Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-26 / 50. szám, csütörtök

1953 február 26 m sm Az amerikai haditengerészeti légierő két magasrangú tisztjének vallomása az amerikai hadsereg Koreában folytatott baktériumháborűjáról Az „Uj Sző" február 25-ki száma közölte az „Uj Kína" híriroda pekingi jelentése alapján Frank H. Schwable Koreában hadifogságba esett ezredes vallomásának első ré­szét, a Koreában folytatott baktériumháborúról. Az aláb­biakban közöljük Frank H. Schwable vallomásának befe­jező részét, A légierő 12. alosztályának működése Wendt ezredes később a K-6-os tá­maszponton is tartott egy értekez­letet, amelyen résztvett Gaylor ezre­des, a 12. alosztály parancsnoka és még két tiszt. Wendt ezredes közöl­te velük, hogy a csoport felkészül a baktériumháborúban való részvétel­re és utasította őket, hogy erről tá­jékoztassák az érdekelt rajparancs­nokokat, de azokon kívül osak a legszükségesebb számú személyzetet és állítsák össze néhány válogatott pilóta névsorát, akiket szükség ese­tén azonnal igénybe lehet venni. Wendt ezredes közölte velük azt is, hogy rövidesen megérkezik a lé­gierő egy csoportja, hogy segítsen a szervezési problémákon. Ez á cso­port június utolsó hetében valóban meg is érkezett. Július 8-án történt fogságbaesé­eemig a 12. alosztály a A— D („fel­legrohamozó") és az F-4-U (kalóz") gépei nagyon kevés, egy két nappa­li bakteriológiai hadműveletben vet­tek részt, amelyeket összekapcsoltak szokásos nappali bevetésükkel. A baktériumbombákat szállító gépek a K-8-as támaszponton vették fel a bombákat és később a célhoz vezető úton találkoztak a kötelék többi gé­pével. Ezek a támadások Nyugat­Korea kisebb városai ellen irányul­tak, amelyek a Konuritól délre ve­zető főútmentén vannak. A haditengerészeti légierő 33. alosztályának működése Wendt ezredes körülbelül május 27—28-án tájékoztatta Condon ezre­dest, a haditengerészeti légierő 33. alosztályának parancsnokát arról a tervről, hogy a csoport bakterioló­giai hadmüveletekben vesz részt, minthogy az alosztály F-9-F („pár­duc") gépei a pohangi támaszpon­ton, mint csak szükség esetén beve­tendő gépek állomásoznak, Condon ezredesre bízták, hogy kit tájékoz­tat a tervről, de azzal az utasítás­sal, hogy ^a lehető legkevesebb em­bert. Amíg én a csoportnál voltam, ezek közül a gépek közül egyet sem jelöltek ki baktériumhadmüveletek­re, de az alosztály VMJ 1. rajának fényképező felderítő gépei továbbra is folytatták repüléseiket. A baktériumhadviselés álcázása A biztonság volt a legnyomasz­tóbb problémája, a haditengerészeti légierő egy csoportjának, mert a baktériumháború hadműveleti sza­kasza, éppen úgy mint más típusú hadmüveletek is, az 5. légierő ellen­őrzésére tartoztak. Erről a tárgyról egyáltalán semmit sem volt szabad leírni. A „baktérium"-szót Koreában semmi körülmények között sem volt szabad kimondani, legfeljebb a leg­elején, megmagyarázva a „szuper­propaganda", illetve „suprop" szó jelentését. Az 51%. rp.j szokásos újrafertőzési bevetéseire nem kellett parancsot adni. Az egyéb bakteriológiai had­müveleteket külön, szigorúan titkos parancsokkal indították el. A feladat végrehajtásáról hasonló szigorúan titkos jelentés ment, amely csak annyit közölt, hogy az ilyen és ilyen számú hadmüvelet során hány „su­prop" bombát dobták le. Az 513. raj csak úgy jelentette bakteriológiai feladatának végrehaj­tását, hogy rendes jelentéséhez hozzátette, a „via Kunuri" vagy „via Szinanzsu" szavakat. Minden eszközt igénybe vettek az ellenség megtévesztésére és arra, hogy saját legénységünk elöl is eltit­kolják ezeket a hadmüveleteket. Ez különösen fontos, hiszen a csoport­ból havonta 300—400 embert válta­nak le és küldenek haza az Egyesült Államokba. Parancsot adtak arra, hogy bak­tériumbombákat csak rendes bom­bákkal vagy napalmmal együtt sza­bad ledobni, hogy a támadás szoká­sos légitámadásnak lássék. A bizton­ság fokozását szolgálta az az intéz­kedés is, hogy egy napalm bombát a gépben kell hagyni a baktérium­bomba ledobásáig, hogy ha a gép le­zuhan, á napalm bomba robbanása elégesse a roncsot és megsemmisít­sen minden bizonyítékot. A tiszteknek szigorúan tilos erről a tárgyról másképpen ,j*iint hivatalo­san és zárt ajtók mögött beszélni. Minden tájékoztatásnál hangsúlyoz­ták, hogy ez nemcsak katonai titok, hanem a nemzeti politika ügye is. Én magam sohasem hallottam, hogy ezt a dolgot említették volna vagy akárcsak utaltak is volna rá a hivatalon kívül, pedig mindig a pa­rancsnok kis magánebédlőjében ét­keztem, ahol igen sok titkos dologról volt szó. Az eredmények számbavétele Nálunk a csoportnál az volt a vé­lemény, hogy ezeknek a hadmüvele­teknek eredményeit nem lehet pon­tosan megfigyelni. A megfigyelés szokásos eszközei a kémek jelenté­sei, a hadifoglyok vallomásai, az éjtszakai tehergépkocsiforgalom megfigyelése, különös tekintettel a rendes közlekedési útvonalaktól való eltérésekre és a koreai és kínai ha­tóságok hivatalos közleményei. Ez utóbbiakat különösen fontosnak tar­tottuk, mert az volt az érzésünk, hogy nagyobbszabású járvány nem törhet ki úgy, hogy arról ne szivá­rogjanak ki hírek, ezért a koreai és kínai hatóságok az ilyesmit nyilván maguk fogják közzétenni. A felso­rolt forrásokból származó híreket a távolkeleti főparancsnok irodájában egyeztetik ös?ze, Tokióban, de az eredményről nem értesítik a csopor­tokat, mi tehát nem lehettünk ezzel tisztában. Amikor Binney ezredestől átvet­tem hivatalomat, megkérdeztem tő­le, hogy eddig milyen eredmények vannak és ő határozottan kijelentet­te: „Fenét sem érnek". Ismerőseim közül senki sem állí­totta, hogy az eredmények bármeny­nyire ls arányosak volnának az igénybevett erőfeszítéssel, a veszé­lyekkel és az eljárás becstelenségé­vel, bár a koreai és kínai hatóságok nyilvánosságra hozták már az első baktérium bombák ledobását is. Alnennyire én tudom, az egész ered­mény rossz és csalódást keltett. Személyes megjegyzések A következőket nem azért mon­dom, hogy mentegessek bárkit is — magamat beleértve. Pusztán arról van sző, hogy teljesen közvetlen megfigyelés alapján kijelentem: minden tiszt megdöbben és elszé­gyenli magát, amikor először érte­sül arról, hogy az Egyesült Államok baktériumfegyvereket alkalmaz Ko­reában. Azt hiszem, mindnyájan ki­vétel nélkül úgy érkeztünk Koreába, mint népünkhöz és kormányunkhoz hü tisztek, akik azt hittük a bakté­riumfegyverrdil, — mert mindig azt mondták róla — hogy ezt a fegy­vert csak megtorló eszközként fej­lesztik ki, a harmadik világháború esetére. Ezek a tisztek, ha Koreába érkéz, nek és látják, hogy saját kormányuk ennyire becsapta őket, amikor a vi­lág előtt még mindig azt állítja, hogy nem használ baktériumfegyve­reket, természetesen gondolkodóba esnek minden egyébről is, amit kor­mányunk állít, általában a hadvise­lésről és különösen a koreai háború, ról. Senki sem hiszi közülünk azt, hpgy a baktériumfegyvereket szabad használni a háborúban, hiszen min­den ismert fegyver közül ez az egyetlen, amelynek első célja, hogy a polgári lakosság köréből szedje ál­dozatait — és ez mindenkinek a lel­kiismerete szerint helytelen. A be­tegség terjedését nem lehet szabá­lyozni és lehet, hogy nem tudunk gá­tat vetni egy teljesen kifejlődött jár­ványnak. Ehhez jön az az útálatos, tisztességtelen érzés, amivel olyan fegyverhez nyúlunk, amelyet lopva használunk fel a gyanútlan és fegy­vertelen lakosság ellen. Emlékszem, hogy egyszer megkér­deztem Wendt ezredest, mit szólt Gaylor ezredes, amikor először hal­lott erről az esetről. Wendt azt vá­laszolta, hogy Gaylor borzadva és meglepődve hallotta a dolgot ós ki­jelentette, hogy „szeretne elsüllyedni szégyenében". Mindenki ugyanígy ér­zett, amikor először hallott erről és úgy reagált, ahogyan az tisztességes gondolkodású, önmagára adó nemzet tagjaitól elvárható. Taktikai szempontból ez a fegy­ver teljesen indokolatlan, nem te­kinthető a haditengerészti légierő fegyverének sem: erkölcsileg önma­guk elítélését jelenti: adminisztráció és szervezés szempontjából remény­telen; az önbecsülés és a hűség szempontjából pedig gyalázatos. 1952. december 6. Észak-Korea. F. H. Schwable, — 04429 — ezredes. Egyesült Államok haditengerésaeti légierő. Tizenegy olasz minisztérium szakszervezeti szervezete ki épett a szociáldemokrata szakszervezeti központból A „Féase Sera" jelenti, hogy a szociáldemokrata szakszervezeti köz­ponthoz tartozó állami alkalmazot­tak országos szövetségének titká­rát, Alberto Calabrese kijelentette, hogy lemond és kilép a szociálde­mokrata szakszervezetből.. Levelé­ben rámutatott, hogy nem hisz töb­bé olyan szervezet fennállásának szükségességében, amelyek cseleke­detei teljesen idegenek az állami al­kalmazottak érdekedtől. • Calabresevel egyddőben tizenegy minisztérium állami alkalmazottai­naik szakszervezeti szervezete je­lentette ki, hogy kilép a szociálde­mokrata szakszervezeti központból. Ézek a szakszervezeti szervezetek körülbelül negyvenezer állami al­kalmazottat egyesítenek. 'Békemanifesztáció Stuttgartban A nyu gatnéme to rszági Stuttgart városban szombaton, február 21-én és vasárnap, február 22-én két nagy békemanifesztáciő zajlott le. A szombati manifesztáción résztvett a brémai Oberhof lelkész és a düssel­dorfi G. Weber asszony, akik fel­hívták Baden-Würtemberg 'lakos­ságát, hogy minden térén harcol­janak _a_.bécsi békekongresszus ha­tározatainak teljesítéséért. A másik manifesztáción résztvet­tek dr. Heineman -Adenauer kormá­nyának volt belügyminisztere és Bodensteiner, volt Adenauer-párti képviselő, dr. Heineman beszédében újból lelkesen helyeselte a Szovjet­unió mult év márciusi békejavasla­tait és hangsúlyozta, hogy a kelet és nyugat közötti tárgyalásoknak meg kell valósiulniok. A nyugati ha­talmakat és Adepauer bonni kan­cellárt arra intette, hogy a Szov­jetunió javaslatait ne utasítsák el. Bodensteiner volt képviselő is a kelet és nyugat közötti tárgyaláso­kat követelte az új háború veszélyé nek kiküszöbölése érdekében, A békemanifesztációkon több ezer ^stuttgarti lakos vett résat Mao Ce-Tung és Csu-Te üdvözlő távirata a Szovjet Hadsereg napja alkalmából Mao-Ce.Tung elnök a következő üdvözlő táviratot intézte J. V. Sztá­linhoz, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnökéhez: ,,A Szovjetunió fegyveres erői megalapításának 35. évfordulója al­kalmából fogadja, Elnök Elvtárs, szívből jöVő üdvözletemet. Kívánom, hogy a hatalmas szovjet fegyveres erő további sikereket érjen el a világ­békéjének és biztonságának védel­mében." 1 Csu-Te. a kínai népi felszabadító hadsereg főparancsnoka a következő táviratban üdvözölte Vaszáljevszkij marsallt, a Szovjetunió hadügymi­niszterét. j •,A nagy Szovjet Hadsereg meg- | születésének 35. évfordulóján szívből jövő üdvözleteimet küldőm a legyőz­hetetlen Szovjet Hadseregnek, a vi­lágbéke őrének. A kinai népi fel­szabadító hadsetreg parancsnokai és katonái nevében mélységes tisztelet­tel adózom önnek és minden szovjet baj társunknak. A kínai nép; felszabadító hadsereg rendszeresen tanulmányozza a szov­jet katonai tudományt és az élenjáró szovjet katonai tapasztalatokat. Minden erejével igyekszik, hogy olyan teljesen korszerű hadsereggé képezze magát, amely alkalmas ar­ra, hogy megvédje hazája biztonsá­gát "és a Szovjetuniónak, valamint a vjlág többi országának népeivel együtt megóvja a világ békéjét. Éljen a két nagy szövetséges — Kin a és a Szovjetunió -h— között mind szilárdabbá váló barátság és együtt­működés, a világbéke legfőbb bizto­sitékaY Németország Szocialista Egységpártja Xözponíí Bizottságának távirata Csujkov hadseregtábornok hoz A Szovjet Hadsereg fennállásának 35. évfordulója alkalmából Német­ország Szocialista Egységpártjának Központi Bizottsága táviratban kö­szöntötte Csujkov hadseregtáborno­kot, a Szovjet Ellenőrző Bizottság elnökét. Németország Szocialista Egység­pártjának Központi Bizottsága táv­iratában a többi között hangsúlyoz­za; A német nép a hős Szovjet Had­seregnek köszönheti, hogy felszaba. dúlt a fasiszta rabság alól. A Szov­jet Hadsereg áldozatai tették lehető­vé, hogy Németország jelentős ré­szében szabaddá vált az út a demo­kratikus rendszer megteremtéséhez. A Szovjetunió népei az egész világ egyszerű, békeszerető dolgozó em­bereinek 'millióival együtt ünneplik a diadaimas Szovjet Hadsereg jubi­leumát. Megfogadjuk, hogy a mun­kásosztályt é s a dolgozókat, minde­nekelőtt az ifjúságot bátor békehar­cosokká neveljük, akik mindenkor készek dolgozni és harcolni hazájuk­ért. A Szovjet Hadsereg harcosai tündöklő példát jelentenek ifjúsá­gunk számára. Az Eisenhower-k ormány t kezében tartó két nagy monopólium befolyása a nyugatnémet gazdaságra Eisenhower kormánya két vezető monopólium csoportnak a Rocke­feller és a Du Pont monopóliu­moknak kormánya, amelyeknek ki­fejezetten katonai és agresszív jelle­gük van. A Rockefeller konszern a kőolaj világ-forrásokért harcol és az utóbbi ktöben főleg más országok sztratégiai nyersanyagai iránt ér­deklődött — a réz, nikke\ és urán lelőhelyek iránt —, mig Du Pont vezető tényező a hálborús gazdaság terén. Mindkét konszern erősen résztvesz az atomfegyverek gyár­tásában és mindkettőnek nagy befo­lyása van a bánná lakájállamra. A Chase National-bssnk, amely a Rockefeller konszern bankja, a Marshall-terv keretiében a nyugat­német gazdaságba 600 millió dol­lárt fektetett be, a Standard Ott Co. of New Yerseyt és az I. G. Far­ben-t karteüszerződések kötik. A-z Adam Opeäi-iizeme a General Mo­tors Comp. társaság tulajdona, ame­lyet a Du Pont ural. Képünk azt ábrázolja, hogy az lium-csoporttal — a Rockefeller és amerikai imperialisták kapcsolatai hogyan fűződnek egybe — a kor­mánnyal és a két vezető monopó- kezükben tartják. a Du Pont monopóliumokkal, ame­lyek a nyugatnémet gazdaságot is \

Next

/
Thumbnails
Contents