Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-27 / 51. szám, péntek

­(11 $20 1953 február 27 Egy nap az üdülő szövetkezeti tagok között Es Egy pár évtizeddel ezelőtt a Magas-Tátra ezer szépsége csak mese­formában élt népünk ajkán. Faluhelyen a tanító vagy más világotjárt ember, ha a hosszú téli estéken a Tátra félhőbe érő ormairól beszélt, nem egy éltesebb dolgozó paraszt ajkáról elröppent a sóhaj, „bár csak megláthatnám valamikor" A dicső Vörös Hadsereg felszabadító harca, a felejthetetlen feb­ruári győzelem, Gottwald élvtárs és Kommunista Pártunk t népünknek ezt a vágyálmát is valóra váltotta. Ma a Tátra mesébe illő tájait a bankárok, a gqárosok és más ingyenélők helyett dolgozó népünk élvezi. Üdülői, szanató­riumai ezer is ezer betegnek adják vissza az egészségét, munkaerejét.. lingóztak el otthonról. KI erre, ki arra, s vitte magával a szülői ház­tól való elszakadás fájdalmát. Váncsik elvtárs Budapestre került és a kőműveseknél dolgozott. Azon­ban az alacsony bér elüldözte in­nen. Változtatni akart a helyzetén azzal, hogy konzervgyári munkás­nak jelentkezett. Szervezett munkás volt már, amikor rájött arra, hogy a munkásembernek az urak Magyar­országában se itt, sem ott nem jó és osak aíkkor lesz jó, ha össze­fogva örökre leszámolnak elnyo­móikkal. A hánytatott életmód a szociáldemokrata pártiba vezette. Résztvett az 1912-es és 1913-as nagy sztrájkokban. Felcsillan a szeme, amikor a sztrájkok sikeréről beszél. Amikor a munkások fegyvert ra­gadtak a hatalom megdöntésére,.' Váncsik elvtárs a katonság soraiban harcolt a Tanácsköztársaságért. Szakaszparancsnok volt és büszkén vezette a katonákat azok ellen, akik a Tanácsköztársaság életére törtek. Azonban a nemzetközi reakció tá­mogatta belső ellenség megdöntöt­te a munkásosztály hatalmát. Horthy kopói öt is üldözőbe vették. Átszökött Csehszlovákiába, de itt is érezte a kegyetlen kizsákmányo­lást. A müncheni egyezmény után szétdarabolták hazánkat és Ván­csik elvtárs ismét Magyarországra került. Éhbérért robotolt, egyik helyről a másikra vándorolt, míg a Vörös Hadsereg el nem hozta a szabadságot. Keserves éveket élt át, s ha ma ezekre az évekre gon­dol az ember, csaJk arra készteti, hogy minden erejével küzdjön, hogy soha többé vissza ne térhessen a régi nyomorúság. Mint a falusi pártszervezet tag­ja a dolgozókat az EFSz-be szer­vezte. 1952-ben elválalta a serté­sek ápolását. Feleségét is bekap­csolta a munkába és körösen 989 munkaegységet dolgoztak le. Soha­sem volt kifogásolnivaló a munká­jukban, ezért küldték őket üdülni a Tátrába. f elérünk a Köpataki tóhoz és gyönyörködünk a tájban. Csikós elv­társ is a nyári és őszi munka fá­radalmait a Tátrában pihengeti élenjáró munkája jutalmául. Váncsik elvtárs felhajtotta ka­bátja gallérját ős hozzánk fordult. — A mi tátrai üdülésünk is egyik eredménye a februári győzelemnek — mondotta. — Gottwald elvtárs és nagy pártja a magyar dolgozók­nak is biztosította a tátrai üdülést. A köd egy pillanatra betakarta a tájat. Nem messze tőlünk hahotázó fiatalok és idősek sítalpon vagy szánkón csúsznak a hegyről lefe­lé. i zen a reggelen a nap nem önthette szemetkápráztató sugarait a vidékre. A Lomnici csúcs felé üsző felhők eltakarták a kíváncsi szemek elől a hósipkás ormokat. Az üdülő, amelyben EFSz-eink kiváló dolgozóit elszállásolták még csendes •volt. A szövetkezeti tagok a tegnapi kirándulás fáradalmait pihenték. A Csorba-tó megtekintése; az illatos fenyőerdők, a tavat körülölelő nya­ralóhelyek, minid a dolgozók tudatá­ból kitörülhetetlen élmények lettek. Hét óra ... Az üdülőben zenével ébresztik a dolgozókat. A mosdók­ban csobog a viz, a folyosókon ko­pognak a léptek, az épület eleven, mozgalmas lett. Az üdülőn dolgo­zó asszonyok arcára piros rózsákat rajzolt az éjtszakai pihenés, az em­berek arca is mintha megfiatalo­dott volna. Egy-kettőre befejezik az öltözködést, aztán reggelire indul­nak. A feldíszített ebédlőben ragyo­góan tiszta minden. A szövetkeze­ti tagok, üj életünk nagyszerű munkásai helyet foglalnak és jó­ízűen szürcsölgetik a kávét és ro­pogtatják a pirosra sült zsemlyét. A reggeli nem sokáig tart, mert kihirdetik a programmot — ami ki­rándulásból áll — és asszonyok, emberek felkészülnék az útra. — Megyünk a hegyekbe — mond­ják egyszerre többen is és kitódul­nak az udvarra. A park tiszta levegője derűt és kedvet önt az emberekbe. Maguké­nak vallják a Tátrát minden szép­ségével. Ezen a reggélen a dolgo­zók a Lomnici csúcsra indulnak. A drótkötélpályához kanyarós hegyi ­úton haladtak. Hárman lépegettünk égy sorban, balról a vékony, nyúlánk termetű Váncsik János, a szelöcei in. típusú EFSz dolgozója, jobbról a zömök Csikós Béla. Mire az ál­lomáshoz érünk összeismerkedünk ... Váncsik János elvtárs a beszéde­sebb. Örömtől sugárzó szeme, vi­dám, nevetgélő arca, jó pár évet el. vesz az 58 évből. H armincketten fértünk el a drótkötélpálya kocsijában. Akik a mezsgyétlen földeken vállvetve küz­döttek a gazdagabb holnapért, most itt még jobban elmélyítik barát­ságukat. A függő házikó elindult a drótkötélpályán ... Kitaposott utak és a fényveserdők felett úsz­tunk a levegőben. Váncsik János ki­tekint az ablakon, s miközben fel­felé suhanunk, küzdelmes életéről beszélget. Apja Károlyi Lajos gróf birtokán cselédeskedett. Nyolcan voltak test vérek és a család nyomorúságos életkörülmények között tengődött Ahogy nőttek a gyerekek, ügy szál A felszabadulás előtt földesurak­nál és leulákoknál robotoló Csikós elvtárs arcára mosoly ült Közelebb jött hozzárak és ezt mondta: — A nyugati áBamofc rádiódban arról fecsegnek, hogy ilyen meg olyan élet van a „vasfüggöny" mö­gött. Ha megtekintenék a mi életün­ket a tátrai boldog üdülésünket ak­kor nem hazudnának annyi ocs­mányságot. Én csak azt mondha­tom, a szövetkezet hozta meg ne­kem a lehetőséget az emberibb élet­hez. A februári események tették lehetővé üdülésemet és én azzal vi­szonozom majd pártunk gondosko­dását, hogy hazakerülve még lel­kesebben dolgozom majd az EFSz­ben. Váncsik és Csikós elvtársakkal indulunk felfelé. Lábunk alatt ropog a hó. Váncsikék többször megáll­nak a kabátjukat lobogtató szél­ben, s szemükből a boldog megelé­gedettség tükröződik. — Hej, a Tátrát de semmi mást se engedünk többé az urak kezére, — mondja a kipirosodott arcú Ván­csik elvtárs. És Csikós elvtárs még hozzáteszi: — A munkások a gyárban, én meg a szövetkezetben védem a rendszert. Boldogsággal tölt el az a tudat, hogy a mi erőnk, a dolgozók ereje erösebb Eisenhower atomjainál és baktériumfegyvereinél. így borult ránk az este ... Sze­münk a gyönyörűen kivilágított szál­lón pihen, amelynek minden kényel­me a dolgozóké. V acsora után a napi kirándu­lástól felfrissült dolgozók a kultúr­helyiségben gyűltek össze. A csillo­gó szemek most Váncsik elvtársra figyeltek. A politikai eseményekről és a békéről beszélgetett a dolgo­zókkal. Szavai Kiszelica Istvánnét is szólásra bírták. 30 éves fiatalasz­szony, két gyermeke van. A gyerme­két féltő anya szólalt meg benne, aki a múlttal a háborút is meggyü­lölte. Férjével a múltban jóformán semminélkül állt össze. Urak cse­lédje volt a felszabadulásig. A hábo­rútól nemcsak a gyermekét félti, hanem a szövetkezetet is. Nincste­lenek voltak, amikor 1950-ben a kö­zösbe beléptek. És mit adott család­jának a bényi EFSz? Mindenekelőtt igazságosan jutalmazott munkát, amelynek gyümölcseiből gyermekeit is szépen ruházhatja, nevelheti. Az apja szűk viskójában laknak, de már nem sokáig, mert annyit keres­nek ketten a szövetkezetben, hogy most szoba-konyhás ház építését ter­vezik. Ezekre a megcáfolhatatlan eredményekre gondolt Kiszelicáné, amikor megszólalt: — Innen a Tátrából kiáltanám vi­lággá, hogy én békét akarok! Gyer­mekeimet és szövetkezetünket fél­tem a háborútól. Mi a férjemmel évi 1009 munkaegységgel védjük a bé­két. Azt akarom, hogy az én gyer­mekeim már másképpen éljenek, ahogyan én éltem. M ács József. A magyar iskolák fejlődése Szlovákiában Szlovákia iparosításának hatalmas lendületével egyidőben emelkedik az iskolák száma is. A szlovák iskolák szaporodása mellett emelkedik a magyar Iskolák száma Is. Bizonyít­ja ez pártunk és kormányunk gon­doskodását a magyar nemzetiségű lakosságról. A burzsoa-nacionalisták, különö­sen pedig L. Novomeskynak, a volt iskolaügyi megbízottnak működése következtében Szlovákiában egészen 1948-ig egyetlen magyar Iskola sem volt. Csak a győzelmes február után kezdtek a szlovák iskolák mellett párhuzamos magyar osztályokat fel­állítani. Az 1951 évben a nemzet' iskoláknál 319 párhuzamos a közép iskolák mellett pedig 7 párhuzam o? osztály volt. Szlovákia Kommunlstr Pártja IX. kongresszusának határo zata értelmében 1950 évben meg szüntették a magyar párhuzama Iskolák rendszerét és Szlováklábar önálló magyaT tannyelve óvodákat nemzeti és középiskolákat és Hl fo kű iskolákat állítottak föl. Az 1951—52. iskolaévben Szlo vákiíiban 130 magyar tannyelv­óvoda volt Az 1952—1953. iskolaév­ben ezek száma 85-tel szaporodott, az óvodákat látogató gyermekek száma pedig 4385-ről 6857-re emel­kedett A legkisebb magyarokról a munkásnők soraiból kikerült szak­képzett tanítónőkáderek gondoskod­nak. A magyar nemzeti iskolák há­lózata Szlovákiában már erősen ki­épült, 553 nemzeti iskolába több mint 45.000 magyar gyermek jár. Nagy emelkedés mutatkozik a ta­nulók és osztályok számában az 1952—1953. tanévben a középiskolák­ban is, amelyekből Szlovákiában 119 van. A magyar középiskolákban az osztályok száma 128-al, a tanulók száma pedig 5020-szal emelkedett. A magyar nyelvű nemzeti és középls­<olák szükséges szakképzett tanítói számának biztosítására az Iskola és Művelődésügy: Megbízotti Híva a) a munkások soraiból kikerülő és tmnáziumi érettségizettekből állŕ anitók számára tanfolyamokat ren iezett. A mult évivel összehasonlítva a Q. fokú iskolák száma is emelke 'ett. Szlováklábar négy gimnázium át nedap-Aeia' gimnázium 1 gazda ági felsőiskola. 4 Ipariskola és i ^észségügyi iskola van ahol ma •var nyelven tanítanak A mam' lolgozóknak 11 mezőgazdasági is­kolán kivül esti iskolákon is lehe­tőségek van arra, hogy tanuljanak, mégpedig az ipariskolák mellett a dolgozók számára létesített esti is­kolákban Pozsonyban, Komáromban, Érsekújvárott és Füleken. Harmó­niában a dolg<|zók főiskolára előké­szítő állami tanfolyama mellett a magyar nemzetiségű hallgatók részé­re külön pedagógia osztály van. Ennek a tanfolyamnak végzett hall­gatói főiskolai tanulmányaikat a pozsonyi szlovák egyetem pedagó­giai fakultásának magyar ágán folytathatják. A szlovák egyetem bölcsészeti fa­kultásán az élő nyelvek tanszékén a magyar nyelvet Is előadják A pe­tagópial fakultás kádereket nevei i II. és m fokf' Iskolák számára estnevelésben és zenében, oedagó­siában és pszihnlógriában A pedagó­giai fakultás magyar osztályán eb ier az évben *' magyar hallgató •égzi tanulmányait A szlovákiai magya: iskolák ta ulói magyar *«nwekbői tanulnak •e újságokat is olvasnak *nyanyel -ükön mint pl a Pionír lapok, a Ki­építő. ÜJ Ifjúság. Természet íí .echníka. A nemeskosztolányi erőmű építkezéséről Nemeskosztolányban, a Nyitra felső folyásánál felépült az egyik legna­gyobb energetikai üzemünk, a nováki turbina villanyerőmű. Maga, ez az üzem befejezése után több villanyenergiát fbg termelni, mint ameny­nyit Szlovákia összes energetikai üzemei a gottwaldi ötéves terv első évé­ben termeltek. Azzal a villanyenergiával, melyet ez a villanyerömű ter­mel 55.000 villannyal berendezett háztartást* lehetne ellátni, melyek fű­tésre, világításra vannak berendezve. Képünkön Ing- Rudolf Ondéra, az építkezés főmérnöke és Ing. J. Valenta tervező a hatalmas transzformá­tor szerelését vizsgálják. A CsKP Központi Bizottságának levele id. J. Jónás elvtárs 65. születésnapjára Tisztelt Elvtársi Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 65. szü­letésnapod alkalmával őszinte szere ncsekívánatait küldi Neked. Nagyra­becsüli a T e munkádat, amelyet a párt érdekében a szövetkezeti és szak­szervezeti mozgalomban és a mezőgazdaság terén végeztél és további évekre egészséget é s sok sikert kívánunk munkádban hazánk boidogsá. ga javára. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának nevében; is. Gottwald. Antonín Zápotocky kormányelnök aj. V. Sztálin emlékmű építkezési helyén Antonín Zápotocky kormányelnök szerdán, február 25-én megláto­gatta Prágában a J. V. Sztálin emlékmű építkezési helyét és részt­vett, amikor az emlékmű beton­talapzatának építésénél az első grá­nitkockát elhelyezték. Az első grá­nltkocka elhelyezése ezen nagy mű minden munkása és dolgozója szá­mára a győzelmes február megün­neplése és a világ dolgozói láng­eszű vezérének és tanítójának nyúj­tott hódolat volt. Antonín Zápotocky kormányelnö­köt, aki a J. V. Sztálin emlékmű felállítására létesített kormánybi­zottság elnöke, dr. J. Krászny kor­mányelnökségri hivatali előadó, a bizottság titkára kísérte. „ Az emlékműnél, amely 25 méter magasra emelkedik és amelynek méretei és elhelyezése sejteti, hogy mily hatalmas és egész Prágából látható lesz ez az emlékmű, együtt voltak a kőfaragók, a földmunká­sok, a betonmunkások, vasmunká­sok, a mesterek és műszakiak. Ezek nevében Rudolf Cstverácsek, az építötanács elnöke jelentette Antonin Zápotocky kormányelnök­nek, hogy a csehszlovák dolgozó nép februári győzelme dicső évfor­dulójának tiszteletére megrövidítet­ték az első gránitkocka elhelyezé­sének határidejét négy nappal. Ez­zel és többi teljesítményükkel az emlékmű építésén dolgozók kifeje­zik hálájukat J. V. Sztálin genera­lisszimusz iránt és munkájuk ezen az alkotáson, amfely a béke jelképe lesz, hazánk sokmillió békevédő­je közé sorozza őket. Januárban az emlékmű építési tervéinek munká­latait 125%-ra végezték el. A dol­gozók" megígérik, hogy a havi ter­vet állandóan túl fogják haladni és hogy a lehető legnagyobb számban bekapcsolódnak a szocialista ver­senybe. Miután Karel Simon, Csehszlová­kia Kommunista Pártja üzemi szer­vezetének igazgatója üdvözlő beszé­det mondott, Miroszlav Standt és Bohumil Szusek darúkezelök lebo­csátották a motordarút, amellyel a libereci gránitból készült első koc­kát az emlékmű talapzatára he­lyezték, amelynek súlya 70 méter­mázsa. Ezt az első gránitkockát fogja ezután a többi követni mind­addig, amíg a csehszlovák nép sze­retetének és hálájának ez az alko­tása eléri monumentális formáját. Antonin Zápotocky kormányel­nök ezután megköszönte az emlék­j mü építésén dolgozók szívélyes Ud­j vözleteit és kötelezettségyállalásait A Csehszlovákia és a Román Népköztársaság közt a mezőgazdasági termékek védelmére kötött egyezmény ratifikációs okmányainak kicserélése Szerdán, február 25-én Prágában a külügyminisztériumban kioserél­ték a Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság közt a me­zőgazdasági növények betegség és kártevők elleni védelmére vonatkozó egyezmény ratifikációs okmányait. amelyeket Bukarestben 1952 október 31-én írtak alá. A kicserélés aktu­sát dr Gertruda Szekaninová-Csa­krtová, a külügymimsztériurti kép­viselője és Ír Stefan Cleja, a Ro­mán Népköztársaság prágai nagy­,-«vpfp végezték Zdenek Nejedlý akadémikus, kormányelnökhe'yettes köszönete a CsSzBSz helyiszervezeteinek . Zdenek Nejedlý akadémikus, kor­mányelnökhelyettes a Csehszlová­kiai Szovjet Baráti Szövetség elnö­ke, a CsSzBSz valamennyi helyiszer ^ezetének köszönetet mond azokéri i? üdvözletekért, amelyeket az év aggyülésekről küldtek, azokért « Kiajánlásokért, amelyekkel az üze ni fiókok kötelezettséget vállaltak tiogy munkatermelékenységüket fo­kozni fogják és amelyekkei a falusi szervezetek kötele 1"- ttségeket vállal­tak, hogy az egységes földműves szövetkezeteket a tavaszi munkála­ok előkészítésében segítik. Zdenek Jeiedlý valamennyi helyiszervezet­iek és azok minden tagjának sok szerencsét és sikert kivánt további munkájukhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents