Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-27 / 51. szám, péntek

1953 február 27 UISZ0 3 Aa »Uj Szó« február 26-i ée február 26-i száma közölte az »Uj Kína« -híriroda pekingi jelentése alapján Frank H. Schwable Koreában hadifogságba esett ezredes vallomásának első részét a Koreában folytatott baktériumháborúról. Az alábbiakban közöljük Frank H. Schwable vallomásának második részét. Frank H. Schwable ezredes, az amerikai haditengerészeti légierő 1. csoportjának vezérkari főnöke második vallomásába^ azzal az értekezlettel foglalkozott, amelyen Jeroma tábornok a Koreában folytatott bakteriológiai hadviselés kérdéseiről számolt be. Jerome tábornok, a haditengerészeti légierő 1. csoportjának parancsnoka 1952 május 25-re értekezletre hívta össze a csoport vezérkari tisztjeit. Az ezt megelőző napon Barcus tábornok, az 5. légierő parancsnoka, utasította Jerome tábornokot, hogy terjessze ki hadműveleti területére a haditengerészeti légierő 1. csoportja által folytatott bakteriológiai hadviselést. Az értekezlet a csoport főhadiszállásán a tábornok hivatali helyiségében, zárt ajtók mögött folyt le. Az értekezletről nem készültek fejjegyzések, Írásbeli anyagra nem tértek ki és a tanácskozás halk hangon folyt. Jerome tábornokon kívül jelen voltak az értekezleten: Lamson-Scribner tábornok, helyettes parancsnok, Stage ezredes, a hírszerző osztály főnöke, Wendt ezredes, a hadműveleti osztály főnöke, Clark ezredes, a szervezési osztály főnöke és én, mint a csoport vezérkari főnöke. Az értekezlet rendkívül titkos jellegű volt, amint már említettem, feljegyzések nem készültek, de — amint hét hónap elmultával legjobb képességeim szerint vissza tudok rá emlékezni, — lényegében a következők történtek: Jerome tábornok ezekkel a szavakkal nyitotta meg az értekezletet: „Tegnap megbeszélést folytattam Barcus tábornokkal és a megbeszélésen csupán Mason ezredes, az 5. légierő hadműveleti tisztje, volt jelen. Amit most közölnöm kell, az meg fogja önöket rendíteni, mint ahogyan engem megrendített. Ennek ellenére továbbra is végre kell hajtanunk az 5. légierő parancsalt, mindaddig, amíg a koreai szárazföldön állomásozunk.« Jerome tábornok ezután megkérdezte, hogy a jelenlévők közül mindenki tisztában van-e a most folyó »super-propaganda«, vagy »suprop« hadviselési programmal. Valamennyi jelenlévő vagy bólintott, vagy »igennel« felelt. A tábornok ezután így folytatta: »önök előtt ismeretes, hogy az F-7-F (»tigrismacska«) típusú repülőgépek az év eleje óta supropprogrammot valósítanak meg és hogy tavasszal a csoportunkhoz tartozó F-2-H (»klsértet«) típusú fényképező raj és más rajok — amelyeknek megjelölését nem ismerem — csatlakoztak a programm végrehajtásához. A programm eddig abból állt: válogatás nélkül dobtunk le bombákat abban az igyekezetünkben, hogy kikísérletezzük a legkülönbözőbb terepfajtákat.« „Most, — folytatta Jerome tábornok, — gyökeres változás következett be a hadműveletekben. Barcus tábornok közölte, hogy Észak-Korea középső részén keresztül fertőzött övezetet kell létesíteni és a haditengerészeti légierő 1. csoportja a felelős ennek az övezetnek balszárnyáért, amelyhez Szinanzsu és Kunuri városa, valamint a két város környéke tartozik. Az övezet nagyobb kiterjedésű középső részének fertőzését a légierő látja el — ez a rész Kunuritól egy a keleti parttól mintegy harminc mérföldre terjedő potntig terjed. Az övezet jobb szárnyáért a haditengerészet repülőgépanyahajóiról felszálló gépei felelősek. Uraim! Ez azt jelenti, hogy hadműveleti méretekben folytatjuk a hadviselésnek ezt a nyomorult fajtáját!« \ Jerome tábornok itt pillanatnyi szünetet tartott és mély csend borult a szobára. Ezután áttért a részletek ismertetésére. „Ami a haditengerészeti légierőnek a fent vázolt programmba vaAz amerikai haditengerészeti légierő két magasrangú tisztjének vallomása az amerikai hadsereg Koreában folytatott baktériumháborújáról ló részvételét Illeti, itt kezdetben csak arról van szó, hogy ezt a programmot a VMF 513. raj hajtja végre. A raj számára ez nem jelent egyebet, mint a célpont áthelyezését olyképpen, hogy a válogatás nélküli bombázásról egy meghatározott terület bombázására tér át. A raj feladata továbbra, hogy biztosítsa a szóban forgó övezet állandó fertőzöttségét, még pedig tíz napot egyetlen alkalomma] sem meghaladó időközben.« A VMF 513. rajnak ezt a feladatot saját és különleges feladataival együtt keli, végrehajtania, mert a fertőzési programm nem fog a »frag«-parancsokban szerepelni. (A frag-parancsok csupán töredékei egy teljes hadműveleti parancsnak, de részletes feladatokat tartalmaznak egyes egységek számára.) A VMF 518. raj a feladatok végrehajtásáról szóló jelentéseiben csupán szokásos éjszakai fegyveres felderítői tevékenységéről tesz említést és amikor különleges fegyverek alkalmazásával végrehajtott feladatokról van szó, hozzáteszi a jelentéshez, a »via Szinanzsu«; vagy »via Kunuri« szavakat. A VMF 513. raj, amilyen hamar csak lehetséges, megkezdi ezeket a hadműveleteket és felhasználja a K—8as kunszani támaszpont összes szabványos berendezéseit, amint eddig is tette — szükség esetén pedig egybehangolja működését a 3. bombázó csoporttal. E programm végrehajtása során csupán F-7-F (»tigrismacska«) típusú kétmotoros gépeket használunk és továbbra is érvényben maradnak az összes eddigi biztonsági rendszabályok, mint pl., hogy ahol csak lehetséges, viz fölött kell repülni, suprop-bombákat csak más bombákkal együtt szabad ledobni, stb. A programmnak ez a része nem jelent különös problémákat. Ez célpont áthelyezés. Az F-2-H („kisértet«) típusú repülőgépek, — akár csak a múltban — továbbra is közbeeső feladatokat fognak kapni a programm megvalósítása keretében. A valóságos problémák, — mondotta ezután a tábornok, — ha ugyan nem közvetlen küszöbönállók, de mégis igen súlyosak. Ezeket a problémákat az idézi elő, hogy az eddig korlátozott programm ezután kiterjed az alosztályokra, légitámaszpontjaikra és az érintett nagyszámú személyzetre.« A jelenlévők valamennyien megütközéssel fogadták a tábornok szavait, amlyekből villámcsapásként értesültek a baktériológiai hadviselés kiterjesztéséről. Jerome tábornok ezután ismertette azokat az egyéb tennivalókat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kiterjesztett baktériológiai hadviselési programmnak a haditengerészeti légierő 1. csoportjára kirótt részét megvalósítsák. Elmondotta: a 12. alosztálynak fel kell készülnie arra, hogy korlátozott számú A-D (»fellegrohamozó«) és F-4-U (»kalőz«) típusú repülőgépekkel résztvegyen a programmban, de — további parancsig — ezeket a gépeket csak az F-7-F típusú gépek pótlására fogják használni. Ami a 33. alosztályt illeti, ezt az egységet készenlétbe helyezzük és csak végső szükség esetén vetjük be. „Hadműveleteinket, — folytatta a tábornok, — egyelőre továbbra is éjszaka végezzük, de kilátás van nappali hadműveletekre és parancsot kaphatunk arra, hogy későbbi időpontban nappali feladataink közé iktassuk be suprop bombázásokat. Barcus tábornok ezjel kapcsolatban különösen hangsúlyozta előttem: »Ha a kormány elhatározza, hogy nyíltan bejelenti a baktériológiai fegyverek használatát, akkor a hadviselésnek ez a módja az öszszes nagyobb harci feladatok részévé válik és egy ilyen lépésnek az a célja, hogy a munkások, fer- • tőzöttségtől való félelmükben ne merjék kijavítani a bombakárokat. Láthatják tehát — folytatta Jerome tábornok, — az ilyen hadmüveletek és az azokkal kapcsolatban szükséges előkészületek esetleges méreteit. Ügy gondolom azonban — mondotta ezután a tábornok, — hogy egyelőre nem kell tartanunk ilyen nagyméretű akciótól és amit önöknek itt kifejtettem, az a

s új programm lényege.* Jerome tábornok ekkor Wendt ezredeshez, a hadműveleti osztály főnökéhez fordulva ezeket mondotta: »Amint rámutattam, a VMF 513. raj hadműveletei rendszeressé válnak és azok végrehajtásáért a rajparancsnokot terheli a felelősség. A rajparancsnokot az 5. légierő közvetlenül tájékoztatta, vagy ezután tájékoztatja az új tervről és figyelmeztette, illetve ezután figyelmezteti arra, hogy a fragparancsok nem tesznek a tervről említést. Azt akarom azonban, hogy ön személyesen is keresse fel a rajparancsnokot, és közölje vele: engem tájékoztathat és mindaddig, amíg nem módosítom a programmot, azt a parancsnak megfelelően végre kell hajtani. Közölje a rajparancsnokkal, külön felelősség terheli őt azért, hogy a szóbanforgó övezet 'fertőzése 10 naponként folyamatosan megtörténjék, ha pedig bármi nehézsége támadna és segítségre lenne szüksége, a csoporthoz kell fordulnia.« Jerome tábornok ezután — még mindig Wendt ezredeshez szólva, ezeket mondotta: »Azt akarom továbbá, hogy mihelyt lehetséges, beszéljen Caylor és Condon ezredessekkel úgy, hogyha valamelyik nap a supropprogrammra vonatkozó frag-parancsot kapnak, ne érje őket meglepetés. (Gaylor ezredes és Condon ezredes a 12., illetve a 38. alosztály parancsnoka).« Ez a lényege annak, amit Jerome tábornok az új programmal kapcsolatban bevezetőül elmondott. Szavait vita követte. ^ Lamson-Scribner feltette a kérdést, hogy vájjon a szóbanforgó övezet fertőzöttségének fenntartását célzó programm nem übközik-e az 513. raj rendszeres éjszakai fegyveres felderítő tevékenységébe, amelynek olyan nagy jelentősége van. Wendt ezredes kifejtette, hogy szerinte az új programm könnyíti az 513. raj helyzetét, mert a raj azelőtt Észak-Korea) egész déli fele fölött — néha még a Keleti-tengerpart vidékén is — végzett baktériumbombázásokat és ugyanakkor igyekezett fenntartani a járőrszolgálatot a hozsui-félsziget fölött is. Most, — mondotta az ezredes, — ámbár több különleges bombatámadást kell végrehajtania, az 513. raj erőfeszítései mégis Észak-Korea délnyugati részére összpontosulnak majd és ez kell, hogy növelje az eredményeket. Wendt ezredes véleménye szerint, ha az 513. raj már egysTzer elvé( gezte a szóbanforgó övezet megfertőzését, akikor minden 10 napos időközben 3 vagy 4 éjszaka leforgása alatt, — ha minden esetben öt repülőgép Z—2 baktériumbambát dob le, — el tudja végezni az újmfertőzés feladatát és a fennmaradó két, illetve 6 éjszaka nincs gondja a auprop-programmra. Még a baktériumbombázások végrehajtására szolgáló éjszakáikon is csak ideiglenesen térnének le a különleges feladatot teljesítő repülőgépek azokról az útvonalakról, amelyeket ellenőrizniök kell. Jerome tábornok itt közbeszólt és hangsúlyozta: Barcus tábornok kifejtette, hogy egy fertőzött övezet létesítése a koreai félszigeten keresztül „biztosítani fogja az ellenséges - utánpótlás megbénítását célzó programm sikerét«. Más szóval ez azt jelenti, hogy a baktériumhadmüveletek — nemhogy zavarnák a fegyveres felderítés végrehajtását, — növelni fogják az ellenséges Utánpótlás megbénítására irányuló erőfeszítéseket. Barcus tábornoknak ez a megállapítása élénk vitára adott okot azzal kapcsolatban, hogy a baktériumfegyverek használata milyen hatással lesz az ellenséges utánpótlás megbénítását célzó programm" ra. Ha emlékezetem nem csal, a vitát én indítottam meg. Minden esetre azt mondottam, hogy a légierő helyzete nem lehet valami rózsás, ha különleges fegyvereket kell alkalmaznia az ellenséges utánpótlás megbénítását célzó programm megvalósításához, őszintén megmondottam, hogy véleményem szerint, egy elszánt ellenség könynyen megtalálhatja a fertőzött övezet ellenszerét és hogy a szó szoros értelmében vett gyalázat, ha egy stratégiai fegyvert taktikai célokra használunk. Kifejtettem: borzalmas dolog egy nagy háborúban baktériumokat használni, nagy iparvidékek ellen, de még könyörtelenebb és kegyetlenebb dolog egy egész országban járványokat terjeszteni, abban a csekély és kézzel nem fogható reményben, hogy ezzel megakasztjuk a közúti forgalmat. Végül kijelentettem, ha sikerülne is hatásos járványövezetet létesítenünk, meggyőződésem szerint az ellenség akármüyen módon, de mégis keresztülszállítaná azon az utánpótlást. Az eredmény azonban az lenne, hogy a járvány az ellenőrzésünk alatt álló területekre is átterjedhetne, mert a betegség igazán nem válogatja meg azt, akit utóiért. Wendt ezredes hozzátette: ha éjszakai vadászgépeink két szárnyán suprop-bomba helyett egyegy nagyméretű, szokásos bombát helyeznénk el, ezzel sokkal alaposabb munkát végezhetnénk, — ha mondjuk pontosan le tudnánk azokat egy hídra dobni, — mint amilyen munkát az egész raj abban az igyekezetében végezne, hogy járványokat terjesszen Koreában. Clark ezredes kijelentette: suprop-bombáknak egy bizonyos területen történő, bármilyen koncentrált alkalmazása csak oda- vezethet, hogy teljesen szertefoszlik az a mitosz, amely szerint az Egyesült Államok nem folytat bakteriológiai hadviselést. Ilyen módon meghazudtolnánk önmagunkat és ennek ellenében semmi komoly eredményt sem érnénk el. Mindnyájan egyszerre kezdtünk beszélni.

1 Elhangzott olyan vélemény, hogy a haditengerészeti légierőt sem szervezetileg, sem kiképzés és felszerelés terén nem készítették • elő bakteriológiai hadviselésre, mivel nem vesz részt kétlaki hadműveletekben. Nem látszik tehát helyénvalónak az a velünk szemben támasztott követelés, hogy itt, Koreában, csupán azért folytassunk bakteriológiai hadviselést, mert hadműveleti téren átmenetileg az 5. légierő parancsnoksága alá tartozunk. Végül Jerome tábornok vette át a szót és kijelentette, őszintén szólva az az érzése, hogy a légierő kétségbe van esve az ellenséges utánpótlás megbénítását célzó programm helyzete miatt. Néhányam hozzátették, ha mégis használnunk kell baktériumfegyvereket Koreában, kormányunk ismerje ezt be, mert az ellenség a hadifoglyok révén úgyis rövidesen tudomást szerez róla. Már magában véve elég rossz, hogy koreai embereket ée koreai városokat használunk baktériológiai anyagokkal való kísérletekre, de egy olyan méretű háborúban, mint amilyen a koreai háború, áttérni a bakteriumhadviselés hadműveleti ' alkalmazására, egyenesen gyalázatos dolog, mert a baktériológiai hadviselés stratégiai fegyver, amely tömegesen — nevezetesen főleg polgári személyek által — lakott helyek ellen irányul, s a háborús termelés megszakítását célozza. Ugyanez nem áll Koreáról. A vitának körülbelül ennél a részénél Jerome tábornok emlékeztetett bennünket arra, nem azért jöttünk össze, hogy a koreni bak tériumháború előnyeit és hátrányait megvitassuk, — a döntést ugyanis már „magasabb helyen« meghozták, — hanem azért, hogy magát a tervet s a terv végrehajtása céljából a csoporttól megkövetelt ft-endszabályokat megtárgyaljuk. Clark ezredes ezután megkérdezte, hogy mik a terVek baktériumbombák utánpótlásával és az A—

D (»fellegrohamozók«) típusú repülőgépek számára szükséges berendezésekkel kapcsolatosan. Jerome tábornok elmondotta, tudomására hozta Barcus tábornoknak, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy elkerülje baktériumbombák nagy mennyi ságének felhalmozódását a 12. alosztály támaszpontjául szolgáló K 6os pjöngtaki támaszponton. Reméli továbbá, hogy Barcus tábornok emlékezetében tartja ezt, amikor a frag-parancsokat kiadják. Elmondotta, kérte Barcus tábornokot, hogy a légierő vezényeljen kiképzett személyzetet a K—-6 támaszpontra, hogy az ott kezdetben kezelje a baktériumbombákat. Kifejtette továbbá, mivel a 33. alosztályt csak végső szükség ecetén vetik be és mivel az alosztály közel van Ulszanhoz, a baktériumbombák utánpótlási központjához, egyáltalában nem tartalékol baktériumbombákat az alosztály K—3as pohangi támaszpontján. Wendt ezredes hozzáfűzte ehhez, hogy ha éjszakánkint az F-7-F („tigrismacska.) helyett egyes A—

D (»follegrohamozó«) gépeket alkalmaznak, azok eligazitás végett mindenképpen a K—8-as kunszani támaszpontra kell, hogy repüljenek és ott felvehetik a baktériumbombákat. Még nappali támadások esetében is, — amikor csekélyszámú repülőgép vesz részt a támadásban, — semmi akadálya sincs annak, hogy a baktériumtámadásra kiszemelt gépek a K—8-as támaszpontra repüljenek, ott felvegyék a baktériumbombákat és azután a cél felé V repülve, a levegőben találkozzanak a többi géppel. Jerome tábornok azután kijelentette, a 12. alosztály néhány vezérkari tisztjét be kell avatni és közölni kell velük, hogy A—

D (»fellegrohamozó«) gépek esetleg résztvesznek a programmban. Tájékoztatni kell továbbá néhány különlegesen kiképzett, gondosan kiválasz tott. megbízható és lojális pilótát úgy, hogy parancs érkezés*, esetén, minden zűrzavar néllii'Á -ijf jjgJ résztvehessenek a projtjBq tuurejg valósításában. Ami a 33. alosztál hangsúlyozta Jerome, — .majn ezredes döntésére bízza, hogy kiket avat be, de mindenesetre csak nagyon kevés embert szabad tájékoztatni és a különlegesen kiképzett pilótákról névsort kell vezetni. Wendt ezredes ekkor megkérdezte, hogy saját vezérkarunk tagjai közül kiket kell beavatni és külön utalt az egészségügyi tisztre. Én erélyesen szembehelyezkedtem az egészségügyi tiszt beavatásának gondolatával és azzal érveltem, hogy a programm megfelelő végrehajtásához egyáltalán nincs szükség az ő személyének beavatására. Javasoltam, hogy a jelen nem lévők közül a továbbiak során senkit se tájékoztassanak anélkül, hogy én és a parancsnok külön ne beszéltünk volna az illetővel, eltekintve attól, hogy a hadműveleti és a szervezési tisztnek, — de nem a hírszerző tisztnek — jogában álljon a lehető legcsekélyebb számú tisztet tájékoztatni, ha ezt saját feladatok eredményes ellátása megköveteli. Csak olyan tisztek jöhetnek szóba, akik őrnagyi, vagy annál magasabb rendfokozatot viselnek, hivatásos és nem tartalékos katonák, — amennyiben ez leheti séges — és még egy bizonyos szolgálati idő áll előttük Koreában. Ezzel általánosságban felvetődött a biztonság kérdése, amelyről egyöntetűen megállapítottuk, hogy a legfőbb problémák egyike. Jerome tábornok kijelentette: „Mondják meg az összes beavatottaknak: a legmagasabb személyektől kezdve mindnyájunkig, beleértve Barcust és most már engem )s, — mindenkinek az a véleménye, hogy ez országos jelentőségű politikai, és nemcsak katonai biztonsági kérdés.« (Folytatás, a 4. oldalon) / { NM