudta valami pompásan nevelni. Egymás hegy én­hátán hemzsegtek a nedves lakás föld' j én elhelyezett szalmazsákokon, Tizen­négy gyermek közül Józsi volt a leg­idősebb. Már 12 éves korában azzal állt elé az apja: — Azt hiszem már elég idős vagy ahhoz, hogy megkezdd a kenyérkere­setet. Rajtad kívül is marad még elég éhes száj, akiknek kenyeret kell ad­nom. Így került a 12 éves fiú a falu egyik nagygazdájr.hoz cselédnek A jómódú paraszt a munkát tőle is meg­követelte. de fizetést csak anni/it adott. hogy az éhenhaláshoz sok a megél­hetéshez pedig kevés volt Így tengette életét a kuláknál egészen addig. amíg be nem hívták katonának. Kitört a világháború Bölcs József­nek is a veszélyben lévő ..haza" vé­delmére kellett sietnie Védenie kellett azt a „hazát" mely az Q számára csak nélkülözést megaláztatást tvdott biz­tosítani. az urak pedig híztak a sze­gén'iemher bőrén. Negyvenkét hónapot töltött, a fron­ton. ahol az ország minden táláról összetoborzott magafajta. állandóan kizsákmányolt emberekkel feküdt a Hogyan élt Bölcs vizes lövészárokban A harcok szüne­tében elpanaszolták egymásnak ottho­ni helyzetüket, milyen borzalmas sors­ban élnek. Az ilyen beszélgetések után mindig kérdően néztek egymásra. Az arcok elándták azt. amit, a szájnak nem volt szabad kimondania. Vájjon most miért harcolunk? Azért, hogy hazatérésünk után, ha addig ugyan fűbe nem harapunk, újból az urak lá­bakapcája legyünk? Munkánk után éhezzünk, rongyoskodjunk? A háború befejezése után Bölcs Jó­zsef is hazatért. Még a fronton elha­tározta, hogy ő bizony cseléd tovább már nem lesz. A sors azonban más­kép döntött. Bölcs József hazatérése után beszegődött Földmári nagyságos úrhoz, éves cselédnek, Rövid idő múl­va meg is nősült. Most már ketten húzták az igát. ketten túrták a földet azért, hogy Földmári nagyságos úr' nak tele legyen a zsebe, nekik pedig jusson egy kis kenyérre, egynéhány korona a legszükségesebb ruházati cik­kekre. Ha az üzletbe akartak menni sóért vagy paprikáért, először meg kellett várni, míg a tyúkok megtoj­nak. hogy pénz hiányában tojásért vá­sárolják meg a szükséges konyhacik­keket 1926-ban a mihályfaí jómódú gazdák elcsalták Földmárttól. hogy folytassa apja mesterségét. Legyen ö is községi csősz, maid meglátja mennyivel jobb lesz a kulákokat szolgálni, mint a föl­desurat. Bölcs József kötélnek állt. mert a földbirtokosnál már kibírha­tatlannak látta a helyzetet Egy év múlva azonhnn mégis csak megbánta ezt a lépést A zsírnsnyakú parasztok első évben mégcsak megbecsülték, de József a múltban a további években újabb és újabb munkákat sóztak a nyakába, a fizeté­sét pedig állandóan csökkentették. A földesúrnál sem volt valami jó lakása, de a falu mindenesének épített szal­matetős vityillóban teljesen lehetet­len volt az élet. Ha eső esett, min­denfelé csurgott. Az edényéket ilyen­kor csak arra használták, hogy felfog­ják benne a lecsurgó esővíz bizonyos részét. De még Igy is sokszor az egész szoba vízben állt. Ezekre a szomorú emlékekre már csak mint soha vissza nem térő rossz emlékekre gondol vissza Bölcs József esténként vacsora után. Arra is em­lékszik még, hogy a falu vezetői tőle lefogták a betegsegélyzői pénzt, de nem jelentették be a betegsegélyző­be. Na, de mindezt most már csak rossz álomnak tekinti, mert Bölcs József éle­tében a felszabadulás után új, bol­dogabb korszak kezdődött. • Az egy­séges földműves szövetkezet megala­kult a faluban és ő is tagja lett. Itt is csősznek akarták megtenni, de ezt az állást nem fogadta el. — Inkább megyek én dolgozni, ezt a munkát idősebb vagy kevésbbé mun­kabíró ember is elvégzi, mint én va­gyok Mindenki belátta, hogy Bölcs Jó­zsefnek igaza van és beosztották a szövetkezet sertéseihez. Azóta ott is van. Nagyon szereti munkakörét és a szövetkezet vezetősége ..-is meg van elégedve a munkával• Ma már úgy emlegetik, mint a szövetkezet legjobb dolgozóját. Vájjon mivel érdemelte ki ezt a megtisztelő jelzőt az őszhajú sárgahajuszú Bölcs báesi? Azzal, hogy , a mult évben a gondjaira bízott serté­és hogxan él ma? sektől átlagosan 9.5 malacot válasz­tott el. Volt azonban olyan eset is, hogy egy anyasertéstől 26 malacot vá­lasztott el egy évben. A szövetkezeti gazdálkodás kezdetén 52 sertést gon­dozott. Most már több mint 150 ser­tést etet. Ezenfelül mint a sertés­gondozó munkaszakasz vezetője, a töb­bi sertések egészségi állapotáért is fe­lelősséggel tartozik. Ahogyan növe­kedett a munkája, úgy emelkedett a jövedelme is. Nem úgy, mint mikor a mihályfai zsírosokat szolgálta, hogy a munkája évről évre emelkedett, a fizetése meg évről évre csökkent. A mult évben szorgalmas munkájá­ért olyan jövedelemben részesült, ami­lyenről cselédkorában álmodni sem mert. Ledolgozott munkaegységei után 19.000 korona pénzbeli jövedelem ütötte a markát. Ezenfelül 18.19 má­zsa búzát, 2,24 mázsa zabot. 4.48 má­zsa árpát és H.96 mázsa krumplit szál* Irtottak készen az udvarába Ebből á jövedelemből bizony szépen meg tud­nak élni. A fölösleges terményből disz­nót is hizlaltak Nem hiányzik Bölcs József asztaláról a szalonna, meg a son­ka sem. A régi szalmatetős, kisablakos cse­lédház is csak az emlékezetében él már, hogy néha-néha visszaemlékez­tesse őket a nyomorúságos szenvedés­sel teli múltra Bölcs Józsefék ma' már világos, cserepestetejű, kétszobás, élés­kamrával berendezett szép családi házban élnek A villany is be van ve­zetve a lakásba, mely esténként méo szebbé, boldogabbá teszi fényével a szépen berendezett családi otthont A régi bútordarabokat újakkal cserélték fél A zománcozott tűzhely sem hiány­zik a konyhából. Egyszóval Bölcs Jó­zsef felesége úgy berendezte pár év alatt a lakásukat, hogy még Földmári nagyságos úr is irigykedve nézné, ha látná. De van miből. A szövetkezeti gazdálkodás lehetővé tette számukra, hogy a régieket, az ócskákat minden­ből eldobják és újakat, a régieknél sokkal jobbakat vásárolhassanak o he­lyükbe. Bölcs József tudja, hogy mai bol­dog életüket elsősorban a nagy Sztá­lin által vezetett dicső Vörös Hadse­regnek köszönhetik, mert ők szabadí­tották fel hazánkat a fasiszta elnyo­más alól. Másodszor pedig köszönhe­tik Csehszlovákia Kommunista Párt­jának, Gottwald elvtárssal az élen, aki 1948 februárjában véglegesen le­törte a belföldi reakció szarvát. Szét­zúzta a Benes-féle imperialista ügynö­kökből álló reakciós szervezetet és a nép kezébe adta a hatalmat, sorsának irányítását. — Tudom, —• mondja Bölcs József — hogy 1948 februárja nélkül ma nem volna ilyen örömteli életünk. Benesék vissza akarták állítani a fasizmust, szép hazánkból imperialista gyarmatot akartak csinálni, minket pedig újból rabszolgákká akartak tenni. 4 februári események és a szövet­kezeti I. országos konferencia alkal­mából, mely újabb haladást jelent a szövetkezetek életében — kötelezett­séget vállalt, hogy ebben az érben a gondjaira bízott anyasertésektől átla­gosan nem 9 5 hanem 12 malacot ne« vei fel Ezzel a kötelezettségvállalással akarja bebizonyítani háláját Gottwald elvtárs és szeretett pártunk iránt ízért, hogy ma boldogan emberhez méltóan élhet. Szarka István. /

Next

/
Thumbnails
Contents