Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-26 / 50. szám, csütörtök

4 m $20 , > 1953 február 26 Megtartották Losoncon a Csemadok III. járási konferenciáját PÁRTÉLET Folynak az évzáró taggyűlések a februári győzelem jegyében A Csehszlovák Kommunista Párt harca a februári győzelemben érte el tetőfokát. A burzsoázia arra szá­mított, hogy megismételheti, amit 1920-ban csinált, és könnyűszerrel átveheti a hatalmat. A reakció nem számított arra és nem látta azt, hogy a CsKP 1921-től milyen hatal­mas utat tett meg és a harcok megacélozták erejét. 1920-ban köny­nyü volt a burzsoázia dolga, mert a jobboldali szociáldemokraták a reak­ció kezére játszották a hatalmat. A decemberi vereség után azonban, mikor a tömegek és a baloldali szo­ciáldemokraták látták, hogy a Tu­szár-kormány nem képviseli a dol­gozók érdekeit, 1921-ben megalakult a marxista-leninista alapon felépülő CsKP. A CsKP megalakulásától kezdve kíméletlen harcot folytatott a bur­zsoázia ellen. Elszánt harc folyt a CsKP bolsevizálásáért is, mert a pártba sok olyan elem került be, akik nem tudtak megszabadulni a szociáldemokrata opportunista néze­tektől és később nyílt árulókká vál­tak. Ilyenek voltak Bubenik és ké­sőbb Jilek és Bólén, akiket Gott­wald elvtárs, aki megkezdte a párt bolsevizálásáért folyó harcot, az ötö­dik kongresszuson 1929-ben leleple­zett és kizárták őket a párt sorai­ból. A reakció nem számított arra, hogy 1948 februárjában a CsKP-nek 28 éves gazdag tapasztalata van a burzsoázia elleni harcban és nem számított arra sem, hogy van egy igazi bolsevik vezetője, Gottwald elvtárs, aki közvetlen Sztálin elvtárs tanítványa, és aki az orosz bolse­vikoktól tanulta meg, hogy hogyan kell a burzsoázia nyakát kicsavar­ni. A CsKP a februári győzelemben mutatta meg, hogy ütőképes és elég erős arra, hogy a reakciót véglege­sen elsöpörje útjából. A februári győzelemről Gottwald elvtárs a CsKP Központi Bizottsá­gának ülésén a következőket mon­dotta: „Ama 28 év keserű tapasz­talatai, amelyeket a húszas évek óta átéltünk és a fejlődés, amelynek út­jára az 1920 évi decemberi vereség után léptünk, i- a kommunista párt megalapításával és a marx-leniniz­mus elsajátításával — meghozta gyümölcsét. Meghozta gyümölcsét az üldözések, megaláztatások, Mün­chen és az okkupáciő ellen folytatott harcok egész 1945 dicső májusáig tartó sora, mindaz, ahogy megal­AZ UJ A szocialista tanító feladatai Sokat hangoztatott jelszó, hogy az iskolát a szocialista építés, a bélke­harc központjába kell helyezni. Ezt a jelszót különösen a vizsgára ké­szülő tanulóknál kell megvalósítani. Csak akkor lehet növendékünkből új típusú embert nevelni, ha már az iskolában megismerkedett a szocia­lista erkölcs alapjaival, s már az iskolai munkát úgy végzi, hogy az az épülő szocialimust tükrözze. Ha a nevelők lépést tartanak a fejlődés­sel, akkor tanításukban az aktuális eseményeket eredményesen tudják alkalmazni. Ha a tanító állandóan képezi ma­gát, akkor pártunk tanítását a tan­tárgyakhoz úgy hozzá tudja kap­csolni, hogy az nevelőhatású lesz. Tanítását kell, hogy áthassa a marxi lenini világnézet, a Szovjetunió sze­retete, hazánk szocialista építése és a békeharc. A tanulókból a szocialista haza bátor harcosai kell, hogy válljanak. Ebben nagy szerepe van a tanítónak. Az imperialisták háborús hisztériája egyre nagyobb méreteket ölt és ezért fokozzuk a honvédelmi kiképzést, tervszerűen fejlesszük tanulóink el­méleti s gyakorlati tudását a legha­ladottabb honvédelem terén. Nem felejtjük el egy pillanatra sem a hős Szovjet Hadsereg tetteit szeretetet táplálunk néphadseregünk iránt. Ál­landóan fenntartjuk a kapcsolatot néphadseregünk tagjaival, mert ez a kapcsolat elmélyíti a honvédelmi ki­képzés megkedvelését. A nevelöknek tudatában kell len niök, hogy a szocializmus építését kottuk, megacéloztuk, szerveztük és vezettük a pártot. Sok régi elvtárs, aki a harcok és átmeneti vereségek kemény iskoláján ment át, elégté­tellel mondhatja ma: „Nem végez­tünk hiábavaló munkát!" E nélkül a munka nélkül, ennyire megacálozott párt nélkül nem lett volna februári győzelem." ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSEINK ab­ban az időszakban folynak le, mikor a nagy februári győzelem évforduló­ját ünnepeljük. A februári győze­lemben mutatkozott meg a párt iga­zi ereje, amely elsöpörte a reakció utolsó kisérletét a hatalom átvéte­lére. Évzáró taggyűléseink legyenek ak­tívabbak, kapcsolódjanak be a vi­tába, különösen a régi elvtársak, akik tudtak harcolni a nehéz idők­ben is a burzsoázia ellen 1921-töl egészen a februári győzelemig, ákik aktivan tudtak harcolni a múltban, de most sok esetben passzívak. Le­gyenek tudatában annak, hogy az ö harcuk nem volt hiábavaló és bát­ran mutassanak rá hibáikra, hogy az alapszervezetek aktivitása az öregek tapasztalatainak átadásával és a fia­talok életerejének összekapcsolásá­val fokozódjék. Sok párttag harcolta végig 1921­töl ezt az utat, egészen a februári győzelemig Gottwald elvtárs vezeté­sével. Sok elvtárs élvezheti a februá­ri győzelem gyümölcsét, de sokan áldozták életüket azért, hogy az ösz­szes dolgozóknak az életszínvonala emelkedjék és a mai fiatalság élete örömtelibb, vidámabb legyen és ne ismerje mi az a gazdasági válság és a munkanélküliség. Kitartóan harcolt a CsKP zászla­ja alatt 1921-töl Csóka Pál is, a vár­konyi állami birtok disznóetetője. Az 1920-as decemberi vereség után, mikor ő is látta több társával, hogy a Tuszár-kormány elárulta a munkásosztály ügyét, ö is belépett 1921-ben a CsKP soraiba. Mint ko­csis dolgozott a Pucher-féle gazda­ságban Várkonyon éhbérért. Sok sztrájkban résztvett és tüntetések­ben sokszor vonult fel a CsKP vö­rös zászlaja alatt a munkások jo­gainak kivívásáért. A sok nélkülözés és a nyomor után most ö is élvezheti a februári győzelem gyümölcsét, megmutatja, hogy tudott harcolni a burzsoázia ellen és most bele tud kapcsolódni, sőt példát mutat mint régi elvtárs a szocializntlis építésében. Munkáját úgy végzi, hogy a pártonkivüliek is csak szakképzett, párthü, kommu­nista szellemben nevelt káderekkel tudjuk diadalra vinni. E cél érdeké­ben mindent el kell követnünk. A szülőkkel állandóan kapcsolatot kell tartanunk, mert a jól megszervezett családlátogatással közel hozzuk az otthont az iskolához és a szülőkkel együf* megbesizéljük. hogy a tanuló­ink közül kit milyen hivatás felé irányítsunk. Minden igyekezetünkkel: azon kell lennünk, hogy tanulóink a záróvizsga sikeres elvégzése után akár a harmadfokú iskolában, akár a termelésben, a szocialista ember­hez méltóan állják meg helyüket. Kilner Barna tanító, Ajnáoskö. Gépállomások könyvelőinek tanfolyamsorozata Január közepén Nyitrán megkez­dődött a gépállomások könyvelőinek tanfolyamsorozata. Az egyes tanfo­lyamok kéthetesek. Az első szlovák nyelvű tanfolyam után február 2-án a magyarnyelvű tanfolyam vette kez detét. Ezen 63 elvtárs vett részt a délszlovákiai állami gépállomások azon brigádközpontjaiból, " ahol ma­gyar könyvelők végzik a gazdasági teendőket. Első előadónk a Csemadok nyitrai kerület titkára, Sebő elvtárs volt, aki az emberi társadalom fej­lődéséről beszélt. Ezután előadást hallgattunk a gépállomások felada­tairól, a kollektív gazdálkodás kér­déseiről és az egyes gyakorlati kér­désekről. Az előadások során még jobban tudatosítottuk, hogy köteles­ségünk a ránkbízott értékekkel jól gazdálkodni, hogy munkánk végered ményben politikai munka. Mi örü lünk annak, hogy résztvehettünk példát vehetnek tőle és sok régi párttag követhetné példáját, akik a múltban jól harcoltak, de most nem kapcsolódnak be elég aktívan a mun­kába. AT KELL TANULMÁNYOZNI párttagjainknak a CsKP történetét a februári győzelemig, hogy milyen harcok mentek végbe azért, hogy egy igazi bolseviki kommunista párt jöjjön létre. Látni kell a párttagok­nak, hogy a februári győzelem ha­tárkő volt a párt politikájának meg­valósításában és a februári győzelem után tovább folyik a harc a szocializ­mus magvalósításáért. A februári győzelem után teljesen a munkás­osztály kezébe ment át a hatalom és a CsKP vezetésével gigantikus sike­reket érnek el dolgozóink. Pártunk és az egész dolgozó nép azért jutott el a februári győzelemig, mert olyan vezére volt mint Gottwald elvtárs, aki továbbra is folytatja a harcot a párt tisztaságáért és leleplezi az olyan árulókat mint Szlánszky és bandája. A februári győzelem után emelkedik dolgozóink életszínvonala, új gyárak, kohók, villanymüvek épülnek, amelyben az új fiatal szo­cialista dolgozók fognak dolgozni, akik nem fogják ismerni a munka­nélküliséget. Állami birtokainkon és szövetkeze­teinkben a felszabadult parasztok dolgoznak, akik ha vannak is kez­deti nehézségeink, kedvvel végzik munkájukat, mert tudják, hogy ma­guknak dolgoznak. EZT LÄTJA csóka elvtárs is és szorgalmasan dolgozik. Kötele­zettséget vállalt, hogy a tervezett 12 malac helyett, amit évente kellett volna elválasztania egy anyától, hogy 18 malacot fog elválasztani. Ezt a vállalását teljesítette és ezért meg is kapta érte a jutalmat. /Pré­mium fejében egy 150 kg-os hízót kapott, a havi 7.000 korona kerese­ten felül. De mivel még otthon is egy 170 kg-os hízója van, a 150 kg­osat fölajánlotta a közellátás részé­re és így 17.000 koronát kapott a disznó árával együtt jó munkájáért. Csóka elvtárs látja, hogy nem hiába harcolt 1951-től, mert most az egész dolgozó közösségnek jobb életé van, és az" ö fiai már örömtelibb életet élhetnek, yffnt amüyent ő élt a ki­zsákmányolók uralma alatt. Most a februári győzelem tiszteletére még jobban fogja munkáját végezni, hogy a közellátásnak még több húst biztosítson. ezen a tanfolyamon, hogy ismerete­inket bővíthettük; tanulhattunk. Min­den igyekezetünkkel azon leszünk, hogy ezeket aa ismereteket tovább fejlesszük, érvényesítsük azokat munkánknál, mert ez a mi legfőbb kötelességünk, legfőbb feladatunk. Veres Vilmos, Nyitra. Számoljanak le a hibákkal az ipolysági járás tanítói Nemrégiben az ipolysági járás ta­nítói munkaértekezetet tartottaík a járás székhelyén, hogy megtárgyal­ják azokat a komoly feladatokat, amelyek a tanítóság előtt állanak az első gottwaldi öt éves terv utolsó évében. Az értekezletet Szlosziary András járási tanfelügyelő nyitotta meg. Az értekezleten az ipolysági járás tanítói megemlékeztek Zdenek Nejedlý kormányelnökhelyettes, szü­letésének 75-ik évfordulójáról. A magyar tanítóknak Hub ás Jánosné elvtársnö, az ipolysági magyar kö­zépiskola tanítónője tartott magas színvonalú előadást Nejedlý sokolda­lú munkásságáról. Az értekezlet főpontját a járási tanfelügyelő elvtárs beszámolója ké­pezte, aki részletesen foglalkozott mindazon feladatokkal amelyek a tanítók előtt állnak-az 1953-ik évben majd kritizálta a járás tanítóinak eddig kifejtett munkásságát. Beszá­molójából kitűnt, hogy a tanítók­munkája az ipolysági járásban még nem kielégítő és szükséges, hogy a mutatkozó hiányosságokat, nehézsé geket és a szocialista iskola kiénit.é­sét gátló akadályokat minél előbb el­távolítsák. A tanfelügyelő elvtárs 1953. február lö-én tartották meg Losoncon a Csemadok IH. konferen­ciáját. A megnyitó beszédet Ocso­vai Imre a Csemadok járási elnöke mondotta, aki rámutatott a losonci járás Csemadok vezetőségének mun­kájában mutatkozó eredmények­re és hibákra. — Nyolc hónappal ezelőtt tartot­tuk meg a Csemadok H. járási kon­ferenciáját, amelyen a Csemadok ve­zetősége és a Csemadok tagság kö­telezettségeket vállait. A II. konfe­rencián a losonci helyi csoport ve­zetősége azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a helyi osoport taglétszá­mát legalább 500 taggal kibővíti. A losonci járásban összesen 12 h#lyi szervezet van, de a n. konferencia óta eltelt időszakban a tagtoborzást csak 30%-ra teljesítették. Most, a Csemadok losonci Hl. járásj konfe­renciáján bátor kritikát kell alkal­maznunk, fel kell tárni a hiányossá­gokat minden helyi csoportban, hogy jobban teljesítsék azokat a feladato­kat, amelyeket a mult évben a JX országos konferencián tűztek elénk. Ha ezeket az irányelveiket tartjuk szem előtt ,akkor hiszem, hogy nem niába jöttünk össze — mondta többek közt Ocsovai Imre. Az elnöki beszámoló után Ferencz József, a Csemadok járási titkára szólalt fel. Elmondotta, hogy a helyi csoportok vezetőségei nem gondos­kodtak arról, hogy a havonként megtartott taggyűléseken a tagok százszázalékosan résztvegyenek. A losonci járásban az ismeretterjesztő előadások ^ az elmúlt évben nagyon gyengén sikerültek. Losoncon az is­meretterjesztő előadásokon összesen 67-en, tehát az össztagság 10%-a vett csak részt. Ferenc József járási titkár felhív­ta a figyelmet ara, hogy a Csema­dok tagjainak harcolniok kell a szer­vezeten belül megbújó ellenség ellen, amely arra igyekszik felhasználni a Csemadokot, hogy a dolgozók állama ellen lázítson, mint például Vilkén Snelzer Vilmos, aki szerint „pártunk és kormányunk mostohán bánik a Alapszervezeteink évzáró taggyű­lései folyjanak le a februári gyöze­zelem jegyében, fokozza minden párttag aktivitását, hogy a Csóka Pálok és a többi elvtársaknak harca nem volt hiábavaló és ha vannak is pillanatnyi nehézségeink, gondoljunk arra, hogy a párt biztosan vezet, mert a mi pártunknak tapasztalatai vannak a burzsoázia elleni harcban. rámutatott arra, hogy a járás taní­tóinak jelentékeny része nem rend­delkezik kellő szakképzettséggel', mégsem törekszenek ezek az elvtár­sak pedagógiai szakképzettségük mielőbbi javítására. Ez pedig a szo­cialista iskola kiépítésének első fel­tétele. Az állami fegyelemről szólva, a tanfelügyelő elvtárs kritizálta azt a tűrhetetlen állapotot, amely az ipoly­sági járás egyes iskoláiban uralko­dik. Egyes iskolák tanítói nem tart­ják tiszteletben az állami fegyelem­ről szóló intézkedésellnek az iskolák­ról szóló részét. Az ipolysági járás­ban még akadnak tanítók, akik fele­lőtlenül, a szocialista tanító jellemét megtagadva néha napokig munkahe­lyüktől távol tartózkodnak és ezért a tanítás természetesen szünetel. Ami a tanítók politikai fejlettségét illeti, ezen a téren még szintén mu­tatkoznak jelentékeny hiányosságok, mert a tanítók közül sokan még nem ismerték fel a központilag irányított politikai egyéni tanulás 1 jelentőségét. A tanítók iskolai és iskolánkívüli munkájának sikere érdekében rend­kívül fontos, hogy minden egyes ta; nító megismerkedjék a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresz­szusának anyagával, Sztálin elvtárs zseniális ,,A szocializmus közgazda­sági kérdései a Szovjetunióban" cí­mű müvével, valamint pártunk Cseh­szlovákiai Kommunista Pártja leg­utóbbi országos konferenciájánál! teljes anyagával. Az iskolákon mutatkozó hiányos ságok közé sorolható az a tény is, hogy a tanítók munkájuk megköny­nyítésére nem tudják felhasználni az ifjúsági szervezeteket a pionír és a OsIPz csoportokat. Pziik ,éges az is. hogy a tanítók kellő figyelmet szen­faiusi gazdagokkal". Az ilyen embe­reket a Csemadok tagjainak le kell leplezniők. Ferencz József járási titkár be­számolója után vita következett, amelyen 8 ember vett részt. A fel­szólalók azonban nem mutattak rá helyj csoportjaik hiábira és nem tet­tek javaslatokat arra nézve, hogyan küszöböljék ki a hiányosságokat. A vita azért is ellaposodott, mert Ocso­vai elvtárs kérdést tett fel a kon­ferencia hallgatóinak, hogy mi is az az olvasókör és ezúttal megmagya­rázta az olvasókör célját és jelentő­ségét. Ocsovai elvtárs ezzel korábbi mulasztását aikarta pótolni, de nem megfelelő helyen és időben. Különös volt, hogy bár a Csemadok küldöt­tek egyhangúlag azt mondották, hogy a helyi szervezetekkel nem is­mertették az olvasókör jelentőségét, Szabó Géza felszólalásában beszá­molt arról, hogy Panyidarócon a szövetkezeti dolgozók között meg­alakították az olvasókört és Galir.a Nyikolajevna „Aratás" című köny­vének tíz példányát osztották szét. Szabó Géza rámutatott ara, hogy a vilkei és jelsőci helyi szervezet ve­zetősége. tervszerűtlenül dolgozott és nem tudta összehívni.a tagokat, ami­kor az olvasókörről akartak megbe­szélést tartani. De nemcsak Jelső­cön és Vilkén történt ez, hanem más helyi csoportokban is. A vitafelszólalások után megvá­lasztották a Csemadok járási veze­tőségét. Elnök Szabó Géza, alelnök Ocsovai Imre, titkár, Ferencz József lett A konferencia eredménye az volt, hogy a helyi szervezetek vezetőinek kötelességévé tették, hogy a tervsze­rinti mintát hónapokra és negyed­évekre elökészitették. A konferen­cián kötelezettségvállalások is tör­téntek, mégpedig a pinci helyicsoport vezetősége május elsejéig 30 új tag beszervezését vállalta, míg a losonci helyi csoport vezetősége azt vállal­ta, hogy május elsejéig 1000 főre emelik a helyi csoport taglétszámát. Kelemen Béla. Fokozza a párttagok aktivitását az, hogy a CsKP élén olyan vezető áll, mint Gottwald elvtárs, aki a CsKP vezetésével a munkásosztályt az 1920-as decemberi vereségtől a februári győzelemre vezette és to­vábbra is vezeti a. szocializmus épí­tésében egészen a kommunizmus megvalósításáig. Balla József. teljenek az ifjúsági szervezeteknek és azok irányításában hathatóson se­gédkezzenek. A járási tanfelügyelő kritikai be­számolóját vita követte, amelybe igen sok tanító bekapcsolódott. A vita során több értékes hozzászólás hangzott el. Az egyes iskolák igaz­gatói és a a tanítók kifejtetfiék, hogy milyen módon fogják eltávolítani a hibákat, amelyek iskoláikon, munká­ikban előfordulnak. Az ipolysági járás kétnapos taní­tói értekezletének résztvevői azzal a szilárd elhatározással tértek vissza munkahelyeikre, hogy valóra váltják mindazokat a feladatokat, amelye­ket pártunk és munkásosztályunk eléjük állított. Tóth Tibor, Ipolyság. A trencsénteplici tanítóképző tanfolyamról Napról napra észlelhetjük, hogy mennyire megváltozott a munkások élete a felszabadulás óta. Üj lehe­tőségek nyíltak meg dolgozóink előtt. Népi demókratik'us rendsze­rünk támogatást nyújt maidén dol­gozónak a tanuláshoz. Bizonyítéka ennek a trencsénteplici tanítóképző tanfolyam, ahol 120 munkás fiatal tanul. Elz a tanfolyam a mult év októberében nyílt meg és az a célja, hogy tíz hónap alatt 120 jól kikép­zett, a marxizmus-leninizmus fegy­verével felvértezett magyar tanítót adjon hazánknak. Ezt a nemes.célt a tanfolyam el is fogja érni. mert a hallgatók tudják, hogy milyen fon­tos feladata van a tanítónak, ezért a legnagyobb odaadással tanúinak és igyekeznek a lehető legtöbb tu­dást magukévá tenni. Dobiás György, Trencséntepiic. SZÓ POSTÁJÁBÓL

Next

/
Thumbnails
Contents