Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-17 / 42. szám, kedd

0 III SZ

0 1953 február 17 Az EFSz-ek új alapszabályzata a szövetkezeti mozgalom továbbfejlődésének alapja Marek Csulen földművelésügyi megbízott beszéde az EFSz-ek I. országos kongresszusán Gottwald és Zápotocky elvtársak szaval, valamint Nepomucky elvtárs beszámolója világosan és meggyőzően megmutatták nekünk, hogy helyes az EFSz-ek útja és hogy mily fontos a mintaalapszabályzat az EFSz-ek további megszilárdítása szempontjából és ezzel a közös termelés, a hektárhozamok további fokozása, az állattenyésztés hozamának megjavítása érdekében. Csak így nyujthatunk elegendő élelmiszert dolgozó népünknek és elegendő nyersanyagot iparunknak. Szövetkezeteink tagjai azzal, hogy elegendő menynyiségü húst, tejet, vajat, tojást és más mezőgazdasági termékeket termelnek, meghálálják gyári munkásainknak azt a munkát, amellyel nekünk korszerű gazdasági gépeket adnak, amelyek megszüntetik a régi. keserves munkát falvainkban és elősegítik a jobb, a gyorsabb és olcsóbb termelést. Helyesen vezetni és irányítani a szövetkezeti gazdálkodást nem egyszerű dolog. Nagy szerencsénk, hogy a szövetkezetek irányításában és építésében gazdag tapasztalatokra támaszkodhatunk, amelyek minden lépésnél igazolva vannak a szovjet kolhozok tapasztalatai által. Azon tapasztalatok ezek, amelyet a szovjet kolhoztagok készségesen és igaz szeretettel átadnak nekünk. Szövetkezeteink eddigi munkájukban már számos értékes tapasztalatot szereztek. Mindezeket a kitűnő ismereteket, melyek alapján a szövetkezetekben helyesen lehet gazdálkodni, magábafoglalja a mintaalapszabályzat-tervezet, amelyet az egységes földműves szövetkezetek ezen első, történelmi jelentőségű országos kongreszszusának meg kell tárgyalnia és elfogadnia. A míniaa apszabályzaí valamennyi szövetkezeti tag szívügye A mintaalapszabályzat tervezetét nyilvános megvitatás céljából minden szövetkezeti tagnak és kis- és középföldmüvesnek kiadta. Ez a tervezet megfelel a szövetkezeti tagok túlnyomó többsége kívánságának, akiknek alkalmuk volt arra, hogy nyilatkozzanak az EFSz-ek építésének minden kérdésében. Oly okmányról van tehát szó, amelyben a földművesek és a többi mezőgazdasági dolgozók legszélesebb tömegeinek közvetlen része van. A mintaalapszabályzat-tervezetre elhangzott nagy visszhang és a vita eredménye azt bizonyítják, a földművesek megértették, hogy elsősorban tőlük függ. miként fokozzák a mezőgazdasági termelést, mikép szilárdítsák meg szövetkezeteiket és érik el életszínvonaluk lényeges emelkedését. A mintaalapszabályzat meg. tárgyalása azt bizonyítja, hogy nemcsak egynéhány funkcionárius ügyéről van szó. A mintaalapszabályzatről az EFSz-ek csaknem minden tagja vitát folytatott és egyetlen egy szövetkezett tag sem volt, aki erről a javaslatról valahogy — még hogyha egyszerű módon is — ne nyilatkozott volna. Legjobban látható ez a következő néhány számból. A mintaalapszabályzatot 8853 EFSz-ben. 11.358 taggyűlésen tárgyalták meg, amelyeken őszesen 408.915 szövetkezeti tag vett részt. Az alapszabályzatot megtárgyalták 2268 olyan községben is, ahol nincs EFSz és ezeken a tárgyalásokon 77.S80 kis- és középföldtnüves vett részt. Ezenkívül meg tárgyalták az alapszabályzatot a gép- és traktorállomásokon, a nemzeti bizottságokban, a fő- és szakiskolákon is és ezeken a tárgyalásokon összesen 48.378 személy vett részt. A mintaalapszabályzatot megtárgyalták 271 járási konferencián, amelyeken 61.935 küldött vett részt. Ezeken a konferenciákon az alapszabályzat tárgyalásában 6160 vezető funkcionárius és szövetkezeti tag vett részt. Habár különösen a kampány kezdetén egyes szövetkezetek a mintaalapszabályzatot csak formaszerüon tárgyalták meg és egyes helyeken a tárgyalás nem kapcsolódott a szövetkezet valódi életéhez, mégis egészében elmondhatjuk, hogy a szövetkezetek és a szövetkezeti tagok tújnyomó többsége a mintaalapszabályzatot a szövetkezetek munkájának és feladatainak megfelelően tárgyalta, megvizsgálta a szövetkezetek munkájában és gazdálkodásában mutatkozó hiányosságok okait és helyesen fogta fel. hogy a mintaalapszabályzat fontos segítséget jelent az EFSz-ek munkájában és vezetésében. Ezt legjobban abból lehet látni, hogy azokban a falvakban, ahol a mintaalapszabályzatot megtárgyalták, 409 EFSz-t alakítottak és 894 faluban kérték a földek tagosítását. Továbbá a mintaalapszabályzat tárgyalásainak idejében 1062 EFSz áttért a harmadik vagy negyedik típusra, a szövetkezetekbe újabb 15.386 gazdaság lépett be és így az a terület, amelyen szövetkezeteink gazd ilkodnak, 160.648 hektárral növekedett. Különösen értékes körülmény az, hogy a szövetkezeti tagok a mintaaiapszabálvzat tárgyalásánál egyéni szocialista kötelezettségeket vállaltak, amelyek elsősorban a hektárhozamok emelésére, magas fejési eredmény elérésére, súlygyarapodásra, új, haladó termelési és munkamódszerek bevezetésére — mint pl. keresztsoros vetés és a fészekültetés — a tavaszi munkák idejében való jó elvégzésére irányulnak, továbbá amelyekkel a közös berendezések építésének önsegély útján és saját forrásokból való megteremtésére, bevezetik Mallnyina fejési módszerét, stb. Ilyen kötelezettségvállalást 8616 esetben hirdettek ki, nem számítva további kötelezettségvállalásokat, amelyeket a kongresszus küldöttei közvetlenül a kongresszuson Jelentettek be. így például a párkányi járásban lévő köbölkúti EFSz 1953. január 13-án tartott közgyűlésen a mintaalapszabályzat tárgyalásakor az egységes földműves szövetkezetek I. országos kongresszusa tiszteletére a következő kötelezettségeket vállalta : 1. Tavaszi árpát 160 hektár területen keresztsorosan vetnek el, a hozamot hektáronként 2 mássával emelik és így a termést 320 mázsával növelik, aminek összes értéke 89.600 korona. 2. Dinnyetermelésben 64 vagon helyett 72 vagont fognak elérni, így összesen 8 vagonnal többet termelnek, aminek értéke 160 ezer korona. Fészekültetéssel 90 hektáron ültetnek el kukoricát és ezzel hektáronként 3 mázsával, vagyis összesen 270 mázsával többet termelnek, 102 ezer 600 korona összértékben. 4. Az 1953-as évben 5 ezer csirkét nevelnek, 3 ezret tenyésztés céljaira, 2 ezrot pedig eladásra. 5. A faj-szarvasmarhából a tervbevett 324 helyett 374-et fognak nevelni a piacnak, vagyis ötven marhával többet, összesen 500 ezer korona értékben. Nagyon értékes kötelezettséget vállaltak az egyes szövetkezeti tagok is, így pl. a linszkői kerületbeli ranai EFSz tagja, Maria Vaohová elvtársnő azt a kötelezettséget Vállalta, hogy 1953. május l-ig mindegyik fejőstehéntől naponként átlag 12 liter tejet fog fejni. Most pedig- rátérek a ffiántaalapszabályzat-tervezetre vonatkozó külön megjegyzésekre. Bevezetésül megemlítem, hogy a kongresszus központi bizottsága, az egész köztársaságból a szövetkezeti tagoktól és mezőgazdasági dolgozóktól 7138 módosító javaslatot kapott. Ezek a javaslatok mind azt mutatják, hogy a szövetkezeti tagok, kis- és középföldművesek és mezőgazdasági dolgozók gondosan és felelősségük tudatában tárgyalták meg a mintaalapszabályzat-javaslatot. Már ez a tény is bizonyítja, hogy a mintaalapszabályzat-tervezet szövetkezeteink tagjainak széleskörű, aktív részvételével készült. Indítványok és észrevételek az EFSz-ek m niaaiapszabályzat^hoz Azt a nagyszámú indítványt és javaslatot, amely a kongresszus központi bizottságához érkezett, néhány csoportba lehet osztani. A kérdések első csoportja az egyéni tulajdonra és egyéni gazdálkodásra vonatkozik. Főként a háztájai gazdálkodásra vonatkozik ez a kérdés. Ebben a tekintetben a szövetkezeti tagok túlnyomó többsége egyetért a mintaalapsza hályzattal, hogy a háztáji gazdaság ne legyen nagyobb, mint félhektár. Egyes szövetkezeti tagok indítványozták, hogy az egyéni gazdálkodásban vagy több vagy kevesebb gazdasági állatot neveljenek, mint amennyit az alapszabályzat javaslat megenged. Az egyéni gazdálkodással kapcsolatosan teljesen világosnak kell lennie a következőknek: Az EFSz a közös szövetkezeti nagytermelést jelenti. Maguk a földművesek egyesítik földjeiket, termelési eszközeiket és barmaikat hogy így közös szövetkezeti gazdái kodásukban lényegesen nagyobb munkatermelékenységet, gazdagabb termést és a szövetkezet állattenyésztésében nagyobb eredményeket érjenek el. Hogyha a földművesek elhatározták a közös gazdálkodást, ez természetesen azt jelenti, hogy közös szövetkezeti gazdálkodásuk új és döntő dolog és kizárólag csak a közös gazdálkodás lehet a szövetkezeti tagok és azok családtagjainak bevételeinek és gazdaságuknak alap- és legfőbb formája. Az egyéni gazdálkodás emelett csak kisegítő gazdálkodás. Hogyha a földművesek közös szövetkezeti termelésre határozták el magukat, emelett nem folytathatnak nagyméretű egyéni gazdálkodást. Mert ez az egyéni kistermelés tényleges gyakorlat; fenntartását jelentené. Ezzel továbbra is fennmaradna az egyéni gazdálkodásnak kisegítő és kiegészítő jellege, amely elvonná a szövetkezeti tagokat a szövetkezetből, a közös munkától. Ezt különben teljes mértékben igazolják a szövetkezeti tagok saját tapasztalatai. Nem véletlen, hogy mindazokban a szövetkezetekben, ahol elégtelen a hozam és az állattenyésztés gyenge eredményt nyújt, ahol rossz a munkaerkölcs és a munkaegységek nek csekély értéke van. ott a háztáji gazdaság nagy kiterjedésű és elvonja a szövetkezeti tagok figyel mét a közös szövetkezeti gazdaságbani munkájuktól. Ugyancsak m«g kell említeni né hány szóval az egyéni gazdaságban a gazdasági állatok számát. Számos észrevételben azt ajánlják hogy a mintaalapszabályzat kifejezetten mondja meg, hogy a szövetkezeti tag a tehénen kívül növendékállatot is tarthat egyéni gazdaságában. Érthető, hogy a mintaalapszabályzatban nem kell kifejezetten hangsúlyozni, hogy a szövetkezeti tagnak joga van borjú nevelésére és a nevelt borjút eladhatja a szövetkezetnek vagy a felvásárló vállalatnak. Elég sflk olyan javaslat jött, amelyben azt ajánlják, hogy az egyes gazdasági állatfajtáknál, amelyeket az egyéni gazdaságban tenyészteni lehet, a darabszámot ie kell szállítani. Hogyha az állatok bizonyos legnagyobb számát állapítják meg, ez nem jelenti még. hogy ezeket mind felnevelik, vagy fel kellene nevelni a háztáji gazdaságban. A szövetkezeti tagnak mindig meg kell fontolnia, hogy egyénj gazdaságában hány darab állatot nevelhet, hogy azokat rendesen táplálhassa, abból a természetbeni juttatásból, amelyet munkaegységeiért kap, vagy esetleg abból a takarmányból, amelyet háztáji gazdaságában termel. Számos kérdés és észrevétel érkezett a gazdasági épületekre vonatkozólag. amelyek közös szövet, kezeti gazdálkodáshoz szükségesek. Minthogy a mintaalapszabályzat javaslat ezzel a kérdéssel nem foglakozott, ebben a tekintetben ki kellett egészíteni a mintaalapszabályj.atot. Az átvett gazdasági épületek ugyanúgy, mint a holt leltár, a szövetkezetnek tagrészét képezik az átvételi összeg 20%-ának leszámításával. Ez a 20% a tagnak köteles része az oszthatatlan alapban. Az átvett épületeit többségénél olyan gazdasági épületekről van szó, amelyeket át kell alakítani, hogy a szövetkezeti nagytermei ésnek megfeleljenek. Számos javaslat érkezett a hozott vetőmag, ültetni való és takarmány kérdésében oly értelemben, hogy ezt a vetőmagot és takarmányt túl ne fizessék. Ezek az észrevételek helyesek és ezért a hetedik cikkelyt helyesbíteni kell abban az értelemben, hogy a szövetkezet a tagoknak a vetőmagot, ültetni valót és takarmányt csak annyiban fizetik túl, amenynyiben meghaladják annak a területnek a térfogatát, illetve annak a tervszerű állatállománynak a nagyságát, amelyet az illető a közös gazdaságnak átadott. Kérdések második csoportjába tartoznak azok, amelyek a szövetkezet jövedelmének felosztására vonatkoznak. Érkeztek olyan indítványok, amelyek azt ajánlották, hogy le kell szálitand az egész pénzbeli jövedelemből a feloszthatatlan alapba való beszolgáltatást és fel kell emelni a szociális alapra való juttatást. Habár ilyen indítvány csak nagyon kevés érkezett, mégis tekintettel a szövetkezeti alapok fontosságára, ezekkel a kérdésekkel is foglalkoznunk kell. A ío oszthatatlan alap a szövetkezeti gazdálkodás fejlődésének aíap a A fel-oszthatatlan alap, amely a beruházások megtérítésére a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztésére és erősítésére szolgál, képez: a szövetkezeti gazdálkodás további fejlődésének alapját. A felaszthatoťlan alap részére való juttatásnak leszállitása a munkaegységek érd-ekében a folyó évben úgyse emelné a munkaegység értékét, azonban a következő években csökkentené a munkaegységeket, mert ha a feioszthatalan alap nem kap elég pénzt, akkor nem lehet a beruházásokat 'helyettesíteni és nem lehet a közös szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztésére és megerősítésére új befektetéseket eszközölni és ezzel a szövetkezeti tagok közös jövedelmét is növelni. Ezért helyes a 14. cikkely intézkedése, hogy a f eloszthat a tlan alapba a szövetkezet évenkint az összes pénzjövedelemnek legkevesebb 7 és legfeljebb 15 százalékát szóigáltatja be, mert ezzel előkészíti a szövetkezet tagjai örömtelibb és boldogabb életének előfeltételeit. Egyes szövetkezeti tagok a vita során annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy a szociális alapnak juttatandó 3% nem elég a tagok szociális szükségleteinek biztosítására. Ehhez néhány megjegyzést kell fűznünk. Az ilyen javaslatok többnyire olyan szövetkezetektől jöttek, amelyeknél a termelés eddig nincs a megfelelő magaslaton és eaért a szövetkezet egész pénzbeli Jövedelme csekély. így természetesen világos, hogy 3% juttatás a szociális alaipnak nem elegendő. A tapasztalat azonban ^azt bizonyítja, hogy ahol a szövetkezet legalább átlagos gazdasági eredményt ért el, a 3%-os juttatás a •zooiíúis alapra elegendő. A probléma tehát nem az, hogy a szociális alapnak juttatandó százalékot emeljük, hanem hogy a termelést fokozzuk és elegendő pénzjövedelmet érjünk el. Voltak egyes olyan javaslatok is, hogy a természetbeni juttatás a tagok számára az állami beszolgáltatást megelőzően kellene biztosítani és vetőmag-alapot és takarmányalapot kell létesíteni. Miért helyes az. hogy az állami beadásokat kell elsősorban kielégíteni? Ez azért helyes, mert államunk a munkások és földművesek állama, amely mindig teljesítette kötelességét a földmüvesekkel szemben, földet adott, fölszabadította őket a birtokosok, nagybirtokosok és a burzsoázia kizsákmányolása alól, gépeket és hatalmas műszaki segítséget nyújt nekik a gép- és traktorállomásokkal, továbbá hatalmas gazdasági és pénzügyi segítségben részesíti őket. Hogy az állam ezeket a feladatokat teljesíthesse, elegendő élelmiszert kell kapnia többi dolgozóink részére és nyersanyagokat az Iparnak. Ezért helyes és igazságos, hogy az állami beszolgáltatások az első helyen legyenek, mert a szövetkezeti tagok legelső kötelezettsége, hogy termékeik bizonyos részét átadják az államnak. A vetőmagalap és takarmányalap létesítése dolgában meg kell kérdeznünk, vájjon eszébe jutott-e valaha egy jó gazdának, hogy terméséből ne gondoskodjék a szükséges vetőmagról és állatállománya részére takarmányról? Gondolom, hogy ez a kérdés oly világos, hogy szükségtelen róla tovább beszélni. Az utolsó kérdés, amelyet a vita során a jövedelem felosztásával kapcsolatban felvetettek, a kárpótlás a használt földekért. Néhány hozzászólásban azt javasolták, hogy a földhasználatért egyáltalán ne fizessenek kárpótlást. Fel kell hívnom a fiyelmet arra, hogy annak eldöntése, vájjon a földhasználatért kell-e vagy nem kárpótlást fizetni, a taggyűlésre tartozik. Ha a szövetkezeti tagok arra a nézetre jutnak, hogy a földhasználatért járó kárpótlás leszállítja a munkaegységek felosztásra eső összegét, lehetőségük van elhatározni azt, hogy a földhasználatért tovább nem fognak kárpótlást kifizetni. Az ilyen döntést azonban mindig gondosan mérlegelni kell. A problémák harmadik csoportját alkotják azok a kérdések, amelyek a szövetkezeti demokráciát érintik. Két kérdés különös figyelmet érdemel. A vitában némelyik szövetkezeti tag azt javasolta, hogy a szövetkezeti tag családtagjai legyenek kötelesek a mezőgazdaságban maradni és a szövetkezetben dolgozni, vagy pedig a szövetkezeti tag felesége kötelezően a szövetkezet tagja legyen. Az ilyen hozzászólások vagy követelések azokból a szövetkezetekből indulnak ki, ahol látszólagosan munkaerőhiány van. Ez nem helyes szempont a kérdésekkel szemben. Ez mindenekelőtt a helyes munkamegszervezés kérdése, valamint a gépesítés teljes kihasználásának kérdése, amelyet az állam a szövetkezeteknek, a gép- és traktorállomásokkal nyújt. Ezzel szemben teljesen helyes, hogy a szövetkezeti tag családtagjait, ha sehol sincsenek munkában, teljesen megnyerjék és bekapcsolják a szövetkezet munkájába, hisz egyenesen szégyen volna az, ha nem dolgoznának azon a földön, ahol azelőtt dolgoztak. Ami azt a javaslatot illeti, hogy a szövetkezeti tagok feleségének és esetleg a többi családtagoknak kötelezővé tegyék a tagságát, szükséges világosan megmondani, hogy a szövetkezetben való tagság önkéntes. Ez az önkéntesség egyformán érvényes a férfiakra és a nőkre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szövetkezeti tag felesége, vagy gyermekei ne legyenek a szövetkezet tagjai. Ellenkezőleg, a mintaalapszabályzat-tervezet 8. cikkelye kifejezetten hangsúlyozza, hogy a nőket és az ifjúságot is meg kell " nyerni a szövetkezetek ügyének. A hozzászólások egész sora érintette a taggyűléseket. Például konkréten azt javasolják, hogy abban az esetben, ha a megállapított órában nem gyűlik össze a felénél több. vagy kétharmad többség, a taggyűlés egy órával később bármilyen taglétszám mellett határozatképes legyen. Csulen elvtárs beszédének h ej el jezö részét lapunk holnapi számában közöljük. \