Uj Szó, 1953. január (6. évfolyam, 1-28.szám)

1953-01-10 / 9. szám, szombat

2 UJJ SZ0 1953 január 10 Szilárdítsuk meg a zmm^ategye! met építkezéseinken Sikeresen induitak az újévben a Selmecbányái bányászok A Magasépítkezési vállalat üzemei többségében a mult évben jő mun­kát végeztek. Határozott javulást mutatnak fel az 1951-es évvel szem­bein. Ez azonban nem elég, az új éviben a megnövekedett feladatok elvégzéséből még jobb munkára van szükség. Jelenleg az a legfőbb fel­adat, hogy önibirálólag rámutassa­nak a hibákra, felismerjék a hiányos­ságokat és ily módon nyissák meg az utat új sikerek felé. Egészében 1052-re teljesítették a terveket a magasépítkezések dol­gozói mintegy 100.1 százalékra. A sikerek elsősorban a szocialista ver­seny kiszélesítésének köszönhetők. Hatalmas munkasikereket értek el mind a május elseje tiszteletére, mind Široký elvtárs születésnapjára vállalt kötelezettségek teljesítésé­ben is. Ebből következik, hogy a szocia­lista verseny kiszélesítése nélkül nem lehet sikeréket elérni és ez az az út, amelyen ebben az évben is járni kell. ' De meg kell állapítani, hogy egyes üzemekben voltak hiányossá­gok is. Ezeket azonban körültekin­téssel, a munka jobb megszervezé­sével el lehetett volna kerülni. Ha év elejétől kezdve teljes felelősség­érzettel azon lesznek az üzem dol­gozói és vezetősége, hogy minde­nütt, a miunka minden szakaszán lel­kiismeretesen teljesítsék feladatai­kat, akkor a mult hibáiból tanulva nem követik el ugyanazokat a hibá­kat. A besztercebányai magasépítkezés nemzeti vállalat például az egész évben egyenlőtlenül teljesítette a tervet. A besztercebányai építkezési dolgozók nehézkesebben dolgoztak, mint más üzemek dolgozói. Nem tudták leküzdeni azokat a hibákat, amelyeket abból az időből örököl­teik, amikor az üzem még mint a Csehszlovák építkezési üzemek egyik üzemága működött. A besztercebá­nyai magasépítkezési nemzeti vál­lalatnak a Szövetségi Vasútvonalon Is nehézségei voltak. Az üzemek kö­zötti versenyben a legutolsó helyre került. A heti tervezés szétírását nem tudták kellőképpen végrehaj­tani. Mik az okai ezeknek a sikertelen­ségeknek? A munka elégtelen meg­szervezésére, kevés figyelem a szo­cialista versennyel kapcsolatban, és gyakori káderváltozások. Ez évben nagy feladatok várnak az építkezés dolgozóira. Csehszlo­vákia Kommunista Pártja országos pártkonferenciáján Gottwald elvtárs arról beszélt, hogy gazdasági tervünk 1953-ra fokozott követelményeket ró ránk. és hogy szükség lesz az egész nép és a párt minden erejé­re, hogy teljesíthető legyen. Ez vo­natkozik az építőiparra is. Az ö sza­vai értelmében meg kell kezdenünk a termelésben a legmagasabb gaz­daságosság eléréséért a harcot. Ál­landóan szem előtt kell tartanunk az önköltség csökkentésének fon­tosságát. Minden erőt meg kell fe­szíteni, hogy az építkezéseken jó munkát fejtsünk ki és hiánytalanul teljesítsük feladatainkat az ötéves terv utolsó évében. Mivel magyarázzák a beszterce­bányai kerület építkezési dolgozói például azt, hogy az ötéves terv ne­gyedik é^ét nem teljesítették? Ezt igen sokféleképpen magyarázgatták, sok úgynevezett objektív okkal. Ezek mögé a mentegetödzések mö­gé rejtették a technikusok, munkave­zetők és mesterek a hibákat és hiá­nyosságaikat. Az üzemi építkezé­seken és a különféle helyeken lévő lakásépítkezéseken magas volt a munkából való elmaradás. Néhány munkahelyen gyakran elérte a 35 százalékot is. A legmagasabb szá­mú igazolatlan hiányzás a breznói építkezésen volt, ahol az év elejé­től november végéig 23 százalékot ért el. Miért ilyen magas az építkezési üzemeken az igazolatlanul hiányzók száma? Ez kétségtelenül az illető munkahelyek vezetőségének tehetet­lenségét és azoknak a dolgozóknak a felelőtlenségét és öntudatosisága hiányát bizonyítja, akik jjyakran elmaradnak. Ezek a dolgozók ezzel elsősorban a saját családjuknak ár­tottak, mert alacsonyabb fizetést kaptak, ezenkívül az üzemet is meg­károsították és a tervteljesítést hát­ráltatták. Kétségtelenül hibát követ­tek el az üzem tömegszervezetei is, amelyeik nem folytattak széleskörű, meggyőző kampányt a távolmaradá­sok megszüntetésére. A terv nem teljesítésének továibbi okai voltak a Február 19-étől március 12-ig terjedő napokban a Csehszlovák Ál­lami Film a földmüvelésügyi mi­nisztériummal, az állami népnevelés­ügyi gondoskodással és a tömeg­szervezetekkel karöltve nagyjelentő­ségű kultúrpolitikai akciót, „1953. évi falusi film-tavaszt" készít elő e jelszó alatt: „Gottwald elnökkel a békéért, a szocailista faluért." „A falusi film-tavasz" mezőgaz­dasági dolgozóink jutalma jő mun­munkamegszervezés hiányosságai is. Hogy ezeket a hibákat és hiá­nyosságokat ebben az évben elkerül­jük. arra van szükség, hogy már az év elején aktívan bekapcsoljuk a munkába a dolgozók összességét. Meg kell győznünk őket arról, hogy elsősorban az ö érdekük a terv hiánytalan teljesítése, a sajtótízper­cek pontos betartása, a feladatok ismertetése, hogy minden munkás minden na/p pontosan tudja, mit kell aznap elvégeznie. Hogy ha ezt be­tartják, akkor nem kell attól félni, hogy az ötéves terv ötödik évében a rájuk rótt feladatokat nem telje­sítik. Ehhez azonban szükséges, hogy az építkezések vezetői telje­sen átérezzék felelősségüket a terv teljesítéséért. Az, hogy az építkezé­sek vezetői és pallérjai fokozott igyekezettel vezessék a dolgozókat a munkában és fejlesszék a szocia­lista munkaversenyt. Az építkezések vezetőinek sokat kell tanulnioik a szovjet dolgozóktól, átvenni és hasz­nosítani azokat a gazdag tapaszta­latokat, amelyeket örömmel adnak át nekünk. Az üzemi párt- és szak­szervezeti bizottságoknak, valamint a CsISz-szervezetnek legfőbb köte­lessége, hogy felébresszék a dolgo­zókban a szocialista felelősség érzé­sét. Ehhez jó agitációra van szükség. Rá kell mutatni, hogy milyen körül­mények között éltek a múltban a kapitalizmus idején a munkások, amikor minden nap attól rettegtek, hogy a kapitalista vállalkozó kite­szi őket a munkából és elveszítik még azt az alacsony bért is, ame­lyet kaptak, és családjuk a legna­gyobb nyomorba kerül. Rá kell mu­tatni arra, hogy milyen változások álltak be nálunk a felszabadítás óta, hogy állandóan emelkedik a dolgo­zók életszínvonala és hogy ma nem kell félni a munkanélküliségtől, el­lenkezőleg, üzemeinknek és válla­latainknak egyre több munkaerőre van szükségük. V. I. kájukért s ezért a magasaibb típu­sú minta EFSz-ekkel bíró községek­ben és azokon a helyeken rendezik meg, ahol a földművesek a legjob­ban teljesítik termelési feladataikat. ,,A falusi film-tavasz" akcióra a karlové vary-i VTI. nemzetközi film­fesztiválon bemutatott legjobb fil­meket jelölték ki, valamint a szov­jet filmgyártás, a népi demokrati­kus országok és a csehszlovák film­gyártás további kiváló filmjeit. A Selmecbányái ércbányák ta­valy hatvannyolc nappal előbb ér­tek a célba, mint azt a terv felté­telezte. Nagy kedvvel fogtak hoz­zá az idei ércfejtéshez és fémter­meléshez. Az év eleje óta rendsze­resen túlteljesítik tervüket. A legjobb ércbányaüzemek közé tartozik ma az Emil-tárna, amely­ben két új siklófejtést vezetnek be. Az Emil-tárna bányászai az év eleje óta 105%-ra teljesítik tervü­ket a szovjet módszerek segítségé­vel. Kitűnt köztük Kuzma Vince vájár-csoportja, amely a Boriszkin­módszer szerint két élvágatban dolgozik s a szovjet rakodógép se­gítségével 180%-on felüli teljesít^ ményt ér el. Sikeresen dolgozik až új évben Lievaj József csoportja is a harmonogramm szerint s a keményfémből készült furó alkal­mazásával. Jó eredményt ért el Va­gan József is 155%-os átlagos tel­jesítménnyel. Az új év sikeres megkezdését a selmeci bányászok az ércbányák tervezőinek és normázóinak kö­szönhetik, akik idejében szétirták a tervet az egyes tárnákra és A mult évi feladatok sikeres tel­jesítése arra lelkesíti a pozsonyi II. gözvillanytelep dolgozóit, hogy az idén a gépberendezés iránti na­gyobb gondoskodással fokozzák a teljesítményt és a termelést. Kitartó szívóssággal fogtak hoz­zá a 12.5%-kai felemelt idei fel­adatok teljesítéséhez, hogy foko­zott villanyáramszolgáltatással elé­gítsék ki mind az ipari, mind a háztartásbeli fogyasztók igényeit. Az év első napjaiban és egész má­sodik hetében a dolgozók százszá­zalékon felül" teljesítik napi fel­adataikat. Ebben nagy segítségük­re van a műszakok közötti ver­seny. A gőznyomás és hőfok he­lyes toetartásáva.1 elérték, hogy a teljesítmény tervét január második hetében is 112.6%-ra teljesitik. Főleg Heringes Károly műszaka ér el nagy sikert. Az ő kezdemé­nyezésére vezették be a mult év év májusában a műszakok közti versenyt. E versennyel a műsza­kok tavaly csupán fűtőanyagban 356 tonna szenet takarítottak meg az üzemnek és a gépberendezés jobb gondozásával jelentősen csök­kentették a zavarok számát. A za­munkahelyekre, viszonyítva felül­vizsgálták az összes normáikat és a legaprőlékosabban megismertet­ték a bányászokat az idén reájuk váró fontos feladatokkal. Az új műszaki, ipari és pénzügyi tervek összeállításánál az ércbányák dol­gozói nagy súlyt helyeztek a mű­szaki-szervezési intézkedések ter­vére, amelyre eddig húsz értékes javaslatot szereztek. Az új műsza­ki-szervezési intézkedések keretében az ércbányák legnagyobb tárnájá­ban, a Ferdinánd-tárnában új köz­ponti gépműhelyt rendeztek be. A korszerű gépekkel ellátott köz­ponti műhely jól pótolja az egyes­tárnákban szétszórt apró műhelye­ket. A magas szakképzettségű dol­gozók az új gépek segítségével tettrekészen eltávolítanak minden hibát a gépberendezésben. A selmeci bányászok a fölemelt tervfeladatgk egyenletes teljesítését a szovjet módszerek, siklófejtés, a harmonogramm, a két élvágatban végzett munka és a keményfém­mel és vízöblítéssel végzett fúrás fejlesztésével biztosítják. varokkal okozcrtt energiaveszte­ségek 30%-kai csökkentek. A pozsonyi villanytelep dolgozói­ra az idén nemcsak a vülanyener­gia-termelé« tervének sikeres tel­jesítése ,és a teljesítmény kihasz­nálásának állandó fokozása vár, hanem a termelés gazdaságosabbá tétele is. A műszaki szervezési in­tézkedéseknek a villanytelep dol­gozóinak részvételével kidolgozott terve nemcsak a munkatermelé­kenység növelésére, az egészség­ügyi feltételek javítására és a munka megkönnyítésére irányuló intézkedéseket foglalja magában, hanem a hőfogyasztás 9%-os terv­szerű csökkentésére irányuló intéz­kedéseket is. Kovács Ferencnek, a villanytelep igazgatójának újítója­vaslata jelentős mértékben elősegíti a hőfogyasztás szilárdított normá­jának betartását. A javaslatot be­vették a műszaki-szervezési intéz­kedések tervébe és ez a szén hő­fejlesztő képességének növekedését fogja jelenteni, mert az előzetes szárítóberendezésben, amelyet a katlan tervezett javításának Ideje alatt a széncsőre szerelnek, mente­sül a nedvességtől. Előkészületek az 1953. évi falusi film-tavaszra A pozsonyi II. villanytelepen megjavítják az áramszolgáltatást A XIX. kongresszus irányító szava az írókhoz A csehszlovákiai magyar irodalom feladatai és kibontakozásának per­spektívái is azoknak a tanítások­nak világánál deríthetők fel, ame­lyek a XIX. kongresszuson elhang­zott felszólalásokban a Szovjetunió és a népi demokráciák íróinak irá­nyítására szolgálnak. E tanítások a marxista világnézet lenini és sztálini alkotó továbbfejlesztéséhez kapcsolódnak. A kommunizmusba vezető átmenet korának gazdasági és politikai jelenségeit épp olyan éleslátással elemzik, mint a társa­dalmi alap által feltételezett szép­irodalmi termelést és életszemléle­tet. E tanítások azonban nem ma­radnak meg csupán az elemzésnél, hanem az újstílusú alkotó munka új teendőit is kijelölik. A csehszlo­vákiai magyar dolgozók tevékeny­sége az irodalom területén nem­rég indult meg s a munka terv­szerű végzéséhez szükséges öntuda­tosodást és önkritikát a XIX. kon­gresszus irodalmi vonatkozású nyi­latkozatainak tanulmányozása hat­hatósan és a legjobbkor támogat­ja. Mit jelent a csehszlovákiai ma­gyar irodalom munkaterületén a szocialista realizmus módszere. a kulturális örökség, a magas esz­meiség, a pártszerüség, a forra­dalmi romantika s a nemzeti forma ós a szocialista tartalom szoros kapcsolata? Az első követelmény, hogy az irodalom Csehszlovákiában a magyar lakosság új életét tük­röztesse. Az írók forduljanak al­kotó érdeklődésükkel a szocialista építésben kiemelkedő módon részt­vevő magyar dolgozók felé, ábrá­zolják a szocialista valóságot, a munkásosztály harcait, a földmű­ves szövetkezetekben tevékeny, élenjáró földműveseket és a dolgo­zók körében felnövő új értelmisé­get. Juttassák kifejezésre az élet szakadatlan előrelendülését és a tömegek alkotó kezdeményezését. Ezzel íróink a fejlődés aktív té­nyezőivé válnak. Le kell küzdeni a kapitalizmusnak az ember tudatá­ban felkísértő maradványait, az ön­elégültséget, a régihez való ragasz­kodást. Az irodalom fejezze ki azt a törvényt, hogy a dialektikus fejlődés menetében az új feltétlenül győze­delmeskedik, bár mindig harc kö­zepette. E harc motorja a haladá­sért küzdök lelki életének nemes­sége, amely közéleti tevékenysé­gükben és magánéletükben egy­aránt megnyilvánul. Az igazi irodalom a jövő útjára világít, tisztánlátást jelent a hol­nap felé, a tömegek szocialista cselekvő erőit megsokszorozza, acéloz, melegít, a kommunista élet­forma és életöröm hídjává válik. Az eszmeiség és a, müvésziség szerves, szoros és zárt egysége te­szi az értékes irodalmat. Az esz­meiség képesíti az írót arra, hogy népét vezesse előre a kommuniz­mus útján. A müvésziség ennek a vezetésnek magávalragadó erőt köl­csönöz, annak a kivételes hatásnak segítségével, ami az igazi művész és az irodalmi mestermü sajátsága. Kiváló példa erre Gorkij. Milyen mély az ő eszmeisége, mennyire odaláncol a realitáshoz és milyen tökéletesek a formáló eszközei. Az eszmeiség jelenti a társadalom új építésének értelmét, jelenti a szo­cialista realizmust, a művészet ne­velő hivatását, a. béke védelmét. A müvésziségen értjük a mesteri hozzáértést, szóval a becses, a klasz­szikus és a haladó felhasználását, de olymódon, hogy érvényesítésük se­gítségével az alkotók a fejlődés menetével lépést tartsanak, annak útján előre jussanak. Az irodalom feladatait tisztáin látjuk, ha az elvégzendő munkát nemcsak a mult gyarlóságaihoz, hanem a jövő tennivalóihoz (mér­jük. Üj életlehetőségekről kell be­szélnünk s hogy ezek mit jelente­nek, azt kiolvashatjuk az élő jelen tényeiből. íme, van magyar sajtó és folyóirat-Irodalom, van könyv­termelés és olyan méretű csehszlo­vákiai magyar könyvfogyasztás, amely vetekszik a magyarországi könyvfogyasztás átlagával az 1945­ös felszabadulást megelőző negyed­százados elnyomatás idején. Hogyan nőhetett ilyen méretűvé a könyvek kelendősége? Az ok vi­lágos: a népi demokrácia minden tekintetben vásárlóképessé tette a dolgozó tömegeket. A közfogyasz­tás nemcsak anyagi, tehát élelme­zési vagy ruházkodási téren növe­kedett hatalmasan, hanem köz­szükségletté, fedezhető közszükség­letté vált az olvasás és az irodal­mi művelődés is. És ezen a ponton rá kell térni az irodalom munkásainak, az al­kotás irányításának felelősségére. Ezzel a felelősséggel 1918-tól 1948-ig azok, akik magyar nyelven írtak Csehszlovákiában, részint szándékosan nem törődtek, részint nem törődhettek. A Kommunista Pártot elsősorban a gazdasági és a politikai harc kegyetlen szükséges­ségei foglalták el és az irodalom gondozására, terjesztésére és pro­pagálására a kapitalizmus okozta munkásnyomor következtében ke­vés lehetőség kínálkozott. Az első köztársaság idején a polgári rétegnek yolt irodalma, de milyen volt ennek az irányzata eszmeiség tekintetében? Világnézeti tekintetben olyan hagyományokat ápolt, amelyek mindennek nevez­hetők, csak haladóknak nem, a burzsoa-nacionalizmus ködfüggö­nyével próbálta elhomályosítani a dolgozók látását s végül fasizáló útra tévedt. Nem hatolt be kon­kréten adott életkörnyezetbe, ez nem érdekelte, nem törődött vele. Mint általában a burzsoázia ha­nyatló világának, neki se voltak perspektívái, ha csak nem egy visszahozhatatlan mult felé. És nem kevésbbé terméketlen volt az úgynevezett aktivisták szociálde­mokrata beállítottságú lakájirodal­ma. Itt-ott felbukkant egy-egy ki­vétel, de általában egyet állapítha­tunk meg: az irodalom elfordulá­sát a néptől. Az ifjúság körében találkozunk átmeneti megvilágoso­dással, a szemek pillanatokra a Szovjetunió példájának fénye felé fordulnak, de ekkor is elhajlás mu­tatkozott, a sarló és a kalapács el­választhatatlan kettős szimbólumá­ból egyoldalúan kiragadják a sar­lót. Akik az új viszonyok között tol­lat fognak, azoknak okulniok kell azokból a hibákból, amelyek a né­pi demokrácia megszületését meg­előző évek idejéből hibás hagyo­mányként másutt kísértenek. E hi­bák közül elsősorban a sematizmus kerülendő, amely ellen a cseh, a szlovák, a magyar irodalomban lankadatlan harcot folytat az iro­dalmi kritika. Nem elég, hogy a jelen problémáihoz nyul az író, itt az a fontos, a becsületes átélésnek müyen mélységével nyúl hozzá. Az ábrázolás ne legyen se élettelenül halvány, se mereven egyszerűsített, vagy kirívóan színezett. Mi is az a sematizmus, amit annyira kárhoztatnak az irodalom­ban? Felszínes tarlóhántás ott, ahol mélyszántást kellene végezni. Iro. dalmi dudvatenyésztés ott, ahol évelő vegetációt kellene fölsarjasz­tani, mélybekapaszkodó telelő gyö­kerekkel. A sematikusan dolgozó író olyan turista, aki jelentéktelen lankán mímeli a hegymászást, van vele kötél, szeges cipő, biztosító lánc, de komoly csúcsokra soha nem jut fel, ilyesmire képtelen, nem is törekszik rá. És az efajta irodalmi turistának nincs térképe, nincs te­repismerete, nincsen iránytűje. A szocialista építést munkáló író számára a terepismeret, a va­lóságos élet, a technika és a munka világának tanulmányozásá­ból szerzett, tapasztalat, az iránytű pedig a nép alkotóerejének magas eszmeiségei átélése s a marxizmus­leninizmus minden dolgozót építő hittel, optimista törhetetlenséggel eltöltő tanítása és világnézete. (Sas Andornak, a »Fáklya« januári számában megjelent cikkéből.)

Next

/
Thumbnails
Contents