Uj Szó, 1953. március (6. évfolyam, 53-80.szám)

1953-03-20 / 71. szám, péntek

Előre csehszlovák rohambrigád Lenin és Sztálin zászlaja alatt a gottwaldi úton De elfelejtik, hogy gazda nélkül csinálják a számadást. Es ebben az esetben a proletáriátus és ennek kommunista pártja lesz a gazda. És ez a proletariátus ma vagy holnap, előbb vagy később, de egészen biztosan alaposan áthúzza az Önök számítását. Ez a dolgozó nép, melynek bőrére kufárkodnak, megmutatja Önöknek, hogy nem enged a hátán fát vágni. Emlékezzenek rá, hogy addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik, és hogy gyakran elég egy csepp víz, hogy a pohár kicsorduljon. Önök a dolgozó nép ellen irányuló első brutális cselekedeteikkel megüzenik a háborút a munkásoknak. A munkásoknak és a Kommunista Pártnak üzenik meg a háborút. Jól van, mi ezt a kihívást elfogadjuk, mi ezt a kihívást viszonozzuk!... Minket Önök nem vásárolnak meg, nem törnek meg, nem térítenek el! Megvásárolták az árulók bandáját, azt hitték, hogy felforgatják a Kommunista Pártot, aztán ott álltak tátott szájjal, mikor az Önök ügynökeit kihajigáltuk a Kommunista Pártból. Valóságos hajszákat rendeztek ellenünk, dragonádokat rendeztek ellenünk, de így is háromnegyedmillió választó ránk szavazott. Mi a legélesebb harcot üzenjük meg Önöknek és az Önök szociálfasiszta kormányának ! Harcolni fogunk Önökkel és az Önök kormányával minden falat kenyérért a munkások és a kishivatalnokok számára, harcolni fogunk a rendes munkanélküli segélyért, harcolni fogunk a lakbér emelése ellen és leszállításáért, harcolni fogunk az Önök tolvajgazdálkodása ellen a betegsegélyző pénztárakban, verekedni fogunk a falusi szegények, a zsellérek és a kis földművesek követeléseiért, az utcáért, a sajtószabadságért, a gyülekezési szabadságért, az egyesülési szabadságért, a proletariátus sztrájkszabadságáért. Az Önök rendőrterrorjával szembeállítjuk a proletár önvédelmet. Harcolni fogunk a nemzeti elnyomás ellen és az elnyomott nemzetek felszabadításáért ebben az államban. Harcolni fogunk az Önök imperialista háborúja ellen és a polgárháborúért. Dolgozni fogunk a Szovjetunió győzelméért és az Önök vereségéért. És e mindennapi harcok folyamán felismeri a dolgozó nép, hogy az Önök rezsimjével le kell és le lehet teljesen számolni: fegyveres felkelés által, szociális forradalom által, proletárdiktatúra által. Hogy a proletárok kisajátíthassák a bankokat, a gyárosokat és a lánckereskedőket'! Hogy a mezőgazdasági munkások és a kisparasztok kisajátíthassák a nagybirtokosokat! Hogy ennek az államnak elnyomott nemzetei lerázhassák a nyakukról elnyomóikat. Mi ezt a harcunkat folytatni fogjuk tekintet nélkül az áldozatokra, szívósan, céltudatosan mindaddig, amíg a maguk uralmát el nem söpörtük. (Klement Gottwald 1929. december 21-én tartott első parlamenti beszédjéből.) Mire van ma szükség? Elsősorban arra, hogy megteremtsük a munkásosztály egységét a köztársaság és demokrácia függetlenségének védelmére. A munkásosztály hivatott arra, hogy a köztársaság védelmének az élén álljon. A burzsoázia egy része el akarja adni a köztársaságot, a másik, a demokratikus része, ingadozik. Az egyetlen erő, amely egy marék áruló kivételével maga körül összpontosíthatja az egész nemzetet, a munkásosztály. Ehhez azonban az egység szükséges. Másodszor szükség van Csehszlovákia valamennyi népének védelmi frontjára az önállóság megvédésére. Látjuk, hogy azok, akik Csehszlovákiát szét akarják darabolni, egyúttal a népet is soviniszta módon uszítják. De Csehszlovákiában nemcsak a csehek és szlovákok vannak. Vannak itt németek, ukránok, lengyelek és magyarok is. És mindezen nemzetek népei érdekelve kell, hogy legyenek abban, hogy ne jussanak a fasizmus járma alá. Az emberek tízezrei, akiket Henlein terrorizál, helyes politika mellett a demokráciával mennének. Meg kell változtatni az eddigi rendszert, amely csak szelet hajt Henlein vitorlájába. Harmadszor a népnek szabadságot és kenyeret kell adni. A nép sokat kibir és tud hősies és önfeláldozó lenni, amikor a szabadságról van szó, de a húrt nem szabad túlfeszíteni. Húsz esztendő alatt a burzsoázia súlyos milliárdokat harácsolt össze. Most, amikor a függetlenség védelméről van szó, nem akarnak semmit sem adni. Ha nem adnak önként, akkor az egységes nép kényszerítheti őket erre. Negyedszer arra van szükség, hogy erélyesen leszámoljunk a gyáva kapitulánsokkal és az árulókkal. Ezért is szükséges az, hogy a kormány összetétele olyan legyen, amely megfelel a nép és a köztársaság érdekeinek. Olyan kormány kell, amely valóban védi az államot. Ezeknek a pontoknak teljesítése biztosítja Csehszlovákia függetlenségét és biztosítja azt is, hogy bennünket az ellenség sohasem kap meg. Amikor most külföldről megérkeztem, sokan azt kérdezték tőlem, mit fognak most tenni barátaink. Erre csak egyet felelhetek: nem adnak el bennünket, ha mi magunk sem adjuk meg magunkat. És ha ezt a támadó tudni fogja, akkor a támadást tízszer is meggondolja. Csak így lehet megmenteni a békét és a köztársaságot. (Kl Gottwald: Az 1938. május 19-én Libenyben mondott választási beszédből.) • * r* ^Ahogyan a pártnak, mint egésznek, - hogy vezethesse a tömegeket, — tanulnia kell a tömegektől, éppen úgy kell a párt vezető szerveinek felülről lefelé, azért, hogy vezetni tudják a pártot, hogy vezethessék a tagokat, a tagoktól tanulniok. Ez annyit jelent, elvtársak, hogy fel kell élesztenünk pártunkban az igazi bolsevik kritikát, önkritikát és éberséget. Ez annyit jelent, hogy a párt tagjainak jogukban áll — természetesen a párt keretein belül — kritizálni, — amennyiben kételyeik vannak, — a párt politikáját, vagy valamely szerv politikáját. Ez annyit jelent, hogy a vezetők a pártsejttől egészen a központi vezetőségig kötelesek minden ilyen kritikát lehetővé tenni. Kötelesek ezeket fontolóra venni a párt további vonalának meghatározásánál, kötelesek fontolóra venni nemcsak azt, ami spontánul, önmagától jöl alulról, hanem meg kell tudniuk szervezett módon, hogy mi van a tagság tömegében, hogyan tekint a tagság tömege az egyik vagy másik kérdésre. Nem szabad megengedni, hogy azt, aki jogosan kritizál, nevetségessé tegyék, terrorizálják, vagy ellene fegyelmi eljárást indítsanak. Ügy gondolom, elvtársak, ezt feltétlenül be kell vezetni és általánossá tenni a pártéletben. Nem jelent ez semmi újat, ez a demokratikus centralizmus tartozéka. Más részről a demokratikus centralizmus megköveteli, hogy ne tűrjünk pletykálkodást, amiből, sajnos, pártunkban az egészséges kritika és önkritika helyett van még elég. Meg kell mondani, hogy ha azt az időt, amit szervezeteink mende-mondáknak szánnak, egészséges kritikára használnák fel, sokkal jobb helyzetben lennénk. Természetesen nem tűrhetjük, hogy kritika és önkritika örve alatt pártunkban trockista, vagy féltrockista nézeteket propagáljanak. Az olyan ellenséggel, mint a trockizmus, pártunk nem vitatkozik. Az ilyen nézetek ellen, amilyenek a trockistáké, pártunk harcol és elnyomja azokat. (Kl. Gottwald: A CsKP építéséről, 37. oldal.} Végül törődnünk kell pártunk erkölcsi tisztaságával és ápolnunk kell azt. Mint szemünk fényét, őrizzük pártunk erkölcsi tisztaságát és ott, ahol homály mutatkozna, lépjünk közbe az egyes személyekre való minden tekintet nélkül. Nem tudtak bennünket megtörni sem a börtönök, sem a Gestapo, nem tör meg bennünket a polgári korrupció mérge sem ... Ne engedjük magunkat elragadtatni a sikerektől, legyünk szerények, de Nem jó funkcionáriusa és dolgozója pártunknak az, aki nélkülözhetetlen. Áz a legjobb funkcionárius, aki a munkát meg tudja szervezni, szétosztani, vezetni és ellenőrizni, aki arra törekszik, Szellőztessük át szervezeteinket a kritika és önkritika friss szelével! De nemcsak az alapszervezeteket, hanem a vezető kádereket, kerületi bizottságokat, kerületi titkárokat, járási bizottságokat, járási titkárokat, a Központi Bizottságot és a központi apparátust is. Tekintet nélkül a személyre és tekintet nélkül önmagunkra! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy sportból kritizáljunk Ezt senki, aki a pártot szereti és aki értelmes, nem teszi. Kritizáljunk ott, ahol kritizálni kell. Ne féljünk attól, hogy néha a véresszájúak is szóhoz jutnak. Végeredményben gyorsan kitűnik, ki a nagyszájú és ki a komoly ember. Igaz. sokan mondják elvtársaink közül: „Mit akarnak megint tőlem? Üjra csak kellemetlenséget." Igen, egyes dolgok kellemetlenek a te száSztálin elvtárs ezt mondja: „Van-e a szocializmusnak alapvető gazdasági törvénye? Igen, van. Mik ennek a törvénynek lényeges vonásai és követelményei? A szocializmus alapvető gazdasági törvényének lényeges vonásait és követelményeit körülbelül így lehetne megfogalmazni: Az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kiegészítésének biztosítása a szocialista termelés szüntelen fejlesztése és tökéletesítése útján, a legfejlettebb technika alapján. Tehát: a maximális profit biztosítása helyett — a társadalom anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítását a termelésnek fellendülésből válságba., válságból, fellendülésbe csapó megszakításos fejlődése helyett — a termelés szüntelen fejlődése; a technikai fejlődés időszakos megszakadása helyett, amely a társadalom termelőerőinek szétrombolásával jár együtt — a termelés szüntelen tökéletesedése a legfejlettebb technika alapján." Ennyit mond erről Sztálin elvtárs. A párt minden tagjának és különösen a fiataloknak folyvást emlékezetükbe kell vésnünk: elvtárs —, a párt minden! A kapitalista járom nehéz éveiben a munkásmozgalom úttörői megteremtették a pártot, hogy a munkásosztályt harcra vezesse a tőke ellen szociális felszabadulásáért. A hitleri nemzeti elnyomatás nehéz időszakában, amikor mindenki csődöt mondott, a párt kitartott és harcolt a nemzeti felszabadításért. És a párt teljesítette küldetését, kötelességét. Amikor a Szovjet Hadsereg — ugyancsak a kommunista párt, a Szovjetunió Kommunista Pártjának gyermeke — legyőzte Hitlert, a párt biztosította népünk nemzet és szociális felszabadulását Amikor azután 1948 februárjában a hazai és r külföldi reakció újra népünk nyakáb: akarta akasztani a kapitalista és imBg^alista, igát, a párt volt az, amely az ugyanakkor ne torpanjunk meg semmiféle akadály előtt. Előre kell mennünk és magunkkal kell ragadnunk az egész nemzetet, kezünkben kell tartanunk a kezdeményezést úgy, mint eddig és el kell hogy érjük, hogy pártunk, dolgozó népünk már soha többé ne váljon ebben az államban üllővé, hanem legyen kalapács, amely új. szilárd köztársaságot kovácsol. (Kl. Gottwald: A CsKP építéséről, 45. oldal, 1945. szeptember 1.) hogy bármikor nélkülözhető legyen és hogy pótolhassák új dolgozókkal, akiket felnevel. (Kl. Gottwald: A CsKP építéséről, 53. oldal, 1947. április 6.) modra, sőt a másiknak, harmadiknak is, de kellemes a pártnak, a közösének, az államnak, a köztársaságnak! A személyi kellemetlensége t magadra kell venned. És akinek tiszta a Ielküsmerete és becsületesen dolgozik, amint az csak erejéből és képességeiből telik, annak nem kell félnie a kritikától és az önkritikától, annak nem kell félnie mások kritizálásától sem. Ez, azt hiszem elvtársak, a legfontosabb, amikor a párt egységének, nagyságának és akcióképességének megszilárdításáról beszélünk. Ne csináljunk a kritikából, az önkritikából és a pártonbelüli demokráciából csak egyszerű formalitást, hanem legyen az mindennapi életünk tényleges alkatrésze. (Kl. Gottwald 1950. február 24-én megtartott beszédéből.) Fontos megjegyezni, hogy a szocializmusnak Sztálin elvtárs által felfedezett és megfogalmazott alapvető gazdasági törvényének három oszthatatlan része van: 1. A társadalom szüntelenül növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális biztosítása — ez a cél. 2. A termelés szakadatlan fejlesztése — ez a cél elérésének eszköze. 3. A termelés folytonos tökéletesítése a legfejlettebb technika alapján — ez a termelés állandó növelése biztosításának útja. Miért hangsúlyozom a szocializmus Sztálin által felfedett és megfogalmazott alapvető gazdasági törvénye valamennyi részének ezt az oszthatatlanságát? Azért, mert nálunk még sokan vannak, akik örömmel fogadják annak első részét, de közben megfeledkeznek a másik két részről. Már pedig ideje, hogy mindnyájan megértsék, a szocializmusban sem várhatja senki, hogy a sültgalamb a szájába repüljön. (Kl Gottwald: Beszámoló a Szovjetunió jl Kommunista Pártja XIX. kongresszusáról 1952 október 23-án.) egész nép élén megakadályozta ezt a sötét tervet. És amikor február után, a nyílt reakció leverése után, a hazai és külfönldi ellenség magának a Kommunista Pártnak belsejében lévő ötödik hadoszlopára tette fel tétjét, a párt elég erős volt ahhoz, hogy ennek az amerikai ötödik hadoszlopnak a fejét eltiporja. Szóval a párt és csak a párt volt népünk felszabadulásának biztosítéka. A párt és csak a párt a biztosítéka annak, hogy az urak soha többé ne jussanak hatalomra. A pán és csak a oárt biztosítéka annak, hogy egész néoühk számára felépíthessük a boldog -zocialista jövőt. Az egyén akármilyen magas pozíciót töltsön is be, megcsal•at, elárulhat. A párt azonban elvtársohasem követ el árulást. (Kl. Gottwald: Beszámoló a CsKP országos konferenciáján 1952. december 17-én!)