Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-04 / 31. szám, szerda

Ul $10 1953 február 4 Az úí bérrendszer és a fervfelfesítés a vasércbányászatban Ez év február elsején lépett életbe a vasércbányászatban a munkások és a hivatalnokok új bérrendelete. Nem célom e kis cikk keretében az új bérrendeletet részleteiben ismertetni, csalt a bérrendszer és a tervteljesítés közötti öszszefüggés fontosságára akarok rámutatni. Az új bérrendszer természetesen a szocialista társadalom nagy alapigazságán épült: mindenkinek érdeme szerint. Vagyis, ki milyen fontos munkát végez a szocialista társadalomban, milyen a végzett munka mennyisége és minősége, aszerint kapja fizetését. Az eddigi bérrendszer alapja is ez volt, de voltak benne bizonyos hibák és kibúvókra adott lehetőséget. A bányász eddig is elért munkája után kapta fizetését. Megvolt a normája, s teljesítménye után fizették. Ha bizonyos határnál nagyobb teljesítményt nyújtott, bére progresszívan emelkedett. — Nem volt azonban érdekelve abban, hogy revírje, vagy az egész üzem, hogy teljesíti a tervét mennyiségben, minőségben, s hogy tartja be a termelési árat. Azonkívül meg volt a lehetősége a mesterséges normapuhításnak az ércvastagság, vágatszelvények pontatlan mérése, üzemzavar indokolatlan elismerése, stb. által, ami fekete bérek fizetéséhez vezetett. Az új bérrendszer alapja szintén az elért egyéni teljesítmény. Megmarad a progresszív bér is, de egy új tétel emeli a bányász keresetét, az úgynevezett: „kollektív prémium*. — Kollektív prémiumot kap s szakmányban dolgozó bányász vagy más munkás, ha munkacsoportja, revírje előírt munkamennyiségét a megszabott időre és előírt költséggel, valamint a munkajóminöségével (kvalitása) — túlteljesíti, egyszóval: munkájával elősegíti csoportja, körzete, az üzem össztervének teljesítését minden feltétel betartásával. A nem szakmányban dolgozó munkásokat, pl. gépkezelőket, stb. lelkiismeretes és pontos munkájukért prémiummal honorálják, melynek nagysága a kezelt gép teljesítményétől és az üzemzavar csökkentésétől függ. Vagyis annak a kompresszor kezelőnek is érdeke lesz, hogy minél kevesebb legyen az üzemzavar (saját hibájából), hogy a bánya minél magasabb terv teljesítményt érjen el, mert ezáltal az ő fizetése is emelkedik. Technikusaink eddigi bérezési rendszere teljesen téves alapon épült, kerékkötője a kezdeményezésnek, a terv teljesítésével - szemben való közömbösség fejlesztője. — Mérnökeinknek megvolt egy bizonyos fix fizetése, melyben benne voltak a túlórák is, amelyek után bányajárási pótlékot kaptak. — Középtechnikusaink kaptak bizonyos százalék bányajárási pótlékot, melynek azonban a teljesítményhez semmi köze nem volt. A túlórák külön voltak honorálva. Ez a bérrendszer a mai követelményeknek már nem felelt meg. A teljesítményi pótlék helyenkénti enyhébb elbírálásához vezetett. A középtechnikusokat a túlórák fizetése sokszor ezek mértéken felüli kihasználásra csábította. Igen el volt terjedve a bányában való brigádmunka, ami szintén a technikusok saját kötelességének elhanyagolásához vezetett. Az új bérrendszerben technikusaink alapfizetése szintén bizonyos fokozat (osztályok) szerint van megállapítva, azonban az egyes osztályokba való besorolás alapja csakis a munkabeosztás, funkció, ennek fontossága, terjedelme és felelősségteljessége. Az alapfizetés is aránylag magasabb az eddiginél, Újdonság a termelési jutalék, a »prémium<;, amely a terv 100%-ra való teljesítésénél már az alapbér 55—70—80%-os emelkedését jelenti az egyes funkciók szerint. A 100 százalékon felüli tervteljesítésnél, minden százaléknál a prémium további 6—8—10%-kai emelkedik. Természetesen a terv teljesítésének alapfeltételei, — az előírt tonnák, minőség, méterek, (feltárás, élőmunka és kutatás terén), valamint a megszabott termelési ár teljesítése. Amint látjuk, az új bérrendszer bevezetése után minden dolgozónak, tehát mind a munkásnak, mind a technikusnak elsőrangú érdeke ler/z, hogy a terv minden tekintetben teljesítve legyen. Viszont a terv csak úgy lesz teljesíthető, ha mind a munkások, mind a technikusok kéz a kézben fognak dolgozni, s a hibákat közös erővel kiküszöbölik. A terv hiánytalan teljesítésének feltételeit a következőkben látom: 1. Az új bérrendelet intézkedéseinek föltétlen betartása. Értem ezalatt a kategóriába való beosztást, az előírt normáik helyes alkalmazását és ellenőrzését, stb. 2. Az anyaggal való legszigorúbb gazdálkodást. így a bányásznak is tudnia kell, hogy minden deka fölöslegesen használt robbanóanyag emeli a termelési árat. Nem lehet panaszkodni, hogy nincs fúróacélunk, s közben a fúrórudak az egész bányában szétszórva rozsdásodnak, sokszor vizes helyen is. Nem fordulhat többet elő, hogy a drága keményfém-koronákat az érccel teli csillében találjuk meg. 3. A termelékenység emelése minden eszközzel, amelyek a következők: a) Az új fejtési módszerek széleskörű bevezetése és általánosítása és ezáltal az oly drága tömedékelés gépesítése. b) A bánya és külszállitás gépesítése. c) Külüzemeink (mosók, pörkölök) rentábilis modernizálása, meglévő gépeink tökéletes kihasználása. d) Minden munkának pontos megszervezése. Ide tartozik a munkahelyek anyagellátásának és a szállításnak megszervezése is. e) A munkaidő pontos betartása és kihasználása. f) A grafikon szerinti ciklusos munka általánosítása. g) A szocialista munkavergeny szélesalapú megszervezése. h) Az általános munka és állami fegyelem szigorú betartása és az abszencia csökkentése. Az elmondottakat mérlegelve látjuk, hogy tervünk teljesítéséhez feltétlenül szükséges minden dolgozó munkájának teljes összhangja. A kettőnek kiegészíteni, támogatni kell egymást. Csak a teljes harmóniának lesz eredménye a terv teljesítése, a béke megvédése és minden dolgozó életszínvonalának emelése. Azt hiszem minden technikus nevében beszélek, amikor ezt mondom: Bányászok! Technikusok! Nyujtsunk egymásnak segítőkezet a terv teljesítésében, dolgozzunk vállvetve, s akkor az eredmény nem maradhat el. Ing. Barabás József, Rozsnyó. További építésünk sikerének fontos előfeltétele (Folytatás az 1. oldalról.) zetet, hanem arról, hogy célszerű munkabeosztást végezzünk, amely megfelel gazdasági és művelődési életünk fejlesztésének, és általában munkánk céljának és távlatainak. Figyelembe kell venni, hogy a szocialista vagy népi demokratikus rendszerben a minisztériumok szerkezete, jellege és hivatása teljesen más, mint amilyen a tőkés államok úgynevezett minisztériumainál látható. A kapitalista országokban a minisztériumok a tőkések, monopolok és nagybankok érdekeinek védőszervei és emellett a monopolok és nagybankok megtartják irányító feladatukat. Ezekben az országokban a kormányok csupán a kapitalisták parancsainak végrehajtói, maguk semmit sem irányítanak és nem igazgatnak, kivéve az elnyomó rendőrapparátust, amely a tőke szlogálatában brutálisan lép fel a dolgozó tömegek jogos követelései ellen, Ellenben a szocialista és a népi demokratikus rendszerben a minisztériumok azok a szervek, amelyek az egész nép érdekében irányítják a nemzetgazdaság és művelődés valamennyi ágát, úgy, hogy ahogyan a szocializmus gazdasági törvényének megfelel, amelynek célja, hogy állandóan kielégítse a nép anyagi és művelődési szükségleteit. Ebből a szempontból, országunk termelő erőinek állandó fejlődése szempontjából, a termelés elé állított állandóan fokozódó feladatok szempontjából, ötéves tervünk feladatainak teljesítése szempontjából nézve minisztériumaink eddigi szervezése elavultnak és meg nem felelőnek bizonyult. Az, hogy most új minisztériumokat állítanak fel, amelyek kisebb ügykörüek ugyan, azonban ügykörük pontosan meg van határozva, lehetővé teszi, hogy állami és igazgatási rendszerünkben sehol sem lesz a kormány határozatainak teljesítése véletlen vagy jószándék kérdése, hanem hogy minden munkahelyünk vastörvénye lesz. A minisztériumoknak ezután pontosabban körülírt feladatai lesznek, jobban fogják ismerni a rájuk bízott szakaszt, jobban fognak majd róluk gondoskodhatni és értük felelni is. Világos, hogy ha például az eddigi tüzelőanyag- és energetikaügyi minisztérium helyett két önálló minisztériumot létesítenek és pedig a tüzelőanyagügyi minisztérium és az energetikai minisztériumot, akkor ez a két minisztérium sokkal jobban tudja majd elvégezni nagy feladatait, és kiküszöbölni azokat a nehézségeket, amelyek ma úgy a szénfejtés terén, mint a villanyenergia termelés terén felmerülnek, azokat a nehézségeket, amelyeket hazánk minden polgára saját tapasztalatából ismer. Hasonló okokból történt az új önálló állami birtokok minisztériumának, és főiskolaügyi minisztériumnak stb. felállítása is. Egyidejűleg művelődési és művészeti ügyek számára is önálló legfelsőbb szerveket állítanak fel, amint azt művelődési életünk megkívánja a maga páratlan fellendülésével és népünk kultúrigényeinek állandó fokozódásával. Dolgozó népünk bizonyára örömmel üdvözli ezt az intézkedést, amelyet Klement Gottwald elvtárs, köztársasági elnök kezdeményezésére gondos és alapos megfontolás után tettek, mert ez az intézkedés határozottan fokozni fogja munkaerőink mozgósítását, lényegesen egyszerűsíti munkánk megszervezését és biztosítja gazdasági és művelődési ügyeink hatásos és konkrét vezetését. Kormányunk újjászervezésének fontossága abban rejlik, hogy ezzel adva vannak azok a fontos szervezési előfeltételek, amelyekkel közös erővel — a kormánytól le egészen üzemeink, földjeink, iskoláink és hivatalaink minden dolgozójáig — teljesíthetjük azokat a feladatokat, amelyeket Klement Gottwald elvtárs Csehszlovákia Kommunista Pártjának országos konferenciáján tartott beszámolójának tíz pontjában elénk tűzött; hogy a párt és kormány minden határozata mindnyájunk számára törvény legyen, hogy új győzelmeket arassunk hazánknak a szocializmusért, a békéért és boldogságáért folytatott harcában. (A Rudé Právoból.) A szocializmus anyagi és műszaki alapjának megteremtése Szlovákiában JÚLIUS BRÄNIK, Csehszlovákia Kommunista Pártja központi bizottságának tagja. Csehszlovákia szocialista építése szempontjából rendkívül fontos Szlovákia iparosítása, a szocializmus anyagi és műszaki alapjának megteremtése Szlovákiában. Csehszlovákiának a Szovjet Hadsereg által történt fölszabadításáig Szlovákia Közép- és Délkelet-Európa legelmaradottabb területei közé tartozott. A müncheni egyezmény előtti burzsoá köztársaság idején a csehszlovák gazdasági életet irgnyító monopolisták minden erejükkel arra törekedtek, hogy Szlovákia elmaradott mezőgazdasági terület maradjon, amely olcsó munkaerőforrást biztosít, s mezőgazdasági termékeket, meg nyersanyagokat szállít. Elegendő, ha megjegyezzük, hogy a szlovák ipar munkásainak száma a második világháború előtt ugyanakkora volt, mint 1913-ban. Szlovákia a kizsákmányolás és a nemzeti elnyomás igájában nyögött. A népi demokratikus kormány merőben másként oldotta meg az ország gazdasági fejlesztésének kérdését: a lenini-sztálini nemzetiségi politika szellemében. „A csehországi területek és Szlovákia különbségeinek megszüntetése nemcsak a szocializmus egyik célja hazánkban, hanem győzelmének közvetlen föltétele is" — mondotta Klement Gottwald elvtárs. Ennek megfelelően a párt és a kor. mány Gottwald elvtárs és az egész cseh dolgozó nép sokoldalú segítségben részesíti Szlovákiát. Közös munkában, a szocialista építésben izmosodik és fejlődik a Csehszlovák Köztársaság nemzeteinek barátsága. Csehszlovákia ötéves terve szerint Szlovákia ipari termelésében az idén az 1948. évi színvonal 183 százalékát és az 1957. évi színvonal 358 százalékát szándékoztak elérni. De a CsKP központi bizottsága 1951. februári teljes ülésén elfogadott fölemelt ötéves tervfeladatoknak megfelelően 1953-ra el kell érni az 1937. évi termelési színvonal jó ötszörösét. 1952 végén a szlovákiai ipari termelés indexe 435 volt (1937 = 100). Ebben az esztendőben az ipari termelés növekedése egymaga nagyobb lesz a háború előtti 1937-es év teljes ipari termelésénél. Még roharflosabb a nehézipar különféle ágainak fejlődése, 1952. végén a nehézipar indexe 1937hez képest elérte a 628-at. Szlovákia gazdasági fejlődése a szocialista iparosításról szóló zseniális sztálini tanítás szellemében valósul meg. „Az iparosítás központja, alapja — mutat rá Sztálin elvtárs, — a nehézipar fejlesztése (fűtőanyag, fém, stb.) végső fokon a termelőeszközök termelésének fejlesztése, saját gépgyártásunk fejlesztése". Az SzKP történelmi jelentőségű XIX. kongresszusa bőséges anyaggal mutatta meg Oroszország korábban elmaradott, a cárizmus által elnyomott nemzetiségek lakta területeinek rohamos fejlődését. A szocialista építés eredményei ezeken a területeken a lenini-sztálini nemzetiségi politika igazi diadalának tekinthetők. A gazdasági és kulturális virágzásnak ugyanezen az útján gyors léptekkel halad Szlovákia is. Sztálin elvtársnak „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban*' című új, zseniális müve egész alkotómunkánkra nézve mérhetetlenül nagyjelentőségű. E mű révén mélyrehatóbban pillanthatunk be például az iparosítás egész menetébe; világosabban megérthetjük fogyatékosságainkat és megvalósítandó feladatainkat. Rendkívül fontos az a tétel, hogy a népgazdaság tervezésének helyesen kell tükröznie a népgazdaság tervszerű fejlődése objektív törvényének követelményeit s minden tekintetben összhangban kell lennie a szocializmus gazdasági alaptörvénye összes követelményeivel. Sztálin elvtárs ez útmutatásai óriási fontosságúak népgazdasági tervezésünk egész gyakorlata számára. Szlovákia további gazdasági fejlődését és iparosításának irányát a szocializmus sztálini gazdasági alaptörvénye szabja meg. 4 Az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása — ez a szocialista termelés célja; a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szakadatlan növekedése és tökéletesedése — ez a cél elérésének eszköze. Ez a szocializmus gazdasági alaptörvénye Sztálin elvtárs tanítása szerint. A szlovákiai szocialista termelés rohamos növekedése ismét fényesen bizonyítja a szocializmus gazdasági alaptörvényének progresszív hatását, mert a társadalom termelőerőinek gyarapodását, fölvirágzását eredményezi. A szocializmus anyagi és technikai bázisának megteremtésekor megváltozik Szlovákia társadalmi szerkezete is. A kapitalizmus idején a munkásosztály itt elenyésző kisebbségben volt a városi és falusi kisárutermelők mellett. Jelentős réteg képviselte a falusi proletariátust is. Az imperialista ragadozók és hűséges szolgáik, a csehszlovák burzsoák gazdasági romlásba döntötték Szlovákiát. A fejletlen ipar és kezdetleges mezőgazdaság miatt a dolgozók nagy része munka nélkül tengődött. Ennek következtében a közép- és délkeleteurópai kivándorlók leghatalmasabb áradata Szlovákiából indult az Egyesült Államokba és más tengerentúli országokba. A szocialista építés néhány éve alatt gyökeresen megváltozott Szlovákia társadalmi szerkezete. Hatalmasan megnövekedett a munkásosztály; sorai most is szakadatlanul növekszenek. A városokból és a falvakból eltűnt a munkanélküliség és a nyomor. A gyárakban és főiskolákon, a népgazdaság és a kultúra összes területein tömegestül nőnek föl a szocialista értelmiség új káderei. • Szlovákia 1953. évi népgazdasági terve az előző évekhez hasonlóan, elsősorban a gazdasági élet legfontosabb ágainak fejlesztésére törekedett: az érc- és szénbányászat, a villamosenergiatermelés, a nyersvas-, és acéltermelés emelésére. Most, a Szlánszky-féle államellenes összeesküvő központ leleplezése és szétzúzása után az a feladat, hogy a lehető leggyorsabban megszüntessük az imperialista bérenc-banda kártevéseinek következményeit, még gyorsabban fejlesszük' a fölsorolt iparágakat, mert akkor ezek fokozott iramban láthatják el Szlovákia gazdaságát üzemanyaggal, villamosárammal és nyersanyaggal. Az idén célul tüztük ki a széntermelés 34.2 százalékos, a villamosenergiatermelés 36 százalékos és a vasérctermelés 22.8 százalékos fokozását. A széntermelés fokozása elsőrangúan fontos Szlovákia népgazdasága számára. ,A kapitalizmus idején itt jelentéktelen széntermelés folyt. Az ötéves terv előirányozza a széntermelés emelését a meglévő szénmedencékben, valamint új bányák létesítését. A bányák gépesítése már jórészt megtörtént. Egy ideje alkalmazzák a szovjet „Donbasz"-mintájú szénkombájnokat is. A szénipar dolgozóira az a feladat hárul, hogy megtanulják a legújabb típusú gépek kezelését, áttérjenek a haladó munkamódszerekre, különösen a ciklusos fejtésre, s széltében alkalmazzák a dúcolás és a vágatkihajtás legtökéletesebb módszereit. A széntermelés fokozása nyomán kibővül Szlovákia energiabázisa. A legnagyobb figyelmet azonban Szlovákia rendkívül gazdag víaienergiaforrásainak kihasználására fordltjuk. A kapitalista rendszer nem használta ki széleskörűen és észszerűen az olcsó „fehér szenet",, s a villamosenergiatermelés mérlegében elenyészett a vízienergia aránya. A