Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-27 / 51. szám, péntek

4 IfISZÖ 1953 február 27 Megkezdődött az ENSz közgyűlése 7. ülésszakának második része New-Yorkban, február 24-én megkezdődött az ENSz közgyűlése 7. ülésszakának második részed A mintegy 10 percig tartó ülésen rövid beszédet mondott Pearson, a közgyűlés elnöke. Felolvasta Eisenhower elnöknek a közgyűléshez intézett üdvözletét és röviden ismertette az ülésszak második részének programmját. • Február 25-én New-Yorkban ülést tartott az ENSz közgyűlésének politikai bizottsága. A bizottság napirendi vitát kezdett a tárgyalási programmről. A tárgyalási programm első helyén a koreai kérdés áll. Kiru, görög küldött javaslatot terjesztett be, hogy a bizottság a koreai kérdés megtárgyalása után tárgyaljon arról, hogy vájjon némelyik állam letartóztatta-e a görög fegyveres erök tisztjeit és katonáit. Skrzeszewski, lengyel képviselő azután azt javasolta, hogy a tárgyalási programm második pontjaként tűzzék ki az »új világháború veszélye elhárításának, a béke megszilárdításának és a nemzetek közötti baráti együttműködés megszilárdításának kérdését«. A. J. Visinszkij, a szovjet küldöttség vezetője támogatta a lengyel küldött javaslatát. Rámutatott arra, hogy a Görögország által javasolt pont mesterségesen kigondolt nehézség, amelynek az a célja, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének figyelmét elterelje az időszerű kérdésekről, amelyek megoldásra várnak. Václav Dávid, Csehszlovákia külügyminisztere határozottan követelte, hogy a lengyel javaslatot tűzzék a tárgyalási programm második pontjára, mert ez a javaslat megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete céljainak. Az amerikai-angol szavazó gépezet a görög javaslatot 41 szavazattal öt . ellenében elfogadta, 11 küldöttség tartózkodott a szavazástól. Muniz, a politikai bizottság elnöke kijelentette, hogy ezáltal Lengyelország procedurális javaslatáról a szavazás megtörtént és bejelentette, hogy a tárgyalási programmot elfogadták. Visinszkij, a szovjet küldöttség vezetője azt javasolta, hogy a lengyel iavaslatot a tárgyalási pronadik pontjaként tüz. isinszkij hangsúlyozta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének fő feladata a béke megőrzése. A bizottság azonban a szovjet küldött javaslatát 33 szavazattal 8 ellenében elvetette, 11 küldöttség tartózkodott a szavazástól. A bizottság ezután megkezdte a koreai kérdés tárgyalását. Lodge, az Egyesült Államok képviselője beszédében azzal igyekezett megvádolni a Kínai Népköztársaságot, a Koreai Népi Demokratikus Köz társaságot és a Szovjetuniót, hogy ők okozzák a koreai háború elhú zódását. Azt állította, hogy az in diai határozat, amelyet a közgyű lés elfogadott állítólag »az emberiség békevágyát« fejezi ki. Lodge rágalmazóan támadta a Szovjetuniót. Azután Visinszkij ajánlotta, hogy a vitába hívják meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőit is és rámutatott arra, lehetetlen gondolat komolyan foglalkozni a koreai kérdései, Korea képviselőinek részvétele nélkül. Az USA kiküldöttje ez ellen a javaslat ellen foglalt állást. Václav Dávid, Csehszlovákia küldöttje támogatta a szovjet javaslatot és kijelentette, hogy az Egyesült Államok mindenképpen védekezni akarnak az ellen, hogy az amerikai agresszió egyenes áldoza taival kapcsolatban bizonyítékokat terjesszenek elő; Skrzeszewszki, lengyel küldött ehhez még hozzá tette, hogy az Egyesült Államok félnek attól, nehogy elítéljék őket azért, hogy szabotálták a pan mundzsoni tárgyalásokat. Palar indiai küldött magáévá tette a szov jet javaslatot és kijelentette, hogy meg kell hívni az északkoreaiakat a vitára, akikkel az Egyesült Nemzetek Szervezete tárgyalt Panmundzsonban, mivel ez megkönnyítheti a kérdések megoldását. A szovjet javaslatot támogatta Kiszelev, a Bjelorussz Szovjet Köztársaság Képviselője, valamint Baranovszkij, az Ukrán Szovjet Köztársaság kiküldöttje is. A. J. Visinszkij rámutatott Lodge amerikai küldött ellen javaslatának lehetetlenségére, amiben Lodge kifejti, hogy ellene van annak hogy a közgyűlésre meghívják a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőit. A bizottság a szavazásnál elutasította a szovjet javaslatot, a javaslat mellett 16-an, ellene 35-en szavaztak és 6 küldött tartózkodott a szavazástól. • A közgyűlés politikai bizottságának délutáni ülésén • a pakisztáni küldött beszélt. Megvilágította, hogy miért szavazott a szovjet indítvány mellett, amely azt . ajánlja, hogy hívják meg Észak-Korea képviselőjét a vitára. Mivel több felszólalás nem volt, az elnök a gyűlést befejezte. A következő gyűlést február 26ra, a délelőtti órákra tűzték ki. Az amerikai haditengerészeti légierő két magasrangú tisztjének vallomása (Folytatás a 3 oldalról.) A biztonsági kérdésről folytatott vita hosszú és részletes volt. A vitának Jerome tábornok azzal vetett véget, hogy kijelentette: a biztonságért mindenki felelős. Olyan sok szemből álló lánchoz hasonlította a biztonságot, amelynek ha egyik láncszeme eltörik, ez az egész lánc pusztulását eredményezheti. Néhányan rámutattak: a kínaiak már a múltban azt állították, hogy az Egyesült Államok bakteriológiai hadviselést folytat és mivel azóta, hogy B—29-es bombázók az első időben baktériumbombákat szórtak, sok pilóta esett fogságba, az ellenségnek ma már kétségtelenül tudomása kell, hogy legyen a baktériumhadviselésről. Általában arra a megállapításra jutottunk a biztonság kérdésével kapcsolatban, — amint ez oly gyakran előfordul, — hogy a biztonság megkövetelése inkább saját népünk, mint az ellenség előtt akarja a tényeket leplezni. Jerome tábornok az értekezlet végén összefoglalta a szemponto kat, ami — legjobb emlékezetem szerint — a következőképpen hangzott: Wendt ezredeshez szólva kijelentette : »Ön holnap felkeresi a »VMF 513. rajt és közli a raj parancsnokságával, hogy Barcus hivatott engem és hogy a rajnak a lehető" leghamarabb hozzá kell látnia a programm megvalósításához. Hangsúlyozza a biztonság szükségességét, de mindenekelőtt hangsúlyozza azt, hogy meg kell tartani a tíznaponkénti újrafertőzést, mert ezért közvetlenül a rajt terheli a felelősség. Ezután, amilyen hamar csak lehet, keresse fel Gaylor és Condon ezredeseket, hogy átgondolhassák a problémákat. Értesse meg Gaylorral, hogy véleményem szerint az ó'reá háruló feladat egy időn át csak kis erőfeszítést fog megkövetelni.« Clark ezredeshez fordulva Jerome ezeket mondotta: „Ön beszélje meg a dolgokat Gáy lor ezredessel és tudja meg. milyen segítségre van szüksége ahhoz, hogy kismértékben baktériumbombázást végezhessen.« Utolsó szavai Stage ezredeshez szóltak. »Jól nyissa ki a szemét és fülét, n biztonság lényeges.« Észak-Korea, 1952 december 19 Frank H Schwable, — 04429 - ezredes, Egyesült Államok haditengerészeti légierői. GÁBOR ANDOR Egy egész történelmi korszak eszményeit kell számbavennünk Gábor Andor harcos életének megírásakor. Három és fél évtized politikai és társadalmi harcai határozták meg Gábor Andor fejlődését. Ezt nemcsak róla, hanem sok íróról elmondhatjuk, csak árnyalati különbségek találhatók. De Gáborról azt is elmondhatjuk, hogy a Magyarországon folyó osztályharc egyes szakaszaibaji olyan méretű befolyást gyakorolt az eseményekre, amely túlhaladja még a forradalmi írók tömegbefolyásának ismert méreteit is. Egész fiatalon aratott komoly sikereket Gábor a magyar polgári irodalomban, a ferenezjózsefi Magyarországon az első világháború előtt. A világháború idején szembefordul azzal a „fennálló renddel", amely bőségesen elárasztotta öt elismeréssel, pénzzel és mindennel, ami az irodalmi sikernek akkor velejárója volt. A világháború idején az Osztrák-Magyar monarchia kül- és belpolitikájáról, társadalmi igazságtalanságáról mondott éles bírálatával kockáztatta Gábor az elért sikert, — a Habsburg-monarchia öszszeomlása után minden tudásával a forradalmat támogatja, Tanács-Magyarországot, majd — Tanács-Magyarország bukása után — amikor a magyar írók túlnyomó többsége minden közösséget megtagad a néppel és behódol az ellenforradalomnak, Gábor Andor a vérbefojtott forradalom mellé áll, írója, harcosa lesz a megrágalmazott, üldözött, sok sebből vérző kommunista pártnak; A Magyar Tanácsköztársaság bukása mint pisztolylövés adott jelt a régi monarchia helyén alakult új államokban meghúzódó reakciónak: indulhattok! És a reakció, annak minden formája elindult. Az; írók túlnyomó része behódolt a múltnak, amely most úgy jelentkezett, mint a jövendő várományosa. Gábor Andor, aki Bécsbe emigrált a magyar ellenforradalom véres szereplőinek, bíróinak, hóhérainak, tisztjeinek, kultúrpolitikusainak leleplezésével nemcsak a magyar fehérterror ellen mozgósította Közép- és Nyugat-Európa demokratikus erőit, hanem minden ország őszinte demokratáinak fegyvert adott a restaurációra törekvő reakció elleni küzdelemben. 1920—24 között aligha volt költöi hang, amely messzebb hangzott és tisztábban hangzott, mint Gábor Andor szava. Pamflettjei nevetségessé, szánalmassá és gyűlöltté tették az ellenséget, költeményei, melyek egyszerűek voltak és tiszták, mint a népdalok, de harsányak, mint az ágyúdörgés, új hitet öntöttek a megsanyargatott magyar dolgozókba. Ugyanakkor, amikor leleplezte és megbélyegezte a magyar reakció sovinizmusát és irredenta üvöltözését, elfordult a kozmopolitáktól és büszkén énekelte, hogy a proletár nemzetköziség nincs ellentétben az igazi hazaszeretettel, hanem kiegészíti azt és az a két érzés együttesen veti meg az új, igazságos életért harcoló világszemléletének alapjait! A magyarországi politikai viszonyok a Horthy-rendszer konszolidálása után oly módon alakultak, hogy a magyarországi reakció elleni harcot egyedül a Kommunista Párt vezette: a szociáldemokraták lepaktáltak a győztes reakcióval. Középés Nyugat-Európában mindnagyobb lett a befolyása azoknak a pártoknak és csoportoknak, amelyek egy második világháború kirobbantására törekedtek. A magyar forradalmi irodalom súlypontja ebben a korban már Budapesten volt, — az emigráns irodalom szerepe jóval kisebb lett, mint a forradalom bukását követő esztendőkben volt. Ezt Gábor Andor felismerte és új munkakört, új feladatokat vállalt. Az akkor vajúdó közép- és nyugateurópai szocia lista irodalom egyik nevelője lett Tapasztalatait értékesebbé tette az zal, hogy a szovjet irodalmi teoretikusok müveit tanulmányozta és a tapasztalatait a szovjet teoretikusoktól nyert elméleti tudással együtt adta át fiatalabb elvtársainak és iró társainak. Dolgozott Németország ban és Franciaországban, majd Hit ler uralomrajutása után hosszú éve ren át a Szovjetunióban. Mikor Hitler megtámadta a Szov jetuniót, Gábor Andor ismét köz. vetlenül bekapcsolódott a Magyarországon folyó osztályharcba. Folyóiratot szerkesztett, az „Uj Hangot", a Kossuth-rádió számára írt és röplapokat írt a Szovjetunióba küldött ágyútöltelékül használt magyar katonáknak. 1945-ben az elsők között érkezett haza a felszabadult Budapestre. Nagy kincset hozott magával: három évtized harcainak tapasztalatait és tudását és felmérhetetlen mélységű erkölcsi erőt. Ekkor már súlyos beteg volt Gábor Andor. De betegségét alárendelte a helyzet követelményeinek: egy pillanatig sem élt a betegek jogával, nem pihent, hanem mindig, mindenkor a harcvonal legexponáltabb pontján állott. Bölcs ember volt, de nem azok közül a bölcsek közül való, akik visszavonulnak az éiet zsivajától. A_z ő bölcsessége fegyver volt, segitett megérteni a feladatokat, értékelni az embereket, eldönteni, mikor elegendő a könnyű fegyver és mikor kell úgy harcolni, hogy az ellenfél tökéletesen megsemmisüljön. Gábor Andor életműve egy egész történelmi korszak megértéséhez ad anyagot. Hol a centrális kérdésekkel foglalkozott, hol a hadszíntér legelhanyagoltabb zugaiból merített témát, de mindig alárendelte működését a nagy célnak, mindig tudatosan szolgálta a párt célkitűzéséit. A pártnak napi harcait vivta és mégis, vagy tán éppen ezért, egész sor maradandó müvet alkotott. Költeményei közöt sok van, amely elválaszthatatlan a szocializmust építő magyar nép történetétől, a magyar irodalom és a magyar kultúra történetétől. Amikor eltemettük, már egész sor fiatal magyar költő énekelt azzal az erkölcsi erővel s azzal a tisztánlátással, amelyre Gábor írásai adják a mintaképet. Kevés magyar költő volt, aki olyan joggal állíthatta, hogy amiért harcolt, azt maradéktalanul elérte: a magyar nép kivívta függetlenségét és szabadságát; építi a szocializmust és védi a békét. Az ország, amely a nagybirtok, a püspökök, grófok és bankárok, a nemzetiségi elnyomás, a munkás és szegényparasztüldözés klasszikus földje volt, ma a dolgozó nép hazája. Megtörtént az a változás, amelyért olyan lelkesen és minden áldozatot vállalva harcolt Gábor Andor. Mikor a mágyar nép meggyászolta nagy fia halálát, tudta, hogy olyan költöt kísér az életből, a halhatatlanságba vezető úton, aki minden erejét feláldozta, hogy a magyar nép emberhez méltó életet éljen. Illés Béla. CSEMADOK-H1REK A királyrévi nemzeti iskola tanítói az Uj Szónak küldött levelükben arról számolnak be, hogy községükben sikerült aktivizálni a kultúrmunkásokat, ami azt eredményezte, hogy a község dolgozói is nagyobb számban és szívesebben vesznek részt a kultúrelöadásokon. Az utóbbi időben meglepően nagy számban jelentek meg a Lenin- elvtárs halálának 29. évfordulójára rendezett ünnepélyen és az azóta megtartott kultúrelöadásokon is, ami igen buzdította a kultúrgárda tagjait. A fiatal kultúrmunkások lelkesedésükben hozzáfogtak a ^Házasság hozománnyal« című szovjet vígjáték betanulásához. • Sebedinszky László sárói kultúrtárs örömmel számolt be arról, hogy a községükben sikerült megszervezni a helyi CsISz- és Csemadok-szervezet közös kultúrcsoportját. Ez a kultúrgárda közös kultúrműsorral lépett fel, amelyben mind szlovák, mind magyar műsorszámok voltak. A kultúrműsor előadásakor begyült pénzösszeget a CsISz-tagok javaslatára az újjáépítés alatt lévő pionírház céljaira ajánlották fel. • Molnár Antal, a nagymegyeri járás Csemadok titkára a kulcsodi helyi csoportról számol be levelében. Megállapítja, hogy a község magyar dolgozóinak egy része teljes odaadással kapcsolódott be a Csemadok munkájába. Eddig 32 tagja van a helyi csoportnak, de minden tag vállalta, hogy az 1953. évben további egy-egy tagot beszervez. Ugyancsak vállalták, hogy a férfi és női tag-ok közös erővel felépítenek egy kultúrházat, továbbá, hogy egész évben minden ünnepi évforduló alkalmából kultúrműsort rendeznek. Béres István kerületi szervező titkár azzal a kérdéssel foglalkozik levelében, vájjon hasznos-e a kritika. Megállapítja, mint az ipolysági helyi szervezet munkája is bizonyítja, hogy a kritika és a nyomában következő egészséges önkritika nagyon sokat segít a fejlődésben. . Az évzáró közgyűlésen a vezetőség és az egész tagság elismerte, hogy az elmúlt évben nem működött úgy. ahogy kellett volna, kivéve az énekkart és a színjátszó csoportot. Kevés volt azonban a népnevelő, felvilágosító munka. Az újonnan megválasztott vezetőség tehát elsősorban ennek a hibának a kiküszöbölését tűzte ki célul. A tagság is helyesen fogadta a kritikát. Az évzáró közgyűlésen a sajtőterjesztéssel kapcsolatos bírálat hatására a jelenlévők közül azonnal 27-en megrendelték a Fáklya kulturális folyóiratot és vállalták, hogy a járási konferenciáig összesen 40 előfizetőt szereznek. A kritika eredményességét fényesen bizonyítja az Ipolyságon február 1-én megrendezett Petőfi-est, amely mind műsorával, mind az előadás színvonalával kielégítette az igényeket. Kékesi Sándor, a Csemadok komáromszentpéteri helyi csoportjának kultúrmunkájáról ír levelében. A komáromszentpéteri kultúrtársak szervesen bekapcsolódtak a szocializmus építésébe és kultúrelőadásaikkal a haladás ügyét szolgálják. Február 14-én és 15-én Jírászek cseh író »Apa« című háromfelvonásos drámáját adták elö igen nagy sikerrel. A helyi csoport fiataljai brigádmunkákon is résztvesznek, így többek között a falu utcáinak megjavításában és a község lakosságának összeírásában is. Löwinger László kultúrtárs, a Csemadok komáromi helyi csoportjának kultúrfelelöse arról számol be, hogy a kamocsai helyi csoport színjátszói előadták Komáromban Csíky Gergely: »Ingyenélök« című szatirikus játékát. Dicséret jár a kamocsai műkedvelőknek e bátor lépésükért, — írja Löwinger kultúrtárs, — és hisszük, hogy a mult század végefelé a társadalom nyakán élősködő figurák iránt sikerült a nézőközönségben felkelteniök a megvetést és utálatot, Zátonyi Bencét Gráfy József alakította. Feladatát jól oldotta meg, de legközelebb a szerepét jobban meg kell tanulnia, hogy ne kelljen annyit figyelnie a súgóra. A képmutató, romlott jellemű Szedervári Kamilla szerepében Hás Anna tűnt ki. Ugyancsák dicséretet érdemel Földes Gizella Borcsa szakácsnő, a színmű legrokonszenvesebb alakja szerepében. Nagyszerű jellemfigurát mutatott be Danczi János, mint Tulipán szabó, és a fiatal Pá! Lajos, mint Senki Gáspár, a nyomorúságba taszított utcakölyök. Ezzel szemben gyenge alakítást nyújtottak Szegi Gizella, aki Irént, és Soóky Gyula, aki Timótot játszotta. Ugyancsak nem tudott megbirkózni feladatával Pinke István Mosolygó zugprókátor nehéz szerepében. Ez azonban nem is egészen az ö hibája, mert a rendezőnek látnia kellett volna, hogy ez a szerep nem felel meg Pinke István jellemének. Ezzel a bírálattal nem akarjuk elvenni a kamocsai színigárda kedvét a további munkától, sőt hibáira éppen azért mutatunk rá, mert fáradhatatlanul dolgozik és megérdemli, hogy építő kritikával előresegítsük a műkedvelő színjátszás útján.«