Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-20 / 71. szám, péntek

A Vencel-teret teljesen ellepi a gyászoló közönség. Talán még soha sem volt ennyi ember ezen a téren, mint most, amikor eljöttek, hogy búcsút vegyenek drága, szeretett vezérüktől. A néma csendben csak a katonák kemény léptei és a gyászinduló szomorú akkordjai hangzanak. Végig a Vencel-téren fekete fátyollal burkolt lámpák égnek. És minden ablakban kép: Klement Gottwald gyászkeretes képe. Minden szívben él ez a kép és minden szívben él a végtelen szeretet az .elhúnyt vezér iránt. A szeretet és a gyász tükröződik az arcokon. Azoknak arcán, akik beláthatatlan tömegben állnak díszörséget népünk legnagyobb fiának koporsója körül. Itt, a Vencel-téren hirdette meg Klement Gottwald 1948 februárjában a dolgozó nép győzelmét. Itt gyűlt össze a nép Klement Gottwald vezetésével a dicső május elsejei manifesztációkon. Ma gyásaba borult a tér és gyászolva búcsúzik a férfitől, aki megnyitotta előttünk a ragyogó jövő, a béke, népünk boldog, gazdag élete útját. Néma csendben leemelik az ágyútalpról a koporsót és elhelyezik a Nemzeti Múzeum előtt épített gyászemelvényen. Néma csend. A gyászoló család tagjai, a párt és a kormány képviselői, a Szovjetunió, a népi Kína, a népi demokratikus országok és a testvér kommunista és munkáspártok küldöttségei helyet foglalnak a gyászemelvényen. Megkezdődik a Klement Gottwald köztársasági elnök, Csehszlovákia Kommunista Pártja elnöke emlékének szentelt gyászgyülekezet. Antonin Novotny miniszterelnökhelyettes, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai titkárságának tagja felkéri Zápotocky elvtárs miniszterelnököt, tartsa meg gyászbeszédét. Zápotocky miniszterelnök gyászbeszédének elhangzása után a gyászgyülekezet elnöke átadja a szót. N. A. Bulganyin marsallnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének, a Szovjetunió nemzetvédelmi miniszterének. Bulganyin marsall beszéde után felcseridültek a csehszlovák, majd a szovjet himnusz magasztos akkordjai. Prága felett eldördült az ágyúk díszsortüze. A többszázezer főnyi tömeg feszes vigyázzba merevedve búcsúzik szeretett vezérétől és atyjától, Klement Gottwald köztársasági elnöktől. Csehszlovákia Kommunista Pártjának elnökétől. A katonaság és a többi fegyveres alakulatok díszőrségei tisztelegnek. Mindenkinek szemében forró könnycseppek égnek. A könnycseppeken áttüzel a szilárd elhatározás: Hűek maradunk öröködhöz, Gottwald elvtárs! Felépítjük hazánkban a szocializmust, és testvéri szövetségben a nagy Szovjetunióval megvédjük a világbékét! A gyászgyülekezet véget ért. A gy ászemelvényről koporsóját és elhelyezik az ágyútalpon. A gyászmenet ruári Győzelem útján megindul a Nemzeti Emlékmű, Ott helyezik örök nyugalomra Klement Gottwaldnak, Csehszlovákia és a Szovjetunió hűséges barátsága megteremtőjének, a nagy hazafinak és kommunistának holttestét. leemelik KI. Gottwald a Vencel-térről a Feba Vítkov hegy felé. népünk nagy fiának, Még elszántabban és még áldozatkészebben haladunk előre a lenini-sztálini úton, amelyet Klement Gottwald elvtárs mutatott nekünk! Tovább visszük Gottwald elvtárs zászlaját Már tíz- és százezrek vonultak el a ravatal előtt és az utolsó kegyeletét lerovó eniberfolyam kiapadhatatlanul tovább hömpölyög a Vár felé. Kelettől, a szovjet határtól, — a nyugati Astól futnak itt össze a szeretet, a hála és a kemény elszántság emberfolyamai. Küldöttségek, váltásukat befejező munkások, diákok, piroskendös pionírok sietnek a Sztrahov felé, hogy mielőbb felsorakozhassanak. Jönnek a szokolovi bányászok, az utánuk jövő küldöttségben ismerős arcokat fedezünk fel. Fejükön fekete kalap, kabátjukon a pártjelvény alatt gyászszalag, szemükben kimondhatatlan bánat. Közöttük a nádszegi EFSz elnöke és alelnöke. Messziről, a galántai járásból jött ez a küldöttség. Tizenkét vörös koszorúit hoztak magukkal. Egész éjszaka utaztak, hogy elbúcsúzzanak szeretett elnökünktől és ravatala mellett hüségfogadalmat tegyenek az egész járás szlovák és magyar dolgozóinak nevében. A galántaiak arcán gyász és kemény elszántság. Lépteik súlyosak, nehezek, bánatuk nagy: benne van falvaik egész népének bánata. Magasra emelik a vörös koszorúkat, — mintha az 1931-es kosúti véres pünkösdön áldozatul esett földmunkások vére égne rajtuk. A küldöttséggel halad Bajer Béla, a diószegi cukorgyár munkása. — A kosúti véres pünkösd utáni vasárnap láttam először Gottwald elvtársat, — mondja. — Kosútra jött, hogy segítsen és további harcra buzdítson bennünket. Bajer Béla halántékán már deres a haj, de szemében most is harcos fény ragyog. — Gottwald már a múlt köztársaság idején egységbe kovácsolt bennüket a párt Zászlaja alatt, amelyet oly magasra tartott. E zászló alatt mi magyarok a szlovákokkal együtt 'keményen harcoltunk. ábttwald elvtárs küldte hoz- ! zánk Široký, Steiner. Kubacs, Ma"jo

r elvtársakat, hogy vezessenek bennünket. Gottwald elvtárs tanított meg bennünket arra, hogy áldozatok árán is győzelemre kell vinni a munkásosztály harcát és el kell söpörni a tőkések uralmát. Ennek a tanításnak eleget is tettünk. — Gottwald elvtárs bátor ember volt, — szólt közbe Salat Péter, a diószegi cukorgyár gazdaságának tehéngondozója. — Neki köszönhetjük, hogy olyan erősek voltunk 1938-ban, a tornóci nagy békemanifesztáción, ahol bátran követeltük, adjanak fegyvert a kezünkbe, hogy megvédjük hazánk határait a fasisztáktól. Gottwald elvtárs mutatta meg nekünk, hogy üssük a kapitalistákat, hogyan harcoljunk a nagyobb darab kenyérért. — Egész népünk siratja, falvaink lakosságára mélységes gyász borul — mondja meghatottan az Alsószeliről jött Galyas bácsi, pártunk régi tagja, harcosa. — Gottwald elvtárs halála váratlanul ért bennünket. Nagy a veszteségünk, de a nagy fájdalom erősít bennünket, magyarokat is, akiket Gottwald elvtárs tanított harcolni és kitartóbban dolgozni. Neki köszönhetjük, hogy mi magyar dolgozók a cseh és szlovák dolgozókkal egyenrangúan építhetjük hazánkban a szocializmust. A nagy Sztálin tanította Gottwald elvtársat, ö meg a mi tanítónk volt. Az ő áldott keze ölelt át bennünket magyarokat is és. ezért örök hálával tartozunk neki és pártunknak. Nehéz most beszélni, pedig annyi köszönő, hálatelt szó tolakszik az ajkakra. S ahogy közelebb kerülnek a Vár kapujához, szívük még izgatottabban dobog. Sala elvtársból kitör a szó: — Teljesítjük az ötéves tervet! ígérjük neked Gottwald elvtárs! Nagy erő és akarat van ezekben a szavakban. Legnagyobb fájdalmunkban is építőm unkánkra gondolunk, az ötéves terv feladataira, melyet Gottwald elvtárs tűzött elénk. Ezeket a feladatokat teljesíteni fogjuk. Ez népünk legdrágább fogadalma. Az ezernyi koszorú mellé odakerül a galántaiak koszorúja is. Amikor a ^nély csendben belépnek a Spanyol-terembe és a ravatalon meglátják Gottwald elvtárs arcát, az eröslelkü parasztok és munkások szemét elöntik a könynyek. De erőt is öntött beléjük a pillanat, hogy egész életükben kitartó áldozatot hozó harcra ösztönözze őket. Keményen összeszorított ajakkal távoznak a teremből. A kijárattól vissza-vissza tekintenek, hogy még egy utolsó pillantást vessenek szeretett elnökük ravatala felé. Az emberfolyam áradata tovább "sodorja őket, még ezrek, százezrek várakoznak kint, százezrek akarnak elbúcsúzni nagy halottunktól. Sztrahovnál újabb tízezrek állnak be a sorba, s az ország minden részéből újabb emberfolyók indulnak el Prága felé, hogy a temetés napján búcsút vegyenek Gottwald elvtárstól és kemény hittel megfogadják, hogy amit eddig építettünk, soha ki nem engedjük a kezünkből és soha nem térünk le Gottwald elvtárs útjáról. Egész dolgozó népünk ígéri ezt. A galántaiak csak hosszú percek után találnak szavakat. Ragyogva süt a nap, odahaza náluk a szövetkezet földjein traktorok búgnak Azokat is Gottwald elvtárs adta, hogy jobban, könnyebben dolgozhassunk, vidámabban menjen a munka. Puskás János, az Alsószeli szö vetkezet elnöke, mélyen felsóhajt. — Fáj, nagyon fáj, a súlyos csapás, — szól a csoport tagjaihoz, — mi mégis úgy érezzük, mintha állandóan közöttünk lenne. Amit értünk' tett, az továbbra is él. Él a műve, minden szava és örökké látni fogjuk derűs, mosolygó arcát. Amivel megbízott bennünket, amit elénk tűzött, azt teljesítjük. Ezt ígérjük és továbbvisszük a zászlót, amelyet ö emelt magasra előttünk. Ezt ígéri most dolgozó népünk. Törhetetlen hittel, sziklaszilárd akarattal visszük tovább a gottwaldi zászlót, a nagy és dicső győzelem zálogát. Felejthetetlen tíz perc 1953 március 17-én Gottwald elvtárs ravatala előtt kerületünkből hu szadmagammai díszörséget álltam, délelőtt 11.15 órakor . . pontosan 10 percig... Végeláthatatlan sorokban vonul el a gyászolj menet. Pionirok, ifjúmun. kasok, nök férfiak, fiatalok és öre gek, — a?, egész ország népe. Ki halkan ki hangosan zokog. Egy öreg n t vöröskeresztes nővér vezet, ö is búcsúzni jött, fájdalmában roskadnzik Egy nö( ájultan visznek l<i a te remböl Idős emberek, munkások parasztok, katonatisztek sirnak . . A pionírok tisztelegve, könnytől ragyogó szemmel haladnak el a ra vatal mellett... Előttünk tengersok virág. A Spanyol-terem tel

e virágokkal, A terem ben föl följajdulnak a gyászinduló hangjai. Vakít a filmezök reflektora. Ö, a drága halott itt fekszik mellettünk nyugodtan, békésen elpihen ve, tábornoki egyenruhában. É

s mink. a tjíszörség, fejünket, testünket egyenesen tartva, össze szorított ajakkal vigyázzba állunk. Jön a felváltás. Szeretnénk még egyszer az Ö arcába nézni, de sze műnket könny lepi el szinte ösztönösen megyünk vezetőnk után . Lassan lassan elhagyjuk a történei mi nevezetességű termet. Az ajtóból megpróbálunk vissza. pillantani, de könnybeborult szemünk már nem látja Öt. A zene fájdalmasan cseng, a fények vakítanak, a vörös virágok éginek és a sokaság némán hömpölyög tovább... Szívünk mélyén fogadjuk, hogy még szorosabban zárkózunk pártunk és kormányunk köré és még bátrab. ban, szilárdabb léptekkel haladunk előre az úton, amelyen ö, Gottwald elvtárs vezetett bennünket és ame lyet az ö tanítása jelöl ki továbbra is nekünk! Magunkban ismételjük a költő szavait: ,,Az emberiség reggelén zengjen örök eskünk: Sztálin és Gottwald nevével előre!" Kissiing János, Besztercebánya - ^Mŕ

^í

Viň

r^ftm

fuwifLftn

nj

yu

wi

jWĽV BÚCSÚ Tavaszi szél

} tavaszi napsütés az utcán. Az élet újhodó erővel kéri jogát. Kattog a gépek fogantyúja, váltószíj esetten. A földeken csíráz, az új vetés. Mi fakítja mégis a nap sugarát? A gázlámpákon gyászszalag lobog, csapong. Az ablakok szeme könnytől homályos. Megyünk az utcák megszokott során. Nem ringat a tavasz mámora. Komoly, komoly, bánatos lett a város. Eljött a búcsú napja, pihenni tér ma Gottwald elvtársunk, testvérünk, apánk. A szíveket vad fájdalom fogja marokra. Miért fosztottad meg tőle hűséges népét? Miért kellett ezt a fát ledöntened, halál? Épp ezt a fát, mely hüst adott és védett s úgy terjesztette lombos ágait, zsenge korától hajladozott, harcolt, hogy megvédje a pusztító vihartól a csehszlovák föld fiait, lányait. Derékban tört most ketté drága léte. De nem feledi, őrzi őt a nép, legjobb fiát, a béke harcos katonáját, Sztálin zászlósát, a párt első elvtársát. Elment. De ránk hagyta győzelmes erejét. G ál y Olga. ---------4 Rendületlenül továbbhaladunk Gottwald elvtárs útján A nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság gyásztermében Gottwald elvtárs köztársasági elnök mellszobra előtt, mély csendben áll a díszőrség. Jönnek a kerület' valamennyi részéből a dolgozók. Jönnek Komáromból, Handlováról és Léváról, hogy kifejezzék részvétüket szeretett elnökünk, Gottwald elvtárs halála felett. Mély csendben állnak egymás mellett a gyászoló dolgozók, akik a lévai Andezit kőbányából jöttek, a bösi, banovl, gútai, vécsei szövetkezeti tagok, a sellyei és surányi gép- és traktorállomások dolgozói. Mind szilárdan el vannak határozva, hogy rendületlenül továbbhaladnak azon az úton, amelyet Gottwald elvtárs tűzött ki. sSúlyos időt élünk át mély gyásszal szívünkben, azonban nem csüggedünk el. ígérjük, hogy mé? egységesebben és* még erösebb harci elszántsággal fogjuk tovább folytatni Gottwald elvtársnak megkezdett müvét, szocialista hazánk felépítését* — írják a részvétívbe a surányi Stavokombinát képviselői. Olga Brezovská, a nyitrai Azbest cementüzem dolgozója könnyes szemmel ezt írja a részvétívre: »Drága atyánk, sohasem fogok lankadni, még jobban fogok dolgozni, mint eddig és nem hagyom el a Te utadat. Esküszöm Néked, hogy bennem a CsKP sohasem fog csalódni. — Mindig a Te szavaidhoz fogom magamat tartani. Erre esküszöm Neked, amikor búcsút veszek Tőled utolsó utadon.« Eljöttek, hogy részvétüket és a szeretett Gottwald elvtárs iránti tiszteletüket kifejezzék az első nemzeti iskola tanulói, az anyák, és háztartásbeli nök, a hadsereggel való együttműködési szövetség kerületi bizottságának • dolgozói, a bosányi börcserző üzem dolgozói és sokan mások.