Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-04 / 31. szám, szerda

/ .1953 február 4 IJJS S2CÍ c/í , , 'TJ/fglf f^r $&tség " ftmnátomban Kettős tűzkeresztség aaemtanui voltak január utolsó napján az újonnan megalakult komáromi Ma­gyar Területi Színház megnyitó előadásának résztvevő:. Urbán Er­nő Kossuth-díjas kiváló magyar drámaiiró „Tűzkeresztségéét mu­tatta be a sz'nház művészegyütte­se és szereplésük egyben felkészült ség-ük, tehetségük kollektív mun­kájuk eredményességének tűzke­resztsége is volt. De próbaköve volt ez a megnyitó előadás a szín­ház összes dolgozóinak, az igazgató­tól a diszletező munkásokig, a ren­dezőktől a világosítókig és azt kell mondanunk, amit őszintén érez­tünk és leolvashattunk minden né­ző arcáról, a színház kollektívje ki­tűnőt kapott, mert kitűnőt érde­melt. Nagyigényű darab a Tűzkereszt­ség. Problémája mai kérdéseket se­gít megoldani és a jellemek embe­ri összeütközései, a konfliktusok okozta drámai feszültségü jelenetek a színészi munka legjavát követelik meg a szereplőktől. Kell, hogy a közönség az első perctől tisztán lássa, a szövetke­zetbe már belépett Ható Ignác kö­zépparaszt becsületes szándékát és benne, valamint a szövetkezeten kívül álló magángazdálkodókban a jövő szövetkezeti tagságát, erejét, ígéretét. Kell, hogy mindenki tisz­tán érezze, Köröm Sándor szövet­kezeti elnök, ez a sokat szenvedett, csupaszív ember az életét adná a a szövetkezetért, de az új tagság­hoz való viszonyéiban téved. Érezte ezt a komáromi bemuta tó előadás közönsége éppen úgy, mint azt, hogy a párt keze orvosol minden bajt, a legkisebb és legkez­detlegesebb termelőcsoport életében és a leglényegesebb kormánykérdé­sekben egyaránt. Hogy Ható Ignác felismeri a szö­vetkezeti mozgalom jelentőségét és ezzel — utat mutatva a többi még egyénileg gazdálkodó középparaszt­nak, a közös munka katonája kíván lenni — ezt akarja megértetni Kö­röm Sándorral és a befolyásolható tagsággal a falu parasztasszony ­párttitkárnője. H. Buday Máriának — Boziné Szele Zsuzska, a párttitkárnő sze­repében, — a darab legkényesebb feladatát kellett megoldania. Bu­day Mária becsületesen helytállt, jó munkát végzett és senki sem vi­tathatja el tőle, — őszintén átélte, egész szívvel játszotta szerepét. Ha mégis füzünk néhány figyelmezte­tő megjegyzést alakításához, az in­kább a játék hevében előadódó ,,túljátszásnak" az eredménye. Bo­ziné szenved, amikor szemtanúja Köröm Sándor és Ható István ösz­szecsapásának és ez a szenvedés fi­zikai fájdalomként, tükröződik az arcán, ľ yen jelenetekben H. Buday Mária túlságosan tanácstalannak látszott, mint aki tehetetlen az ese­ményekkel szemben. Annál megle­pőbb, hogy amikor mégis közbelép, a leghiggadtabb és legokosabb meg­oldásokat tanácsolja. Hasonló tűi­játszást tapasztaltunk a zárójele­r.etben, a hősiesség és önuralom dia­dalát kell itt érzékeltetnie, ehhez képest kissé túl sokat sóhajtozik a betegágyon. Látnunk kellett vol­na azt. ahogy ez a hős asszony a fogát összeharapva felülemelke­dik a testi szenvedésben és a döntő percekben a párt tanításainak bölcs tolmácsává válik. Köröm Sándort Király Dezső ala­kította szívbemarkoló melegséggel és átéléssel. Mélyen emberi, érthető még botlásában is és az igazi kom­munista egyéniségét tükrözi, ami­kor Boz'né betegágyánál kezét nyújtja Ható is az új szövetkezeti tagok felé, mert felismeri, hogy az ellenség kezére játszik az. aki bi­zalmatlansággal, politikai és embe­ri türelmetlenséggel éket ver a dol­gozó parasztok közé. A darab tiilajdonképeni főhőse Ható Ignác középparaszt. Az ö sze­mélye és problémája közé szőtte Urbán Ernő a Tűzkeresztség mon­danivalóját. amely a való életből adódott. Révai József elvtárs, a Magyar Népköztársaság népművelési minisz­tere a Magyar Írók I. Országos Kongresszusán éppen a Ható Ig­nácok sorsára hívta fel a figyel met, amikor ezt mondta: „Az a: író, aki nem érzi át teljes lelkével a parasztban, elsősorban a közép­parasztok százezreiben végbemenő vívódást, aki nem érti meg a döntés nehézségeit, az nem tud segíteni az államnak és a Pártnak abban, hogy ez a döntés végső fokon a falu szocialista átalakulásának javára történjék". Éles fényben mutatkozott meg Ható Ignác — Konrád József ala­kításában. Láttuk és vele együtt átéltük vívódását, amely mindvé­gig pozitív hősként állítja öt elénk. Becsületes szándéka és helyes dön­tése akkor ragyog fe] legtisztáb­ban, amikor Sohár Lidi, a fondor­latos kulákasszony arcába vágja az aljas kérvényt, amelyen az ő nevét akarják felhasználni a termelő cso­port elleni ütőkártyának. Konrád József jó felfogásban játszotta Ha­tó Ignácot, Különösen az első fel­vonás második kópében és a záró­jelenetben nyújtott kimagasló tel­jesítményt, néha azonban kissé me­revnek hatott. Ugyancsak dicséretet érdemel Bottka Zsuzsa Hatóné szerepében. Híven ábrázolta az ingadozó kö­zépparaszt gazdaasszonyt, aki bi­zony nincs elragadtatva attól, hogy férje a szövetkezetbe lépett. Jól érzékeltette a középkorú asszony, a feleség és az anya érzésvilágát is, mozdulatai puhák, mértéktartók voltak, csak arcjátékát éreztük né­ha túlzottnak. Kellemes és lelkes jelenség volt a színpadon a fiatal szerelmes pár: Ható Imre és Bozi Marika, Gyur­kovics Mihály és Ferenozy Anna alakításában. Mindketten fiatal te­hetségükkel a Magyar Területi Szmház együttesének gazdag ígére­tei. Játékuk meggyőző és friss volt, jó munkát végeztek. Hasonló felüdülést jelentett a két öreg paraszt szerepében Husvár Ferenc, és Buday Imre. Buday fő­leg az első kép mulató jelenetében, és a Boziné lakásán megtartott pártgyülésen is igen őszintén és odaadóan játszott. Szándékosan hagytuk utoljára a főbb szerepek közül Szijártóné So­hár Lidi és Talabér Misa, az álszol­galegény negatív alakjait. Lelkes Magda ä kulákasszony megszemé­lyesítője viharzó temperamentum­mal és átéléssel ábrázolta az ern­berbőrből kivetkőzött, minden háj­jal megkent és minden gazságTa kész kulákot, akinek irányításával próbálnak . szervezkedni" a falu zsí­ros parasztjai a dolgozó parasztok­kal szemben. Sohár Lidiben típust alakított Lelkes Magda, a benne összpontosuló lényeges tulajdonsá­gok meggyőző képét nyújtotta, amely mindenki előtt gyűlöletessé teszi a kis- és közép p arasztok vér­szívóit és ádáz ellenségeit, a kulá­kokat. Lelkes Magda nem volt meglepetés számunkra. Ügy ismer­jük, mint becsületes, a hivatásáért lelkesedő embert, aki most is tudá­sa és tehetsége legjavát nyújtotta. Biztosak vagyunk benne, hogy ala­kításából műkedvelő színészeink igen sokat fognak meríteni az át­élés és szenvedélyessrg szempont­jából. A másik fontos negatív alakot, Talabér Misa szolgalegényt Tatár Zsigmond játszotta. Ez a szerep a jellemábrázolás legmagasabb köve­telményeit támasztotta a fiatal színész iránt és el kell ismernünk, hogy Tatár Zsigmond helytállt a megháborodott színlelő parasztle­gény ábrázolásával éppúgy, mint később a leleplezett és sarokba szo­rított gyilkos fasiszta kegyetlen és durva jellemének kidomborításával tehetséges és vérbeli színésznek bi­zonyult. Nem szabad dicsérő szavak nél­kül elmennünk a két másik közép­parasst; Fuvaros Szél János — Sí­pos Jenő és Kapitány András — Kiss Lajos alakítása mellett sem. Mindketten jó játékot nyújtottak. Feltűnt az öreg B okomé szerepében Udvardi Anna. Kissé eltúlzott maszkja nem az ö hibája. A színészegyüttes kitűnő összjá­téka és az ugyancsak kitűnő egyéni alakítások a rendező szakavatott m/unkáját dicsérik. Munk István, a pozsonyi Nemzeti Színház rendező­je jól irányította és biztos révbe ve­zette az előadást. Neki köszönhető, hogy a többnyire fiatal, kezdő szí­nészek már helyes úton indultak el és hogy az idősebb színészek nem a „gyakorlatra", hanem az igazi átélés értékére támaszkodtak. Munk István megismertette a Magyar Te­rületi Szmház színészeivel Sztani­A „Fáklya" most megjelent feb­ruári száma közli Sztálin elvtárs válaszait James Restonnak, a „New York Times" diplomáciai munkatár­sának a kérdéseire. A Bécsben megtartott Népek Békekongresszu­sáról Milan Lajcsiak írt beszámo­lót. Pásztor János „Kelet-Szlovákia őskori élete" címmel írt tanulmányt. A „Válasz az olvasónak" rovatban Vietor Márton „Cionizmus és anti-' szemitizmus", Králik György pedig „A szabadkőművesség polgári koz­szlavszkij hatalmas jelentőségű ta­nításait. Ez biztosította és hozta meg az előadásnak a megérdemelt sikert, ez adta mag a lehetőségét araiak, hogy a színészek a színpa­don otthonosan mozogtak és a va­lójában nem j átszőtt £tk, hanem él­tek. Elismeréssel kell nyilatkoznunk Jakerle László és Valentin József díszlettervezőkről, akik igen ügye­sen használták ki a kis színpad nyújtotta lehetőségeket. A csehszlovákiai magyarság nagy várakozással tekintett a pártunk és kormányműik gondoskodásából szü­letett Magyar Területi Színház be­mutató előadása elé. És várakozá­sában nem csalódott. A színház dol­gozói kiállták a tűzkeresztséget, bátran és büszkén indulhatnak el népnevelő pályájukon. Biztosak va­gyunk benne, hogy a ..Tűzkereszt­ség" című parasztdrámával éppúgy, mint a realista drámairodalom töb­bi színre - kerülő remekeivel sikere­sen vívják meg a kultúrcsatát és nagy hasznára lesznek hazánk kul­túrára szomjas magyar dolgozói­nalt. Gály Olga. mopolita ideológia" címmel írt cik­ket. A „Nemzetközi kérdések" rovat­ban Szőke Lőrinc „A mesés gazdag­ság és a hetven millió koldus orszá­ga" című cikkében Indiáról írt. Közli a folyóirat Borisz Polevoj „Különös hangverseny" című elbe­szélését és Egri Viktor ..Hűség" ei­mü színmüvének harmadik képét A ,, Könyvismertetés" rovatban Dénes György: „Magra vár a föld" című verseskötetét Gály Olga ismer­teti. Megjelent a „Fáklya" februári S7áma demokratikus köztársaság hozzáfo­gott a nagyarányú vizierőmüépítke­zésekhez. Tavaly a kártevők fölfor­gató munkája ellenére megindult a Vág folyón épült vízierőmü terme­lése. Az idén is több vízierőműben in­dul meg az energiatermelés. 1955-re Szlovákia vízierőmüvei az egész ter­melt villamosenergiának 41 százalé­kát fogják szolgáltatni. Ebben az év­ben a villamosenergiatermelés négy­szeresen, 1955-ben pedig több, mint nyolcszorosán fogja felülmúlni az 1937 évi színvonalat. A kapitalizmusban a vasérc és a színesfém bányászata szakadatlanul csökkent. Voltakép nem is foglalkoz­tak az ércek geológiai földerítésével. Ma az ércbányászat a népgazdaság legfontosabb ága. A vasérctermelés már jelentősen felülmúlja a háború­előtti színvonalat, de ez csak a kez­det, s a kártevők szándékosan aka­dályozták e kezdet kibontakozását. Elhatároztuk a munkálatok további nagyarányú gépesítését, dúsítőüze­mek építését és a geológiai munká­latok széleskörű kifejlesztését. Ez megteremti a vasérc-, és színesfém­termelés további hatalmas emelkedé­sének föltételeit. A vas- és fémkohászat nagyará­nyú növelését tervezzük. A nagysza­bású építkezések eredményeként a kohóipar már hamarosan a szlovák gazdaság egyik vezető iparágává vá­lik. A szlovákiai gazdag nyersanyag és energiaforrások kihasználása je­lentősen megszilárdítja a szocialista e építés' nversanyag- és energiabázisát az egész köztársaságban. Gyorsan fejlődik a gépipar is. A kapitalizmus idején Szlovákiában rendkívül fejletlen volt ez az iparág. Főként a könnyű- és élelmiszeripar részére gyártott egyszerű berende­zéseket. Ma a gépipari üzemek töké­letes gépeket és berendezéseket gyár­tanak. Gépgyárak, villamoserőmü­vek, bányák, vegyiipari gyárak ré­szére készítenek berendezéseket, s acélszerkezeteket, szerszámgépeket, és egyebeket gyártanak. Rohamosan fejlődnek a többi ipar­ágak is. A vegyiipari termelés volu­mene 1952-ben az 1948. évinek kö­rülbelül kétszeresére emelkedett. Je­lentősen bővül az építöanyagipar. Az építkezéseken sokhelyütt fölhasznál­ják a legújabb típusú szovjet gépe­ket; földkiemelö gépeket, talajgyalu­kat, exkavátorokat és egyebeket. A gépesítés folytán gyorsan folynak az építkezések a népgazdaság minden ágában. Az építkezések teljes volu­mene 1952-ben az 1937. évinek ötszö­rösére emelkedett. Az erdőségek észszerű kihasználá­sa céljából széleskörűen megindult a famegmunkáló és cellulőzegyárak építése. Fejlődik az élelmiszeripar is; kü­lönösen növekedett a tejtermékek és a húsáruk termelése. A szocialista építés kezdete óta 28 új, korszerűen berendezett tejipari kombinát léte­sült. Üj hűtőházak és húsárugyárak is épülnek. Nagy változások történtek Szlo­vákia termelőerőinek területi elhe­lyezésében. A kapitalizmus idején a. legtöbb vidéknek nem volt semmi­féle ipara. Ma megvalósulnak a ter­melőerők területi elhelyezésének szo­cialista elvei. Ennek eredményeként a korábban teljesen elmaradott terü­leteken ma már feilett ipar alakult. A falu szocialista átszervezése ugyancsak folyik. A kapitalizmus idején csupán a földbirtokosoknak és a kulákoknak voltak mezőgazda­sági gépeik. Ma már minden járás­ban van gép- és traktorállomás, amelyről nagyszámú traktor, kéve­kötő-, és burgonyakapáló gép, cu­korrépa-kombájn és sok más mező­gazdasági gép rajzik ki. Tavaly je­lentősen bővült a géppark szovjet kombájnokkal, aratáskor ezek kitű­nő eredménnyel dolgoztak. A dolgozó parasztság a kommunis­ta párt és a népi demokratikus ál­lam nagy segítsége folytán, a jólmti­ködő egységes mezőgazdasági szö­vetkezetek hatására mindjobban vonzódik a szövetkezetekhez. Tavaly jelentősen megnövekedett a legfejlet­tebb típusú egységes mezőgazdasági szövetkezetek száma. A legfejlettebb típusú egységes mezőgazdasági szö­vetkezetek és az állami gazdaságok már több, mint 45 százalékát egyesí­tik a vetésterületnek, s a mezőgaz­dasági termékek beadásakor túl is szárnyalják ezt az arányszámot. A szövetkezetek és a mezőgazda­ság gépesítése, az élenjáró szovjet agrotechnikai és állattenyésztő mód­szerek alkalmazása tökéletesen meg­változtatja Szlovákia mezőgazdasági termelésének jellegét. Eltűnik a szét­forgácsolt, kezdetleges kisgazdaság, s átadja helyét a nagyarányú szö­vetkezeti termelésnek. Már gépesí­tették a mezőgazdasági munkálatok jelentős részét. Az egységes mező­gazdasági szövetkezetek építése és a mezőgazdaság gépesítése nyomán emelkedik a munka termelékenysé­ge, növekszenek a terméseredmé­nyek. s növekszik a haszonállatok termeléken vsége A mezőgazdaság évről-évre több nyersanvas»ot ad a vHnrivü- és élelmiszeriparnak külö­nösen gyapjút, lent, kendert, bőrt, dohányt, olajos növényeket, stb. De tovább fejlődünk! Megteremtettük a feltételeket, hogy még jobban emel­jük a terméseredményeket és az ál­lattenyésztés termelékenységét. Eze­ket a lehetőségeket minél előbb és minél jobban meg kell valósítanunk. A pártra vár az a feladat, hogy megszilárdítsa az egységes mezőgaz­dasági szövetkezeteket, megjavítsa a gépállomások, az állami gazdasá­gok és a mezőgazdasági szervek munkáját, s ezzel biztosítsa a mező­gazdaság további fejlődését. Szlovákia szocialista iparosítása megteremti a dolgozók életszínvona­la szakadatlan emelkedésének egyre szélesedő anyagi bázisát. Pártunk és kormányunk szüntelenül gondosko­dott a dolgozók szükségleteinek ki­elégítéséről, úgy, hogy a szlovák dol­gozók hajdani nyomorúságának nyo­mai alig néhány év alatt teljesen megsemmisültek. Anyagi és kulturá­lis színvonaluk évről-évre emelkedik. Növekszik az iskolák, a színházak, a filmszínházak és más kulturális intézmények száma. A háború előtt Szlovákiában mindössze egy egyetem volt; ma már 8 főiskolán 28 kar mű­ködik. Még gyorsabban bővül a kö­zépfokú szakiskolák hálózata. * Szlovákia szocialista iparosításá­nak e nagy sikereit csak úgy érhet­tük el, hogy a Szovjetunió és Sztá­lin elvtárs nagylelkűen és önzetlenül segítette a népi demokratikus Cseh­szlovákiát. A Szovjetunió segítsége minden területre kiterjed s műszaki­lag elsőrendű. Ennek a segítségnek alapia az őszinte óhaj. hogy segít­sen raltunk. s megkönnyítse a demo­krácia és 'szocializmus országainak általános gazdasági felemelkedését. Pártunk Klement Gottwald elvtárs vezetésével mozgósította a dolgozók hatalmas, a kapitalizmus idején rejt­vemaradt alkotó erőit, Szlovákia szo­cialista iparosítása feladatainak végrehajtására törekedett. A kom­munista párt a reakciós erőkkel ví­vott kemény küzdelemben valósítot­ta meg hatalmas munkáját. A terv­teljesítésért indított harcban par­tunk ezerszámra nevelte fel a szo­cialista építés szervezőit, s a szocia­lizmus tevékeny építőivé edzette a dolgozó tömegeket. Szlovákia dolgozói óriási lelkese­déssel figyelték az SzKP XIX. kon­gresszusának munkáját. Az ötödik sztálini ötéves terv ragyogó távirtai­nak elérésével a Szovjetunió naeyot lép a szocializmusból a kommün iz­musba vezető úton. E távlat láttán Szlovákia dolgozói eltökélték, hogy még jobban dolgoznak, s a nehézsé­gek leküzdésével biztosítják a Cseh­szlovák Köztársaság építésének to­vábbfejlődését. A szocialista építés évei alatt Szlovákia teljesen megváltozott Már most fontos ipari területté vált. Szlovákia dolgozói előtt feltárulnak az iparosítás még rohamosabb fejlő­désének lehetőségei. E lehetőségektől felbuzdultan örömmel és büszkeség­gel csüngnek csehszlovák hazájukon. A hatalmas Szovjetunióra támasz­kodva, a cseh dolgozókkal való szét­szakíthatatlan baráti szövetségben, szeretett kommunista pártjuk veze­tésével még jobban fokozzák Szlo­vákia iparosítását, s ezzel méar in­kább gyorsítiák a szocializmus teljes győzelmét. (A Tartós békéért népi de­mokráciáért legújabb számá­ból.)

Next

/
Thumbnails
Contents