Uj Szó, 1953. február (6. évfolyam, 29-52.szám)

1953-02-18 / 43. szám, szerda

1953 február 18 III sw 5 Az osztályellenség szocialista álarca a burzsoa-nacionalizmusban Országunkban a proletárdiktatúra • megszilárdulása, a szocializmus építésében elért egyre nagyobb sikereink, egyszóval az a tény, hogy dolgozó népünk pártunk vezetésével és a Szovjetunió állandó hathatós segítségével nehézségeket és akadályokat legyőzve, a legnehezebb feladatokkal is megbirkózva, bel- #és külföldi ellenségeink minden cselszövését és támadását megsemmisítve halad a kitűzött cél, a szocializmus felépítése felé, — ellenségeink, a kapitalista elemek maradványai, a kizsákmányolás, a más munkájából ép kifosztásából élősködni akarók sisere-hadának minden rendű és r^ngú képviselőjéből a legdühödtebb ellenállást, a szitkok és átkok, a hazugságok és a legkörmönfontabb cselszövések özönét, a legaljasabb kém- és szabotázscselekmények elkövetését váltják ki. S ez természetes is, az előrehaladás, a fejlődés törvényszerű következménye. Többen ugyan a gyávák közül úgy gondolják, hogy ellenségeink egyre dühödtebb támadása a népi demokratikus rendszer, a dolgozó nép hatalma ellen, ellenségeink megerősödését, elvesztett hatalmának újbóli megerősödését s ezzel párhuzamosan a proletárdiktatúra hatalmának csökkenését és bomlását jelenti. Ez pedig egyáltalán nem úgy van, éppen az ellenkezője az igaz. Ellenségeink, — a földjüktől megfosztott földbirtokosok, a volt gyárosok, bankárok, nagykereskedők, a kulákok nem azért támadják tüzzel-vassal szocializmust építő népi demokratikus rendszerünket, mintha elveszett hatalmukat újra megerősödni éreznék s a népi demokratikus rendszert pusztulásra és bomlásra ítélve látnák, hanem azért, mert elveszett hatalmuk visszaszerzését mind reménytelenebbnek, országunkban a népi demokratikus rendszert, a dolgozó nép hatalmát megingathatatlannak, legyőzhetetlennek látják. Törvényszerű ellenségeink egyre szívósabb ellenállása azért, mert mint Sztálin elvtárs tanítja — „sohasem fordult elő és nem is fog előfordulni, hogy az elhaló osztályok önként adják fel állásaikat, anélkül, hogy ellenállást próbálnának szervezni. Még nem történt meg és nem is fog megtörténni, hogy a munkásosztály az osztálytársadalomban harc és megrázkódtatások nélkül haladhasson előre a szocializmus felé. Ellenkezőleg, amikor a munkásosztály -a. szocializmus felé halad, előrehaladásával szemben feltétlenül kiváltja a kizsálqpányoló elemek ellenállását, a kizsákmányoló elemek ellenállása pedig okvetlenül és elkerülhetetlenül az osztályharc élesedéséhez vezet". A kiélezett osztályharcban az ellenség taktikát változtat. Falvainkban a szövetkezeti mozgalom megerősödése, dolgozó parasztságunk döntő többségének a szövetkezetekbe való belépése — ami falun a szocializmus építésének a győzelmét jelenti — elkerülhetetlenül az osztályharc kiélesedéséhez vezetett. Ez a rendkívüli módon kiéleződött osztályharc mindenkor és helyenkint az éppen adott helyzetnek megfelelő formában mutatkozik meg és bontakozik ki. A szövetkezeti gazdálkodás megerősödéséve] falun az osztályellenség, a kulák mindinkább kiszorul pozícióiból, rohamosan veszít hatalmából, a dolgozó parasztok felvilágosodása és öntudatoáodása pedig oda vezet. hogy a kulák befolyása a paraézti tömegekre egyre csökken, s mindez természetesen a falusi osztályharc kiéleződését, az osztályellenség dühödt ellenállását és a legkörmönfontabb, a legagyafúrtabb támadásait váltja ki és idézi elő. Ez az osztályharc a legkülönfélébb formákban és módokban, nem egyszer — látszólag — egymásnak ellentmondó formákban jut kifejezésre. Amikor az osztályellenség a legkülönfélébb szabotázscselekményeket követi el a szövetkezetek ellen, uszít a népi demokratikus rendszer, a szövetkezeti gazdálkodás ellen, s nem riad vissza a gyilkos merényletektől sem, — ugyanakkor, ha az adott helyzet éppen úgy kívánja, ha az osztályellenség úgy látja, hogy a fejlődés kerekít megállítani és visszafordítani nem tudja, akkor taktikát változtat, a nyilt ellenállásról és szabotálásről az alattomos aknamunkára tér át, s már is nem a szövetkezeti gazdálkodás ellen, hanem a szövetkezeti gazdálkodás mellett agitál, s a szövetkezeti gazdálkodás olyan lelkes szószólójává válik, hogy kommunista legyen a talpán az, aki emögött a nagy igyekezet és buzgalom mögött meglátja és felfedi az- osztályellenség kártevő szándékait és munkáját. Az osztályharcban az osztályellenség támadásai nem csak nyilt vagy burkolt uszításaiban és kártevéseiben mutatkoznak meg és jutnak kifejezésre. A reakció ezenkívül szívesen veti harcba más fegyvereit is, s különösen előszeretettel használja fel a szocializmus építése ellen a dolgozó nép egységének megbontását; arra törekszik, hogy a nép legyőzhetetlen erejét jelentő egységet megbontsa, szétforgácsolja, az embereket egymás ellen uszítsa. Még szívesebben fáradozik a reakció a nép egymás ellen uszításán akkor, ha együttélő különféle nemzetiségek egymás ellen ugrasztására kínálkozik alkalom. A reakció mindenkor, de különösen most, a kiéleződött osztályharc idején, amikor a dolgozó népnek minden a szocializmus építésében elért sikere mind közelebb hozza az osztályellenség végső óráját, erőfeszítéseinek jelentős részét arra fordítja, hogy az országunkban élő különféle nemzetek és nemzetiségek egységét megbontsa, s őket nacionalista. soviniszta érzések felszitásával egymás ellen uszítsa. A nacionalizmus a burzsoáziát szolgálja A burzsoázia hatalmánalj egyik legfőbb támaszát mindenkor a népek egymás elleni gyűlölködése képezte. A burzsoázia biztonságban érezte magát akkor, ha a különféle népeket sikerült egymás torkának ugrasztania, ha a népekkel sikerült elhitetnie azt, hogy a különféle bajokat, a nyomorúságot, a szenvedést más népek, más nemzetek idézik elő, s a bajok orvoslását egyedül és kizárólag csak más népek leigázásával lehet kiküszöbölni. Ha ez sikerült a burzsoáziának, akkor sikerült a nép figyelmét bajainak igazi okairól elterelni, akkor sikerült nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi burzsoáziának is, hogy a népeket egymás csendőrévé tegye. Ellenben veszélyben érezte magát a burzsoázia akkor, megingatta és megdöntötte a hatalmát az, ha a népek rájöttek arra az elemi igazságra, hogy a szegényembej; szegényember akkor is, ha magyarnak, szlováknak, németnek, vagy angolnak nevelkedett, s az úr, tartozzon az bármilyen nemzethez is, úr a pokolban is. Ezért próbálkozik a reakció, hogy a népek testvéri együttélését tüzzelvassal megbontsa, hogy az országunkban élő nemzetek és, nemzetiségek közt a nemzeti gyűlölködés szellemét felszítsa. S ha népünk nem elég éber, ha dolgozóink között akadnak felvilágosulatlan, ingatag elemek, akik a nemzeti mezbe öltözött nyájaskodóban nem látják meg a sarokbaszorított, szűkülő, hatalmát veszített osztályellenséget, ha akadnak dolgozóink között olyanok, akik felülnek a „nemzeti szolidaritás" elvtelen, hazug és népellenes elméletének, akkor az osztályellenség helylyel-közzel érhet el ideiglenes eredményeket. Araikor az osztályellenség „szocialistának" álcázza magát Miben mutatkozik meg a reakció nacionalista, soviniszta uszítása a dolgozó nép között? Abban-e, hogy nyiltan hirdeti az itt élő nemzetek és nemzetiségek közti gyűlöletet, hogy az itt élő nemzetek és nemzetiségek között nyiltan uszít egymás ellen? Nem, nen; ebben mutatkozik meg a reakció nacionalista uszítása, mert a reakció tudja jól, hogy nacionalista uszítással nyiltan fellépni annyit jelentene számára, mint fejjel nekimenni a falnak. Ez ostoba és céltalan dolog volna, márpedig a reakció nem ostoba, hanem nagyon is raffinált. A. reakció az itt élő népek egymás elleni gyűlöletének szitásában, a nacionalista érzések felkorbácsolásában éppen úgy, mint az osztályharc más vonalán, taktikát változtat, legleplezettebb és agyafúrt módszerekkel dolgozik. A reakció, mint ahogy letért a szövetkezetek elleni nyilt támadásról és áttért az aknamunkára, az adott helyzetnek megfelelően éppen úgy szakított a nyilt nacionalista uszítással, s ebben is áttért a leplezett, a nehezebben felismerhető alattomos aknamunkára Már pedig — mint Sztálin elvtárs tanítja — „a nyilt nacionalizmussal mindig el lehet bánni: azon nem nehéz keresztüllátni. Sokkal nehezebb a leplezett és álarcában felismerheI tetlen nacionalizmussal harcolni.. . ez . .. kevésbbé sebezhető és szívósabb. A munkások között pedig megmérgezi a légkört, mert különböző nemzetiségű munkások kölcsönös bizalmatlanságának és elkülönülésének ártalmas eszméit terjeszti", A falusi reakció látja, tudja, és felismerte, hogy pártunk és kormányunk a termelés fokozása érdekében milyen nagy súlyt helyez a szövetkezetek közötti és a szövetkezeteken belül az egyes munkacsoportok és egyének közti munka- és termelési versenyre. A reakció latolgat és számít. Kalkulációjában arra jut, hogy versenyt szervez a szövetkezetben, a leghívebb szószólójává szegődik az egyes munkacsoportok és egyének közti verseny megszervezésének. De hogyan? „Alakítsunk magyar csoportot és alakítsunk szlovák csoportot — ajánlja a reakció — és a két csoport versenyezzen egymással. Hadd lássuk ki a legény a gáton?" De ha a reakció talpraesettebb, akkor „szocialista" színezetet is ad a „magyar munkacsoportnak". „Alapítsunk Csemadok munkacsoportot, — szervezi a versenyt a reakció — és az hívja ki versenyre a szlovákokat". Könnyen megtéveszti az ilyen versenyszervezés az egyszerű, felvilágosulatlan embereket s az ilyen verseny mögött nehezen ismerni fel a magyar és a szlovák cjolgozók egymás ellen uszításának politikáját. Pedig ez az, és kiválóan alkalmas arra, hogy a vegyes nemzetiségű szövetkezetek tagságának egységét megbontsa, a tagokat nemzeti alapon egymásnak ugrassza, mert ilyen „nemzeti alapon" szervezett versenyben bárki is legy«i a győztes, — a reakció szántára az teljesen mindegy, — áz nem a szlovák és magyar dolgozók együttélésének elmélyülését. nem a szövetkezet megszilárdítását fogja eredményezni, hanem ellenkezőleg, a szlovákok és a magyarok egymás elleni gyűlöletét szitja fel, megbontja a tagság munkafegyelmét, a szövetkezet egységét és a szövetkezet bomlásához vezet. A dolgozók „nemzeti" alapon való osztályozása. A reakció az egyes dolgozókat a munkában elért eredményeik alapján szereti „nemzeti alapon" osztályozni. A különféle nemzetiségű dolgozók elleni gyűlölet szítására kiváló eszköznek tartja, hogyha valaki, egy munkás vagy szövetkezeti paraszt munkájában kiváló teljesítményt ér el, akkor az nem annak tudható be, hogy az illető jó munkás, öntudatos szövetkezeti paraszt, hanem a kiváló teljesítmény csak annak köszönhető, hogy az illető magyar, vagy mert az illető szlovák, — attól függ, hogy a kijelentésnek hol: magyar vagy szlovák dolgozók között kell elhangzania. Egy szövetkezet tagsága egységének megbontására, nemzetiségi ellentétek felszítására alkalmasak a reakció olyan módszerei, hogy hangoztassák: a tehenész azért ér el jó tejelési átlagot, mert az magyar, j ,,hiába, annak vérében van az állatgondozás tudománya", vagy fordítva, — nem egy szövetkezetben hangzott már el ilyen kijelentés, — hogy ez, vagy az a szövetkezeti tag azért jár rendetlenül a munkába, azért végez hanyag munkát, mert az szlovák, viszont a szlovákok felé a fordítottja hangzik el, hogy „na persze, a magyarok csak uraskodni akarnak, nem dolgozni, az büdös nekik". Nem arról van szó, mintha a szövetkezetek tagjai között, — legyenek azok szlovákok vagy magyarok, — nem volnának munkakerülők, spekulánsok, hanyag és fegyelmezetlen emberek. Akad ilyen ember nem is egy, mind a magyarok, mind a szlovákok között, Azonban ezek az emberek nem azért munkakerülök, nem azért hanyagok és fegyelmezetlenek, mert szlovákok vagy magyarok. Ezek az emberek lógosok lennének akkor is, ha történetesen hottentották vagy busmanok lennének, mert ilyen rongyemberek Ezt viszont a reakció elhallgatja, mert hiszen neki nem az az érdeke, hogy társadalmunkból a rongyembereket kisöpörjék, hanem az, hogy minden alkalmat megragadva, megbontsa az itt élő szlovák és magyar dolgozók egységét, nemzeti gyűlölködést szitson közöttük, s ezzel aláássa a népi demokratikus rendszert. Nem utolsó sorban az elégtelen felvilágosító munka következtében a reakciónak nem egyszer alkalma nyílik arra, hogy szocialista építésünket szolgáló párt- vagy kormányhatározatokat. különböző intézkedéseket az emberek felvilágosulatlansága helytelen tájékoztatása folytán, — a saját kártevő munkájára, így a nemzetiségi ellentétek szítására használja fel. Ez történt egynéhány helyerl a közellátási intézkedésekkel kapcsolatban is. Nem egy helyen terjedt el olyan vélemény, hogy azok a parasztok, akik nem teljesítették beadási kötelezettségeiket s így a közellátási rendelkezések értelmében sem cukor-, sem ruhajegyeket nem kaphatnak, nem e törvényes indokok miatt, hanem azért nem kap tak jegyeket, mert magyarok, sőt, hogy jó magyarok. Persze az ilyen uszítások hamar lelepleződnek és az esetek mindegyikében azok gyökerénél a reakciót, az uszító osztályellenséget lehetett megtalálni. A „nemzeti szolidaritás" és a „sorsközösség" A kulák, ha már a dolgozó nép számára előnyösen megváltozott helyzetben osztálybékét nem hirdethet, s ezzel nem szédítheti a népet, most „nemzeti közösséget", a „mindnyájan magyarok vagyunk" jelszavát hirdeti. Az osztályharc következtében egyre szorultabb helyzetében/a „nemzeti szolidaritás"-ra apellál, s ezzel próbálja a dolgozó pa rasztok figyelmét elterelni az osztályharcról. Az osztályellenség azon fáradozik, hogy az osztályharcnak nacionalista, nemzeti jelleget adjon. Azt igyekszik elhitetni, hogy az őt ért támadások, rrffegszigorítások azért vannak, mert ö magyar. Célja ezzel az, hogy a falu dolgozóiban „nemzeti szolidaritást" keltsen maga iránt, s a nép, mint „üldözött magyart" vegye védelmébe, hogy vállaljon vele „sorsközösséget". A kulák gyakran apellál a „sorsközösségre", ellenben nem vállalt sorsközösséget a néppel a kapitalista rendszerben, amikor, akit csak lehetett, a legkegyetlenebbül kizsákmányolt és koldusbotra juttatott. • A nacionalizmus, a népek közötti gyűlölködés szítása, a burzsoázia ideológiája összeegyezhetetlen a kommunista párt vezette munkásosztály, a szocializmust épitö dolgozó nép ideológiájával és célkitűzéseivel, amely éppen az ellenkezőjén, a népek testvéri együttélésén, minden ri^p egyenjogúságán, egymás jogainak és érdekeinek tiszteletbentartásán, a proletárnemzetköziség eszméjén alapszik. Dofgozó népünk pártunk vezetésével mindenkor, a múltban is és a jövőben is könyörtelenül leszámol a világ leigázására törekvő amerikai imperializmus célkitűzéseit szolgáló burzsoa-ideológiák terjesztőivel, könyörtelenül felszámolja a bármely oldalon megnyilvánuló nacionalizmust, s nem engedi meg, hogy az osztályellenség nemzeti ellentéteket, nemzeti gyűlölködést szítson az itt éló nemzetek és nemzetiségek között, Országunk dolgozó népének s igy az itt élő magyar dolgozóknak is szüntelenül és éberen kell ügyelniök arra, hogy a soraikban felbukkanó nacionalista tüneteket kiirtsák, s mint jó kertész a dudvát íllandóan gyomlálják és pusztítsák ezt a dolgozó nép számára idegen ideológiát és minden megnyilvánulását. Bátky László. Marek Csulen földművelésügyi megbízott beszéde az EFSz-ek I. országos kongresszusán (Befejező rész.) Sok vita folyt a munkaegységek minimumának megállapításáról. A beérkezett hozzászólásokból a javaslatok egy része a munkaegységek kötelező számának csökkentését javasolja, rámutatva arra, hogy a legalacsonyabb súlyosztályban ezt a minimumot gyakorlatilag nem lehet elénii. Csak kevés hozzászólás javasolta ennek a számnak emelését. Az összes hozzászólásoknak ebben az értelemben való mérlegelése után ajánlatos a szöveg végső megszövegezésében a munkaegységek minimális számát 150ben megállapítani. Homályos volt az a kérdés is, hogy a szövetkezeti tag milyen földdel lép be a szövetkezetbe. Ezért tekintetbe vették a hozzászólásokat és a második cikkelyben a szöveg végső hangzását így egészítették ki: a szövetkezet tagjai összes földjüket a közös szövetkezeti gazdálkodás céljaira egyesítik, ebbe belefoglalják a többi földeket is, amelyeken a tagok eddig gazdálkodtak. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezeti gazdálkodásba belefoglalják földjét, az árendásföldeket és más olyan földeket is, amelyeken a szövetkezeti tag a szövetkezetbe valő belépése előtt valóban gazdálkodott. Végezetül beérkezett az a javaslat, hogy az 1. cikkelyben, amely a szövetkezet céljáról és feladatairól szól, hangsúlyozzák azt, hogy a szövetkezetet csupán a kulákok elleni kérlelhetetlen harcban lehet építeni. Ez a javaslat helyes és az 1. cikkelyt ebben az értelemben ki kell egészíteni. Lényegében ezek az elvi jellegű fő hozzászólások. Ezeken kívül még több más apró javaslat érkezett be. Mftidezek a változtatások és kiegészítések a mintaalapszabályzat eredeti javaslatával szemben fel vannak tüntetve a mintaalapszabályzat módosított tervezetében, amelyet önök elé terjesztettünk és amelyeket önök bizonyára mindnyájan megismertek. Az alapszabályzat tervezetről szóló vita — a szövetkezeti tagok nagy iskolája. Az EFSz-ek mintaalapszabályza^a tervezetével kapcsolatos vita nagy iskolát jelentett minden szövetkezeti tagnak. Már a vita tapasztalatai megmutatták, hogy az EFSz-ek mintaalapszabályzata összefoglalja a szovjet kolhozok és saját haladó szövetkezeteink gazdag tapasztalatait és a már fennálló szövetkezetek további szilárdításának és fejlesztésének, valamint az új EFSz ek építésének alappilléreivé válnak Erről tanúskodik az értékes kötelezettségvállalások nagy száma, amelynek a szövetkezetek munkájának és gazdálkodásának megjavítására irányulnak, amelyeket a szövetkezetek és szövetkezeti tagok a mintaalapszabályzat tervezetének megtárgyalása kor vállaltak. Ajánlom, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti tagok I. országos kongresszusa fogadja el az EFSz-ek mintaalapszabályzat tervezetét a feltüntetett módosításokkal, melyek a vitából és a hozzászólásokból következnek és hogy a kongresszus által elfogadott mintaalapszabályzatot jóváhagyás végett a csehszlovák köztársaság kormánya elé terjesszék. Zászlódísz február 22., 23. és 25-én Február 22-én és 23-án a népi milíciák szemléje és a szovjet hadsereg megalakulása 35-ik évfordulója alkalmával valamennyi állami épületet fellobogózzák. A zászlókat 1953. február 21-én 18 órakor tűzik ki és ferburár 23-ának ugyancsak 18 órakor vonják be. A februári győzelmet szintén zászlódísszel ünnepeljük meg: a zászlókat február 24-én 18 órakor kell kitűzni és február 26án reggel 8 órakor kell bevonni. Dolgozó népünk is kefejezi ezen ünnepi alkalmakkor a maga részvé- telét és házait, és lakásainak ablakait feldíszíti.