Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-17 / 42. szám, kedd

1958 február 17 U J SZŐ 3 melésnek, — amely nem nyújt lehetőséget a fejlett technikai és gépesítés alkalmazására, — és a kollektív szövetkezeti mezőgazdasági nagyüzemi termelésnek lényeges különbségedről. Az a fontos, meg kell mutatni a fiataloknak a szocialista mezőgazdaság távlatát, amelyben teljes mértékben érvényesülnek a tudományos ismeretek, ahol a szövetkezeti dolgozók munkája a tudományos, agrotechnikai és micsurini élettani ismeretek alapján fog fejlődni a növénytermelés és az állattenyésztés terén és egyre jobban nagy szakképzettségű munkává és éppolyan megtisztelő és elengedhetetlenül szükséges munkává válik, mint minden más ágazatban. Az 1952. december 31-i állapot szerint a III. és IV. típusú egységes földműves szövetkezetek tagjainak és családtagjaiknak teljes Gazdálkodjunk úgy, hogy a szövetkezetek szocialista a tagok pedig jómóduakká váljanak A gép- és t r a k t o r á 11 e m á s e k száma 897.910 voft. Nyilvánvaló, hogy nem minden EFSz-tag és családtagja szentel annyi munkát a szövetkezeteknek, amennyit tudna. Sok olyan van, akik legkülönfélébb okokkal való kimagyarázkodásokkal kerüli a szövetkezetben végzett becsületes munkát. Ennek persze az a következménye, hogy a község tlöbbi mrunkaerötartaLékait se mozgósíthatják a csúcsmunkák idején úgy, mint ahogy az kívánatos lenne. A szövetkezeti termelés növekedése és a szövetkezetek gazdasági megerősödése. Az egységes földműves szövetkezetek osztályrészének mezőgazdasági össztermelésünkben való növekedéséről az egységes földműves szövetkezetek által megművelt növekvő földterület adatai tanúskodnak: 1. A II—IV. típusú egységes föld- műves szövetkezetek földterülete a következőképpen gyarapodott; 1950 december 31-ig 1951 december 31-ig 1952 december 31-ig Mezőgazdasági földterület Szántóföld hektárokban hektárokban 1,134.392 1,305.610 2,598.073 816.059 971.350 1,859.987 2. E földterületből a III—IV. tí-pusú egységes földműves szövetkezetekre a következő mennyiség esett: 1950 december 31-ig . 1951 december 31-ig . 1952 december 31-ig . Mezőgazdasági földterület hektárokban , 64)5.718 1,028.633 2,181.803 Szántóföld hektárokban 476.706 780.255 1.557.297 Hasonlóképpen, mint ahogyan aránytalan volt az egységes földműves szövetkezetek számának növekedése, úgy aránytalan volt földterületük növekedése is, amely a kővetkezőképpen gyarapodott: Mezőgazdasági földterület: 1951 1952 H—IV. típusú %-kai %-kal EFSz-ekben 15 99 III—IV. típusú EFSz-ekben 59 112 Szántóföldterület: II—IV. típusú EFSz-ekben 19 91 III—IV. típusú EFSz-ekben , 64 100 Ha az állami gazdaságok földjét leszámítjuk a földek összterületéből, a II—IV. típusú egységes földműves szövetkezetek ma a mezőgazdasági földterület 37.9 %-án és a szántóföldterület 40.1%-án gazdálkodnak. A közös gazdálkodási! (Hl. és IV. típusú) egységes földműves szövetkezetek százalékaránya az állami gazdaságok földjének leszámítása után a megmaradó mezőgazdasági földterület 31.8%-a, a szántóföldterületnek pedig 33.5 százaléka. A legtöbb összesített földterület emellett a III. és IV. típusú egységes földműves szövetkezetekben van (az állami gazdaságok földjének leszámítása után), éspedig a következő kerületekben: Pozsony (a mezőgazdasági föld 57%-a; szántóföld 54.7%-a), Usti nad Labem (a mezőgazdasági föld 52.2%-a; a szántóföld 58.2%-a), a legkevesebb pedig a következő termelő kerületekben: Hradec Králové (a mező gazdasági föld 15.5%-a; a szántóföld 15.4%-a), Olomouc (a mezőgazdasági föld 16.3%-a; a szántóföld 15.6%-a,). Növénytermelés Az év folyamán a szövetkezetek által megművelt földterület állandóan növekvő terjedelme, további kis- és középparasztok belépése az egységes földműves szövetkezetekbe nem nyújt megbízható alapot az EFSz-ek mint egységek átlal elért hektárhozamainak pontos kiszámítására. Az 1950 1951 és 1952 évi hektárhozamok összehasonlítása, annak ellenére, hogy az 1952 évi hektárhozamok előzetes felüívizsgálása néhány terményfajtában, mánt pl. rozsban csökkenésre mutat .arról tanúskodik, hogy a gabonafélék termelése az EFSz-ekben szilárdult a föld jobb megművelése által és mind maguk az EFSz-ta gok, mind a gép- és traktorállomások brigádjai munkája megjavításának következtében. így van ez különösen azokban az esetekben, amikor az EFSz-ek alkalmazták a kiváló szovjet agrotechnikai módszereket. A jó példák egész sorát említhetjük fel. A berouni járásban a szuchomaszty-i EFSz a kereszt soros módszerrel elvetett búzában 35 mázsa hektárhozamot ért el. A krornerizsi járás popovicei EFSZe két hektár keresztsoros módszerrel elvetett búzában 40.5 mázsa hektárhozamot ért el. A cseh-morva fennsíkon is a jihlavai járás bedrichovi EFSze a keresztsoros módszerrel elvetett zabban 40 mázsa hektárhozamot ért el. Ennek ellenére nem elégedhetünk meg a burgonyában és a cukorrépában és néhány ipari növényben, pl. a lenben és komlóban elért eredményekkel. A burgonya és a cukorrépa ugyan olyan növények, amelyek sokkal több kézimunkát igényelnek, mint a gabonanemüek. azonban a példák százai bizonyítják. hogy e termények jó és gondos ápolása és helyes agrotechnika mellett, továbbá istállótrágya alkalmazásával igen jó eredmények érhetők el. A pelhrimovi járás horní veszi EFSz-e pl- egy hektárról 385 mázsa burgonyát takarított be. A Császlav-járási drahovicei EFSz egy hektár fészkes módszerrel elvetett burgonyaterületről 406 mázsa burgonyát takarított be. A Zsatec-járási lisany-i EFSz egy kövérföldü dűlőben 685 métermázsa hektárhozamot ért el a cukorrépa ban. A krornerizsi járás kiszelovicei EFSz-e egy hektáron 862 métermázsa — és egy másikon 760 métermázsa hektárhozamot ért el a oukorrépában, úgy, hogy mindkét hektár átlaga 811 mázsát tesz ki. A kiszelovcei EFSz 48 hektárt vetett be cukorrépával és hektáronként átlag 401 métermázsa hoza mot ért el. Az egységes földműves szövetkezetek megszilárdulásával és a szövetkezetek növénytermelésének gyarapodásával kapcsolatban meg kell említenünk a gép- ós traktorállomások termelésében nyújtott segítségének növekvő szerepét. Már Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciáján hangsúlyozták a technika, és a gépesítés döntő szerepét a hektárhozamok növelésében. A gép- és traktorállomások tevékenysége nagy szervezési és politikai segítségén kívül jelentős anyagi segítséget jelent szövetkezeteinknek. Hisz csupán a gép- és traktorállomásokon keresztül mezőgazdaságunkba és mindenekelőtt a szövetkezeti mezőgazdaságba az 1948—1952. években több mint 16 milliárd koronát ruháztak be. E pénzösszeget a gépállomások építésén kívül elsősorban a traktorok és más mezőgazdasági gépek beszerzésére fordították. A gép- és trak f.orál tamásoknak csupán négy év alatt 16.200 traktoregységet, 15.000 önkötöző gépet és 459 kombájnt juttattak. A gépés traktorállomások ezáltal szövetkezeti mezőgazdaságunk döntő technikai alapjává váltaik. Ennek legmeggyőzőbb bizonyítékát nyújtja az egységes földműves szövetkezetek javára a gép- és traktorállomások által végzett munkálatok évről-évre növekvő terjedelme. Mig 1950-ben a gép- és traktorállomások 920.000 átlagos hektárterjedelemben végezték el az EFSz-ek mezei munkáit, ami összteljesítményük 40.9%-át tete ki. 1951-ben az egységes földműves szövetkezetek érdekében végzett munkák terjedelme 2.541.000 átlaghektárra (az összteljesítmény 66.9%-ára), 1952ben pedig már 2,939.000 átlagos hektárra (az összteljesítmény 75.4 százalékára) emelkedett. A feltüntetett számadatok arról tanúskodnak ho^y az egységes földműves szövetkeztek a gép- és traktorállomások oszthatatlan egységet képeznek és hogy a szövetkezetek nem nélkülözhetik a gépállomások segítségét. Az egységes földműves szövetkezetek, valamint a gép- és traktorállomások közti kölcsönös kapcsolatok javulására, a géppel végzett munkák minőségének megjavítására, ezáltal a termékenység fokozá- j sára, továbbá a gép- és traktor- | park tökéletesebb kihasználására nézve rendkívüli jelentősével' bír az EFSz-ek tagjainak sorából a gépállomások számára történő traktorosok szerzése és munkaegységek szeEjnt való jutalmazása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkaegységek szerint jutalmazott traktorosok jobban dolgoznak, mert anyagilag érdékeltek az egységes földműves szövetkezet gazdasági eredményeiben. A traktorosok munkaegységek szerint való jutalmazása ezért jelenleg a gépés traktorállomások munkái megjavításának és a szövetkezetekkel való külcsönöe kapcsolatuk megszilárdításának egyik legfontosabb tényezője. A gép- és traktorállomások agronórraisi szolgálatának kiépítése és munkájának megjavítása hatékony segítséget fog nyújtani egységes földműves szövetkezeteinknek: A gép- és traktorállomások, valamint az egységes földműves szövetkezetek kölcsönös együttműködésének megjavítása nem kis mértékben hozzájárult a hektárhozamokra szóló szerződések megkötéséhez, amelyeknek pontos betartása kell, hogy minden gép- és trak- torállomás, valamint minden szövetkezet számára megszeghetetlen törvénnyé váljék. Meg kell jegyeznünk, hogy ha a gép- és traktorállomások és brigádjaik mult évben végzett munkája általában részben megjavult, még komoly hiányosságok is vannak, amelyekről az egységes földműves szövetkezetek részéről igen sok vád és panasz hangzott fel. A gép- és traktorállomások agronómusai túlnyomó többségben még nem teljesítik úgy küldetésüket, ahogy kellene. Az egységes földműves szövetkezetek számára még korántsem jelentik azt, amit kellene: tanácsadót és gazdatársat, aki ismeri a szövetkezet minden dűlőjét, aki résztvesz az egész évi termelési terv összeállításában és aki egész éven át gondoskodik a munkáknak mind a szövetkezeti tagok, mind a traktorosok által agrotechnikai határidőn belül való legjobb elvégzéséről. Az igazgatók, műszakiak és brigádvezetök sincsenek mindig helyükön és nem irányítják mindig a traktorosokat és kombájnosokat úgy, ahogy kellene mind munkájukba_n, mind a traktorok, kombájnok és az összes többi gépek gondos és rendszeres karbantartásában. Máskülönben elő sem fordulhatna, hogy rövid használati idő után oly siralmas állapotban érkeznek traktorok és gépek a javítóműhelyekbe, hogy a javító munkások gyakran nem tudják, mit kezdjenek velük és aztán annyi alkatrészt és pótgéprészt használnak el, hogy az öntödék és fémmegmunkáló műhelyek nem képesek szállítani számwnkra. A gép- és traktorállomások szervezési biztosításában felülről lefelé az eddiginél sokkal jobban kell biztosítani az állami fegyelmet, személyes felelősséget és ellenőrzést. Kell, hogy a jó traktorosnak olyan legyen a viszonya traktorához, mint amilyen a jó gazda, EFSz-tag viszonya a reábízott egy pár lóhoz. Ha jó teljesítményt akar tőlük, akkor nem esik nehezére kora reggel felkelni, hogy rendesen megetesse, megitassa és megtisztítsa a lovakat. S ha eljön az este, nem távozik el az istállóból mindaddig, amíg ugyanezt meg nem tette, beleértve a rendes aljazást, hogy a lovak reggelig rendesen megpihenjenek. Ugyanezt teszik-e a traktorosok saját jó lovaikkal? Irányítják-e őket erre az igazgatók, műszakiak és brigádvezetök? Néha igen. Sajnosr ki kell jelentenünk, hogy sok, nagyon sok gépállomáson nincs ez így. A traktorosok többnyire a mezőre való elindulásuk előtt érkeznek gépeikhez. Naftát töltenek, a lábítókra hágnak és elrobognak. Viszszaérkezéstik után a traktort a garázsban hagyják, vagy még azt sem teszik, és ez megismétlődik mindaddig, míg a kerekek nem szűnnek meg forogni és míg a traktor a második főjavítás céljából nem megy a javítóműhelybe. Ez nem általános jelenség, nem minden traktoros ilyen fajtájú. A túlzsúfolt javítóműhelyek és főleg a csúcsmunkák idején álló traktorok arról tanúskodnak, hogy igen sok ilyen traktoros van és hogy mindnyájunknak gondoskodnunk kell arról, hogy a gép- és traktorállomások s összes dolgozóink a kellő politikai és szakmai fokra jussanak, hogy egyáltalában ne legyen ilyen rossz traktoros, hogy a gépekhez való viszonyuk olyan legyen, mint egy jó gazda viszonya az ő pár lovához. Állattenyésztési termelés 1950 óta az EFSz-ek állatállományának része emelkedett a gazdasági állatok összállományában. A gazdasági állatok egyes fajtáinak része a II.—IV. típusú egységes földműves szövetkezetekben az egész állományban a következő volt: ci e c 41 © rH <N lO ÍO irt 35 Oi Ói tH r-í % ' % % szarvasmarha 12 14.5 33.8 tehén 11.5 13.6 32.4 sertés 11 17 37.7 anyasertés 11.8 19.6 £9.7 juh 9.8 21.5 39.7 tyúk 11.8 13.8 30.1 Az egységes földműves szövetkezetek gazdasági állatállományának növekedését főleg a közös istállókban elhelyezett állatállomány gyors növekedése okozza. Azonban nemcsak az abszolút gazdasági állatállomány gyarapodik, hanem egyúttal növekszik a szarvasmarhák 100 hektár termelési területre eső száma is (sűrűség) így még 1951-ben a közös tenyésztésben vagy a háztáji gazdaságok tenyésztésében lévő gazdasági állatállomány 100 hektárra eső sűrűsége 44 darabot tett ki, 1952-ben pedig már 48.5 darabot. A közös tenyésztésben lévő gazdasági állatállomány (a háztáji gazdaságok állattenyésztésén kívül) 1951-ben 33.6 darabot tett ki, 1952-ben elérte a 36 darabot. A sertéstenyésztés helyzete még kedvezőbb. Míg 1951-ber. 100 hektár szántóterületre 58.6 darab esett, ebből közös tenyésztés alatt 39.2 volt. 1952-ben e szám 84.5 darabra gyarapodott összesen, amiből közös tenyésztésben 58.6 darab állott. Ha egyfelől egészen kedvező számos állatállomány, főleg a sertésállomány fejlődése, másfelől nem elégedhetünk meg az elért hasznossággal, főleg a tejhozammal, habár a tejhozam a szövetkezeti istállókban általában magasabb, mint a magánszektor istállóiban. Szövetkezeteinkben még kismértékben hasznáják fel a szovjet termelési módszereket, főleg a Malinyina-módszert, habár több szövetkezet bizonyítja eredményeivel, mily haszonnal jár ez a módszer. így például a Rokycany járásbeli vityinkai egységes földműves szövetkezet 1952-ben elérte az átlagos évi tejhozamot minden egyes ellenőrzött tehénnél. Majdnem minden egyes közös istállózásban lévő tehén ellenőrzés alá volt véve és tejhozamuk 3842 kilogrammot tett ki. A Domazsliee járásbeli brnyírovi EFSz 1952-ben hatvan tehénnél több, mint 3300 kilogramm átlagos évi tejhozamot ért el. A Tábor járásbeli marsovi EFSz évente ellenőrzött 40 tehénnél évi átlagos 3028 kilogramm tejhozamot ért el. • A sztodi EFSz-ben Dvorák Anna etetőnő a malacoknál 90 dekagramm átlagos súlytöbbletet ér el, egyeseknél pedig az 1.11 kg-ot is eléri. A boszkovicei járásban a'letovicei EFSz a malacoknál minimális takarmányfogyasztás mellett 75—80 dkg átlagos súlytöbbletet ér el. A magasabbfokú hasznosság elérését erősen fékezi a saját takarmánytermelés elégtelen biztosítása. Az egységes földműves szövetkezetek, amint az egész évi termelési tervek és az éwégi zárszámadások mutatják, az állattenyésztésükből eredő bevételük 40 százalékát a magvastakarmányfélék vásárlására fordítják s e ténynek a saját takarmánytermelésre fordított fokozott gondoskodás által kell véget vetni. A dús és magvastakarmányfélék hektárhozamai állandóan alacsonyak és korántsem használnak ki minden lehetőséget intenzív takarmánytermelésre. A takarmánytermelés nálunk eddig extenzív, míg állattenyésztésünk sokkal magasabb fokban intenzív. A magvastakarmányfélék és növények alacsony termelésének az a következménye, hogy az EFSz-eknek a mostani téli időszakban vásárolniok kell magvastakarmányszükségletük 70 százalékát. A szövetkezeteknek feltétlenül ki kell termelniök saját takarmányszükségletüket és meg kell teremteniök takarmányalapjaikat. Mindenekelőtt kell, hogy az egységes földműves szövetkezetek igyekezetüket olyan takarmányfélék termelésére irányítsák, amelyek döntő jelentőségűek, éspedig a mezei széna és a szilázstakarmányfélék, lucerna és lóherefélék és tarlókeverékek termelésére, amely növények az össztakarmányalapnak körülbelül felét teszik ki. Fontos továbbá a burgonya és a takarmányrépa termelése, amelyek számunkra a második fontos takarmányfajtát jelentik és emellett a sertések második legfontosabb takarmányát képezik. A hektárhoaar