Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-26 / 76. szám, csütörtök

v U J sz o 1953 március 26 Kisfaludy Károly Dióspatonyban Gogol ismerete már tegnap is lényeges tartozéka volt az irodalmi műveltségnek. tavalyi centenáriuma óta a dolgozó milliók is tudják hogy 100 év előtt halt meg a

z orosz irodalom egyik legnagyobb alakja. New Yorkban — ahol nemrégiben mutatták be „A köpeny" cimtí olasz filmet, melyet Gogol világhírű novellája után forgattak — máskép tudják. A Daily Film beszámolójában arról" értesiti olvasóit, hogy a bemutató előadáson megjelent maga Gogol is, a film írója! E kacagtató, az amerikai sajtó reklámkultúrájára oly jellemző hirrel majdnem egyidöben olvastam a kővetkező homlokráncoltatő jelentést: „Havran Ferencné, a Csemadok dunaszerdahelyi csoportjának titkára hibául rója fel a dióspatonyi kultúrmunkásoltnak: hogy Kisfaludy Károly „Kérők" c. kispolgári színvonalú színmüvét adatták elő ... helyes lenne, ha a tűzoltótestület ezentúl nem 1917-es Fraklln kiadású könyvből vehné előadási anyagát, hanem megfelelő témájú színmüvet kérne, amely híven visszatükrözi, a mai építőmunka céljait és fejlődését."A túlbuzgalom mindig túllő a célon. A bíráló ez alkalommal rosszul és rossz helyen alkalmazta a szocialista éberséget, az elírást épp azért a haladó magyar kultúrhagyomány érdekében helyre kell igazítani. A mai amerikai újságírótól — az üresfejü felületesség e hányaveti típusától —

1 nem lehet elvárni, hogy ismerje Gogolt, de egy Csemadoktitkártól meg kell követelni, hogy a marxizmus-leninizmus alapos tudása mellett a magyar kultúra legfontosabb eredményeit és neveit legalább nagyjában ismerje. Az irodalom nevében szót kell kérni, hogy ne lehessen megbocsáthatatlan antiszociális bűnként pellegéreznj azt a magyar klasszikust, aki megírta az első magyar szociális drámát, azt a színpadirodalmi úttörőt, akinek egy kicsit maga az a tény is köszönhető, hogy a mai színpadokon magyar szót hallani. Kisfaludy Károlyról van szó — Kisfaludy Sándor testvéröccséről — aki nem 1917-ben, hanem pont 100 évvel korábban írta meg a Kérőket, amikor még Franklin-Társulat nem létezett, csak az osztrák cenzor, aki azonban mégsem volt oly éber, hogy Kisfaludy a Kérők Szélházyjában maró gúnnyal ne támadhassa a nemzet-tagadó, csak a külföldért -rajongó magyar mágnást. Az akkori közönség itt látott először igazi magyar társadalmi életet színpadon. Típusokat, figurákat, szatírát, kritikát. Kispolgári színvonal? Bánjunk csínján a jelzőkkel! Ki, mi a kispolgár? A kicsinyesség típusa, a kérődző öntetszelgés, a minden változásra képtelenség. A kispolgár: értelmi, lelki és erkölcsi áporodottság, gyáva leülepedettség. Kisfaludy Károly életében és írásai, ban ellentéte volt mindannak, ami a kispolgárt jelenti. Vándor volt, otthontalan, aki csa^ abban külön bözött Csokonaytól és Petőfitől, hogy származása, helyzete, semmikép sem indokolta árva csatangolását. De az apai osztálygőg ajtót mutatott neki, amikor egy egyszerű polgárlányt akar elvenni. Kisfaludy katona lett, majd festő, végül köl tő. Küzködött, sínylődött és mire révbe ér'c volna, 1830-ban meghalt. Sírkövén Vörömarty e sorai állnak: „Kisfaludyt nem keresed a keskeny sírban, óh honfi! S a rövid élet után holtnak örökre nem véld; Itt csak elromlandó tetemét jelölék ki baráti: Fenn van időt múló szellem e müveiben." Egy ponton a dióspatonyiakat bíráló titkárnak igaza van. Miért a Kérők, amikor ott van az e nemben tökéletesebb Szigligeti, vagy Csiky Gergely, ha már a hagyományt is szóhoz akarjuk juttatni?! Igaz és mégsem igaz. Amikor a dióspatonyiak egészen a Kérőkig tapogatóztak vissza, akkor nem ostorozandó bűnt követtek el, de akaratlanul is erényt gyakoroltak. Erényt, melynek, neve: hagyomány tisztelet és kegyelet. De ez itt és ma nem elég. Kisfaludy színrehozatalával többről lehet szó: Köszönetről! Igen, Kisfaludy Károlynak épp ma és épp mi tartozunk köszönettel, nem volt zseni, nem volt Petőfi, nem volt nagy, de első volt, indító, erjesztő. Üttörö: kristályosító, És a haladás vonalán ez a funkció felbecsülhetetlen szociális, érdem! A XIX. század eleje a francia forradalmat felszámoló metternichi Szent-Szövetség kora: a hatalmi abszolutizmussal körülbástyázott maradiság ellenforradalma. E keretben a magyar feudalizmus urai, minden magyar kötöttségtől és társadalmi elkötelezettségtől mentesen úgy éltek Bécs éltető napfényében, mint hal a vizben. De az ellenőröket: a szabadság eszméit és a nemzeti ébredést nem lehetett többé lekötni. A hazafiatlan feudalizmussal szemben ott álltak az eszméltetö írók és az eszméltetö néptömeg. A problémák előterében egymástól elválaszthatatlanul várt megoldásra, megváltásra a magyar nyelv ügye és a jobbágykérdés. Es e problé mák egyik agitatív fóruma épp Kisfaludy Károly jóvoltából a színpad lett. „A magyar színpadi költészet tulajdonképpeni megalapítója." — mondja róla az irodalomtörténet. És pontos dátummal is szolgál: 1819. május 3. A székesfehérvári magyar színtársulat a pesti német Megkezdődött Szlovákiában a „Színházi aratás Szombaton, március 21-én megnyitották a pozsonyi Nemzeti Színházban az idei ,.Színházi aratás" szlovákiai részét. A megnyitó beszédet dr. Ludovit Bakos, a művészetügyi bizottság elnöke mondotta, aki rámutatott a szlovákiai színművészet mennyiségi és minőségi fejlődésére, főleg pedig a Komáromban megalapított Magyar Területi Színház nagy jelentőségére, amely világosan tanúsítja a proletárnemzetköziség elveinek következetes érvényesítését. Az aratás első műsorszáma J. Mejtus szovjet zeneszerző »Ifju gárdac című ismert operája volt, amelyet a kassai Nemzeti Színház operaegyüttese adott elő. Az »Ifjú gárda« opera bemutatását a nézőközönség szivélyesen fogadta. A kassai operaegyüttes A. Fagyejev regényének operafeldolgozását művészi és eszmei szempontból is méltó színvonalon tolmácsolta. A bemutató előadáson megjelentek legkiválóbb politikai és kultúrális dolgozóink, az állami díj kitüntetettjei, cseh színházi dolgozók, Pozsonyi ifjúsága, főleg pedig a Juraj Dimitrov'-üzem alkalmazottai, akik védnökséget vállaltak az előadás fölött. Vasárnap március 22-én, a Színházi aratás másodnapján a pozsonyi Nemzeti Színház Kis Színpadán lkét i együttes szerepelt. Délelőtt a Kis Színpad ifjúsági együttese Aligerova . »Zoja« című dramatizált költeményét adta elő. Zoja Koszmodenjanska ragyogó jelleme megmutatja ifjúságunknak a hősiesség útját, amely mindig a haza és nemzet iránti szeretetből fakad. Az előadás védnökségét a CSISz szlovákiai központi bizottsága vállalta. Hétfőn, márc. 23-án, a Szinháiz aratás harmadnapján a komáromi Magyar Területi Színház művészegyüttese mutatkozott be a pozsonyi közönségnek. A Nemzeti Színház Kis Színpadán Urbán Ernő Kossuth, díjas magyar író »Tüzkeresztség« című parasztdráanáját adták elő Štefan Murk, a pozsonyi NSz rendezőjének betanításával. A magy-r falu szocializásának időszerű problémájával foglalkozó szinmü előadásának igen nagy és megérdemelt sikere volt. Az előadás védnökségét a hétfői és a kedden megismételt előadáson a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete vállalta. Ugyancsak március 24-én lép fel a Színház aratás keretében a nyitrai kerületi színház drámai együttese is, amely H. Muchtarov »A család becsülete« című vígjátékát adja elő Iván Lichardt ventľégrendezésében. Az előadás védnöksége a pozsonyi KaW.o üzemé. színházban e napon játszotta el az eddig ismeretlen Kisfaludy Károly ,,A tatárok Magyarországon" című darabját. A hatás bámulatos és váratlan volt. Ez a darab, ez az elő adás volt a kristályosító csepp amely a lelkesedést pozitiv irányba terelte. A magyar színmű ez „eredeti hazai költeménnyel'' (ez volt az alcím) otthont követelt, a Magyar Játékszín felállítása e darab hatása következtében elodázhatat lan magyar feladat lett. Kölcsey Ferenc a Karok és Rendek előtt jelölhette ki fontosságát: ,,Ha lelkesedésbe hozzuk magunkat, hazai charakterünk új színben fog ragyogni, e charakternek vonásait kölcsön adjuk a játékszínnek, bevéssük a költő lelkébe, felbátorítjuk öt, hogy új dicsőséges pályára vezessse színünket, melyen ne többé az idegen nép majma lehessen. Itt leszen aztán üldözést szenvedett nyelvünknek bátorságos révpartja." A színpadra érett magyar szó közönsége és írója egymásra talált, kölcsönösen bátorították egymást. Nem szabad elfelejteni, hogy eddig jórészt gyenge fordítások, vértelen francia és német utánzatok uralták a vidéki színpadokat, most Kisfa, ludyval előbukkant, „ nemzeti szellem régvárt drámai úttörője." A Déryné filmnek mindnyájan elfeledkezve tapsoltunk: a magyar színészet haladó hagyományait köszöntöttük, de a kordézó színészek és később a Játékszín csak azért állhattak a haladás vonalán, mert a Kisfaludyak eszméltetö színmüvekkel tömték őket. Kisfaludynak sietve kellett dolgozni, a szükséglet nagy volt, nem csoda, ha minden darabjában ott vannak az elsietés nyomai. Különben sem volt könnyű dolga, mert 1819. májusa óta a metternichi cenzúra fokozottan fi. gyeit fel rá. De Kisfaludy kemény fából volt faragva és ha első színmüve „A zsibbadt nemzeti önérzet általános ébredésének legelső jeleit" hozta felszínre, egy másik drámájában a „Stibor vajda"-ban bátran emel szót az elnyomott jobbágyosztály érde. kében. Toldy Ferenc, az első magyar szociális drámát igy könyvelte e' az utókor számára: „Itt tűnik fel először egy szociális alapeszme, amennyiben az egész mü az elnyomott osztályok tiltakozása a kényuralom ellen, mi azon időben a közönség egyrészét kedvtelenül érintette ugyan, de eszméltetö hatását el nem hibázta." Maga Kisfaludy ezt írja egyik levelében: ,,Ez a darab nekem itt ellenségeket szerzett, azt mondják, hogy a magyar paraszt nyomatását akarom a világnak hirdetni." Egy másik levelében, melyben a Zách nemzetiség" című drámájáról ír, ezt olvasni: ,,A thema nagy és érdeklő. Az aristokratismus ellen van; nem fog földieinknek tetszeni." Annyira nem tetszett, hogy a cenzúra meg is akadályozta szinrehozatalát. Kisfaludy Károly, a magyar nyelv, a magyar élet jövőjét tudatosan kapcsolja a népi igazsághoz. Amit az elmagyartalanodott arisztokrácia és a latinkodő patópál-ncmesek nem érezhetnek, azt a jobbággyal siratja el. Horváth Mihályt kell idézni: „Vagy kinek nem futja el szégyenpír arczait, midőn a pőrlegényt a harmattal beszédbe eredve, süllyedt nemzete felett siránkozni olvassa." A „Rákosi szántó"-T)an megint csak a föld fia kesergi: ,,Pest-Budáról sok nép kijár, S alig értik nyelvünket már, Hej! ma holnap a magyar sző Ritka, mint a fehér holló." Kisfaludy Károly a jogtipró zsarnokság ostorozőja, elnyomottak szó. szólója, a magyar nyelv védő paliérozója, a színjátszás megalapítója, az első magyar szociális dráma alkotója 4 népi demokrácia mai korában nem lekicsinylést, nem megrovást érdemel, hanem megbecsülést, kegyeletes tiszteletet, az úttörőnek kijáró köszönetet. Diósförgepatonyé az érdem, hogy ez nap jainkban és tájainkon megtörtént, a dióspatonyiaké, akik talán nem is tudták, hogy minden szóból, minden eszmélésből és tapsbői, amit a magyar szinpad előhív, valami kevés áldón és köszöntőn mindig vissza, hull Kisfaludy Károlyra, az ősre, az úttörőre, az elsőre í Fábry Zoltán. SZTÁLIN ÉL \ Elvtárs: mondd, miért oly búsak az emberek ? Szólj! ne tagadd! valami bánt titeket. Mondd, miért könnyes a tegnap még mosolygó szemecl ? Miért oly néma minden? Mit jelent e kavargó embererdö itten? Elvtárs! beszélj ... — Azt mondják. hogy O már nem él. Nem! ez nem igaz Sztálin él, hallom hogy a népnek beszél Moszkva főterén. Él, itt van köztünk az iskolában, az anyák, az apák. boldog mosolyában, az új üzemekben, a szövetkezetekben, a hullámzó rizsföldeken. Itt van... Nézd, hogy mosolyog ránk. a mi bölcs Sztálin apánk. Hazánk egén Ö volt a tiszta jel s most már tudja mindenki hogy érte: élni, halni kell. Lenin és Sztálin e két név a Párttal örökre összeforrt, mint hegesztésnél a vas. Ök törtek utat a kommunizmus felé, Ök voltak a roppant erő a milliókat szervező. Ök őrködtek álmaink felett Ök vezették fényre az emberiséget. Az Ö nevükkel indult harcba: Kosevoj és Zója és tízmillió szovjet katona. Elvtárs ne csüggedj, ne horgászd le fejed, i mert Sztálin él, hozzád most ö beszél: — Lendítsd magasba acélos öklödet, s mint a villám sújts le oda, ahol még mocorog az ordasok hada. Tízszeres erővel harcolj tovább, s tarsd magasra a Párt zászlaját... — Előre hát bátran a Nagy Sztálin nyomán Tovább, tovább a kommunizmus fénylő csúcsáig, elvtárs! Török Elemér. Megjelent a Pártélet 5. száma Tartalma: A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Minisztertanácsának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának jelentése J. V. Sztálin halála alkalmából. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Csehszlovák Köztársaság kormányának és a Nemzeti Front Központi Akcióbizottságának felhívása Joszif Visszárionovics Sztálin halála alkalmából. Az alapszervezetek új bizottságainak munkájáról. A pártapparátus munkájának néhány kérdéséről. A párt járási és városi konferenciái elé, 195S-ban. A pártszervezetek május 1-ét és május 9-ét köszöntő szocialista verI seny fejlesztésére ösztönzik a dolgo' zókat. Az országos konferencia határozatainak teljesitése aktivizálja a nyitrai kerületi pártszervezeteket.