Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-25 / 49. szám, szerda

1953 február 25 m szo 9 Az amerikai haditengerészeti légierő két tisztje, Frank H. Schwable ezredes, a légierő 1. csoportjának vezérkari főnöke és Roy H. Bley őrnagy, ugyanennek a csoportnak a tisztje 1952. július 8-án fogságba estek, miután a koreai és kínai népi erők légvédelmi tüzérsége lelőtte gépüket. Az amerikai haditengerészet légierő két fogságba esett magasrangú tisztje elmondta, hogy az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek egyesített bizottsága 1951. októberében utasitást küldött Ridgway tábornoki k, a távolkeleti parancsnokság akkori főparancsnokának, hogy a tervek alapján indítsa meg a széleskörű* baktériumháborút. A két tiszt beszámolt arról is, hogy mi történt azokon az értekezleteken. amelyeket a haditengerészeti légierő első csoportja az utasítás átvétele után tartott a baktériumháború megindításának részleteivel kapcsolatban. Mindkét tiszt hangsúlyozza vallomásában, hogy az amerikai vezető katonai körök — félve a tisztességes emberek felháborodásától az egész világon — szigorú megtorlásokkal fenyegették azokat, akik nem tartják titokban ezt a vadállati bűncselekményt. A két tiszt véleménye szerint a biztonsági intézkedések célja mindenekelőtt az volt, hogy — mint mondották — „saját népünk elöl titkolják el az igazságot". Ez a leleplezés megerősíti több nemzetközi vizsgálőtestület jelentését' és amerikai hadifoglyok vallomását, amelyek megdönthetetlenül bizonyítják az amerikaiak embertelen bűncselekményét: a Koreában folytatott nagyszabású bakteriumháborút. Frank H. Schwable amerikai ezredes vallomása Az „Uj Kína" híriroda az alábbiakban közli annak az aláírt vallomásnak teljes szövegét, amelyben Frank H. Schwable ezredes, az Egyesült Államok haditengerészeti légiereje 1. csoportjának vezérkari főnöke leleplezi az amerikai parancsnokság koreai baktériumháborújának hadászati tervét és célkitűzéseit: Frank H. Schwable ezredes vagyok, hadifogolyszámom 04429, a haditengerészeti légierő 1. csoportjának vezérkari főnöke voltam 1952 július 8-ig, amikor gépemet lelőtték és hadifogságba estem. 1929-ben kezdtem szolgálatomat a tenger^szgyalogságnál és 1931-ben jelöltek ki repülőnek. A világ sok részén teljesítettem szolgálatot. Közvetlenül Koreába érkezesem előtt a tengerészgyalogság főhadiszállásának légügyi osztályán működtem. \ vezérkari főnökök egyesített bizottságának utasítása a baktériumháború megindítására ' Koreába 1952 április 10-én érkeztem, hogy megkezdjem a szolgálatot, mint a haditengerészeti légierő 1. csoportjának vezérkari főnöke. Minden utasításom és döntésem Lamson-Scribner tábornok helyettesparancsnok megerősítésére szorult. Mielőtt átvettem a vezérkari főnök teendőit, Lamson-Scribner tábornok behívott irodájába, hogy megbeszéljük a csoport különféle problémáit. Ennél a megbeszélésnél megkérdezte: .Közölte önnel Binney a WMF513. különleges bevetéseinek egész hátterét?" Megkérdeztem, hogy vájjon a „suprop"-ra (ez volt a baktériumbombák fedőneve) gondol-e, mire „igennel" válaszolt. Megmondtam, hogy Binney ezredes megadta nekem a szükséges felvilágosításom kat. (A „suprop" a „szuper-propaganda'' kifejezés rövidítései. Arthur A. Binney ezredes, aki elődöm volt a vezérkari főnöki tisztségben kötelességszerűen ismertette előttem a koreai baktériumhadviselés általános tervét és a haditengerészeti légierő 1. csoportjának eddig ezekben játszott szerepére vonatkozó részleteket. A koreai baktériumhadviselés általános tervének végrehajtását az Egyesült Államok vezérkari főnökeinek egyesitett bizottsága 1951 októberében inditotta el. A vezérkari főnökök ebben a hónapban a távolke leti oarancsnokság főparancsnokának (akkor ez Ridgway tábornok volt), utasítást küldtek, amelyben Az amerikai haditengerészeti légierő két magasrangú tisztjének vallomása az amerikai hadsereg Koreában folytatott baktérinmháborújárói elrendelték a baktériumhadviselés megindítását Koreában, egyelőre szűk, kísérleti keretek között, de növekedő arányokban. EzÜfciz <itasítást továbbították Tokióba Weyland tábornokhoz, a távolkeleti légierő parancsnokához. Weyland tábornok erre személyes megbeszélésre magához rendelte Everest tábornokot, a Koreában működő 5. légierő parancsnokát és az okinawai 19. bombázócsoport parancsnokát is, ez a csoport közvetlenül a távolkeleti légierő alá van rendelve. Ezen a megbeszélésen áttekintették a tervet, amelyet most ismertetni fpgok, megállapodtak a probléma nagy vonalaiban és Everest tábornok a következő tájékoztatást hozta vissza Koreába (személvesen és szóbelileg, mert biztonsági okokból elhatározták, hogy erről az ügyről semilyen írott okmányt nem , engednek Koreába, nehogy az ellenség kezére jusson). A fő cél. hogy a bakteriológiai hadviselés különféle módjait harctéri körülmények között kipróbáljuk és ezeket a harctéri kísérleteket később a rendes harci tevékenység tényezőivé fejlesszük, a koreai helyzettől és a Koreában elért eredményektől függően. Ki kell kísérletezni a különféle rendelkezésre álló betegségeket, különös tekintettel terjedésükre, vagy járvány szerű tulajdonságaikra, különféle körülmények között. Ki kell kísérletezni, hogy az egyes betegségek komólyan megzavarhatják-e az ellenség hadműveleteit és a polgári lakosság életét, vagy csak kisebbnehézségeket okoznak, vagy pedig teljesen, minden nehézség nélkül leküzdik^ őket. Különféle típusú fegyvereket vagy tartályokat kell kipróbálni harctéri körülmények között és különféle típusú repülőgépeket abból a szempontból, hogy megfelelnek-e baktériumbombák szállítására. A kikísérletezendő terepfajták között magaslati területek, tengerparti teriiletek, nyílt terepek vagy hegyekkel körülzárt terepek, elszigetelt területek vagy egymással szomszédos területek, nagyobb és kisebb városok, zsúfolt vagy aránylag kiterjedt városok szerepelnek. A terepek minden lehetséges fajtáját és kombinációját ki kell kísérletezni. Ezeknek a kísérleteknek időtartamát nem határozták meg, de elég hosszú ideig kell folytatni őket ahhoz, hogy a Koreában előforduló hőmérsékletek minden szélsőségét ki hessen próbálni. A szállítás minden lehetséges módszerét is ki kell kísérletezni, valamint taktikai módszereket kidolgozni, amelyek kezdetben csak az éjjeli támadásokra szorítkoznak, később azonban különleges kötelékek nappali támadásait is felölelik. A bombázás különféle típusai is kikisérletezendők, egyes gépektől kezdve a kötelékekben végrehajtott bombázásig, amelynél baktériumbombákat szokásos bombákkal együtt dobnak le. Különösen az ellenség ellenintézkedéseit kell megfigyelni, minden rendelkezésre álló eszközzel megállapítani, hogy az ellenség milyen ellenintézkedéseket tesz, milyen propaganda lépéseket tesz és milyen mértékben érinti katonai hadműveleteit a hadviselésnek ez a formája. Gondosan ki- kell próbálni a biztonsági intézkedéseket, mind az ellenséges, mind a saját terület felé. Saját oldalunkon minden lehető lépést meg kell tenni, hogy ne szivárogjon ki semmi ennek a fegyvernek felhasználásáról és erről a tárgyról csak ellenőrzött hírek kerüljenek közre. Az ellenséggel szem ben minden lehető eszközf* fel kell használni a megtévesztésre és annak akadályozására, hogy az ellenség bizonyítékot szerezzen e fegyver használatáról. Végül, ha a helyzet megköveteli, akkor — a vezérkari főnökök egyesített bizottságának utasításai szerint — a baktériumhadviselést, a kísérleti szakasz folytatása mellett úgy kell fejleszteni, hogy a koreai hadmüveletek szerves része legyen. A baktériumhadviselés kezdeti szakasza Az okinawai támaszpontról induló B-29-es bombázók 1951 novemberében. kezdtek baktériumbombákat használni. Egész Észak-Koreában szemeltek ki célpontokat és bombázásukat vaktában történt bombázásnak lehet nevezni. Egyik éjtszaka Északkelet-Koreában választottak ki egy célpontot és lehet, hogy a következő éjtszaka már ÉszaknyugatKoreában bombáztak. A baktériumbombázásokat a gazdaságosság és a biztonság céljából összekapcsolták a szokásos éjtszakai fegyveres felderitéssel. Schilt tábornokot, a haditengerészeti légierő 1. csoportjának akkori parancsnokát 1952 január elején Szöulba rendelték, az 5. légierő főhadiszállására. Itt Everest tábornok tájékoztatta őt a vezérkari főnökök egyesített bizottságának utasításáról és parancsot adott neki, hogy a WMF-513 (a haditengerészeti légierő 1. csoportja, 33. alosztály 513. éjtszakai vadászraj) jelzésű egység vegyen részt a baktériumhadviselési terv végrehajtásában. A WMF-513. raj a légierő K-8-as számú kunszani támaszpontján állomásozott. itt állomásozott a 3. bombázó csoport is, amelynek B-26os gépei akkor már meg is kezdték a baktériumhadviselést. A WMF513-at szolgálatilag a 3. bombázó csoporthoz kapcsolták. • A haditengerészet harci repülőgépei, amelyek koreai szárazföldi támaszpontokon állomásoznak, közvetlenül az 5. légierő parancsnoksága alá tartóznak, a haditengerészeti légierő 1. csoportját pedig utólag tájékoztatják tevékenységükről. Ha azonban valamilyen új, hosszabb időre szóló programmot kezdenek, akkor udvariasságból rendszerint előre értesítik az 1. csoportot. Az 513. raj éjszakai vadászai 1952 január végén egyenként indultak fegyveres éjtszakai felderítésre és baktériumbombákat vittek magukkal. A B-26-osokkal közös célpontokat bombáztak, tehát hadműveleti területük Észak-Korea alsó részére terjedt ki, .különösen annak nyugati részére. Az 513. raj a 3. bombázó csoporttal együttműködött ezeken a bevetéseken, F-7-es típusú gépeket („macskák") használva, mert ezek kétmotoros és biztonságosabb gépek. A K-8-as kunszani támaszpontnak az volt az előnye, hogy közvetlenül a víz felett lehetett felszállni, ami nagyobb biztonságot jelentett motorhiba esetén és azáltal is, hogy víz felett lehetett az ellenséges területet megközelíteni. A haditengerészeti légierő 1. csoportját biztonsági okokból nem tájékoztatták arról, hogy milyen baktériumokat használnak. Schilt tábornokot 1952. márciusában újból az 5. légierő főhadiszállására hívták. Itt Everest tábornok szóbelileg utasította, hogy a haditengerészeti légierő 33. alosztályának fényképező raját (WMJ 1. raj) készítse elő a baktériumhadviselésbe való bekopcsolódásra. A WMJ 1. raj a K-3-as pohangi támaszponton állomásozott és F-2-H-típusú felderítő gépeket használt. Ennek a rajnak bevetései rendes fényképező felderítéssel váltakozva történnek és az 5. légierő külön, szigorúan titkos parancsokban írja elő őket. Azért választották az F-2-H-típusú („kisértet") gépeket, mert ezeknek különleges felszerelésük is van és az elszigetelt helyzetű K-3-as támaszpontról indulnak. Mélyebben hatolhatnak be Észak-Korea fölé és két gépből álló kötelékekben működnek, aminek következtében minimális számú személyzetre van szükség és a rendes bevetéseket a legkisebb mértékben zavarják. Ezek a gépek arra is alkalmasak, hogy a fényképező-kiküldetésekkel összekapcsolva kipróbálják a bombázást nagy magasságból. A haditengerészeti légierő fényképező rajának „kisértet" gépei, 1952 márciusában megkezdték a baktériumhadviselést, folytatva és kiterjesztve Észak-Korea városainak baktériumokkal való bombázását és ezeket a hadmüveleteket mindig öszszekapcsolva a ~?Cndes fényképező utakkal. Csak minimális számú bombát tartottak kéznél, hogy a raktározás ne okozzon problémát és az 5. légierő parancsnoksága két tisztből és néhány emberből álló csoportot küldött a pohangi K-3-as támaszpontra, hogy kiképezzék a haditengerészeti repülőket a bombák keverésére. í A haditengerészet a fényképezésen kívül az F-9-F („párduc") A-D („fellegrohamozó") és F-2-H („kisértet") típusú gépekkel vett részt a programmban. Ezek a gépek Korea keleti partjai előtt szálltak fel repülőgép hordozókról. A légierő is kiterjesztette hadműveleteit, hogy különféle, típusú repülőgépeket, különféle módszereket és taktikákat próbálhasson ki a baktériumhadviselésben. Ez volt a helyzet, amikor megérkeztem Koreába. Megérkezésem után következő jelentősebb események történtek. A baktériumháború hadműveleti szakasza Jerome tábornokot a haditengerészeti légierő I. csoportjából 1952 májusának második felében berendelték az 5. légierő főhadiszállására és utasították, hogy terjessze ki a baktériológiai hadmüveleteket. Ezt az utasítást Barcus tábornok, az 5. légierő új parancsnoka személyesen és élőszóban adta át neki. Jerome tábornok május 25-én tájékoztatta a baktériológiai hadmüveletek új szakaszáról a csoport vezérkarát, a tábornok hivatalában tartott értekezleten, amelyen mint a vezérkar főnöke én is jelen voltam. A vezérkar következő tagjai jelentek még meg: Lamson-Scribner tábornok, helyettes parancsnok; Stade ezredes, a hírszerző osztály főnöke <G-2); Wendt ezredes, a hadműveleti osztály főnöke, (G-3) és Clark ezredes, a szervezési osztály főnöke (Ö-4). Barcus tábornok utasítása, amelyet ezen a megbeszélésen velünk közöltek és amelyet megvitattunk, a következő volt: A koreai félszigeten keresztül fertőzött övezetet kell létesíteni annak a programmnak eredményessé tétele érdekében, amelynek célja megakadályozni, hogy az ellenség utánpótlást küldhessen az arcvonalra. Ennek az övezetnek balszárnya a haditengerészeti légierőre tartozik, beleértve Szinanzsu és Kunuri városát és a két város környékét. Az övezet középső részének fertőzését a légierő látja el, a keleti, illetve jobbszárnyát pedig a haditengerészet repülőgéphordoző hajóról induló gépei. Az 513. haditengerészeti vadászrajt mostani szétszórt célpontjai helyett erre a meghatározott övezetre irányítják, de a raj továbbra is a K-8-as kunszani támaszpontról indul. A raj F-7-F tipusú („tigris"„macska") gépeket használ. Á rajnak kevés ilyen gépe van, de utánpótlást Ígértek belőlük. Az övezet balszárnyának megfertőzéséért és a fertőzés fenntartásáért az 513-as raj parancsnoka felelős és őrá bízzák a hadmüveletek végrehajtása ütemének megállapítását is a következő korlátozásokkal: az övezet első megfertőzését a lehető leghamarább végre kell hajtani, ezután pedig legalább 10 naponként kell ismételni a fertőzést. Az ilyen megbízatással a repülőgépek szokásos fegyveres felderítési feladatot is kapnak, rendszerint a hezsui-félszigeten. A cél felé repülve^fezek a gépek azonban érintik Szinanzsut vagy Kunurit, ledobják baktériumbombáikat és azután tovább repülnek rendes feladatuk végrehajtására. Ez a helyes a biztonság szempontjából és ez zavarja legkevésbbé a rendes feladatok végrehajtását. A fertőzött övezet fenntartásának végrehajtásáról ^szóló jelentéseket közvetlenül az 5. légierő parancsnokságának kell küWená. jelentve, hogy az ilyen és ilyen számú rendes feJadatot elvégezték „via Szinanzsu" vag,y „via Kunuri" hozzátéve, hogy mennyi „super-propaganda" bombát dobtak le. Az összes 13-as rajt utasították, hogy éjtsaakánként a szokottnál pontosabban „számolja meg a tehergépkocsikat", hogy megállapítsa, van-e valamilyen számottevő változás az övezetén áthaladj forgalombar.. Barcus tábornok arra is kiadta az utasitást, hogy a haditengerészeti légierő 1. csoportjának. 12-es alosztálya is készüljön fel a baktériumháborúba való bekapcsolódásra. Elsőnek az A-D-típusú („fellegrohamozó"), majd az F-4-U („kalóz") gépek vegyenek rée^t a kiterjesztett programmban, egyelőre azonban csak az F-7-F-gépek pótlására. Ezek a gépek a K-6-os pjongtaki támaszpontjukról indulnak és a K-8-as kunszani támaszponton veszik fel a bombákat. Ha a vállalkozásban más bombázó gépek is résztvesznek, akkor ezek a gépek a célhoz vesjetö út során találkozhatnak a többiekkel. Ennek az volt a célja, hogy. lehetőleg minél később kelljen baktériumbomba készletet felhalmozni a K-6-os támaszponton. Jerome tábornok ezután beszámolt arról, hogy az 5. légierő parancsnoksága utasítja a haditengerészeti légierő fényképező raját, hogy folytassa jelenlegi bakteriológiai hadműveleteit továbbra is a K-3-as pohangi támaszpontról. Ugyanakkor a K-3-as támaszponton állomásdfeó K3-as alosztályt készenlétbe helyezik. Tekintettel arra, hogy a K-3-as támaszpont messze van a célterülettől, nem kívánatos, hogy a 33. alosztály nagyobb mértékben résztvegyen a baktériumhadviselésben. Minthogy az F-9-F („párduc") gépeket csak szükség esetén használják fel. nem kell a támaszponton különleges bombakészletet elhelyezni, azokon a bombákon felül, amelyekre a fényképező felderítő gépeknek szükségük van. Szükség esetén néhány óra alatt oda lehet szállítani a bombákat. A Jerome tábornokkal folytatott értekezleten megvitattuk ezeknek a terveknek részleteit és megtettük az intézkedéseket, hogy az utasitás eljusson az új tervek végrehajtására hivatott tisztekhez. Ugy döntöttünk, hogy Wendt ezredes fogja először értesíteni az érdekelt parancsnokokat és a részleteket az illetékes vezérkari tisztekkel megbeszéli, amint azokat kidolgozták. A VMF-513 raj működése A következő napon, május 26-án Wendt ezredes értekezletet tartott az 513-as raj parancsnokával és — azt hiszem — a K-8-as támaszpont parancsnokával, valamint a 3. bombázó csoport parancsnokával és megbeszélte velük a különféle részleteket. Az 5. légierő személyzete már tudott a tervről, mert a főhadiszállásról közvetlenül értesítették őket. Minthogy ez a terv az 51S-as raj számára egyszerűen csak cél megváltoztatását és további felelősséget jelentett saját övezetünk fertőzésének fenntartása tekintetében a megoldandó problémák nem voltak komolyak. Az 513. raj június első hetében megkezdte a hadmüveleteket a fertőzési övezet ellen, kolerabombákat. dobva le. (A Jerome tábornoknak adott tájékoztatás szerint később az eredménytől vagy eredménytelenségtől függően sárgalázat, vagy később a tífuszt is ki kell próbálni ebben az övezetben.) Az 513. raj egész júniusban és július első hetében Uyen módon végezte dolgát, rendkívüli esemény nélkül. Éjtszakánként átlag öt gép repült végig a Korea nyugati partjain haladó föutánpótlási útvonalakon, egészen a Cson-folyóig, de különös figyelemmel a Phenjantól délre fekvő területre. A gépek a szükséghez képest elértek Szinanzsu vagy Kunuri felöl, hogy betartsák a tíznapos újrafertözési ciklust. Az volt a becslésünk, hogyha rrfinden egyes gép két baktériumbombát visz magával, akkor két éjtszaka bőven elég Szinanzsu és Kunuri bombázására, egy harmadik pedig a két város közötti területre. (A vallomás folytatását holnapi számunkban közöljük.) i