Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)
1953-03-07 / 59. szám, szombat
r 1953 március 7 UJ %2G 3 A NAGY SZTÁLIN ELETE (Goriban, egy faluformájú georgiai városban történt 1879 december 21-én. Egy téglavázú és alapú, fából épített és zsindellyel fedett kunyhóban fiú gyermek született, aki a József nevet kapta. A környezet csöppet sem volt fényűző. A ház előtt durva kövezettel kirakott utcácska, melynek másik " oldalán öszsze-vissza toldozott barakkok sorakoztak mindenféle irányba hieredező kürtőikkel. Az utcácska kövei kőzött kis patak medre kanyarog. Anyjának, Katalinnak, szép, komoly arca volt és olyan fekete szeme, hogy szinte sötéten árnyékolt sebhelyként csordult ki köröskörül az arcbőre. Újabb, arcképekből láthatjuk ezt az ősi szokás szerint fekete fátyol szögletes keretébe foglalt, szabályos arcot, már nem egészen fiatal kaukázusi nő szigorú arcát. Az atyja, Visszarion Dzsugasvili, Didi-Lilo falu szülöttje volt és foglalkozására nézve cipész. Keményen dolgozott egy cipőgyárban, mely a közeli Tifliszben. Georgia fővárosában volt. Egyik múzeumban látható az a kötéllel összeabroncsolt rossz cipésszék, amelyet használt és koptatott. Szegény ember volt. csekély műveltségű, de derék: Józsefet beadta a gori-i iskolába, •— lombokkal árnyékolt tanyaszerü házacska — majd a tifliszi papneveldébe. egyszóval valóban mindent megtett, amit körülményei között megtehetett érte. A szemináriumban uralkodó jezsuita rendszer Sztálinban heves ellenállást ébresztett, táplálta és erősítette benne a forradalmi hangulatot. A 15 éves Sztálin forradalmárrá válik. „A forradalmi mozgalomban — mondja Sztálin, Emil Ludwig német Íróval folytatott beszélgetésében — 15 éves koromban kezdtem résztvenni, amikor kapcsolatba kerültem a Dél-Kaukázusban élő orosz marxisták titkos csoportjaival. Ezek a csoportok nagy hatással voltak rám és felkeltették bennem az érdeklődést az illegális marxista irodalom iránt." S Z T A „Abban az Időben az ifjú harcos eléggé érdekes jelenség volt, éppen, mert elég tökéletes vegyüléke volt az értelmiséginek és a munkásnak. Nem volt túlmagas, sem szélesvállú, arca hosszúkás, szakálla finom, szempillái árnyékosak, orra finom és egyenes, lapos sapkáját kissé oldalt viselte dús., fekete fürtjein — ilyen volt akkoriban a tömegek hódítója, a világegyetem megmozgatója." Három évtizeddel később Henri Barbusse, a nagy francia író Sztálin életrajzában ezt az Enukidzé leírást idézve, kiegészíti a rajzot: „Azóta Sztálin arca acélosabb lett s amióta még mindig kefeszerüen meredő haja kissé őszül, az ember azt hinné, hogy vonásai proletári — katonai jelleget öltöttek — talán részben öltözéke hatása alatt. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy nagyon megváltozott volna. Mindöszsze annyit mondhatunk, hogy most könnyebben felismerhető rajta az erély és a harci erő, amelyre ez az arc utalt. Ha van ember, aki lényege szerint nem változott, akkor ő az." Ugyanez a Barbusse adja meg több, mint 15 évvel ezelőtt írott életrajzában Sztálin emberi nagyságának egyik legtalálóbb jellemzését: „Vasember. A neve egészen rávall: Sztálin — acél. Rugalmas és hajlékony, mint az acél. Hatalmának alapja roppant józansága, ismereteinek kiterjedtsége, csodálatos önfegyelme, a világos beszéd iránti szeretete, kérlelhetetlen következetessége, gyors, biztos és alapos elhatározása. örökös készenléte a kellő ember megválasztására. A holtak csak a földön élnek tovább, Lenin mindenütt ott van, • ahol forradalmárok vannak. De elmondhatni. hogy Sztálinban inkább benne van Lenin gondolkodása és tanítása, mint bárki másban. Ő a ma Leninje." • 1896—97-ben Sztálin a szeminárium marxista tankörének élén áll, 1898 augusztusában már formálisan belép az Oroszországi Szociáldemokrata , Munkáspárt tifliszi szervezetébe. Sokat és kitartóan képezi magát. Tanulmányozza Marx „Tőké"-jét, a „Kommunista Kiáltványt" és Marx és Engels egyéb müveit, megismerkedik Lenin munkájával, melyek a narodnizmus ellen irányulnak. Érdeklődésének köre rendkívül széles, filozófiát, politikai gazdaságtant, történelmet, természettudományokat tanulmányoz, olvassa a szépirodalom klasszikusait; _ Sztálin képzett marxistává lesz. Lenin munkái mély benyomást tesznek rá. Egy délkaukázusi öreg munkás. aki abban az időben jól ismerte Sztálint, elmeséli, hogy Lenin müvét olvasva ezt mondotta Sztálin: — Akárhogy is, találkoznom kell vele. A papi szemináriumban, ahol szigorúan kutattak a „gyanúsak" után, kezdték sejteni Sztálin illegális forradalmi munkáját. 1899 május 29én, a marxizmus propagálása miatt kizárják a papi szemináriumból. Sztálin egy darabig óraadásből tartja fenn magát, aztán a tifliszi megfigyelő állomáson helyezkedik el, mint megfigyelő statisztikus, egy pillanatra sem hagyva abba forradalmi ténvkedését. Sztálin már ebben az időben a tifliszi szociáldemokrata szervezet egyik legerélyesebb és legismertebb pártmunkása. • Milyen volt Sztálin külseje? Mint gyermek kistermetű, vékony, merész fellépésű. Később, mikor a kor megnyújtotta, elég törékenynek, karcsúnak tetszett, nagyon finom alkatú intellektuel fejével, dús, tintafekete hajával. Az ifjúság soványsága még kiemelte arcának georgiai tojásdadságát és a faj kissé epedő tekintetét. Enukidzé. a kaukázusi forradalom ügyének egyik fökovácsa, így festi le a fiatal Sztálint: Mikor 1900 decemberében • megjelent a lenini „Iszkra", Sztálin teljes egészében annak álláspontjára helyezkedett. Leninben azonnal felismerte a valódi marxista párt megalapítóját, a vezért és tanítót. „Mikor Lenin forradalmi tevékenységével a 90-es évek végén és különösen 1901 után, az „Iszkra" kiadása után, — megismerkedtem, — írja Sztálin maga Leninről — arra a meggyőződésre jutottam, hogy Lenin személyében rendkívüli emberrel van dolgunk. Lenin akkoriban az én szememben nem egyszerűen a párt vezetője volt, hanem a párt lénýeges megteremtője, mert ö volt az egyedüli, aki pártunk belső lényegét és halaszthatatlan szükségleteit átértette. Ha pártunk többi vezetőivel hasonlítottam össze, mindig úgy láttam, hogy Lenin fegyvertársai — Plechánov, Martov, Axelród és a többiek — egy fejjel kisebbek nálánál, hogy Lenin, velük összehasonlítva, nem egyszerűen a vezetők egyike, hanem magasabb típusú vezető. Hegyi sas, aki a harcban félelmet nem ismer és bátran vezeti a pártot az orosz forradalmi mozgalom ki nem taposott útjain". Sztálin határtalanul hitt Lenin forradalmi géniuszában és Lenin útján haladt. Sohasem tért le erről az útról és Lenin halála után bátran és biztosan folytatja Lenin müvét. A kezdődő gazdasági válság körülményei között, az oroszországi munkásmozgalom hatása alatt és a tifliszi szociáldemokraták munkájának eredményekép, 1900—1901-ben nő a gazdasági sztrájkhullám, amely egyik üzemet a másik után sodorja magával. 1900 augusztusában a vasúd műhelyek és raktárak munkásai nagyarányú sztrájkot indítanak. Sztálin a tüntetések és sztrájkok szervezője és vezetője. A lenini „Iszkra" az 1901 május elsejei tifliszi tüntetést történelmi jelentőségű eseményként értékelte az egész Kaukázus számára. A tüntetés rendkívül nagy hatással volt a Kaukázus egész későbbi munkásmozgalmára. Grúzia munkásmozgalma így tért át ezekben az években Sztálin veL I N IFJÚ zetésével a szűk tanulókör-propagandáról a politikai tömeg-agitációra. Ezzel, a Kaukázusban is megvalósult a szocializmus egyesülése a munkásmozgalommal, ugyanúgy, mint ahogy azt néhány évvel ezelőtt a Lenin vezette pétervári „Harci szövetség" oly fényesen megvalósította A cári kormány, melyet a kauká ;~ zusi proletariátus forradalmi harcának növekedése nyugtalanít, fokozza a represszáliákat arra számítva, hogy ily módon a mozgalom terjedését megakadályozza. 1901. március 22-nek éjtszakáján a rendőrség házkutatást tartott a fizikai megfigyelő állomáson, ahol Sztálin lakott és dolgozott. A házkutatás, valamint az a körülmény, hogy Sztálin tudomást szerzett az ochrána (titkos cári rendőrség) ellene kiadott letartóztatás! parancsáról, arra késztetik Sztálint, hogy illegalitásba vonuljon. Ettől a perctől kezdve Sztálin a lenini iskola hivatásos forradalmárának izgalmas, hősies életét éli és az oroszországi földalatti mozgalomban dolgozik agész az 1917-es február; forradalomig. ^ • A titkos izgató, a hivatásos forradalmár mestersége, mely anny minden más foglalkozást von még maga után, valóban szörnyű pálya — írja Barbusse. Az ember törvényenkívüli állapotba kerül, az egész állami apparátus utána leselkedik, a rendőrség üldözi. Valósággal a cárnak és jóltáplált, nagyszámú, óriási karmú, állig felfegyverzett falkájának vadja lesz. Valóságos száműzött, aki bizonytalan, ideiglenes szabadságnak örvend, akinek bujkálnia és leskelődnie kell. A parányi forradalmár ö, csáknem egyedül a tömegben, akit az „intelligens" emberek felséges módon nem értenek, akit elnyel az országot egyik sarkától a másik^ szorongató óriási kapitalizmus és mégis ő az, aki néhány barátjával mindezt meg akarja változtatni. Hol itt, hol amott tűnik fel, haragot vet. vagy bujtogatja az elméket és népek megnyerésére nincs más erkölcse, csak meggyőződése és szava. Ezt a pályát, melynek láthatárán, bármilyen jrányba is tekint az ember, csak börtönt Szibériát, akasztófát lát felrajzolódni — nem választhatja akárki. Vasegészségíinek kell lennie, mert egy mindent összezúzó erély szolgálatába kell állnia; munkaképességének korlátlannak kell lennie. A virrasztás bajnokának és rekorderének kell lennie, értenie kell az állandó foglalkozáscseréhez, tudnia kell böj tölni és dideregni, tudnia kell, hogy tehet elkerülni a hurkot és hogyan kell elillanni, ha mégis szorul a hurok. Inkább tűrnie kell, hogy tüzes vasat döfjenek bele, vagy összetörjék a fogát, semhogy kiköpjön egy nevet vagy címet. S azután, ha van az embernek szíve, az ügynek kell szentelnie: nincs rá lehetőség, hogy másnak áldozza. Állandóan változtatni kell a helyet, nincs szabadidő, nincs pénz. Tisztáimnak valóban sohasem volt egy fillérje sem .. . 1900 táján Tifliszben Ninua elvtárs és mások adnak neki annyit, amennyiből táplálkozhatott. Egyébként minden este vitatkozott az általa vezetett nyolc kör egyikében. Az agitátor számára egész külön munkaidőt jelent a bujkálás. Tifliszben mutogatják azoknak a házak, nak egyikét, ahol illegális rejtekhelye volt. Ez a ház fedett erkélyének karcsú oszlopkáival, keskeny, boltíves kapubejáratával szakasztot olyan volt, mint a legtöbb tifli szí ház: ez volt első feltétele a szerep betöltésének, amelyre hivatva vot. A gyűléseken Sztálin mindig váratlanul jelenik meg, szó nélkül foglal helyet és hallgat — egészen addig, amíg ő emelkedik szólásra. Mindig 2—3 elvtárs kíséri, akik közül egy őrt áll az ajtóban. Jelenlé tét nem nyújtja túl hosszúra. Hiszen mielőtt vonatra ülhetne, valóságos nyomozómüveletekre van szüksége. S Á G A . . . Ott látjuk azon a titkos ülésen, melyet egy színház kulisszái mögött tartottak, úgy, hogy amikor a rendőrség körülfogta az épületet elég volt benyomni az ajtót és az ember nagyon érdeklődő arcot vág va, elvegyülhetett a színház közön ségében. .. ..Más ízben a nagy Popov könyvkereskedését keresi fel. Bjelinszkijnek egy könyvét kérj és nagy figyelemmel lapozgatja, de ugyanakkor nem téveszti szem elől az egyik segéd megbeszélt mozdulatait, akinek látatlanul és ismeretlenül át ad két hamis útlevelet Ezekpek ké* elvtárs menekülését kellett elősegíteniök... Popov monarchista könyvkereskedő volt és ezért az elvtársak a könnyebbség kedvért itt adtak egymásnak találkozót. Egyébként nem mindig bujkál Vannak jól kiválasztat pillanatok, amikor előjön rejtekéből. Például, mikor hála fáradozásainak május elsejét 1901-ben x először ünnepelték meg a Kaukázusban. Vag3' amikor a tifliszi sztrájkoló vasúti munkások élén haladva, nevükben válaszol annak a rendőrtisztnek, aki lelövéssel fenyegeti őket, ha szét nem oszlanak: „Ön nem ijeszt meg bennünket. Elégítsék ki kívánsága inkát és szétoszlunk." (A rákövetkező sortűz nem tudott végezni a sztrájkolókkal.) Batumba megy, a rendőrség üldözőbe veszi. Helyváltoztatásait megnehezíti az a körülmény, hogy magával viszi titkos nyomdáját. A március elsejei tüntetés után. melynek céltáblaként áll az élére s melynek mérlege 14 halott, 40 sebesült és 450 letartóztatott, ismét költöztetni kellett a nyomdát. Volt a környéken egy temető, melynek a sírásója bajtársuk volt. Titkos öszszejöveteleiket ebben a temetőben tartották. (Utána gondosan el kellett távolítani az, összevissza sírkövek közt elszórt cigarettavégeket.) Egyízben gyorsan ideszállították a nyomdát. A sírásónak kellett cipelnie .egy nagy cserépkoporsóban a sajtót és a betűket. Terhével a szomszédos kukoricaföld felé vette útját. Hirtelen el kellett nyúlnia\ a földön, mert egy csapat rendőr, majd egy csapat kozák éppen a nyomdát kereste. Hol lehetett újabb rejtekhelyet találni a vállalkozás és vezetője számára? Khasim hálára gondol-, tak. Khasim öregember volt, aki ama. ga egyszerű muzulmán paraszt szívé-' vei egy csapásra Szoszó (Sztálin számos álnevének egyike) tisztelője és megértő hive lett. Egyizben így szólt Itozzá: „Nekem, aki az emberek közt a legkisebb és legüldözöttebb vagyok. m,ég sohasem volt alkalmam vezetőkkel beszélni, de téged felismerlek." Ugyanő mondta valamivel később, ' miután többet hallgatta: — Jól látom én, hogy te afirkhatza (abkház hős) vagy, mennydör gésböl, villámlás-bői születtél, hajlékony vagy, nagy az eszed és hatalmas a szíved. Az öreg paraszt és fia hazaköltöztették a nyomdát s ráadásul még Szoszó is ott lakott. Hosszú muzulmán . fátylat viselő nők érkeztek a faluba, akiknek feltűnően különös, nyers mozdulataik voltak: álöltözetü nyomdászmunkások voltak, akik óvatosságból így keresték fel a műhelyt. ^ Ettől fogva minden reggel láthatta az ember a tiszteletreméltó Khasimot, amint fehér szakállával kilép a házbóV kezében zöldséggel és gyü mölccsel teli kosárral. A gyümölcs alatt röpiratok és kiáltványok rejtőztek. A gyárak bejárataihoz ment és gyümölcsöt, zöldséget kínált. És ha ismerte a vásárlót, vagy ha megbízhatónak találta a képét, a gyümölcsöt röpiratokba csomagolta. Api a munkaszoba titkos mozgalmassága és a sajtó lármája a szomszéd parasztokban azt a gyanút ébresztette, hogy Szoszó, Khasim vendége I pénzhamisító. \ Nem igen tudták mit gondoljanak erről a mesterségről, mely nyilván sok hozzáértést követel, de ördögi módon kétséges. Egy este felkeresték Szoszót és így szóltak hozzá: — Te pénzt hamisítasz. Mindent összevéve nem ' is lehet olyan piszkos ügy. hiszen amilyen szegények mi vagyunk, nem hisszük. hogy szenvedhetnénk miatta. Mikor hozod forgalomba a pénzt? — Nem vagyok pénzhamisító — felelte Szoszó. — Röpiratokat nyomtatok. melyek a ti nyomorúságtokról beszélnek — Ah, annál jobb — kiáltották a parasztok. — Mi úgysem lehettünk volna a segítségedre a rubelhamisitásban. mert nem ismerjük a módját, de az ügy, amelyről beszélsz, a miénk. Megértjük, köszönjük neked és segíteni fogunk. ... Itt az időrend ellenére rövid pillantást kell A vetnünk egy másik korszakra A hély ugyanez, Khasim kertje 1917-ben. Az öreg paraszt a forradalom után hazatért és megvizsgálja a kertjéj^... Ide temette sok hónappal ezelőtt a titkos nyomdát, amikor hirtelen el kellett hagynia a lakást. A házat katonák fog lalták ej, akik a ház körül kutatva kiásták a nyomdafelszerelést és a vasholmit szétszórták a kertben. Khasim megkereste é s gondosan összegyűjtötte a nyomda darabjait és amikor valamennyi együtt volt, így szólt a fiához. — Látod, ezzel csinálták a forradalmat. • 1902 áprilisa Sztálin Kandelókiban él. Egy nap cigarettáját szíva résztvesz egy gyűlésen. A nagy szoba sarkában áll, sovány, erősen barna fiatalember, kockás fekete sállal, festőnövendékre emlékeztető romantikus fekete szakállal, koromfekete hajjal, „mely úgy festett, mintha szél borzolta volna hátra", ..kis bajusszal, hosszúkás arccal, és vidám merészséggel". Nos, az Ochrana nyugtalankodik miatta és éppen ebben a pillanatban szállta meg a Darasvilidzé-háznak — ahol a szóbanforgó gyűlést tartották — a földszinti helyiségeit, sőt magát a házat is körülfogta. Kelepcébe estek. Szoszó tovább szívja cigarettáját é s csak ennyit mdnd. — Semmi! Sarkantyús csizmák pengése hallatszik a lépcsőn, nyílik az ajtó, aminek meg kellett történnie, meg. történt Szoszót letartóztatták, a batumi börtönbe vetették, majd Ku. taiszba szállították. Itt fogolysztrájkot szervezett, amit siker koronázott. Emiatt Szibériába, az irkutzi kormányzóságba deportálták... A cárizmus, amely nem tudta és nem akarta gazdaságilag berendezni Szibériát, politikailag rendezt e be. behintve koncentrációs táborok, vagy kinnlakó fegyenctelepek fűzéreivei, melyeket elnyelt és bezárt a végtelein tér. A munka szakadatlan túlhajtása, a legcsekélyebb kényelmet i s nélkülöző életmód, gyakran tették beteggé a harcias mozgalmiakat. Kobát (Sztálin akkori újabb álneve) a tuberkulózis első tünetei gyötrik. Az Ochrána gyógyította meg — olyan körülmények között, melyekért iga. zán nem lehetett neki hálás. Ez Szibériában történt. Az úton, a nyilt mezőn megrohanta a purgának nevezett rettenetes jeges vihar. Az emberek csak úgy tudnak menekülni előle, ha elnyúlnak a földön és betemetkeznek a hóba. Sztálin folytatta útját, mely egy befagyott folyó medrébe vezetett. Órákra volt szüksége, hogy megtegye azt a három kilométert, mely egy kunyhótól elválasztotta Amikor végre átlépte a küszöböt, mindenki kísértetnek vélte: tetőtől talpig egyetlen jégcsap volt. Leolvasztották róla a jeget. A művelet utáai összeesett és egyhosszában 18 órahosszat aludt Ettől örökre ehrtult a tuberkulózisa. Valahogy így van: ha Szibéria nem ÖH meg a tüdőbajost, akkor gyökeresen kigyógyítja. Középút nincs a hideg vagfy az embert, vagy a bajt, de az egyiket elpusztítja. A véletlenen múlik, hogy melyiket...