Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-27 / 77. szám, péntek

1953 márciu

s 27 Ul SZ0

1 3 Az Egyesült Államok más országok belügyeibe avatkozásának kérdése az ENSz előtt Az ENSz politikai bizottsága március 23 ki délelőtti ülésén megkezdte az Amerikai' Egyesült Államok más országok belügyeibe való beavatkozás kérdésének megvitatását. A kérdést a csehszlovák küldött javaslatára vették fej a közgyűlés ülésének napirendjére. A kérdés megvitatása Václav Dávid, csehszlovák ' külügyminiszter felszólalásával kezdődött. Václav Dávid elmondotta, hogy a csehszlovák küldöttség azért követelte e pont felvételét a közgyűlés 7. ülésszakának napirendjére, mert úgy véli, hogy e kérdésnek az ENSz-ben való megvitatásával hoz zájárul a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításához. Az Egyesült Államok beavatkozása a béketábor országainak belügyeibe jelentős mértékben hozzájárul » nemzetközi feszültség fokozásához, és durván megsérti az ENSz alapokmányának elveit és célkitűzéseit. Dávid külügyminiszter részletesen kifejtette, hogyan igyekezett az Egyesült Államok Csehszlovákiát politikai és gazdasági függőségbe hozni az Egyesült Államoktól és visszaállítani Csehszlovákiában a nép akarata ellenére a kapitalista rendszert. „Az. Amerikai Egyesült Államok — mondotta — megpróbálta gazdasági nehézségeinket felhasználni arra, hogy akaratát rákényszerítse Csehszlovákiára. Csehszlovákia azonban a többi népi demokratikus országokhoz hasonlóan a Szovjetunió nagy és önzetlen segítsége révén ellen tudott állni ezeknek az intézkedéseknek és eredményesen építi békés gazdaságát." A politikai bizottság délutáni ülésén folytatták a vitát. A francia nép nagyarányú sztrájkokkal és utcai tüntetésekkel válaszol a kormány terrorintézkedéseire A francia dolgozó tömegek tiltakozása a kormány újabb népellenes terrorintézkedései ellen egyre nagyobb arányokat ölt. Tares városában a dolgozók nagy utcai tüntetéssel válaszoltak a kormány intézkedéseire és erélyesen visszautasították a rendőrség brutális támadását a felvonulók ellen. A La palicei kikötőben a kikötőmunkások — miután tudomást szereztek a kormány újabb önkényes lépéséről — azonnal beszüntették a munkát. Munkabeszüntetésekre került sor a boulognei és marseillei kikötőben is. Szerdán is munkabeszüntetésre került sor Párizsban, különösen a fémiparban, és tiltakozó sztrájkokról érkeznek hírek a nagy vidéki városokból is. A L'Humanité szerdai számában a szellemi élet vezető személyiségeinek tiltakozását közlik az önkényes letartóztatások és házkutatások ellen. Pablo Picasso, a világhírű festő a kővetkezőket mondotta: „Azok az értelmiségiek, akik méltóak erre a névre, tekintetnélkül politikai felfogásukra, együttesen helyezkednek szembe a véleményszabadságnak, a szabadságjogoknak, minden ember békéjének és szabadságának ez ellen az újabb megsértése ellen. Mindenki békéje, mindenki szabadsága forog kockán." Ugyanaznap, amikor a kormány újabb népellenes intézkedéseket foganatosított, a nemzetgyűlésben, a francia kormány nagy nehézségekkel találta magát szemben és a kormány vezetőjének washingtoni útja emiatt többórás késedelmet szenvedett. René Mayer miniszterelnök ugyanis felkérte a nemzetgyűlést, hagyja jóvá a Francia Bankkal kötött szerződést, amelynek értelmében a Francia Bank — tekintettel a francia kincstár kiapadására — 80 milliárd frank rendkívüli előleget folyósít a kormánynak. A szerződést a nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága 18 szavazattal 7 ellenében elvetette. Amikor a szerződés vitája a nemzetgyűlésben megkezdődött, a kormányt minden oldalról kemény bírálat és sok heves szemrehányás érte. Még a koalíció padsoraiból is szemrehányásokat kapott Mayer és már úgy látszott, hogy nem kapja meg a szükséges szavazattöbbséget. A miniszterelnök ezután a washingtoni utazás kártyáját játszotta ki és ilyen módon igyekezett maga köré tömöríteni jobboldali híveit. Mayer a vita során a következőket mondotta: „Ha ezt a szerződést ma este nem hagyják jóvá, akkor nem lesz repülőgép Washington felé, egyszerűen azért, mert nem lesz kormány." A Mayer-kormány csak ily módon tudott némi rendet teremteni a kormánykoalíció megzavarodott soraiban és 260 szavazattal 221 ellenében kierőszakolni a parlament jóváhagyását. A jóváhagyás ellen szavaztak még a kormánykoalíció egyes tagjai is. A kormányt végeredményben a gaulleisták zöme mentette meg a bukástő] azzal, hogy tartózkodott a szavazástól. A Francia Kommunista Párt nyilatkozata A Francia Kommunista Párt a kormány fasiszta merényletével kapcsolatban nyilatkozatot adott ki, amelyben a többi között ezeket mondja: „A francia kormány botrányos cinizmussal ugyanazon a napon foganatosította ezeket a fasiszta intézkedéseket, amikor Mayer miniszterelnök és a kormány három másik tagja Washingtonba indul. Az amerikai imperialisták — akiknek a francia burzsoázia eladta a francia szuverenitást — most már lepiéíctíenül követeli, hogy a francia kormány foganatosítson súlyos elnyomó intézkedéseket a francia munkások, a francia hazafiak ellen." A Francia Kommunista Párt nyilatkozata így folytatódik: „Amikor az egész ország együttes erővel tiltakozik a revansvágyó német militaristák újrafelfegyverzését biztosító bonni és párizsi szerződések ellen, amikor a franciák nagy többsége egyesült erővel harcol a vietnami szennyes háború befejezéséért, a kormány fasiszta merénylete a béke híveit akarja megfélemlíteni, ingadozóvá tenni. A kormány e merénylettel akar újabb nyomást gyakorolni a nemzetgyűlésre, amelyet a tömegek nyomása megakadályozott abban, hogy kommunista képviselőket fosszon meg mentelmi joguktól. A Francia Kommunista Párt nyilatkozata a kővetkezőkben tettekre hívja fel a francia munkásosztályt: „A francia kommunista-, a szocialista-, katolikuspárti és más pártállású munkások minden üzemben emeljék fel azonnal erélyes tiltakozó szavukat, az általuk szabadon megválasztott kormányban. Minden értelmiségi — aki méltó erre a névre — haladék nélkül tiltakozzék a háborús gyújtogatás politikáját takargató ťasiszta politika ellen, amely megbecsteleníti Franciaországot a világ minden. demokratája szemében. Alakítsunk mindenütt széleskörű harci bizottságokat a szabadságjogok védelmére!" Görög szolgálatban álló kémügynökök pere Albániában Albániában március 25-én a görög kémszervezet szolgálatában álló kémügynökök bűnperének tárgyalása kezdődött meg. A vádlottak: Kola Abdulla Semedzoto kulák, TahirKalo, a római^ királyi gárda volt katonája, később a „Balli Kombetári" hazaáruló szervezet aktív tagja, Dzsafer Zeinel Bejto, akit az albán népbírőságok kétízben is elítéltek diverziós ügynökök és háborús bűnösök rejtegetéséért, Hekuran Feti Kukiesi, Adriatik Kadalliu Selfo Azelani és Hajdar Dzsafa. Az a vád ellenük, hogy a görög kémszervezet szolgálatában, katonai, politikai és gazdasági jellegű értesüléseket gyűjtöttek és ezeket ügynökök útján eljuttatták a görög kémszervezethez. A leleplezett kémügynökök felforgató tevékenységet folytatak és propagandatevékenységet fejtettek ki a népi hatalom ellen, továbbá a görög kémszervezettöl kapott utasítások alapján bűncselekményeket és merényleteket terveztek az albán állam és a párt vezetői ellen. A legfelsőbb katonai törvényszék tagjaiból álló bírói testület elnöke Musztafa Kilini őrnagy. R istock dolgozói hatalmas tömeggyülésen tiltakoztak Adenauerék árulása ellen ,.A német munkásosztálynak sikerül elsöpörni az Adenauer-klikket é

s szégyenteljes szerződését" — hangoztatta a nagygyűlés szónoka. Rostock, a hajóépítő- és kikötövá- ( ro

s több mint 60.000 dolgozója hét. főn hatalmas nagygyűlésen tiltakozzott az Adenauer-klikknek a német néppel szemben elkövetett árulása ellen. Peter Pries, Németország Szo. cialista Egységpártja rostocki járási vezetőségének helyettes titkára viharos tetszésnyilvánítás közepette jelentette ki: „Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának az akcióegységröl szóló nyilt levelében foglalt javaslatok megvalósításával a német munkásosztálynak sikerül elsöpörni az Adenauer-klikket és szégyenteljes szerződéseit." A nagygyűlés 60.000 résztvevője egyhangúlag elfogadott határozatá ban felkérte a Német Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy a szocialista építőmunka védelmére nemzeti haderőt állítson fel. Lemondott az olasz szenátus elnöke Paratore, az olasz szenátus elnöke hétfőn lemondott elnöki tisztségéről. Mol

e alelnök közölte Paratore lemondását a szenátussal és felolvasta a lemondott elnöknek a szenátus alelnökeihez intézett levelét. Paratore elnök levelében a többi között ezeket írta: „Az utóbbi napok incidensei után előállott helyzet, valamint egészségi állapotom arra kényszerít, hogy le. mondjak a szenátus elnökének tisztségéről." Midőn Mőle felolvasta Paratore levelét, a szenátorok felálltak s a baloldali szenátorok éltetni kezdték Pajratoret, majd a szenátus egyhan. gúlag úgy határozott, hogy nem fogadja el az elnök lemondiáisát. Római politikai körökben meg. állapítják, hogy Paratore lemondása egyenes következménye volt a kor. mány politikájának. A De Gasperikormány a házszabályok és az alkotmány lábbal típrásával akarta ugyanis mielőbb keresztülhajszolni hirhedt csaló törvényét. Paratore lemondása a kormány nyomásának eredménye volt s úgy tudják, a ke. reszténydemokraták azt tervezik, hogy olyan szenátort ültetnek a lemondott elnök helyébe, aki hajlandó lesz majd szoilgailag engedelmeskedni a kormány parancsainak. Mayer kormányának újabb provokációs hadjárata Franciaország Kommunista Pártja funkcionáriusai és a haladó szakszervezetek dolgozói ellen Március 24-én a francia rendőrség a katonai hivatalok közvetlen parancsára hallatlan razziát tartott a Francia Általános Szakszervezeti Szövetség (CGT) épületében, e haladó szakszervezet néhány vezető funkcionáriusának lakásában, valamint Franciaország Kommunista Pártja vezető tagjainalt lakásán is. A nyugati ügynökségek hírei szerint kedden, a kora reggeli órákban állig felfegyverzett rendőrosztagok hatoltak be a Francia Általános Szakszervezeti Szövetség párizsi épületébe és ott önkényesen elkoboztak nagymennyiségű brosúrát, írást és leveleket. A rendőrök egy része eközben tüzlétrákon felmászott az épület homlokzatára és leszaggatta azokat a plakátokat, amelyek Allain Le Léapnak, az Általános Szakszervezeti . Szövetség főtitkárának szabadonbocsátását követelték, akit a francia katonai hivatalok törvényellenesen még múlt év október óta börtönben tartanak. A Francia Általános Szakszervezeti Szövetség épületében tartott razzia, amelyet fasiszta kíméletlenséggel és arcátlansággal végeztek, három és félórán keresztül tartott és 25 rendörbiztos és 350 rendőr vett benne részt. Ezzel egyidejűleg a rendőrség erőszakos házkutatásokat tartott a Francia Általános Szakszervezeti Szövetség kiadóhivatalában, a fémmunkások szakszervezeti szövetségének központi székhelyén, valamint a szakszervezeti és kommunista funkcionáriusok lakásain. A razzia után a rendőrség letartóztatta André Stilt, a ĽHumanité főszerkesztőjét, André Tollet, a Francia Általános Szakszervezeti Szövetség Seine megyebeli titkárát é

s Lucien Mollinot, a CGT titkárát. A letartóztatottakat átadták a katonai bíróságnak. Ugyancsak letartőztatási parancsot adtak ki Benőit Frachon, a CGT titkára és Marcel Dufrich, a Francia Általános Szakszervezeti Szövetség elnökségének tagja ellen. Az amerikapárti Mayer-kormánynak tagja, Brune belügyminiszter, a razziát azzal indokolja, hogy az Általános Szakszervezeti Szövetség és a Kommunista Párt funkcionáriusai állítólag merényletet készítettek elő »az állam külső biztonsága ellen.« A valóságban azonban arról van szó, hogy meg akarják törni a francia nép ellenállását a bonni háborús szerződéssel és a párizsi háborús szerződés ratifikálásával szemben, amely szerződések ellen a Francia Általános Szakszervezeti Szövetség és Franciaország Kommunista Pártja a békeszerető francia nép élén minden erejéből harcolt. Nem volt véletlen áz, hogy ezekre a provokációkra néhány órával a fasizált francia kormány elnökének Washingtonba való távozása előtt került sor. Mayer ezekkel a provokációkkal meg akarja nyerni washingtoni urainak tetszésé* akiktől a régen megígért dollársegítséget várja az összeomló francia gazdaság számára. Amint Joé Nordmann és Marcel Villard haladó ügyvédek, akik a mult provokációs bünperek folyamán Franciaország Kommunista Pártjának vezető funkcionáriusait védelmezték, az újságírók előtt kijelentették: »Mayer pod gyászában a kommunisták fejét akarja magával vinni. Mayer kormányának provokációi haragot és felháborodást idéztek elő a francia népben, amely teljesen támogatja a Francia Általános Szakszervezeti Szövetség és a Francia Kommunista Párt békeharcát. A Nemzetközi Ifjúsági Jogvédelmi értekezlet harmadik napja Harmadik napja ülésezik Bécsben a Nemzetközi Ifjúsági Jogvédelmi értekezlet. A konferencia reggeltől késő éjszakáig ülésezik a Muzikverein gyönyörűen feldíszített nagytermében, alig néhányszáz méternyire attól a helytől, ahol decemberben a békekongresszust tartották. A hosszú asztalnál egymás mellett ülnek a legkülönbözőbb országok küldöttei. Minden felszólalót érdeklődéssel és szeretettel hallgatnak. Bármily sokféle is a küldöttek világnézete, nemzeti hovatartozása, képzettségi foka, az alapvető kérdésekben — a békéhez, munkához, tanuláshoz való ragaszkodásban egységesek. És egységesek abban is, hogy mind többen és világosabban látják az okokat is, amelyek nyomorba taszítják a tőkés és gyarmati országok ifjúságát. Látják az öszszefüggést a féktelen fegyverkezés és a kegyetlen életkörülmények között. Látják, hogy az Egyesült Államok urainak politikája háborút és pusztulást, a szabad és független békés népek akarata — életet jelent. Kedden délután szerzett tudomást a kongresszus arról, hogy André Stilt letartóztatták és elfogatási parancsot adtak ki a konferencia egyik kiküldötte, Dufriche ellen. A konferencia egyemberként tiltakozott a gyalázatos fasiszta intézkedés ellen. Tiltakozását határozatba is foglalta, majd éltette a szabadságot, a békét, a hős francia ifjúságot és felállva énekelte a Marseilleiset. A szeretet és barátság ezer jelével halmozzák el a Szovjetunió és a népi demokratikus országok küldötteit. Forró szeretet fogadja a gyarmatok ifjúságát. Az a szeretet, mellyel a konferencia a koreai küldöttség felszólalását fogadta, világos állásfoglalás volt az amerikai agresszióval szemben. Négyszázan egyszerre álltak fel és indultak el az emelvény felé, csókkal és virággal, zászlóval, jelvényekkel árasztották el a koreai küldötteket. A Muzikverein, a konferencia épülete Bécs kellős közepén az úgynevezett nemzetközi zónában van. Ez a szektor havonta más-más megszálló hatóság felügyelete alatt áll. Az utcán csak elvétve látni olyan plakátot, amely a konferenciával foglalkozik. Az újságok zöme mélyen hallgat az értekezletről. A bécsi lapoknak most nagyobb szenzációjuk van.'Első oldalon hatalmas tudósításokat adnak egy gyilkosról, egy bizonyos Adrienne Eckhardtról, aki húsdarálóval fejbeverte áldozatát. A bécsi fiatalok mégis tudnak az értekezletről. Százával vettek részt az előkészítő és szervezési munkában. Osztrák ifjúmunkások, állástalan óvónők, anyagi gondokkal küzdő tisztviselők és nyomorgó diákok hallgatják a felszólalásokat. Egyre növekszik Ausztriában és mindenütt a tőkés országokban azon fiatalok száma, akik az amerikai film mérge, a húsdarálós gyilkos bünpere helyett saját ügyeikről, az igazságról akarnak hallani. A' konferencia munkájának csak az elején tart, de máris érezteti hatását és erejét. Száz és százmillió fiatal nevében szól a 405 küldött, fiatalok nevében, akiknek nem kell az imperialisták fegyverkezési hajszája és háborúja, azoknak nevében, akik tanulni, dolgozni és élni akarnak. Négyhetes csecsemő Adenauer börtönében Adenauer fasiszta terrorhadjánaita során letartóztatták és négyhetes csecsemőjével együtt börtönbe vetették Hilde Benthien asszonyt, egy fiatal hamburgi békeharcosnőt. Nyolcnapi börtönélet után, hatósági orvos igazolás szerint, Benthien asszony nem tudta többé táplálni gyermekét. Jóllehet a csecsemő élete veszélyben forog, Adenauer hamburgi államügyészsége nem hajlandó a fiatal any.'.t és gyermekét szabadlábra helyezni. i