Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-17 / 42. szám, kedd

4 Ul sz® 1953 február 17 Gazdálkodiunk úgy, hogy a szövetkezetek szocialista szövetkezetekké a tagak pedig jómódúakká váljanak mok emelésének lehetőségében, főleg a talaj jó trágyázásában, a korai ültetésben és a növénykultúrák jó gondozásában itt még nagy tartalékok állnak rendelkezésünkre. Az állattenyésztés további hiányosság* az, hogy az EFSz-ek gazdasági állatállománya, főként a szarvasmarhák egészségi állapota nem kielégítő. Ezrt egyrészt a takarmámyhjány, másrészt azonban a helytelen nevelés, elégtelen ápolás és a rossz gondozás okozza. A.z EFSz-ekben a legkevesebb és lehetőleg a legrosszabb gondoskodást a borjak nevelésére fordítják. Nem végezzük kellő mértékben a borjúistállók épületeinek rendbehozását, a borjakat gyakran nedves és rosszul szellőzött istállókban helyezzük el, nincs mozgási lehetőségük és szenvednek a rosszultápláltságtól. Ezért fontos, hogy fokozatosan hozzáfogjunk a borjak egyszerű és olcsó tehénistállókban, szovjet módszerek szerint való rideg nevelésének bevezetéséhez. A borjak rideg nevelése egészséges és jól fejlett borjakat eredményez, később magasfokú tejhozammal és hasznossággal s a további fajnemesítö és gyarapító munka alapjául szolgálnak. Tisztelt barátaim, elvtársak és elvtérsnők! Altalános jelentést tettem az egységes földműves szövetkezetek eddigi fejlődéséről és részben gazdálkodásunk eredményeiről is. Az EFSz-ek fejlődéséről és általános állapotáról szóló általam feltüntetett adatok mögött azonban meg kell látnunk az egyes szövetkezetek között levő jelentős különbségeket is. Egyrészt jó eredményeket eláet, fejlett szövetkezteink vannak, ezzel szemben vannak még olyan szövetkezetek, amelyek lemaradnak fejlődésükben és amelyek még fejlődésük kezdeti nehézségeit sem tudták leküzdeni. A m. és IV. típusú EFSz-ek 1952. évi gazdasági eredményeinek előzetes felülvizsgálása szerint, amennyiben az egész év folyamán közösen gazdálkodtak, olyan a helyzet, hogy a szövetkezetek 14.1 százaléka vagy túlhaladta, vagy elérte a munkaegység tervezett értékét, az EFSz-ek 41.7 százaléka ugyan nem érte el a tervezett munkaegység teljes értékét, azonban a kifizetett előlegek mellett legalább részben pótjutalékokat — 5, 10, 20 vagy több százalékot fizethettek még ki. Hátra marad még azon egységes földműves szövetkezetek 44.2 százaléka, amelyek rossz gazdálkodásuk következtében nem érték el a végleges mérleg alapján a munkaegység végleges értékét, sem pedig a kifizetett előleg összegét. Ha összehasonlítjuk az egyes csoportok szerint elért munkaegység értékét — 40—80 koronáig és 80 koronán felül — valamint az 1951. évi eredményeket, látjuk, hogy csökkent a 40 koronán aluli értékű munkaegységgel bíró szövetkezetek száma. Ezzel szemben a középcsoportba 40—80 koronáig tartozó szövetkezetele száma növekedett, éspedig 29.8%-ról 39.4%-ra. Ez az egységes földműves szövetkezetek meg szilárdulását jelenti. Az egységes földműves szövetkezetek gazdasági eredményeiben és a szövetkezeti dolgozók bevételeiben mutatkozó különbséget ált alá ban nem a rossz talaj vagy éghajlati viszonyok okozzák, mivel ugyanolyan termelési területeken, sőt majdnem minden járásban mindig találunk olyan szövetkezeteket, néha két szomszéd községben te, amelyek gazdálkodásának eredményei teljesen különbözőek egymástól. Fel kell tenni a kérdést, miben vannak ezek a különbségek, miben rejlenek annak okai, hogy egy szövetkezet egy-egy munkaegység után 120 és ennél több koronát is kifizethet, azonfelül természetbelie ket juttathat, míg a másik szövetkezet ugyanazon a termelési terű leten semmit sem fizethet. Felülvizsgálatot végeztem a köztársaság összes területeinek néhány száz EFSz-ében. Kiderjlt, hogy az alapok mindenütt ugyanazok. Példaként öszehasonlíthatunk körülbelül ugyanolyan termelési feltételek közt dolgozó két egységes földműves szövetkezetet a HILnsko járásbeli ranad EPSz-t és a libereci járásban tartozó sztrázs nad nisoui EFSz-t. A ranai EFSz 134 korona valóságos munkaegységértéket és még ehhez természetbeni juttatást ért el, míg a sztrázs nad nisoui EFSz-ben a mérleg szerint semmi sem kerül szétosztásra a tagok között. Ennek okaira rávilágít a következő alapmutatók összehasonlítása: Rana Sztrázs n. Niszou >> c .(u hektárhozam > -B > f ä i L S 4! búza 20 21 17 17 rozs 21 21 18 15 árpa 19 20 19 8 zab 20 20 19 8 Ez az öszehasonlítás már az el ső tekintetre azt mutatja, hogy a | egy fejőstehénre eső Raná évi tej hozam terv eredmény liter 1200 1780 malacozás 15 15 rossz gazdálkodás fő okai az alacsony hektárhozamok, éspedig főleg a takarmányterményekben, árpában, zabban. A kapásnövények begyűjtéséinek összehasonlítása még rosszabb eredményt mutat. Ezáltal a szövetkezet elvesztette a növénytermelésből elérhető bevételeit, nem teljesítette az államai szemben való kötelességeit és a burgonyánál még meg kell vásárolni az ültetésre szánt burgonyát is. Ebből az a következtetés vonható le, hogy e szövetkezetben nem tartották be az agrotechnika legegysze rübb elveit sem és hogy a szövetkezeti tagok a burgonya elültetése után szalmát sem tettek keresztbe. A szövetkezet jó gazdasági eredményeinek első feltétele a legalább olyan becsületes munka, amilyet pl. a ranai Egységes Földműves Szövetkezetben végeztek. A növényi termelésben az alacsony hozamok azután egyenesen aláássa^ az állattenyésztési termelést, amint ez a további" összehasonlításból következik: Stráž nad Nisou terv eredmény 1825 700 10 8 A ranai egységes földműves szövetkezet a kötelező állami beadás teljesítése után még további 21 ezer liter tejet adhatott el az államnak magasabb árakon, mert majdnem kétszerannyi tejet termelt, mint a stráži egységes földműves szövetkezet, amely a szabadpiacra egy litert sem tudott adni. A termelésben és a termelés intenzitásában lévő különbségek viszszattikröződnek pénzügyi téren is. A ranai egységes földműves szövetkezetben a mezőgazdasági földek egy hektárjára eső összpénzjövedelem 16.413 korona volt, míg a stráži egységes földműves szövetkezetben csupán 9844 korona. Az összpénzjövedelem legnagyobb része az állattenyésztési termelésre esik, mert Ranában az egy hektárra eső állattenyésztési termelésből származó jövedelem 13.673 korona volt, Stráž nad Nisouban 6796 korona. Ugy vélem, hogy a felhozott példa megerősíti Micsurin szavainak igazságát, aki azt mondja: »Nincs jő, vagy rossz föld, csak jó és rossz gazda van«, és Kantnerová elvtársnő etető ehhez hozzáteszi, hogy nincsenek rossz és jó tehenek, hanem jó és rossz állatápolók vannak. Ebből további következményül folyik, hogy a szövetkezetek megszilárdítása é

s kielégítő eredmények elérése azt jelenti, hogy sokoldalú állattenyésztési termelést kell építeni, olyat, amely saját takarmányalapra és az összes növények jő hozamaira támaszkodik és amelyet jő állatápolók irányítanak. Az összes tapasztalatok azután továbbá azt mutatják nekünk, hogy a szövetkezet gazdálkodásának eredményei attól is függnek, hogyan állapítják meg és tartják be a munkanormákat, milyen munkáért állapítják meg a munkaegységeket. Az olyan munkáért elismert munkaegységek, amelyet ténylegesen nem végeztek el, végeredményben egyenlők a szövetkezeti vagyon szétlopkodásával és a szövetkezeti tagok munkaerkölcsének aláásására vezetnek, — a közös szövetkezeti tulajdonhoz való viszonyuk aláásására. Az e téren tartott rend az igazságos jutalmazásnak első feltétele. Ez a harmadik tényező, amelynek befolyása van a szövetkezetek gazdasági eredményeire. A szövetkezet gazdálkodásának eredményei majdnem mindég attól függnek, hogy ki és hogyan vezeti a szövetkezetet, vagyis a vezető funkcionáriusod: szervezőképességétől, szakismeretétől és jellembeli tulajdonságaitól. A szövetkezeti gazdálkodás helyes vezetése azonban egyedül csak akkor érvényesülhet, ha a szövetkezet vezetősége biztosítja hozzá az alapokat, főleg a munkáknak és a szövetkezeti tulajdon változásainak megbízható nyilvántartását. A szövetkezet jó vezetése nem nélkülözheti a tervnek és a szövetkezet pénzügyi gazdálkodásának rendszeres figyelemmelkövetését és ellenőrzését. Es itt érvényes a régi cseh közmondás. amely azt mondja: »amilyen a gazda, olyan a jószág", vagyis amilyen a vezetőség az elnökkel az élén és amilyen az ellenörzőbizottság, rendszerint olyan a szövetkezet is. Az összes tapasztalatok azt mutatják, hogy a szövetkezetnek két ellensége van. Az egyik elsősorban a kulák, aki a szövetkezetet megbontja és minden téren árt neki, ha a szövetkezeti tagok nem teremtenek vele következetesen rendet. Azonban nagy ellensége a szövetkezeteknek a naplopás ie, a felelőtlenség, a közös tulajdonhoz való rossz viszony, amely következményeiben a szövetkezeti' vagyon szétlopkodásához és a termelés csökkentéséhez vezet, amely a szövetkezet gazdagságának és a szövetkezeti tagok vagyonosságának alapja. Mindkettőt megakadályozhatja a jő elnökség és a jó ellenőrző bizottság, mindkettőt különböző módon ki lehet küszöbölni az egységes földműves szövetkezetből. Természetesen a szövetkezet gazdálkodásának eredményei attól is függnek, hogyan segít a szövetkezetnek a járási nemzeti bizottság és a pártszervezet. Hogyan lehetséges, például, hogy a libereci járási bizottságiban és járási pártbizottságban lévő elvtársak már az év folyamán nem látták a Stráž nad Nisou-i egységes földműves szövetkezet gazdálkodásának komoly fogyatékosságait és nem végeztek elégséges operatív ellenőrzést? Hogyan lehetséges, hogy a stráži pártszervezet nem mozgósította az egységes földműves szövetkezetben lévő összes kommunistákat azoknak a hibáknak és fogyatékosságoknak kiküszöbölésére, amelyekből ebben a szövetkezetben több. mint sok volt? Ha a járási pártbizottságban, a járási és helyi nemzeti bizottságban lévő elvtársak azt tennék, amit a párt és a kormány tőlük vár, akkor az egységes földműves szövetkezet gazdálkodásának mérlege is kedvezőbb volna a tagoík számára. Az egységes földműves szövetkezeteknek ég a szövetkezetek vezetőségének ezért sokkal jobban, mint eddig nemcsak látogatóba, hanem segítségül ís kell hívniok a járási dolgozókat az összes fontos kérdéseknél, a növényi és állati termelés, valamint a munkamegszervezés megoldásában. És éppen ezért olyan fontos, hogy az egész évi termelési terveket, amelyeket mmden egységes földműves szövetkezetben kidolgoznak, reálisan és jól készítsék el, hogy az új mintaalapszabályzattal együtt tankönyvül szolgáljanak a növényi és állattenyésztési termelés irányításálban és a munkák megszervezésében az egész év folyamán. Rossz a helyzet minden olyan egységes földműves szövetkezetben, ahol a termelési feladatokat megtervezik ugyan, de a terv az asztalfiókban hever és ahol nem végeznek összefüggő szervezési és ellenőrző intézkedéseket, vájjon a termelési feladatok tervét biztosítják és teljesítik-e. Ha az egységes földműves szövetkezetek szükséges megszilárdításáról beszélünk, a szövetkezetek termelésének és gazdálkodásának megszilárdítására kell gondolnunk. A szövetkezetnek nem érne semmit sem az, ha például kétezer tyúkja volna, hogyha az állatápolók, az elnökség, az ellenőrzőbizottság, az összes férfi és nő tagok nem biztosítanák azt és nem gondoskodnának arról, hogy minden egyes ezek közül a tyúkok közül évente 115—120 tojást tojjon. A szövetkezetnek nem érne semmit sem az, ha 50 anyadisznója volna, de ha az ápoló és a szövetkezetben senki sem gondoskodna arról, hogy mindegyik anyadisznót évente kétszer pároztassák és hogy a két ellésből legalább 12 malacot neveljenek fel híjlalásra, vagy pedig eladásra. A szövetkezetnek nem érne semmit sem az, ha — jóllel e t 300. sőt több tehene is volna, — ha azok, akik a teheneket etetik, ápolják, tisztogatják és fejik, és a szövetkezetben mindenki nem gondoskodna arról, hogy ezek közül a tehenek közül mindegyik évente egyszer megborjadzék, sem pedig arról, hogy kifejjenek és eladjanak annyi tejet, amennyit egy egészséges tehénnek rendes ápolás, etetés és fejés mellett adnia kell. Ami érvényes az istállótermelésre, kétszeresen érvényes a mezei termelésre is. Itt is az az elv érvényesül, ahogyan vetsz, ültetsz és ápolsz, úgy aratsz, illetve olyan lesz a termésed. Ezek a példák, amelyekre rámutattam, és amelyek ismertek minden járásban és minden kerületben, arról tanúskodnak, hogy a dolog így áll. És nekünk szükségünk van arra és ezért gondoskodnunk kell arról, hogy mindenütt nagy termést takarítsanak be. Hisz a szocialista mezőgazdaság fő feladata, hogy teljesen kielégítse dolgozó népünknek állandóan növekvő élelmiszerszükségleteit, — és ez azt jelenti, hogy a földet a lehető legjobban kí kell használni. A föld teljes kihasználásával kapcsolatban még mindig olyan nézetek merülnek fel, hogy nálunk, főként a betelepített járásokban gok a föld, és kevés az ember a földek megműveléséhez. Ilyen következtetésre csak ott lehet jutni, ahol a földet a régi módszer szerint művelik meg. Mindenekelőtt látni keäl, hogy az egységes földműves síövetkezetben egy állandó dolgozóra eső szántóföld átlagos területe még a betelepített kerületekben, mint például a karlové vary-í kerületben is 6.6 hektár, ami csak nagyon kevéssel több, mint a gottwaldovi kerületben, ahol a földterület 6 hektár, sót kisebb, mint a prágai kerületben, ahol az egy doigozóra eső szántóföld területe 6.S hektár. J állehet igaz az, hogy az egyes szövetkezetek között bizonyos és egyes esetekben jelentős különbségek vannak ebben az irányban, tény az, hogy ugyanolyan feltételek mellett az egyik szövetkezet ezeket a nehézségeket legyőzi és termelési feladatait elvégzi, míg a másik szövetkezet nem művelj meg a földeket. így például a marlanaké-lázne-i járásban lévő trsteni,cei Egységes Földműves Szövetkezet, a karlové vary-i kerület egyik legjobb szövetkezete, ahol egy munkaerőre a növényi termelésben átlag 16 hektár föld esik, azt bizonyítja, hogy a munkaerőknek ezen kis szám

a mel. lett is kiváló gazdasági eredményeket ér el. 1952-ben ebben a szövetkezetben a munkaegység valódi értéke 161.10 korona volt, a természet beni jutalmazásrakon kivül. Ezt az eredményt azért érték el, mert teljesen kihasználták a traktorállomás segítségét é

s helyesen szervezték meg a munkát állandó munkacsoportokban. Tehát attól függ, hogyan használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a szövetkezetnek a traktj. állomás segítsége nyújt, nuly messzemenően használják kí a szövetkezei belső munkatartalékait és a községben lévő mumkatartaléjcokat. Azonban nemcsak az összes földek megművelésének kérdéséről van SZÓ, hanem a földeik termékenységének fokozásairól, a hektárhozamok emeléséről ís. A földek termékenységinek tartós fokozását elsősorban a füves vetésforgó eljárás bevezetésével, a lóheréa és lucernás tagokkal lehet elérni, amelyek segítik a föld összetételét porhanyóssá tenni, lehetővé teszik a nedvességgel való jó gazdálkodást és ezáltal magas évi hozamok elérését. Ez annyit jelent, hogy tovább kell fokozni és fejleszteni az állattenyésztési termelést, ami nagyon hatásosan hozzájárul a földek termékenységének tartós fokozásához az istállótrágyával, amely a földeket termékennyé tesz; Természetesen biztosítani kell az istállótrágya eddiginél jobb gondozását és megaka. dályozn; a tápanyagveszteséget, ami a helytelen kezelés következtében következik ég ami egész mezőgazdaságunkban csupán a nitrogénnél mintegy kétszerannyit tesz ki, mint amennyit műtrágya formájában adunk. Az istállótrágya jelentősége és helyes konzerválása nálunk még nincs kellőképpen értékelve. Ezzel ugyancsalt összefügg a helyes agrotechnika aikalmazása, főként a helyes földművelés, előhántóval végzett szántás és a szántóföldek fokozatos kimélyítéae. Egy további kérdés az állattenyésztési termelés fokozása és bővítése. Itt a takarmányalap biztosításán kívíH főként a közös istállók felépítéséről van szó. Az állattenyésztési termelés fejlesztésének és az intenzív állattenyésztésnek alapvető jelentősége van az egységes földműves szövetkezetek további megszilárdításában és fejlesztésében, a szövetkezet gazdagságának és a szövetkezeti tagok vagyonosságának növelésében. A dolgot úgy lehet jellemezni, hogy mezőgazdaságunknak szövetkezeti alapokra való helyezésénél nemcsak gabonaproblémákat kell megoldanunk, hanem ezzel egyidejűleg dolgozóink hússal, tejjel, zsiradékkal és tojással való jobb ellátásának kérdését is. Az egységes földműves szövetkezetek megalapítása, megszilárdítása és további fejlődése ezért minket a szövetkezeti tehénistállók, sertéshizlaldák, baromfifarmok gyors és nagyméretű felépítésének kérdése elé állít, ami mind nélkülözhetetlen előfeltétele a szocialista állattenyésztési termelés fejlődésének. Ez peffsze azt jelenti, hogy falvaink szocialista átépítése, ami nélkülözhetetlen előfeltétele élelmezési helyzetünk megjavításának, elkerülhetetlen beruházásokat követel meg, amelyeket aránylag rövid idő alatt gyors ütemben kell kiépíteni. A gazdasági állatok összállományából eddig az állami gazdaságokon közös istállókban a szarvasmarhák 16%-a, a tehenek 12.7%-a, a sertések 18.9%-a, az anyadisznók 21.3%-a, a juihok 26.2%-a, és a tyúkok 73%-a van elhelyezve. Az egységes földműves szövetkezetekben a gazdasági állatok e számának közös tenyésztése céljaira, a közős berendezések kiépítésére eddig összesen 5 milliárd 465 millió 636 ezer koronát fordítottak a szövetkezetek tagjai saját munkájuk értékén kívül. Ez azt Jelenti, hogy mezőgazdaságunk szövetkezeti alapokra való helyezésinek folyamán a gazdasági állatok egy részének közös istállókba való helyezése céljaira még óriási összegekre lesz szükségünk, nem tekintve az állattenyésztési termelés gépesítésére szükséges beruházásokat. Érthető, hogy az ipar jelenlegi felépítése mellett az állam ezt a feladatot nem tudja egymaga teljesíteni. Ezért az egységes föld-