Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-17 / 16. szám, szombat

1953 január 17 U J SZU K. S. Sztanyísziavszkíf, a szovjet színházművészet legnagyobb mestere 1868 január 17-én született K. S. Sztanyiszlavszkij, a szovjet színház legnagyobb mestere, az első, valóban tudományos értékű színházelmélet megalakítója, a világ legjobb színházának, a moszkvai Művész Színháznak megalapítója. Sztanyiszlavszkij művészetének legjellemzőbb vonása az eszmeiség. Sztanyiszlavszkij a Művész Színház első társulati ülésén ezt mondotta az új színház feladatairól: »Nem egyszerű, magánjellegű, hanem társadalmi jellegű ügyet vállaltunk. Ne feledjétek, hogy mi a szegény osztály nyomorúságos életét akarjuk megvilágítani. Mi meg akarjuk teremteni az első észszerű^ erkölcsös és mindenki számára elérhető színjátszást és életünket ennek a magasrendű célúak szenteljük.® A művészi tökéletesség Sztanyiszlavszkij szerint mindig szoros kapcsolatban állt az eszmei jelen tőséggél, ezért egész rendszere, színháza . számára mindennél fontosabb a dráma, az irodalom. A színház társadalmi szerepéről lehetetlen úgy beszélni, hogy közben figyelmen kívül hagyjuk a drámát. »A színházművészet minden időben kollektív művészet volt és csak ott született meg, ahol a költő drámaírói tehetsége együttműködött a színészek tehetségével.* Sztanyiszlavszkij számára a színész és a rendező legfontosabb feladata az írói mondanivaló pontos, ferdítés nélküli tolmácsolása. »Minden jelentős művészi alkotás színrehozásánál a rendezőnek és a színésznek a drámaírói elképzelés és szellem pontos tolmácsolására kell törekednie és nem arra, hogy ezt az elgondolást a sajátjukkal felcseréljék. « Sztanyiszlavszkij harcolt a »modernizálás«, a »belemagyarázás« mindenféle, fajtája ellen, így érte el a rendezői és színészi tehetség és fantázia legteljesebb kibontakozását. A felesleges ötletek, a belemagyarázások beszélhetnek színész és rendező csapongó fantáziájáról, de nem beszélnek a mű, az író alapgondolatáról. Sztanyiszlavszkij szerint a színházművészet legnagyobb eredményei azok, melyekben az írói, színész-rendeződ szándék, mondanivaló teljesen egybeesik. A színész-rendezői képzelőerő útja: az író által meghatározott út, melytől se jobbra, se balra nem térhetünk le. A dráma félreértése, meg nem értése, a különféle belemagyarázások rendszerint magukkal vonják a színészi játék értékének csökkenését is. Sztanyiszlavszkij tanításait minden előző színházi elmélettől megkülönbözteti az, hogy a rendszer a színész figyelmét nem a külső formára, nem a hatáskeresés útjaira. hanem a dráma anyagára és magára az életre irányítja. Ezért ennek a művészetnek feltétele a valóság ismerete, az, hogy a művész mindkét lábával a reális élet talaján álljon. Sztanyiszlavszkijról az utóbbi években három nagyjelentőségű szovjet mü jelent meg: Toporkov, Gorcsakov és Abalkin müvei. Abalkin leírja azokat a nehéz harcokat, melyeket Sztanyiszlavszkij,nak rendszere kialakítása közben saját idealista nézete ellen és magukkal a Színészekkel, saját társulatának ellenállásával szemben is folytatnia kellett. Sztanyiszlavszkij harcainak meg lett az eredménye. A Művész Színházban a világ legegységesebb, legj obiján összeforrott művészi együttesét alakította ki, a rendszer megismerése kinevelte a színészekben a törhetetlen igazságérzetet, a társulat tagjai pedig nemcsak követői, de szenvedélyes propagandistái ig lettek Sztanyiszlavszkij eszméinek. AJbalkin sokat ír azokról a har cokról, melyeket Sztanyiszlavszkij az ellenséges, kozmopolita, formalista nézetek, kritikusok és művészek ellen folytatott. Színháza első előadásától kezdve támadták az eszme nélküli »tiszta* művészet hirdetői, támadták később a »bal oldaliaskodő« formalista irányzatok képviselői. De Sztanyiszlavszkij az új, szovjet élet hatása alatt mindjobban megerősödött realista nézeteiben. Kiderült, hogy azok, akik elavultnak hirdették nézeteit és rendszerét, a

( realista művészettel szembeni elégedetlenségüknek, £ formalizmus utáni vágyuknak en gedtek. A harc Sztanyiszlavszkij rendszere ellen objektívan mindig a realizmus elleni harccá változott. A nép Sztanyiszlavszkijnak adott igazat, az ellenséges kritikusok és művészek klikkjeivel szemben. A Művész Színház egy-egy bemutatója nemcsak a művészek, hanem az egész nép, az egész Szovjetunió, távoli falvak és városok közügyévé is lett. Sztanyiszlavszkij mellé állt a párt ia. A párt harca a formalizmus, a kozmopolita irányzatok ellen elsöpörte Sztanyiszlavszkij ellenfeleit is, megmentette a szovjet nép számára a Művész Színházat, Sztanyiszlavszkij hagyatékát, mely nemcsak a szovjet nép, de minden haladó, a szocialista, rea lista színjátszás útját kereső színház és művész kincse is. Színházaink fejlődésének egyik legfontosabb kérdése, hogy színészeink mennyit tanulnak a szovjet művészettől, Sztanyiszlavszkij tói. Országos konferencia az 1953-as évi begyűjtési terv szét írásáról Csütörtökön Prágában a kerületi nemzeti bizottságok mezőgazdasági előadói és a begyűjtési minisztérium kerületi meghatalmazottai országos konferenciára gyűltek össze, hogy megtárgyalják a begyűjtési terv szétírásának és a begyűjtési kampány megszervezésének új módszereit ebben az évben. A konferencián résztvettek ing. L. Jankovcová élelmiszeripari miniszter, J. Krosznár begyűjtési miniszter, V. Nőszék bel. ügyminiszter,. J. Nepomucky földmű, müvelésügyi miniszter, J. Tokár a begyűjtési minisztérium szlovákiai meghatalmazottja, a belkereskedelmi minisztérium, a CsKP KB és az URD képviselői. A konferenciát Václav Noszek belügyminiszter nyitotta meg, majd Jozef Krosznár begyűjtési miniszter szólalt fel a begyűjtési kérdésekkel kapcsolatban. Beszédében többek között ezeket mon. dotta: „Mindnyájunknak, akik közvetlenül a dolgozók élelmezésének biztosításán dolgozunk, bizonyára világos, hogy e feladat biztosítása és a feltételek megteremtése arra, hogy teljesen szabaddá váljék a kötött piac, egyet jelent, — megfeszíteni ebben az évben minden erőnket, hogy a mezőgazdasági termelés fokozásával és a begyűjtési terv teljesítésének megjavításával, élelmiszerben. és nyersanyagban a lehető legnagyobb állami tartalékalapot létesítsünk a kötött piac teljes felszabadítására. Felelősségünk annál nagyobb, mert éppen élelmiszerellátásunk az a szakasz, amelynél ma a legnagyobb kü. lönbség- van az állami tartalékalapok magassága és a kereslet között, vagyis éppen itt kell a legtöbbet tennünk, hogy teljesítsük a Gottwald elvtárs által kitűzött feladatot, hogy a fogyasztási árucikkek alapját összhangba hozzuk a vásárlóképes kereslettel. Ezért összes forrásaink teljes kihasználásának kérdése a mezőgazdasági termelésben, a mezőgazdaságai termékek felvásárlási tervének példás teljesítése és túltelje, sítése előtérbe lép, mint az ez évi központi feladatok egyike. A begyűjtési miniszter ezután ki. értékelte az 1952. évi tapasztalatokat. „Biztosítottuk egészben véve a kenyeret dolgozóink számára — mondotta — és az eddigi éveknél lényegesen jobban gondoskodtunk a városok burgonyaellátásáról is. A húsbegyüjtésben is összesen az 1952. évben csupán sertéshúsból 44.190 tonnával többet gyűjtöttünk be, mint 1951-ben." Továbbá rámutatott a tervteljesítés néhány jelentős hiá. nyosságára számos mezőgazdasági terméknél. Ez volt az oka annak, hogy a begyűjtés a terv ellenére élelmiszerellátásunknak némelyik fajta élelmiszerből többezer tonnával kevesebbet adott. A mezőgazdasági termelésben és a begyűjtésben a mult év folyamán komoly hiányosság volt a műszaki növények termelésének és begyűjtésének aláértékelése, ami nyersanyaghiányt okozott iparunk, nak. További komoly fogyatékosság volt a takarmányfélék gyenge biztosítása és az állati termékek begyűjtési tervének nem egyenletes teljesítése, a zöldség, gyümölcs, hüvelye, sek, fűszerfélék stb. begyűjtési tervének rossz teljesítése. A begyűjtési terv teljesítéséből folyó következtetéseket és tanul ságo. kat Jozef Krosznár miniszter a következőképpen foglalta össze: A mult évi tapasztalatok azt mutatják elsősorban, hogy az eddiginél sokkal következetesebben kell gon. doskodnunk arról, hogy minden hektárnyi földet megműveljenek. Másodszor az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a ta. karmányalapok biztosításának, mégpedig elsősorban a takarmányhozamok fokozásával, a takarmányok jobb kihasználásával, az etetési technika megjavításával stb. Harmadszor az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni a műszaki növények ápolásának és begyűjtésének, továbbá a zöldség, és gyümölcsbegyűjtésnek, ahol még eddig jelentős hiányosságaink vannak, amelyek a mult évben teljes mértékben megnyilvánultak. Negyedszer elkerülhetetlenül fokozott figyelmet kell szentelnünk az úgynevezett kevésbbé fontos mező. gazdasági termékek termelésének és begyűjtésének, mint a fűszerfélék és hüvelyesek, amelyek fontosságának alábecsülése arra vezet, hogy a tervet nem teljesítik rendszeresen. Ötödször t az állati termékek be. gyűjtésében gondoskodnunk kéli arról, hogy a begyűjtés jó megszervezésével a, beadásokat közvetlenül a községeikben biztosítsuk, megakadályozzuk a beadások teljesítésének elemi lefolyását, főleg abban az időben, amikor jelentős idénykilengésekre kerül sor, főleg a húsbegyüjtés. nél.'Ezek a kilengések megdrágítják a begyűjtést és zavarokat okoznak a fogyasztásban, a feldolgozásban és az ellátásban. Az állati termékek kö. zül a hús mellett rendkívüli figyelmet kell szjemteinühk a tej egyenle. tes begyűjtése biztosításának és gondoskodni kell a tojás begyűjtési. tervének teljesítéséiről. Hathatós eszköz, amelynek hozzá kell segítenie bennünket ahhoz, hogy további lépést tegyünk előre a mezőgazdasági termelés és begyűjtés biztosításának megjavításában, az új begyűjtési rendszer, amelyet ez év január 1-ével vezetünk be. E rendszer sikere elsősorban a helyes politikai szervezési intézkedésektől függ. Az új begyűjtési rendszer bevezetésének egyik alapfeltétele az Egységes Földműves Szövetkezetek földbirtoklásáról szóló áttekintések helyes kidolgozása, valamint' a szövetkezeti tagok és önállóan gazdálkodó parasztok földjeiről szóló kimutatások helyes kidolgozása. A nemzeti bizottságoknak pontos áttekintéssel kell rendelkezniük a mezőgazdasági és szántóföldek területéről, hogy helyesen és igazságosán állapíthassák meg a beadásokat és semmi esetre sem szabad megengedniük a földterületek csökkentését vagy eltitkolását. További fontos politikai jelentőségű intézkedés az üj begyűjtési rendszer bevezetésével kapcsolatban a falusi gazdagokról szóló jegyzékek, amelyeket felelősségteljesen és megfontoltan kell elkészíteni. Az új begyűjtési rendszer így hozzájárul a falusi gazdagok elnyomásához és korlátozásához és hathatós eszközzé válik a falusi gazdagok ellen folytatott harcban. Versenyben a terv teljesítéséért M ég sötét volt, a kivilágított toronyóra számlapján öt órát jelzett a mutató. Nagy pelyhekben hullott a hó, kayarta-sodorta a szél. A bányához vezető úton csak egy-két lábnyomót lehetett észrevenni a frissen esett hóban. Karbidlámpával kezében az öreg Kockás Zsiga bácsi, aki már 20 éve dolgozik a bányában, £Zen az új töréseh indult el. A bánya nem messze volt a barakoktól, egy kis lejtőn kellett csak lemenni. Nem sietett, csak úgy komótosan haladt. A lejtön lefelé megállt, hogy a bakancsára ragadt hókoloncot lerázza. Egyszer-kétszer nekiütötte az út melletti kerítésnek bakancsát és csak amikor már teljesen megtisztította a hótól, fogott neki az indulásnak. Nem sietett, nehogy megessék vele az a szégyen, hogy a síkos úton elvágódjon. Gúnyolódnának akkor rajta a fiatalok. Még talán a vöröshajú Török Jani is, aki az ácsolást végzi az első vájatban. Ahogy nekimerészkedett vigyázv

a leereszkedni a meredek lejtőn, máir látta a bányaépületeket a domboldalon. Amikor leért, már szaporábban szedte lábait, á bányaváróteremben hangosan beszéltek a gyülekező bányászok. Az egyik csoportban élénken vitatkoztak valamin. Nem értette, de látta, hogy a 18-asbóI a segédvájár a kör közepén áll é

s lendületesen magyaráz valamit.' A többiek pedig csak bólogatnak. Egyik-másik arcán valami különös fényt lehet észrevenni. Szemük is más színben ragyogott, mint máskor. A munkaversenyben első helyezést elért csoport tagjai voltak. Örültek a sikernek. Az öreg nem figyelt rájuk, csak köszönt s már el is ment mellettük, hogy lámpájába új karbidot töltsön. Mire visszaérkezett, a munkabeosztás már megtörtént, egymásután jöttek kifelé a teremből a vájárok. Az öreg Zsiga b

ácsi ezzel nem töltött sok időt. Évek óta nem változott beosztása. Kovács Pistával kettesben ugyanazon a munkahelyen dolgozott állandóan. Amint megindultak a lejtaknán a bánya mélye felé, a fiatalok élén. ken beszélgettek egymás között. Amikor a 20-as munkahelyhez értek, figyelmesen megnézték a vágatbejá rat mellett felakasztott táblát, amelyen a munkaeredmények voltali kiértékelve. Először mindenki a saját nevét kereste meg ott, ahol az előző napi eredmények voltak feltüntetve. Szalai Jóskának is megakadt a szeme a versenytáblán, amelyen nyolc név sorakozott egymás mellé munkahely és százalék szerint. Ott állott Szálai Jóska neve is, ötödiknek 108 százalékkal. Csipkelődő természete volt a fiúnak. Szerette a tréfát, egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy valakit meg ne tréfáljon. Most, ahogy megpillantotta az öreg Kockás Zsiga bácsit, ingerkedő hangon szólította meg. — Hallja-e Zsig

a bácsi — kezdtej Szalai Jóska — a maga neve mikor lesz felrajzolva a táblára a legelsők között? Az öreg várt, várt egy kicsit, nagyot szívott pipájából s csak azután szólalt meg, mikor a füstöt kifújta s az eloszlott .a feje fölött. -— Lesz még az én nevem az elsők között, — mondotta bizakodva — Lehet, hogy már a következő héten. D

e te mivel hencegsz,, azzal a 108 százalékkal? H

a neked lennék, még föl sem merném nyitpi a számat. Fiatal, 23 éves ember létedre többre i

s vihetnéd. Nem mai gyerek vagyok én, fiam — mondt

a tovább a nálánál 20—25 évvel fiatalabb embernek. Hangján érezni lehetett a felindulást. Ilyen fiatal, 23 éve

s fiú ugratja őt. — Az én fejem felett elhaladtak az évek úgy, hogy még számolni sem értem rá őket, pedig lett volna rá időm — mondta dohogva az öreg vájár, — mert munka nélkül nagyon sok évig voltam. Akkor pedig a kenyérgond szakadt a nyakamba. Sok volt az éhes száj. akik a kenyeret várták. * Jíi lhallgattak mindannyian^ Néma csend honolt a folyosón, csak a felülről csöpögő víz halk csobogását lehetett hallani. Együtt éreztek mindannyian, fiatalok-öregek, minth

a testvérek lettek volna. A bányászok a környező falvakból jöttek a Pótori bányába. A két Veszelka testvér is a felszabadulás után került a pótori üzemhez. Veszelka József azelőtt útkaparó volt.^Amint a bányába került, nagyon megszerette ezt a mesterséget. A két Veszelka testvér egymást váltja a műszakban, ehhez a csoporthoz tartozik még Pleva Pál, aki most a harmadik váltásban dolgozik. Elvtársak, — mondta" rövid gondolkodás után Veszelka János — a mai nappal kihívom a bátyámat és Pleva Pál csoportját versenyre. Az az első feladatunk, hogy mindenki tisztán adja át a munkahelyét, elvégezze az ácsolást úgy, hogy a má. sík műszaknak semmi olyan munkát nem hagy, ami hátráltatja őket a munkában. Elfogadjuk Veszelka elvtár

a versenykihívását — mondották egyhangúlag. D

e még azt is hozzátesszük, — mondotta Veszelka József, hogy 180 métert terven felül kihajtunk. A verseny megindult é

s az első váltásnál Veszelka János csoportja 18 csillét adott. Amikor leszállt a második műszak, Pleva csoportjának legelső dolga volt, hogy megnézzék az előző műszak eredményét. Pleva Pál a homlokát kissé összehúzta és csak annyit mondott, hogy ezt még ma túlteljesítjük. Amikor a műszakot el akarták kezdeni, megbeszélést tartottak a csoport tagjai. É

s amikor a következő váltás bejött a munkahelyre, akkor már 15 csillével adtak ki többet. így emelkedett a termelés napról-napra ég a verseny tüzelte, hevítette a dolgozókat. A Veszelka-csoport 24 óra alatt 50 csillét fejtett a kis sztrácini tizes munkahelyen. V arga János csoportja sem maradt ki ebből a nemes versenyből, mert december 11-én egyetlen műszak alatt 35 csillét adtak ki. Éjjeli műszakban dolgoztak, 4' órakor már 28 csillét küldtek a külszintr

e é

s még tíz üresét kértek. Alig győzték küldeni részükre a csilléket. Az öreg Kockás Zsiga bácsi is versenyben állt. Ma már 110 százalékon felül teljesít É

s felveszi a versenyt a fiatalokkal. Mikor Veszelkáék egyegy csillével többet küldenek a külszintre, örömmel gondolnak arra, hogy ezzel i

s segítenek, hogy dolgozó népünknek minél több szene legyen! Amikor Veszelka kijött az éjjeli műszak után a bánya mélyéből, karbidlámpája fénye megvilágította arcát. Vidáman mosolygott ugyanúgy, mint Veszelka József, amikor 220 százalékot teljesítettek. Vállalásukban két hét alatt 78 métert értek el és minden lehetőség meg van arra, hogy a 180 métert, amit vállaltak, becsülettel teljesítik. Kelemen Béla Hozzászólás a „Komáromi dolgozók ellátásának javítása" című cikkhez A reggeli sajtótízpercen elolvastuk és megvitattuk az Uj Szó január 9-iki számában a komáromi dolgozók ellátásának javításáról megjelent cikket. Mivel ez a cikk komáromi viszonylatban igen érdekes és fontos, ezért élénk vita fejlődött ki a központi műhely dolgozói között. A cikk írója bírálta a városunkban az áruelosztás terén uralkodó tarthatatlan helyzetet, amely azt bizonyítja, hogy sokhelyütt még felelőtlenül garázdálkodik az osztályellenség. Egye

s üzletekben rendetlenül szolálják ki a dolgozókat, sok! a panasz az állítólagos aprópénzhiány, vagy az áru eladása körüli protekciórendszer miatt. Mi, az állami birtok központi műhelyének dolgozói elhatároztuk, hogy mindannyian éberen fogunk őrködni, hogy leleplezhessük az osztályellen, séget, amely gátolni igyekszik dolgozóink fennakadás nélküli ellátását. Fokozott éberséget tanusítunk bevásárlásaink alkalmával é

s az előforduló szabálytalanságok és kihágások esetében figyelmeztetjük a kiszolgáló személyzetet vagy az üzlet vezetőségét. Ha ez nem használna, akkor a rendellenességet jelenteni fogjuk az illetékes hatóságoknak. Holczej- László, Komárom s \