Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-10 / 9. szám, szombat

\ # 1953 január 1

1 UJ SZ

Ö A2 U J SZÓ POS1AJÁBÓL Miért nem tartotta be adott szavát a dunaszerdahelyi JNB? A felsöpatonyi EPSz-böl 1952. szeptember 21-én tizenegyen jelentkeztünk a dunaszerdahelyi JNB-én Liptovszky Hrádok-ra kéthetes erdőmunkára. Szívesen indultunk el az útra és nagy kedvvel fogtunk hozzá a munkához. Tizenegyen kitermeltünk 78.5 köbméter fát. Amikor munkába álltunk, megígérték nekünk, hogy megkapjuk a munkánkért járó bért, vagy pedig bizonyos famennyiséget. A két hét alatt egyetlen egyszer sem látogattak meg minket az illetékes vezetők, akik a munkát kiadták. Nem érdekelte őket, hogy hogyan és mennyit dolgoztunk. Az utolsó napon hiába vártuk, hogy az ígéret szerint hazaszállítanak bennünket, s végül is gyalogosan vágtunk neki a 30 kilométeres útnak. Útközben találkoztunk a vállalat igazgatójával, akitől megkérdeztük, hogy miért nem jött értünk jármű. Nagy meglepetésünkre az igazgató azt felelte, hogy ha fizetünk 2000 koronát, akkor vonattal hazamehetünk. Munkába indulásunk előtt azt az ígéretet kaptuk a járási Nemzeti Bizottságon, hogy az utazás ingyenes lesz. A mai napig még mindig nem kaptuk meg a munkánkért járó bért, pedig azóta már hosszú hónapok teltek el. A dunaszerdahelyl JNB műszaki osztálya már több ízben ígéretet tett, hogy megkapjuk munkabérünket, de ez sajnos, csak Ígéret maradt. A fenti levelet Zsemlye Vince és Miklós Péter küldték szerkesztőségünkbe. Véleményünk szerint a dunaszerdahelyl JNB helytelenül cselekedett akkor, amikor a munkásoknak tett ígéreteket nem teljesítette és felelősséggel tartozik azért, hogy még a mai napig sem kapták meg a bérüket. Népi demokratikus hazánkban joga van minden becsületes dolgozónak az elvégzett munka mennyisége és minősége után járó fizetésre. Ezt aktatologatásnak nevezzük hogy a losonci biztosító intézethez Gágyor Ferenc elvtárs, aki a kékkői bányaépítők Szele c—Bukovce részlegén dolgozott, levelet küldött szerkesztőségünknek, melyben a besztercebányai betegsegélyzö hivatal bürokratikus eljárását bírálta. 1952 október 27-én munkahelyén sérülést szenvedett, amelyet a körzeti orvos kezelt 1952 november 20-ig. A kezelés utáin a megfelelően kitöltött táppénz nyomtatványokat beküldte a besztercebányai betegsegélyzöbe. Közben eltelt egy hónap, de se pénzt, se választ nem kapott. Személyesen utazott Besztercebányára, aíhol azt a választ kapta, tették át az ügyét. Losoncon újra jelentkezett, de ott meg egyáltalán nem volt bejelentve. Az utazás három napjába és 500 koronájába került. Felhívjuk az illetékes betegsegélyzö hivatal figyelmét arra, hogy a dolgozók érdekeinek képviselete egyik legfontosabb feladata azt mindenkor a leglelkiisaneretesebben és köteleeségtudóan kell intézni, mert szocialista építésünkben nagy szerepet játszik a pontos és lelkiismeretes munka. A gondatlan, felelőtlen orvosról Zahchuber Kálmán Dunaszerdahelyről ezt írja levelében: Nemrégiben a munkahelyemen megszúrtam a jobb kezemet tintás tollal. Az apró szúrást nem vettem koir.oly«i, de este az újjam dagadni kezdett, reggelre pedig meggyűlt és a hónom alatt mirigygyulladás keletkezett. Reggel azonnal a betegsegélyzöi orvosi rendelőbe mentem, ahol dr. Palán fogadta a betegeket. Amikor rám került a sor, elmondtam, hogy hogyan történt a baj. Dr. Palán ollóval felvágta a meggyült helyet és az ápolónő egy kis kenőcsöt tett rá. Megkértem az orvost, hogy adjon vérmérgezés ellel injekciót, de dr. Palán csak kézlegyintéssel intézte el kérésemet és valamilyen tablettákat írt fel. Visszamentem munkahelyemre. A lázam állandóan emelkedett és két vörös csík jelent meg a karomon. Űjra visszamentem az orvoshoz és mikor rám került a sor, újra megkértem dr. Palánt. hogy mérgezés ellen adjon injekciót. Hánya-veti módon elutasított, hogy majd magától elmúlik. Ekkor lázas kezemre megfelelő borogatást kértem, mire nagy méltatlankodva, mintha nem is orvos lenne ennyit felelt: »Nincs otthon elég víz a kútban? Langyos vízbe rongyot mártani, beborítani és ez elég.« Estére magas lázam lett és az egész testemet gyengeség fogta el. A vörös csíkok a sebtől kezdve a karom felső részéig láthatók voltak. Ekkor beutaztam Pozsonyba, a betegsegélyzőbe. Az ügyeletes orvos fogadott és annak ellenére, hogy este fél 11 óra volt, barátságos és kedves hangon kérdezte, hogy mi a bajom. Megvizsgálta ujjamat és a vörös csíkokat s miután megállapította, hogy vérmérgezés esete áll fenn, — amit dr. Palán két ízben nem akart elismerni, — megkaptam a szükséges penicilín és tetanusz injekciókat, amelyek után fokozatosan jobban éreztem magam és a vörös csíkok is eltűntek a karomról. . Ebből az esetből láthatjuk a különbséget a két orvos között. A pozsonyi betegsegélyzö jó szocialista orvosokat nevel, akik a dolgozók egészségéről a legmesszebbmenöen, lelkiismeretesen gondoskodnak. Dr. Palán eljárása a kapitalista társadalomban érthető volna, mert sikkor nem sokat törődtek a dolgozók egészségével, de ma, népi demokratikus rendszerünkben az ilyen bánásmód helytelen. Zahchuber Kálmán elvtárs panasza a fentnevezett dr. Palán orvossal szemben teljesen helytálló. Ajánljuk, hogy a jövőben lelkiismeretesen és gondosabban kezelje a rászoruló beteg dolgozókat, mert a szocializmus építésénél a legfőbb érték az ember. Jobb munkát a pelsőci fényképészeti műteremben Bredáos László Kuntapolcáról bírálja a pelsőci 48-as számú fényképészeti műtermet. Levelében a kővetkezőket írja: A pelsőci fényképész ajtaján elég régen ilyen feliratot olvastunk: „Szabadságon vagyok". A szabadság letelte után pedig ezt olvashattuk: ..Betegség miatt zárva". Pelsőcnek elég nagy környéke van és közeledett az új év, nekünk utazó munkásoknak fénykép kellett az igazolványokra, amelyeket idejében meg is rendeltünk. A szükséges képek még mai napig sem készültek ,el, mert nem gondoskodtak arról, hogy a szabadságon lévő és megbetegedett fényképészt valaki helyettesítse. Máskor Is hetekig, sőt hónapokig kell várni a képekre, fin már közel 4 hónapja megrendeltem a képeket, de még a mai napig sem készültek el. Rengeteg Időveszteséget jelent, ha ezért Rozsnyóra utazunk és a munkánk rovására megy. Kénytelenek vagyunk, mert a pelsőci fényképész műterméből nem tudjuk megkapni a képeket. Reméljük, hogy a munka jobb megszervezésével és megjavításával a pelsőci 48-as számú fényképészeti műterem ügy fog dolgozni, hogy kiérdemelje a dolgozók megelégedését." A munka jó megszervezéséről A rózsahegyi fonógyárban dolgoz tam és nagyon meg voltam elégedve munkahelyemmel. Mikor, mint új munkás bekerültem a gyárba. Dandós Lucia mellé osztottak be ta nulni, aki 5 éves tervét már 1952. május lö-ón teljesítette. Dandós elvtársnő öntudatos munkás, aki tisztában van munkája fontosságával. Munkamódszerét és tapasztalatait átadja dolgozó társainak, amivel nagy segítséget nyújt az egész üzem tervteljesítéséhez. Dandós elvtársnönek köszönhetem hogy helyes tanításával és útmutatásával alig pár hét alatt elsajátítottam a középszárnyas fonógép kezelését. A középszárnyas fonógépek kollektív munkát igényelnek, ha egyedül szedjük ki az anyagot a gépből, egy munkásnőnél ez a mun. ka 15 percet vesz igénybe, ha pedig egymásnak segítünk 4r—5 perc . alatt elvégezzük ugyanezt a munkát, Ezzel a közös munkával a 8 órai munkaidő alatt 1 órai gépállást küszöbölünk ki. Hogy az egyik munkás a másiknak segíteni tudjon, ahhoz szükséges, hogy a munkát jól megszervezzük. Nekem is, mint fiatal munkásnőnek sokat segítettek a társaim abban, hogy gépem állását csökkentsük. Jó munkabeosztással elértem, hogy átlagosan 150 százalékra teljesítettem normámat. Szerettem munkahelyemet, de mindig tanulni vágytam. Ez a vágyam teljesült. Most itt vagyok a trencsénteplici tanítónői tanfolyamon, hogy mint tanítónő folytathassam munkámat a szocializmus építésében és a jövő nemzedék szocialista nevelésében. Forgács Margit, Trencsénteplic. Ma már tanulhatunk 1944 telén német katonák szállták meg iskolánkat. Laktanyának használták, megszűnt a tanítás, így hát rőzséért jártam az erdőbe. Egy alkalommal összetalálkoztam egy fegyveres emberrel, aki kérdezősködött tőlem, hogy mi újság van a faluban. Elbeszéltem neki, hogy a német katonák lefoglalták iskolánkat és ezért megszűnt a tanítás. Erre ő kedvesen azt válaszolta, hogy eljön még az az idő, amikor majd tovább tanulhatunk. Majdnem sírva válaszoltam, hogy én akkor már idősebb leszek és majd megint csak nem tanulhatok. Erre ö újra kedvesen válaszolt: ,,Nemsokára eljön a mi időnk, amikor tanítani fogjuk nemcsak a fiatalokat, hanem az idősebbeket is, sőt még az öregeket is, mindenkit. Ti, munkálok gyermekei, akik most el vagytok nyomva, tiétek lesz az első hely az iskolában. Felvértezünk titeket a tudomány fegyverével, hogy soha többé senki félre ne vezethessen benneteket. Akkor majd felismeritek, hogy kik voltak azok, akik sötétségben tartottak benneteket, mert így könynyebb volt kizsákmányolni és élősködni rajtatok, Akkor még nem értettem meg szavot de ha most visszagondolok rá, érzem jelentőségteljes erejüket. Eljött az az idő, hogy a Szovjet Hadsereg felszabadított minket és mi, a nép fiai, itt ülünk a trencsénteplici tanítóképzőben, a fürdő egyik legszebb helyén, ahol azelőtt az úri kiváltságosak dőzsöltek, lumpoltak a munkások verejtékén megszerzett javakon. Mi, egyszerű emberek fiai és leányai tanulunk, hogy taníthassunk. Hálával tartozunk ezért felszabadítóinknak és dicső kommunista pártunknak, hogy lehetővé tette számunkra, és fogadjuk, hogy a lövőben minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy méltók legyünk arra, hogy a jövő nemzedéket igazi szocialista szellemben nevelhessük. Bencz Gáspár, Trencsénteplic Az Uj Szó elintézte Kovács János, a losonci pedagógiaii gimnázium tanulója levelet írt szerkesztőségünknek, amelyben bírálta a Zólyomtól Losonc felé közlekedő délutáni személyvonat állandó késését. Losoncra 15 óra 40 perc helyett minden esetben 20 perc késéssel érkezett. Kovács elvtárs továbbá megírta, hogy a feledi, füleki és a losonci vonalon közlekedő délutáni személyvonat egyik kocsija oldalán hiába volt olvasható ez a felirat: „Tanuló ifjúság részére" a diákok még sem kaptak helyet ebben a kocsiban. Kérésünkre a losonci ČSD hivatal kivizsgálta az ügyet és intézkedett, hogy a 15 óra 45 perókor induló 516-os személyvonat rendes időben induljon, és intézkedés történt, hogy a „Tanuló Ifjúság részére" feliratú kocsi kizárólag a diáikok rendelkezésére álljon, Jobb munkával előre az új tervévben A dunaszerdahelyi Dunosztrov nemzeti vállalat dolgozói lelkes igyekezettel kezdték meg a gottwaldi ötéves terv utolsó évét. Ebből az alkalomból jutalmakat osztottak ki példás dolgozók között. Ezen a napon vette át Horvát Gusztáv munkásigazgató az üzem vezetését, aki mint az üzem egyik legjobb munkása már többéven keresztül kitűnt a termelésben. Az tizem a multévi tervet 131.4 százalékra teljesítette. E szép eredmény elérése még jobb munkára ösztönzi az üzem dolgozóit. Az elmúlt évben előforduló nehézségekből tanulva jobb munkamegszervezéssel, a szocialista verseny elmélyf. tésével, az új munkamódszerek fokozott bevezetésével még nagyobb lendülettel fogtak hozzá a munkához, hogy ez évi tervüket is teljesíthessék. Fejlesztik a kritika és önkritika gyakorlását, mert ez is hozzásegít bennünket az eredményes mimka elvégzéséhez.' A mult évben Egri Pál és Miklós János munkacsoportja volt a legjobb, akik a terven felül 80 tonna gyümölcsízt készítettek. A csomagolóban dolgozó munkások is három nappal előbb, százszázalékra teljesítették tervüket. Patasi Károly, Dunaszerdahely. Még fokozofabb igyekezettel dolgozunk feladataink teljesítésén A gálántai építőipari kombinát dolgozói negyedik évi tervüket Sztálin elvtár

s 73. születésnapjára vállalt kötelezettségükhöz híven 1952 december hó 17-én százszázaléksa teljesítették. E szép eredmény elérésében segítségükre volt a szocialista munkaverseny és a szovjet munkamódszerek bevezetése az összes munkaágakban. A szocialista munkaversenyt minden héten kiértékelték. E munkát az üzemi tanács a pártszervezettel együttesen végezték. A munka jó megszervezése és a dolgozók szorgalmas munkájával sikerült az egyes üzemágakban a tervet jóval százszázalékon felül teljesíteni. És most az ötéves terv utolsó évében fokozottabb igyekezettel folytatják építő munkájukat. Takács János, Gálán ta. Az elért siker még jobb munkára lelkesít bennünket A szenei téglagyár dolgozói az SzKP XIX. kongresszusa tiszteleté, re kötelezettséget vállaltak, hogy Sztálin elvtárs születésnapjáig, december 21_ig befejezik 1952-es évi tervüket. Kötelezettségvállalásuknak eleget tettek, amennyiben december 20-án százszázalékra teljesítették az ötéves terv negyedik évét, s azonnal megkezdték a munkát ezévi tervük feladatainak teljesítésére. Ezt a szép eredményt csak úgy tudták elérni, hogy jó felvilágosító munkával és széleskörű munkaver. senyben harcoltak a terv időelötti teljesítéséért. Az üzem munkásait ez a siker arra lelkesíti, hogy ez évben még fokozottabb lendülettel dolgozzanak és a gottwaldi ötéves terv utolsó évét még sikeresebben teljesíthessék^ Juncsek István, Szene. A tervet teljesítjük, sőt túlteljesítjük A galántai Fátra-üzem dolgozói 1952-es évi tervüket október 25.én teljesítették. Ezt az eredményt a kötelezettségvállalások teljesítésével, a munka jő megszervezésével érték el. A gottwaldi 5 éves terv ötödik évében az üzem terve 50 százalékkal emelkedett. Január 5-én megtartott üzemi gyűlésen megvitattuk a tervteljesítésével kapcsolatban ránk háruló feladatokat. Megvitattuk továbbá az elmúlt év tapasztalatai alapján a nehézségek kiküszöbölésére, a munkafegyelem megszilárdítására, a mulasztások csökkentésére és a szocialista munkaverseny kiszélesítésére való teendőket. A dolgozók lelkesedéssel fogadták és a vita során egyöntetűen hangoztatták, hogy a tervet, teljesítik, sőt túlteljesítik. Ehhez azonban szükséges, hogy á megfelelő anyag mindenkor a rendelkezésükre álljon. Ugyanis már az első héten nehézségek mutatkoztak az anyagellátás terén. A pozsonyi központban az illeté. kes vezetők több figyelmet fordíthatnának arra, hogy üzemünk kellő mennyiségű anyagot kapjon, mert ezzel csökkenteni tudjuk a munkából való igazolatlan elmaradásokat is. Karsai Gáspár, Galánta. Büszkék vagyunk arra, hogy munkahelyünkön az elsők közé kerültünk Harminctagú csoportunk lelkesen indult el Léváról, hogy a Szövetségi Vasútvonal építéséből mi is kivegyük részünket 4 hónapi brigádmunkával A szlovákiai kerületek építőipari vállalata megszervezte a legjobb munkásait a Szövetségi Vasútvonal felépítésének kisegítésére és ebből a fontos

f munkából a nyitrai kerület dolgbzói sem akartak lemaradni. Elindultunk tehát Fusko elvtárssal, vállalatunk egyik legjobb technikusával, aki tele reménnyel és bizalommal vállalta ezt a nagy feladatot, hogy közös erővel ő is résztvegyen ebben a nagy munkában. Margecaniban az állomáson kiszállva találkoztunk a komáromi és érsekújvári csoporttal. Itt már várt ránk Svarc igazgató elvtárs, aki üdvözölt minket. Elhelyezkedésünk után munkahelyeinken Bezák és Siarik elvtárssal megszervezték a munkaversenyt, melyben szép eredményeket értünk el. Gottwald elvtárs, majd Sztálin elvtárs születésnapján külön-külön '300 százalékra teljesítettük normánkat. Nem egészen négy hónap alatt 350 fotyóméteres szakaszon átlag 80 ember kézierejével 35.000 köbméter földet szállítottunk el. A brigádos elvtársak^ akik a Szövetségi Vasútvonal építésénél a földmunkát, a betonmunkát és a Hernád folyó regulációs munkáját végezték és magas teljesítményeket értek el, ezenkívül külön feladatok elvégzéséi vállalták a Bujanovy alagút építésénél is. Annak ellenére, hogy a brigádosok még soha nem dolgoztak hasonló munkákon, pár nap leforgása alatt megszokták új munkahelyüket, s vállalt kötelezettségüket becsülettel tel• jesítették. Ezzel is bebizonyítottuk a nyitrai kerület részéről hűségünket, odaadásunkat pártunk és népünk iránt. Büszkék vagyunk, hogy érkezésünktől feladatunk elvégzéséig állandóan az első helyen haladtunk a versenyben. KRENCSAN JÁNOS* Léva Felajánlásainkat becsületesen teljesítettük A lévai építészeti üzemnél dolgoztam és augusztus 26.án elhatároztam, hogy egy hónapos brigádra megyek a Szövetségi Vasútvonalra. Amikor letelt az egy hónap, meggondoltam a dolgot és még három hónapig ott maradtam. A brigád, társaimmal együtt kötelezettséget vállaltunk a Nagy Októberi Forradalom tiszteletére és azt 370 száza lékra teljesítettük, a Gottwald elv. társ születésnapjára vállalt kötelezettségünket 392 százalékra teljesítettük. Mindannyian megértettük, hogy munkánkkal a béke ügyét szolgáljuk és odaadó lelkes műn. kánkkal családaink boldogabb jövőjét, a szocializmust építjük. Végül Sztálin elvtárs születésnapjára is.kő." telezettséget vállaltunk, amelyet ketten, egyik brigádtársammal "gyütt 364 százalékra teljesítettük. Gálozs Gyula, Garamszentgyörgy.