Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-17 / 42. szám, kedd

1953 február 17 UJ SZ0 5 Gazdálkodjunk úgy, hogy a szövetkezetek szoc'aHsfa szövetkezetekké, a tagok pedig ?ómóduakká váljanak műves szövetkezeteknek saját anyagi, pénzügyi és munkaerőfor­rásainak feltárására és kihasználá­sára kell irányítani figyelmüket. Ez azt jelenti, hogy az egységes földműves szövetkezetekben a kö­zös állattenyésztési termelés beren­dezéseinek építésénél továbbra is az adaptálások, a kulákok mező­gazdasági épületeinek megszerzése, leibontott épületekből szerzett anya­gok és ki nem használt más alkal­mas térségek megszerzésének út­ján fogunk haladni. Szükséges azonban az is, hogy a szövetkezeti tagok ebből a szempontbői tekin­tettel legyenek saját érdekükben az oszthatatlan alap kiegészítésé­nek és megerősítésének kérdésére is. Ez elsősorban maguktól a szö­vetkezeti tagoktól függ. Közös be­rendezések nélkül nem lesz közös szövetkezeti, állattenyésztési terme­lés és közös állattenyésztési terme­lés nélkül az egységes földműves szövetkezetek nem lesznek vagyo­nosak. A hektárhozamok és az összes gazdasági állatok hasznosságának emelése — ez az a biztonságos út, amely ehhez a célhoz vezet. Ez az az út, amely ugyancsak lehetővé teszi számunkra, hogy tel­jesítsük és túlteljesítsük a terme­lési tervet, amely lehetővé teszi számunkra minden egyes egységes földműves szövetkezetben az ösz­szeg állami beadások teljesítését az új beadási normák álapján, ame­lyekkel már önök megismerkedtek, amelyekről azonban engedjék meg, hogy ennek ellenére röviden meg­emlékezzem. Az eddigi begyűjtési rendszer, — akár a kontingensek, akár a későb­bi szerződéses alapon való beadási módszer, — hiányos és fogyatékos volt abban, hogy nem támaszko­dott a termelés szilárd mutatóira és gyakran megtörtént az, hogy ezeket csak lineárisan állapították meg. Számos esetben megtörtént az, hogy előnyben részesítették a falusi gazdagokat főként ott, ahol mindeddig pozícióik voltak, vagy a nemzeti bizottságban, vagy pedig a szétírási bizottságokban; más­részt olyan jelenségekre került sor, hogy némelyik parasztnak, vagy egységes földműves szövetkezetnek nehezen teljesíthető beadásokat ír­tak elő. Mindezek a jelenségek fő­ként ott fordultak elő, ahol elter­jedt az előnyben részesítés és a cimboraság. A beadások vetési terület és ál­latállomány alapján való meg­határozásának eddigi módszere nem vezetett a termelés fokozásá­ra, mert a gyakorlat sokszor olyan volt, hogy míg az egységes föld­műves szövetkezeteknek és az egyénüeg gazdálkodó parasztoknak, akik jól gazdálkodtak, és jó hek­tárhozamokat és az állatoknál ma­gas hasznosságot értek el, emelték a beadási feladatokat a rossz gaz­dák előnyére. Az eddigi begyűjtési rendszer nehézségeket okozott a tervezésben is. főként az egységes földműves szövetkezetekben, mert a beadásokat évről-évre állapítot­ták meg úgy, hogy az egységes földműves szövetkezetek nem tud­ták elég jól kidolgozni perspektíva­tervüket termelésük beállítására és emelésére és érthetően nehézségeik voltak a folyó évi termelési és pénzügyi tervük összeállításánál is. A fő mezőgazdasági termékek kötelező beadását most szilárd be­adási normák alapján határozzák meg a mezőgazdasági vagy szántó­földek minden egyes hektára után. A beadási normák fokozatosak, még pedig először a beadási körzetek alapján, tekintetbe véve a termé­szetes termelési feltételeket és az egyes mezőgazdasági üzemek nagy­ságát. és emellett a falusi gazda­gok beadási kötelezettsége foko­zott. Az új begyűjtési rendszer lénye­gében az eddiginél következeteseb­ben biztosítja annak az elvnek be­tartását, hogy a nagyok többet adjanak be és a kicsik keveseb­bet. és értékeli a jól gazdálkodó egységes földműves szövetkezetek és egyénileg: gazdálkodó parasztok munkáját. Most a szövetkezeti ta­gok és egyénileg gazdálkodó pa­rasztok előre tudni fogják, hogy a szilárdan megállapított beadások teljesítése után szabadon rendel­kezhetnek feleslegeikkel, eladhat­ják magasabb árakon és ezzel megjavíthatják a dolgozók élelmi­szerellátását a városokban és egy­ben gazdálkodásukban Jobb ered­ményeket érhetnek el. A dolgozók, főként a nagy ipari városokban jogosan elvárják, hogy ezek a fe­leslegek az ő asztalukra kerüljenek az állami felvásárlás útján és a rendesen megszervezett paraszt­piacokon keresztül. Tisztelt jelenlévők, elvtársak és elvtársnők! Hogy az összes dolgozók — ha­zánk szocialista építői —• ezen jo­gos igényének eleget tegyünk, — cz megköveteli mezőgazdaságunk­tól. hogy sokkal többet termel­jen, mint eddig. A régi módszerrel nem lehet többet termelni. Ehhez nemcsak új szervezési forma szükséges, hanem új munka és termelési módszerek is. Zápotocký elvtárs kormányel­nök újra meg újr a rámutat erre és megmagyarázza, hogy a szocia­lizmus felépítése annyit jelent, hogy annyit kell termelni, hogy ter­ménybőség legyen mind ipari, mind mezőgazdasági cikkekte»«a. Ezért ez azt jelenti, hogy lénye­gesen fokozni kell a munkaterme­lékenységet a nemzetgazdaság va­lamennyi szakaszán és annál in­kább a mezőgazdaságban, amelyet a kapitalizmus a kis- és középpa­rasztok oly óriási számában elma­radottságban hagyott, mert ez az elmaradottság előnyére volt. Egységes földműves szövetkeze­teink funkcionáriusainak már nem elengendő az a tudás, ami elegen­dő volt a kisgazdaságok számára. Nem elég a tudása már a gép- és traktorállomások és a népi igaz­gatás dolgozóinak sem. Az agrotechnika, agrobíológia, a szocialista mezőgazdaság szervezé­se és irányítása alapvető ismere­teit a legrövidebb időn belül el kell sajátítani. Óriási segítséget nyúj­tanak nekünk a szovjet mezőgaz­dasági tudománynak és a magas termések és magasfokú hasznosság mestereinek tapasztalatai. Ezekből a tapasztalatokból mind több élenjárd szövetkezeti tagunk merit, é6 ma már gyönyörű ered­ményeket érnek el munkájukban. Nem elegendő azonban, hogy né­hányszáz szövetkezeti tag kiváló eredményeket érjen el. Ezzel a mezőgazdasági termelés még nem emelkedik. Ehhez szükséges az, hogy az „élenjáró szövetkezeti dol­gozók példáját a szövetkezeti ta­gok tömegei kövessék. Ehhez szé­leskörű népszerűsítésre van szük­ség és a haladó tapssztalatoknak az emberek tízezreinek gyakorlati munkájába való bevezetésére. Épp­úgy, mint a Szovjetunióban, nálunk is érvényes a nagy sztálini igaz­ság, hogy minden a káderektől függ!' Elsősorban biztosítani kell, hogy a lehető legnagyobb számú ifjú szövetkezeti tag látogassa mezőgaz­dasági iskoláinkat. Ki kell fejlesz­teni nekünk a műveltség utáni vá­gyat, perspektívát kell adni nekik az egységes földműves szövetkeze­tekben végzett munkájukban. Üj, szocialista parasztértelmiséget kell nevplní. Nálunk nagy lehetőségek vannak — a párt és a koir­mány minden előfeltételt megad hozzá. Hiány van azonban abban, hogy mezőgazdasági Iskoláinkat az ifjú szövetkezeti tagok aránylag kevesen látogatják. Hasonló súlyt kell fektetni az egységes földműves szövetkezetek felnőtt kádereinek szakmabeli elő­készítésére a tanfolyamokon, vala­mint a szövetkezeti tagok tömeges oktatásén. A tanfolyamokban és az oktató körökben végzett eddigi ok­tatási módszereket az idei téli idő­szakban új módszerrel helyettesi­tették. szervezett szövetkezeti mun­kaiskolákkal, ahol a szövetkezeti tagok elsajátítják a növényi és állattenyésztési termelés alapisme­reteit. Arról, hogy az oktatásnak ez az új módszere milyen érdeklődést kelt a szövetkezeti tagok körében, tanúskodik az, hogy az eredetileg tervezett 600 szövetkezeti munka­iskola helyett 915 van működés­ben és 28 ezer szövetkezeti tag ta­nulja bennült a haladó agrotechnika és zootechnika alapvető ismereteit. A szövetkezeti dolgozók számára szemléltető iskolát jelentettek a járási mezőgazdasági kiállítások, amelyeket 148 járásban rendeztek és amelyeken a résztvevőknek al­kalmuk nyílott megismerkedni nemcsak a járás legjobb egységes földműves szövetkezeteinek ered­ményeivel, hanem azokkal a mun ka módszerekkel és eljárásokkal is, amelyekkel ezeket az eredménye ket elérték. Tisztelt barátaim, elvtársak és elvtársnők! Néhány megjegyzést akarok fűzni a minta alapszabályzat-terve­zethez, amelyről Culen elvtárs földmüvelésügyi megbízott fog be­számolót tartani. A mintaalapszbályzat nagy se­gítséget jelent földműveseinknek, mert megmutatja nekik a helyes és világos utat szövetkezeteink építésére és a sikeres gazdálkodás­ra és megmutatja, hogy az egye­dül helyes úton csak azok a szö­vetkezetek haladnak, amelyeknek tevékenysége a közös növényi és állattenyésztési termelésre irányul. A mintaalapszabályzat-tervezet hal­latlan visszhangot keltett a szövet­kezeti tagok és egyéb kis- és kö­zépparasztok soraiban. Mezőgazda­ságunk több, mint félmillió dolgo­zója, — szövetkezeti tagok, kis- és középparasztok, nemzeti bízottsá­gok és tagjaik és más mezőgazda­sági dolgozók — megvitatták a mintaalapszabályzat-tervezetet csak­nem 13.500 gyűlésen és 288 járási konferencián. A mintaalapszabályzat-tervezet megtárgyalása az egységes föld­műves szövetkezetek nagy része számára indításul szolgált ahhoz, hogy a javaslatok elveinek fényében értékeljék eddigi munkájukat és megtárgyalják a konkrét intézke­déseket gazdálkodásuk megjavítá­sára. A min taalapazabályzat-tervezett el kapcsolatos vitában a szövetkezeti tagok érintették az egységes föld­műves szövetkezetek gazdálkodásá­nak, a szövetkezetek munkája meg­javításának, megszilárdításának és fejlesztésének majdnem valameny­nyi alapvető kérdését. Ezzel kapcsblatban meg kell említeni néhány kérdést, amelyekre szeretném felhívni az önök figyel­mét is. 1. A szövetkezeti tagok nagy többsége beleegyezett a háztáji gazdaság maximális félhektárban való megállapításába. Amennyiben egyes hangok hallatszottak, hogy a háztáji gazdaság területe na­gyobb legyen, meg kell mondani: a személyes gazdaságot csupán ki­egészítő gazdaságnak lehet minő­síteni. A szövetkezeti tagok fő be­vételi forrása egyedül a szövetke­zetben végzett közös munka. A személyes tulajdon terjedelme csu­pán akkora lehet, hogy a szövet­kezeti tagokat ne vonja el a szö­vetkezeti gazdaságban végzett kö­zös munkában való részvételtől. 2. A szövetkezeti alapok kérdé­sével kapcsolatban azt kívánom megjegyezni: ezekről a kérdések­ről élénk vita folyt. Olyan nézetek merültek fel, hogy le kellene szállí­tani az oszthatatlan alap részét és emelni kellene a szociális alap do­tációját. Az oszthatatlan alap je­lentőségét mindeddig a szövetke­zeti tagok nagy része nem értékeli kellőképpen. A közös szövetkezeti gazdálkodás további fejlesztése és megszilárdítása elképzelhetetlen a szövetkezet gazdasági alapjának megerősítése nélkül, ami az oszt­hatatlan aíap állandó növelésében nyilvánul meg. 3. A szövetkezeten belül) demo­krácia kérdéséhez: a mintaalap­szabályzat-tervezet kiemeli a tag­gyűléseknek, mint a szövetkezet legfelsőbb szervének jelentőségét. A mintaalapszabályzat cikkelyeiben, amelyek a taggyűlések jogköréről szólnak, le van fektetve minden egyes tag alapvető és elidegeníthe­tetlen joga. hogy résztvegyen hoz­zászólásával a taggyűlésen a közös szövetkezeti gazdaság igazgatásá­nak alapvető kérdéseiről való dön­tésben. Ezzel természetesen össze­függ a szövetkezet választott szer­veinek felelőssége a taggyűléssel szemben. Ezt a felelősséget funk­ciójuk ellátásáért és a közös szö­vetkezeti vagyon védelméért vise­lik. ' Természetesen tudatositani kell azt, hogy a minta alapszabályzat elfogadáséval nem ér véget a munka. Hogy a mintaalapszabály­zat a szövetkezet igazi alaptörvé­nyévé váljék, szükséges, hogy ma és minden nap a szövetkezetekben az alapszabályzatot életbe léptes­sék éa hogy a betartásáért folyta­tott mindennapos harc elválasztha­tatlan részét képezze a szövetkezet megwzilárdításáért folytatott harc­nak. Az a tény, hogy a kongresz­szusí bizottsághoz a köztársaság valamennyi részéből az egyéni és kollektív kötelezettségvállalások tízezrei érkeztek, a legjobb előhír­nöke annak, hogy a tavaszi mun­kák megkezdése már ehhez a cél­hoz fog vezetni. Január végén a kormány foglal­kozott az összes tavaszi munkák idejében és jó minőségben való el­végzésének biztosításával, ami alap­ját képezi a gazdag termésnek, le­hetővé teszi számunkra, hogy min­den dolgozó asztalára azt adjuki ami az emelkedő életszínvonal biz­tosítására és ami az elégedettség­hez szükséges. Mezőgazdasági gottwaldi ötéves tervünk utolsó évének e feladata teljesítéséhez szükséges, hogy az összes szövetkezeti tagok és az összes becsületes kis- és közép­parasztok becsületesen dolgozza­nak. Most a következő fő feladatok állanak előttünk: 1. Rendélsen megművelni a föl­det, a növényi termelést megszer­vezni úgy, hogy a hozamok bizto­sítsák az állami beadásokat, a szö­vetkezeti tagok élelmezését és ele­gendő takarmányt biztosítsanak a gazdasági áUatok számára. 2. Minden téren kifejleszteni a közös állattenyésztési termelést, helyes ápolással és takarmányo­zással fokozni az állatok hasznos­ságát, megjavítani az állatok te­nyésztési értékét és emellett telje­sen kihasználni a szovjet módsze­reket. 3. Megállapítani és következete­sen betartani a helyes munkanor­mákat, célszerűen e terv alapján kidolgozni a munkaegységeket a termelés biztosítására, a termelé­kenység növelésére és a jövedelem igazságos elosztására. 4. A legrövidebb időn belül elsa­játítani az agrotechnika és zootech­nika alapszabályait, megismerni és érvényesíteni a tudomány és a gyakorlat dolgozóinak legújabb is­mereteit, fokozni a szövetkezet ve­zető dolgozóinak szakismereteit, hogy szakmájuk specialistáivá, a termelés szervezőivé váljanak. 5. Megszilárdítani és jó minősé­gűvé tenni a szövetkezet vezetését úgy, ho^y valóban irányítsa a szö­vetkezetet, hogy a munkát jól megszervezze, hogy a szövetkezeti tagoknak sokoldalú segítséget nyújtson a haladó munka ég ter­melési módszerek érvényesítésében, Eegitse a szocialista munkaverseny fejlesztését, gondoskodjék a rend­ről, a megbízható nyilvántartás és ellenőrzés alapján. 6. Lankadatlanul tovább igyekez­ni. megnyerni a kis- és középpa­rasztokat az egységes földműves szövetkezetekbe, új egységes föld­műves szövetkezeteket alapítani, kérlelhetetlen harcot vívni a falusi gazdagok ellen és a szövetkezetek­ből való kiűzetésükért mindenütt ott, ahová befurakodtak. Tisztelt barátaim, elvtársak és elvtársnők! Ez a mi programmunk, amelyet a kongresszus elé terjesztünk és amely az egységes földműves szö­vetkezetek új mintaalapszabályza­tának tartalma is. Ezt a program­mot a kongresszus elé terjesztjük, amely úgyszólván az 1948. évi győ­zelmes és dicsőséges februári na­pok 5. évfordulójának előestéjén folyik le. Akkor is a parasztbi­zottságok küldötteinek "ezrei és a kis- és középparasztok ezrei gyűl­tek össze az egész köztársaságból az emlékezetes Vencel-téri mani­fesztációra. Eljöttek, hogy harco­san manifesztálják hűségüket a munkások és parasztok szövetségé­hez és egyetértésüket nyilvánítsák Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak ég akkori kormányelnöknek — Klement Gottwald elvtárs, mostani köztársasági elnöknek, eljárásával, Eljöttek, hogy megmutassák har. cos akaratukat é s készségüket a be­nesi áruló reakciós klikkel szemben és e klikk reakciós puccskísérletével szemben. Eljöttek, hogy védelmez­zék a kassai kormányprogrammá ke­resztülvitelét, amely meghatározta, hogy a nagybirtokosak, a maradék­birtokosok é s árulók földje azok ke­zébe tartozik, akik e földeken dol­goznak. A győzelmes február után a kassai kormányprogrammnak ez a része is az utolsó betfiig teljesült — hála a munkásosztálynak, hála Csehszlová­kia Kommunista Pártjának, és Kle­ment Gottwald köztársasági elnök­nek. Hálánk ezért a szovjet népet, annak dicső hadseregét éa a nagy Sztálint jllet:, mert a nagy Honvédő Háborúban aratott dicsőséges gyö zelme nélkül mi sem szabadultunk volna fel és nem építhetnénk ma a szocializmust boldog hazánkban. Ezért a mai első fölműves szövetke­zeti kongresszusunk legyen kifejező­je a osehek és szlovákok Nemzeti Arcvonala iránti hűségünknek, amelynek élén Csehszlovákia dicsősé­ges és drága Kommunista Pártja áll. Fejezze ki őszinte szeretetünket a legjobb gazda és a munkásosztály és az összes dolgozók leghűségesebb fia — Klement Gottwald elvtárs köztár­sasági elnök iránti Kongresszusunk fejezze ki h u és örök barátságinkat a Szovjetunió és népe iránt, legyen kifejezője a z el nem muló szeretetnek és tiszteletnek a béke hű3ége s zászlóvivője, az egész világ összes dolgozóinak atyja, a nagy Sztálin iránt!

Next

/
Thumbnails
Contents