Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-04 / 55. szám, szerda

1953 március 4 Cardal és Bartáková győztek az országos síbajnokság első versenynapján < • mszo JÓ KULÁK - ROSSZ KULÁK 4 4 Hogyan magyarázzák a nagylégi EFSz vezetői a kulákkérdést A napokban a nagylégi EFSz­ben jártam. Mihalik elnökkel és Cé­re agronómussal beszélgettem. Sok mindenről esett sző, többek között a tavaszi munkákra való előkészü­letekről is. Az elvtársak alaposan felkészültek a tavaszi munkára. Megszervezték a mezei csoporto­kat, a dohánytermelő csoport már most tevékenykedik. A jó benyo­mások egész sorával indultam vol­na Nagylégről tovább, ha ilyen kérdés ki nem kívánkozott volna belőlem: — Milyen az osztályharc Nagy­légen? Az elnök Gyökeres hivatalnokra tekintett, aztán Cére agronőmusra és így szólt: — Jó elvtársam, jó! — Nincs kulák a szövetkezet­ben? — Nincs, — felelték egyszerre mind a hárman. Ahogy kiértem az utcára, rövid időközökben trágyával megrakott szekerek gördültek egymásután. A nap különösképpen kedveskedett a nagylégieknek, mert meleget adó sugarai valósággal megpirították az útszéli nedves földet. A falu végén Lakatos elvtárs szövetkezeti dolgozó állt szekerével. Arcvonásai, kényelmes mozgása a 40—50 év körüli emberre vallanak. Fogadja köszönésemet és mielőtt egy szót is szólna, két tenyerét a villanyél végére helyezi. — Hogy készülök-e a tavaszi munkára ? Most is azt csinálom ... A melegágyak elkészítésével már szépen előrehaladtunk. Lakatos elvtárs szóról-szőra ugyanazt mondta el, amit előbb a vezetőségtől hallottam. Igazolta, hogy a vezetőség ismertette a tag­sággal a tavaszi munkák tervét. Hanem amikor arról érdeklődtem Lakatos elvtárstól, hogy vannak-e nagygazdák a szövetkezetben, hom­lokán összeszaladták a ráncok és a kalapja is jobban a szemére csú­szott. — Miért ne lenne? — Lelkest, a legnagyobbat kidobták, de a »jő« dolgozók bennmaradtak. — Kik azok? — Hogy kik? — és elgondolko­dott. — Gyökeres Gyula ... Nyolc­van magyar holddal lépett a szö­vetkezetbe. — Volt cselédje is? — Volt... Ha jól emlékszem Kőszegi Pista. — És többen is vannak ilyenek? Lakatos elvtárs előbb rágyújtott, aztán füstfelhőket eregetve így fe­lelt. — Kislégi Jenő is a nagyobbak közül való. Negyven-ötven holdas gazda volt, Nogli Feri szolgált ná­la. Lakatos elvtárs szavai arra kész­tettek, hogy mégegyszer visszatér­jek az EFSz-irodába. Esteledett... Az EFSz helyiségéből villanyfény szűrődött az utcára. Ahogy belép­tem, az elnök, az agronómus, Ka­rácsonyné és Gyökeres hivatalnok fürkészően tekintettek rám. Nem vártam a kérdésükre, hogy miért tértem vissza, hanem így szóltam hozzájuk: Elvtársak, egy szövetkezeti dolgozó dicsérte Gyökeres és Kis­légi munkáját. Beszélhetnék velük? Gyökeres Dezső hivatalnok e£y akta fölött zavartan pislogott, az elnök Karácsonyné hivatalnoknöre tekintett, Cére agronómus lehajtott fővel állt előttem. — Gyökeres és Kislégi kulákok! — mondtam. Szlovákia számos déli járásában a szövetkezeti tagok, valamint az állami gazdaságok dolgozói már egy hete szorgalmasan dolgoznak a földeken, hogy a tavaszi munká­latok idejében való és minőségtel­jes elvégzésével biztosíthassák a magas hektárhozamot. A tartós kedvező időjárást azonban fel kell használni a rétek és legelők gon­dozására is, hogy így az állatte­nyésztés számába biztosíthassuk a takarmányalapot A földmüvelésügyi megbízotti hivatal ezért felhívást — Azok? — kiáltott fel moso­lyogva Karácsonyné. — Igen, cselédet is tartottak! — Haha! — nevetett jóízűen Karácsonyné. Nogli Ferit gondolod talán, aki Kisléginél szolgált? Hi­szen az tehetetlen volt... Jót tett vele Kislégi, amikor eltartotta. Nem csinált az semmit. Libákat meg te­heneket őrzött. — És Kőszegi, a Gyökeres szol­gája? — Az se volt jobb Nogli Ferinél! Nem igaz? Na, mondd meg Dezsi, — mutatott Karácsonyné Gyökeres Dezsőre, a Gyökeres Gyula fiára. De Gyökeres Dezső nem vála­szolt. Nyugodtságot színlelve ült az asztal sarkán, ajkán gúnyos moso­lyával. — Nyolcvan magyar holddal lé­pett a szövetkezetbe. . , — A fenét, ki mondta ezt? — mondta »nevetve« az elnök. — Negyven holdja volt neki, — erősítgette az elnök szavait a Gyö­keres Dezsővel hasonszőrű agronó­mus. Valami arra késztette az elnököt is, az agronómust is, hogy a kulák esetét elkendőzzék. Mikor azonban Karácsonynéval együtt meggyőződ­tek arról, hogy nem sikerült ella­posítaniok az' ügyet, Karácsonyné Gyökeres »Dezsihez« somfordált, súgott valamit a fülébe, aztán fennhangon így kezdte: — Az a baj, hogy nagyobbak ? A legjobb dolgozók a szövetkezet­ben! — Ök? — Igenis, ők! — felelte indula­tosan. Szpísák pártelnökhöz indultam. A templomtól néhány méterre la­kik. Belépve az udvarába, alacsony, zömök, vörösbajúszú emberrel áll­tam szemben. Elmondtam neki ész­revételeimet, amire igen megfontol­tan így válaszolt: — A tisztogatást elvégeztük az EFSz-ben. Lelkest kizártuk, nincs már kulák a szövetkezetben. Elhallgatott... Szemüvege <az orrahegyére csú­szott és meg-megvillant néha. Rö­vid szünet után bölcselkedni kez­dett. — Tudod elvtársam, én ismerek olyan kulákot is, aki alkalmazkod­ni tud a mi népi demokratikus rendszerünkhöz, meg olyat is, aki örökre ellenségünk marad. — No és melyik a jobb? — kérdeztem mosolyogva. — Hát, amelyik alkalmazkodni tud! — Erre azt mondom, hogy az egyik leplezetlenül, a másik leple­zetten ellensége a szövetkezetnek. Szpísák elvtárs megtörölgette az orrát, megigazgatta magán a ka­bátot és így szólt: — Elvtársam, egészen belezava­rodtam. De tudod mit? — és meg­nyomott a könyökével, — menj el Kőszegihez, az majd megmondja, hogy élt Gyökeresnél. Egészen besötétedett, amikor ab­ba a parkba értem, ahol Kőszegi elvtárssal beszélhettem. A fák kö­zött magas épület ágaskodott, amelyben lányok, fiúk a politikai ismeretek világát tanulmányozzák. Csendes volt a park, csak néha roppant meg egy-egy száraz ág. Kőszegi Istvánnal az istálló aj­tóban ; találkoztam. Csizma volt a lábán és bőrsapka a fején. Meg­tört, összeesett ember állt előt­tem, hátán lapockatörés utáni da­ganat. Kezet szorítottunk és elbe­szélgettünk. Már gyermekkorában elvesztette apját, anyját és prédá­intézett valamennyi EFSz és álla­mi gazdaság dolgozóihoz, valamint a többi kis- és középföldmüveshez, hogy a tavaszi munkálatok mellett kezdjék meg a rétek és legelők gondozását is. Távolítsák el a va­kondtúrásokat, bokrokat, és köda­rabokat trágyázzák meg a réteket és a legelőket öntözzék meg trágya, lével. Szórják be hamuval és mű­trágyával, valamint boronálják meg. A vizenyős talajokat le kell csapolni felszíni csatornázással. ja lett a falusi gazdagodnak. Gyer­mekkorától 60 éves koráig kulá­koknál robotolt. 1950-ben a szövet­kezet megalakulása hozta meg ne­ki az emberhez méltó szabadsá­got. f — Hogy meddig szolgáltam Gyökereséknél ? — Hogyis mondjam elvtárs — és könny csillogott a sze­mében. írni, olvasni nem tudok. Én mindig csak másokat szolgál­tam, hol itt, hol ott. Ha jól tudom 20 évig voltam Gyökeresnél. Én meg se nősülhettem, én feleségnek se örülhettem, én istállóban a jó­szágokkal aludtam át az életem. Kőszegi elvtárs sírt, keményen összeszorított ajakkal. Sírásában mintha iszonyatos fájdalma lenne, hogy akkorra lett tehetetlen, ami­kor az' övé lenne ez a világ. Karácsonyné szavaira gondolva, hogy tehetetlen embert tartott Gyökeres, igy tettem fel Kőszegi elvtársnak a kérdést. — Milyen munkát végzett Gyö­keres kuláknál ? — Mindent, ami jött. Két pár lova és két ökre volt. Hol ezzel, hol azzal jártam. Tavasszal ka­páltattak, május vége felé kaszálni küldtek és az aratásból is kivet­tem a részem. 1200 pengő volt az évi kommencióm. Reggel 3 órakor keltem és este későn bújtam az ágyba. Kétszáz hold megművelése megkívánta a munkát. — Azt se felejtse el leírni elv­társ, — figyelmeztetett Kőszegi István, — hogy nem kaptam még én életemben jó szót sohasem. Kőszegi elvtárstól elbúcsúzva, az EFSz-irodába mentem. Ott volt még az elnök is, az agronómus is és Karácsonyné is, csak Gyökeres Dezső hiányzott: Mivel idegenek is voltak az irodában, Mihalik elnö­köt kiszólítottam az udvarra. A sö­tét sem palástolta el zavarát. Fél­szegen állt mellettem és amikor a Kőszegi elvtárstól hallottakat szó­rói-szóra elmondtam neki és fel­tettem a kérdést, mit keres Gyö­keres Dezső kul&kcsemete a nagy­légi EFSz-ben, fieszélyezetten így válaszolt: — Jól dolgozik a Gyökeres-csa­lád. Meg aztán . .. Gyökeres Dezső nyomorék. Sántít az egyik lábára, hát nem dolgozhat mást, mint iro­dai munkát. És akaratlanul is Kőszegi elv­társra gondoltam, aki a kulák sze­keréről leesve, lapockáját törte össze és nyomorék lett. De sem Gyökeres Gyulának, sem a fiának nem jutott az eszébe, hogy Kősze­git könnyebb munkák elvégzésére küldték volna. „Nem! Kőszegi elv­társat azután is ugyanúgy robotol­tatták. S amit gondoltam, azt Mi­halik elvtárs szemébe is odamon­dogattam. — Hát, — rebegte, — igazad van! Eltávolítjuk a szövetkezetből! Igen. Gyökeres -»Dezsit«, Kislégit «ss Cére agronómust sürgősen el kell távolítani, mert számtalan példa igazolta már, hogy »jó« ku­lák, »rossz, ; kulák, egyformán ellen­sége a szövetkezetnek. A nagylégi EFSz becsületes dolgozóit nem szabad, hogy megtévesszék a ku­lákok. Karácsonyné is megtanul­hatná, hogy nem jó az a funkcio­nárius, aki még az orra előtt meg­búvó osztályellenséget sem veszi észre. A leírt eset után máig p azon gondolkodom, hogy vájjon Karácsonyné, Mihalik elnök és a többiek, miért tűrik soraikban az osztályellenséget. Mács József. Az ősszel elkéstünk a takar­mány biztosításával a réteken és legelökön. Most a kedvező időjárás azonban lehetővé teszi, hogy e hiá­nyokat pótoljuk, s ezért a népi igazgatás feladata, hogy segítse az EFSz-eket és "a községeket, ahol még nincs EFSz, hogy a rétek és legelök gondozását megszervezzék és egyidejűleg a járási nemzeti bi­zottságok dolgozói a rétek és lege­lők gondozására mintahetet szer­vezzenek. A csehszlovákiai 54. sibajnoki ver­seny első napja kitűnő sport- és szervezési eredményeket hozott. Az­nap került sorra a férfiak 18 km-es és a nők 10 km-es futása. Ezek a számok minden várakozás ellenére nagyszerű feltételek mellett folytak le. A résztvevőknek különösen Kel­lemes meglepetésül szolgáltaik a pá­lyák, különösen a 18 km-es férfi pálya, amelynek kijelölésénél Šte­fan Kovalčik érvényesítette gazdag síversenyző tapasztalatait, különösen a norvégiai téli olimpiászon szerzett ismereteit. Oly futópályát jelölt ki, amely rendkívül változatos volt és technikailag nagy követelményeket támasztott a versenyzőkkel szemben, akiktől gyors tájékozódást, kitűnő lendülő technikát és az iram bizton­ságát kívánta meg. A pálya a be­fagyott Csorba-tóról indult ki, a Mlynická völgyön áthaladva a Solis­kói felvonó alatt átment a Furkota völgyébe, majd hosszú lejtőn lefutott a Vážeci-rétekre és hullámos tere­pen át vissza a Csorba-tóhoz. Leg­magasabb pontja a Mlynická-völgy­ben volt 1340 m magasságban, leg­alacsonyabb pontja 1160 méter volt. A nők 10 km-es pályáját Peter Tomčik jelölte ki; ez a pálya a fér­fiak körén belül volt, ugyanolyan technikai jellege volt, azonban ki­sebb magasságkülönbözetekkeli, mint a férfi pályának. ' A férfi versenyben gyönyörű napos időben rajtoltak. Sok tapasztalt ver­senyző, így Poljak, Dvorák, Riesdor­fer és mások is arra számítottak, hogy nedves, olvadt havon kell majd versenyezniök és ehhez képest viaszkolták a léceket, azonban a pá­lya legnagyobb részén pompás porhó volt, amelyhez sima lécekre volt szükség. Akik porhóra számítottak azoknak viaszkolása az egész pá­lyán megfelelt. Ezek közt volt első­sorban Jaroslav Cardal, legkiválóbb versenyzőnk és hosszú évek óta sí­bajnokunk, aki ezen a vonalon ki­tűnően érvényesítette sokoldalú síta­paszitalatait és jó erőnlétet, úgy hogy biztosan győzött, csaknem három­perces előnnyel Ondrej Rusko előtt, aki különben teljesítményével a nap legnagyobb meglepetését szerezte. Rusko ezt lelkiismeretes és szívós előkészületével érte el, amelyet az egész éven át folytatott, s amely­A Bp. Népsport hosszabb cikkben foglalkozik a vasárnap Pozsonyban léjátszott Bp. Dózsa—Vörös Csillag mérkőzéssel. A Bp. sportlap bírála­tában többek között a következőket írja:, , Az első félidőben igen szárnysze­getten, tervszerűtlenül, ötlet nél­kül játszott a magyar csapat, s fő­leg a gyenge formában lévő csatár­sora miatt nem tudta elől tartani a • Vágsellyei Dynamo—Érsekúj­vári Spartak 2:1 (0:1). A barátsá­gos labdarúgó mérkőzést vasárnap délután szép számú nézőközönség előtt Vágsellyén játszották. Főleg a második félidőben volt szép és ér­dekes a játék. A gólokat Putera és Sedlák illetve Béták lőtték. • Szombaton délután a diószegi Cukorgyár csapata ellen játszott a vágsellyei Dynamo, melyet 9:1 (2:0) arányban győzött le. Vasárnap, már­cius 8-án a pozsonyi Kablo együt­tese vendégszerepel Vágsellyén. • Energetika Dynamo Bratislava — Dynamo Bratislava 1:2 (1:1). A barátságos mérkőzés szép küzdelmet hozott. • Hlohovec— Partizánske 4:1 (2:1). A mérkőzést szép számú né­zőközönség előtt Galgócon játszot­ták. A katonacsapat győzelme meg­érdemelt. • A Magyar Népköztársasági lab­darúgó kupáért folyó küzdelmek so­rán a Bp. Bástya a Bp. Haladást 8:0-ra, a Csepeli Vasas a Bp. Ki­nizsit 2:l-re győzte le, az oroshá­zi Kinizsi—Szegedi Honvéd mérkő­zés 1:1 arányban eldöntetlenül vég­ződött, a Pécsi Lokomotív—Pápai lyel kitűnő formára tett szert, ame­lyet a Öervená Hviezdának nemrég lefolytatott országos bajnokságán is megmutatott már. A többi verseny­ző is nagyon jó eredményt ért el, amennyiben közülük 16-an 1:20 órá­nál rövidebb idő alatt tették meg az utat. Még magasabb lett volna a ver­seny színvonala, hogy ha főiskolás sízőink is résztvettek volna a ver­senyben, akik a Semmeringen meg­tartott X. Téli Főiskolás Világver­senyben képviselték Csehszlovákia színeit. Azonban a,, körülmények ked­vezőtlen alakulása folytán a főisko­lás férfi és női futók hétfőn reggel akkor érkeztek meg Tátra Lomnic­ra, amikor a Csorba-tóról éppen rajtoltak aiz első versenyzők. Tehát csak egy óra hiányzott ahhoz, hogy ebben a bajnoki versenyben a cseh­szlovák sízők legjobbjai mind részt­vehettek volna. A nöi futóversenyből is hiányzott a négy főiskolás versenyző. Távol­létükben legjobb formát az ATK versenyzője, Bertáková nyújtotta, amit kitartó atlétikai előkészítésé­nek köszönhetett. Habár a legnehe­zebb szakaszokat nem bírta a leg­gyorsabb iramban venni, azonban a sik szakaszon kitűnően érvényesí­tette iramát és lényeges előnnyel győzött.- Utána időben legjobbak voltak Weisshäutelová és Lelko­vá. A 18 km-es férfi futóversenyben 128 versenyző rajtolt, akik közül 39-en az összetett versenyekre is jelentkeztek. A rajtolók közül cél­ba érkezett 124 versenyző. A verseny eredményei: 1. Cardal (Hr. Králové) 1:12:58 óra, 2. O. Rusko (Vörös Csillag) 1:15.53 óra, 3. Zajiček (Jihlava) 1:16.29 óra. A 10 km-es női versenyben 35­en rajtoltak, és ezek mind célba­értek. A verseny eredményei: 1. Bartáková (ATK) 52:18 p., 2. Weisshäutelová (Liberec) 53:47 p., 3: Lelková (Hr. Králové") 54:10 p., A 18 km-es férfi futóverseny ver­senyzőinek sorrendje az összetett verseny számára következő: 1. Dvo­rák (Hr. Králové) 240 p., 2. John (Liberec) 235.5 p., 3. Nemesszeghy (Vörös Csillag) 231.9 p„ 4. Nüssler (ATK) 229.8 p., 5. Kadavý (Prága) 227.3 pont. labdát. Az ötösfogát tagjai lövésre a játéknak ebben az időszakában alig-alig vállakoztak. A védelem mindkét oldalon igen jól játszott Szünet után a Dózsa csapatmunká­ja lényegesen javult s ez mezőfö­lényben is kifejezésre jutott. A csa­tárok ebben a félidőben kapura is sokat lőttek. A Vörös Csillag min­den csapatrésze, de elsősorban a csatársora lényegesen jobban ját­szott mint az előző mérkőzésen. Vörös Lobogó mérkőzést a pécsiek | nyerték 3:1 arányban, míg a diós­j győri Vasas a Salgótarjáni Bá­I nyászt győzte le 2:l-re. • A Bp. Kinizsi nyerte az ,,Esti Budapest" nagy diját. A Bp. mű­jégpályán a Bp. Kinizsi 5:4 arány­ban győzte le a Bp. Postások jég­korong csapatát. A Kinizsi csapata ezzel a győzelmével megnyerte az „Esti Budapest" nagydíját. • A magyar Népköztársasági Ku­pa labdarúgó mérkőzéseinek további műsora. A Bp. Dózsa csütörtökön a Bp. Postások ellen játszik, vasár­nap a következő párosításban foly­tatódik a küzdelem: Bp. Honvéd— Orosházi Kinizsi, Pécsi Lokomotív— Csepeli Vasas, Kőbányai Bástya—Bp. Dózsa és Diósgyőri Vasas—Bp. Bás­tya. tJJ SZO. Szlovákia Kommunista Pártiá­nak napllaoio — Szerkesztőséi: Bratisla­va Jesenského 8—10. Telefon: 347—IS és 352—10. Főszerkesztő Lőrincz Gvula. — Kiadóhivatal: Pravda laDkladóválla­lata. Jesenského J2 Telefon: üzemi elő­fizetés és lanärusítás 274—74. ervéni elő­fizetés 262—77 Az m SZÔ mesrrendelhető a nostai kézbesítőknél vaev a oostahiva­talokon is Előfizetési díl tj évre 120 Kis Feladó és Irányító oostahlvatal Bratisla­va II. — Nyomia a Pravda n. v. nvomdá­•fa. Bratislava. Használjuk fel a kedvező időjárást a rétek és legelők gondozására A Bp. Népsport bírálata a Dózsa—Vörös Csillag mérkőzésről Sporthirad é i

Next

/
Thumbnails
Contents