Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-07 / 59. szám, szombat

r 1953 március 7 UJ %2G 3 A NAGY SZTÁLIN ELETE (Goriban, egy faluformájú geor­giai városban történt 1879 december 21-én. Egy téglavázú és alapú, fából épített és zsindellyel fedett kunyhó­ban fiú gyermek született, aki a József nevet kapta. A környezet csöppet sem volt fényűző. A ház előtt durva kövezettel kirakott ut­cácska, melynek másik " oldalán ösz­sze-vissza toldozott barakkok sora­koztak mindenféle irányba hieredező kürtőikkel. Az utcácska kövei kőzött kis patak medre kanyarog. Anyjának, Katalinnak, szép, ko­moly arca volt és olyan fekete sze­me, hogy szinte sötéten árnyékolt sebhelyként csordult ki köröskörül az arcbőre. Újabb, arcképekből lát­hatjuk ezt az ősi szokás szerint fe­kete fátyol szögletes keretébe fog­lalt, szabályos arcot, már nem egé­szen fiatal kaukázusi nő szigorú ar­cát. Az atyja, Visszarion Dzsugasvi­li, Didi-Lilo falu szülöttje volt és foglalkozására nézve cipész. Kemé­nyen dolgozott egy cipőgyárban, mely a közeli Tifliszben. Georgia fő­városában volt. Egyik múzeumban látható az a kötéllel összeabron­csolt rossz cipésszék, amelyet hasz­nált és koptatott. Szegény ember volt. csekély műveltségű, de derék: Józsefet beadta a gori-i iskolába, •— lombokkal árnyékolt tanyaszerü házacska — majd a tifliszi papne­veldébe. egyszóval valóban mindent megtett, amit körülményei között megtehetett érte. A szemináriumban uralkodó je­zsuita rendszer Sztálinban heves el­lenállást ébresztett, táplálta és erő­sítette benne a forradalmi hangula­tot. A 15 éves Sztálin forradalmár­rá válik. „A forradalmi mozgalomban — mondja Sztálin, Emil Ludwig német Íróval folytatott beszélgetésében — 15 éves koromban kezdtem részt­venni, amikor kapcsolatba kerültem a Dél-Kaukázusban élő orosz marx­isták titkos csoportjaival. Ezek a csoportok nagy hatással voltak rám és felkeltették bennem az érdeklő­dést az illegális marxista irodalom iránt." S Z T A „Abban az Időben az ifjú harcos eléggé érdekes jelenség volt, éppen, mert elég tökéletes vegyüléke volt az értelmiséginek és a munkásnak. Nem volt túlmagas, sem szélesvál­lú, arca hosszúkás, szakálla finom, szempillái árnyékosak, orra finom és egyenes, lapos sapkáját kissé ol­dalt viselte dús., fekete fürtjein — ilyen volt akkoriban a tömegek hó­dítója, a világegyetem megmozga­tója." Három évtizeddel később Henri Barbusse, a nagy francia író Sztá­lin életrajzában ezt az Enukidzé leírást idézve, kiegészíti a rajzot: „Azóta Sztálin arca acélosabb lett s amióta még mindig kefeszerüen meredő haja kissé őszül, az ember azt hinné, hogy vonásai proletári — katonai jelleget öltöttek — talán részben öltözéke hatása alatt. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy na­gyon megváltozott volna. Mindösz­sze annyit mondhatunk, hogy most könnyebben felismerhető rajta az erély és a harci erő, amelyre ez az arc utalt. Ha van ember, aki lénye­ge szerint nem változott, akkor ő az." Ugyanez a Barbusse adja meg több, mint 15 évvel ezelőtt írott élet­rajzában Sztálin emberi nagyságá­nak egyik legtalálóbb jellemzését: „Vasember. A neve egészen rá­vall: Sztálin — acél. Rugalmas és hajlékony, mint az acél. Hatalmá­nak alapja roppant józansága, isme­reteinek kiterjedtsége, csodálatos önfegyelme, a világos beszéd irán­ti szeretete, kérlelhetetlen követke­zetessége, gyors, biztos és alapos elhatározása. örökös készenléte a kellő ember megválasztására. A holtak csak a földön élnek to­vább, Lenin mindenütt ott van, • ahol forradalmárok vannak. De elmond­hatni. hogy Sztálinban inkább benne van Lenin gondolkodása és tanítá­sa, mint bárki másban. Ő a ma Le­ninje." • 1896—97-ben Sztálin a szeminárium marxista tankörének élén áll, 1898 augusztusában már formálisan be­lép az Oroszországi Szociáldemokra­ta , Munkáspárt tifliszi szervezetébe. Sokat és kitartóan képezi magát. Tanulmányozza Marx „Tőké"-jét, a „Kommunista Kiáltványt" és Marx és Engels egyéb müveit, megismer­kedik Lenin munkájával, melyek a narodnizmus ellen irányulnak. Ér­deklődésének köre rendkívül széles, filozófiát, politikai gazdaságtant, tör­ténelmet, természettudományokat ta­nulmányoz, olvassa a szépirodalom klasszikusait; _ Sztálin képzett marxistává lesz. Lenin munkái mély benyomást tesz­nek rá. Egy délkaukázusi öreg mun­kás. aki abban az időben jól ismer­te Sztálint, elmeséli, hogy Lenin mü­vét olvasva ezt mondotta Sztálin: — Akárhogy is, találkoznom kell vele. A papi szemináriumban, ahol szi­gorúan kutattak a „gyanúsak" után, kezdték sejteni Sztálin illegális for­radalmi munkáját. 1899 május 29­én, a marxizmus propagálása miatt kizárják a papi szemináriumból. Sztálin egy darabig óraadásből tart­ja fenn magát, aztán a tifliszi meg­figyelő állomáson helyezkedik el, mint megfigyelő statisztikus, egy pillanatra sem hagyva abba forra­dalmi ténvkedését. Sztálin már ebben az időben a tif­liszi szociáldemokrata szervezet egyik legerélyesebb és legismertebb pártmunkása. • Milyen volt Sztálin külseje? Mint gyermek kistermetű, vékony, merész fellépésű. Később, mikor a kor megnyújtotta, elég törékenynek, karcsúnak tetszett, nagyon finom alkatú intellektuel fejével, dús, tin­tafekete hajával. Az ifjúság sovány­sága még kiemelte arcának georgiai tojásdadságát és a faj kissé epedő tekintetét. Enukidzé. a kaukázusi forradalom ügyének egyik fökovácsa, így festi le a fiatal Sztálint: Mikor 1900 decemberében • megje­lent a lenini „Iszkra", Sztálin teljes egészében annak álláspontjára he­lyezkedett. Leninben azonnal felis­merte a valódi marxista párt meg­alapítóját, a vezért és tanítót. „Mikor Lenin forradalmi tevékeny­ségével a 90-es évek végén és kü­lönösen 1901 után, az „Iszkra" ki­adása után, — megismerkedtem, — írja Sztálin maga Leninről — arra a meggyőződésre jutottam, hogy Le­nin személyében rendkívüli emberrel van dolgunk. Lenin akkoriban az én szememben nem egyszerűen a párt vezetője volt, hanem a párt lénýe­ges megteremtője, mert ö volt az egyedüli, aki pártunk belső lényegét és halaszthatatlan szükségleteit át­értette. Ha pártunk többi vezetőivel hasonlítottam össze, mindig úgy lát­tam, hogy Lenin fegyvertársai — Plechánov, Martov, Axelród és a töb­biek — egy fejjel kisebbek nálánál, hogy Lenin, velük összehasonlítva, nem egyszerűen a vezetők egyike, hanem magasabb típusú vezető. He­gyi sas, aki a harcban félelmet nem ismer és bátran vezeti a pártot az orosz forradalmi mozgalom ki nem taposott útjain". Sztálin határtalanul hitt Lenin forradalmi géniuszában és Lenin út­ján haladt. Sohasem tért le erről az útról és Lenin halála után bátran és biztosan folytatja Lenin müvét. A kezdődő gazdasági válság kö­rülményei között, az oroszországi munkásmozgalom hatása alatt és a tifliszi szociáldemokraták munkájá­nak eredményekép, 1900—1901-ben nő a gazdasági sztrájkhullám, amely egyik üzemet a másik után sodorja magával. 1900 augusztusában a vas­úd műhelyek és raktárak munkásai nagyarányú sztrájkot indítanak. Sztálin a tüntetések és sztrájkok szervezője és vezetője. A lenini „Iszkra" az 1901 május elsejei tif­liszi tüntetést történelmi jelentőségű eseményként értékelte az egész Kau­kázus számára. A tüntetés rendkí­vül nagy hatással volt a Kaukázus egész későbbi munkásmozgalmára. Grúzia munkásmozgalma így tért át ezekben az években Sztálin ve­L I N IFJÚ zetésével a szűk tanulókör-propagan­dáról a politikai tömeg-agitációra. Ezzel, a Kaukázusban is megvalósult a szocializmus egyesülése a mun­kásmozgalommal, ugyanúgy, mint ahogy azt néhány évvel ezelőtt a Lenin vezette pétervári „Harci szö­vetség" oly fényesen megvalósította A cári kormány, melyet a kauká ;~ zusi proletariátus forradalmi harcá­nak növekedése nyugtalanít, fokozza a represszáliákat arra számítva, hogy ily módon a mozgalom terje­dését megakadályozza. 1901. március 22-nek éjtszakáján a rendőrség ház­kutatást tartott a fizikai megfigye­lő állomáson, ahol Sztálin lakott és dolgozott. A házkutatás, valamint az a körülmény, hogy Sztálin tudomást szerzett az ochrána (titkos cári rendőrség) ellene kiadott letartóz­tatás! parancsáról, arra késztetik Sztálint, hogy illegalitásba vonuljon. Ettől a perctől kezdve Sztálin a lenini iskola hivatásos forradalmárá­nak izgalmas, hősies életét éli és az oroszországi földalatti mozgalomban dolgozik agész az 1917-es február; forradalomig. ^ • A titkos izgató, a hivatásos for­radalmár mestersége, mely anny minden más foglalkozást von még maga után, valóban szörnyű pálya — írja Barbusse. Az ember törvé­nyenkívüli állapotba kerül, az egész állami apparátus utána leselkedik, a rendőrség üldözi. Valósággal a cárnak és jóltáplált, nagyszámú, óriási karmú, állig felfegyverzett falkájának vadja lesz. Valóságos száműzött, aki bizonytalan, ideigle­nes szabadságnak örvend, akinek bujkálnia és leskelődnie kell. A pa­rányi forradalmár ö, csáknem egye­dül a tömegben, akit az „intelligens" emberek felséges módon nem érte­nek, akit elnyel az országot egyik sarkától a másik^ szorongató óriá­si kapitalizmus és mégis ő az, aki néhány barátjával mindezt meg akarja változtatni. Hol itt, hol amott tűnik fel, haragot vet. vagy bujto­gatja az elméket és népek megnye­résére nincs más erkölcse, csak meggyőződése és szava. Ezt a pá­lyát, melynek láthatárán, bármilyen jrányba is tekint az ember, csak börtönt Szibériát, akasztófát lát felrajzolódni — nem választhatja akárki. Vasegészségíinek kell lennie, mert egy mindent összezúzó erély szolgá­latába kell állnia; munkaképességé­nek korlátlannak kell lennie. A vir­rasztás bajnokának és rekorderének kell lennie, értenie kell az állandó foglalkozáscseréhez, tudnia kell böj tölni és dideregni, tudnia kell, hogy tehet elkerülni a hurkot és hogyan kell elillanni, ha mégis szorul a hu­rok. Inkább tűrnie kell, hogy tüzes vasat döfjenek bele, vagy összetör­jék a fogát, semhogy kiköpjön egy nevet vagy címet. S azután, ha van az embernek szíve, az ügynek kell szentelnie: nincs rá lehetőség, hogy másnak áldozza. Állandóan változ­tatni kell a helyet, nincs szabadidő, nincs pénz. Ti­sztáimnak valóban sohasem volt egy fillérje sem .. . 1900 táján Tif­liszben Ninua elvtárs és mások ad­nak neki annyit, amennyiből táplál­kozhatott. Egyébként minden este vitatkozott az általa vezetett nyolc kör egyikében. Az agitátor számára egész külön munkaidőt jelent a bujkálás. Tiflisz­ben mutogatják azoknak a házak, nak egyikét, ahol illegális rejtek­helye volt. Ez a ház fedett erkélyé­nek karcsú oszlopkáival, keskeny, boltíves kapubejáratával szakasz­tot olyan volt, mint a legtöbb tifli szí ház: ez volt első feltétele a sze­rep betöltésének, amelyre hivatva vot. A gyűléseken Sztálin mindig vá­ratlanul jelenik meg, szó nélkül fog­lal helyet és hallgat — egészen ad­dig, amíg ő emelkedik szólásra. Mindig 2—3 elvtárs kíséri, akik kö­zül egy őrt áll az ajtóban. Jelenlé tét nem nyújtja túl hosszúra. Hiszen mielőtt vonatra ülhetne, valóságos nyomozómüveletekre van szüksége. S Á G A . . . Ott látjuk azon a titkos ülé­sen, melyet egy színház kulisszái mögött tartottak, úgy, hogy amikor a rendőrség körülfogta az épületet elég volt benyomni az ajtót és az ember nagyon érdeklődő arcot vág va, elvegyülhetett a színház közön ségében. .. ..Más ízben a nagy Popov könyvkereskedését keresi fel. Bjelin­szkijnek egy könyvét kérj és nagy figyelemmel lapozgatja, de ugyan­akkor nem téveszti szem elől az egyik segéd megbeszélt mozdulatait, akinek látatlanul és ismeretlenül át ad két hamis útlevelet Ezekpek ké* elvtárs menekülését kellett előse­gíteniök... Popov monarchista könyvkereskedő volt és ezért az elv­társak a könnyebbség kedvért itt adtak egymásnak találkozót. Egyébként nem mindig bujkál Vannak jól kiválasztat pillanatok, amikor előjön rejtekéből. Pél­dául, mikor hála fáradozásainak május elsejét 1901-ben x először ün­nepelték meg a Kaukázusban. Vag3' amikor a tifliszi sztrájkoló vasúti munkások élén haladva, nevükben válaszol annak a rendőrtisztnek, aki lelövéssel fenyegeti őket, ha szét nem oszlanak: „Ön nem ijeszt meg bennünket. Elégítsék ki kívánsága inkát és szétoszlunk." (A rákövetke­ző sortűz nem tudott végezni a sztrájkolókkal.) Batumba megy, a rendőrség üldö­zőbe veszi. Helyváltoztatásait meg­nehezíti az a körülmény, hogy ma­gával viszi titkos nyomdáját. A március elsejei tüntetés után. melynek céltáblaként áll az élére s melynek mérlege 14 halott, 40 sebe­sült és 450 letartóztatott, ismét köl­töztetni kellett a nyomdát. Volt a környéken egy temető, melynek a sírásója bajtársuk volt. Titkos ösz­szejöveteleiket ebben a temetőben tartották. (Utána gondosan el kel­lett távolítani az, összevissza sírkö­vek közt elszórt cigarettavégeket.) Egyízben gyorsan ideszállították a nyomdát. A sírásónak kellett cipel­nie .egy nagy cserépkoporsóban a sajtót és a betűket. Terhével a szomszédos kukoricaföld felé vette útját. Hirtelen el kellett nyúlnia\ a földön, mert egy csapat rendőr, majd egy csapat kozák éppen a nyomdát kereste. Hol lehetett újabb rejtekhelyet találni a vállalkozás és vezetője számára? Khasim hálára gondol-, tak. Khasim öregember volt, aki ama. ga egyszerű muzulmán paraszt szívé-' vei egy csapásra Szoszó (Sztálin számos álnevének egyike) tisztelője és megértő hive lett. Egyizben így szólt Itozzá: „Nekem, aki az embe­rek közt a legkisebb és legüldözöt­tebb vagyok. m,ég sohasem volt al­kalmam vezetőkkel beszélni, de té­ged felismerlek." Ugyanő mondta valamivel később, ' miután többet hallgatta: — Jól látom én, hogy te afirkhat­za (abkház hős) vagy, mennydör gésböl, villámlás-bői születtél, hajlé­kony vagy, nagy az eszed és hatal­mas a szíved. Az öreg paraszt és fia hazaköltöz­tették a nyomdát s ráadásul még Szoszó is ott lakott. Hosszú muzul­mán . fátylat viselő nők érkeztek a faluba, akiknek feltűnően különös, nyers mozdulataik voltak: álöltöze­tü nyomdászmunkások voltak, akik óvatosságból így keresték fel a mű­helyt. ^ Ettől fogva minden reggel láthat­ta az ember a tiszteletreméltó Kha­simot, amint fehér szakállával kilép a házbóV kezében zöldséggel és gyü ­mölccsel teli kosárral. A gyümölcs alatt röpiratok és kiáltványok rej­tőztek. A gyárak bejárataihoz ment és gyümölcsöt, zöldséget kínált. És ha ismerte a vásárlót, vagy ha meg­bízhatónak találta a képét, a gyü­mölcsöt röpiratokba csomagolta. Api a munkaszoba titkos mozgalmas­sága és a sajtó lármája a szomszéd parasztokban azt a gyanút ébresz­tette, hogy Szoszó, Khasim vendége I pénzhamisító. \ Nem igen tudták mit gondoljanak erről a mesterségről, mely nyilván sok hozzáértést követel, de ördögi módon kétséges. Egy este felkeres­ték Szoszót és így szóltak hozzá: — Te pénzt hamisítasz. Mindent összevéve nem ' is lehet olyan pisz­kos ügy. hiszen amilyen szegények mi vagyunk, nem hisszük. hogy szenvedhetnénk miatta. Mikor ho­zod forgalomba a pénzt? — Nem vagyok pénzhamisító — felelte Szoszó. — Röpiratokat nyom­tatok. melyek a ti nyomorúságtok­ról beszélnek — Ah, annál jobb — kiáltották a parasztok. — Mi úgysem lehettünk volna a segítségedre a rubelhamisi­tásban. mert nem ismerjük a mód­ját, de az ügy, amelyről beszélsz, a miénk. Megértjük, köszönjük neked és segíteni fogunk. ... Itt az időrend ellenére rövid pillantást kell A vetnünk egy másik korszakra A hély ugyanez, Khasim kertje 1917-ben. Az öreg paraszt a forradalom után hazatért és meg­vizsgálja a kertjéj^... Ide temette sok hónappal ezelőtt a titkos nyom­dát, amikor hirtelen el kellett hagy­nia a lakást. A házat katonák fog lalták ej, akik a ház körül kutatva kiásták a nyomdafelszerelést és a vasholmit szétszórták a kertben. Khasim megkereste é s gondosan összegyűjtötte a nyomda darabjait és amikor valamennyi együtt volt, így szólt a fiához. — Látod, ezzel csinálták a forra­dalmat. • 1902 áprilisa Sztálin Kandelókiban él. Egy nap cigarettáját szíva részt­vesz egy gyűlésen. A nagy szoba sar­kában áll, sovány, erősen barna fia­talember, kockás fekete sállal, festő­növendékre emlékeztető romantikus fekete szakállal, koromfekete hajjal, „mely úgy festett, mintha szél bor­zolta volna hátra", ..kis bajusszal, hosszúkás arccal, és vidám merész­séggel". Nos, az Ochrana nyugtalankodik miatta és éppen ebben a pillanatban szállta meg a Darasvilidzé-háznak — ahol a szóbanforgó gyűlést tartot­ták — a földszinti helyiségeit, sőt magát a házat is körülfogta. Kelep­cébe estek. Szoszó tovább szívja ci­garettáját é s csak ennyit mdnd. — Semmi! Sarkantyús csizmák pengése hal­latszik a lépcsőn, nyílik az ajtó, aminek meg kellett történnie, meg. történt Szoszót letartóztatták, a batumi börtönbe vetették, majd Ku. taiszba szállították. Itt fogolysztráj­kot szervezett, amit siker koroná­zott. Emiatt Szibériába, az irkutzi kormányzóságba deportálták... A cárizmus, amely nem tudta és nem akarta gazdaságilag berendezni Szi­bériát, politikailag rendezt e be. be­hintve koncentrációs táborok, vagy kinnlakó fegyenctelepek fűzéreivei, melyeket elnyelt és bezárt a végte­lein tér. A munka szakadatlan túlhajtása, a legcsekélyebb kényelmet i s nélkü­löző életmód, gyakran tették beteg­gé a harcias mozgalmiakat. Kobát (Sztálin akkori újabb álneve) a tu­berkulózis első tünetei gyötrik. Az Ochrána gyógyította meg — olyan körülmények között, melyekért iga. zán nem lehetett neki hálás. Ez Szibériában történt. Az úton, a nyilt mezőn megrohanta a purgának nevezett rettenetes jeges vihar. Az emberek csak úgy tudnak menekül­ni előle, ha elnyúlnak a földön és betemetkeznek a hóba. Sztálin foly­tatta útját, mely egy befagyott folyó medrébe vezetett. Órákra volt szüksége, hogy megtegye azt a há­rom kilométert, mely egy kunyhótól elválasztotta Amikor végre átlépte a küszöböt, mindenki kísértetnek vélte: tetőtől talpig egyetlen jég­csap volt. Leolvasztották róla a je­get. A művelet utáai összeesett és egyhosszában 18 órahosszat aludt Ettől örökre ehrtult a tuberkulózisa. Valahogy így van: ha Szibéria nem ÖH meg a tüdőbajost, akkor gyökeresen kigyógyítja. Középút nincs a hideg vagfy az embert, vagy a bajt, de az egyiket elpusztítja. A véletlenen múlik, hogy melyiket...

Next

/
Thumbnails
Contents